nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük ... · nyelvújítás kori...

Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük,Kováts Mihály

Two Hungarian mineralogical dictionaries from the first half of the19th century and their author, Mihály Kováts

PaPP Gábor

Magyar Természettudományi Múzeum, Ásvány- és Kőzettár1431 Budapest, Pf. 137.

E-mail: [email protected]

AbstractTwo Hungarian mineralogical dictionaries were published in the age of the Hungarian language reform(or renewal) movement, both by the scholarly doctor, Mihály Kováts. Kováts (1764?–1851) studied atSárospatak and Lőcse (now Levoča, Slovakia), and graduated as Doctor of Medicine in 1794 at the Uni-versity of Pest. Beyond his medical practice he wrote or translated into Hungarian several medical books.He was friend and follower of the poet Ferenc Kazinczy, leading figure of the Hungarian language reformmovement. a main aim of his literary activity was to establish the Hungarian technical language of medicalscience, pharmacology, mineralogy, botany, zoology and chemistry. His “Mineralogical dictionary in ninelanguages” (Lexicon mineralogicum enneaglottum), published as a separate volume in 1822, contains 1586Hungarian mineral names created on the basis of a detailed etymological analysis of Latin(ized) mineralnames; it also contains an index on seven further European languages. Etymological data, compiled withgreat diligence, are abundant, but contain lots of false or naive explanations. The “Etymological dictionaryof mineral names in three languages” (Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár) of Kováts was publishedin 1846 as the 3rd part of a voluminous collection of scientific dictionaries in eight parts. It contains 630Hungarian mineral names, with etymological explanations added to 251 of them. The bulk of the entriesof these dictionaries are translations of obsolete or near-to-obsolete descriptive or binomial (Linnean)names. Neither these, nor the Hungarian variants suggested by Kováts for the modern mineral names (uni-nominal, ended with “-ite”) survived. Kováts suggested to replace the modern mineral names by oftenobsolete or dialectal, but existing Hungarian words, used in everyday language. His mineral names, there-fore, were grammatically correct, but not being unique, they were unsuitable for a scientific nomenclatureas opposed to the Hungarian mineral names created in the manner of Pál Bugát. These latter were widelyused in schoolbooks in the 1840–60s, in spite of being objectionable from linguistic points of view.

Összefoglalása nyelvújítás korában két ásványtani műszótár jelent meg, mindkettő a tudós orvos, Kováts Mihály mun-kájaként. Kováts (1764? – 1851) Sárospatakon és Lőcsén tanult, majd 1794-ben avatták orvosdoktorrá apesti egyetemen. Hivatásának gyakorlása mellett számos orvosi könyvet írt, illetve ültetett át magyarra. anyelvújítók Kazinczy Ferenc köré csoportosuló táborához tartozott, a költővel baráti viszonyban állt. Iro-dalmi munkásságának fontos célkitűzése volt az orvostan, a gyógyszerészet, a természetrajzi tudományokés a vegytan magyar szaknyelvének megteremtése.1822-ben önálló műként kiadott Lexicon mineralogicum enneaglottuma (Kilencnyelvű ásványtani szótár)a latin(osított) ásványnevek etimológiai elemzése nyomán alkotott 1586 magyar ásványnevet tartalmaz,és hozzá mutatót hét további európai nyelven. a nagy szorgalommal összeállított etimológiai rész adat-gazdag, de sok benne a téves és naiv értelmezés. az 1846-os Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár egynyolcrészes szótárgyűjtemény harmadik részeként jelent meg 630 – a korábbi szótárában találhatókkalcsak részben megegyező – magyar ásványnévvel, és 251 címszónál a hozzátartozó latin nyelvű etimológiaimagyarázatokkal. a szótárak nagyrészt elavulóban lévő latin leíró, illetve kételemű (linnéi típusú) ásvány-nevek fordításait tartalmazták, de még a modern (egyelemű, -it végű) fajnevek helyébe alkotott magyar

Fehér B. (szerk.) (2014): Az ásványok vonzásában. Tanulmányok a 60 éves Szakáll Sándor tiszteletére. Herman Ottó Múzeum és Magyar Minerofil Társaság, Miskolc, pp. 219–246.

Papp G.220

ásványnevek sem tudtak gyökeret verni nyelvünkben. a modern fajnevek helyébe Kováts olykor régiesvagy tájnyelvi, de a köznyelvben létező tő- vagy képzett szavakat (főneveket, mellékneveket, melléknéviigeneveket) ajánlott magyar ásványnévként. Ásványnevei tehát nyelvileg korrektek, viszont éppen ezért,nem lévén egyediek, nevezéktanilag használhatatlanok voltak, szemben az 1840–60-as évek folyamán aziskolai tankönyvekben széles körben alkalmazott, bár nyelvileg kifogásolható bugátista elnevezésekkel.

1. Bevezetés

a magyar nyelvújítás a különböző tudományok szaknyelvére nézvést is meghatározójelentőségű volt. a „szaknyelvújítás” fontos eszközét jelentették a szakszótárak, korabelikifejezéssel élve műszótárak. a műszótárak összeállítása különösen a Magyar Tudós Tár-saság 1831. június 13-i felhívása nyomán kapott lendületet (Székely, 1973). az MTa osz-tályai mellett az 1841-ben megalakult – és a buzgó nyelvújító, Bugát Pál elnökletévelműködő – Királyi Magyar Természettudományi Társulat szakosztályai is célul tűzték kiszakterületük magyar szókincsének megteremtését. E testületi kezdeményezésekből azon-ban nem született önálló ásványtani műszótár, még kéziratos ásványtani szógyűjteményeksem ismeretesek (bányászatiból viszont számos ilyen készült, l. Székely, 1973). Még 1822-ben azonban megjelent egy egyéni alkotás, mely a magyar ásványtani könyvtermésnektalán a legkülönösebb darabja. Kováts Mihály Lexicon mineralogicum enneaglottum(Kilencnyelvű ásványtani szótár, a továbbiakban: Lexicon) című könyve Koch (1937) rövidés Orsovai (1974) terjedelmesebb ismertetése ellenére ásványtani tudománytörténetünkelfeledett epizódjai közt húzódik meg, és még nála is kevésbé ismert Kováts másodikásványnévtára, a Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár (a továbbiakban: Műszótár). Írá-sunkban e szótárakról és szerzőjükről emlékezünk meg.

2. Kováts Mihály rövid életrajza

Kováts Mihály kora elismert orvosa, az MTa levelező tagja volt, ennek ellenére élet-rajzi adatai körül sok a bizonytalanság. (Csáti) Kovács Mihály református lelkész fiakéntaz abaúj vármegyei Korlát községben született, sírfelirata alapján 1762. július 7-én (Sző-kefalvi-Nagy, 1959), Szinnyei (1899) viszont az 1768. július 4-i születési dátumot adjameg. a kézikönyvek és a megemlékezések általában e két adat valamelyikét közlik, de az1768-as dátum Kováts sárospataki tanulmányaira vonatkozó adatok1 és amiatt is valószí-nűtlen, mert Kováts Mihály hasonnevű apja 1758 és 1764 közt volt lelkész Korláton.2

Viszont akadémiai nekrológja (anonim, 1862) szerint Kovács [!] Mihály 1764-ben szüle-tett, ezzel összhangban van az orvoskari promóciós lista bejegyzése, mely szerint doktorrá

1 1777/78-ban – akkor már hernádszendi (azaz felsőszendi) illetőséggel – a kollégium hetedik (logi-kai) osztályába iratkozott be (Series classistarum Scholam Reformatorum Sárospatakienseannis 1777 et 1778 frequentantium, Levéltári jelzet: K.a.I.26). Jósvay Klára (Sárospataki Refor-mátus Kollégium Levéltára) szíves közlése.

2 Ezután Hernádbűdön (1764–1769), Felsőszenden (1769–1779), majd abaújváron (1779–1801)működött (Ugrai, 2007). Érdekes módon Kováts Mihály születéséről a korláti egyházi anya-könyv „nem mond semmit” (Szőkefalvi-Nagy, 1959).

Nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink 221

avatásakor (1794-ben) harminc esztendős volt.3 a Szamosháti (1959) által közölt rövidönéletrajz szerint Kováts a sárospataki református kollégiumban nyolc évig tanulta a huma-niorákat, majd négy és fél évig a filozófiát, valószínűleg 1771–1783 közt. Ezek után háromévig (1783?–1786?) Lőcsén, alighanem az ottani evangélikus gimnáziumban4 tanult, majdnégy évig (1786?–1790?) a losonci református főgimnáziumban tanított. Valószínűleg1790-ben – Szinnyei (1899) szerint 1789-ben – iratkozott be a pesti egyetem orvosi karára,melyet négy év alatt végzett el. a természettudományi tárgyak közül a kémiát és a botanikátJakob Joseph Winterl (Winterl Jakab), az állattant és az ásványtant Joseph anton Schön-bauer (Schönbauer József) professzortól tanulta. Kováts meleg szavakkal emlékezett megWinterlről kémiakönyve előszavában: „nékem-is tanítóm vólt, ’s háládatosságomúl jó lélek-kel azt állítom felőle, hogy életemben sem túdósabb, sem szorgalmatosabb tanítóm nálánálsoha sem vólt” (Kováts, 1807). Ugyanitt írt arról, hogy Kitaibel Pálnak is „sok nyájas okta-tásával” élt.5 Önéletrajza szerint négyévnyi tanulmányai alatt három évig az élettan tan-székének adjunktusa (Adiunctus Cathedrae Physiologicae) volt királyi ösztöndíjjal. 1794.április 29-én avatták orvosdoktorrá. Külföldi (ausztria, Svájc, Németország, Cseh- és Mor-vaország) utazását6 követően 1795-ben Pesten telepedett le, és gyakorló orvosként műkö-dött több mint fél évszázadig. 1832. március 9-én az MTa levelező tagjának választották.1849-ben Mezőcsátra költözött, elhunyt öccse, Kováts Dániel Borsod vármegyei fizikus(tisztiorvos) özvegyéhez, Szabó Klárához, és ott halt meg 1851. június 21-én. Leszárma-zottai valószínűleg nem voltak.7

3 Dr. Molnár László (Semmelweis Egyetem Levéltár) szíves közlése.4 Sok sárospataki diák járt német szót tanulni a Szepességbe. a távozó pataki tógátus diákok 1783-

ból vezetett listáján (melyben Kováts Mihály nem szerepel, de a lista valószínűleg nem teljes,l. Ugrai, 2012) 1783-ban is két személynél szerepel a „Leutschoviam venit ad Linguae Ger-manicae discendum” (Lőcsére ment német nyelvet tanulni) megjegyzés.

5 Kováts magyarra fordította Kitaibel Hydrographica Hungarica c. munkáját (l. Szamosháti, 1959),de fordítása sajnos nem jelent meg.

6 Kováts külföldi tartózkodásairól ellentmondásos, és kronológiailag nem illeszkedő adatokat közölt.a Magyar patika (Kováts, 1835) 1834. május 1-jére keltezett előszava szerint „én itt olyandolgokról írok, melyeket 44 esztendőtől fogva [tehát 1790 óta] folyton folyvást tanulok, 42esztendő leforgása alatt pedig itt a Haza anyavárosában 41, külső országokon viszont 3 [!] esz-tendeig a betegeken naponként tapasztaltam, végre 39 esztendő alatt [tehát 1795 óta] ugyanittPesten és az ország különböző tájékain orvosi gyakorlásomból összegyűjtöttem”. Önéletraj-zában (in Szamosháti, 1959) viszont az áll, hogy „Pestről mint Graduatus Medicinae Doctor[képesített orvosdoktor] mentem Bécsbe a’ Civilis Kórházba [allgemeines Krankenhaus] prac-tizálni; egyszersmind pedig ugyan a’ Bécsi Medico-Chirurgica Militaris academiába [k.k.medizinisch-chirurgische Josephs-academie] Tanulónak beálltam – nemkülönben a’ Szülő-házba, Talált gyermekek Intézetekbe bevétettem practizánsul. (...) Bécsből 2 esztendei lakásomután, 3 esztendei Királyi Szabadlevéllel Külső-Országokba utaztam. (...) Külországi utazgatá-som után ismét visszatértem Bécsbe, és ott még ismét félesztendőt mulattam. (...) Ezek ígyfolyván, 1795-dikben visszatértem Pestre, és itt megtelepedtem, ’s a’ gyógyítást gyakorlottammái napig.” Monika Gross (Josephinum, Medizinische Universität Wien) szíves közlése szerintnincs levéltári adat arról, hogy Kováts a Josephs-academie rendes hallgatója lett volna.

7 Kazinczynak 1811-ben írt egyik levelében említette, hogy „már két feleségem hólt meg” (Kovátsin Váczy, 1899).

Papp G.222

3. A literátus orvos

Kováts a kor legjobb hazai iskoláiban kiváló klasszikus műveltségre tett szert, a latinés görög mellett héberül is tudott, az élő nyelvek közül az obligát németen kívül franciáulés angolul is tanult, valamint még zongora- és hegedűórákat is vett (a részleteket l. Sza-mosháti, 1959). Kazinczy levelezésében több utalás tanúskodik arról, hogy Kováts nemcsakközvetve, munkái révén volt a magyar irodalmi élet egyik tényezője, hanem annak szerve-zésébe is igyekezett bekapcsolódni. Kis János tudósította Kazinczyt arról, hogy FejérGyörgy, Schedius Lajos, Kováts Mihály és Horváth István „egy időszaki írást is akarnakkiadni” (Kis in Váczy, 1896). Részt vett az irodalmárok társasági életében is: „Karátsonmásod napján Petrasovits Úrnál literátori ebéd tartatott, mellyen jelen voltak Halitzky,Kováts Doctor, és több mások” (Vitkovics in Váczy, 1896). „Szent István’ napján Kulcsárnagy Literatori vendégséget adott, Vendégei voltak: Horvát István, Kisfaludy, Kölcsey,Szemere, Helmeczy, Vörösmarty, Vitkovics, Thaisz, Prépost Fejér, Dr. Forgó, KovácsMihály és Töltényi ’s a’ festő Marczinkey” (Zádor in Váczy, 1910).

4. Kováts Mihály és Kazinczy Ferenc kapcsolata

Kováts a nyelvújítók Kazinczy körül szerveződő táborához tartozott. Ismeretségükrégre visszanyúlhatott, hiszen hosszú ideig iskolatársak voltak a sárospataki kollégiumban.1803-ban már bizonyosan jól ismerték egymást, hiszen Kazinczy május 11-én Pesten meg-látogatta Kovátsot, aki elvitte őt az egyetemi botanikus kertbe (Kazinczy, 2009), KozmaGergely pedig az év júliusában Kazinczyn keresztül küldötte munkáit – többek között –Kovátsnak (Kozma in Váczy, 1892). Kazinczy levelei arról tanúskodnak, hogy jó viszonybakerültek egymással: „ma írtam (...) Pestre Dr. Kovács Urnak is, ki barátom” (Kazinczy inVáczy, 1898); „nálam ebédele Dr. Kovács Mihály Úr; képzeled melly örömökkel éltetemegjelenése” (Kazinczy in Váczy, 1901). Kazinczy levelezésében az 1810-es évek köze-pétől megritkultak a Kováts Mihályra vonatkozó említések, utolsó ismert találkozásukraKazinczy halála előtt két évvel került sor.8

Kováts Kazinczy lelkes híve volt: „a nemzet létét tartod meg. Senki azt illendően ’salkalmatosan rajtad kívül nem tselekedheti meg” – írta a költőnek 1808-ban (Kováts inVáczy, 1894). Ennek megfelelően véleményét, iránymutatását is kikérte, amint egy új szóravonatkozó alábbi levelezés illusztrálja: Szemere Pál – a Kazinczyt és táborát támadó Mon-dolatra válaszoló Felelet későbbi társszerzője – 1811. május 30-án írta Kazinczynak: „Mostjövök Doct. Kováts Úrtól ’s hozom Jegyzését a’ virtus Erény vagy Dísz nevezetéről.K[ováts] szeretné Édes Uram Bátyám észrevételét rája hallani” (Szemere in Váczy, 1899).Kováts július 16-án említette a szó ügyét Kazinczynak: „Erénynek nevezi a’ virtust BarótiSzabó Dávid. Lásd az ő két képen kijött Szókönyvét, de lásd a’ Sándorét is. Biz én nemtudom, még meg nem határoztam magamat, hogy tegyük ki azt a’ szót” (Kováts in Váczy,

8 „Ismét látám itt, ’s tizenhárom eszt[endő]. után régibb társainkat, Prépost és Bibliothecarius FejérGyörgy ’s Prof. Schédius Lajos, Curiális Procátor Vitkovics Mihály és Sztrokay ’s DoctorKovács Mihály Urakat” – írta a költő egy 1829-es levelében (Kazinczy in Harsányi, 1922).


1899). Kazinczy augusztus 23-án már arról értesítette Kis Jánost, hogy „Szemere és én ’sHorvát és Vitk[ovics] ’s Dr. Kovács meg vagyunk a’ felől győzve, hogy bár melly gewagt[merész] a lépés, de jobb szókat is teremteni, mint nálok nélkül ellenni. a’ Virtusnak Rénynevet projectála Szemere, ’s H[orvát] és V[itkovics] ’s Kovács és én declaráltuk, hogy hami öten kötelezzük arra magunkat, hogy élünk a’ szóval, semmi vexa, insultatio, kaczagás,üldözés nem viszen arra, hogy tőle elálljunk” (Kazinczy in Váczy, 1899).

Kazinczy véleményét Kováts feltétlen iránymutatásként követte, az ő hatására tért átpéldául a ts helyett a cs írására. amint Kazinczy maga írta Rumy Károly Györgynek 1811őszén „Verseghy és Virág, maga aranka és a két Kovács (mérnök és orvos), Vitkovics ésSzemere a „cs”-re vonatkozó véleményem megalapozottságáról megbizonyosodtak, éskövetik a példámat” (fordítás, Kazinczy in Váczy, 1899). Valóban, Kováts 1808-ban mégcsupa ts-vel ír Kazinczynak: „Elég az, ma nints embertárs, nints nemzeti, földi, felekezeti,vagy akár mi névvel nevezendő barátság. – Biz én hát tsak dolgozom!”, (Kováts in Váczy,1894) és így búcsúzik: „Élj boldogúl, szerentsésen” 1811-ben pedig már „csézik”: „...éncsak az igazságot keresem. Tudom bizonyosan, hogy engem sokan phantastának neveztek,’s neveznek. De csak nevetem”, és így búcsúzik: „Élj szerencsésen”. (Nevében ugyanakkormeghagyta a ts-t.) Ugyancsak követte Kováts Kazinczynak a tz helyett a cz írására vonat-kozó állásfoglalását is. Egy ásványtani példát véve, kémiakönyvében (Kováts, 1807–8)még „értz”-et, míg az ásványtani műszótárban (Kováts, 1822) már „ércz”-et írt. a kémia-könyv véleményezésére Kováts meg is kérte Kazinczyt „Szeretném, ha megolvasnád a’Chemiámat, ’s kérnélek a’ra, hogy minden kedvezés nélkűl recenseáld. Tsak téged birállake’re és senki mást. Szükség vólna azért, hogy tudná a’ Nemzet, vajjon van é igazságom?vagy nints? a’ Magyar nyelvre tétetett változásokban; és a’ magyar nevezetekben” (Kovátsin Váczy, 1894). Nem tudjuk, Kazinczy eleget tett-e a kérésnek, mindenesetre későbbKovátsnak a homeopátiát cáfoló és gúny tárgyává tevő munkáját (Kováts, 1835) Mocsáryantalnak írt levele szerint nem akarta elolvasni.9

a nyelvújítók Kovátsot is minden bizonnyal átható sajátos lelkivilága, a mindenekfölötti nyelvgazdagítási vágy és szóalkotási buzgalom illusztrálásaként idézünk még Sze-mere Pálnak Kazinczynak írt két olyan leveléből, melyben Kováts Mihályt is megemlíti:„Ballának [Balla antalnak] nem elég az Egyetem ’s Kultsárnak sem; Doctor Kováts pedigigen igen nagyon belé van szerelmesedve a’ szóba ’s már élt vele” (Szemere in Váczy,1898). „Minap én eggy új szót álmodtam (...): közveleg. Nem lehetne-e valamire alkalmaz-tatnunk? Kovács a’ szót helyesnek találta. Különös hogy Kovács a’ szenvedelemnek mindanalógiáját mind jelentését első hallásra kitalálá (...) Kovács’ és az egész józan Literatúrai

9 „Dr. Kovács Úrnak leveledben említett Munkáját nem olvastam. De nem is fogom soha. Nemvagyok Orvos, és így nem ítélhetem meg, neki van e igaza vagy Balog Úrnak, ’s azon felülhogy ez az olvasás nekem hasznot nem ígér, előre rettent unalommal ’s bosszúsággal, minek-utána mondod, hogy személyes hántásokra engedé magát ragadtatni. – Én igen örömest olvas-tam mindég Recensiókat ’s Czáfolásokat: Contraria juxta se posita magis elucescunt [azellentétek egymás mellé téve jobban kiviláglanak]: de vad ökleléseket, parasztságokat nemörömest olvasok” (Kazinczy in Váczy, 1911).

Papp G.224

Világ’ képében és a’ magaméban járulok ismét Édes Uram Bátyám [ti. Kazinczy] elébeazon kérésünkkel, hogy nyelvünket mennél több illyetén szavakkal gazdagítsa!” (Szemerein Váczy, 1899).

5. Kováts Mihály művei

Kovátsot az 1790-es évek végén Sárospatakra és Debrecenbe is hívták orvosnak,illetve a pataki református kollégiumba tanárnak, de mint önéletrajzában írta (l. Szamosháti,1959), „mind ezen igen tisztességes hivatalokat csupán azon okon nem fogadtam el, mivelmár azon időszakban a’ Magyar Literaturát tévén magamnak a’ gyógyítás mellett fő tárgyulaz üres óráimban, a’ lett a’ szándékom, hogy a’ Tudományokat Magyar nyelven kívánjamterjeszteni, ’s a’ hazámba ültetni”. Kováts igen termékeny szerzőnek bizonyult, 1798 és1848 között tizennégy, többségében orvosi tárgyú könyvet írt – ezzel szemben viszontegyetlen egy folyóiratcikket sem publikált (Szőkefalvi-Nagy, 1959).

Közreadott több rövid, elsősegély-nyújtási, illetve gyakorló orvosi-szülészi tanácso-kat tartalmazó kiadványt: Szükségben való és segedelem tábla a vízbe fúlt, megfagyott, fel-akasztatott emberekre és a holtan születni látszott kisdedekre nézve (1798); Szükségbenvaló és segedelem tábla a veszett kutya harapásról, a mérgekről, a falatnak gégében valómegakadásáról, gőz miatt való megfúlásról, sat. (1798); A hirtelen halál veszedelmeibenvaló segedelem (1820; németül, szerbül és szlovákul is megjelent); Rövid oktatás mit kellés mit nem kell cselekedni a falusi bábáknak a természeti szűléskor (1822); Értekezés ahimlő kiirtásról (1822).

Nagyobb terjedelmű munkái eleinte a kor népszerű orvosi könyveinek fordításai vol-tak: Az emberi élet meghosszabbításának mestersége (1798, 2. kiadása: 1799, 3. kiadása:1825, Makrobiotika, vagy az ember életét meghosszabbító mesterség címen), ChristophWilhelm Hufeland Die Kunst, das menschliche Leben zu verlängern c. 1796-ban megjelentművének, illetve későbbi kiadásainak magyar változata és átdolgozása. A gyenge élet meg-hosszabbításának és a gyógyíthatatlan nyavalyák húzásának a mestersége (1802) Christianaugust Struve Die Kunst das schwache Leben zu erhalten und in unheilbaren Krankheitenzu fristen c. művének (1799) különböző függelékekkel ellátott fordítása.

a fenti sorozatba illik bele Kováts első nem orvosi jellegű műve, Friedrich albrechtCarl Gren Grundriß der Chemie című tankönyvének magyar fordítása, a Chémia vagy ter-mészettitka (1807). Kováts a még Gren életében megjelent 1796-os első kiadást fordítottale, noha 1800-ban Karsten átdolgozásában megjelent egy második kiadás is.10 Kováts amű előszavában önérzetesen – bár Nyulas Ferenc Az Erdély országi orvos vizeknek bontá-sáról közönségesen című művéről megfeledkezve – állapította meg „Én jeget törtem, merta’ legelső magyar Chemiát írtam, mégpedig úgy, hogy ahhoz semmi, tsak dirib-darab töre-dék készületek sem voltak, mindent tsupán magamnak kellett legelőször kikeresnem a’nyelv kebeléből.”

10 Natter-Nád (1964) és Kapronczay (2012) tévesen állítja, hogy a könyv Grennek a Journal derPhysik c. folyóiratában megjelent tanulmányai alapján készült volna.


a későbbiekben, mint már gyakorlott orvos, terjedelmes eredeti – de az általa bíráltszerzők munkáira reflektáló – művekben bírálta kora divatos orvosi elméleteit, amint aztmár a könyvcímek is jelzik, a szatíra és a persziflázs eszközéhez nyúlva. a mesmerizmustAz állati mágnesesség mérő serpenyűje (1818), a homeopátiát az Antiorganon, az az: orgo-narosta (1830) állította pellengérre.

Két további eredeti – szintén nagy lélegzetű műve – közül a Medicina forensis, vagyorvosi törvénytudomány (1828) az első magyar törvényszéki orvostan, a Magyar patika(1835) pedig a füveskönyvek, dispensatoriumok (gyógyszerkönyvek) és pharmacopoeák(hivatalos gyógyszerkönyvek) sajátos elegye, mely a korábbi magyar füveskönyveket meg-haladva az állati és ásványi (illetve vegyileg előállított) gyógyszeralapanyagokat is tartal-mazza. Orvosi műveinek értékelését l. Szőkefalvi-Nagy (1959), Natter-Nád (1964) ésKapronczay (2012) tanulmányaiban, magyar kémiájáról Szőkefalvi-Nagy & Szabadváry(1972) és Szabadváry (1998) írt.

6. Kováts műszótárai

Kováts nem elégedett meg azzal, hogy a maga által alkotott, illetve a meglévő, de újjelentéssel felruházott műszavakat beépítse könyveibe, hanem mindezt részletes indoklás-sal, magyarázatokkal kísérte. Ezeket az „etimológiai műszótárakat” eleinte nem jelentettemeg önállóan. Terjedelmesebb könyveire jellemző volt, hogy több, elkülönülő részből áll-tak, illetve különböző toldalékokat tartalmaztak. az adott könyvben szereplő műszavakmagyarázata e toldalékok között kapott helyet. Így a Chémia vagy természettitka c. könyvmind a négy részének végén részletes magyarázattal látta el a szavakat, sőt még az általahasznált bizonyos írásmódokat is. Ezt a következőképpen indokolta: „Hogy végre én Che-miát írván, a’ nyelvtanításra-is kiereszkedtem, a’nak az az oka, mivel új tudományt öltöz-tetvén magyar köntösbe, szükség vólt, hogy megmutassam, hogy a’ nyelv természetévelmegegyeznek a’ műszavaim (technicus terminusaim). Különben mindég aggatódzhattakvólna bennem mind az idegenek, mind a’ hazanyelv irigyei. Bár ezt is tselekednék mindenmostani írók; mert így a’ nyelv-is tökélletesedne, az ellenségek szájok-is bedugódna”(Kováts, 1807).

a részletes magyarázatokkal persze nem sikerülhetett az „irigyek aggatózását” elhall-gattatni. a Kazinczy köré tömörülő nyelvújítókat támadó hírhedt röpirat, a Mondolat(Somogyi, 1813) szövegében, illetve „újj-szótárában” Kováts több műszavára bukkanha-tunk (pl. aranydad, szerács, szered, titkács) – bár némelyik „jó szó” minősítéssel szerepel.

a Chemiához hasonlóan a Makrobiotika végén egy „Magyar nyelvre való jegyzék” aMedicina forensisben egy Toldalék szótár, a Magyar patikában egy Ó és új chémiai szótártalálható.

Kováts összesen húszezer szót tartalmazó műszótárait – köztük egy ásványtanit –mintegy munkássága összegzéseként, 1845–48 között jelentette meg (l. lentebb). amint azelőszóban írta, „hatvan esztendeje, hogy az ember gyógyítás tudományának és mestersé-gének tanulására magamat elhatároztam. E’kor rögtön keserves akadályokba bukkantam.Mert születési nyelvem magyar lévén, semmi magyar segedelmekre nem találtam. (...) Ilylyhelyheztetésben lenni látván magamat; kénteleníttettem a’ növény- ásvány- titoktan- orvos-szer- bontzolás- és nyavalyák-tudománybeli diákosgörög műszavakat lassán lassánmagyarra fordítani. mivel csak azt a’ szót érti alaposan az ember, melylyet a’ saját anya-

Papp G.226

nyelvére tud fordítani.” E nagy szótárgyűjteménynek (Kováts, 1845–48) mintegy előfutáravolt az 1822-ben kiadott Lexicon mineralogicum enneaglottum, Kováts önálló ásványtaniműszótára.

7. Kováts és a tudományos nyelv megújítása

Kováts részvételéről a nyelvújító mozgalomban fentebb részletesen szóltunk. Ezenbelül a szaknyelv megújításáról maga a következőképp írt: „Tudományokat kell mármagyarúl írni; mert különben mire való a’ magyar nyelvről hozott törvény?11 mire való azegész hazának a’ magyar nyelvre való törekedése? mire valók a’ királyi és más oskolákbélimagyar nyelvet tanító tudós férjfiak?” (Kováts, 1807). Magyarosítási törekvéseinél a németpéldára hivatkozott: „Hogy e’ben a Chémiában mindent kitettem magyarúl, a’ban a’ néme-teket követtem. Mert a’ német chémia is minden műszókat németre fordított, p.o. Calori-cum; Wärmestoff (...) Hogy pedig a’ frantzia, anglus mind meghagyta a’ latán műszókat,az itt nem ok. Mert a’ frantzia különben-is az egész nyelvére nézve tsak romlott latán; azanglus nyelv pedig másként-is mindenféle nyelvekből öszsze szőtt halmaz” – hasonlóindoklással élt ásványtani műszótárának előszavában is (Kováts, 1822). „a magyarnakmind a nyelve, mind az esze alkalmatos arra, hogy a tudományokat magyarul tsepegtessekedves magzatjainak az elméjekbe... mert ha igaz lészen, hogy magyarul írhatni Chémiát,akkor igaz lészen az is, hogy magyarul minden tudományt írhatni, tudva lévén, hogy aChémia a legújabb és a legnehezebb tudomány” (Kováts, 1807). Mielőtt megvizsgálnánk,hogy az ásványtan területén mit eredményezett Kováts lelkes magyarítói tevékenysége,röviden tekintsük át a magyar ásványtani nyelv kialakulásának 1822 előtti történetét.

8. A magyar ásványtani nyelvújítás korai időszaka

a „modern” tudományok kialakulása mindenhol megkövetelte a tudományos nyelvegyidejű fejlődését. Új szakszavakat alkottak, illetve a köznyelvi szavak új, szakmai jelen-tésekkel gazdagodtak. Mindez az élő, nemzeti nyelveken történt, hiszen már csak a tudo-mányfejlődés üteme miatt is lehetetlen lett volna továbbra is a középkori tudományosságnyelvét jelentő latin kalodájába zárni a tudományokat, köztük az ásványtant. Ez amúgy isanakronisztikus lett volna akkor, amikor a műveltség egyéb területein is a nemzeti nyelvekvették át az uralmat. Mindez persze nem jelentette azt, hogy a szakkifejezések és a„modern” ásványnevek ne latin vagy görög gyökerűek lettek volna.

a magyar ásványtani nyelvújítás első időszakában – melynek lezárója, mint az újkorszak előhírnöke, éppen Kováts Lexicona volt – az új szavak erőltetés nélkül, mintegy„természetes módon”, egy-egy adott mű keretein belül kerültek be a szakirodalomba. 1784és 1822 (Kováts Lexiconának megjelenési éve) között négy magyar nyelvű ásványtani és

11 Valószínűleg az 1805. évi IV. törvénycikk a magyar nyelv használatáról.


három ásványtani részt tartalmazó természetrajzi (tan)könyv jelent meg.12 Ezek egy kivé-telével rendszertanok voltak, a mai értelemben vett általános ásványtant csak minimálismértékben érintették. az egy kivétel éppen a legelső önállóan kiadott magyar ásványtanikönyv volt, Werner Ábrahám úrnak a köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikrőlírt szép, és igen hasznos könyvetskéje Benkő Ferenc fordításában. az 1780-as és az 1820-as évek közt íródott magyar nyelvű munkák még az ásványtannak a klasszikus kristály-morfológia és analitikai kémia kialakulása előtti állapotát tükrözték. Egyszerű ásványtanileírásokat, az ásvány előfordulására, felhasználására vonatkozó alapismereteket közöltek,tehát az új magyar nyelvű szakszavak megteremtése szempontjából még nem kellett azabsztrakció magasabb szintjére eljutniuk.

a Ratio Educationis előírása nyomán minden latin nyelvű természetrajztankönyvbenfeltüntették „a benne előforduló dolgok népnyelvű elnevezését”. Ez az első középfokú ter-mészetrajzkönyvből (Piller: Elementa historiae naturalis, 1778) még kimaradt, de Mitter-pacher művében (Primae lineae historiae naturalis, 1795) már megtalálhatók a magyar ésnémet nevek (de például az ércásványoknál csak a fémek nevei). Wolny könyve (Historiaenaturalis elementa, 1805) magyar, német, szlovák és szerb nyelven is megadja az ásvány-neveket. a tankönyveken túlmenően a nem magyar nyelvű szakkönyvek közül is Schön-bauer topografikus ásványtana (Minerae metallorum Hungariae et Transilvaniae, 1806–10)magyarul és „szlávul”, Jonas művének (Ungerns Mineralreich..., 1820) topografikusásványtani része magyarul és latinul is tartalmazta az ásványneveket.

Magyar szaklapok hiányában a kevés korabeli ásványtani szakcikk német folyóira-tokban jelent meg, majd 1817-től a Tudományos Gyűjtemény hasábjain is fel-feltűntek aföldtudományi, ritkán ásványtani írások, javarészt inkább ismeretterjesztő, semmint tudo-mányos színvonalon. Ezenkívül egy-két természetrajzi érdekességeket közlő könyvecské-ben és a magyar nyelvű hírlapokban bukkanhatunk ásványtani témákra és szavakra.

Igazi ásványtani műszótárak ebben az időben még nem jelentek meg. Távoli előképüka Bartakovics József jezsuita szerzetes 1748-ban megjelent ércbányászati tárgyú tankölte-ményének (Metallurgicon etc.) végén található kis latin, magyar és német bányászati-kohá-szati illetve a Molnár János verses természetrajzának ásványtani részét (Oryctologicon,1780) záró rövid latin–magyar–német–francia ásványtani szószedet. a korai magyarásványnevek viszont érdekes módon több német szerző poliglott ásványtani glosszáriumábais bekerültek a buzgó ásványtani tudományszervező és kompilátor Johann Georg Lenzjénai professzor jóvoltából.13

12 Benkő F. (1784): Werner Ábrahám urnak a’ köveknek és értzeknek külső megesmértető jegyeikrőlirott szép, és igen hasznos könyvetskéje. Kolo’sváratt; Benkő F. (1786): Magyar minerologiaaz az a’ kövek’ ’s értzek’ tudománya. Kolo’sváratt; Zay S. (1791): Magyar mineralógia avagyaz ásványokról való tudomány. Komáromban; Geley J. (1811): Természethistória, 3. rész: Azásványok országa. Sárospatak; illetve Gáti I. (1792): A’ természet históriája. Máramarossziget;Gáti I. (1795): A’ természet históriája. Pozsony; és Fábián J. (1799): Természeti história a’gyermekeknek. Veszprém.

13 Lenz, J.G. (1794): Versuch einer vollständigen Anleitung zur Kenntniss der Mineralien; Reuss,F.a. (1798): Neues mineralogisches Wörterbuch; Lenz, J.G. (1800): System der Mineralkörpermit Benutzung der neuesten Entdeckungen; Kopp, J.H. (1810): Mineralogische Synonymik.Ezekből kettőt Kováts is megemlített Lexicona magyar–latin részének előszavában.

Papp G.228

9. A Lexicon mineralogicum enneaglottum előzményei és születése

Kováts 1807–8-ban megjelent Chémia vagy természettitka c. könyve – Gren eredetiművének jellegéből adódóan – csak kevés ásványtani vonatkozást tartalmazott. a benneelőforduló ásványneveket végignézve megállapítható, hogy Kováts ekkoriban még sokkal„szelídebb” nyelvújító volt, mint a Lexicon mineralogicum enneaglottum elkészítése ide-jén.14 Ezt mutatják a kémiai kifejezései is, hiszen az elemnevek közt még nikol, kobált,tzink, titan, urán, vizmúth áll a későbbi Miklósé, kísírtet, fog, nap, uránkori és zavar helyett.Eredeti „idegen” alakjában szerepel az asbest, a granit, a tzirkon és a hiacinth (a Lexiconbanéghetetlen, magded, sólymos és esővirág), sőt – igaz hosszú í-vel – a witherít is (a Lexi-conban Withering Sulysága). Kováts ekkor még megtartotta a korai nyelvújítók által meg-alkotott szalonnakő, kígyókő, tajtékkő kifejezéseket, melyeket Lexiconából egyszerűenkihagyott, illetve könyvében megtalálhatók az olyan egyszerű tükörfordításos kémiainevek, mint a veres titánmész (a rother Titankalkból). Megjelentek azonban már a későbbiLexicon jellegét előrevetítő szóalkotásai, például a fedőlékkő (schistus argillaceus = agyag-pala), fénykő (csillám), mészréteg (spathum calcareum, Kalkspat = kalcit / mészpát), mezei-réteg (Feldspat = földpát), nehézréteg (spathum ponderosum, Schwerspat = barit / súlypát).Említésre méltó, hogy a crystallus (kristály) helyett a jég szót használta, tehát pl. a sókris-tály Kovátsnál sójég (következésképp a „közönséges” jég a vízjég nevet kapta), a crystal-lisatio pedig jéggé-válás.

Kováts érdeklődése a Chémia vagy természettitka megírása után nem sokkal azásványtan felé fordult: „az első Magyar chémiát én írván, másokkal együtt természetesneklátám, hogy a’hoz Magyar ásványtudományt is írjak. Mivel ezen két tudomány oly szorosanegyüvétartozik, hogy még csak azt sem határozhatni meg, melyik elsőbb” (Kováts, 1822).1810-ben Sándor István „kérdést tett pályabér ígérete alatt, hogy azon száz ezer ftot, mellyető köz haszonra szánt, mire kellene fordítani” (Kazinczy in Harsányi, 1922). a pályadíjatVirág Benedek költő és Fejér György professzor nyerte, ők a magyar irodalom támogatásátjavasolták. a javaslat megvalósításának módjáról 1810. december 9-én Kultsár István szer-kesztőnél a két nyertes, valamint Bene Ferenc orvosprofesszor, Horváth István történész,országbírói titkár, Pyber Benedek földbirtokos, irodalompártoló, Szemere Pál, akkoribanKultsár munkatársa, Szűts István György filozófiaprofesszor, Vitkovics Mihály költő ésKováts Mihály tanácskoztak. Javaslat született egy folyóirat kiadására: „Prof. Szűcs Encyc-lopaediai dolgozásokat kívánt a’ folyó írásba, így néhány esztendők után minden tudomá-nyokban mester szavaink fognának lenni, ’s út nyílnék mind a’ Literatorra mind a’Publicumra nézve. Doct. Kovács teljes megelégedéssel hagyja helyben ezt, sőt azt jelentéhogy ha a’ folyó írás csak apró Értekezésekből álland, Társ lenni nem fog. Osztassanak fela’ tudományok, így szólla, ’s kiki a’ magának választottat dolgozza Encyclopaediai rendben.Én a’ Mineralogiát veszem” (Szemere in Váczy, 1898).

E terv azonban meghiúsult, így Kováts 1813-ban saját szorgalmából kezdett neki azásványtani műszótár kidolgozásához. amint azt az 1817 decembere és 1818 januárja közé

14 Szőkefalvi-Nagy Z. (1959) is úgy vélte, hogy „a szertelenebb nyelvújítás lendülete” a magyarkémia írása után ragadta el Kovátsot.


datált három előszó mutatja, a mű lényegi részét alkotó latin–magyar–német, magyar–latinés német–latin szótár négy év alatt készült el. a Tudományos Gyűjtemény 1818. évi X.száma már arról tudósít, hogy a könyvet szerzője „megvisgáltatás végett a’ Pesti orvosiTehetség [orvosi kar] elejébe terjeszté” és meg is ismerteti az olvasót – a később a LexiconXV. lapján is megjelenő – „dicséretes Praesidiális levéllel” (Thaisz, 1818). a könyv azon-ban csak 1822-ben jelent meg egy – az előszava alapján 1822. április 15-én elkészült –hatnyelvű toldalékkal kibővítve, mely egy-egy francia–, angol–, olasz–, orosz–, svéd– ésdán–latin ásványtani szótárból áll, ez indokolja a kilencnyelvű ásványtani szótár (Lexiconmineralogicum enneaglottum) elnevezést. Megjelenéséről a Tudományos Gyűjtemény1822. évi V. számának 127. oldala tudósít.

10. Hogyan, miért és kiknek készült a Lexicon mineralogicum enneaglottum?

„Múlhatatlanul szükséges, hogy Magyar ásványtudomány (mineralogia) is legyen”– írta Kováts szótárának előszavában. „Minthogy pedig tudományt írni, a’ tudománybanelőfordúló tárgyak neveik nélkül lehetetlen: tehát szükség vala először ásványneveketkeresnem. (...) E’ szerfelett nehéz dolog vala. Mert a’ Magyarok sem érczes hegyek közt,sem bányák mellett soha nem lakván, sem bányászok soha nem lévén, az ásványoknakneveket soha nem adának.” Kováts nagy buzgalommal látott munkához. Megtudakolta „a’Nagy-Bányai határban termő ásványoknak Magyar neveiket. De ezek mind csupán elrom-lott Német szókból állának.” Áttekintette a korábban megjelent magyar nyelvű ásványta-nokat és ásványtani szótárakat is. Közülük Benkő Magyar minerologiája (1786), mely „amaga idejében igen becses, és derék munka vala” nemcsak az azóta felfedezett ásványokhiánya miatt nem elégítette ki, hanem azért is, mert „a’ régi nehezebb Latán ásványnevekis mind meg vagynak benne Latán nyelven hagyatva; azok pedig, melyek könynyebb értel-műek valának, és Magyarra általfordíttattak, minthogy csak szabad akarat szerént, mindenmélyebb vizsgálat nélkűl készűltek”, Zay Magyar mineralogiája (1791) „szép kis minera-logia (...) csak hogy már ez is 31. esztendős, és az ásványnevekre nézve épen azon fogyat-kozásokkal teljes, amelyekkel a’ Benkőé”. a további néhány könyv – Reuss Neuesmineralogisches Wörterbuch (1798), Mitterpacher Compendium lineae historiae naturalis(1799), Lenz System der Mineralkörper mit Benutzung der neuesten Entdeckungen (1800)és Wolny Historiae naturalis elementa (1805) átnézése után Kováts szükségesnek láttatehát egy teljesen új munka elkészítését. Érdekes módon Geley József 1811-ben Sárospa-takon megjelent Az ásványok országa című tankönyvét Kováts nem említette. Ugyancsaknem hivatkozott az ásványtant is tartalmazó természetrajzi könyvekre, noha pl. Gáti IsvánTermészethistóriáját nyilván ismerete, mivel az ásvány szó első használatát – tévesen –neki tulajdonította (l. az Ásvány címszót a magyar–latin rész 18. oldalán).

Kováts az addigi magyar ásványtanok hibáját abban látta, hogy a magyarított ásvány-nevek nemcsak a latinból, hanem a németből is „vagynak általtétetve”, ráadásul ahol azeredeti nevek „nehezebb értelműek, azok fordíttatlan maradtak”. Kováts úgy vélte, hogylegjobb lesz a latin ásványnevek magyar fordításaiból dolgoznia, „mivel a’ Latán ásvány-nevek eredetiek, és az egész tudományos világon egyedűl hitelesek”. azonban már ez apremissza is téves volt, hiszen ekkorra rég elmúlt már az az idő, amikor tudományos mun-kákat csak latinul írtak, így a Kováts által magyarra átültetett latin ásványnevek egy részemaga is fordítás, latinosított német vagy egyéb eredetű név volt.

Papp G.230

a szerző részletesen kifejtette, mi célból készítette művét. azt remélte, hogy „nemfogja többé a’ Magyar más Nemzetekkel az érthetetlen (...) ásványneveket mint a’ szajkócsacsogni; hanem azok helyet fog a’ maga anyanyelvén érthető olyan ásványneveket mon-dani, melyek egyszersmind az ásványoknak külső minéműségeket v. hazájokat, v. találó-jokat kifejezik”. Kováts láthatólag figyelmen kívül hagyta, hogy az ásványnév egy fogalmimegjelölés, és az olyasféle érthető magyar nevek, mint a Kétképű vagy a Miklós üvegcséisemmivel sem adnának többet, mint az idegen diopszid vagy a nikkelvitriol.

Kováts nemcsak az etimológiai okfejtéseinél, hanem a külső tulajdonságokon alapulónevek magyarításánál is nagy gondossággal igyekezett eljárni: „Hogy pedig az én Magyarásványnevezeteim a’nál helyesebbek legyenek, és valamiképen az ásványoknak külsőminéműségeikkel ne ellenkezzenek; tehát azon nevezeteket egyenként minden ásványokkaldarabról darabra itt a’ Nemzeti [múzeumi] Ásványtárban öszszehasonlítám.”

Kováts művével példát is akart mutatni a tudományos szakszavak magyarításán fára-dozó honfitársainak: „a’ Pesti Magyar Nemzeti Termék-Tárbeli (Camera Naturae Produc-torumbeli) ásványok alá Latánúl felíratott nevekhez most a’ Magyar nevezeteket ishozzájuk írhatni; a’ mi is Nemzetünknek örök dicsőségére fog szolgálni: láthatják ezenpéldából a túdos hazafiak azt a’ legbátorságosabb ’s legegyenesebb útat, miképen kelljena’ Latán ’s Görög nyelvekből fordítani anyanyelvünkre akármely tudománybeli műszókat(technicus terminusokat): miért szükséges elmúlhatatlanúl a’ tudományok előmozdíttatá-sokra a’ Latán, Görög és Napkeleti [azaz zsidó] nyelv” – jut némiképp meglepő végkövet-keztetésre a büszke szerző. „De hát még ezen kívül mi haszna a’nak, hogy a’ Latánásványrendbeli neveket Magyarra fordítám? az, hogy e’ből átalláthatni; hogy köthetni ösz-sze a’ köznép tudományát a’ túdósok tudományokkal; hogyan fogathatni meg igen köny-nyen a’ régiek felséges gondolatjaikat még a köznéppel is; hogy lehet a’ régiek általtúdósokká tenni a’ mai Nemzeteket”. a magyarított ásványnevek tehát a tudomány nép-szerűsítésének eszközét is jelentették volna. Kérdéses, hogy az olyasféle erőltetett magya-rítások használata, mint a Farkastajték (volframit), a Változó Szivárvány (hidrofán),Szaruáltató (hornblende) vagy Kétszertűz (dipir), mennyire lett volna célravezető.

Kováts öntudatosan dörgölte a magyar nyelvet lenéző külföldiek orra alá, hogy „azonNemzetek megczáfoltatnak és megszégyeníttetnek, melyek mind ez ideig nyelvnek sem,legalább a’ tudományokra alkalmatlannak, tarták nyelvünket. (...) Melyik Nemzet? és mikorírt? ásványneveket fejtegető Ásványnévtárt? (...) Melyik Nemzet adott minden ásványok-nak a’ maga anyanyelvén tulajdon neveket?” a magyar kisebbrendűségi érzést imígyenkompenzáló szerző nem mulasztotta el a következőképp odaszúrni a németeknek: „bátor-kodom azt is jelenteni, hogy az én Magyar ásványneveim jobbak a’ Németekénél. Merténnálam egy ásványnév csak egyedűl egyetlenegy ásványt jelent. Ellenben a’ Németásványnevek közt ötven kilenczen találkoznak olyanok, melyek két, három, ’s több egy-mástól nyilván különböző ásványt is jegyeznek”.

Kováts abban bízott, hogy munkája nyomán „a’ Magyarnak olyan csupán a’ magaanyanyelvén készűlendő ásványtudománya lehet már most, a’ milyen Europában még e’ko-ráig egy Nemzetnek sintsen.” Hozzátette, hogy „egy ilyen Magyar Ásványászság Rend-szerét (Mineralogicum Systemát) szerzeni valaha, szándékom.” Ez azonban mármeghaladta Kováts erejét. Bár az időközben (1832) akadémiai levelező tagnak megválasz-tott kiérdemesült orvosdoktor aggkorában még kirukkolt egy „Háromnyelvű fejtő termé-szettan titoktan orvostudomány” műszótárral (Kováts, 1845–48), melynek III. része egy


„Háromnyelvü fejtő ásványnév műszótár. Vagyis onomatologia mineralogica triglotta her-meneutica” volt (l. lentebb), ebben is csak ásványneveket és néhány rendszertani kifejezéstközölt, tehát a műszóalkotásban nem terjeszkedett ki a leíró ásványtan területére.

11. A Lexicon mineralogicum enneaglottum felépítése

a Lexicon mineralogicum enneaglottum, a kor szokásainak megfelelően, ajánlássalés versekkel kezdődik. Kováts könyvét Révay Nepomuk János (1776–1840) selmeci főka-maragrófnak, „az ásvány országnak ifjúságától fogva való hiv barátjának, búvárjának, nagykészűlettel kitanúlt magyar ásványásznak”, az ásványnévtár „legméltóbb bírájának, elő-mozdítójának, örömmel kiválalkozott pártfogójának” dedikálta. a kétoldalas hódoló ajánlásután immár a szerző és műve verses magasztalása következik. Kazay István baracskai(Fejér vm.) földbirtokos, táblabíró hosszú versezetében számlálta elő a „három eredeti nagydolgot”, melyet a könyv jelentett számára: „Első, hogy megmondod az ásványneveket /Diákúl mint szerzék; és eredeteket / Fejted, magyarázod sok nyelvű szerzőkből, / Tizennégy nemzeti régi nyelv kútfőkből”. „Másik az, hogy Magyar nyelvet csinálgattál / Mindenásványoknak, ’s nekünk kincset attál, / Mert ezer és ötszáz nyólczvan hat új névvel / Gaz-dagodott nyelvünk e’ könyvnek létével.” Jellemző, hogy mi Kazay szerint a harmadik kie-melendő érdeme a könyvnek: „Harmadszor, kifejted azt a’ Németeknek, / Hogy számosroszsz nevet adnak az érczeknek. / Német ércz név ötven ’s kilencz lévén olyan, / Hogyegyben két, három és több értelem van.” a következő rövid vers szerzője Szemere Pál,Kováts régi barátja. Ő Calepinus tizenegy nyelvű szótárával hasonlította össze a munkát:„’S ím Kováts Mihályunk’ Ásványi Szótárja / Calepinus fényét homály alá zárja”.

Ezután következik csak az első, latin–magyar–német nyelvű, etimológiai rész (Lexi-con mineralogicum triglottum etymologicum Latino Magyarico Germanicum). a szerző alatin ásványnevek elemzése alapján alkotta meg magyar ásványneveit, ennek megfelelőena hatalmas szorgalommal összeállított munka e része a legterjedelmesebb. a szótárt magátmegelőzi egy hatoldalas latin nyelvű előszó, melyben a szerző felsorolta forrásait is. Fel-tűnő, hogy ebben összesen két ásványtani szerzőt, [Eugen Johann Christoph] Espert és[abraham Gottlob] Wernert említett név szerint, illetve a táblázatosan felsorolt források –„26 lexikon és 107 auktor” közt csak két ásványtani munkát találunk, „Regn. lapideumLinn.Gmelin”, vagyis Gmelin, J. F. (1793): Caroli a Linné (...) systema naturae per regnatria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus et differentiis.Tomus III. Editio decima tertia, aucta, reformata. Lipsiae: Beer; és „Reisinger anorgan.”,azaz Reisinger, J. (1820): Enchiridion anorganognosiae. Vol. I. Budae: Typ. Univ. c. könyve– a többi mind klasszikus vagy középkori szerző, illetve szótár és lexikon. az egyes cím-szavaknál Kováts még e kettőn felül további három ásványtani könyvet idézett gyakran ésrészletesen (oldalszám szerint), ezek Esper, E. J. C. (1810): Lehrbuch der Mineralogie.Erlangen: Palm; Richter, C. F. (1805): Neuestes Berg- und Hüttenlexikon. Leipzig; Widen-mann, J. F. W. (1794): Handbuch des oryktognostischen Theils der Mineralogie. Leipzig:Crusius c. munkái.

az előszóban Kováts köszönetet mondott Schwartner Márton és Schedius Lajos pro-fesszoroknak, valamint Petrásovics andrás kúriai ügyésznek a könyvtárukból kölcsönzöttmunkákért, Reisinger János professzornak az ásványtani nevezéktan és etimológia terénadott segítségért, valamint megköszönte Baranyay József Eszterházy uradalmi ügyvéd

Papp G.232

támogatását. a szótári rész elé Kováts még beillesztette a pesti egyetem orvosi karától mun-kájára kapott rövid méltatást, valamint még két – stílszerűen latin nyelvű – verset, melyek-ben a fentebb említett Petrásovics andrás köszöntötte a szerzőt és a művét.

a 163 oldalas szótári rész tartalmazza a latin ásványnevet a magyar fordítással és anémet szinonimákkal, valamint az olykor egy egész hasábra vagy még többre rúgó nyelvűetimológiai magyarázattal (1. ábra). a magyar fordítás alátámasztására is szolgáló latin eti-mológiai okfejtés az eredeti ásványnévre vonatkozik, és ezért a nem magyar ajkú, de latinultudó bel- és külföldiek számára is érthető volt. Ez indokolja, hogy a magyaron kívül továbbinyolc nyelven készült e részhez kereső (ezek alkotják a szótár további részeit). a szemé-lyekről elnevezett ásványok esetében Kováts etimologizálás helyett a névadó rövid élet-rajzát és legfontosabb műveit közölte. az ásványneveken kívül még néhány egyéb terminusis bekerült a szótárba: Lexicon Mineralogicum = Ásványnévtár, Minera [érc] = Bányászna,Minerale = Ásvány, Mineralogia = Ásványtudomány, Ásványászság, Mineralogus = Ásvá-nyász, Oryctognosia = Ásványisméret.

1. ábra. Címszavak a Lexicon mineralogicum enneaglottum latin–magyar–német részéből.

Fig. 1. Entries from the Latin–Hungarian–German dictionary of the Lexiconmineralogicum enneaglottum.


a második (magyar–latin) részt (Első szófejtő magyar latán ásványnévtár) tizenhá-rom oldalas előszó vezeti be, melynek számos gondolatát a cikk előző szakaszában idéztük.az 59 oldalas szótárban Kováts a (latin) ásványnévnek az első részben kifejtett etimológi-áját nem ismételte meg (hiszen az a magyar név után megadott latin megfelelőnél ott kike-reshető), viszont itt magyarázta meg a „magyar ásványnevezetek” előállításához használtkevéssé ismert szavakat. Részben a Pápai-Páriz szótárából kibányászott szavakat, pl.:„Hempergős Szemölcsös: Quartzum Cylindricum. *) Cylindrus: Hömpölygő, hempergő,v. Görgőfa. Párizp.”, részben pedig a tájszavakat értelmezte, pl.: „Kemény Téglás Réz:Cuprum Lateritium Induratum. *) Téglás: Téglaszínű. Innét Téglás lúd, Téglás pulyka.abaúj Vármegyében mondják”. Olykor az orvos szól a magyarázatokból, mint a mésztufaegyik szinonimája, a Forrasztókő Mészkő esetében: „forrasztókőnek híjja a’ Köznép a’ Cal-carius Tophust. Mert azt hiszi, hogy a’ ketté tört csontot öszsze forrasztja. Minthogy a’csont forradásához hasonló. Gyógyít is vele a tudatlan község.”

a harmadik (német–latin) rész (Deutsch lateinisches mineralogisches Wörterbuch)– már csak kétoldalas – előszava szerint azoknak a magyaroknak szólt, akik neveltetésükbőladódóan jobban tudtak németül, mint magyarul, ezenkívül a bányavidékek német szárma-zású és anyanyelvű lakosainak, valamint a honfiúsított németeknek. a szótár már csak 40oldal, mivel nem közöl etimológiai adatot, csak a német név latin megfelelőjét, utánaviszont egy 59 tételes összeállítás van a német ásványtani homonimákból (pl. blauer Schörl= 1. Titanium Anatase [anatáz], 2. Cyanites [kianit]), Esper fent idézett művére hivatkozva.

a negyedik, hat külön szótárból álló, de folyamatosan oldalszámozott rész (MantissaLexicon Mineralogicum Gallico Latinum, Anglico Latinum, Italico Latinum, Russico Lati-num, Svecico Latinum, Danico Latinum continens) a francia, angol, olasz, orosz, svéd ésdán ásványnevek latin megfelelőit közli. az előszóban Kováts kifejtette, hogy mivel min-den nyelvben latin eredetűek az egyedül autentikus ásványnevek, latin ásványtani etimo-lógiai szótára minden nemzet ásványtannal foglakozó fiának hasznos lehet, ezért a nemzetinyelveken ábécérendben közölt ásványnevek mellett megadta a latin megfelelőt, melyneksegítségével a szótár első részében könnyen megtalálható az etimológiai magyarázat.Kováts a francia szótárban (7–46.) számos szerzőre (Born, Brisson, Daubenton, de la Hire,Desmarest, Dolomieux, Estner, Forster, Kirwan, Monnet, Romé de L’Isle, Sage, Saussurestb.) hivatkozott, kérdés persze, hogy ezek elsődleges, vagy Esper, ill. Widenmann fentebbemlített munkáiból átvett hivatkozások-e. az angol részben (49–60.) főként Kirwan ésForster nevét említette. az olasz szótárban (63–75.) elsősorban Estner, Ferber, Gioeni,Stütz és Volta, ritkábban Blumenbach, Gerhard, Gmelin, Imperatus és Voigt szerepel. akurta orosz fejezet (79–83.) latin betűs átírásban tartalmazza az orosz ásványneveket, hivat-kozás nélkül. a svéd (86–92.) szótárban Cronstedt neve bukkan fel kétszer, a dánban (95–100.) ismét nincsenek hivatkozások.

a könyvet az „Előfizető és aláíró Fő-Méltóságú, Méltóságos, Nagyságos, Fő-Tisz-telendő, Tekíntetes, Tisztelendő, Tiszteletes, Nemzetes, Túdós Urak” impozáns listája zárja(erről bővebben l. lentebb).

12. Kovács magyarításairól általában

Szőkefalvi-Nagy (1959) szerint Kováts „jó magyar nyelvérzékkel, de ugyanakkorviszont [!] jó nyelvészeti tudással is kezdett munkájának”. az ő megállapításával szemben,

Papp G.234

mely szerint Kováts „a purizmus elfogult hívének nem mondható”, mindenesetre Batta(1922) véleményével kell, hogy egyetértsünk: „Kováts Mihály a szélsőséges puristákhoztartozott”. amint Batta rámutatott, „a »minden szócskát magyarul« elvvel Kováts Mihálymár készíti az utat Schusterék és Bugáték rettenetes céljához, mely szerint a magyar iro-dalom számára egy külön természettudományi nómenklatúrát kell teremteni, függetlenülattól, mellyel az egész világ természettudósai élnek.”

a tudós orvos kétségkívül igyekezett elkerülni a mesterkélt szavak gyártását, és lehe-tőleg meglévő ritka vagy régi magyar szavak felelevenítésére törekedett. Sűrűn fordult pél-dául Pápai Páriz szótárához (pl. Fejérón: Stannum. Zinn. Párizp.). Ugyancsak előszeretettelnyúlt tájszavakhoz, pl.: Betyár: „Tiszamelléki szó”, Kísírtet: „Daemon. Ilyen értelembenélnek vele abaúj ’s több Vármegyékben”. Tsempes: „Ezen szóval most is élnek itt Pestvármegében. Zsarát: „abaúj-vármegyében ismeretes szó”.

Kováts új szavait gondos mérlegeléssel és mondhatni „tudományos alapossággal”igyekezett megalkotni. Elítélte azokat, akik felkészületlenül, ahogy ő írta „mosdatlan kézzelfognak ezen munkához, ’s olyan vad szókat koholnak, hogy a’ nyelvünket nevetségesséteszik” (Kováts, 1807). a korabeli nyelvtudomány és talán saját nyelvészeti ismereteinekkorlátjai miatt azonban gyakran tudós helyett tudálékosnak bizonyult. Például a patikushelyett javasolt szerács szót a „(gyógy)szer” és az „ács” összetételével alkotta, arra hivat-kozva, hogy az „ács” régi magyar jelentése „mester”, aminek igazolásaként többek közt a– szláv eredetű – kovács és takács szavakat citálta. További téves etimologizálásaira e tanul-mány több helyén említünk példákat.

Magyarításainak igazolására – vagy egyenesen új műszavak gyanánt – előszeretettelhasznált fel földrajzi neveket, hiszen amint kifejtette „a’ helységek nevekről pedig igaz,hogy azok a’ legrégibb, és így az eredeti Magyar nyelvhez legközelebb járúló szók”(Kováts, 1807). a patikát a (gyógy)szer szó és az (e)d képző összetételével szeredre magya-rosította „mert az ed képző a’ magyar helységek neveiben állhatatosan mindig helyet tesz,például Szeg-ed, Vár-ad, Bab-od, Ősz-öd, Köles-d és így tovább” (idézte Natter-Nád,1964). Egyes általa lefordított könyvek szerzőinek nevét szintén helységnevek felhaszná-lásával magyarosította. Friedrich albrecht Carl Grenből így Pápai Páriz szótára alapján –hosszas és vajmi kevéssé meggyőző etimológiai fejtegetéssel kísérve (Kováts, 1807) –„Gren Fridrik albert Korlát” lett (Korlát egyébként Kováts szülőfaluja volt). a szomszédosközség nevét sem hagyta kihasználatlanul, így Christoph Wilhelm Hufeland „HufelandKristóf Vilmány” néven szerepel az 1825-ös fordítás címlapján.15 Kémiakönyvében a fusum(’öntvény’) magyarításaként az öttevény szót javasolta a hasonnevű Győr vármegyei községután (melynek neve valóban az önt szóból ered, Kiss, 1978). az ásványnévtárban szinténélt ezzel a módszerrel. a láva Kováts magyarításában Pecze, mert Miskolcon „mikor nagyzápor van, a’ Bábonyi hegyekből tóldúlván” egy Pecze nevű záporpatak folyik keresztül,és az olasz lava eredetileg ilyen záporpatakot jelentett. az Agaricus mineralist (a „hegyitej”egyik latin nevét) meglehetős nagyvonalsággal Eger latin agria neve után Ásvány Egrirefordította, Dioszkoridész megjegyzésére hivatkozva, amelyben az áll, hogy az ásvány nevét

15 Egyébként a két helységnév valóban német személynévi eredetű, de a Konrad és a Willmann nevek-ből származik (Kiss, 1978).


(a mai Ukrajnával és Dél-Oroszországgal) azonosítható szarmáciai agariáról avagy agriá-ról kapta.

13. Az ásványnévtárban alkalmazott magyarításról különösen

a hosszú latin deskriptív neveket Kováts aprólékos – nem ritkán tudálékos – etimo-lógiai elemzésük alapján hasonló terjedelmű magyar névszörnyekké alakította, például aZincum mineralisatum blenda bruna (barna szfalerit) Szeg Áltató Ércetlenített Fog lett: acink szó ugyanis a német Zink (fog, csúcs), a Blende a német blenden (áltatni, elvakítani)szóból ered, a mineralisatum Kováts átírásában ércetlenített (l. „Értzetlenít: Mineralisat.,az az az értznek az értz-természetét elveszi”; Kováts, 1807), a barnát pedig a népnyelviszeg szóval fordította. a linnéi nevezéktan szerinti kételemű nevek hasonló sorsa jutottak.Például véve az ásványokéval együtt tárgyalt kőzetnevek egyikét, a Breccia porphyrea(porfírbreccsa) Bársonyos Omladék lett, az ógörög πορφυρεος (bíborvörös) szót ugyanisKováts bársonyra, az olasz brecciát omladékra magyarította. a számtalan szócsinálmánynémelyike a mai olvasó szemében – de talán már a kortárséban is – bizarrsága miatt egye-nesen nevetségesre sikeredett, mint például a Csillomos Rühes (csillámgneisz), GanajosKísírtet (ganomatit?), Kirágott Szemölcsös (visszaoldott kvarc) vagy a Vasképű Pöfeteg(bazalttufa).

az értő olvasó szemében Kováts neveinek egy része a naiv vagy téves származtatásmiatt megmosolyogtató. a metallum (érc) Kováts szerint Közelmás, Másmellett, Mással,Másután, mivel szerinte a μεταλλον a μετα (-val, -vel, közelében, mellett) és αλλος (más)szavakból ered.16 (Magát az érc szót egyébként a héber Erec ’föld’ szóból származtatta.)Egészen hajmeresztő a turmalin magyarításaként szült Tengerjáráskör. a valójában szin-galéz eredetű szóról a tudákos szerző azt hitte, hogy a francia tour (körforgás, fordulat) ésmaline (árapály, tengerjárás) összetétele. az ásványtani ismeretek hiányosságaival szembenálló kitűnő klasszikus iskolázottság okozhatta azt, hogy a Dolomieux-ről elnevezett dolo-mitot Csalárdra magyarította. a különös leiterjakab magyarázata, hogy Kováts a görögδολομητις (ravasz, csalárd, álnok) szót látta bele az ásványnévbe. Figyelemre méltó, hogyugyanez a téves etimológia Kováts 1846-os Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárábanis megtalálható, tehát csaknem negyed század alatt sem akadt senki, aki ezt észlelte volnaés a szerzőt felvilágosította volna tévedéséről (több hibásan származtatott fordítást azonbanKováts e művében már kijavított, l. lentebb). Előfordul az is, hogy a magyar név kettősmelléfogáson „alapul”, ilyen a jáde helyett javasolt Kaszahúgy [= Kaszáscsillag] avagyHetevény, mindkettő a Pleiades (Plejádok = Fiastyúk) csillagkép régi magyar neve, és nema vele Kováts által összetévesztett Hyades (Méhkas) csillagképé, amelynek olasz Iadenevéből Kováts – szintén tévesen – a jáde szót eredeztette (ez valójában a spanyol piedrade la ijada ’vesekő, vesefájdalmat gyógyító kő’ kifejezésből származott).

E légbőlkapott értelmezéseket látva figyelembe kell vennünk, hogy Kováts idejébenmég az összehasonlító nyelvészet gyerekcipőben járt, nem volt magyar etimológiai szótár,17

16 Manapság a μεταλλαω ’gondosan keres, kutat’ szóból származtatják.17 Sajnovics és Gyarmathi szógyűjteményei nem voltak a mai értelemben vett szótárak.

Papp G.236

és más nyelveken is legfeljebb csak kezdeti próbálkozásokhoz lehetett hozzáférni. Ásvány-tani etimológiai szótárak még kevésbé léteztek, a különböző „ásványtani szótárak” – pl. aKováts által is párszor idézett Reuss, F. a. (1798): Neues mineralogisches Wörterbuch,Hof: Grau – az ásványnevek többnyelvű szinonimáit adták meg, etimológia nélkül. a ritkakivételt jelenti a Torbern Bergman könyvének 1792. évi francia kiadásában (Mongez, J.-a.: Manuel du minéralogiste ou sciagraphie du règne minéral) a 2. kötet 424–435. oldalántalálható, rövid etimológiai összeállítás (pl. „Jade, [origine] indien”, „Pyrite, grec pyros,feu, pierre qui s’en flamme”, „Tourmaline, [origine] ceylan[èse]”).

Kováts abbéli következetessége, hogy az egész latin (vagy latinosított görög) ásvány-tani nomenklatúrát lefordítsa, a túlbuzgóságig fajult abban a tekintetben is, hogy még agyakoribb ásványoknak és drágaköveknek a köznyelvben már meghonosodott idegen ere-detű neveit is meg akarta változtatni. Például a gipsz helyett a Főttföld, az ónix helyett aKöröm, a gránát helyett a Magvas, a smaragd helyett a Ragyogó volt Kováts javaslata.

Kováts természetesen a „modern” (-it végződésű) ásványneveket is magyarosítottaegy sajátos rendszer szerint. az -it végződést Werner az eredetileg valamihez való tartozástjelentő, majd már a hellenisztikus ókorban anyagnévi (ásvány- és drágakőnévi) képzőkéntműködő görög -ιτης latin -ites alakjából csonkította. Kováts a fordítandó ásványnévet „lati-nosította” (vagyis a szótári alakot ellátta az -ites végződéssel), és aztán – a név jellege sze-rint – többféleképpen járt el.

1) az -ites (-ιτης) végződést személyekről elkeresztelt ásványok neveinél „felfedezőiképzőnek” (formativus heuretoricus) nevezte, és a magyarítás során a személynévi tövekethelyette az -é birtokraggal látta el: Prehnites (prehnit) = Prehné. a megcsonkított neveketKováts ki is egészítette, pl. Witherites (witherit) = Witheringé (Kováts, 1846).

2) a földrajzi eredetű ásványnevek esetében az -ites (-ιτης) végződés szerinte „apa-névi [tkp. helynévi] képző” (formativus patronymicus). a magyarítás során a földrajzi tövetaz -i képzővel látta el: Aragonites (aragonit) = Aragoni, szükség esetén szintén kiegészítve,pl. Miemites (miemit) = Miemói.

3) a köznévi eredetű -it végű nevek többségénél az -ites (-ιτης) végződést a hasonló-ság jelölésének vette („formativus similitudinis”), és az előtag (szótő) fordítását – a Dió-szegi és Fazekas Magyar Füvészkönyvének 33–34. oldalán lévő lábjegyzetre hivatkozva –a hasonlóságra utaló -ded utótaggal toldotta meg: Axinites (axinit) = Baltaded (αξινη =balta). Érdekes módon a Chémia vagy természettitkában a hangrendi illeszkedésre kényes18

Kováts a „ded”-et még szemrebbenés nélkül „dad”-ra változtatta az „aranydad” kifejezés-ben – amely bele is került a Mondolat szerzői által kipécézett új szavakat tartalmazó „újj-szótárba” – a Lexiconban viszont kifejtette, hogy „én nem merém a’ ded végezetet, dadrais változtatni. Mert a’ nyelvünkben nints rá példa.” a „-ded” helyett néha a „-képű” vég-ződést alkamazta: Basaltes (bazalt) = Vasképű (basaltes: egy vasszínű márvány ókori neve),Calamites (kalamin) = Nádképű (καλαμος = nád, bár a szó valószínűleg a καδμεια / καδμιαeltorzult változata). Viszont a Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárban (1846) ugyanezekmár Vasded és Nádded alakban szerepeltek.

18 a hangrendi illeszkedésre tekintettel a „diák” helyett sem a „latin”, hanem a „latán” megjelölésthasználta, l. terjedelmes fejtegetését a Lexicon II. részének előszavában.


4) Néhány esetben – különösen, ha nem fizikai hasonlóságról volt szó – az -ites(-ιτης) végződésű görög/latin szó tövének megfelelő melléknévi igenevet választott ásvány-névként: Stilbites (sztilbit) = Csillagzó (στιλβω = fénylik, csillámlik), Chlorites (klorit) =Zöldellő (χλωρος = sárgászöld, halványzöld), Diasporites = Pattogó (διασπειρω = szét-szór/ódik [dekrepitációjára utalva]), illetve egyéb megoldást választott: Nephrites (nefrit)= Veseszer (azaz vesegyógyszer; νεφρος = vese)

a -lit végű nevek magyarításánál, ha a latinos(ított) alak -lithus végződésű volt, ezt„kő”-nek fordította (λιθος = kő), pl. Zeolithus (zeolit) = Sisterékelőkő (ζεω = forr), míg a-lithes végződésű neveket a szerinte kövecske jelentésű19 λιθις-ből származtatta, pl. Sca-polithes (szkapolit) = Kocsánkövecs (σκαπος = szár).

14. A Lexicon hazai és nemzetközi visszhangja

amint Koch (1937) és Orsovai (1974) is rámutatott, a Lexicon a maga korában szo-katlanul nagy példányszámban jelent meg. a Tudományos Gyűjtemény már megjelenéseelőtt írt róla, azután pedig a szerzőnek küldött külföldi levelekből is közölt (l. lentebb).Ennek ellenére Kováts művének korabeli hazai ismertetésére, méltatására nem sikerültrábukkannunk. Orsovai (1974) az előfizetők névsorából készített statisztikáját20 kiértékelveúgy vélte, hogy „a maga korában európai színvonalon álló, a nemzeti törekvésekkel össz-hangban lévő művet” azért felejtették el oly hamar, mert „a könyvek zöme jószándékú,érdeklődő, de az ásványtanban járatlan emberekhez került”. Valóban, amint a 2. ábrábólkiolvasható, a Lexicon előfizetői közt elenyésző számban volt az ásványtannal tanulmányaisorán megismerkedett személy (orvos, gyógyszerész stb.), jószerével nem volt köztük tanár,illetve oktatási intézmény, és csak egy, a bányászathoz kötődő nevet sikerült találnunk(Svaiczer Gábor). Egy-egy ásványtan iránt érdeklődő személy persze akadhatott a listán,például a több példányt is előfizető négyesi Szepessy Ignác erdélyi (később pécsi) püspök,aki 400 ásványt adományozott a pécsi líceumnak (Szinnyei, 1909).

Kováts vélhetőleg számos helyre elküldte művét, ennek nyomán több külföldi tudóstársaságtól kapott köszönőlevelet, illetve más elismerést. Ezekről Thaisz (1823) számoltbe a Tudományos Gyűjtemény hasábjain, illetve valamivel rövidebb terjedelemben magaKováts is, Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárának előszavában (Kováts, 1846). a JénaiÁsványtani Társulat (Societät für die Gesammte Mineralogie in Jena) is kapott példányt(l. a társulat könyvtárába érkezett könyvek jegyzékét a Neue Schriften der Großherzog-lich-S. Societät für die Gesammte Mineralogie in Jena 2. kötetének 292. oldalán). a Tár-sulat részéről Kovátsnak küldött levélben a művet „classicus munkának” nevezték, és a

19 a szótárak szerint viszont a λιθις a λιθιασις (kövek okozta betegség) szinonimája.20 Ebben téves adatok is találhatók: 94 intézményi előfizetője nem volt a műnek. a táblabírók nem

sorolhatók a jogász kategóriába, ugyanis tiszteletbeli vármegyei tisztviselők voltak, gyakranjogi végzettség nélkül. „Minden jobbfajta birtokos nemes megkapta e címet”(http://lexikon.katolikus.hu/Táblabíró.html). „a közügy terén kivált férfiakat a megyék gyakrankitüntetésképpen választották meg táblabíróvá” (http://hu.metapedia.org/wiki/Táblabíró).Kováts Mihály is több vármegye táblabírója volt (Szinnyei, 1899).

Papp G.238

levélhez mellékelték a társaság tiszteleti tagságáról szóló oklevelet (l. Thaisz, 1823).21 aHazai ’s Külföldi Tudósítások 1824. évi II. kötet, 51. számának (403. o.) tudósítása szerintKováts „Felséges engedelmet” kapott, „hogy azon Diplomát elfogadhatja, ’s annak tiszte-letével élhet”. Kováts még két további címzettől kapott olyan válaszlevelet, amelyet meg-említésre érdemesnek tartott. a bolognai akadémia (valószínűleg az Accademia delleScienze dell’Istituto di Bologna) a „Lexicon Mineralogicum Enneaglottumról azt ítélé,hogy az a’ban tett jobbításaim nélkűl ezután az ásvány tudományban senki írni nem mer-het” (Kováts, 1846; az eredeti levél szövegét l. Thaisz, 1823). a legnagyobb megtiszteltetés

2. ábra. a Lexicon mineralogicum enneaglottum előfizetőinek foglakozás szerinti megoszlása. Jelmagyarázat: 1 = egyházi személy; 2 = főrend; 3 = táblabíró, földbirtokos; 4 = jogász; 5 = állami, vármegyei, uradalmi tisztviselő; 6 = orvos, sebész, gyógyszerész;

7 = „literátor értelmiségi”, tanár, oktatási intézmény; 8 = egyéb.Fig. 2. Breakdown of subscribers of the Lexicon mineralogicum enneaglottum by

profession. Legend: 1 = clergyman; 2 = aristocrat; 3 = judge of the County Court, landowner; 4 = man of law; 5 = state, county or manorial official; 6 = physician,

surgeon, pharmacist; 7 = “literate person”, teacher, educational institution; 8 = other.

21 Kapronczay (2012) az oklevelet tévesen 1832-re keltezi, nyilván a Szinnyei (1899) által közöltKováts-életrajz félreolvasása miatt.


kétségkívül Franciaországban érte Kovátsot. a „Párizsi Tudós Társaság” (Institut deFrance, Académie Royale des Sciences) 1823. március 31-i ülésének 14 napirendi pontjá-nak egyikeként andré Brochant de Villiers olyan illusztris mineralógusok és természettu-dósok előtt ismertette a társasság könyvtárának megküldött művet, mint ampère, arago,Brongniart, Cuvier, Fourier, Gay-Lussac, Lamarck, Laplace, Poisson, Vauquelin és mások.

a nemzetközi szakirodalomban viszont nem találtuk nyomát annak, hogy Kovátslexikonát idézték volna, illetve bármilyen hatást kiváltott volna külföldön, ezért sajnos azudvarias köszönőlevelek és a francia akadémiai bemutatás ellenére sem mondható, hogy aművet „a külföldi szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták” volna (Natter-Nád, 1964).Még inkább alaptalan az a vélemény, miszerint Kováts „megbecsült világhírnévre” tettszert (Szőkefalvi-Nagy, 1959), vagy akár „európai hírnevet szerzett” volna könyvével(Kapronczay, 2012).

15. A Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár (1846)

Kováts – mintegy életműve összegzéseként –1845 és 1848 között nyolc kötetbentette közzé a természetrajzi tudományok (ásványtan, növénytan, állattan), a vegytan, agyógyszerészet és az orvostudomány (ezen belül külön a bonctan) teljes műszótárát (a műelőfizetési felhívását még 1843. május 14-én jelentette meg; Szinnyei, 1899). Mint az elő-szóban írta „ezen szótárnak készítésére első okom a’ volt, hogy magam akartam tanúlni.Hogy pedig ezt ki is adjam, a’ra az indított, hogy a’ tanúlni kívánó magyar, és más nyelvűhazafiaimnak használhassak. Végre, hogy ezen szókönyvet épen most bocsássam ki, a’raa’ kötelezett, mivel a’ felséges legkegyelmesebb királyi parancsolat által22 hazámban mostminden tudománynak magyar nyelven kell taníttatni; azomban ilylyen nemű műszótár mégmind ez ideig nintsen” (Kováts, 1845).

az előszava szerint „ezen említett nyolcz rész ugyananynyi egész és különös, betűkreszedett [az ábécérendet követő]23 szótár, melylyben mindedgyikben a’ kezdő szó [címszó]magyar; a magyarázó második szó diákosgörög; a’ harmadik hasonlóan tolmácsoló szónémet, és ezek mind műszavak a’ magok nemében.” a műszótár harmadik kötete az 1845.december 15-i előszóval 1846-ban közreadott ásványtani rész. Szerzője a szokatlanul szűk-szavú – kevesebb, mint másfél oldalas – előszó legnagyobb részében az előző ásványnév-tárára, a Lexiconra kapott külföldi dicsérő leveleket ismertette, de nem adott támpontotahhoz, hogy voltaképpen mi a két mű viszonya. a Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárvagy is onomatologia mineralogica triglotta (a továbbiakban Műszótár) mindenesetre nemtekinthető a Lexicon mineralogicum enneaglottum új kiadásának. Míg a Lexiconban Kovátsszerint 1586 új magyar ásványnév volt, ebben csak „630 ásványi műnév találtatik, mellyközül 251 műnév fejtéssel magyaráztatik meg” (Kováts, 1846). Felépítésére nézve a szótára Lexicon első és második részének „egyvelege”: a szócikkek (3. ábra) a magyar név ábé-cérendjében sorakoznak, mint a Lexicon második részében, viszont az etimológiai magya-

22 1844. évi II. törvénycikk a magyar nyelv és nemzetiségről.23 Kováts szótárai sajátos ábécérendet követnek: a, b, c, d, e, f, g, h, i, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u (az

ókori latin eredeti betűi), y, z (az ókori latinba az ógörögből átvett betűk), j, v, w (az ókorilatinból hiányzó betűk, az u-t és a v-t azonos betű jelölte).

Papp G.240

rázat az eredeti latin névre vonatkozik, ugyanúgy, mint a Lexicon első részében, mégpedig„a’ magyarúl még tökélletesen nemtúdó hazafiaknak, és a’ kűlső országi Túdósoknak ked-vekért” latin nyelven megfogalmazva (Kováts, 1846).

a címszavak egy része megegyezik a Lexicon címszavaival, mások újak (de ezeknem feltétlenül az időközben leírt új ásványokra vonatkoznak), míg a Lexicon címszavaiközül sok hiányzik (I. táblázat). Például a Lexicon 82 V betűs címszavából 10 változatlanul,10 módosult formában került át a Műszótár 35 címszava közé, pl. Cobaltum OchraceumRubrum = Veres Sárgafőldes Kísírtet (Lexicon) = Veres sárgafőldes ércztartó (Műszótár).Újdonság, hogy e névtárban rendszertani kategóriák is szerepelnek: Bájércz had (Genusmangani), Első sereg (Classis prima), Ércztartó tömény (Genus cobalti), Vasfesték nem(Genus chromii) stb.

a Lexiconban is megtalálható ásványnevek némelyike javított fordításban szerepel aMűszótárban. Például a mejonit a Lexiconban még Hajas Adázded, mivel Kováts úgy gon-dolta, hogy a név a Diószegi és Fazekas Magyar Füvészkönyvében Hajas adáz néven sze-replő Aethusa meum nevű növény nevének görögös μειoν alakjából ered, míg aMűszótárban már a helyes etimológia alapján alkotott Kissebb áll (μειων = kisebb). a Lexi-conban a melilitet Kováts Mélikövecsre magyarította, mert azt hitte, hogy a görög Méloszszigeti lelőhelyéről nevezték el, valójában viszont a színéről, a görög μέλι = méz szóból,és a Műszótárban már Mézkő is a magyar neve.

Néha nem a tévedését javította Kováts, hanem valamilyen egyéb okból cserélte kikorábbi fordítását. a piropot a Lexiconban még Tűzképű Magvasnak fordította, hozzátéve,hogy a német Feuerauge szerencsétlen fordítás és „nem adekvát”, a Műszótárban mégisTűzszemként szerepel. a Plumbum vitriolatum, Blei-Vitriol (ólomvitriol vagyis anglesit)magyarítása a Lexiconban Üvegcsés ón (vitrum = üveg, vitriolum = üvegcse [!]), a Műszó-tárban Gáliczkősavanyas ón. a nigrin Feketehadból Feketekő lett, az iolit Violakőből Ibo-lyakő stb. Néha zavaró cserékre is sor került, így a Vasded a Lexiconban még a Siderites(sziderit) megfelelője, a Műszótárban pedig a Basaltesé (bazalt). a fentiek mellett néhánykisebb módosítás is történt. Például az aktinolit (Actinotus) a Lexiconban Sugáros, a Műszó-tárban Sugárló. Máskor az eltérés a szinonimalista bővüléséből adódik. a Lexiconban a

3. ábra. Címszavak a Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótárból.Fig. 3. Entries from the Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár(Etymological dictionary of mineral names in three languages).


A Lexicon mineralogicumenneaglottum (1822) címszavai

A Háromnyelvű fejtő ásványnévműszótár címszavai (1846)

latin megfelelő a címszónál /(az utalt szónál)

Entries in Lexicon mineralog-icum enneaglottum (1822)

Entries in Háromnyelvű fejtőásványnév műszótár (1846)

Corresponding Latin name givenin the entry / (in the cross-

reference entry)

Gabonás Fövenykő arenarius Frumentalis

Gadoliné Gadoliné Gadolinites

Gágási, Ráczkő, Szurkos Kőszén Gágási, Ráczkő, Szurkos Kőszén Gagas, Lithanthrax Piceus

Gágási Enyv Bitumen Gagas

Gáhné Gahnites

Gáliczkő, l. Vas Üvegcse (Vitriolum Ferri)

Gáliczkősavanyas ón[1822: Üvegcsés ón]

Plumbum Vitriolatum

Ganajos Ezüst argentum Stercoreum

Ganajos Kísírtet Cobaltum Stercoreum

Garádicsos Agyag, l. LépcsősAgyag

(argilla Trappacea)

Garádicsos Pöfeteg l. LépcsősPöfeteg

(Tofus Trappaceus)

Géhlené Géhlené Gehlenites

Gerenczér Agyag l. FazekasAgyag

(argilla Figulina)

Glauber Üvegcséje, l. Csudálatos (Mirabile, Vitriolum Glauberi)

Golyóbiskaded Golyóbiskaded Sphaerulites

Gombás Szemölcsös Quarzum Spongiosum

Gödrös Szemölcsös Quarzum Foveolatum

Gömbölyeg Bársonyos Porphyrus Globulosus

Gömbölyeg v. VálogatottSzemölcsös

Quarzum Globulosum s. Selectum

Gömbölyű Főttfőld Gypsum Globulosum

Görbe cserepű nehézfőd Barytis curve testacea

Gránát l. Magvas Gránát (Granatus) / Granatus

Graubindeni v. Rhaetiai[1822: Rhaetiaided]

Rhaeticites

Grispán l. Kékkő Grispán l. Kékkő (aerugo)

Grönlandi Kék Sárgafőldes VasFerrum Ochraceum Coeruleum

Grönlandinum

Gubicslé színű érczetlen érczmas-zlag [1822: Érczetlenítettt Hími

Gubacslé]

arsenicum mineralisatum rhizigal-lum

I. táblázat. a Lexicon mineralogicum enneaglottum (1822) és a Háromnyelvű fejtő ásvány-név műszótár (1846) G kezdőbetűs címszavainak összevetése.Table I. Comparison of entries starting with „G” in Lexicon mineralogicum enneaglottum(1822) and in Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár (1846).

Papp G.242

grosszulár (Ribes grossularia = egres) még csak Köszméteded, a Műszótárban már Pisz-keded is. az automolitnak (a gahnit legelső neve a görög αυτομολος = szökevény szóból)már a Lexiconban tekintélyes szinonimalistáját (Bitang, Tekergő, Kóborló, Szökevény)Kováts a Műszótárban további három szóval toldotta meg: Betyár, Keringő és Forgó.

az új címszavak is a Lexiconban már megszokott jellegzetességeket hordozzák magu-kon. a mai értelemben vett fajnevek magyarításai mellett többségben vannak a megjelenésiváltozatok hol borzasztó hosszú, hol groteszk, hol egyszerűen csak fölösleges fordításai:Apródonként darás és sűrű égszínű (Coelestinus minutim granulosus et densus = Feinkör-niger Cölestin, azaz tömött, finomszemcsés cölesztin), Büdös disznó mészkő (Calcariusfoetidus suillus = Stinkstein), Görbe cserepű nehézfőd (Barytis curve testacea = Krumms-chaliger Schwerspath azaz görbült, héjas barit), Vasszar sédkő vagy peczekő (Lava scori-acea azaz salakos láva), valamint a már elavulóban lévő leíró jellegű és kémiai nevekfordításai, pl. Ásvány folyam (Fluor mineralis = fluorit), Veres gubacslészínű érczetlen ércz-maszlag (Arsenicum mineralisatum rhisigallum rubrum = realgár).

a Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár, mint a már 1822-ben jelentős részbenelavult vagy elavulófélben lévő szókészletből kiindulva készített Lexicon mineralogicumenneaglottum csaknem negyedszázaddal későbbi (1846) változata, még az elvakult magya-rosítók számára is vajmi kevéssé volt fontos. Ezeknek táborát akkoriban már – a homeo-pátia kérdésében egyébként Kovátscsal élesen szemben álló – Bugát Pál és köre vezette.Bugát és harcostársai már az 1830-as évek végén megkezdték az ásvány- és kőzetneveksaját elveik szerinti magyarítását. Egyaránt sorra kerültek a modern (egyszavas, „-it” végű)fajnevek (pl. szferosziderit > gömbvasla, libethenit > libetle, gránit > magla) és a német„népszerű” nevek (pl. Kalkspat > mészpát, Kupfersam(me)terz > rézbársonyérc, Roteisen-stein > vörösvaskő). a kémiai neveket a Schuster–Nendtvich-féle nevezéktant követvemagyarosították (pl. Kobaltblüte [kobaltvirág] > kékenyvirágla [= eritrin], schwefelsauresBleioxyd > kénsavas óloméleg [= anglesit]). az 1844-ben megjelent Bugát-féle Természet-tudományi szóhalmaz – mely nem volt visszafelé kereshető, mint Kováts Lexiconja és eti-mológiai magyarázatokkal is alig szolgált – nem sok magyarosított ásványnevettartalmazott, de Hanák János, Mihálka antal és mások jóvoltából rövidesen megszületteka természetrajzi tankönyvirodalmunkban két évtizedig uralkodó „bugátista” magyarásvány- és kőzetnevek, ez azonban már egy másik tanulmány tárgyát képezheti.

16. Az ásványtani műszótárak kudarcának okai

a párhuzamos magyar nevezéktan bevezetésének már abban az időben sem volt hívemindenki. amint Kováts (1822) megjegyezte, „azt az ellenvetést gördítik itt előmbe, tudom,sok hazafiak: Szükségtelen, sőt roszsz dolog vala, azokat a’ már ismeretes Latán ásványrendbeli ásványneveket Magyarra fordítani. Hiszen, ha más Nemzetek azokat a’ magokanyanyelveken lévő ásványtudományban beveheték; miért ne kellene ugyan azt cselekedniea’ Magyarnak is?” azt viszont, hogy Kováts Mihály magyarított ásványneveit még idő-szakosan sem használták, nem ilyesféle elvi okok magyarázzák, hiszen a „bugátisták” szisz-tematikus ásványnév-magyarításai pár évtizedig uralták a természetrajz tankönyveket és aszakirodalom egy részét. Kováts balsikerének nyilván személyes tényezői is voltak: „magá-nyos harcosként” küzdött, a Bugát-táborétól eltérő platformon és az 1830-as években, ami-


kor a természetrajzi magyarosítás új lendületet vett, már hetvenes éveibe lépett. a szem-betűnő hatástalanság azonban objektív okokra is visszavezethető.

a Kováts munkáját bukásra ítélő egyik körülmény az volt, amiről ő maga úgy tartotta,„hogy a’ Magyar Literátúrának az egy Óriási lepése, hogy már a’ Historia Naturalisnakmind a’ 3 Országában, a Linné Systemája szerént készűlt Magyar nevek készen vannak”.a válogatás nélkül magyarított linnéi kételemű, illetve leíró jellegű ásványnevek óriásitöbbsége eleve csak megjelenési változatokra vonatkozott. Ráadásul ezek – a mai fajne-vekkel egyenrangú „linnéi típusú” nevekkel együtt – rövid időn belül kihullottak a hasz-nálatból, és helyüket átvették a ma is használatos egyelemű, -it végű, jóval egyértelműbbfajnevek.

a Kováts alkotta nevek már a lefordított latin nevek heterogenitása miatt is rendkívültarkák voltak, de mint fentebb bemutattuk, Kováts még az „egyveretű” (-it végű, egyelemű)modern nevek magyarítását sem oldotta meg egységesen, mint a „bugátisták”, akik a -la,ill. -le „ásványnévképzőt” biggyesztették gyakorta mesterkélt szóalkotásaik végére. Kováts(1845) azzal büszkélkedett, hogy „a’ magyar szavakat, tisztán a’ szokási ősi magyar nyelv-ből, minden tekergetés és csafargatás [!] nélkűl szedtem”, de éppen emiatt egyeleműásványnevei a köznyelvből vett (néha birtokjeles) főnevek, egyszerű vagy képzett mellék-nevek, melléknévi igenevek, melyeken egyszerűen nem látszik, hogy voltaképpen ásvány-nevek, amit a következő példák jól illusztrálnak: Álfény (szfalerit), Csipke (spinell),Csudálatos (mirabilit), Éghetetlen (azbeszt), Erőtlen (analcim), Esővirág (hiacint), Hamvas(szpodumen), Izzó (karbunkulus), Józanító* (ametiszt), Kékfesték (lazurit), Ködös (nefelin),Könnyentörő (euklász), Lángszínű (rutil), Miklósé (nikkel), Mosó (bórax), Sármű (plazma),Napfordító (heliotrop), Nehézség (barit), Ostya (kollirit), Piroska (rubicell), Rög (bolus),Sólymos (cirkon), Színeskedő (allokroit), Tengervíz (akvamarin), Tömöttség (piknit)*, Török(türkiz), Tüzes (markazit), Vizetlen (anhidrit), Záporpatak (láva) stb. (Kováts, 1822, a*-gal jelöltek: Kováts, 1846). Kováts, aki egyetlen ásványtani cikket sem írt, talán ki sempróbálta, hogyan lehetne ásványneveit folyó szövegben használni.

Mindemellett Kováts, miközben szemére hányta a németeknek, hogy mennyi homo-nim ásványnevük van, nyakló nélkül gyártotta a tudományos nomenklatúrában szinténkerülendő szinonimákat, ami szintén nem szolgált nevezéktana előnyére. a szinonimáktöbbnyire rokon értelmű szavak, az eredeti ásványnév „párhuzamos fordításai” voltak:Allochroites (allokroit) = Színeskedő, Sokszínű, Változószínű. Máskor Kováts az eredetilegis szinonim ásványnevek mindegyikét lefordította: Adularia, Feldspathum lunare (adulár)= Adulai, Hóld Mezeijegezet. az etimológia bizonytalanságából eredő szinonimákra példaa Ferrum Magnetes (mágnesvaskő, magnetit), amely mindhárom akkor lehetségesnek tar-tott etimológiája szerint kapott nevet: 1) Egy Μαγνης (Magnész) nevű görög pásztor találtaelőször, tehát Magnes Vasa. 2) Μαγνηςια (Magnészia) melletti lelőhelyéről kapta a nevét,ezért Magnesi Vas. 3) a μάγγανον = bájital, ill. egyéb bűvszer jelentésű szóból származik,varázsos tulajdonsága miatt: akkor Báj Vas, Bájos Vas.

17. Zárszó

a tudománytörténésznek nehéz elkerülnie azt, hogy az utólagos könnyű ítélkezéscsapdájába essen, mindenesetre Kováts névtárait ismerve talán nem alaptalan az a véleke-dés, hogy ha a tudomány iránti lelkesedése és széleskörű klasszikus műveltsége a korabeli

Papp G.244

ásványtani irodalom mélyebb ismeretével és visszafogottabb etimologizálással párosultvolna, valmint energiáit nem kötötte volna le a mindent megmagyarosítás igénye, azásványtan tudománytörténete ugyan szegényebb lenne két kuriózumszámba menő ásvány-névtárral, de gazdagabb lenne egy – a maga korában hiánypótló – ásványnév-etimológiaimunkával.

De végül is mennyi maradt meg Kováts magyar szakszavaiból? Nos, az ásványtanterületén semennyi sem, ami a fentiek alapján nem meglepő. Kérdéses, hogy a többi tudo-mány szaknyelvére mekkora hatást gyakorolt. Natter-Nád (1964) azt írta, hogy „szó-, vala-mint műszó-alkotásainak igen jelentékeny része most is megtalálható az élő magyar nyelvleltárában”. E vélekedés azonban – különös tekintettel arra, hogy a szerző Kovátsnak tulaj-donítja az érc, az ásvány és (a platinára) a fehér arany szavakat, melyeket már évtizedekkel(az ércet évszázadokkal) előtte használtak24 – mindenképpen kelő alátámasztásra szorul.a kémiára vonatkozóan Szabadváry (1998) állásfoglalását idézhetjük, mely szerint „szavaierőltetettebbek, mint Nyulas magyarításai, és kevésbé is maradtak meg” – Szabadváryellenpélda gyanánt különös módon az „anyag” szót említette, amely éppenséggel nemKováts alkotása (ő ugyanis a „tárgy”-at használta ilyen értelemben, l. Kováts, 1807–8).Pontos filológiai elemzés nélkül amúgy sem könnyű a kérdést megválaszolni, hiszenKováts műszó gyanánt előszeretettel használt meglévő régi vagy tájszavakat.

Szőkefalvi (1959) szerint az orvostan terén a Bugát-, a kémia terén pedig a Schuster-féle irányzat és a mögöttük álló egyetem tekintélye szorította ki Kováts műszavait. amikorpedig az 1860–70-es évekre a Bugát-Schuster „iskola” – szavai magyartalansága és eről-tetettsége (és hozzátehetjük: a párhuzamos magyar nevezéktan kényelmetlensége) miatt –vereséget szenvedett, már „a régi magyar nyelvújítók magyaros szóalkotásait felújítaninem lehetett.”

18. Köszönetnyilvánítás

a nyújtott segítségért a következőknek tartozom köszönettel: Monika Gross (Jose-phinum, Medizinische Universität Wien), Jósvay Klára (Sárospataki Református KollégiumLevéltára), dr. Magyar László (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könytára), dr. MolnárLászló (Semmelweis Egyetem Levéltára).

Irodalom – References

anonim (1862): Kovács Mihály. MTA Almanach 1863-ra, 259–260.Batta I. (1922): A magyar nyelvű fizikai irodalom története 1867-ig. Kézirat. a szöveget

sajtó alá rendezték a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársai, Gazda Istvánvezetésével. http://mek.oszk.hu/05100/05114/#

Harsányi I. (közreadó) (1922): Kazinczy Ferencz levelezése. XXII. kötet. 1764. december3.–1831. augusztus 15. Budapest: MTa.

Kapronczay K. (2012): Kováts Mihály érdemei az orvoslás és más természettudományokmagyar nyelvűvé tétele érdekében. M. Orv. Nyelv, 1, 8–12.

24 az első két téves adatot Kapronczay (2012) is átvette.


Kazinczy F. (2009): Pályám emlékezete. Sajtó alá rendezte Orbán László. Debrecen: Deb-receni Egyetemi Kiadó.

Kiss L. (1978): Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: akadémiai Kiadó.Koch S. (1937): Egy magyar ásványnévtár a nyelvújitás korából. Természettud. Közl., 69,

437–439.Kováts M. (1807–8): Chémia vagy természettitka (I–III. darab: 1807, IV. darab: 1808).

Budán: Landerer.Kováts M. (1822): Lexicon mineralogicum enneaglottum. Pesthini: Trattner.Kováts M. (1835): Magyar patika az az Magyar és Erdély-Országban termő patikai állatok,

növevények és ásványok, orvosi hasznaikkal egyetemben. Pesten: Eggenberger.Kováts M. (1845–48): Háromnyelvű fejtő természethon titoktan orvostudomány műszótára

az az onomatologia physiographica chemica jatrica triglotta philologica. I. db. 1. r.:Növényészés szavai vagy termini phytologici, vulgo terminologia botanica, 2. r.:Növénybölcsesség, avagy háromnyelvű fejtő növénynév műszótár, az az phytosophiavel botanosophia aut philosophia botanica seu botanica pura (1845). II. db. 3. r.:Háromnyelvű fejtő ásványnév műszótár, vagy is onomatologia mineralogica triglottahermeneutica. 4. r.: Háromnyelvű fejtő titoktan műszótár, az az onomatologia chemicatriglotta etymologica, 5. r.: Háromnyelvű fejtő szernév műszótár, avagy onomatologiapharmaceutica philologica, 6. r.: Háromnyelvű fejtő állatnév műszótár, vagy glossa-rium zoologicum triglottum etymologicum (1846). III. db. 7. r.: Három nyelvű fejtőember bontzolás műszótár, vagy glossae anatomicae triglottae hermeneuticae (1846).IV. db. 8. r.: Háromnyelvű fejtő orvostudományi műszótár, azaz jatrica triglotta exe-getica (1848). Buda: Gyurián és Bagó.

Natter-Nád M. (1964): Kováts Mihály főorvos munkássága. Orsz. Orvostört. Kvt. Közlem.,32, 145–158.

Orsovai I. (1974): 150 éves a Lexicon Mineralogicum. Földt. Tudtört. Évkv., 2, 43–48.[Somogyi G. (szerk.)] (1813): Mondolat. Dicshalom [Veszprém]. Szabadváry F. (1998): A magyar kémia művelődéstörténete. Budapest: Mundus Magyar

Egyetemi Kiadó.Szamosháti D. (1959): Újabb adatok Kováts Mihály életéhez és munkásságához. Orsz.

Orvostört. Kvt. Közlem., 15–16, 277–281.Székely L. (1973): a magyar bányászati szaknyelv kialakításának története. Bány. Koh. L.,

Bányászat, 106, 780–785.Szinnyei J. (1899): Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hor-

nyánszky.Szinnyei J. (1909): Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hor-

nyánszky.Szőkefalvi-Nagy Z. (1959): Kováts Mihály orvos, a magyar természettudományi ismeret-

terjesztés egyik úttörője. Orsz. Orvostört. Kvt. Közlem., 12, 158–178.Szőkefalvi-Nagy Z. & Szabadváry F. (1972): A kémia története Magyarországon. Budapest:

akadémiai Kiadó.Th[aisz a]. (1818): [Cím nélkül]. Tud. Gyűjt., 1818(10), 121–122.Th[aisz a]. (1823): Előlépések és megtisztelések. Tud. Gyűjt., 1823 (4), 125–127.

Papp G.246

Ugrai J. (2007): A Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészei – A kezdetektől a mil-lenniumig. adattár. Sárospatak – Tiszaújváros. (http://users.atw.hu/csutortoki/tisza-ninnenilelkeszek.htm)

Ugrai J. (2012): A Sárospataki Református Kollégiumból távozó tógátusdiákok 1783–1871/72. Sárospatak – Tiszaújváros. (http://patakarchiv.hu/wa_files/diaknevsor_patak.pdf)

Váczy J. (közreadó) (1892): Kazinczy Ferencz levelezése. III. kötet. 1803–1805. Budapest:MTa.

Váczy J. (közreadó) (1894): Kazinczy Ferencz levelezése. V. kötet. 1807. május 1.–1808.június 30. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1896): Kazinczy Ferencz levelezése. VII. kötet. 1809. október 1.–1810. június 30. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1898): Kazinczy Ferencz levelezése. VIII. kötet. 1810. július 1.–1811.június 30. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1899): Kazinczy Ferencz levelezése. IX. kötet. 1811. julius 1.–1812.június 30. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1901): Kazinczy Ferencz levelezése. XI. kötet. 1813. augusztus 1.–1814. július 31. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1910): Kazinczy Ferencz levelezése. XX. kötet. 1826. április 1.–1828.deczember 31. Budapest: MTa.

Váczy J. (közreadó) (1911): Kazinczy Ferencz levelezése. XXI. kötet. 1829. január 1.–1831. augusztus 20. Budapest: MTa.

nyelvújítás kori ásványtani műszótáraink és szerzőjük ... · nyelvújítás kori...

Documents