john jackson miller - kenobi
TRANSCRIPT
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
1/1731
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
2/1731
John Jackson Miller
KENOBI
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
3/1731
TARTALOM
3/173
http://localhost/var/www/apps/conversion/tmp/scratch_3/OEBPS/Text/TOC.xhtml#T1-1http://localhost/var/www/apps/conversion/tmp/scratch_3/OEBPS/Text/TOC.xhtml#T1-1
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
4/1731
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
STAR WARS: KENOBI by John Jackson MillerDel Rey, an imprint of The Random House Pub-
lishing Group,a division of Random House, Inc., 2013
Copyright © 2015 by Lucasfilm Ltd. & ® or TMwhere indicated.All Rights Reserved. Used Under Authorization.Cover art copyright © 2015 by Lucasfilm Ltd.
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
5/1731
Translation copyright © 2015 by SzukitsKönyvkiadó
Fordította SZENTE MIHÁLY
ISBN 978-963-497-326-3
Lektor: Pető BálintTördelés: KARAKTERTAX BT., Szvoboda
GabriellaSzínre bontás, tipográfia: EzDesign Kft.Felelős kiadó: Szukits László és Szukits Gábor
Debreceni Kinizsi Nyomda Kft.
5/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
6/1731
Felelős vezető: Bördős János
6/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
7/1731
Szereplők
Annileen Calwell ; bolttulajdonosOrrin Gault ; párafarmer és vállalkozó
A’Yark ; taszken vezér
Kallie Calwell ; Annileen lánya
Jabe Calwell ; Annileen fia
Mullen Gault ; Orrin fia
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
8/1731
Veeka Gault ; Orrin lánya
Wyle Ulbreck ; párafarmer
Leelee Pace; zeltron szobrászművész Ben Kenobi; titokzatos idegen
8/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
9/1731
Réges-régen, egy messzi-messzi Galaxisban…
„Eltűnünk, míg el nem jő az idő.”
Yoda
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
10/1731
Prológus
– Ideje hazamenni, uram! – Wer Ulbreckfelébredt, és üres poharára meredve megkérdezte:
– Mit mondasz? – A zöld bőrű pultos megbök-döste az idős ember férfi vállát.
– Azt, hogy ideje hazamenni, Ulbreck gazda –felelte. – Eleget ivott.
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
11/1731
– Én nem erre gondoltam – dörmögte Ulbreckés megdörzsölte véreres szemét. – Uramnakneveztél. Aztán meg gazdának. – Gyanakodva
fürkészte a pultost, és ráförmedt: – Mi vagy te?Élőlény vagy droid?
A pultos felsóhajtott, és a vállát vonogatvaválaszolt:
– Már megint itt tartunk? Már elmondtamamikor korábban kérdezte. A szemem azért nagyés vörös, mert duros vagyok. Azért szólítottam
11/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
12/1731
gy, mert udvarias vagyok. És azért vagyok ud-varias, mert nem egy vén párafarmer vagyok, akimegbolondult, mert túl sokáig élt odakint, a…
– Csak azért – vágott közbe a fehér bajszosöreg –, mert én nem állok szóba droidokkal! Adroidok tolvajok, az utolsó szálig!
– Miért lopna egy droid?
– Hogy odaadja más droidoknak – felelte Ul-breck, és megrázta a fejét. Most már biztosanudta, hogy a pultos idióta.
12/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
13/1731
– Mi lenne, ha… – kezdte a pultos, de aztán ígyfolytatta: – Hagyjuk, nem érdekes! – Felvett egypalackot, teli töltötte az Öreg gazda poharát, és
hozzátette: – Mostantól nem beszélgetek magávalTessék, igyon!
Ulbreck pontosan ezt tette. Ulbreck régóta úgyartotta, hogy egy gond van a Galaxissal: hogy ér-
elmes lények élnek benne. Értelmes lények ésdroidok. Hát, ez már két gond volt, de ki írta előhogy csak egy baj lehet a Galaxissal? Kinek lett
13/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
14/1731
volna joga ehhez? Az öreg farmer így szokottgondolkodni, még józan állapotában is. Hatvanstandard éve gazdálkodott egy párafarmon, és
sorban gyártotta az életről szóló elméleteket. Ámsok éven keresztül dolgozott egyedül – érthetetlenmódon még a munkásai sem szerettek beszélgetnvele –, így aztán az elgondolásai felhalmozódtak
kimondatlanok maradtak. Ezért szokott eljönnnéha a városba – itt lehetősége nyílt arra, hogymegossza másokkal az elmúlt évtizedekbenösszegyűjtött bölcsességét. Persze csak akkor, ha
14/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
15/1731
éppen nem fosztották ki gonosz droidok, amikzöld bőrű pultosoknak álcázták magukat.
A Junix-féle vegyesboltba droidok elvileg neméphettek be, legalábbis ezt hirdette az anchor-
headi kocsma ajtaján lógó, ősrégi tábla. MagaJunix rég meghalt, eltemették a Tatuin ho-mokjába, de a boltja és a kocsmája még működött
a félhomályos lebuj, ahol a cigarettafüst összeve-gyült a sivatagban dolgozó gazdák izzadságsza-gával. Ulbreck ritkán jött ide, jobban szerette azt a
15/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
16/1731
kocsmát, ami az otthonához viszonylag közel fek-vő oázisban működött. De miután elutazott An-chorheadbe, hogy új alkatrészeket szerezzen egy
páracsapdához, betért ide, hogy megtöltesse akulacsát.
Most pedig, fél tucat lum-sör után kezdett azongondolkodni, hogy haza kéne mennie. A felesége
odahaza várta, és tudta, hogy jobban tenné, ha út-nak indulna. Csakhogy odahaza a felesége vártaés ez elég indok volt ahhoz, hogy maradjon. Ő és
16/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
17/1731
Magda rettenetesen összevesztek a reggefolyamán azon, amin előző este veszekedtekHogy pontosan min, arra Ulbreck már nem em-
ékezett, és örült ennek a ténynek. Viszont, nohaaz agyára sűrű felhő borult, tudta magáról, hogyfontos ember, és sok munkásnak parancsol, akik aszemét is kilopják, ha túl sokáig elmarad. Felnéz-
ett a falon függő órára. Számok világítottak rajtade némelyik lefelé fordulva derengett. Mások megáncoltak. Ulbreck a szemét résnyire vonva
figyelt. Sosem rajongott a táncért. Lecsúszott a
17/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
18/1731
magas székről, és elindult, hogy a helyükre tegyeazokat a nyavalyás számokat. Ekkor történt, hogya padló megtámadta. Gyorsan, alattomban, azzal a
szándékkal, hogy fejbe vágja, amíg másfeléfigyel. És a galád terv sikeres lett volna, ha egykéz nem ragadja meg a vállát.
– Óvatosan… – mondta halkan a kéz gazdája
Ulbreck álmatagon pislogva felnézett a meg-mentője arcára. Nem sokat látott belőle, mert azdegen csuklyát viselt a fején, mindenesetre az
18/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
19/1731
árnyékból kék szempár meredt rá a homokszínűszemöldök alól.
– Nem ismerem magát – dörmögte Ulbreck.
– Így van – helyeselt a szakállas idegen, és vis-szasegítette az öreg gazdát a székére. Aztán kic-sivel odébb ment, hogy felhívja magára a pultosfigyelmét. Ulbreck most már látta, hogy a barna
köpenyes férfi egy kisebbfajta csomagot tart a bakezében, egyfajta batyut. A gondolat nyománmegriadt, és gyorsan körülnézett, hogy hol hagyta
19/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
20/1731
a saját csomagját, de aztán eszébe jutott, hogynincs is semmiféle csomagja.
– Ez nem óvoda – közölte a pultos az idegen-nel, de hogy miért, azt Ulbreck elképzelni semudta.
– Csak útbaigazításra van szükségem – mondtaa férfi. Ulbreck erről sokat tudott. Régóta élt a
Tatuinon, rengeteg helyen megfordult, és bár aegtöbbet azonnal megutálta, és sosem akart vissz-
atérni oda, azzal kérkedett magának, hogy ismeri
20/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
21/1731
a hozzájuk vezető legrövidebb útvonalakatBiztosan tudta, hogy jobb útbaigazítással tud szol-gálni, mint az a nyomorult droid, ami durosnak
adja ki magát, és elindult, hogy közbeavatkozzonEzúttal a pult széle támadta meg, és sikeresen megs ütötte a homlokát. Visszanézett a poharára, és
odaszólt a pultosnak:
– Azzal az itallal valami nincs rendbenMaga… maga…
21/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
22/1731
– Arra céloz – kérdezett közbe az idegen –hogy vizezik a sört?
A pultos a fejét csóválva nézett a férfira, és aszáját lebiggyesztve megjegyezte:
– Ó, hogyne, a Tatuin legritkább anyagát kever-ük az italainkba! Így kaparunk össze pár kreditet.
– Nem ezt akartam mondani – dadogta Ulbreckés megpróbálta összeszedni a gondolatait. –Hanem azt, hogy beletettél valamit az italomba
22/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
23/1731
hogy kifeküdjek tőle. Hogy aztán elvehesd a pén-zemet. Ismerem én jól a városi népséget!
A pultos megrázta kopasz fejét, majd oldalrafordulva a szintén kopasz feleségére pillantott, akia mosogatónál tett-vett.
– Vége a dalnak, Yoona – szólt oda az as-szonynak. – Lebuktunk! – Az idegen felé fordult
és hozzátette: – Évek óta a hátsó szobábanároljuk a volt vendégeink hulláját, de azt hiszem
most már vége.
23/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
24/1731
– Nem mondom el senkinek – ígértemosolyogva az idegen –, az útbaigazításért cser-ébe. És egy pohár kék tejért, ha van. – Ulbreck
ovábbra is a beszélgetés értelmén törte a fejétamikor a pultos arcán megjelentek az aggodalomelei. Az öreg gazda megfordult, és azt látta, hogy
fiatal emberek sietnek be a boltíves bejáraton, me-
net közben átkozódva és nevetve. Noha azelméjére még ekkor is sűrű felhő borult, felismerteaz ittas gazembereket. A két legidősebb a húszasévei elején járó Mullen és Veeka volt, a Gault
24/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
25/1731
estvérek, Ulbreck legnagyobb vetélytársának, Or-in Gaultnak a gyermekei. És persze a cinkosaik is
megjelentek itt: Zedd Grobbo, a nagydarab fickó
aki nagyobb terheket tudott megmozgatni, mintegy rakodó-droid, és a feleakkora Jabe CalwellUlbreck egyik szomszédjának a fia.
– Vigyétek ki innen azt a kölyköt! – kiáltotta a
pultos, amikor meglátta a tizenéves fiút. – Ahogyaz előbb már megmondtam a másik fickónak, azóvoda egy sarokkal odébb van!
25/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
26/1731
Ulbreck meghallotta, hogy a fiatal bűnözők fel-háborodva tiltakoznak, és észrevette, hogy a meg-mentője a fal felé fordult a csomagjával, és a hátát
mutatja a bajkeverők felé. Veeka Gault elnyo-makodott Ulbreck mellett, és felkapott egypalackot a pult mögül, aztán ocsmány kézjeletmutatott a durosnak. A társai eközben körbevették
egy tehetetlen áldozatot: Yoonát, a pultos fe-eségét. Zedd elkapta a koszos poharakkal teli tál-cát cipelő asszonyt, és megpörgette, mire a po-harak szétrepültek a tér minden irányába. Az
26/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
27/1731
egyik fejbe találta a közeli asztalnál ülő, bozontoshajú vendéget. A vuki felállt, és haragosanhörögve fejezte ki a nemtetszését. Ulbreck lec-
súszott a székéről. A Gaultok több nemzedékét ismeggyűlölte az évtizedek folyamán, és szívesensegített volna annak, aki helyre akarta tenni aegutóbbi generáció jelen lévő képviselőjét. Od-
atántorgott a kölykök közelében lévő asztalhoz, ésfelkészült, hogy rájuk ripakodjon. Csakhogy avuki megelőzte őt, és hirtelen azt érezte, hogy aámasztéknak használt asztal elrepül mellőle, mire
27/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
28/1731
úgy döntött, hogy inkább a padlón fekve fogjafigyelemmel követni az eseményeket. Halk dob-banást hallott jobbról, aztán észrevette, hogy a
pultos felesége is megérkezett mellé, és onnantókezdve együtt szorongtak a felborult asztamögött. A vuki visszakézből szájon kapta Zeddetaki átrepült a söntésen, és rázuhant egy asztalra
amely körül komor alakok üldögéltek. Ulbreckbiztosan tudta róluk, hogy ha nem is droidokbizonyosan tolvajok. Órákon át figyelte a zöldbőrű, hosszú orrú rodiaikat, és azon töprengett
28/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
29/1731
hogy mikor fogják zaklatni őt. Száz kilométerrőlsötétben, szél ellen is felismerte volna Jabba, ahutt pribékjeit. Most, hogy az asztaluk felborult, a
bűnözők a székeiket felrúgva felpattantak, és afegyverükhöz kaptak.
– Semmi lövöldözés! – harsogta a pultos, mial-att más vendégek kétségbeesetten iszkoltak a
kijárat felé. A kiáltás semmit sem ért. A Gaultokmár az imént előrántották a sugárvetőjüketamikor a vuki leütötte a társukat, és most
29/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
30/1731
beszorultak a támadók közé. Éppen csak egy pil-anatig tétováztak, aztán tüzet nyitottak a rodi-
aikra. Az ifjú Jabe is lőtt volna, ha a vuki nem
ántotta volna fel a padlóról. A szőrös óriásmegrázta az üvöltöző kölyköt, és meglódítottahogy a falhoz vágja. Ebben a pillanatban a szakál-as idegen letérdelt Ulbreck mellé, a pult tövében
és a pultos felesége felé hajolt. – Vigyázzon rá – kérte halkan, és a duros as-
szony kezébe nyomta a csomagját. Azon nyomban
30/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
31/1731
felpattant, és belevetette magát a zűrzavarba. Ul-breck ismét a verekedőkre fordította a figyelmétA vuki elhajította Jabe-et, ám a kölyök valamiért
nem érte el a falat. Ulbreck feltérdelt, hogy át-nézzen a pult felett, és azt látta, hogy a kétségbee-setten kapálózó fiú hirtelen lefékeződik a leve-gőben, és lezuhan a pult mögé. Ulbreck döbbent
fordult Yoona felé, meg akarta kérdezni tőle, hogyő is ugyanazt látta-e. Ám a duros asszony megder-medt rémületében, és szorosan lehunyta a szemétEkkor egy sugárnyaláb közvetlenül mellettük
31/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
32/1731
csapódott a padlóba, Yoona kinyitotta a szemétfelsikoltott, Ulbreck kezébe lökte a csomagot, éselkúszott. Ulbreck rettegve fordult vissza a
verekedők felé, arra számítva, hogy a vuki mind-árt péppé veri a fiatalokat. Ezzel szemben aztátta, hogy a csuklyás férfi a kezében tartja Jabe
sugárvetőjét, és a mennyezetre szegezi. Egyetlen
övést adott le, amivel megsemmisítette amennyezeti lámpát.
32/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
33/1731
A következő pillanatban sötétség borult asöntésre. De teljes csend nem. A vuki üvöltöttSugárnyalábok vijjogtak. Széttört üveg csöröm-
pölt. Aztán különös, sistergéssel vegyes búgáshallatszott. Ulbreck először félt kinézni a fed-ezéknek használt asztal mögül, és amikormegtette, kéklő derengést látott, aminek közepén
elmosódottan rajzolódott ki az idegen férfi sötétárnyalakja. Sárga energianyalábok áradtak felé, devalahogy lepattantak róla, és a falba csapódtakAztán fekete alakok vetették rá magukat – talán a
33/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
34/1731
odiai bűnözők? –, ám üvöltözve elzuhantakamikor a közvetlen közelébe értek. Ulbreck vissz-abújt az asztal mögé, és minden ízében remegve
kuporgott.Amikor végre elhallgattak a fegyverek, halk
uhasuhogást hallott az ölében fekvő batyu felőlElőkotorta a zsebéből a kézilámpáját, bekapcsolta
és lenézett a csomagra. Egy apró csecsemő nézettvissza rá.
34/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
35/1731
– Hahó! – köszönt Ulbreck a babának, ésfogalma sem volt, hogy mi mást mondhatna mégA csecsemő gügyögött valamit. A következő pil-
anatban a szakállas férfi megjelent Ulbreck mel-ett. A lámpa fénye alulról világította meg, de az
arca így is kedves volt, és egyáltalán nem látszottajta, hogy az összecsapás kifárasztotta.
– Köszönöm – mondta, és visszavette a gyer-meket. Felállt, és már kezdett elfordulni, de hir-elen mozdulatlanná dermedt, és ismét megszólalt
35/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
36/1731
– Bocsánat, nem tudja véletlenül, hogyan juthatokel a Lars-birtokhoz?
– Nos, négy vagy öt útvonal is szóba jöhet –felelte Ulbreck a szakállát vakargatva. – Haddgondoljam végig, hogy hogyan tudnám leírni…
– Köszönöm, ne fáradjon – vágott közbe az ide-gen –, majd csak odatalálok valahogy…
Azzal a csecsemővel együtt beleveszett a sötét-ségbe. Ulbreck talpra vergődött, és a lámpáját ide-oda fordítva körülnézett a helyiségben. Meglátta
36/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
37/1731
azt a rossz életű Mullen Gaultot, akit éppen az aossz életű húga élesztgetett, miközben Jabe a
nyitott ajtó felé sántikált. A vuki ebben a pillanat-
ban ugrott ki a kijáraton, nyilván Zeddet üldözteA pultos a söntés hátsó részében állt, és zokogófeleségét vigasztalta. Jabba pribékjei holtan hever-ek a padlón. Az öreg gazda visszaroskadt a pult
övébe. Mi történt itt? Az idegen tényleg egyedülntézte el a bűnözőket? Nem emlékezett arra, hogyátott fegyvert a férfinál. És mi történt Jabe-bel
aki egy pillanatig mintha a levegőben lebegett
37/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
38/1731
volna, mielőtt beesett a pult mögé? És mi adta kiazt a villogó, kék fényt? Ulbreck megcsóválta afejét, amitől nyomban megszédült. Most már
udta, hogy kicsivel többet ivott a kelleténél, ésnem bízhat a szemében. Senki sem kockáztatná afejét azzal, hogy szembeszáll Jabba pribékjeivelÉs senki sem vinne bele egy csecsemőt egy koc-
smai verekedésbe. Legalábbis rendes ember nemEgy akármilyen hős pedig végképp nem.
38/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
39/1731
– Meg van már őrülve mindenki – dörmögtecsak úgy magának, és a fejét a pultnak támasztvaelaludt.
39/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
40/1731
Meditáció
Leszállítottam a csomagot. Remélem, érzékeleda gondolataimat, Oui-gon mester. Nem hallottama hangodat a Polis Massán töltött nap óta, amikorYoda mester elmondta, hogy kapcsolatba léphetekveled az Erőn keresztül. Nyilván emlékszel mégá, hogy úgy döntöttünk: elviszem Anakint aokonaihoz, hogy a jövőben náluk éljen. Végre-
hajtottam ezt a küldetést. Furcsa érzés itt lenni
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
41/1731
ezen a helyen, ilyen körülmények között. Évekkeezelőtt elvittünk egy fiút a Tatuinról abban a hit-ben, hogy ő a Galaxis legfőbb reménysége. És
most idehoztam egy másik kisfiút, akiről ugyaneztgondolom. Remélem, hogy ezúttal jobban sikerülMert az ehhez a pillanathoz vezető út fájdalommalés szenvedéssel van tele. Gyászolom az egész
Galaxist, a barátaimat – és saját magamat is. Mégmost sem hiszem el, hogy a Jedi-rendnek vége. Éshogy a Köztársaság végképp lezüllött, és Palpat-ne markába került. És hogy Anakin átállt a sötét
41/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
42/1731
oldalra. Láttam a holo-felvételt… láttam, hogyemészárolta a gyerekeket a Templomban… az aelenet gyakran kísért az álmaimban… és újra
meg újra összetöri a szívemet. De a gyermekekhalálának borzalmai után egy gyermek a reménytelenti számunkra. Ahogy már mondtam: a
csomag célba ért. Pillanatnyilag egy homokdűne
gerincén állok, a hátasom, a tatuini eopie mellettés Larsék otthonát nézem. Owen és Beru Lars aházuk előtt áll, a kezükben tartják a gyermeket
42/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
43/1731
gy zárult hát egy hosszú történet utolsó fejezeteÉs most egy új történet kezdődik.
Keresek egy helyet a közelben, bár érzésemszerint, ha túl gyakran jövök ide, Owen szólni foghogy költözzek máshová, jóval messzebbre. Nemkevés bölcsesség rejtőzik ebben. Úgy tűnik, mo-stanában vonzom a bajt, még ezen a mindentől tá-
vol eső helyen is. Tegnap Anchorheadben koc-smai verekedésbe keveredtem, és ezt megelőzőenörtént egy kis baj az egyik űrkikötőben is
43/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
44/1731
amelyen átutaztam. Hála az Erőnek, egyiknek semhozzám volt köze, és ahhoz sem, amiért itt vagy-ok. De többé nem engedhetem meg magamnak
hogy úgy reagáljak a dolgokra, mint Obi-van Ken-obi. Ha bekapcsolom a fénykardomat, az olyanmintha odaordítanám a körülöttem lévőknek„Jedi vagyok!” Biztosra veszem, hogy még a
Tatuinon is akadnak olyanok, akik tudják, hogy ezmit jelent.
44/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
45/1731
Szóval, mostantól másként lesz. Mostantókezdve mindaddig, amíg csak kell, csakis a sajátdolgommal törődöm, és kerülöm a bajt. Ezen a
bolygón nem viselkedhetek Jediként, és nem men-hetek meg másokat. Az egyetlen megoldás, hogy
elszigetelem magam mindentől és mindenkitől. Aváros – még egy olyan kicsi is, mint Anchorhead
– túl gyorsan fejlődik. Viszont odakint, a peri-férián másként mennek a dolgok. Máris érzemhogy az idő máshogyan csordogál a medrében – asivatag ritmusában. Igen, arra számítok, hogy a
45/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
46/1731
dolgok lassabbak lesznek. Távol leszek mindentőés magányos leszek. Nem lesz más társam, csak abánat. Bárcsak találnék egy helyet, ahol a bánat
elől is elrejtőzhetek…
46/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
47/1731
ELSŐ RÉSZ
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
48/1731
Az oázis
48/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
49/1731
Első fejezet
Minden tárgy két árnyékot vetett. Ezt a napokhatározták meg a teremtés hajnalán. Testvérekvoltak, mígnem a fiatalabbik megmutatta az igazarcát a törzsnek. Ezzel bűnt követett el. Azdősebbik nap megpróbálta megölni az öccsét
ahogyan az helyénvaló volt. De kudarcot vallottA fiatalabb nap lángolva és vérezve végigkergettea fivérét az égbolton. Az alattomos öreg csillag
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
50/1731
elmenekült a hegyek mögé, de az lett a sorsahogy soha többé ne leljen nyugalomra. Mert az if-abbik nap csak az arcát mutatta meg. Az
dősebbik a kudarcát, a gyengeségét.És ezeket mások meglátták – mindkettejük
örökös bánatára. A Homok Népének első harcosaátták az égen lezajló csatát. A szégyenkező napok
a szemtanúk ellen fordították haragjukat. Az égfivérek tekintete belehasított a halandókba, leé-gette a húst a csontjaikról, hogy feltárja a lényük
50/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
51/1731
itkait. A harcosok látták az árnyékaikat a Tatuinhomokján, és hallgattak. A fiatalabb nap arrabiztatta őket, hogy támadjanak. Az idősebb azt
avasolta nekik, hogy rejtőzzenek el. Az elátko-zottak tanácsai… A Homok Népén is átok ült. Aszentségtörés és a kudarc kettős árnya minden-hová elkísérte a harcosokat, és el kellett rejteniük
az arcukat. Harcolniuk kellett. Fosztogatniuk kel-ett. És néha menekülniük kellett. A HomokNépének harcosai éjszakánként csaptak le, amikoregyik égi fivér sem suttoghatott nekik.
51/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
52/1731
A’Yark hajnalban szeretett támadni. Az árnyakakkor még csendesek voltak, és a tájat egyresűrűbben benépesítő telepesek már láthatták, hogy
mi sújt le rájuk. A’Yarknak ez fontos volt. Azdősebbik nap kudarcot vallott azzal, hogy nem
sikerült megölnie az öccsét. A’Yark sosem vallottkudarcot. Mindig megölte a célul kiszemelt
elepeseket. Példát mutatott az idősebb napnakami tanulhatott tőle. Ahogyan most is…
52/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
53/1731
– Taszkenek! – A’Yark a kiabáló öreg férfi feléódult. A fémből kovácsolt gaderffii vége az em-
ber csupasz arcát találta el, és összezúzta a csont-
ait. A’Yark tovább mozdult, és a földre taszítottaaz áldozatát. A telepes fetrengve próbált felállniés bár köhögött, sikerült megint felordítania: –Taszkenek!
Ezt a nevet más telepesek ragasztották a Ho-mok Népére, miután annak harcosai megsemmis-tették a Tusken-erődöt. A portyázók akkoriban
53/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
54/1731
elfogadták a nevet, mert azt bizonyította, hogy akét lábon járó élősködőknek nincs semmijük, amitők ne tudnának elvenni tőlük. De A’Yark nem
bírta elviselni, hogy az undorító lények szájábóhallja ezt a büszke nevet – a legtöbbjük ugyanoly-an ocsmány volt, mint ez a homokban vonaglóvérző férfi. Az ember öreg volt már. A feje egy
észét kötés takarta nemrégiben sérülhetett meg –ám ősz haját és aszott bőrét szabadon mutogattaaz égnek. A’Yarknak elég volt ránéznie, ésfelfordult a gyomra. Függőlegesen lesújtott a
54/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
55/1731
gaderffiivel, a fémtollak nekivágódtak a férfi bor-dáinak, és hangos ropogás kíséretében összetörtékőket. A fegyver hegye teljesen áthatolt az öreg
estén, és megcsikordult az alatta lévő kövekenAz idős telepes köhögött még egyet, és kiszen-vedett. A taszken név megint csak a HomokNépéhez tartozott. A’Yark azonnal továbbrohant a
messzebb álló, alacsony épület felé. Nem állt legondolkodni. A Tatuin egyetlen ragadozója semállt le soha, hogy gyilkolás közben
55/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
56/1731
elgondolkodjon. A taszkenek sem különbözhettekőlük. Ha valaki sokáig gondolkodott, az meghalt.
Az emberek nyomorúságos fészkei leginkábbegy sketto-kaptárhoz hasonlítottak: összehordotszemétből megformált, félgömb alakú, félig a ho-mokba süllyesztett építmények voltak. Ezt az épü-etet hamis sziklából húzták fel, amit úgy
neveztek: öntött kő. A’Yark látott már ilyet, nems egyet. Újabb kiáltás harsant. Egy duzzadó kop-
onyájú, fehér bőrű, kétlábú lény jelent meg a ház
56/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
57/1731
ajtajában, a kezében sugárkarabélyt tartottA’Yark elhajította a gaderffiit, ugrott egyet előreés kitépte a fegyvert a megdöbbent telepes
kezéből. Nem tudta, hogy a fegyver hogyan ölmeg az élőlényeket, de nem is kellett tudnia. Aárgy hasznos volt számára. Megölte vele aelepest, akinek nem volt semmi haszna. Bár, ha
obban belegondolt, valami hasznot mégiscsakhoztak – a taszkenek elvehették tőlük a fegyver-eiket. Ez a gondolat akár még vicces is lehetettvolna, ha A’Yark nevetett volna valaha. Ám a
57/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
58/1731
nevetés, a jókedv ugyanolyan idegen voltszámára, mint a padlón heverő, fehér bőrű holt-est. Sok különös lény jött ide, hogy a sivatagban
éljen. És meghaljon. Két harcos lépett be az épít-ménybe. A’Yark nem ismerte őket. Elmúltak márazok a napok, amikor még a rokonaival ment csa-ába. A jövevények berontottak a raktárba, és
sorban felborították az ottani ládákat. Rengetegfémtárgy csörömpölt a padlón. A telepesek afémtárgyak megszállottai voltak. A harcosok is
58/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
59/1731
de erre most nem szakíthattak időt. A’Yark odak-urjantott nekik:
– N’gaaaiiih! N’gaaaiiih!
A fiatalok nem törődtek vele. Nem az ő fiai vol-ak. A’Yark egyetlen fia nem érte még el azt a
kort, hogy harcolhasson. És ezek a harcosokvalószínűleg elvesztették az apjukat. Manapság
gy mentek a dolgok. A valaha hatalmas törzsekpár tucat főt számláló csapatokká apadtak, ésfolyamatosan változtak azzal párhuzamosan, hogy
59/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
60/1731
a csoportok túlélői beleolvadtak más csapatokbaHogy ezt a támadást A’Yark vezette, az mindenszónál ékesebben beszélt a nyomorúságukról. A
ámadás többi résztvevője feleannyi évet sem értmeg, mint A’Yark, és persze feleannyit sem láttakmég, mint ő. A legjobb harcosok évekkel koráb-ban elestek – ezek a kölykök bizonyosan nem
versengtek a vezéri szerepért. A’Yark bolondnakartotta őket, és tudta, hogy ha ő nem is öli megőket az ostobaságuk miatt, előbb-utóbb úgyismeghalnak. De nem ezen a reggelen. A’Yark
60/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
61/1731
megfontoltan választotta ki a célpontot. Ez a farmközel esett a Jundland sivataghoz, de távol másfalvaktól. Csupán néhány gonosz építménybő
állt, amelyekkel a lakói vizet facsartak ki az égbőlamit senki sem birtokolhatott. A’Yark úgy tar-otta, hogy minél kevesebb a torony – a telepesek
páracsapdának nevezték ezeket –, annál kevesebb
a telepes. Most viszont úgy tűnt, hogy egy sincs akörnyéken.
61/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
62/1731
A fiatal harcosok keltette zajokat leszámítvacsend borult a birtokra. De A’Yarkot, aki mármegérte a csillagos ég negyven fordulatát, nem le-
hetett megtéveszteni. Az épület bejárata mellettegy fegyver állt a falnak támasztva. Az öregemberhagyta ott véletlenül? A’Yark ezüstös maszkjáhozemelte a fegyvert, és megszagolta. A következő
pillanatban meglendítette, és nekivágta az épületfalának. A fegyverrel valaha megöltek egyaszkent. A tusából izzadságszag érződött. Eltért
az öregember szagától, és a fehér bőrű
62/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
63/1731
eremtményétől is, akit a telepesek bithnekneveztek. Még valaki bujkált az épületekben. De asugárkarabélyt már nem használhatta – soha többé
nem használhatta.A Homok Népének sok tagja hitt abban, hogy
annak a fegyvernek, amivel megöltek egyaszkent, nincs hatalma más taszkenek felett, de
A’Yark úgy tartotta, hogy az efféle babonák azostobáknak valók. Ám ahogyan a taszkeneknagyra tartották a bantháikat, úgy a telepesek
63/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
64/1731
nagyra tartották a fegyvereiket, különféleelképeket faragtak rájuk. Az az ember, aki ezt
hordozta, nagyobb harcos lehetett, mint az
öregember és a bith teremtmény, ám ezt afegyvert elvesztette – kénytelen lesz szerezni egymásikat. Ha túléli ezt a napot. A’Yark gon-doskodni akart arról, hogy ne élje túl. Felvette a
gaderffiit a földről, és elnyomakodott a fosztogatófiatalok mellett. A homokba mélyedőábnyomokat követve megkerülte a házat, és odautott, ahol három lélektelen páracsapda halkan
64/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
65/1731
zúgva végezte gyalázatos munkáját. Mögöttük egykis melléképület állt. A’Yark úgy érezte, így leszhelyénvaló a dolog. Azt akarta, hogy a telep lakó
a vérükkel fizessenek a páracsapdák használatáértHogy lassan vérezzenek el, és úgy, hogy a napoks lássák. Cseppenként adják vissza a nedvességet
a homoknak…
– Ru rah ru rah! – kiáltotta A’Yark, és er-őlködve igyekezett felidézni a régi szavakat. –Békével jöttünk!
65/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
66/1731
Nem kapott választ. Igazából nem is számítotá, de biztosan tudta, hogy valaki odabent van, és
meghallotta a szavait. Büszke volt arra, hogy még
emlékszik rájuk. Néhány évvel korábban egy em-ber csatlakozott a családjához – a taszkenekgyakran pótolták a veszteségeiket emberrablássalA klánnak most is szüksége lett volna erősítésre
de A’Yark innen nem akart elvinni senkit. Ezek aelepesek olyan közel tanyáztak a sivataghozhogy az már túl nagy sértés volt. Meg kellett
66/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
67/1731
halniuk, hogy mások láthassák, mi történt velükés békén hagyják a Jundlandot.
A többiek is kijöttek a házból, és körülvették amelléképületet. A taszken csapat nyolc főt szám-ált; semmi sem állhatott ellen nekik. A’Yarkongyokba burkolt kezével erősen megmarkolta az
ősrégi gaderffii nyelét, és beillesztette a traangot –
a fegyver görbe hegyét – az ajtó és a kereteközötti résbe. A lemezajtó nyikorogva kinyíltOdabent három ember bújt össze remegve a
67/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
68/1731
szomjas gépek tartalék alkatrészei között. Afekete hajú nő pólyába bugyolált csecsemőtszorított magához, míg a barna hajú férf
mindkettejüket ölelte a bal kezével. A jobbjábansugárvetőt tartott. Az övé lehetett az elhagyottsugárkarabély, és A’Yark meg tudta állapítanóla, hogy most nagyon hiányzik neki a fegyver
A fiatal férfi nyelt egyet, belenézett A’Yark épszemébe, és felkiáltott:
– Menjetek el! Nem félünk tőletek!
68/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
69/1731
– Telepesek hazudnak – felelte A’Yark, és akülönös szavak hallatán az emberek legalább an-nyira meglepődtek, mint a többi taszken. –
Telepes hazudik. Nyolc gaderffii lendült az ég felé, hegyes végük
baljóslatúan csillogott a kora reggeli fénybenA’Yark tudta, hogy némelyik célba fog találni. És
az égi fivérek odafent megint látni fogják, hogymi az igazi bátorság…
69/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
70/1731
– Ajuuuuiiiiii! – A hang végigsöpört akörnyéken. A harcosok azonnal északi iránybafordultak. Az üvöltés megismétlődött, ezúttal han-
gosabb volt, mint az imént. És a jelentését nem le-hetett eltéveszteni. A csapat legfiatalabb harcosamondta ki elsőnek:
– Krayt-sárkány! – A kölyök rögtön ezután
megpördült, de megbotlott a saját lábában, és ahomokba zuhant. A többiek A’Yarkra néztek, akivisszafordult a kunyhó irányába. Elég ember
70/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
71/1731
ábrázatot látott már ahhoz, hogy tudjon olvasni azarckifejezésekben, de még tapasztalt portyázóétére is meglepődött. A farmer és a felesége
nemcsak megkönnyebbültnek tűnt. Kihívóanmeredtek a taszkenekre. Egy krayt jelenlétében?Most, amikor a Tatuin legnagyobb ragadozójaközeledett feléjük? Igen, A’Yark ezt látta rajtuk
És mindennek a tetejébe, az ifjú anya fogottvalamit a szabad kezében. A’Yark parancsotkiáltott a harcosainak, de már elkésett. A szörnyűhang ismét felzendült, és ezt a kölykök egyike
71/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
72/1731
sem bírta elviselni. A két fosztogató futva indult amásik épületnél felhalmozott zsákmány feléközben majdnem letaposták az ifjút, aki az imént
hasra esett. A többiek a mellkasukhoz szorítottáka gaderffiijüket, és a főépület mögött kerestekmenedéket.
– Nem! Nem! – ordította haragosan A’Yark
Nem erre tanította őket. Egyáltalán nem! De szét-szóródtak, még mielőtt megtudták volna, hogy hovan a sárkány, és otthagyták a vezérüket a
72/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
73/1731
elepesekkel. A fiatal farmer továbbra is A’Yark-a szegezte a sugárvetőt, de nem lőtt. Talán úgy
gondolta, hogy a fegyver puszta látványa nagyobb
elrettentő erővel bír, mint egy reszkető kézzeeadott, elhibázott lövés. Nem számított. Ha aelepesek abban reménykedtek, hogy valami el-ereli a harcosok figyelmét, hát megkapták
A’Yark felhorkant, és lassan elhátrált az épülettől.A harcosai különböző irányokba menekültek
Utánuk ordított, de egyik sem hallotta meg a
73/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
74/1731
velőtrázó üvöltések közepette. Érezte, hogy ahang valahogy furcsa. Természetellenes. Demitől? A krayt-sárkányt senki sem képes utánozni
És ha valakinek sikerülne is, nem hallatszana en-nyire… gépi hangnak.
– Ajuuuuiiiiii! – A’Yark most már biztosanudta, hogy igaza van. A sárkány bömbölése fülsz-
aggató visításba csapott át, ami messzemeghaladta minden tüdő teljesítőképességét. Egyközeli forrásból származott – egy, a farm közepén
74/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
75/1731
álló ezüstös toronyhoz erősített szarvból. Éshasonló hangok érkeztek az északra és keletre ma-gasodó dombok felől.
A’Yark megállt az udvar közepén, és a gaderf-fiiiét magasra emelve harsogta:
– Prodorra! Prodorra! – Hadicsel!
Az ifjú fosztogatók ismét felbukkantak, amikora farm felé tartva átfutottak egy dűne gerincénA’Yark rothadó fogait csikorgatva fújt egyet
75/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
76/1731
Legalább meghallotta valaki ebben az őrjítő vis-ongásban. Most legalább képesek lesznek…
Ebben a pillanatban narancssárga fénynyalábvillant elő az egyik homokdomb mögül, és azegyik fiatal harcos hátába csapódott. A másikémülten megfordult, de egy ütemmel később ő is
kapott egy töltetet. A’Yark ösztönösen lekuporo-
dott, és behúzódott az egyik átkozott páracsapdamögé.
76/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
77/1731
– Huhúúú! – ordították valakik, majd egy réz–és zöld színű folt suhant át az egyik dűne gerincefelett. A’Yark azonnal felismerte: ez a felszíni
sikló kergette meg őket a Magas Sziklánál. Ésahogyan akkor, úgy most is fiatal telepesek ültek anyitott gépben, torkuk szakadtából üvöltöztek, ésösszevissza lövöldöztek. A’Yark átsurrant a más-
odik páracsapda mögé, és kezdett visszatérni azönbizalma. Ezek szerint nincs sárkány akörnyéken, csak telepesek. És a taszkenek velükmeg tudnak vívni, ha összeszedik magukat
77/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
78/1731
Csakhogy az ifíú harcosok fejvesztve menekültekEgyikük kelet felé futott, és két másik siklóüldözte. És az esetlen mozgású fiú – hat nappal
korábban éppen csak túlélte a felnőtté avatásszertartást – a ház mögött lapult, rettegvemarkolászta a homokot. Csak a napok tudtákhogy a többiek hová lettek. A’Yarknak egyre
kevésbé tetszett a helyzet. Az elsőnek érkező siklómegkerülte az épületeket, az utasai továbbra isvadul lövöldöztek, gyakorlatilag a semmire. Aztánegy újabb lebegő jármű érkezett. Az ezüstszínű
78/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
79/1731
ekerekített formákkal teli gép két embert hozottA siklót egy szőrös állú, zordon képű vezette, míga nála idősebb utasa merészen állt, és ide-oda for-
gatta a fejét. A’Yark régebben látta már az utastnagy távolságból. A simára borotvált képű férfmáris több évet ért meg, mint a legöregebbaszken, és az arcán mindig ugyanaz a kifejezés
ült. A Mosolygó. – Dél felé futnak, fiúk! – kiáltotta a Mosolygó
a kezében távcsövet tartva. – Kapjátok el őket!
79/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
80/1731
A’Yarknak nem kellett ismernie az összes szótgy is tisztán értette, hogy mit jelentenek. A
hiányzó harcosok nem lapultak a közelben, el-
entámadásra készen. A csapat szétszóródottmegfutamodott. A ház mögött rejtőző fiataaszken meglátta a siklóban álló, magas férfit
mire felvisított ijedtében, felpattant, és a
gaderfflijét a földön hagyva elrohant. – Urrak! – kiáltott utána A’Yark. – Várj! –
Elkésett. Az egyik sikló irányt váltott, aztán a
80/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
81/1731
benne ülő emberek vidáman rikoltozvafoszlányokra lőtték az ifjú taszkent. Alig hat napjaavatták harcossá, és pillanatok alatt meghalt
A’Yark ennél többet már nem tudott elviselni. Afegyverét a kezében tartva felállt, és átosont a házmögé. Gyors léptekkel távolodott a röhögőfegyveresektől, akik csak a prédájukkal törődtek
A rongyai vadul lobogtak mögötte, miközbenfelszaladt egy homokdomb oldalán, átvetettemagát a gerincén, majd legurult a lejtőn. Aztánegy újabb dűne következett, majd még egy
81/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
82/1731
A’Yark végül elterült a homokon, és kimerültenzihált. Három harcosa odaveszett, talán még többÉs a Homok Népe nem engedhetett meg magának
ovábbi veszteségeket. Ami ennél is rosszabb, aelepesek egy olyan ócska trükköt vetettek be
aminek néhány éve még egyetlen taszken sem dőltvolna be. Ezek szerint a telepesek már tudták
hogy a hatalmas taszkenek már nem azok, akikvalaha voltak. A’Yark talpra vergődött, és lenézetta talajra. Az idősebbik nap árnyéka meghosszab-bodott. Ahogyan annak idején az öregebbik
82/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
83/1731
csillag, úgy most a csapata is lecsapott, és kudar-cot vallott. Eljött az ideje annak, hogy a taszkenekelrejtőzzenek. Már megint.
83/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
84/1731
Második fejezet
Orrin Gault az egyik páracsapdán állva néztevégig, hogy egyes taszkenek elmenekülnek, mígmások egyenesen a halálba rohannak. Hamarosanazt látta, hogy az utolsó sikló is eltűnik aáthatáron.
– Rendben, Irányítás, ennyi volt! – mondta azadó-vevőjébe. – Kapcsoljátok ki!
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
85/1731
Felengedte az adó-vevő gombját, éshallgatózott. A füle még most is csengett a toronyetejére szerelt sziréna visításától, bár az imént
ekapcsolta a készüléket. A kalapja szélesvászonkarimája alól kinézve végigjáratta a tekin-etét a környéken. A több kilométerre lévő
szirénák sorra elhallgattak, és ismét csend borult a
sivatagra… Orrin körülnézett, és elégedetten vigy-orgott. „Orrin fiam, ez nagy húzás volt!” – dic-sérte magát gondolatban. Kellemes érzést okozottneki, hogy elért az életének egy olyan szakaszába
85/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
86/1731
amikor az emberek azt tették, amit mondott nekikÉs a Tatuinon, ahol különösen konok alakok éltekakik nem fogadtak el utasításokat másoktól, ez
még többet jelentett.A veszély elmúlt. Első ízben azóta, hogy
megkapták a vészjelzést, Orrin vett egy mélyélegzetet, és a sivár tájat bámulva töprengett. Egy
ugyanilyen farmon született, messze még aegközelebbi állomástól is, majdnem ötven stand-
ard évvel ezelőtt. És még most sem létezett olyan
86/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
87/1731
hely a világon, ahol szívesebben lett volnaeggelente, mint idekint, a határvidéken. Sokan
őrültnek tartották ezért. Minden ismerőse az es-
éket kedvelte inkább, amikor alábbhagyott a for-óság. De miután a napok lenyugodtak, és a leve-
gő súlyosan, fojtogatóan nehezedett rá a tájra, azembereknek le kellett menniük a föld alá
Sötétedés után, amikor a taszkenek és a ki tudjamiféle teremtmények portyára indultak, nem sokó történhetett. Reggelente viszont Orrin úgy
érezte magát, mintha börtönből szabadult volna.
87/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
88/1731
Úgy tartotta, hogy a Tatuinon éjszakánként azemberek lyukakban lapulnak, mint a patkányokde ismét emberré változnak abban a pillanatban
amikor hajnalban kilépnek a házaikból. Aztán ottvolt az a rövid időszak, ami az első és a másodiknap felbukkanása között telt el, amikor a hidegéjszakai szél lassan elállt, és mintha maga a boly-
gó is fellélegzett volna. Az öreg vízvadászokezekért a pillanatokért éltek, amikor az éjszakaszülte értékes vízcseppek észrevették, hogyvadásznak rájuk, és megpróbáltak elmenekülni
88/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
89/1731
Az ügyes farmerek, mint amilyen Orrin is voltkiszagolták, és követték őket. És követhették is avizet, mert nappal semmi sem állíthatta meg az
embereket. Ezen a környéken nem. Soha többésemmi. Így néztek ki a szabályok. Legalábbis azújak, amelyeket Orrin hozott, amelyeket az őkemény munkája tett lehetővé. „Azt hiszem, ezt a
aszken bandát elfelejtettem értesíteni az új sza-bályokról” – gondolta, mialatt leereszkedett aétrán. A támadók ezúttal is könyörtelenek voltak
és nagy pusztítást végeztek.
89/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
90/1731
Fél tucat karbantartó és őr-droid roncsa jelezteaz útvonalat, amelyen behatoltak a birtokra. Kétpáracsapda szikrát hányt, az alapjukba épített
szervizpanelt felfeszítették. És az udvarbanmindenütt látni lehetett a becsapódó sug-árnyalábok nyomait. Némelyik folt még most isfüstölgött, ahol az energiatöltet csillogó üveggé
olvasztotta a homokot. Ezeket a milícia hagytamaga után, nem a taszkenek. Orrin még sosemátott olyat, hogy Dugószem sugárvetőket használt
a behatolás alatt. Dugószem… ez a támadás csakis
90/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
91/1731
az ő műve lehetett. A Jundland sivatagnak ebben aészében egyetlen más taszken sem mert volna
hajnalban támadni. Ha valaki csak fél pillanatra
átta Dugószemet, nem maradt életben, hogymesélhessen róla. Ha életben maradt – Orrin eztszokta mondogatni –, akkor nem Dugószemmelalálkozott, hanem egy sokkal barátságosabb
aszkennel. A hírhedt fosztogatóról szóló leírásokfolyton változtak. Vézna vagy kövér? Férfi vagynő? Alacsony és zömök, vagy egy rongyokba bújtvuki? Ugyanakkor, két elem minden történetben
91/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
92/1731
egyezett: hogy Dugószem ádáz és harcias, mint aűz, illetve hogy történt valami az egyik szemével
A buckalakók fémcsövet viseltek a szemük előtt
és Dugószem az egyik ilyen csövébe belepréseltegy vörös követ. Vagy valami ilyesmit. A leírásokmég csak abban sem egyeztek, hogy melyikszeme előtt viseli a kőféleséget. De ez a helyzet
most megváltozhatott. A milicisták időbenérkeztek ahhoz, hogy megmentsenek néhányszemtanút.
92/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
93/1731
Orrin már legalább egy órája fel volt öltözve, ésa földjén tartózkodott, amikor megszólalt a ri-asztó. Ez a tény, illetve az, hogy a csapatával
együtt a közelben volt, szörnyű sorstól mentettemeg a Bezzard családot. De a tragédiát így sem le-hetett teljesen elkerülni. Orrin elnézett a ház feléamelynek hátsó ajtaján ebben a pillanatban lépett
ki két szomszédja – a volt feleségének un-okatestvérei –, akik a bith munkás holttestétcipelték. Amikor elhaladtak mellette, lenézett aetemre. A milícia intézte a temetést, ahogyan a
93/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
94/1731
keletre lévő dűnén túl néhány önkéntes márisnekilátott, hogy elégesse a lelőtt taszkenek marad-ványait. Amennyire lehetett, meg kellett
könnyíteniük a dolgot Bezzardéknak.Orrin már átélte mindezt. Amikor a kisebbik
gyermeke meghalt, ugyanilyen értelmetlenül. Zajthallott a házból, és fennhangon megkérdezte:
– Mullen, te zörögsz ott? – Aha… – Orrin a következő másodpercben azt
átta, hogy idősebbik fia – nem tudta rávenn
94/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
95/1731
magát, hogy az egyetlen fiaként gondoljon ráegyelőre nem – kiballag a házból, a kezében egysugárkarabély két felével.
– Úgy tűnik, Dugószem járt itt – mondtaMullen.
– Sejtettem – dörmögte Orrin. A feketevédőszemüveget viselő Mullen Gault lehetett
volna az apja huszonöt éves kori önmagánakmásolata is, ha nem igyekezett volna olyankeményen, hogy máshogy nézzen ki. Mindketten
95/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
96/1731
magasak, erős testalkatúak voltak, és a Tatuinnapsütése mindkettejük bőrét barnára és durváracserzette. Ám a hasonlóság itt véget is ért. A kék
szemű Orrin gondosan ápolta elegánsan őszülősötét haját. Még idekint, a peremvidéken is ügyelta külsejére; az ember sosem tudhatta előre, hogykivel akad össze. Mullen viszont abban a ruhában
ébredt fel, amit az előző esti ivászaton viselt. Éspersze megint nem bírt magával. Pár évvel koráb-ban elvesztette néhány fogát, mert összeverekedettegy anchorheadi szerencsejátékossal, és most
96/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
97/1731
megint megszabadult egytől ugyanabban a város-ban. Orrin átvette a fegyver maradványait. Aegtöbb taszken nem hagyott hátra semmit
aminek hasznát vehette. Dugószem válog-atósabbnak tűnt.
– Hányan voltak? – kérdezte a flától. Mullen aszakállát piszkálta, illetve az ajtókerethez dörz-
sölte a hátát. – Három halott taszken fekszik az udvarban –
felelte. – Aztán azok, akik átjutottak a dombokon
97/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
98/1731
Veeka épp az imént hívott. Eltűntek előle a Roiya-hasadéknál. – Éles pillantást vetett az apjára, éshozzátette: – Azt hittem, azt akarod, hogy állítsam
e a vadászatot. Már úton vannak visszafelé. – Hát, az öreg Dugószemről már lemaradtunk –
dörmögte Orrin. – Legközelebb jobban kell… –Hirtelen elhallgatott, mert egy nő keserves zoko-
gása hallatszott a ház másik oldaláról. – A tulaj-donos… Ő jól van?
98/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
99/1731
– Kint van az öreggel – felelte Mullen. – Eléggémegrázták az események.
– El tudom képzelni – mondta bólogatva Orrin– Ki van a nővel?
– Már mondtam: az öreg.
– A halott öreg? – hördült fel Orrin, és a földredobta a karabély maradványait. – Megmondtamhogy legyen valaki a nő mellett, Mullen! Nekedkellett gondoskodnod erről! És azt hitted, a halottapjára gondolok?
99/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
100/1731
A fiatal férfi csak bámult rá, és nem szóltsemmit.
– Mullen, én esküszöm… – fakadt ki Orrinazzal elkapta a fia védőszemüvegét, és annál fo-gva nekivágta Mullen fejét az ajtónak. – Egyszermég nagyon ráfázol, kölyök!
A fiatal férfi továbbra sem szólt semmit, mialatt
az apja visszaballagott a siklóhoz. Orrin kiemelteaz utasülésről a vászonköpenyét, a vállára ter-tette, és a ház felé fordult. Tudta, hogy ami most
100/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
101/1731
következik, az nem lesz egyszerű. Amikormeglátta a halott öreget dajkáló, fekete hajú TylaBezzardot, elakadt a lélegzete. A támadó szörnyű
dolgot művelt nem lehetett más, csak DugószemÁm Orrint igazából az dermesztette meg, hogy afiatal nőt szemmel láthatóan nem érdekelte az apjaetemének állapota. Tyla nem nézett fel, de így is
megérezte, hogy közeledik felé valaki, és halkanmegszólalt:
101/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
102/1731
– Jön valaki, apu… – Orrin levette a kalapjátés letérdelt a nő mellé. Évtizedek óta ismerteTylát. Az apja, Lotho Pelhane az Orrin család
farmján dolgozott húsz éven át. Mielőtt Lotho föl-det vett magának, és önálló vállalkozásba kezdettTyla és Orrin gyermekei sokat játszottak együttOrrin ráterítette a köpenyét a nő vállára, mire Tyla
nekidőlt, a mellkasának támasztotta az arcát, ésfelzokogott.
102/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
103/1731
– Tudom, Tyla, tudom… – dörmögte Orrin, ésmagához ölelte a nőt. – Átkozott dolog ez, az márbiztos.
Lenézett a holttestre, ami furcsa tartásbanernyedten feküdt a nő ölében. Lotho Pelhane fejétkörülbelül egyhetes kötés fogta körül, ami szür-eális látvány volt ahhoz a véres roncshoz képest
ami a teste többi részéből maradt. Orrin hama-osan elfordította a fejét.
103/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
104/1731
– Én… én… igyekeztem emlékezni, Gault úr –suttogta Tyla.
– Orrin – felelte Orrin. – Nyugodtan szólíts így!
– Próbáltam emlékezni… Megvettük magától aiasztót és az aktivátort – folytatta Tyla, és
felmutatta a távvezérlőt, amit a támadás óta akezében szorongatott akkora erővel, hogy majd-
nem összeroppantotta. – Annyira féltem – nyögtesírós hangon –, először nem jutott eszembe, hogyhogyan kapcsoljam be a helyi riasztót…
104/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
105/1731
– Minden rendben – válaszolta Orrin. – Asegélyhívó tökéletesen működött. Megkaptuk aelzésedet. És idejöttünk. – Mialatt beszélt, lassan
óvatosan elhúzta a nőt a tornáctól, és szinte észre-vétlenül eltávolodtak Lotho holttestétől. – Re-mekül csináltad, Tyla! A férjed és a fiad bizton-ságban vannak. Elkaptuk a taszkeneket.
– Nem érdekel – mondta hüppögve Tyla, ésenézett halott apjára. – Nem akarok itt maradni
Soha többé!
105/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
106/1731
Orrin elhúzódott Tylától, majd mindkét kezéveszilárdan megmarkolta a vállát.
– Hallgass ide, Tyla! – válaszolta határozottan– Ismertem az apádat. Tudod, hogy Lotho nemakarna ilyesmiket hallani. Ugyanúgy nem félt aaszkenektől, ahogyan nem félt a saját árnyékától.
Tyla lenézett az öreg férfi fején fehérlő kötésre
és szipogva felelt: – A múlthónapban már megtámadták. Éjnek
évadján leütötték a saját házában. Ezért jött ide
106/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
107/1731
hogy nálunk lakjon. És egyre jobban lett. Aztmondta, egyszer már megúszta, így azt hittebiztonságban van, mert…
– Ez így van! – vágott közbe Orrin. – És asegélyhívó jóvoltából ez a hely biztonságosHelyesen cselekedtél. – A nő ismét felzokogottOrrin csak várt. Sokszor csinálta már végig ezt a
dolgot, bár az utóbbi időben egyre ritkábban. –Szörnyű az, ami történt, de nem te vagy a hibásNéhányat már elkaptunk közülük, és a többit is e
107/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
108/1731
fogjuk kapni. Egyre jobb lesz a helyzet. Érted? –Tyla eltávolodott tőle, és hirtelen dühösenfelcsattant:
– De mit akarnak? Ezek a szörnyetegek…
– A Tatuinon homok van és szörnyetegek –vágott közbe Orrin. Oldalra nézett, és látta, hogyMullen a temetőosztag tagjai között álldogál. –
Most megyek, és megnézem a férjedet meg a fiad-at. Ezek az emberek gondoskodnak az apádról, m
108/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
109/1731
pedig elviszünk titeket az oázisba. Néhány napigAnnileen Calwellnél fogtok lakni.
Tyla erőtlenül bólogatott, és bizonytalanéptekkel elindult, továbbra sem törődve azzal
hogy az ujjasa eleje tiszta vér. Orrin kétkedve néz-ett a fiára, és miután a nő hallótávolságon kívülrekerült, megkérdezte:
– Rád bízhatom Tylát? Képes vagy öt percigvigyázni rá anélkül, hogy újabb sírógörcsötkapjon?
109/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
110/1731
– Persze, persze… – mormolta halkan Mullen– De nem kéne kifaggatnunk Dugószemről? Temagad mondtad, hogy…
– Hol a kalapom? – vágott közbe Orrin, éskörülnézett. – Kell valami, amivel nyakon vághat-ak. Most pedig menj!
* * *
Orrin a gépszínnél talált rá Tellico Bezzardra, abirtok fiatal tulajdonosára, aki körül élénkevékenység zajlott. A milícia többi tagja is
110/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
111/1731
visszatért. A felnőttek – hogy ki tartozott ebbe acsoportba, azt inkább az értelem határozta megsemmint az életkor késlekedés nélkül nekiláttak
azoknak a feladatoknak, amelyeket mindig el kel-ett intézni az ilyen ügyekben. Noha a milíciának
hivatalosan nem volt vezetője, a múltban mindigs Orrin irányította, és most örömmel látta, hogy
sokan megfogadták a tanácsait. Egyesek nekiáll-ak kitakarítani a házat. Mások elkezdték meg-avítani a páracsapdákat. Megint mások elkezdték
összegyűjteni azokat a tárgyakat, amelyekrő
111/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
112/1731
feltételezték, hogy Bezzardék magukkal akarjákvinni a Pika-oázisba. Zokszó nélkül dolgoztaknoha tudták, hogy kihagyják ezeket a rendkívü
fontos órákat a saját földjeiken. Orrin ide-odaárkált az épületek között, mígnem meglátta aányát, Veekát, örökös kísérőjével, az ifjú Jabe
Calwell-lel. Egy jókora ládán ültek, és egy áttet-
sző üvegből iddogáltak a kelő napok fényébenOrrin tudta, hogy nem vizet isznak, elvégre Veekas meg-meghúzta a palackot. A huszonegy évesány az ikerfivére halála óta úgy döntött, hogy
112/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
113/1731
bepótol mindent, amiről addig lemaradt. És JabeOrrin legjobb barátjának tizenhat éves fia mindenőle telhetőt megtett, hogy tartsa a lépést Veekáv-
al. Ezekben a pillanatokban éppen azt meséltékTellicónak, hogy hogyan ölték meg az egyikbuckalakót. Maga Tellico kábaságba süppedve ültés a térdén ringatta apró fiát. A sugárvetője tőle
karnyújtásnyira hevert a homokon. Amikor Veekaészrevette, hogy apja komor arccal közeledik feléfeszengve vigyorgott.
113/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
114/1731
– Hoppá… sajnálom – hadarta, és gyorsanodaadta a palackot Tellicónak. – Fogd meg, cim-bora! Igyál egyet!
Az ifjú farmer értetlenül nézett az üvegre. Orrina szemét forgatta, és közbelépett.
– Sajnálhatod is! – szólt oda a lánynak, azzakikapta a palackot Tellico kezéből, és a ház mögé
hajította. Aztán haragos pillantást vetett Veekáraés ráförmedt: – Keríts vizet az embereknek! Most!
114/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
115/1731
Veeka utálkozó képet vágva elballagott, Jabeszorosan a nyomában loholt. Orrin keserűenfelsóhajtott. A lányában megvolt az a kedvesség
ami Mullenből mindenestől hiányzott, de mások aegkevésbé sem érdekelték. Az együttérzésbő
egyik gyermekének sem jutott… Szokás szerint eza feladat is őrá hárult. Letérdelt a fiatal gazda elé
és megkérdezte tőle: – Jól vagytok? – Tellico izgatottan hadarva
válaszolt:
115/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
116/1731
– Köszönöm, uram, jól… Csodálom, hogy ilyenhamar ideértek.
– Hát ebben volt némi szerencse is – felelte Or-in. – A munkásaim és én éppen a tornyokon dol-
goztunk a nyugati síkságon, amikor aktiváltátok asegélyhívót. Mire az oázisban lévő emberekegyáltalán beültek a siklóikba, mi már félúton vol-
unk ide. – Igen, Orrin tudta, hogy szerencséjükvolt, de a gondos tervezésnek is sokat köszön-hették. A rendszernek így kellett működnie. Ha
116/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
117/1731
valaki egy külső helyszínen megszólaltatta asegélyhívót, akkor mindenki megmozdult, aki akörnyéken tartózkodott. Ha a telepeseknél vol
fegyver és jármű, akkor a szirénaszót követveeljutottak oda, ahol baj történt. Ha nem, akkor aPika-oázisban gyülekeztek, ahol fegyverek ésárművek várták őket a Dannar Központnál, a
vidék legnagyobb boltjánál. Az aktiváláshelyszínén a riasztás másként szólt, mint másholés mindig azzal kezdődött, ami elméletilegmegijesztette még a legbátrabb taszkent is: a
117/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
118/1731
krayt-sárkány elektronikusan tárolt üvöltésévelOrrin ezt a trükköt kedvelte a legjobban.
– Hát uram, csodálatos dolog ez, az biztos! –elentette ki Tellico. – Az utolsó kreditig megérte
az árát.
– Ezt mondd el a barátaidnak! – javasoltamosolyogva Orrin. – Mert valójában mindannyi-
unkat szolgál. – A feleségem apja… Lotho… nem akarta
megvenni. De… – Az ifjú telepes elhallgatott, és
118/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
119/1731
elfordította a tekintetét, közben még szorosabbanölelte magához a csecsemőt.
– Ezt most már felejtsd el! – válaszolta Orrin. –Viszont szeretném, ha munkára fognád az em-ékezetedet. Mit tudnál elmondani a buck-
alakókról? – Tellico hirtelen Orrinra nézett, és bó-ogatva hadarta:
– Ó, igen, Dugószem volt itt! Teljesen biztosuram! Ott, ahol a jobb szemének kellett volnaennie…
119/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
120/1731
– Neked jobb oldal, vagy neki?
– Ez a szeme, uram – felelte Tellico a saját jobbszemére mutatva. – Fényesen csillogott.
– Úgy, mint egy kibernetikus szem? – kérdeztemeglepetten Orrin. A fiatal férfi kijelentése őrült-ségnek tűnt.
– Nem, uram, hanem inkább úgy, mint egykristály. Megcsillant rajta a fény, amikoránéztem, és… – felelte Tellico, és megborzongott
120/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
121/1731
– és nem tudtam levenni róla a szememet. Halálraémített!
– Nem kétlem – dörmögte Orrin, az állát vakar-gatva. – Még valami?
A fiatal gazda elgondolkodott, aztán a fejétcsóválgatva válaszolt:
– Azt hiszem, másfajta ruhát viselt, mint aöbbi. Töltényövet nem. De igazából annyira a
szemére figyeltem…
Orrin felállt, és megveregette Tellico vállát.
121/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
122/1731
– Jól van, fiam, semmi gond – dörmögte barát-ságosan. – Gondoskodunk rólad és Tyláról. An-nileen befogad a Központban, ameddig csak kell.
Orrin a távolodó farmer és a gyermeke utánnézett, amikor Mullen odalépett mellé, és halkanmegkérdezte:
– Mondott valamit, aminek hasznát vesszük?
– Semmit – mormolta Orrin.
– Lelőhette volna Dugószemet – horkantottMullen –, és nem tette meg.
122/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
123/1731
– Szerintem a kölyök nem képes megkülön-böztetni a sugárvetőt a feszítővastól – vélekedettOrrin, aztán hátranézett, és vigyorogva
megkérdezte: – Na, hol az a palack?Veeka és Jabe kisétált a házból, és a lány
megszólalt:
– Azt hittem, nem akarod, hogy ilyen korán
eggel igyak. – Nekem miattad kell innom – morogta Orrin
és a kölyökképű Jabe felé fordult, akit
123/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
124/1731
szemlátomást lelkesített az, hogy idekint lehet. Aző Varranja – Veeka ikertestvére – annyi idős voltmint ez a fiú most, amikor megtörtént a tragédia
Csak azért az állandó jókedvéért vette be Jabe-et akarbantartó személyzetébe. Ugyanakkor Orrin azts tudta, hogy mi várja odahaza a kölyköt.
– Fiam, amikor anyád megtudja – mondta nek
aggodalmas hangon –, hogy kiengedtelek ide amilíciával, nekem is helyet kell majd csinálnotoka máglyán, a taszkenek mellett!
124/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
125/1731
Veeka kinyitotta rikító színű siklójánakcsomagtartóját, és megkérdezte:
– Hé, tökmag, szeretnél elrejtőzni itt? Pontbeférnél.
Jabe az ugratás hallatán elvörösödött, és da-cosan megjegyezte:
– Nem lesz annyira vészes.
– Ó, dehogynem! – kurjantotta Orrin, éshozzátette: – Talán jobban tennéd, ha megkérnéda javákat, hogy fogadjanak be. – Azzal lépett
125/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
126/1731
egyet előre, tapsolt néhányat, és kiabálvahozzátette: – Ennyi volt, emberek! Szép munkátvégeztetek! Most pedig, irány az oázis! Iszunk
egyet a Dannar Központban!
126/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
127/1731
Harmadik fejezet
Az öreg nikto asszony ledobott a pultra egyszövettekercset, és megkérdezte:
– Mondja, maga itt dolgozik?
Annileen Calwell a pultja mögött állt, és a tek-
ntetét a kézi számítógépére szegezve válaszolt: – Nem, csak szabadidőmben szeretek bejönn
de leltározni. – Egy pillanattal később hirtelen
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
128/1731
megdermedt, a szemét tágra nyitva körülnézett, ésfolytatta: – Pult. Pénztárgép. Működésengedély… – Riadtan odafordult a fehér bőrű
vásárlóhoz, és hozzátette: – Bocsánat, azt hiszemmégiscsak itt dolgozom…
Ezt a játékot azóta játszották, hogy ErbalyNap’tee először bejött a boltba. Csakhogy a nikto
asszony számára ez nem játék volt; Erbaly sosememlékezett arra, hogy Annileen kicsoda. Annileenegy darabig azt hitte, hogy az idegen teremtmény
128/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
129/1731
nem képes megkülönböztetni egymástól az em-bereket. De végül arra a következtetésre jutotthogy Erbaly egyszerűen csak nem törődik az ilye-
smivel – és ekkor kezdetét vette a játék. Amizenegy standard évvel ezelőtt történt. Az aszott
képű asszony türelmetlenül csettintett a nyelvével.
– Akkor, látja ezt itt? – kérdezte, szikár ujjáva
a szövetet bökdösve. – Tudja, hogy ez miért ilyendrága?
129/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
130/1731
– Nem – felelte Annileen szégyenlősenmosolyogva. – Miért?
A nikto asszony legörbítette repedezett ajkátBeszélni akart, de Annileen megelőzte.
– Egy pillanat türelmet! Szükség van rám akocsmában! – hadarta, közben máris fordult, ésett három lépést oda, ahol a vegyesbolt pultja
kocsmapulttá változott. Felkapott egy felborultpoharat egy alvó vízvadász elől, aztán visszasi-etett Erbalyhoz. – Tessék, visszajöttem! – A nikto
130/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
131/1731
asszony toppantott egyet, és ingerültenmegkérdezte:
– Van itt másvalaki, akivel beszélhetnék?
– Ugyan már, én szívesen segítek magának! –felelte Annileen. Berakta a poharat a mosogatóbakiment a hosszú pultban tátongó nyíláson, ésodasétált az egyik hátsó asztalhoz, amelynél egy
zöld orrú rodiai üldögélt csendesen a reggeli cafjafelett. Vállon veregette a fickót – aki gyakorlatilag
131/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
132/1731
á sem nézett –, és ismét a nikto nő felé fordulvaközölte: – Ez itt Bohmer.
– És ő itt dolgozik? – kérdezte Erbaly, és gy-anakodva fürkészte a rodiait.
– Azt nem tudjuk – válaszolta Annileen –, de azbiztos, hogy rengeteget van itt.
– Nagyon köszönöm! – vágta oda megvetően azdős nikto asszony, és elindult az elülső ajtó felé
Annileen felkapta a szövettekercset a pultról, és azasszony után kiáltott:
132/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
133/1731
– Ezt félreteszem a holnapi látogatásáigErbaly! Szép napot! – Erbaly egy szót sem szóltmialatt elviharzott Leelee Pace, Annileen legjobb
barátnője mellett, aki éppen egy csomagokészített elő postázáshoz – ez is a Központ szol-gáltatásai közé tartozott. A vörös bőrű zeltron nővidáman kacagott, amikor a nikto bevágta maga
mögött az ajtót. – Ez a mi Annie-nk! – állapította meg fen-
nhangon. – Az év kereskedője! A vásárlók
133/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
134/1731
egyszerűen nem tudják megállni, hogy ne jöjjenekbe!
– Dehogynem, Leelee – felelte Annileenközben az egyik asztal körül körözve szedegette aszennyes edényeket. – Tudod, ezt Dannar már jókitalálta annak idején. Egy darabig mindenkmegállja, hogy ne jöjjön be ide. Egészen addig
amíg rájönnek, hogy a legközelebbi teli hordóharminc kilométerre van. Aztán meg már senksem akar elmenni innen.
134/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
135/1731
– Igen, észrevettem – válaszolta Leelee, és fel-vette a csomagokat. – Most a szokottnál rövidebbdeig szórakoztál Erbalyval. Megcsípett valami?
– Nem – dörmögte kurtán Annileen. Bevitte aányérokat a pultba, közben azon gondolkodott
hogy ez így nem egészen igaz. Ám amit abarátnőjének mondott a Dannar Központról, az
színigaz volt. A Pika-oázisban nem működött en-nél nagyobb létesítmény. A két fő kupola em-beremlékezet óta itt állt, egy ősrégi farmhoz
135/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
136/1731
artozhattak valaha. Annileen néhai férje, Dannarkezdte bővítgetni a kupolákat, először egyhosszúkás épületet toldott hozzájuk, amit fél-
henger formájú tető védett. A hátsó kupolábanmaga Annileen lakott a családjával, és abbanműködött a vendégház is.
Annileen harminchét évének java részét a
főépületben töltötte, és ezen idő alatt árucikkekszázait zsúfolta be az eleve szűkös térbe. A főbe-áraton belépő vásárlók polcok soraival találták
136/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
137/1731
szembe magukat. Az állványok olyan szögbe vol-ak forgatva, hogy Annileen végignézhessen a
közöttük lévő folyosókon a pult mögül, ami vé-
gigfutott a keleti fal csaknem teljes hosszán. Ám aegtöbb látogató általában csak áthaladt az üzlet-
nek ezen a részén, és a fő helyiség hátuljában tele-pedett le. Ott, ahol Annileen pultjának távolabb
vége egy tálalóban végződött, nyolc terjedelmesebédlőasztal közelében. Annileen minden egyesnapon megetette és megitatta az oázis környékénélő munkások legalább felét, nem feltétlenü
137/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
138/1731
ebben a sorrendben. Általában itt tartózkodottnoha az épületegyüttes jóval nagyobb volt. A főüzlettől északkeletre állt az első műhely, amit még
Dannar épített a vízvadászok járműveinek szer-vizelésére. Azóta többször kibővítették, és ma mármás szerelők is béreltek helyiségeket a soronÉszakra és keletre terült el a nagy, zárt udvar, ahol
az Annileen apjának csődbe ment gazdaságábólszármazó, utolsó állatok éltek – innen kerültek ahátasok azokhoz a merész bolondokhoz, akikszívesebben utaztak harmathátún, mint siklóval.
138/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
139/1731
És körös-körül: az oázis, az egykori tómederegy széles tisztás, amit alacsony dombok védtek aszéltől. Rögös talajában legfőképpen pikabokrok
udtak megtelepedni, meg még néhány szívósdebdeb-fa. Ezeken felül mesterséges tereptárgyaks álltak az oázis körül: Orrin Gault nemrégiben
felállított páracsapdái. A tornyokban termelődő
vizet tartálygépek szállították el távoli helyekre –a helyiek csak annyi vizet ittak és használtak elamennyit feltétlenül kellett. Mindannyian tudtákmekkora kincs van a kezükben. Dannar ugyan
139/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
140/1731
kiváló vízvadász volt, de a párafarmok nemérdekelték. Azzal érvelt, hogy egy bolt átvészel-heti a rossz termést hozó éveket is, és ez általában
gy is történt.Ám ezen felül annyi másodlagos üzletet hagyott
az özvegyére, hogy Annileen félt kivenni egy-egyszabadnapot, nehogy összeomoljon a Tatuin el-
maradott gazdasága. Remekül tartotta magát, leg-alábbis ezt gondolta mindig, amikor meglátta aükörképét a mosogatóban lévő poharakon. Néha
140/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
141/1731
még fel is ismerte magát. A haja, ami fi-atalkorában arany színben pompázott, mostanrabarna lett, és nem ősz. Nem szeretett ugyan zárt
helyen dolgozni, de így legalább a Tatuin napjanem égették feketére a bőrét. Ezen felül gy-anította, hogy a szeme az egyetlen zöld dolog abolygón, már ha nem számította a harmathátúakat
és a rodiai kocsmatöltelékeket. A harmathátúakszámolgatását amúgy is a lánya intézte manapságAnnileen kinézett a hátsó ablakon, és láthatta aszőke hajú, határozott fellépésű Kallie-t, amint
141/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
142/1731
megpróbálja jó modorra nevelni a harmathátúakatmég mielőtt felismerik a saját erejüket, és rájön-nek, hogy akkor rúgják szét a kerítést, amikor
akarják. De Kallie most legalább nem Snitteszórakozott. Az a szörnyeteg nem a kannibál fa-tából származott, azokat Annileen sosem engedte
volna a telep közelébe. Csakhogy Snitet
kölyökkorában megmarta egy kreetle, és azótanéha megbolondult. Annileen feltételezte aányáról, van annyi esze, hogy távol tartja magát
attól az eszelős dögtől, de hát sosem tudhatta
142/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
143/1731
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
144/1731
a vásárlókkal, az üzlettel, meg az összes többivelmég a saját gyermekeivel is meg kellett küzdenie.
– Ez azért új – jelentette ki Leelee, miközbenerakta a csomagját, illetve néhány kreditet a pul-ra. Rámutatott Annileen kezére, és hozzátette: –
Úgy meghúztad a kötényed zsinórját, hogyeljesen leszorítottad az ereidet. Nem biztos, hogy
ó ötlet.
144/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
145/1731
Annileen lenézett, gyorsan meglazította acsuklójánál a ruhája ujját, és megdörzsölgettekivörösödött tenyerét.
– Mi van, most már orvos is vagy? – dohogottközben, a fejét rázva.
– Nem, de öt gyerekem van – felelte a zeltronnő. – És ha továbbra is így bámulod Kallie-t meg
azokat az állatokat, a lányod fel fog ülni arra a bo-ondra. Ne aggódj már annyira miatta! – Annileen
elfordult az ablaktól.
145/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
146/1731
– Látod, ez az, amiben tévedsz – válaszolta, ésfelszedte a pénzt a pultról. – Én mindig amiatt akölyköm miatt aggódom, amelyiket éppen nem
átom.Jabe rég elment a vízvadászokkal, mire a
segélyhívó megszólalt. Annileen egyáltalán nemörült annak, hogy a fia Orrin körül kering, és ezt
Jabe is nagyon jól tudta, de nem törődött vele. An-nileen már rég nem értette meg a fiút. Jabemindent készen kapott, amiről a tatuinik zöme
146/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
147/1731
még csak nem is álmodozhatott: a garantáltmegélhetést, a zárt, biztonságos helyen végezhetőmunkát. Csak annyit kellett volna tennie, hogy az
apja nyomdokaiba lép. Ehelyett a makacsizenéves kölyök folyton elszökött Orrin
szerelőivel. Igen, Annileen tudta, hogy a fiú sze-met vetett Orrin lányára, de körülbelül annyi es-
élye volt Veekánál, mint arra, hogy a Köztársaságfőkancellárja legyen – vagy hogy nevezikmanapság a nagyfőnököt… Annileen végül arra akövetkeztetésre jutott, hogy a fia bosszúbó
147/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
148/1731
szökött el ma reggel, mert napkelte előtt ki kellettsúrolnia a fazekakat. És ha a veszélybe is követtea felnőtteket, akkor nagy bajba került. Még Kallie
s okosabb volt annál, semhogy bosszúból felüljönSnitre. Ezenfelül Annileen mindig is úgy gon-dolta, hogy Jabe az ő józan eszét örökölte. Ésnagy ívben kikerüli a taszkeneket, ugye? Annileen
attól tartott, hogy ismeri a választ. Megkereste aszámítógépét, előhívta a leltárjegyzéket, és tanul-mányozni kezdte. Természetesen egyetlen betűt
148/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
149/1731
sem olvasott el belőle. Csakis Jabe-et látta magaelőtt – és Orrint.
Orrin… A Központ még jóval Dannar halálaután is virágzott, mert Annileen szigorúan tartottamagát egy állandó szabályhoz: soha nem adottsenkinek semmit hitelre. Ez alól csak egyetlenkivétel akadt: Orrin, Dannar legjobb barátja és üz-
eti partnere. Orrin és Dannar réges-régen kötöttbarátságot, jóval azelőtt, hogy Annileen tizenévesfejjel beállt dolgozni Dannar boltjába. A két férf
149/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
150/1731
annyi közös üzletet bonyolított le a múltban, hogyő kínosan érezte magát, ha valaha is próbált korlá-okat felállítani. De Orrin most komolyan próbára
ette a türelmét azzal, hogy belógatta a fia orra eléa peremvidéken végzett munka lehetőségét. An-nileen tudta, hogy Orrin családjában elég nagy azűrzavar. Miért nem azzal foglalkozik a fickó?
Miért szórakozik más családokkal? Annileen fel-bőszült ugyan, de megint megpróbálta a leltárrafordítania figyelmét.
150/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
151/1731
– Fordítva tartod a gépet – jegyezte megLeelee. Annileen nem nézett fel, úgy kérdeztemeg:
– Te még itt vagy?
– A visszajáróra várok – közölte Leelee.
– Hát csak várj türelemmel! – morogta An-nileen, de aztán vett egy mély lélegzetet, és rá-mosolygott a nőre. – Mennyi jár?
151/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
152/1731
– Tartsd meg! – felelte Leelee, nagyvonalúanegyintve. – Talán fizethetnél belőle dr. Mellnek
hogy adjon neked valamit, amitől megnyugszol.
– Aha – dünnyögte Annileen –, például egyhajójegyet az Alderaanra. – Ebben a pillanatbanmintha csak Leelee idézte volna ide, a helyi orvosegy mon calamari férfi bedugta a fejét az oldalsó
ajtón. – Annileen, visszajöttek már? – kérdezte Mel
doktor. Különleges csuklyát viselt, ami nedvesen
152/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
153/1731
artotta a bőrét, de az ábrázata így is vörösre égetta Tatuin ikernapjainak tüzétől. – A milícia… Hal-ottam a szirénákat.
– Azokat még a Suurján is hallották, doki –felelte Annileen –, pedig a suurjaiknak nincs isfülük. – Nem tudta ugyan, hogy a moncalamariknak van-e fülük, de azt igen, hogy Mel
doki nem bánta, ha tréfálkoztak vele. A segély-hívó szirénái elképesztő hangerővel szóltakAmikor annak idején, évekkel korábban
153/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
154/1731
kipróbálták a rendszert, a Központban több pohárelpattant. Annileen megtanulta kirekeszteni a tud-atából a szörnyű visítást – ezt a képességét a
kereskedelemben eltöltött évtizedek alattökéletesítette.
– Lehet, hogy orvosra van szükségükTalálkoznom kell velük, amikor visszafelé jönnek
– jelentette ki a doktor, azzal kinyitotta az ajtót, ésbelökte a boltba a kisfiát.
154/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
155/1731
– Hé, várjon! – kurjantotta meglepetten An-nileen. – Ne hagyja itt a kölyköt!
– Nemsokára visszajövök! – kiabálta Mell dokiés bevágta az ajtót. Annileen áthajította a válla fe-ett a számítógépet, és a tenyerébe temette az ar-
cát. Pillanatokkal később felnézett – és igen, akölyök még ekkor is előtte állt, ahogyan nem tűnt
el az a másik négy gyerek sem, akiket a szüleikbeadtak hozzá, amikor elmentek a milíciávalKetten az egyik asztalnál ültek, és ropogtatni valót
155/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
156/1731
ágcsáltak, a másik kettő elbújt valahová. A gyer-mekfelügyelet nem tartozott ugyan Annileen fe-adatai közé, de amikor a telepesek rohantak, hogy
segítsenek egy bajba került társuknak, nem mond-hatott nemet. Csakhogy sokszor akkor is ot-hagyták nála a gyerekeket, amikor nem volt
vészhelyzet. Annileen lenézett a szipákoló, róz-
saszín bőrű kis kölyökre, és a szemét forgattaAztán csak sóhajtott egyet.
156/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
157/1731
– Jól van, na… – mondta, azzal megfogta a fiúvállát, és megmutatta neki a falhoz szereltállványt. – Vegyél onnan egy seprűt, fiam! És
semmi mást! – Igenis, asszonyom – felelte a fiú, és köte-
ességtudóan nekilátott sepregetni a padlót annáaz asztalnál, amelynél két másik kicsi üldögélt
Leelee az elülső ajtónál megállt, és felkacagott.
157/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
158/1731
– Sok szerencsét, Annie! – búcsúzott vidámanAnnileen mérgesen nézett a barátnőjére, de aztánegyintett.
– Indulj már! – mondta elmosolyodva. – Ki-engeded a langyos levegőt!
Ebben a pillanatban halk, de egyre erősödőzúgás hallatszott nyugat felől. Annileen berontott
a pultba, és szemügyre vette azt a monitort, ame-yik a déli biztonsági kamera képét mutatta. Aztátta, amire számított: a Bezzard-farmról hazatérő
158/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
159/1731
Siklókat. Es azt is látta, amitől félt: Jabe ott ültVeeka Gault csicsás siklójának hátulján. Annileenkinyitotta az ablakot, és kikiabált a lányának:
– Kallie! Hozz egy bantha-ösztökét! – Kalliefelkapta a fejét, és megkérdezte:
– Melyiket akarod? Azt, amelyiket abetanításhoz használjuk, vagy a nagyot?
Annileen haragosan résnyire vonta a szemét, ésövid gondolkodás után, emelt hangon felelt:
159/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
160/1731
– Teljesen mindegy! Azt hozd, amelyik előbbakad a kezedbe!
160/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
161/1731
Negyedik fejezet
Orrin, valahányszor visszaérkezett a Köz-ponthoz, mindig úgy érezte, hogy hazatér. Az épü-etegyüttes természetesen nem az ő otthona volt
hanem Dannaré. Aztán Dannaré és Annileené, ésaz utóbbi pár évben egyedül Annileené. De Orrintolyan szálak fűzték a telephez, amelyek felülmúl-ak minden törvényt, már amilyen törvények a
Tatuinon léteztek… Ő rakta le a bolt első tégláit, ő
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
162/1731
hozta ide az első siklót javíttatni, ő ette meg azelső tányér ételt az étteremben. Nem akartérzelmileg kötődni hozzá, viszont ez volt az utolsó
köteléke a legjobb barátjához, és ezt nem lehetettelfelejteni vagy félvállról venni. A Központot an-nak idején Dannar találta ki. Rengeteg jó ötletevolt, még jobbak is, mint Orrinnak. Együtt
csodálatos dolgokat valósítottak meg. Úgyképzelték, hogy egy napon Orrin birtokai és Dan-nar boltjai afféle második Ancorheaddéváltoztatják a környéket. Vagy akár második
162/173
-
8/19/2019 John Jackson Miller - Kenobi
163/1731
Bestinné – Orrin el tudta képzelni, hogy sikerülBiztosan tudta, hogy a Pikában rengeteg lehetőségejtőzik. De aztán Dannar feles