heribert illig a kheopsz piramis 2003

8/10/2019 Heribert Illig a Kheopsz Piramis 2003

http://slidepdf.com/reader/full/heribert-illig-a-kheopsz-piramis-2003 1/288

A K H E O P S Z P I R A M I S



H e r i b e r t I l l i g - F r a n z L o h n e r

D é r B a u d é r C h e o p s - P y r a m i d f .

N a c i i d f r R a m p k n z e i t

• M an t i s Ver lag , 1999

A fordítás alapjául szolgáló mű:

© Mantis Verkg, 1993© ALLPRÍNT Kiadó, 2003

Minden /og fenntartva,beleértve a sokszorosítást ,a mű bővített ,illetve rövidített változata kiadásának jógái is.

A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű ,sem annak egy része semmiféle joivnában (fotókópia,mikrofilm,

internet vagy más hordozó) nem sokszorosítható.



HERIBERT ILLIG FRANZ LÖHNER

A KHEOPSZ



T artalomj egyzék

A kiadó előszava..........................................................................7Előszó a harmadik kiadáshoz...................................................... 9

Prológus: Éjszaka Giza felett....................................................13

A Kheopsz építési terve.............................................................21 Az építési feladat ................................................................... 24 Az építkezés emlékei...............................................................26 A valóság szempontjain nyuguó építkezés feltételei................. 28

Az építőanyag kitermelése,valamint szállítása szárazföldön és vízen

Kőtörők a piramis körül.........................................................33 A kőtörő és munkaerő-szükséglet ........................................... 37 A burkolókő (Tura) kitermelésének munkaerő-szükséglete . . . 38

Átkelés a Níluson Túra és Giza között ...................................44Gránit Asszuánból................................................................. 47

Hérodotosz hajókormányzása..................................................50

A helyi szállítás..........................................................................55 Löhner síneken haladó szánjai................................................57 A horgonycsörlő ......................................................................64 Egyszerű terelés: Löhner kötélcsigái.......................................70Számított súrlódás................................................................. 73

A vontatáshoz szükséges csapatok nagysága............................ 82Sínek és kötélcsigák az ókori Egyiptomban?............................ 8 6

Miért nem kerék?................................................................. 89 A vontatómunkások létszáma................................................92Kalandozás a tt körül............................................................. 94

Rámpák, avagy feljárók és gépek Az egyenes téglafeljáró.........................................................103

Tekeredő, avagy csigarámpák ..............................................108 Belső feljárók és kombinált modellek .....................................113



Egyszerű emelőkészülékek .................................................... 119 Daruállványok és emelhető szállítólapok ...............................122 A ferde lift ............................................................................ 126

Bérmunkások kötélcsigái a piramison...................................133 A kötélcsiga elfogadható technikája......................................... 134 A z ördög a részletekben lakozik? ........................................... 137 A balesetveszély..................................................................... 145

Különleges problémák

A „terhelőkamra'’, kérdése.................................................... 151 Nehéz teheifelvonó, ellensúllyal..............................................158Gránitfeldolgozás - vörösrézzel?........................................... 161

A „szuperkeménységű ” réz és a dolerit problémája................. 162 A megfúrt gránit kérdése...................................................... 174 A vaskori piramisok ...............................................................176

Pitagorasz piramisa?.............................................................180(Föld)mérési problémák ...........................................................184

A piramis lábától a csúcsig...................................................... 191Glettelés és kőkötés...............................................................192

Kicsúcsosodás........................................................................199 A piramidion felrakása........................................................ 202 Burkolás, avagy igazi piramis..............................................209 A számítások összegzése........................................................ 212

Az építés ideje és célja.............................................................219

A IV. dinasztia kronológiájához........................................... 221Kiküszöbölt gyenge pontok ....................................................229 Hagymahéjak - üres sírok ....................................................236 A Kheopsz-piramis helyiségszerkezetéről.............................. 243 Az ég hordozója................................................................... 251

Hivatkozások és források........................................................ 263Táblázatok és képek jegyzéke..................................................269Felhasznált irodalom...............................................................273A könyvben szereplő személyek ............................................. 283



Előszó a harmadik kiadáshoz

A piramisok divatosak talán nem utolsósorban azért, mert a

fundamentalisták el akarják fojtani azt a hatalmas turistaáramot,amely a Nílus völgyébe áradna. A napjainkban megnyilvánulóigézet kiváltásában igen nagy szerepe van a Kheopszpiramis

belsejében végzett kutatásoknak is. Rudolf Gatenbrink robotja amelyet 1993. március 22én előbb egy zárókő, aztán pedig azegyiptológusok állítottak le 60 méter szellőzőaknát kutatott át,de nem talált semmi olyant, amely igazán érdekli az emberiséget:a fáraó titkos tudását, kincseit, testét vagy egyszerűen az épületszerkezetének megismerését.

E kamerás utazást követően amatőrök és egyiptológusok egy-aránt tollat ragadtak és megjelent néhány könyv a Kheopszpiramissal kapcsolatban, de műveik között a határok sajátságosán el-mosódnak. Itt van például Mark Lehner, a University of Chicago egyiptológusa, aki olyan naivan ecsetelte a Kheopszpiramis épí-tését a televízióban, hogy azt kell hinnünk, e témáról semmiféleelőzetes ismerettel nem rendelkezik (Barnes 1994; vö. Iliig1995b). Gizai forgatását az Edgár Cayce Foundation támogatta

(Lehner 1997, 256. o.). Nos az alapítványról csak annyit, hogyEdgár Cayce (18771946) nem ismeretlen az okkultisták előttmint „amerikai lélekgyógyász és telepata”, „rendkívül érzékenytranszmédium”, „alvó próféta”, aki szerint 1998 az az év lehet,„amikor egy új korszak törhet ránk” (Nolan 1998, 126. o.).1 chner könyve épp oly kevéssé járulhat hozzá az építés történe-

téhez, mint Barnes filmje Lehner piramisépítéséről (1994). Azértazt el kell ismerni, e film elsőrangú összefoglalást ad az egyipto-mi piramisokkal kapcsolatos számtalan téves elképzelésről.

Német nyelvterületen Michael Haase jelentkezett 1998ban aKheopsz rejtélye című könyvével. Példaként elolvashatjuk Haase

véleményét (Haase 225. o.) arról a problémáról, amellyel mégfoglalkozunk könyvünkben: „Az óbirodalmi királymúmiák hiá-nyát népszerűbb körökben gyakorta úgy értékelték, mint a pira-misok síremlékfunkciójának alapvető megkérdőjelezését. Ez

9



azonban spekuláció, teljesen tárgytalan, és távol áll az egyiptoló-gia biztos alapokon nyugvó tudásától.”

E vonatkozásban Haase nagy barátjának, Erich vonDanikennek sincs semmi mondanivalója.

így áll össze különös egyveleggé egyiptológia, prófécia és az űr-hajózás. Talán még csak nem is a kárukra. Túl sokáig volt der-medt állapotban ez a tudomány, szinte mumifikálódott: olyankritikusok, mint John Morlay (Morlay 1998) egyszerűen az„egyiptológia beszáradt tudományáról” beszélnek, ahol némely

kérdést „már régóta nem merészel feltenni senki”. Amikor azépítkezésekkel kapcsolatos kutatásokról van szó, akkor ezt mégmaga Haase is elismeri: „Ez a »status quo« uralja most is a pira-misokkal kapcsolatos vizsgálatokat, szabályszerűen megbénítjaés részben torz képet közvetít a laikusnak a kutatás jelenlegihelyzetéről. Az egyoldalú és elégtelen kiadási politika követ-

keztében a témával kapcsolatos viták csak a szakmagazinokszintjén folynak, állításaik és felismeréseik nemigen érik el anyilvánosságot egyre több nem egyiptológusban támad az a benyomás, hogy a piramisépítés dolgában az egyiptológia mégmindig a sötétben tapogatózik. Ez azonban nincs így, ha vesszükmagunknak a fáradságot, és mélyebben behatolunk az anyagba,

hogy a problémát a maga összetettségében vizsgáljuk meg.”(Haase 98. o.)

Haase a szállítás problémájával küszködik. Míg a talapzat te-rületén a különböző rámpás építési modellek a dominálóak, acsúcs irányában egy értelmes modellje sincs az egyiptológusok-nak: „ez egyelőre a piramiskutatás nagy rejtélye marad” (Schulz

1996, II. 160. o.). Nem utolsósorban emiatt íródott a jelen könyvis 1993ban, és pontosan ezen okból nem kezdődött még el a vi-ta róla. Könnyű volt rámutatni, hogy az egyiptológusoknak és akívülállóknak többnyire fogalmuk sincs a nagyszabású építkezé-sekről, sem a fizika egyszerű törvényeiről különben az összesrámpás modell már régóta romokban heverne. Nehezebb dologellene feszülni a főáramnak, amelynek általában minden kétségesesetben igazat adnak (pl. Schulz 19951996). A haszontalan rám- pás modellek helyébe Löhner kötélcsigás megoldásával olyan

10



rendkívül hatékony megoldást javasoltunk, ami egyrészt megfe-lel a IV dinasztia korában bizonyíthatóan létező technika szint-

jének, ezenkívül radikálisan csökkenti a szükséges vontatómunkanagyságát, valamint az építkezés idejét is.

Az egyiptológusok erre még a fülük botját sem mozdították,hanem zavartalanul hozakodtak elő az éppen aktuális rámpásmodelljeikkel. A legjobb rámpáról folytatott vita „a legsúlyosabbviszály almája a piramidológusok között” (Schulz II. 160. o.), mi-kor is ebbe a fogalomba bölcsen beleérti az egyiptológusokat ésa kívülállókat egyaránt. Mindebben kiemelt szerepet játszik prof.

Rainer Stadelmann, a Kairói Német Régészeti Intézet igazgatója, akiWisnewski (1998, 19. o.) szerint „a piramiskutatás szürke emi-nenciása”, és bizonyos értelemben a fáraók jelenlegi főrestaurá-tora. Ebbéli minőségében folyvást tudakozódnak nála (pl. Schulz1996 vagy Sasse 1996), ő pedig a Bild dér Wissenschaft című lap-

ban (Knapp 1998, 63. o.) gyakorlati kísérletekkel büszkélkedik:

„Utánacsináltuk. A régi egyiptomiakhoz hasonlóan mozgattuk aköveket csúszótalpakon, görgőkön és emelőkkel és lemértükaz időket. Ennek során beigazolódott, hogy piramisok építhetőka korábbi lehetőségekkel méghozzá megfelelő időn belül, egyfáraó uralkodásának ideje alatt.”

Stadelmann természetesen rámpákon vonultatja a maga te-

herhordóit, mindamellett sem nem csigaalakún, sem nem köz-vetlenül a piramisnak futón: „Ha egy odatámasztott rámpa rea-lisztikus felhasználásából indulunk ki, akkor ez kb. 1 2 0 méteresmagasságig nyúlt a felső rész maximum 1 2 fokos emelkedésemellett is. Az utolsó 40 métert valahogy másképp kellett leküzde-ni. Hogy miként, azt még nem tudjuk.”

Eképpen igazolja 1998 júniusában, hogy a rámpatudománymennyire ingatag lábakon áll. Ez persze mindamellett őszinte ki-

jelentés lenne Wolfram Knapp (és Michael Zikk) cikke viszonterre a következtetésre jut: „A piramisok csúcsai továbbra is nagykérdőjelet hagynak. Ám az alépítmény sincs egyértelműen tisz-tázva prof. Stadelmann számára: »Léteznek befejezetlen pirami-sok, ahol még meg kellene lenni a rámpáknak. De egy sem ma-radt fenn«”. (Knapp 64. o.)

Egy professzori szintű specialista tehát a rámpákra esküszik,

11



miközben teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a 1 2 fokos meredekségű rámpákon állítólag egész seregek lennének befogva.

Miroslaw Vemer 1998 szeptemberében megjelent könyve a pira-

misokról ugyan „a tudományág ismereteinek jelen állapotát” kí-vánná összefoglalni, de messzemenően mellőzi az építési mód-szerekkel kapcsolatos kutatásokat. A sokkal körülményesebbkombirámpát preferálja (ld. 1 1 2 . o.), de a csigarámpát is elfogad- ja (uo. 1 1 2 . és 115. o.), és bevethetőnek tartja a régóta megcáfolt billenőszánokat (ld. 1 1 0 . o.), legalábbis a normál hasábok szállí-

tására (uo. 105. o.) anélkül, hogy elmélyedne a „rámpa vagy eme-lőszerkezet” témájában. Ez az „átfogó bemutatás” tehát csupánEdwards, Stadelmann és Lehner ideáit közli, „cserébe” figyel-men kívül hagyja a „gránitfeldolgozás a rézkorban” problémát, ésnem mutat a Kheopszpiramist övező vidékről sem térképet, sema piramisról egy olyan keresztmetszetet, amely figyelembe venné

az elmúlt hat év kutatásait. „Gyorsan halad előre a régészeti ku-tatás” (Verner 1 1 . o.) csak ezt az egyiptológiai alapművek nemtudják (vagy nem akarják?) követni.

Amíg ez a tudomány kedvelt elképzeléseit technológiai képte-lenségekkel, sőt ezoterikus szempontokkal próbálja bizonyítani,addig könyvünk ismételt kiadása indokolt. Az egyiptológusok

szakértelme ugyanis nem csak a rámpák és a piramisok építése te-rén hiányos, hanem sok egyéb helyen is.

1998. szeptember

Heribert Iliig Franz Löhner

12



s

Prológus: Éjszaka Giza felett

A vekker az éjszaka legborzasztóbb periódusában, valamivel négy

óra előtt csörög. Öltözködés vaksötétben, a hideg éjszakai siva-taghoz illően. A reggeli elmarad, de a négy taxi, amelyet a re-cepció rendelt, már készen áll. Alomittasan mászik be a tizenötturista, hogy aztán minél hamarabb felébredjen. A sofőrök az éj-szakai Kairón keresztül lélegzetelállító versenyt rendeznek. Minda tizenöt utas nyer, mert mindegyikünk túléli.

A Kheopszpiramis a sötétben még sötétebb hegyként sejlikfel. Az északkeleti sarokhoz menetelünk, minthogy itt lehet fel-menni a „hegyre”. Sehol egy tolmács, aki tiltott felkapaszkodá-sunkon keresni akarna. Végül mégiscsak előlép egy a sötétből,hogy azonnal egy másikkal nyisson élénk vitát. Varunk. Miköz-

ben a vita mind hevesebbé válik, én a felfelé vezető utat keresem.Az északkeleti sarok merőlegesen megtörik, és amíg az egyipto-miak rendíthetetlenül tovább fecsegnek, találok egy utat, amely járható. Az átlós úton kis léptekkel átmászok az első, majdnemfüggőleges rétegeken, és elérem a tulajdonképpeni hegygerincet,amely már jóval szelídebben emelkedik, mint a hegy széle, és úgy

tűnik, különösebb nehézség nélkül járható.Visszaereszkedek, ám a vég nélküli fecsegés még mindig tart,a horizont azonban kezd megvilágosodni, és mi mindenképpenszeretnénk a napfelkeltét a piramis csúcsáról megcsodálni. Gyorselhatározással a piramis lábához hívom a csoportot, és elmon-dom, hogy a felmászás vezető nélkül sem veszélyes, amennyiben

mindenki szorosan a gerincen halad.

Bemászunk a falba. Ez a meghatározás pontosan kifejezi azt,amit érzek. Bemászni egy óriási sziklafalba, valahol a csúcs alatt.Húsz méter után a hegygerincen minden piramis: hatalmas ésfelfoghatatlan. Pillantás az északi falra: körülbelül kétszáz méte-

ren keresztül semmi egyéb, mint sziklakő, kavicshordalékkal be-fedve. Pillantás a keleti falra: ugyanúgy szikla, szikla, szikla. Pil-lantás a láthatatlan csúcsra: újra majdnem 2 0 0 méternyi szikla.Akár egy megnőtt kőmonstrum a szorongató meredekségben.

13



1. kép: K h e o p s z - p i r a m i s .

R a j z o l t a a „ C a m e r a i .u c i d a ” * s e g í t s é g é v é i . 1 8 2 7 - b e n E d u a r d W i i i m v i

L a n e . [1]



* A Camera lucida (világos kamra) természet utáni rajzolást segítő szerkezet.Kgy üveglemez, vagy négyoldalú prizma a tárgy képét a papírra veti, s így azlerajzolható.



2. kép: A Kheopsz c s ú c s a , é s r á l á t á s a K h e f r é n - p ir a m is ra .

R a j z o l t a „ C a m e r a lu c i d a ” s e g í t sé g é v é t Eo w a r u W i i j j a m L a n f

1 8 2 7 - b e n . [ 2 J

16



Otven fok fölötti dőléssel ilyen esésű sípályáknál a segítőcsapatmászóvasakkal keres pihenőt. Ezt a hegyet emberek építették?Hihetetlen, teljességgel hihetetlen. Aki messziről nézi a gizai pi-ramisokat, még ha a platójukról is, alig észlelheti testiségüket,

legfeljebb az elvont háromszöget látja. De itt a falban megta- pasztalhatjuk a gigantikus, őrületes méreteket.

Magasabbra mászunk. A kezdetben nagyon magas kőrétegek las-san emberi léptékűre csökkennek. Ahogy haladunk felfelé, egyegy rétegen egyre kevesebb lépést kell megtenni. Itt, kívül a

hegygerincen a mészköveket nem lepi murva és kavics, ami a szélés a turistalábak közös műve, ezért jól járhatóak. Közvetlenül afalon menni azonban életveszélyes, mert aki az ott szanaszétheverő törmeléken elcsúszik, az feltartóztathatatlanul a mélybezuhan.

Még néhány méter a csúcsig. Egy inegmászhatatlan orom he-

lyett egy körülbelül 1 0 0 négyzetméter nagyságú dobogó fogad,számításom szerint kb. a kétszázadik „emelet”. A szürkület lassanvisszavonul; a Nap, bár még nem látható, a látóhatár mögöttazonban már felsejlik a fénye.

A felfelé vezető út jelentéktelen színpadi előadásra emlékeztet. Nincs hirtelen felcsapó tűz, mint a Sinaihegyen. Ott, Mózes he-gyén felvillant a Nap a horizonton, hogy aztán végtelen fényuj jaival az egész hegységet, az élet megteremtése előtti kővilágotaranyvörös fényben felragyogtassa. Itt, Gizában szenved a Nap,hogy a város felett lebegő port és párát átvilágítsa. Valóságos sze-letként csak messze a horizont fölött mutatkozik meg. Gyö-

nyörű, ahogy a sivatagba simuló gizai fennsíkot fényével megele-veníti. Az egyre erősebbé váló ragyogásban három hatalmasháromszög árnyéka emelkedik ki, amelyek elvesznek a több százméteres távolságban, hiszen rövid idő alatt egyre kisebbek lesz-nek, és egyre élesebb kontúrt vesznek fel. Lefelé pillantva a pira-misról nem kapunk valós képet, mert a hatalmas építmény innen

lentről egyszerűen felfoghatatlan, méreteire kizárólag a lentnyüzsgő emberek apró méreteiből lehet következtetni.Lábunknál a plató megélénkül, miközben egy egyiptomi sie

lősen felkúszik hozzánk. Fújtatva érkezik, és hevesen szavalni

17



kezd. Kézmozdulataiból megértjük, hogy illetékes vezetőként a baksisát szeretné megkapni. Miután sem nem vezetett minket,sem pedig a piramist nem vehette haszonbérbe, vitába szállunkvele, és elutasítjuk az obulust. Végül otthagy minket, és mérge-

sen leugrál. Lent egy csoport gyalogos és egy felfegyverzett tevésgyűlik köréje. Kényes helyzet ez számunkra, hiszen a piramistmegmászni elvileg tilos, és jól látható magaslesünkről a tűző napon észrevétlenül aligha tudunk lejutni.

Am mindenképpen túl kell esnünk rajta, így hát elindulunk le-felé, hogy elviseljük a szózuhatagot, és megfizessük a helyzethez

méltó nagyságú baksist. Ám mikor áttornásszuk magunkat azutolsó sziklakockán, észrevesszük, hogy a nagyközönség előttmég mindig az a két egyiptomi vitatkozik, akik a dialógust már afelmászásunk előtt megkezdték. Nyilvánvalóan itt igen jelentős„duellum” zajlik, így eszünkbe sem jut őket zavarni, ehelyett ta-xikat keresünk, hogy újra derék turisták legyünk, és csatlakoz-

zunk csoportunkhoz.Elkísér minket a meghatározó élmény: a csodálkozás. Hogyan

lehetett ezt a hatalmas, elmozdíthatatlan hegységet felépíteni?2 ,6 millió kockakő, 260 0 0 0 családi ház falainak felhúzásához ele-gendő anyag. Ha a völgyben található halotti templomok is fenn-maradtak volna, most körülbelül egymillió lakosú település fe-küdne előttünk középületeivel együtt.

Mi, a két szerző nem hiszünk a repülő szőnyegekben vagy azezoterikus erőkben, amelyek segítségével a köveket odagondoltákvagy vitték. Csak feltesszük ezt az egyszerű és józan kérdést:„Hogyan?”

Társam, Franz Löhner gyakorló építészként szintén felvetettea piramis építésével kapcsolatban a gránit feldolgozásának kérdé-sét, amiről mi is beszélni fogunk, és felfedezte a rejtélyesnek tű-nő szállítási teljesítményekre az eddigi legegyszerűbb megoldást.

A következőkben minden magyarázatot aszerint értékelünk,hogy az gyakorlatie, és megfelele a piramisépítő egyiptomiak

korabeli lehetőségeinek. Jómagam, Heribert Iliig, egyiptomi tanulmányutam alatt csodálkoztam rá a piramisok építésére kidol-gozott elméletek hiányosságaira, és Löhner alapötletét teljes épí-tési forgatókönyvvé dolgoztam át, illetve fejlesztettem ki. Ezzel a

18



3. kép: J e l l e g z e t e s p iram isok :

a ) D z s ó s z f . r l é p c s ő z e t e s p ira m isa , S z a k k a r a , b ) S z n o e r u m f .id ium i p ir am i sa ,

RÉGEBBEN HU NIN AK TULAJDONÍTOTTÁK, C ) SZNOFRU MÁSODIK, ÚN. MEGTÖRT PIRA

MISA, D a i i s ú r , d ) S z n o e r u h a rm a d ik , „ v ö r ö s ” p ir am i sa , D a h s ú r , e ) K i if o p s z -

p iram is, G i z a , f ) K i ie f ré n - p i ra m is , ( J i z a , g ) M ü k e r i n o s z -p i ra m is , G i z a ( M e n

d e l s s o h n NYOMÁN, 3 8 . () ., H I - b ő l u g y a n o l y a n m é r e t e k r e h o z v a ) .

19



forgatókönyvvel bekapcsolódtam az egyiptológusok és kívülállókközött száz éve folyó vitába.

Az azóta eltelt években többen is új ötletekkel álltak elő töb- bek között Abitz és Pitlik egy részükkel a következőkben külön

is foglalkozunk.Véleményünk szerint mindenképpen szükséges megkeresni a piramisok építésével kapcsolatos legfontosabb kérdésekre a tudo-mány mai állásának megfelelő válaszokat, mert ez eddig nem tör-tént meg. Például Az egyiptológia lexikonja a „piramisépítés” cím-szó alatt [3] csak igen keveset, és mindenekelőtt kevés lényegeset

tartalmaz; ugyanez érvényes más publikációkra, mint példáulBaines és Málek Kultúratlaszára.* [4 ]R. Stadelmann pontosan felvázolja az egyiptológia tudomá-

nyának állását azzal, hogy elismeri: „Igen keveset tudunk az épít-kezés módszereiről” [5] és aztán teljes joggal kiemeli az egyipto-mi építőmesterek tudását és szervezőkészségét. Ezért számunkra

itt a lehetőség, hogy erre a hiányosságra ne csak rámutassunk,hanem tegyünk is valamit megszüntetéséért.

Szeretnénk mindenekelőtt köszönetét mondani dr. HansUlrich Niemitz berlini és lipcsei professzornak, a stuttgartiHanjo Schmidtnek és a hamburgi dr. Renate Schukiesnek, akiktanácsaikkal és információikkal segítették munkánkat. A második

kiadás előkészítésében a legtöbb segítséget a weinsbergi WinniMarold és a vohenstraussi Heiner Aichinger nyújtotta.

* Baines, J.M ále k, J.: Az ókori Egy iptom atlasza, Bu dapest, 1992.

20



A Kheopsz építési terve

A Nílus mentén nagyon sok piramis épült. Egyiptomban 96ot

számoltak [6] több mint 40 közigazgatási kerületben Y/\ Núbiá ban száznál is több áll; számuk a magánpiramisokkal együtt va-lószínűleg négyszámjegyű. A legtöbb szerkezet építéstechnikailag nem problémás. Végül is sem a núbiai piramisokhoz nemhasználtak jelentős mennyiségű követ, sem azokhoz a szatellitpi-ramisokhoz, amelyek mint a csibék csoportosulnak a központi

épület köré. Ahhoz, hogy ezen masszív építmények tervezéséhezszükséges tudást és az elkészítésük igényelte teljesítményt meg-határozzuk, mindenképpen a térfogatuk jelzőszámából kell kiin-dulnunk.

A legnagyobb és a legjobban megépített piramisok háromuralkodó nevéhez kapcsolhatók: mindenekelőtt Sznofru volt az,

akinek a nevéhez három óriási piramiskomplexus köthető. Atudósok kiszámolták, hogy uralkodásának ideje alatt több mint3,6 millió köbméter, vagyis több mint 9 millió tonna mészkövethasználtak fel piramisépítés céljából. [8] Ezzel a mennyiséggel jelenbéli összehasonlítással élve Cape Canaveralban az ame-rikai űrhajózás világhírű Montázshaliját, a Vertical Assembly

Buildinget maradéktalanul tele lehetne rakni kövekkel, majd kör- befalazni.

Kheopsz piramisa „csak” 2,6 millió köbméterével [9] a leg-nagyobb építmény, amelyről a középbirodalomban tudunk.Khejre'n építménye ma is a legmagasabb Gizában, még akkor is,

ha Kheopsz piramisának híre egyértelműen a háttérbe szorítja.A 10,11 méterrel magasabban fekvő fennsíkon való elhe-lyezkedésének köszönhetően [1 0 ] a Khefrénpiramis magasság- ban 7 méterrel múlta felül testvérépítményét a középbirodalomidőszakában; a mai mérések a két rom között kb. 15 méter kü-lönbséget mutatnak a Khefrén javára.

Giza harmadik piramisa Mükerinosz fáraóé: terjedelme nemhasonlítható össze elődeivel, mivel térfogata a Kheopszpiramisnak csupán tíz százaléka.

Ugyanakkor az építményben a kemény kő felhasználási aránya

21



magasabb a Kheopszpiramisénál. Az ún. negyedik gizai piramistsokáig egy lépcsőzetes piramis maradványának tartották. Azótamár Chentkausz masztabájaként szintén a IV dinasztiához sorol-

ják, de teljesen más formája, lapos alakja miatt semmiképpen sem

tekinthető az előzőek versenytársának. Mivel a felsorolt négyépítmény közül a legnagyobb építésével kapcsolatban merül fel alegtöbb és legkomolyabb probléma, ezért a továbbiakban kizáró-lag a Kheopszpiramisra összpontosítunk.

Meg kell említeni, hogy a szó piramis nem egyiptomi ere-detű. A tiszteletlen görögök nyilvánvalóan valamely péktermék-

kel, mézes süteménnyel, amelyet ők pyramúsnak hívtak [n] ha-sonlították össze a hatalmas piramisokat, ahogy az egyiptomitechent is obeliszknek, azaz nyársonsültnek [1 2 ] nevezték el. Azegyiptomiaknak nagy valószínűséggel nem volt semmilyen szakkifejezésük a piramis megnevezésére. Ahhoz, hogy leírják a pira-mis szót, egy meredek piramis képét tették meghatározásként a

kép elejére (4. kép). Kiejtése „m[e]r” az alkalmasint hozzácsa-tolt, ugyanúgy hangzó bagoly és száj piktogramokból ered, tehátaz mből és az rből. Am ez a meghatározás alapjában véve álta-lában csak magát az építményt írja le. Ezt követően kellett követ-keznie a piramis, valamint építtetőjének nevének, hogy az olvasószámára minden vonatkozás adott legyen. Kheopsz esetében azolvasható eredmény „Achet Chufu”, lefordítva „Kheopsz hori-zontja” vagy „Kheopsz, a horizont”.

4. kép: „MR” HIER0GUKÁ1 = PIRAMIS ÉS KHEO PSZ PIRAMISÁNAK HIF.KOGLIFÁI:

A c h e t C h u f u = C h u f u h o r iz o n t ja .

22



Magától értetődő, hogy megkíséreljük felkutatni az összefüg-géseket a görög szó és az ősi egyiptomi szó között. André Pochanrábukkant a „pr m m[w]t” fogalomra, és ezt „per em mut”nakfordította, azaz a „szarkofág lakásának”, míg Jacques Gossart a

„ház a halálban” mellett döntött. [13] Mi egy további, de semmi-képp sem végérvényesnek tekintett megoldást javaslunk:„Nincs teljesen kizárva, hogy a görög pyramis szó alapja az

egyiptomi per-emuas, amely kifejezés egyben a piramisok magas-

ságát jelezte.” [14]

A KHEOPSZ-PIRAMIS MÉRETEI

méterekben (m), királyi könyökökben (KE = 0,525 vagy 0,524 m)vagy egyiptomi lábban (Af =0,30 m).

Magasság: valamikor: 146,59 m = 280 KE [15], ma:

138,75 m. [1 6] Apothema (egy oldalgerincmagassága): 184,80 m = 352 KE = 616 AF. [1 7 ]Gerinchossz: 217,88 m = 415 KE (számított érték).Oldalhossz: 230,83 m = 440 KE = 770 AF (számított ér-

ték). [1 8 ]A valóságban hosszuk valamivel 439 KE alatt van: északi oldal230,253 m, keleti oldal 230,394 m, déli oldal 230, 454 m, nyuga-ti oldal 230,361 m. [1 9]Terület:

Oldalterület szöge:

Kősorok:

Kövek:

Magkövek:

5,5 ha (55 000 négyzetméter). [2 0 ].

51° 50’ 40’, egy 5,5 kézszélességű visszaugrásból 1 könyökre adódik. [2 1 ]2 0 1 megmaradt; összesen valószínűleg 2 1 0volt [2 2 ]; magasságuk 49,5 cmtől 150 cmigterjed. [2 3]átlagos nagyság: 127x127x71 cm [2 4 ], átlagos

súly: 2,5 tszáma: 2 300 000 db [2 5 ],térfogata: 2 203 075 köbméter. [2 6 ]

23



Burkolókövek: száma: 200 000 [2 7 ] vagy 115 000 [281, térfo-gata: 123 426 köbméter. [2 9 ]

Összsúly: 6 500 000 t.Térfogat: 2 326 501 köbméter [3 0 ] plusz 100 000

köbméter a mellékes építményekre, a háromkirálynői piramisra, egy teljesen leromboltmellékpiramisra, egy szatellitpiramisra, amasztabákra, a rámpára és a templomokra. [3 1]

Építési idő': 30 év Hérodotosz szerint, aki 10 év előkészü-letről és 2 0 év tiszta építési időről beszél.

Építési teljesítmény: ebben a 2 0 év tiszta építési időben „elvben” percenként 1 / 2 - 1 egész kőblokk került beépítésre.

Az építési feladat

Az építésznek az általa megálmodott piramis felhúzásához prob-lémák egész hegyén kellett átvergődnie, mégpedig a lehető leg-rövidebb időn belül, a számára rendelkezésre álló eszközökkel.Mi is volt a feladat?

A Kheopsz épületegyüttes a főpiramis mellett öt kis piramistis magába foglal (az utolsót 1993ban találták meg) [3 2 ], ehhez jön még a piramishoz hozzáépített halotti templom és a Níluscsatornánál feltételezett völgytemplom, melyeket egy domborművekkel borított, fedett és körülbelül 825 méter hosszú hídkötött össze. Az egész sziklaterületet el kellett simítani, és fallal

körülvenni; körülötte sírokat és hajókikötőt kellett kialakítani.

Az elvégzendő munkák tehát a következők:

• építési udvar létesítése építőkunyhókkal, boltokkal, javítómű-helyekkel, raktárhelyiségekkel kövek, fa és kötelek számára,

konyhákkal, víztárolókkal;

• teherkikötő építése az építési anyag szállításához;

24



• szállítási út építése, amelyen az anyag a piramis építési helyéreszállítható;

• munkásváros építése a munkások számára szállással;

• piramisváros építése királyi lakópalotával és házakkal építészek,előmunkások és kormányzati hivatalnokok részére;

• kőtömbök kitermelése a kőtörőkből, valamint a kövek elszállí-tása a piramis építési helyére;

• a burkolókövek a Nílus túloldalán fekvő Mokattamhegység ben található Túra mészkőbányából történő kitermelése éshajóval való elszállítása;

• a nagy gránitblokkok kibányászása Asszuánnál, majd ezek le-

szállítása a folyón, mintegy 800 kilométernyire (a gránit feldol-gozásához használatos anyag külön téma lesz);

• fa beszerzése az egész birodalom területéről; a nagy értékűcédrustörzsek, amelyeket az egyik Sznofrupiramisban találtak,Libanonból érkeztek;

• a piramis építése: az egész felszín pontos szintezése; a 2,5 ton-na átlagos súlyú kőkockák csaknem 150 méter magasságba va-ló emelésével; 40 tonna súlyú építési szerkezetek (a „királyikamra” fölötti gránitgerendák) beemelése 70 méteres magas-ságba; belső és föld alatti helyiségek kialakítása;

• a jellegzetes hidak és az ezekkel összekötött templomok létesí-tése a Níluscsatornánál és a piramisnál; melléképületek, mel-léksírok és hajótemetők építése. [33]

Ezekhez a kőfaragó és szállítási munkákhoz szükség volt kőtörőmunkásokra, kőművesekre, hajósokra, valamint a kutatás maiállása és véleményünk szerint is megfelelő teljesítőképességűvontatócsapatokra. E feladat elvégzéséhez gyakorlatilag az akkori

25



idők valamennyi kézműves szakmája bedolgozott: szerszámko-vácsok, különböző hajókötélverők, ácsok, kikötői munkások ésmatrózok, konyhaszemélyzet szakácsokkal, vízhordók, mé-rőszakemberek, építésvezetők, rendőrök, csillagászok, álomfej

tők stb.

A z építkezés emlékei

Két szóval már összegezhetjük is, hogy mit hagyományoztak

ránk a régi egyiptomiak e hatalmas feladat megoldásának körül-ményeiről: gyakorlatilag semmit. Habár a Nílus menti nép majd-nem mindent megörökített freskókon, domborműveken vagyagyagmintákon az ó, közép és újbirodalom Egyiptomábólalig van rajz a piramisokról, egyetlen ábrázolás sem található azottani nagy építkezésekről, egyetlen kortárs kép sem maradt fenn

az ottani szállítási feladatokról.Még az építkezések első említése is nagyon kései korszakba

esik: a kérdéses sztélé valószínűleg a 18. dinasztia idején készültl34]; és így kb. 1000 évvel későbbi korba datálható (a kronológiá-hoz lásd az utolsó fejezetet).

A képeken egyáltalán megörökített jelenetek mind más idők-

ből származnak és majd’ mindig más munkát ábrázolnak: szobor-szállítást az 5. és a 18. dinasztiából, obeliszkek és oszlopok szál-lítását a 18. dinasztiából. Éppen csak a legfontosabb mozzanathiányzik: hogyan mozgatták azt a 2,5 millió követ, amelyet folya-matosan kellett a piramishoz vonszolni, és arra felcipelni. Azegyetlen kivétel Túra kőtörőiben található, de ez is a sokkal ké-sőbbi 18. dinasztiából származik (amit Verner [3 5 J nem vesz figye-lembe).

Az első tudósítás a sivatag szélén álló kolosszusokról 21 évszá-zaddal később született, a Kr. e. V században. Hérodotosz egyip-tomi utazásairól írott második könyvében beszámol a három

gizai piramisról is, amelyeket később a görögök a világ hét cso-dája közé soroltak. Tudósítása, amelynek a ma is használatosgörögösített nevek köszönhetőek mint Kheopsz, Khefrén,Mükerinosz a Kheopszpiramist kutató építész számára már

26



rég olyan, mint Arisz almája, minthogy Hérodotosz nyilvánvaló-

an kitalálta azokat az adatokat, melyek számára már nem voltak

hozzáférhetőek.

így „a történetírás atyja” arról mesél, hogy Kheopsz minden-

kit a saját maga által kitűzött cél érdekében dolgoztatott, hogyminden negyedévben 100 000 kényszermunkást vetett be (a szám

és a kényszermunka ténye is hamis).Kőblokkokat fejtettek a Nílus túloldalán (helyes). Az összekötő

híd, amelyet 10 éven keresztül építettek, „majdnem olyan hatal-

masnak” tűnik számára, mint maga a piramis (optikailag helytál-

ló). Sokáig, de hiába keresték a sziget formájú sírkamrát a szik-lában a piramis alatt. A piramis építési ideje 20 év volt (reális?),

miközben Hérodotosz szerint Kheopsz 50 évig uralkodott (a je-

lenlegi tudásunk szerint sokkal rövidebb ideig; lásd alább). Min-

den háromszögoldal 8 pletrum széles és éppolyan magas (helyes

méretre átszámolhatatlan [36]). Burkolása precízen kialakított kö-

vekből áll (helyes), amelyek legalább 30 láb hosszúak (helytelen),és amelyeken éppen a munkások ellátása van jelölve (nagyon kér-

déses). Az, hogy vasszerszámokról beszél, mindenképpen Héro-

dotosz rovására írandó, bár ezt a szerzők általában helyesnek tart-

ják. Az, hogy Kheopsz lánya egy bordélyházban tevékenykedett a

királyi építőpénztár javára, hamis vád Kheopsz ellen.

A legkevésbé hihetőek a Hérodotosz által leírt gépek. Szerin-te, aki 2000 évvel később járt ott, a burkolóköveket „rövid faszer

kezetekkel” lépcsőről lépcsőre emelték fel, hogy aztán felülről le-

felé beépítsék őket. [37I

Heinrich Stein fordításában az összes tömböt „bizonyos emelő-

szerszámokkal” szállították, amelyek vagy minden lépcsőn ren-delkezésre álltak, vagy a kővel együtt szállították fel őket. Nem

szabad elfelejteni, hogy Hérodotosz csak két további piramist áb-

rázol a faijumi Moeritóban [39] , nem említi a Szfinxet, vala-

mint az egyiptomi labirintust még a gizai piramisoknál is na-

gyobbra értékeli. [40] Tudósításában az akkori idők nílusi hajóiról

is részletesen megemlékezik. A papirusszal megvastagított ésakácfával beborított legnagyobb hajók „sok ezer talentumot” szál-

líthattak, egy olyan tömeget, amely 26,2 attikai talentum mellett

27



AZ EREDETI EGYIPTOMI KRONOLÓGIA

51003100 dinasztiák előtti kor 0. dinasztia1. dinasztia

3100295029502770

Menész

(predinasztikus)koradinasztikus

2. dinasztia 277026403. dinasztia 26402575

Dzsószer óbirodalom

4. dinasztia 257524652575255125512528

2520249424902471

SznofruKheopsz

KhefrénMükerinosz

óbirodalom

5. dinasztia 24652325 óbirodalom6. dinasztia 23252155 óbirodalom711. dinasztia 21552037 első köztes időszak 11 12. dinasztia1318. dinasztia

2037178517851540

középbirodalommásodik köztesidőszak

1820. dinasztia2125. dinasztia

154010751075664

újbirodalomharm adik köztesidőszak

2631. dinasztia 664332332305

30530

kései időszakmakedónok

Ptolemaioszok [38]

26nál több tonnát tesz ki. [4 1 ] Amikor a piramisokról írtak, lé-nyegében Hérodotoszt követték a Kr. e. I. század és a Kr. u. I. szá-zad között élt történetírók, Strabo, Diodorosz és id. Plinius is.

A valóság szempontjain nyugvó építkezés feltételei

Vizsgálódásunk keretében a piramis építésénél felvetődő vala-mennyi probléma kimerítő tárgyalására nincs lehetőségünk. Ar-

ra azonban rá kell mutatunk, hogy az idő múlásával hogyan vál-tozott az ellentmondások megítélése.

1881ben még csak egy szerény bökkenő merült fel:„Technikailag szólva egy piramis önmagában nem különöseb

28



5\ kép: G i z a K j i e o p s z i d e j é b e n :

1. PIRAMIS, 2 . HÁROM KIRÁLYNŐI PIRAMIS, NEMESI TEMETŐ, 3 . ÖSSZEKÖTŐ ÚT A

VÖLGY- ÉS A HALOTTI TEMPLOM KÖZÖTT, 4 . JELEK EGY PIRAMIS SZIKLÁJÁBAN, 5. PAPOK VÁROSA, 6 . KIRÁLYI PALOTA, 7. MŰHELYEK, 8 . KIKÖTŐ, 9 . KIRÁLYI JAVAK, 1 0 .

KŐTÖRŐ, 1 1 . MŰVÉSZEK VÁROSA, 1 2 . MUNKÁSOK VÁROSA ÉS SÍRJAI, 1 3 . HIVATALNOKI

TEMETŐ (ILLIG HAWASS NYOMÁN;KASTNER).

29



ben nehéz munka. Nagyon sok követ sorban egymásra helyez-nek, a sorok egyre kisebbek lesznek, és a lépcsők az utolsó koro-nakőig, a csúcsig haladnak. Akkor fentről lefelé az oldalakat beglettelik úgy, hogy ehhez a sarkokat leverik, vagy a lépcsők sarka-

it kitöltik, egyik művelet sem követel különösebben említésreméltó mérnöki tudást. Ha a kövek masszívak, magától értetődő,hogy bizonyos mértékben mérnöki készség kell hozzá, hogy eze-ket kitermeljék, szállítsák és a helyükre emeljék.” [4 2 ]

Ma a nagy piramissal sok tudós foglalkozik. Természetes, hogy

egy látszólag egyszerű kőrakást is védeni kell a „széteséstől” azzal,hogy például a sarkokhoz és külső oldalakhoz a kősorokat átlósanállítjuk, és egyéb intézkedések is szükségeltetnek. Francia kutatókvizsgálataik során homokrakásokat is felfedeztek, amelyek azössztérfogat 15%át is kitehetik [4 3 I, japán vélemény szerint ezeka földrengés elleni biztonságot szolgálhatták. Megkerülhetetlen

kérdés az is, milyen mérési módszernek köszönhetően tudták be-tartani a méreteket ilyen hallatlanul precízen, és fel kell figyel-nünk a kövek rafinált fogas illesztésének célszerűségére is [4 4 ésígy tovább sorjáznak a figyelembe veendő szempontok.

A japán technikakorifeusok 1978ban tanulmányozás céljából kí-

vántak „gyorsan” építeni egy 20 méteres piramist a nagy Giza plató mellett, csakhogy még ezzel a viszonylag egyszerű feladat-tal is kudarcot vallottak.

Hallgassuk meg erről Erwin Wedemannt [4 5]:„Sajnos, a kísérlet zátonyra futott. Habár a kiválasztott kődara-

bok csak fele akkorák voltak, mint amilyeneket a Kheopszpiramisépítésénél használtak, a japánok nem voltak abban a helyzetben,hogy odaszállítsák a csupán egy tonna súlyú darabokat a kőfejtéshelyétől a 15 kilométernyire lévő építkezés helyére. A Níluson va-ló szállítás lehetetlennek bizonyult, mert a rakodásnál első próbál-kozásra el kellett találni a csónak súlypontját, különben a csónak

felborult, a kődarabok pedig menthetetlenül a Nílus fenekéresüllyedtek. A szárazföldi szállítás sem sikerült. Pedig az egy tonnasúlyú kődarab még nem is olyan nagy. Mégis, a homokon vonszol-ni szörnyen nehéz, nagy felületű tárgyak sokkal jobban alkalmasak

30



erre. Még 100 személy is képtelen volt arra, hogy a kődarabot ahomokon megmozdítsa. Csak motorszánnal és modem építési ko-csikkal lehetett a köveket az építkezés helyére szállítani. Ott azonban izomerővel nem tudták azokat több mint fél méternél maga-

sabbra felemelni, így darukat kellett alkalmazniuk. Az eredménymeglehetősen lehangoló volt, mert a minipiramis a legmodernebbépítőgépek alkalmazásával sem vált hasonlóvá nagyobb testvérei-hez. Csak egy nagy, formátlan törmelékhalom lett.”

Szerencsére az egyiptomi kormány még a kísérlet megkezdéseelőtt előírta, hogy a végén az eredeti állapotot helyreállítsák. [4 6 ]

Mark Lehner 1994ben egy hat méter magas piramist akart épí-teni, a kudarcba fulladt kísérlet a hangzatos Nova címet kapta,még a televízió is közvetítette a szerencsétlenkedés stációit. [4 7 ]

A kísérlet alatt végül is szabadságának ideje Gizában korlá-tozott volt Lehner néhány módszert futólag kipróbált, de nem

alkalmazta őket következetesen. Ügy érezte, hogy köszörűvágataa vályogtalajban keresztben fekvő rönkökkel nagyon alkalmas aszánnal való szállításra majd elkubikolt onnan 186 követ egy te-herautóval. Rámutatott arra, hogy a mészkövet lehet faragni rézvésővel és ettől kezdve acélszerszámot használt (a gránitfeldol-gozás kérdését óvatosságból egyáltalán nem is vetette fel). Majdkészített egy csigavonalú rámpát, és ráhelyezett egy követ. Mivel

< yl állandóan kitért a nyomból, és majdnem leesett a rámpáról, bekellett vetnie az átirányító póznát. Az első kanyart csak igen nagyfáradsággal győzte le ezt követően Lehner teljesen meg voltgyőződve a rámpa használhatóságáról, és egy homlokrakodót ké-

szített. A piramidiont végül 15 ember egyszerűen felemelte. Ezegyszerűen ment, mert súlya legfeljebb 300 kp volt.Romantikus megvilágításban a Kheopszpiramis naplemen-

ténél Mark Lehner fölényesen megjegyzi:„Alig hiszem, hogy maradtak még nyitott kérdések a piramis

építését illetőleg.”[4 8 ]

Ez a kilencven tévéperc nagyon világosan bebizonyította,hogy bár az egyiptológusok ismerik a hieroglifákat, az építkezés-sel kapcsolatban kifejezetten laikusok maradtak. Ezért mi a to-vábbiakban minden általunk elérhető vizsgálati eredményt és is-

31



meretet igyekszünk felhasználni, függetlenül attól, hogy az állí-tólagos szakemberektől vagy úgynevezett kívülállóktól szárma-zik, és minden esetben jelezzük kétségeinket is.

Semmiképpen sem a legegyszerűbb vagy legfantáziadúsabb(pl. 6 6 . kép), inkább az eredményes vagy időtakarékos megoldá-sokat kerestük. Ezért minden modellel szemben öt alapvető kö-vetelményt támasztottunk:

1. A megoldás legyen lehetőleg egyszerű.A lehető legkevesebb és könnyen feldolgozható anyag (mint

például a fa) és a viszonylag kisszámú, de jól képzett munkás(kézműves) igénye. A nemcsak Dánikennél, hanem az ortodoxtudomány képviselőinél is előforduló [4 9 ], titokzatos eljárással,vagy hatásos és gyors mesterséges eszközökkel kapcsolatos feltételezések csak tévedésre vezethetnek.

2. A kézműves technika folyamatossága.Miután érthetetlen lenne, hogy Egyiptom éppen a legjobbtechnológiai megoldásait felejtette volna el, és azokat senkisem fedezte fel újra, mindig abból indulunk ki, hogy a problé-mák megoldhatók a ma is ismeretes eljárásokkal.

3. Bizonyítékok megléte képben és/vagy szóban.Mivel elég sok kép és építmény maradt ránk az ókori Egyip-tomból, a problémamegoldásnak vagy tükröződnie kell közvet-lenül a forrásokban, vagy azokból levezethetőnek kell lennie.

4. A kornak és a kultúrának megfelelő technika.

E követelmény szerint például nem bukkanhatott volna fel a piramisépítés színhelyén egy, a görögöknél talált fogaskerék.

5. A feltételezett technika/módszer valóban megoldás kell, hogylegyen. Nagyon könnyű egy feltételezést felállítani, de ha azta gyakorlatban nem vizsgáltuk meg, az egyszerűen csak felté-telezés marad (pl. a monda a fémkeménységű rézről; ld. a 162.oldalt).

32



Az építőanyag kitermelése, valamint szállítása szárazföldön és vízen

Kőtörők a piramis körül

Lelki szemeink előtt ezekkel a feltételekkel először azt a kérdésttesszük fel, honnan szállították az építőköveket a Kheopszpiramishoz. A legfontosabb kőfejtők a Kheopszpiramistól 300400méternyire, délre feküdtek; ám nem szabad figyelmen kívül

hagyni, hogy „a plató a piramisok körül maga is kőszerzési terü-letnek tekinthető”. [5 0 ] Néha egységes a vélemény, hogy nemutolsósorban azért esett a választás Gizára, mint a piramisoképítkezési helyére, mert ott hovatovább helyben volt a szükségeskőmennyiség (6 . kép).

A kőfejtőkből a kődarabokat különböző kifutópályákon kellettszállítani a „pályaudvarig”, amely feltételezhetően a Kheopszpiramis déli oldalán helyezkedett el. A kődarabok említésével egy-szersmind azt is szeretnénk tisztázni, hogy egyáltalán nem tartjukvalószínűnek azt a tézist, mely szerint a darabokat betonszerűenformákba öntötték. ]. Davidovitsnak [51] ezt a nevetséges elméletétmár C. Vandersleyen [5 2 ] is kategorikusan visszautasította. Hogylehetne egy mindent csupán összekuszáló tézist egyetlen, egymunkás által, a még nedves „betonban” hagyott kézlenyomattal bizonyítani, miközben a szerző a nummulit felhasználását tagadja?

Az említett nummulitmész vagy szürkéssárga és finoman

fosszilis, vagy szürke és durván fosszilis [53], könnyen törhető ésfeldolgozható, mielőtt a levegőn néhány év alatt megkeménye-dik. Kitermelése sem különösebb tudást, sem speciális anyagotnem igényel. Az egyetlen problémát a kitermelés állítólagosmódja jelenti. Georges Goyon szerint az egyiptomiak egy négy-zetrácsot véstek ki a kőtörő aknájában, amely rács egymást derék-

szögben keresztező vágatokból állt (7. kép). Mivel a vízszintesenfekvő kőrétegeket a vékony eróziórétegek tisztán elválasztottákegymástól, csak ezeket a kb. 50 cm széles vágatokat kellett kivésni, az egyes köveket elválasztandó egymástól. [54]

33



6. kép: K i p o n t o z v a a l e g fo n t o s a b b k ő f e j t ő a G i z a i fk n n s í k o x .

A KÖVEK BESZERZÉSI TERÜLETE A PIRAMISOK KÖRÜLI TERÜLET VOLT

( K l e m m / K l e m m 5 4 . « . ) .

34



7. kép: ÁLLÍTÓLAGOS KŐTÖRŐMŰHELY KHEFRÉN IDEJÉBEN (GOYON 81. ().).

35



Eme Goyon által leírt eljárás, amelyet egy Khefrénkori kőtö-rő maradványai alapján rekonstruált, nem tűnik sem praktikus-nak, sem lehetségesnek. Mi a ménkűnek kellett volna ezeket azértékes rétegeket sok fáradsággal és még több törmelékkel járó

eljárással építőkövekké alakítani? Elvégre a törmelék az összeskőanyag körülbelül 40%át tette ki 2,2 millió köbméter építő-kő kitermelése így 0,9 millió köbméter, azaz 3,2 millió tonna tör-meléket eredményezett volna. Ezek a hatalmas mészkő tömegekGoyon szerint kis, egyszerű pikkelyekkel voltak borítva, amelyekmaguk is kőből álltak. [55] Csak a törmelék folyamatos eltávolítá-

sához egy körülbelül 600 emberből álló munkacsapatra lett vol-na szükség.Mindazonáltal semmi okunk arra, hogy az építtetőknek ezt az

állítólagos anyagot, időt és munkaerőt fecsérlő játékát hitelesnekfogadjuk el, noha a Klemm házaspár erre esküszik [56], igaz,eközben az egyiptomiakat „otromba vasgyúrónak” tekintették,

„akik izomerővel és őseredeti szakócákkal a sziklába túrtak”.A Khefrénidőkből fennmaradt különös kőtörő, amely talán egé-szen más célokat szolgált, nem bizonyítja, hogy az óbirodalomidején minden kőtörő hasonló elven működött. [57] Nekünk ab- ból kell kiindulnunk, hogy az egyiptomiak is úgy törték a mész-követ, ahogy ezt az egész világon tették, és teszik azóta is.

Vagyis. A kőtörő mester megvizsgálja a sziklát, aztán megraj-zolja a törésvonalat a kő hornlokoJdalán. Ennek a vízszintes vo-nalnak a mentén szakócák beütésével és feszítővas segítségévelegy hasadékot csinálnak, és azt maximálisan kifeszítik. A követke-ző munkafolyamatban a munkások nehéz kalapácsokkal a sziklatetején egy további vonalat vágnak, amíg meg nem kapják a kí-vánt nagyságú lemezt. Ha ez leomlik a falból, kampóra akasztják,és célirányos ütésekkel a kívánt méretűre formázzák.

A gizai kőtörőkben található horgonylyukak bizonyítják, hogya nagyobb darabok leválasztásához gerendákat használtak, azonemelték fel a munkásokat. [58] Fenti módon egy hat emberből(plusz a felügyelő és a segéderő) álló gyakorlott csapat óránként23 követ említésre méltó törmelék nélkül ki tud fejteni. A nyolcemberből álló csapat ezzel az eljárással naponta 2 0 kődarabotfejthet ki, miközben Goyon sajnálatra méltó sírásóinak 16 napra

36



volt szükségük arra, hogy egyetlen követ négy oldalról 1 méter-nyire kiássanak. [59] Produkcióját a mi kőtörő munkásaink fárad-ság nélkül túlszárnyalják, saccra négyezer százalékkal.

A kőtörő és munkaerő-szükséglet

Itt az ideje annak, hogy alaposabban megvizsgáljuk a korabelimunkamódszereket. Goyon 365,25 munkanapot feltételezettévente, munkanaponként 10 munkaórával (600 perc). Eszerint

nem számolt a munkás egész életén keresztül egyetlen szabadnappal, napközben egy óra pihenővel sem. Ne tagadjuk, ez tel-

jesen valószínűtlen, elvégre a fellahok nem voltak Goyonhozhasonló, fáradhatatlan egyiptológusok, és gyakran és valószínű-leg szívesen hódoltak isteneiknek is. Ehelyett tételezzünk felévente 290 munkanapot, azaz minden ötödik nap az isteneké,

miután a „szabadság” szó akkor ismeretlen volt. Mivel Egyip-tomban a nap csak 1 2 világos órából áll, a munkanapot nyolcórásnak, azaz körülbelül 500 percesnek képzeljük el. így már arégi egyiptomiak is élvezhettek egy déli sziesztát, ami meg is fe-lel az uralkodó hőmérsékletnek; csak a mindent látni vágyó tu-risták képesek róla lemondani a Nílusnál. Ezzel a mi fellahjaink

majdnem harmadával kevesebbet dolgoztak, mint Goyon állan-dóan aktív munkaméhei (145 000 percet évente a 219 150nelszemben).

A továbbiakban a teljes építési idő különböző számításainál20 évből indulunk ki, így Kheopsznak a hosszabb tervezési fázisellenére is megvan a valóságos esélye, hogy megélje grandiózuséletművének befejezését. Tehát a piramis 2 500 000 kődarabjá-hoz 145 000 x 20 = 2 900 000 munkaperc áll rendelkezésre, amia kiérlelt tapasztalat alapján a következő eredményt hozza: minden percben egy kődarab.

Meg kell vizsgálni, hogy az ilyen szűk normaidőt be lehetettetartani. Ha ez valóban lehetséges lett volna, akkor tisztán számí-tások alapján, anélkül, hogy figyelembe vennénk az építőteljesít-

37



mény rendszeres csökkenését, a piramis már 17 év és három hó-nap alatt elkészülhetett volna.

Nem feltételezünk a régi, kőtöréshez értő egyiptomiakról sem„workoholizmust”*, sem egészen specifikus körülményességet.Ha az általában szokásos módszernél maradunk, amely nem tű-

nik túl titokzatosnak, akkor 25 munkacsapatot feltételezve te-hát 25 x 8 = 200 kőtörőt a naponta szükséges 500, derékszögűformátumú, azaz szabályos kocka alakú követ adott időn belül ki-fejthető a falból.

Hogy egy ilyen kődarabot egy szállítószánra rakjanak, és arrarögzítsenek, körülbelül 6 emberre volt szükség, tehát a felügye-lővel és a vízhordóval együtt megint csak nyolc emberre. Egyilyen csapat óránként négy követ tudott felemelni, aztán a szántaláhúzni, és a rakományt elszállítani; ez munkanaponként 32 kőszállítását tette lehetővé. A napi 500 darab kőhöz ezek szerint500 : 32 = 15,6, kerekítve 16 csapatra, azaz 16x8= 128 emberre

volt szükség. Ez a főmunkafelügyelővel és írnokkal együtt 130főt jelent. Hogy a kőfejtőben a kifejtett kő ne a csupasz sziklárazuhanjon, puha földhomok ágyazatot kellett folyamatosan kiala-kítani, ez további 80 sáncmunkást feltételez.

A számítások szerinti létszámigény tehát:

2 0 0 kő törő,130 rakodó,80 sáncmunkás.

Összesen 410 ember Giza kőtörőiben.

Ezt és a további eredményeket később összesítjük.

A burkolókő (Túra) kitermelésének munkaerő-szükséglete

Mind a Kheopsz, mind a Khefrénpiramist nagyon világos

mészkővel burkolták be, amelyet a Gizával szemben fekvő, a Ni

* W orkoholizmus: m unkam ánia.

38



9. kép: G i z a , T ú r a , a N í lu s é s a z o l d a l c s a t o r n á k ; 4 . Z a w y e t - e l - A r y a n t e

r ü l e t e n , 8 . A b u s ir n á l , 1 7 . S z a k k a r á n á l , M e m p h isz h r a m i s t e r ü l e t e ( G o y o n

1 0 3 . o . ) .

10. kép: G i z a e lh e l y e z k e d é s e (G o y o n 2 2 . o . ) .

A K h e o p s z f e l v e z e t ő ú t ja m á r a k k o r is eg y h a r m a d d a l rö v id eb b v o l t , a t u

d o m á n y MAI ÁLLÁSA SZERINT A VÖLGYBEN FUT, 32 FOKKAL ÉSZAK FELÉ FORDULVA.

39



lushoz közeli Túra kőtörőiből nyertek. Mivel ott, a Mokattamhegységben óriási föld alatti csarnokokat találtak, sokáig azt felté-telezték, hogy a piramisok építéséhez a burkolóköveket a föld alól bányászták. A föld alatti kőbányászatnak rendkívüli előnyei vol-

tak: a kő a föld alatt az időjárás viszontagságainak nem volt kité -ve, így friss és világos, valamint puhább maradt, azaz könnyebbenlehetett fejteni. Imigyen a kőanyagot nem kellett a hegyről leszál-lítani, ezzel jelentős időt és emberi erőforrást takaríthattak meg.

A föld alatti bányászatnak azonban hátrányai is voltak. A földalatti bányászathoz mindenképpen szükség van megfelelő világí-

tásra. Kicsi olajlámpák semmiképpen nem lehettek elegendőek akőszerkezet felismeréséhez és a kőtöréshez. Azonkívül a fojtó le-vegő e nélkül is rendkívüli módon felmelegedett a tárnákban, mi-közben az olajlámpák füstje a köveket bekormozta, elszínezte.Ezek a munkafeltételek sokkal inkább mételyezték a római időkrabszolgacsapatainak életét, mint az egyiptomi fellahokét, akiket

legalább az építkezéseken nem kezeltek rabszolgákként. Es mivela rómaiak ugyanúgy bányászták ezeket a köveket, mint később azarabok, erősen kétséges, hogy a föld alatti bányászat a fáraók ide-

jében egyáltalán létezette. Mivel az arabok éppen a fáraókorikőtörőket rombolták le teljesen, dolgunk sajnos nem váltkönnyebbé.

Az egyiptomiak valamennyire ismerték az arany középutat: a ga-lériákban történő kőfejtést. Ablakokat törtek a külső falakba,hogy a munkásoknak levegőt és fényt biztosítsanak. [6 0 ] Ezekena helyeken a kőfejtő tárnák 1 0 0 méter mélyen is benyúltak a szik-lafal belsejébe. [6 1] Goyon megmutatja, hogyan nyertek Turaköveket felszíni műveléssel. [6 2] Hogy a galériákban való kőfej-tést mégis előnyben részesítették a külszíni fejtéssel szemben, aztvalószínűleg az indokolja, hogy a burkolókő mennyisége a pira-mis térfogatának mindössze 5%át teszi ki. Hogy jobban elkép-zelhessük: a piramis térfogata egy kockának felel meg, amelynek

élhosszúsága 137,40 méter; az elképzelt kocka élei a piramis maiállapotában csak egy deciméterrel lennének rövidebbek. A bur-kolókő térfogata egy 50 méter élhosszúságú kockáéval lenneegyenlő.

40



A turai kő bányászatára a magkődarabok bányászatához ha-sonló körülmények a jellemzők. A mészkő vízszintes rétegekbenfekszik, a vékony közbenső rétegeket ékekkel kitámasztják, és ne-héz kalapácsokkal nagy lemezeket vernek le. Ezeket lehet az üre-

gek szerint elosztani, megfelelő nagyságú darabokra. A munká-nak a burkolókő esetében természetesen sokkal óvatosabban kelltörténnie, mint a piramis belsejébe kerülő nummulitkő fejté-sénél. Minden kis hiba, minden kis repedés gyanúja menthe-tetlenül a darab kiselejtezéséhez vezetett. A kőtörőnek a munkaelőkészítését igen óvatosan és abszolút méretpontosan kellett

előkészítenie, valamint feltétlenül tudnia kellett, hogyan kell akővel bánnia. Egy sarokkőnek sokkal szigorúbb elvárásoknak kel-lett megfelelnie, mint egy egyszerű sorkőnek.

A nagy gerendákat a nagy galéria számára az építésvezetőségkülön rendelte, és csak azután vágatta méretre.

A magasabb elvárások lassították a munkát azon kőtörőkéhezképest, akik a Nílus túlpartján tevékenykedtek. így azzal szá-molunk, hogy egy 6 + 2 főből álló munkacsapat egy követ csak75 perc alatt tudott kivágni a sziklából. Ez 6,5 darabos napi tel-

jesítményt eredményez. Miután a körülbelül 200 000 burkolókőfőképp az utolsó években került felhasználásra, továbbá ennek a

kőtörő műhelynek a teljesítménye nem meghatározó, itt csak tízés nem húsz év bányászati évvel számolunk.

Az előzőekben kifejtettek alapján évi 290 munkanappal, mun-kanaponként pedig 69 kész kődarabbal számolhatunk.

Egy 118 fős munkacsapatot feltételezve, a szükséges felügye-lővel és segéderővel a Tura-kőtörőben 120 embert kapunk . Ehhez;i „százashoz” akik bizonyosan a legjobb kőtörő munkásoknakszámítottak még körülbelül 40 sáncmunkást kell hozzávennünk.A földhomok ágyásokat a leomló kődarabok számára nagyonlelkiismeretesen kellett elrendezni, hogy egyetlen kődarabnak setörjön le a széle vagy a sarka.

Szintén nagy műgonddal kellett végezni a köveknek a gondo-san ácsolt szánra történő rakodását. Az emelőrudak bizonyáras/,almával voltak körültekerve, aztán a rakományt nagy körül-tekintéssel rögzítették a szánon. Ezért egy nyolcfős csapattól

41



legfeljebb annyit várhatunk el, hogy óránként három kődarabotkészítsen elő a szállításra. Ez körülbelül napi 25 „köves” teljesít-ménnyel egyenlő.

Az igényelt 69 kő/nap teljesítményhez három 8 fős csapatra,

azaz 24 rakodóra volt szükség, ezt a számot a feltételezett mun-kafelügyelőkkel és segítőkkel 30 emberre kerekítjük.Végül a köveket a Nílushoz kellett vontatni. Először kommen-

tár nélkül írjuk itt le a számokat, amelyeket a szállítási problémá-ról szólva később alá fogunk támasztani. Tizenöt fős vontató-csapatok lefelé viszik a kősúlyokat a Nílushoz. Ha egy csapatnak

kilencven percre van szüksége egy fordulóra a visszautat is bele-számolva, naponta hat kővel küzd meg.A szállításhoz tehát tizenkét, egyenként 15 főt számláló szállí-

tócsapat és további 10 fő (felügyelők és segédszemélyzet), össze-sen 190 ember szükséges.

Összefoglalva: azzal a megszorítással, hogy a burkoláshozszükséges teljes kőmennyiséget 10 év alatt ki kellett fejteni, a lét-számigény:

8 8 kő törő,32 mester, előmunkás, segéderő,

40 sáncmunkás,30 rakodó,

190 vontató.

Összesen 380 ember.

A valóságban a kőfejtés az egész építkezési idő alatt folyt, így ezt aszámot akár tovább is csökkenthetnénk. Mindenesetre itt még egy-szer meg kell gondolni, hogy amint az építkezés halad előre, nem-csak a kitermelés nagysága csökken, hanem nem ennyire draszti-kusan az épülőfélben lévő piramis felszíne is. Eszerint a burkoló-

kövekre az építési magasság első harmadában van igazán nagymennyiségben szükség. Egyszóval a végső összegezésnél egyértel-műen megállapítható, hogy e Nílus túlpartján található kőfejtők azépítkezés haladása szempontjából nem jelenthettek akadályt.

42



11. kép: O b e l i s z k s z á l l í t á s H a t s k p s z u t id ejéb en ,

XVIII. DINASZ TIA (PlTLIK 83. 0 . ) .

12. kép: O s z lo p o k s z á l l ít á s a , U n a s z ö s s z e k ö t ő h i d j á r ó l .d o m b o r m ű , V. d i n a s z ™ ( G o y o n 99. o.).

13. kép: R e k o n s t r u á l t U n a s z - h a jó (S t a d e lm a n n 1990, 249. o . ) .

43



Átkelés a Níluson Túra és Giza között

Bőségesen ismerünk óegyiptomi hajóábrázolásokat, de egyikensem látjuk, hogyan szállították a vízen a nagy kőtömböket. Min-

denütt ismeretesek olyan ábrázolások, amelyeken nehéz súlyokatlátunk: egy Hatsepszutdombormű Karnakban (18. dinasztia),egy széles bárka két obeliszkkel (11. kép), egy Unaszdombormű(5. dinasztia) oszlopok szállítását ábrázolja (12. kép). A valódigyakorlatot ezekből mégis nehezen rekonstruálhatnánk, mertHatsepszut hajója sokkal magasabban fekszik a vízen, és a való-

ságban azonnal felborulna, ugyanúgy, mint Unasz hajója.Tehát itt is a technikai tudással vegyített fantáziát hívjuk segít-

ségül.Először két jól megkülönböztethető nagy szállítmányról van

szó. A legtöbb kő a Turakőtörőkből érkezett a keleti partról,súlyuk ritkán volt nagyobb négy tonnánál, míg az egész kő-

mennyiség kis hányadát kitevő gránittömbök súlya óriási, eseten-ként 40 tonnánál is nagyobb volt, ezt az építkezés helyszínétőlmessze fekvő fejtőkből kellett szállítani.

A mészkő tömböket Túrából a Nílushoz szállították, hajórarakták, melyek a Tamiehcsatornán keresztül a Nílus oldalcsator-nájához úsztak, onnan pedig elérték a Kheopszépítkezés kikötő-

jét (9. kép). Lauer szerint ez az útvonal jó hét kilométert tett ki.[63I Ezek a hajók szállították a négy tonnánál nem sokkal súlyo-sabb kőtömböket.

Miután a Kheopszbárka jól demonstrálja a korabeli hajógyár-tók kiemelkedő szaktudását, az ilyen méretű, biztonságosan köz-

lekedő szállítóhajók különösebb fantázia nélkül elképzelhetők.A vízi úton történő szállítás a Níluson és az oldalcsatornákonfigyelmet követelt ugyan, de nem igényelt sem hajócsavarokat,sem titokzatos póterőket. Szükség volt a hajóvontatók fárasztómunkájára, plusz az áramlások pontos ismeretére. Különös gon-dossággal kellett óvni a finom mészkövet a nedvességtől, hogy

megőrizzék minőségét. A hajó rakodásánál valószínűleg rögzítettfordítóbakok könnyítették meg jelentősen a munkát ezt a szá-munkra „központi” gépet alább részleteiben leírjuk. A Nílusonvaló átkelést a Hérodotosz által leírt tutaj és kőirányítással lehe

44



14. kép: RlEDL K É rrŐ R ZS Ű CSÓNAKJA A FKLIIAJTÓERŐ T KIIIASZNÁLÓ KŐ 'EEHERREl.

( R i e d l 2 0 9 . o . ) .

kőtéllel összekötött cölöpö k munkapliiró

c d TTZ. p r o r x r Y T o r ^ c o c r x r

t i

%> © t á v « l s á g , l 2 m '1

*> j t *

N

r •+J

>5

oo rÍ 5

X

M m a m

t

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

kőtchci1,5 mVlrn

súly: 2.^ r/l'mH l

— i

f -------- 2 . 5 0 -------------,1 ( 10 v 25 cm áiiucrő)

¥ ...............f ~}

© e

------- 2 . 5 0 -----------; ‘w

1 5. kép : P lT LIK „KATAMARÁN TUTAJA” ,

\ KŐTEIIER A VÍZ(SZINTJE) ALATr FEKSZIK A KÉTTUTAJTEST KÖZÖTT

( P i t é i k 8 2 . o . ) .

45



tett a leginkább megoldani ezt majd az „Asszuán” kulcsszó alattmagyarázzuk meg mivel a folyó áramlása okos kormányzás mel-lett a kompot szinte magától mozgatta előre. A csatornák menténaztán megint hajóvontató csapatokat vetettek be a töltésen.

Ha abból indulunk ki, hogy minden hajó tíz követ tudott szál-

lítani, naponta hét hajószállítmányra volt szükség. Egy teljes napot számítunk minden fuvarra: először egy hajóvontatás a Nílu-son felfelé, azután az átkelés a folyón, majd egy 67 kilométeresvontatás a csatornákban, végül a kirakodás után ugyanez az útvisszafelé. A hét hajó személyzete hajónként 15 emberrel számít-va 105 hajós, őket a kikötőkben összesen 15 segéderővel szolgál-ták ki. Hajónként húsz hajóvontatót feltételezve a szükséges von-tatómunkások száma 7 x 20 = 140 fő.

A hajón történő szállítás létszámigénye:

105 hajós,15 segéderő,140 hajóvontató,

2 0 felügyelő.

280 ember a Turaflottillában.

Tudjuk, hogy Ciizához legalább két kikötő tartozott: egy a ké-sőbb épített Szfinx és Khefrénvölgytemplomoknál, valamintegy a Kheopszvölgytemplomoknál (10. és 18. kép). Ezt 1993 ban fedezték fel, és egy hetven méter hosszú épületként azonosí-tották. [6 4 ] Mégis, a másik kikötőmedence lényegesen közelebb

fekszik, és két kikötőgátat tartalmaz.A fontos és súlyos szállítmányokra a többi hajónak melyek a

fát, köteleket, egyéb építőanyagokat, valamint a munkások ellátá-sához szükséges anyagokat szállították kellett figyelnie, éselőnyt biztosítania. Mivel a többi szállítóhajó mindenütt ki tu-dott kötni a csatorna és kikötőfalaknál, nem volt szükségük spe-

ciális kikötőkre.Feltételezzük, hogy legénységük létszáma, a Turaflottilla két-

szerese: 560 ember.

46



Itt újra a nagy építkezés terepéhez érkeztünk, amely így rész-leteire bontva már nem is tűnik oly különlegesnek, mármár be-leolvad az egykori Egyiptom mindennapjaiba.

Gránit Asszuánból

A mai szemlélő számára problematikusabbnak tűnik az, hogy ahatalmas gránitrudakat miként szállították az építkezés helyszí-nére a távoli Asszuánból. Itt fel kell tenni a kérdést, vajon ez a fel-

adat nem haladtae meg az egyiptomi hajók teherbírását. AHatsepszut idejéből fennmaradt ábrázolás olyan hajókat mutat,amelyek megfelelőek a feladat végrehajtására; az óbirodalombólvaló domborműveken pedig akkora, a legjobb kötélzettel ellátotthajók láthatóak, hogy a kérdés egyértelműen megválaszolhatónak tűnik.

Egyes kutatók nagy ötletgazdagsággal még egyszerűbb lehe-tőségeket találtak ki. Erre egyébként mindig is van érkezése a ku-tatónak, mivel az ókori egyiptomiak perspektivikus ábrázolásamás értelmezéseket is lehetővé tesz.

Oskar Riedl 1982 körül meglepő ötlettel állt elő egy„teherkatamaránról” (14. kép): két hajó, mindegyik körülbelül 14

méter hosszú és 1,52,5 méter széles, s ezeket két keresztgeren-dával kötötték össze. Ezeken a gerendákon lógtak a gránittöm- bök a vízbe. Súlyuk így a víz felhajtóereje által 40ről 24 tonná-ra csökken. Riedl azt gondolta, hogy ezzel megmagyarázhatja akét, a Khefrénkikötőben talált, átlósan a vízbe futó mólót. Kikö-tésnél a két hajótest a móló két oldalán, azt közrefogva siklik, az

építőkő nekimegy az átlós mólóknak, ahová felvonják. [65] Majd-nem ezzel egy időben Franciaországban Eric Guerrier azt java-solta, hogy7 a köveket függesszék a hajógerinc alá. [66] HerbertPitlik tíz évvel később, sajnos anélkül, hogy elődeit megneveztevolna, egy egészen hasonló megoldást javasolt. [6 7] Igaz, ő nemkettős bárkát alkalmaz, hanem kettős tutajt (15. kép). Abból in-dult ki, hogy a Dunán még 150 évvel ezelőtt is óriási tutajok vol-tak a szállítóeszközök. Ez a tutajozás elegánsan megoldja a szük-séges fa és kőanyag egyidejű szállítását. Pitiik számításai szerint

47



1 köbméter kő szállíthatóságához körülbelül 6 köbméter tutajfátkell számítani. Az ő szerkezete szerinti tutajok körülbelül 2 mé-teres mélyjáratnál minden futó méternél kb. 1,5 köbméterkőanyagot fuvarozhatnak.

Ennél a magyarázatnál kézenfekvő, hogy a szállítóeszközöketnem kellett Asszuánba visszavontatni, hanem mint építőanyagotott lehetett hagyni a piramisnál. Nem ésszerű Pitlik azon elkép-zelése, hogy a tutajokat alacsony vízállásnál rakták meg, s azok amagas vízállásnál tiszták fel Gizáig. Ez azt jelentené, hogy éven-te csak egyszer volt lehetséges egy tutajszállítás, és azt az egész

flottának egyszerre kellett megkezdenie. Pitlik azért jutott erre akövetkeztetésre, mert a Nílus vízállását egész évben figyelte, ésmegállapította, hogy jelentős merülésű tutajainak nem mindigvolt megfelelő a vízmélység.

F. Löhner itt két variánst mutat be. Az egyiknél két csónakot ésegy tutajt kombinál egymással (16. kép). A lapos tutajt a két csó-

nak oldala között hosszában úgy rögzítik, hogy a csónakok a tu-taj megterhelése közben nem befelé hajlanak, hanem a tutajmegterhelését felhajtó erejükkel kiegyenlítik. Ilyen kombináció-kat ma is használnak: egy jugoszláv hajókomp a határfolyónálMontenegró és Albánia között egy fatutajból áll, amelyet két ki-szolgált mentőcsónak fog közre. Ez a látszólag ingatag konstruk-

ció bizonyítottan elszállított két kaviccsal teljesen megrakott te-herautót, összesen majdnem 50 tonna súllyal.

Ennek a változatnak az előnye egyrészt az erősen csökkentettmerülési mélység, amely a Níluson való szállítást Egyiptom víz- ben szegény évszakaiban is lehetővé teszi. Másrészt a kövek nema folyóba merülnek, ami csupán a gránitnál megengedhető, a

mészkőnél nem.A második variánsnál három, talán négy csónak is össze van

fűzve, és a kőteher nyomását néhány keresztgerendával mind-egyikre elosztják. Mindenesetre az első variáns mellett szól, hogya csónaktutaj kombinációt a Gizában talált átlós mólóknál sok-kal jobban lehetett volna alkalmazni.

Időközben a teherkatamarán ötlete az egyiptológusokat is foglal-koztatta. Ármin Wirsching bebizonyította nekik [68]; hogy az

48



16. kép: LÖHNKR ELSŐ VARIÁNSA:

KETTŐS CSÓNAKOK A KÖZÖTTÜK FEKVŐ TU'FAJJAL ( I l J J G R'AJZA).

17. kép: HÉRODOTOSZ IRÁNYÍTÓRENDSZERE ORRTUTAJJAL ÉS FARKÓ A FOLYAMI HA-

JÓK s z á m á r a ( G o y o n 100. o . ) .

49



Unasz és Hatsepszuthajókról készült zavaros perspektívájú áb-rázolások kettős törzsű hajókról készültek. Ezzel mindenesetrevilágossá vált, hogy a 40 tonna súlyú kövek sem terhelték túl akorabeli szállítóhajókat.

Hérodotosz hajókormányzása

Most emlékezzünk arra, hogy Goyon hitelesített egy módszert,amellyel Hérodotosz szerint a hajókat a Níluson kormányozták

(17. kép). Eszerint egy kötélen a hajó elé egy tamariszkuszfábólkészített tutaj volt erősítve, amely azt állandóan áramlatban tar-totta. A fart egy kő stabilizálta, amely a folyóágyban csúszott. [69]Goyon kérésére egy tudományos laboratórium ezt a kormányzás-technikát megvizsgálva kiváló eredményeket kapott. Alapjábanvéve ez a rég elfelejtett módszer még túl jól is működött, ahogy

Löhner megállapította: egy hajó gyakorlatilag csak akkor jön kiaz áramlatból, ha tutajt és követ vontat.Hanem itt felvetődik egy kronológiai probléma. Hérodotosz

Kr. e. V századi fékezőköve már Unasz domborművén is látható.Ez azt jelenti, hogy a megoldás már a Kr. e. XXIV században, te-hát már az V dinasztiában is ismert volt. Egyes kronológiahű ma-

gyarázók mint R. L. Bowen , akik nem akarták elismerni, hogya Kr. e. I. évezredben használt kő már a Kr. e. III. évezredben isdivatozott, megkísérelték, hogy a fékezőkövet „áldozati kenyér-ként” állítsák be, de kudarcot vallottak.

Löhner kísérletei egy további eredményt is hoztak. Ha Héro-dotosz stabilizáló eljárását egy kettős törzsű csónaknál használják

tehát kettős vontatókővel és kettős irányítótutajjal , akkor ezta „hajókaravánt” éppúgy lehet az áramlatban kormányozni, mintaz áramlat ellen. A „horgonykötél” megrövidítése vagy meg-hosszabbítása által a járművet nagy folyógyorsaságnál sokkal pontosabban lehet kormányozni, mint evezőkkel. Még a kisebb,gyors áramlatok esetén is lehet ezzel a módszerrel irányítani.

Mindezen kifinomult hajózási művészetekre azonban nincsszükség, amint a hajót a szűk csatornákban kell vontatni. Márnem alkalmaznak irányító tutajt és követ, itt egy másik tudornak

50



IS. kép: K i k ö t ő k a K h e o p s z - p ir a m i sn á l ;1 9 7 7 - e s á l l a p o t ( G o y o n 1 0 6 . o .) .

19. kép: M . M i n g u e z h i d ra u lik u s l é t r á j a a N í l u s t ó l a p iram isig .

A TÖBBI ZSILIPKAMRÁT A PIRAMIDIONIG A FELTALÁLÓ NEM ÁBRÁZOLTA

( G o s s a r t 1 8 . 0 . ) .

51



kell kiegyenlítenie az egyoldalú vontatómozdulatokat a kor-mánynál.

Miután erről mindeddig nem kerültek elő képek és leírások,végül is csak azt állapíthatjuk meg, hogy a nehéz és legnehezebbterhek vízi úton történő szállítására különböző lehetséges meg-oldások létezhetnek.

Egy dolog azonban biztosan nem volt lehetséges.Manuel MingueziőX származik az a javaslat, hogy egy „hidrau-

likus létrát” 64 zsilippel a Nílustól a Kheopszpiramis csúcsáigépítsenek, amelyben a kőtömbök víz alatt, azaz a vízben függve

voltak vontathatok (19. kép). A vizet minden felső zsilipkamramegtöltéséhez a fellahoknak kézzel lentről felfelé kellett meríte-niük majdnem 200 méter magasságra. [7 0 ] Meglehet, legalábba felfedező hisz az ő fantasztikus módszerében, mert ha a piramisalatt vízálló zsilipkamrákat feltételez, akkor minden problémameg van oldva...

Hogy hány ember vitte véghez a szállítást Asszuántól Gizáig?Gránitköveket csak az építkezés első felében lehetett használni,70 méterig. Tehát jóval kevesebb idő állt rendelkezésre, minthúsz év, ezért nyolc évből indulunk ki.

Egy nagy folyami hajó körülbelül húsz ember bevetésével leg-feljebb négy kicsi gránitkővel lehetett megrakodva. Legalább

húsz napig úton volt, először a Níluson, aztán a Józsefcsatornán,a BahrJuszfnél vagy a Birket el Karunnál [7 1 ], amely a Kheopszkikötőhöz vezetett. Miután a visszaút a folyón felfelé ugyanúgylegalább húsz napig tartott, egy hajónak biztos két hónapra voltszüksége egy forduló megtételéhez.

A Kheopszpiramis összesen 500 gránitelemet tartalmaz, me-

lyek közül a legnagyobbak az egész hajót betöltötték. Tehát kö-rülbelül 350 fordulóra volt szükség Asszuán és Giza között. Egyegész évben ingázó hajó évente körülbelül tíz követ szállíthatott,nyolc év alatt tehát körülbelül nyolcvanat. Ha 10 hajót feltétele-zünk (ez alkalmasint közel jár a valósághoz), létszámként 200 ha

jóst kapunk.Feltételezésünk arról, hogy a hajók egész évben mozgásban

voltak Pitlikkel ellentétben jogos, mert a Nílus oldalcsatorná- ja már akkor értelemszerűen tele volt vízzel a Faijummedence

52



fölött, miáltal a mély merülésű hajók biztonságosan közlekedhet-tek egész évben, vízbe függesztett kövek nélkül is. Az aránytala-nul nagy gránittömegek Khefrénnél és Mükerinosznál közvetle-nül ehhez a végkövetkeztetéshez vezetnek.

Nincs kellő ismeretünk arról, hogy a csatornákban a mai szo-

káshoz hasonlóan vitorláztake, vagy kizárólag vontattak. Ezérttételezzünk fel még hat vontatócsapatot 3030 emberrel, így az egész asszuáni flotta még mindig csak 380 fős létszámú. Egészít-sük ki a létszámot még 50 áccsal és 20 segítővel 450 főre. Ahosszú szállítási útvonalra tekintettel ezt a számot akár meg istízszerezhetjük, anélkül, hogy Egyiptom népét zavarba hoznánk.Ekkora létszám mellett még akár azt is feltételezhetjük, hogy aszállítást az éves dagályidő korlátozta.

Eddigi számításaink nem „kék hangyák seregét”, hanem átte-kinthető létszámú csapategységeket eredményeztek.

Ugyanígy áttekinthető volt a hajószállítás a Níluson és oldal

csatornáin: naponta legfeljebb hét hajó érkezett Túrától ha atermelési időt húsz évre emeljük, akkor pusztán háromnégy. Escsak ritkán, nem pedig naponta érkezett egy hajó, gránittal meg-rakodva, Asszuánból.

53



A helyi szállítás

Foglaljuk össze az építkezésről adott leírásunkat: a piramis körü-

li kőfejtőkből hozták a nummulit mésztömböket, a Mokattamhegység kőbányáiban fejtették a turai mészkövet, amit a Nílus-hoz hurcoltak, majd hajóval Kheopsz kikötőihez vittek. Már csakaz a kérdés, hogy miként szállították a piramis lábánál fekvő épí-tési helyre a kőtömböket a kikötőkből és a gizai kőfejtőkből.

Kheopsznak a Níluscsatoma mellett fekvő völgytemplomátóligen dekoratív út vezetett fel a piramis lábánál fekvő halotti temp-lomhoz. Ez egy 825 méter hosszú feljáró, amely legalább 44 mé-ter szintkülönbséget hidalt át (Goyon 658,60 vagy 668,60 méte-rét I j t ] azóta már felülvizsgálták, mert Hawass szerint a felvezetőút a völgyben megtörve folytatódik [73J).

A terep meredek lépcsőin változott az emelkedés. Az első felén4 ujjat (= 7,5 centiméter) tett ki, aztán már csak 3 ujjat (= 5,6 cen-timéter) méterenként. Goyon közzétett számításai ezt az utóbbimeredekséget vették alapul a rámpákhoz (5,6 centiméternél a =3° 30’ [7 4 ]). Egy 2,5 tonnás súlyú „szabvány kő” + 500 kilogramm(a szán, a vontatókötél, meg a fogat súlya) esetében Goyon a kö-vetkező két változattal számol:

a) A |xs = 0,25 súrlódási együttható esetén 931,5 kp vonóerőszükséges. Emberenként 12 kp vonóerő bevetésével az értékegykoron kötelező volt a francia uszályok hajóvontatóinál 78 ember adódik egy tömbre,

b) Ha elhanyagoljuk a súrlódási tényezőt, feltételezvén, hogy azegyiptomiak tökéletes kenőanyagokat használtak, akkor a von-tatócsapatnak már csak 183 kpot kell teljesíteni, és így 16 főt(+9 embernyi kíséretet) számolnak.

Ezek a megfontolások elvileg jogosak, mert a régi egyiptomiakaz ó, a közép és az újbirodalomból egyaránt olyan domborműveket hagytak ránk, amelyeken szános transzportokat ábrázolnak

55



20. kép: S z o b o r s z á l l í t á s .

DZSEHUTIHOTFP TARTOMÁNYI FEJEDELEM SÍRJÁBÓL SZÁRMAZÓ RELIEF (E L B f RSZEH);

A 1 7 2 VONTATÓNAK CSAK EGY RÉSZÉI' ADTUK ITT VISSZA, A DOMBORMŰ A JELZETT

VONAL FELETT ELVESZETT (MlCHALOWSKI 5 6 6 . 0 .) .

56



(2123. képek). Dzsehutihotep híres féldomborművén (elBerszeh) 172 ember húz szánon egy kb. 60 tonna súlyú szobrot(XII. dinasztia), miközben súrlódáscsökkentő folyadékot is alkal-maznak (2 0 . kép).

Ellentétben Goyonnal, de összhangban a legújabb elgondolások-kal, többé már nem abból indulunk ki, hogy a völgytemplombóla halotti templomhoz vezető út a kőszállítmányoknak vontatóút-ként szolgák. így például Abitz leírja [75J, hogy Khefrén ésMiikerinosz kikötőjének medencéjéből az anyagokat valószínűleg

a piramis déli oldalához vitték. Egy elkülönített szállítómat fel-tételezve akadálytalanul folyhatott az építkezés a kultikus felveze-tő úton, ezen a vélhetőleg reliefekkel díszített reprezentatív épít-ményen nem zavarta az állandó transzportok forgalma, amimindenképpen előnynek számít.

Követelmény marad természetesen a lehető legrövidebb szál-

lítóm. Abitz frappáns példát nyújtott erre. Ha a szállítási utat csak egyetlen egy méterrel meghosszabbítják , akkor egy 2,5 tonna súlyú tömböt „kiegyenlítésképp” pótlólag 2300 km hosszú szakaszon kell végighurcolni!* [7 6 ] Az intést megszívleltük; az „új” szállítási útvo-nal kereken felére rövidíti a kőmonstrumok vonszolásának úthosszát.

Löhner síneken haladó szánjai

Az nem vitatott, hogy használtak szánokat a felfelé vivő úton(24. kép), Minguez extravagáns, hidraulikus elképzelését pedigfigyelmen kívül hagyhatjuk.

A szállítás ezen archaikus módját még ma is egészen magátólértetődő módon használják. A csúszás alapelvéhez akkor térnekvissza, ha a súlyok rendkívülivé válnak. A nagy, kerekes rakodókaz óriási, alacsony nyomású abroncsaikkal 30 tonnáig alkalmaz-

hatók. Ha még nagyobb „csomagokkal” kell megküzdeniük, ak-kor sem adják fel, hanem „szánkóra” teszik és elhúzzák. A teher

*Az egy m éterre l hosszabb út 2 300 000 db kőtöm b esetébe n 2300 kmes többletutat jelent.

57



hatalmas acélvillákon nyugszik, amikor már nem tudjákmegemelni, akkor egyszerűen a földön vonszolják. Ilyenkor a gé-

pek kinyújtják a hátsó részüket a levegőbe, míg az elülső kerekekgondoskodnak a meghajtásról.

Egy oberpfálzi gránitbányában megfigyelhettük, hogy az ilyenmotoros „szánok” 70 tonnát meghaladó tömböket tudtak centi-méter pontosan mozgatni. Az ott tevékenykedők biztosan nemvoltak tudatában, hogy „elvben” ősrégi technikát használnak,amit már az egyiptomiak és más megalitépítészek is bevetettek.

Napjainkig éppen arra használták az egyszerű szánt, hogy nehéz

terheket vigyenek vele, miközben motoros csörlők és drótkötelekhúzták a szánokat, részben bonyolult terelőcsigarendszerekenát. De most már térjünk vissza a piramisok egykori építkezésihelyére.

Goyon úgy véli, a felvezető utat pálmatörzsből készült kereszt-

fákkal rakták ki [ j j \ miközben a gizai platóra szánnyomokat is ki-gondoltak, amit agyaggal vagy valami hasonló anyaggal kentek.Újabban azonban más elgondolások is születtek.

A Thyssen Engineering* kutatócsapata 1990ben megalitsírokhoz használt kövek szállításának lehetőségeit vizsgálta. Nagyméretű kövekkel folytatott kísérletek után szánok, görgők

és félbevágott fatörzsek kombinációjából összerakott megoldástdolgoztak ki. Vagyis vizsgálataik fasínekhez vezettek (25. kép). Anagy súlyú köveket szabadon mozgó görgőkön vontatták faszá-non, a görgőket pedig kevéssé akadályozta a súrlódás a síneken.A puszta talajon való vonszoláshoz képest a vonóerőben szüksé-ges munkát így kereken kétharmadára tudták csökkenteni. [78 ]Pitlik mérnök úr 1992ben fejtette ki véleményét a piramisépítés-sel kapcsolatban, és 330 gramm súlyú modellekkel folytatott kí-sérleteivel a Thyssenéhez kísértetiesen hasonló eredményre

jutott. Szerinte a szán, a görgők és a fatörzsekből álló két sínkombinációja a legkedvezőbb.

* Thyssen Engineering: német építőipari nagyvállalat.

58



21. kép: S z o b o r s z á l l í t á s ;

Ti, S z a h u r e te m p lo m á n ak ÉS PIRAMISÁNAK f e lü g y e lő je SÍRJÁBÓL SZÁRMAZÓ

RELIEF; V . DINASZTIA, SZAKKARA (KÉRISEL 82. 0 . ) .

22. kép: S z o b o r s z á l l í tá s ;

RELIEF T i s í r j á b ó l , S z a k k a r a ( S i n g e r I, 710. 0.).

23. kép: K ő s z á l l í t á s h á ro m ö k ö r r e l ;

A FURÁI KŐBÁNYÁKBÓL, ÚJBIRODALOM (KüTTMANN 35. O.); JÓLLEHET 1000 ÉV

IDŐBELI ELTÉRÉS VAN, VERNER (VERNER 84. 0 . ) MÉGIS A PIRAMISÉPÍTÉS

MUNKÁLATAIRA HOZZA FEL BIZONYÍTÉKKÉNT.

59



A SZÜKSÉGES HÚZÓERŐ 330 GR SÚLYHOZ:

Fagörgők fasínen ! 5 p.Sima, kem ény felület, gö rgők nélkül 90 p.E rősen nedves agyag ! 400 p.

Kézi nedvesítésű agyag 540 p. [79]

Pitlik úr felhívja a figyelmet arra is, hogy valós súlyok esetébenaz agyagból vagy Nílusiszapból álló rugalmas aljzat sokkal fárad-ságosabban küzdhető le, mert az erősebb besüllyedés miatti el-lenállás még szívóhatást is kifejt. „A sár két kemény és sima felü-

let közti vékony rétegként csökkenti a súrlódást vastagabb réteg- ben és egyenetlen vagy változékony talajon viszont növelik [8 0 ]

Riedl már korábban hangsúlyozta, hogy a valóban nehéz terheknél, ami alatt 60 tonnás tömeget ért, a vályog kipréselődik a szán-talpak alól, és az abból eredő minden csúszóhatás megszűnik. [8 1]

Másfelől néhány éve felmerült, hogy a sokcélú malterkénthasznált vályog taflával igen jó kis szállítórámpákat lehetne elő-állítani. A kísérletek állítólag azt eredményezték, hogy a taflábarakott és öntözött pallókon mint a vizes szappan, úgy csúsztak a4 tonnás tömbök. [8 2 ]

Löhner tehát új kísérleteket végzett, amelyek ugyan igazoltáka síneket, a Thyssenféle szabad görgőket azonban nem. Ezekmár a legkisebb egyenetlenségnél, enyhe oldalirányú hajlásnálvagy a legkisebb nem egyforma húzásnál elfordulnának az irány- ból, úgyhogy a csapatnak egyfolytában azzal kellene foglalkoz-nia, hogy a görgőket újból elrendezze. A Thyssenkísérletnél

ezért is volt szüksége 50 embernek egy egész munkanapra(8 óra), hogy egy 14 tonnás megalitot szerény 200 méterre el-mozdítson. E különleges problematikát európai inegalitok a sí-neken most el is felejthetjük, annál is inkább, minthogy DieterWürch [83] időközben gyökeresen más javaslattal állt elő: a „lég-

párnás szállítással”, ez esetben a követ felfújt kecskebőr tömlők

felett tolnák.

Löhner kísérletei azt eredményezték, hogy a fatörzsekből készí-tett síneken, amit olajjal vagy szappannal síkosítanak, a szán köz

60



24. kép: S z á n v a g y c s ú s zk a a X I I . d i n a s z ti á b ó l , D a h s ú r . F i g y e l m e t é r d e

m e l A SOKFÉLE LYUK ÉS A FOGAS ILLESZTÉSEK (KO TTMANN 3 6 . 0 . ) .

25. kép: M f .g a l i t s z á l l í t á s a a T i i y s s f n E n g i n e e r i n g m ó d s z e r é v e l ( I l l i g RAJ

ZA FOTÓ ALAPJÁN).

26. kép: L ö h n e r s z á n j a s í n e k e n

( I l l i g r a j z a ) .

61



2 7 . kép: PlTLIK: A1KRF.DEK SZÁLLÍTÓRÁMPA, HORGONYCSÖRLÓ ÉS ÁTRAKODÓPLATÓ

( P i t l i k 8 5 . o . ) .

vetlenül, tehát görgők nélkül, ugyanolyan könnyen mozgatható,mint a sín és görgők kombinációjával; a csúszási súrlódás együtt-hatója éppen olyan alacsony. Ha libanoni cédrust használnak sín-nek (a Sznofrukor merufája [8 4 ]), akkor csak kevés mennyiségűkenőanyagra van szükség, mert ez a fa különösen gazdag olajbanés gyantában, ráadásul nagymértékben ellenáll a rothadásnak,amiért is sokáig maradhat a földön fekve.

A két párhuzamos sínből álló vágányoknál egyszerű szánokathasználnak, amelyek két hosszú és három keresztfából állnak.Löhner javaslata szerint nem a szántalpak, hanem a keresztfákcsúsznak a fasíneken (26. kép). A talpak a sínen kívül fekszenek és mivel valamivel nagyobbra tervezik őket meg tudják akadá-lyozni, hogy a szán a vágányról oldalirányba kicsússzék. A kifor-

dult fagörgők szüntelen újraigazítását így „félautomata” vezetéshelyettesíti; ezek a szánok összehasonlíthatatlanul könnyebbenmozdíthatók előre, mint a szabad fagörgőkön, amelyek állandó-an azzal fenyegetnek, hogy leugranak a sínről.

62



28. kép: A JÁRG ÁNY KER EKES VÍZMERÍTŐ SZERKEZET, JÓ LLEH ET CSAK A

P t o l e m a i o s z o k - k o r a b e l i E g y i pt o m b a n ( R i f .d l 6 3 . o . ) .

A 2,5 tonnás teher szállítására alkalmas szán talán nem lesz egé-szen olyan kecses, mint amivel L. Croon állt elő (30 kg), de aligha-nem könnyebb lesz, mint a Goyon által kihozott bruttó 500 kg.[85] Mi a vontatókötelekkel meg a „vonóhámmal” együtt a szánsúlyaként 300 kilogrammot számolunk.

Hogyan jutottak mármost a szánok a kőfejtőből és a kikötőbőla piramishoz? Bizonyosan két vágány vitt a csatorna kikötőjébőla felvonulási területhez, hogy vágánytörés esetén ne kelljen leál-

lítani a szállítást. A sínek mindegyike folyamatos fatörzsekbőlállt, múke.t fedett bütüs* illesztéssel kötöttek össze, és keresztdon-gákkal kapcsoltak a párhuzamos sínhez, hogy megakadályozzák aszétcsúszást. Ezek a favágányok éveken át ott feküdhettek a szi-lárd szállítóutakon, mert az anyag kopása csekély volt, amíg tö-rődtek vele, hogy jó csúszós maradjon. A tisztaságról és a jó csú-

szásról alighanem külön erre a feladatra alkalmazott munkásokgondoskodtak, és akkoriban is biztosan úgy volt, mint ma: jaj a pályaőrnek, akinél síntörés fordul elő.

*Bütü: a fa szálirányára merőlegesen vágott felület.

63



A horgonycsörlő

A szánokat a síneken húzni kell. A szakértők általában csak sokfőből álló vontatócsapatokat vesznek számításba, mivel az egyip-

tomiaktól és az asszíroktól is ismerünk ilyenfajta ábrázolásokat.Stadelmann újabban, hogy fölöttébb problémás rámpáit meredekebbre tervezhesse, feltételezte, hogy Sznofru piramisánaképítésekor ökröket is használtak. 186] Ennek legitimációja egyXVIII. dinasztiából származó reliefből lenne levezethető, aholegy ökröt látunk a kővel rakott szán előtt. Mivel azonban itt egy1 0 0 0 évvel későbbi emlékről van szó, és az ökrök igénybevételesem jelent elvileg más munkamódszert, a továbbiakban figyel-men kívül hagyjuk őket.

Pitlik 1992ben olyan segédeszközt ajánlott, amit valószínűlegOskar Riedltől vehetett át: a horgonycsörlőt (27. kép). Riedl1981ben újból megkísérelte bizonyítani a horgonytekerő alkal-mazását, miután Strub-Roessler 1952ben már kudarcot vallott ve-le (lásd lentebb). Ez egy egyszerű gép. A függőlegesen vezetetttengelyre 4, 6 vagy 8 rudat vagy ágat illesztenek vízszintesen,aminek ugyanennyi ember nekitámaszkodik, és körbejárva tolják.

A hajó horgonylánca, vagy esetünkben a kenderkötél eközbennem a tengelyre tekeredik fel, hanem csak egyszer vagy kétszervezetik körbe körülötte, hogy aztán továbbfusson, és utána kéz

29. kép: K h e o p s z k i r á l y b á r k á j a ,

1224 ÖNÁLLÓ RÉSZELEMBŐL ÖSSZEÁLLÍTVA; F.RNST B a DLOW RAJZA

(SCHÚSSLER 193. 0 . ) .

64



zel tekercseljék össze. Az ilyenfajta kötélcsörlőnél tehát a láncvagy a hajókötél nem a tengelyre csévélődik, ami egyébként is le-hetetlen lenne, tekintettel a feladathoz szükséges kötélhosszú-ságra.

Míg StrubRoessler ennek az eszköznek a régi egyiptomiak álta-li használatát egyszerűen kinyilatkoztatta, Riedl vette magának a

fáradságot, hogy felkutasson valami hasonló segédeszközt az ősiEgyiptomban. Éppen a húros hangszereknél lelt rá, amiket márakkor kis húrfeszítőkkel feszítettek meg, ahogy azokat az ábrázo-lások kifogástalanul tanúsítják. [8 7 ] Nevetséges is lett volna, ha azakkori zenekarok hangolható hangszerek nélkül játszottak volnakakofóniában egymás ellen, nem pedig a hangszerek harmóniá-

jában... [8 8] Utalt Tutanhamon szandáljára is, melynek zsinórzata tulajdonképpen egyszerű csigasornak hat. [89] E két szerzőcsörlőivel még újfent találkozunk majd, amikor a kőtömböknek a piramisra történő felemelésével foglalkozunk. Azt viszont máris

65



31. kép: Á r b o c o z a t

AZ ÓBIRODALOMBÓL; UGYANCSAK

L i s c h t ( G o e d i c k e 1 0 7 . o . ) .

elárulhatjuk, hogy az egyiptológusok „abszurdnak” bélyegezték

Riedl szerkezeteit. [9 0 ]Herbert Pitlik ennek ellenére újból igényt tartott a horgony

csörlőre, ezúttal már a piramishoz vezető rámpáknál történő felhasználásnál. Számunkra ez éppoly elfogadhatatlannak tűnik,mint Riedl esetében. Számos ábrázolás maradt ugyanis fent azóbirodalomból, amelyekből megismerhetjük a piramisok korá-nak hajóit, márpedig a hajózás a kötélverő mesterek eldorádójá

32. kép: T e r e lő k ó

M ü k e r i n o s z v ö l g y t e m p l o m á b ó l

( I s l e r 4 1 . 0.).

66



34. kép: B r o n z á c sk a p c so k K h e f r é n és U n a s z v ö lg y t e m p lo m á b ó l ,

IV. ÉS V . DINASZTIA; A KAPCSOK A KÓBK VÁJT MÉLYEDÉSEK BŐ L LETTEK KIKÖVETKEZ

TETVE ( A r n o l d 1 9 9 1 , 1 2 5 . o . ) .

67



nak számított mindig is. Azokon a képeken látni mindenféle ha- jókötelet, egészen a hatalmas árbocfeszítő kötélzetig, de nem ta-lálunk sem egy horgonycsörlőt, sem mozgatható fordítóbakot,ami a hajókötelet vezetné (30. kép). Ehhez még párosul egy to-vábbi észrevétel is. Általános nézet szerint a sadúfot, mint vízmé-rőt csak a Ptolemaioszkorban váltotta le a kerekes vízkiemelőszerkezet, a járgány. [9 1] A járgány azonban a horgonycsörlő el-lentéte, ahol a toló vagy húzó (állat vagy ember) szintén egy füg-gőlegesen elhelyezett hajtókerék körül halad körben (28. kép).

Harmadik és negyedik követelményünk értelmében a „piramisos” horgonycsörlő ennyiben „megengedhetetlen” munkaesz-köz, jóllehet megfelelő minőségű kötélanyagok meglétében nemkételkedhetünk. A legjobb kenderköteleket s nem csupán gyenge pálmarost hajóköteleket használtak egy szerencse folytán ere-detiben ismerjük őket a Kheopszpiramis napbárkájáról (29.

kép). Ennek a leletnek köszönhetően a Kheopszpiramis árnyé-kában pontosan felbecsülhetjük az óbirodalom magasan fejletthajóépítő művészetét is.

Az ilyen jellegű megfontolások azonban további kronológiai problémákat vetnek fel. Amilyen szép és elegáns hajókat pro-dukált az óbirodalom, olyan rosszul néznek ki a középbirodalom

„királycsónakjai”, amelyeket III. Szeszosztrisztől eredetibenismerünk. Ezzel szemben az újbirodalom hajói 1000 évvelkésőbb Kr. e. 1100 után majdnem azonosnak hatnak az óbiro-dalom hajóival, igaz, később 800 hosszú évre teljesen kihal a ha-

józás és a hajóépítés, ha hihetünk az Egyiptomban talált régésze-ti leletek tanúságának. [9 2 ]

A továbbiakban újra és újra rá kell mutatnunk hasonló időren-di képtelenségekre, amelyeket az egyiptológusok fáraóbirodalmameglehetősen nagy bőségben tartogat. Egyelőre mégis ügyelünkaz ó, a közép és az újbirodalom tiszta elválasztására, s a krono-lógiával kapcsolatban majd csak a zárófejezetben foglalunk állást.

68



16. kép: KÖTÉLCSIGAPÁR A VONTATÓSZAKASZ MENTÉN (Il.I.IG RAJZA).

69



réz a rézzel érintkezik. A réz az acélon még alacsonyabb súrlódá-si együtthatót érne el, de nem tételezünk fel semmilyen acélbólkészült eszközt.

Eközben gyengül azon egyiptológusok frontja, akik a Kr. e. XVI.századi gizai piramisokat az őskori rézkőkorban kívánják látni. [95]Bár a legkorábbi bronztárgyak a IV dinasztiából származnak, deelőször csak D. Arnold mutatott be bronz fecskefarkkapcsokatKhefrén völgytemplomából (34. kép), amiket pótlólag kerek zá-rócsapokkal láttak el, és negyed mázsát nyomtak. [96] Aki ilyen

kapcsokat tudott önteni a nehéz gránit építőelemekhez, az nagyvalószínűséggel képes volt arra is, hogy tartós bronz csapágyakatállítson elő.

A bronz csapágyaknak nem kellett szükségképpen a fából ké-szült részekbe illeszkedniük, azok kőbe is rögzíthetőek. A célnaka félperselyek is megfelelnek, ahogy azzal magában a Kheopsz

piramisban találkozunk. E vonatkozásban egészen eltérő változa-tok is kialakíthatók.Mindenesetre a csigának lehetőség szerint rövidnek kell len-

nie, és nagyobb átmérővel kell rendelkeznie, minthogy egy véko-nyabb csigánál a súrlódás jelentősen megnehezedne, ha az hajla-mos lenne a besüllyedésre. S tekintettel arra, hogy tonnányi sú-

lyok megmozgatása a feladat, a négyzetcentiméterre nehezedőnyomás sem nőhet túlságosan, különben a csiga először akadna,majd felmondaná a szolgálatot. Összhangban van ezzel az aszempont is, hogy a kenderkötelek sem „hajlíthatok” tetszés sze-rint, hanem valamely minimum átmérőt meghaladva kell futniuka csigák körül.

Terelőbakjainkat párosán, a vontatónyom jobb és bal oldalán ál-lítjuk fel, hogy a szerkezet ne álljon útjában az odacsúszó kő-tömbnek (36. kép). Ha a középhez viszonyítva aszimmetrikusanhúzzák, akkor a kötél becsípődhet a csiga és az oldalfal közé. Ezkönnyen elkerülhető, amennyiben a csigahengert (mint egy cér-

natekercset) felhajlított peremmel alakítják ki, vagy azt enyhénferdén illesztik a bakba.

Egy ilyen eszköz használata elsődlegesen attól függ, hogy

71



3 7 . kép: V o n t a t ó s z a k a s z a z é p ítk e z és h e l y é k ; ( I l l i g r a jz a ).

72



mennyi a leküzdendő járulékos súrlódással járó munka. A járulé-kos súrlódás, a szállítószán és az altalaj közötti csúszási súrlódá-son túlmenően két helyen lép fel: egyszer a kötél és a kötélcsigaközött, másodszor a csiga és a csapágy között. A következőkben

részletesen meghatározzuk e súrlódási tényezőket; aki nem érté-keli a fizikai képleteket és alkalmazásukat, az átugorhatja a követ-kező fejezetet, és a rákövetkezőben értesül a vontatócsapatok szá-mított erejéről.

S z á m í to t t sú r ló d á s

A körbefutó kötélnek lehetőleg minden csúszás nélkül kell a kö-télcsigát forgatnia, s nem pedig a fán csúszkálnia. Miután a szá-raz „kenderkötél” súrlódási tényezője a „nyers fán” 0,5 körül van,ami igen magas érték [9 7 ] ezért garantált, hogy a kötél csak mi-

nimálisan dörzsölődik a csigán, és így alig van kitéve a balesetveszélyes kopásnak. A csiga gyantásodása kizárt, miáltal a kötéltiszta és jó fogású marad. Nem szükséges és nem is hasznos a kö-telet több mint egy fél körülvezetéssel ráhelyezni a csigára. A

kőkövön

kográniton

gránit

gránitonfafémen

fafán

bőralátétfémen

fékbetétkövön

38 . kép: T a PADASI ES CSÚSZÁSI SÚRLÓDÁS KULONFELE ANYAGKOMBINACtOKNAL

( D u b b e l 2 3 0 . 0.) .

73



többszörös hurkolás még fokozná a súrlódási tényezőt, és folyto-nosan blokkolná a mozgást. A kötél ugyanis „csavarmenetben”vándorolna a csigán, és a végére érve berágódna.

Ennyiben a kötélsúrlódás az átfogási szöggel együtt elhanyagol-

ható. [98]A terelőbak csapágyának súrlódása ezzel szemben központi je-lentőséggel bír (38. kép). Idevonatkozóan a következő tapasztala-ti értékek érvényesek [99]:

Csúszási súrlódás együttható p,fa fánfa fémenfém fémen

szaraz0 , 2 - 0 , 4 0

0 , 2 - 0 , 5 0

0 , 1 - 0 , 2 5

megkenve0 , 0 4 - 0 , 1 6

0,02-0,100 , 0 1 - 0 , 1 5

Löhner különböző anyagokkal kísérletezett és igazolta, hogy a jól megolajozott fafa „találkozás” a faréz és rézréz kombináci-ókhoz hasonlóan ugyanolyan kevéssé súrlódik, s vele hasonlóan

jó minőségű csapágyazás érhető el. Mezőgazdasági gépeknél meglepő módon még mostanság is használnak fa csapágya-zást: a II. világháború után ilyen csapágyazással épített szovjet és

keletnémet tárcsás boronákat tartósságuk és könnyű kezelhetősé-gük miatt csak manapság selejtezik le.

Miután az egyiptomiak nem matematikai úton keresték a mini-mumértékeket, hanem kísérletek során választották ki a legjobbkenőanyagokat és csapágyfelszíneket, ezért feltételezhetjük, hogya súrlódási együtthatót sikerült leszorítaniuk olyan értékre,amely ezen skálaértékek alsó tartományában helyezkedik el. Aszán és a sínek közötti súrlódási együtthatóra ( j l s , ugyanazt aszámértéket választottuk, mint a (JLzre (csapágysúrlódás), vagyis|xs = |x7 = 0,04; s e két tényezővel nem a legalacsonyabb értéket

vettük számításba. Ez egyébként a Dzsehutihotepreliefből leve-zethető érték felett van. Abitz alapján ott így számoltunk:A 172 ábrázolt vonóember fejenként 12 kp vonóerőt kifejtve

összesen 2064 kp hatást eredményez. így becslés szerint 60 ton-

74



nás szobrot képesek mozgatni. A vízszintes terepen történő vonszolás erőviszonyait meghatározó súrlódás alapképlete:

F = G m

Az egyenlet átrendezése után jjls= F:G, ami a 2064:60 000 törteteredményezi, s ebből |xs = 0,0344. [iool Mégis ez az együtthatóott egy olyan súrlódásra vonatkozik, amit nem definiáltunk köze-lebbről, és ami a fagörgők, meg a sima aljzat között alakul ki, sazt az állandóan adagolt nedvességgel csökkentették. Esetünkben pontosan meghatározott súrlódásról van szó a jól kialakított

súrlódási felületek viszonylatában: egyszer a fasínek és a szán kö-zött ( fjis), másfelől a fa vagy fém csapágyban fellépő ellenállás te-kintetében (ijlJ, amire a 0,04es érték biztosan nem tekinthetőszűknek.

Ezek után kibővítjük vizsgálódásunkat a ferde felületen történő

szállítás esetére, amelyhez HansUlrich Niemitz (berlini oklevelesmérnök) nyújtott segítséget. Hogyan számítható a teher felhúzá-sához szükséges erő lejtő esetén ?

F = G • (sin a + |o.s • cos a)

Az erő kiszámításához három adat ismerete szükséges: a moz-gatandó súly tömege (G), a lejtő meredeksége (a) és a kőtömb ésa ferde felület közötti súrlódás együtthatója (|xs).

A kőtömb súlya (G) nem titok, adott esetben lemérhető és ki-számítható bármely anyagra mészkőre és gránitra is.

A zárójeles kifejezésből következik, hogy a kő annál inkább „esiklatba”, minél meredekebb az emelkedő. A szinusz függvény értékeeközben 0tól (0°) 1ig (90°) nő, a koszinusz függvény pedig 1ről(0°) 0ra (90°) csökken. A függőleges emelésnél az egyenlet ilymódon F = Gre redukálódik, vagyis a súly sima emelésére.

Hogy mármost a kötélcsigát is behozzuk a számításba, úgy figye-lembevételével az egyenletet még tovább bővítendő:

F = G • (sin u + m ■ cos a) (1 + jiz) / (1 (jlz)

75



Kheopszpiramis felkerekített dőlési szöge. Az általunk választottsúrlódási együtthatónál ( j j l s = |x7 = 0,04) a kötélcsiga esetén 121kp erő adódik a sík talajon. Ha a piramis oldalát lejtőként kíván-

juk használni, akkor 2465 kp húzóerőt kell a kötélcsigán kifejte-

ni, hogy a kőtömböt, a szánt és a kötelet felszállítsuk rá.

A SZÜKSÉGES VONÓERŐ

0,00 0,03 0,04 0,05 0,1 0,5 0,6

P f i O 0 112 119 121 124 137 336 448

P I I o 356 378 385 393 435 1067 1422

a = 10° 597 633 646 659 729 1789 2386

a = 20° 1063 1129 1151 1175 1299 3189 4252

a = 30° 1497 1589 1622 1654 1830 4491 5988

a = 40° 1886 2002 2043 2084 2305 5657 7542

a = 52° 2275 2416 2465 2515 2781 6826 9101

Az értékek kpban szerepelnek.

Összehasonlításképp más értékeket is felsoroltunk más meredek-ségek, és főként más súrlódási együtthatók esetén. Ezekből vilá-gossá válik, hogy a húzásnál kifejtett munka milyen aránytalanulnövekszik a súrlódási együttható emelkedésével. Fontos összeha-

sonlítási alapul szolgál az első oszlop, ahol (x7 = 0. Ez azt mutatja, hogy milyen vonóerők lépnek fel terelő kötélcsiga nélkül. Asíkon csupán 112 kp esik a csúszási súrlódásra. Ha Goyonhoz ha-sonlóan 1 2 kp/fő vonóerőt feltételezünk (az irodalomban 1 0 és15 kp közötti értékekkel számítanak), akkor a sík terepen 2 ,8 ton-nás egy „szabványkő”

112 kp : 12 kp = 9,33

vagyis felkerekítve 10 emberrel elvontatható. A kötélcsiga hasz-nálata többletmunkán kívül semmit sem eredményezne, mert

1 2 1 kp : 1 2 kp felkerekítve 1 1 fős vontatócsapatot tesz ki.A meredekké váló vontatóúton kötélcsiga nélkül összehason-líthatatlanul több vontatóra van szükség. A „hegyen” ugyanismár nem tudják kifejteni 1 2 kpos vonóerejüket, a meredekség

77



függvényében egyre kevesebbet bírnak. Ez is csak addig tartazonban, amíg bekövetkezik a pillanat, amikor a vontatók kezde-nek lefelé csúszni, nem pedig a terhük felfelé. A következő táblá-zat tartalmazza a vonóerőt a rámpa meredekségétől és a talaj ta-

padási súrlódásától függően, ami lépcsőzetlen rámpa esetén a0,2es érték körül reális. A táblázat értékeit a következő képletalapján számítottuk:

F = G • (ja0 • cos a sin a)

A súlyra (G) ismét 60 kpot számítunk emberenként, ez akkorcsúszik meg, ha F értéke negatív lesz ().

Már az a = 5°os emelkedésnél 12ről 6,7re csökken egy embervonóereje. Ugyanakkor a kifejtendő erő 112ről 356 kpra emel-

kedik. Ezzel együtt növekszik a vontatócsapat 356 : 6,7 53 fő-re, hogy tovább növekvő meredekség esetén igen gyorsan százak-ra rúgjon, ennek ellenére a munkát hamarosan kénytelen lennefeladni. 30°os meredekség felett semmiféle vonó teljesítménysem fejthető ki. Ezt a hatást G. Goyonnak figyelmen kívül kelletthagynia, hogy egyáltalán megmaradhasson a rámpáinál, de F.

Abitz is eltekintett tőle. [1 0 2 ] Ez talán nem a szerző megbízható-sága mellett szól. Mert aki egyszer már megtolta az autóját, az is-meri a különbséget: ami sima úton majdnem gyerekjáték, az alegkisebb emelkedőnél szörnyű vesződség, s gyorsan a test súlyosmegerőltetésével végződő kaland.

a

0°

5°10°

20 °

30°

40°

F (m.0 = 0,2)12

6,71,4

F (n„ = 0,4)

2418,713,2

2,0

F (n,u = 0,6)

3631.025.0

13,3

1,2

F értéke kpban van megadva.

78



Haasénak, az egyiptológia nem hivatalos szószólójának ismesszemenően figyelmen kívül kellett hagynia ezt a hatást, hogykönyvünk ismerete ellenére kiálljon a rámpák és a hegynek feltörténő vontatás mellett. Mivel megértette, hogy 12 kp húzó-

erő/fő már nem vethető be a rámpán, így azt 7 kpra redukálta.Ezt a belátást azonban már rögtön el is felejti a következő sorban,ugyanis vontatócsapatát 12%os (>6 °), sőt még 16%os (>9°)meredekségű rámpán is megállás nélkül gürcölted [10 3 ], D.Klemmhez hasonlóan, aki 8 °os emelkedőt ajánlott. [1 0 4 ] Haasétmindazonáltal nyugtalanítja az általa egy szán húzására a 1 2 %os

meredekségű rámpa esetére kiszámolt 136 fő. így gyanítja, „hogy bizonyosan szerepet játszott még pótlólagos segítség is, mint például kötélcsiga vagy csigasorszerű konstrukciók”. [10 5 ]

A kötélcsiga alatt az általunk ajánlott modellt érti, sőt Löhnertkifejezetten említi is. [10 6 ]

Haase hagyta magát a rámpahívőktől egy rendkívül meredek te-repre csalogatni. Informátorai 1980ban Abüdosz közelében egykisebb lépcsős piramis és a hozzátartozó, 29%os, illetve 16°osszállítórámpa maradványait fedezték fel újra (jóllehet már a szá-zadforduló óta ismert volt, és R. Stadelmann átsiklott rajta). Még-is, amikor megállapítják, „hogy a rámpán a köveket jól lehetett

szállítani minden különleges segédeszköz nélkül, görgőkön vagycsúszkán egy átvetett vonókötéllel” [ioj\ akkor ennek kizárólagúgy lenne értelme, ha a húzócsapat a piramis sima platóján tudnatevékenykedni. Ez könnyen elképzelhető egy összesen 12 méterhosszúságú rámpánál, bár nyilvánvaló, hogy egy kereken 19 malaphosszúságú piramis amúgy is kevés nehézséget jelent.

Abban a pillanatban viszont, amint a vontatócsapatnak magána rámpán kell lendületet vennie és ez az egyiptológusok né-hány száz méteres rámpáinál magától értetődő feladat , a már bemutatott táblázataink érvényesülnek. Az adatokból könnyen belátható, hogy a rámpameredekség reális határértéke 5°, illetve

szűk 9%.A Löhnerféle kötélcsigánál örvendetes módon jelentkezik az el-lenkező hatás, mivel itt az ötlet eddig még számszakilag nem

79



merült fel a húzócsapat saját súlya lényegesen megkönnyíti amunkát. Minél meredekebb a rámpa, a vontatók annál inkább„bevethetik” a saját súlyukat, amit továbbra is 60 kgosnak téte-lezünk fel. Amennyiben az emelkedési szög eléri a 90°ot, egyfelvonóval lenne dolgunk, amiben a vontatók függőlegesen húz-nák felfelé egy szállítókosárban a terhet élő tiszta súlyukkal. Demég többet is tudnak teljesíteni, mint 1 0 0 %, igen, még a sajáttestsúlyuknál több erőt is latba vethetnek, ha a meredek terepenmegvethetik a lábukat, és így pótlólagos nyomást fejtenek ki afelsőtestükkel. A húzóerő ugyanazzal a standard képlettel számít-

ható ki, mint fentebb, csak ezúttal nem a csúszási, hanem a tapa-dási súrlódás együtthatójának figyelembevételére van szükség:

F = G • (|x0 • cos a + sin a)

A mi céljainkra a jobb oldali oszlop lenne a mérvadó a nagyobb

húzóerőkkel, mert a mi vontatóink hegynek le szilárdan állnak alábukon. De hogy számításunk továbbra is nagy biztonságot tar-talmazzon, így a bal hasáb (|x0 = 0 ,2 ) értékeit vesszük figyelembe.Most már felállíthatunk egy összehasonlító táblázatot, ami avontatók számát adja meg „normál kövekre vetítve” kötélcsigávalvagy anélkül.

a ! !•>„ 0,2) F (|a 0 = 0,4) F (fx0 = 0,6)

0° ; 1 2 2 4 36

5 ° 1 7 , 2 2 9 , 1 4 1 , 1

1 0 ° 2 2 , 2 3 4 , 0 4 5 , 9

2 0 ° 3 1 , 8 4 3 , 1 54 ,3

3 0 ° 4 0 , 4 5 0 ,8 6 1 , 2

4 0 ° 4 7 ,8 5 7 , 0 6 6 , 2

52° 54,7 62,1 69,46 0 ° 5 8 ,0 6 4 ,0 70 ,0

7 0 ° 6 0 ,5 6 4 ,6 6 8 , 7

8 0 ° 6 1 , 2 6 3 , 3 6 5 , 39 0 ° 60 6 0 6 0

F értéke kpban van megadva.

80



A munka során leküzdendő ellenállás a kötélcsiga használatakorelvileg nagyobb, mert ennek az eszköznek a súrlódását is le kellgyőzni.

A vontatók száma

A rám pa meredeksége kötélcsiga nélkül kötélcsigávalCL = 0 1 1 2 1 2 , 0 1 0 1 2 1 12 ,0 11

a = 5° 356 6,7 53 385 17,2 23

a = 10° 597 1,4 427 646 2 2 , 2 30

a = 20° 1063 - - 1151 31,8 37

a = 30° 1497 - - 1622 40,4 41

a = 40° 1886 - - 2043 47,8 43

a = 52° 2275 - - 2465 54,7 46

Ezen eredmények alapján két döntő megállapítást tehetünk.Egy 5°os emelkedő a terelő kötélcsigának köszönhetően 23 von-tatóemberrel leküzdhető. Közvetlenül a Kheopszpiramis oldal-

falán, ami 51° 50’ meredekségű, 46 ember tud felhúzni egy2,8 tonnás szabványméretű követ! A követ szállító szán és a sínekközötti (|xs), valamint a kötélcsiga csapágyának (|xj súrlódására isa 0,04es értéket tételezzük fel. A vontatómunkások talajfogásá-nak biztonságára, vagyis a tapadási súrlódásra csak 0 ,2 t számí-tunk, jóllehet a 0 ,6 os tényező is bőven valóságos feltételezés

lenne. Ezek után megállapítható, hogy a kötélcsigát a piramis oldal falán is munkába állíthatjuk.

Táblázatunk ezen túlmenően arra is rámutat, hogy a kötélcsigátmég nagyobb súrlódás esetén is hatékonyan lehet használni. Avontatócsapatok létszáma ugyanis még |x7 = 0 , 1 érték esetén sem

lenne lényegesen nagyobb a fent említett 46 főnél, hiszen az mégekkor is csak

2781 kp : 54,7 kp /fő 51 fő lenne.

Eszerint a súrlódási együttható értékének 0,04ről 0,1re történőrosszabbodása (+150%) csak 5 emberrel igényelne többet(+11%), mivel még a függvény alsó részén mozgunk. Csak annakfelső régiójában növekszik meg rendkívüli módon a húzóerő.

81



Láthatjuk tehát, hogy az erőterelő kötélcsiga már mérsékeltemelkedőnél is jól használható. Ezen eszköz nélkül már az 5°os emelkedő leküzdéséhez is 53 fő lenne szükséges, míg a kötél-csigának köszönhetően az 52°os emelkedő is csak 46 ember bevetését igényli. Ennyiben számításaink során figyelembevehetjük a kötélcsigát mind a kikötőből az építőudvarba, minda piramishoz közeli kőfejtőkből az építési területre vezető von-tatósínes szállítás során. Egyébként hasznos segédeszközkéntmár említést tettünk róla a hajóknak kövekkel való megrakodásánál is.

A vontatáshoz szükséges csapatok nagysága

A mérsékelt emelkedőkön olyan vontatási ütemre kell törekedni,amelynek sebessége majdnem megfelel a gyaloglásénak. Ezt a se-

bességet a javasolt megoldás egy további előnye teszi lehetővé.Emlékszünk, hogy Goyonnak bruttó 500 kilogrammal kellettmegindítani szánjait. Ott volt ugyanis még a vontatócsapat hámjaés a kötél súlya. A hegynek lefelé masírozó csapat esetén mégmindig megvan a vontatóhám súlya, de ez teherből részben(a vontatást segítő) erővé változik. A kötél pedig annál jobban

húz, minél inkább letekeredett a csigáról. Ezt a hatást főkéntmeredek emelkedőn/lejtőn nem szabad alábecsülni, hisz két4 centiméter átmérőjű kenderkötél 100 méteres hosszal kereken270 kgot tömeget képvisel [io8(, tehát jóval többet, mint négyvontatóember.

Eddig egészen más módon végezték a számításokat. Abitz táb-

lázatai szerint a csapatok nagysága a kő súlya, az emelkedő és afellépő súrlódás függvényében 42 és 139 fő között váltakozna.[1 0 9 ] Croonnak 48 emberre volt szüksége a rámpán [no], Goyonezzel szemben megelégedett csupán 16 emberrel! [m] Edwards

pedig a sík terepen állítólag még 8 emberrel is beérte, [ni] A kü-lönbségek egyrészt az egészen eltérő módon figyelembe vett súr-

lódási együtthatókból adódnak amit egyes kutatók, mintChevrier egészen simán és egyszerűen 0 nak tekintenek [1 1 3 ] ,másfelől Goyonnál az emelkedő erőteljes elhanyagolásából.

82



Nála a valóságban 16 ember helyett akár 53 főnek is kötélnekkellett volna állnia, vagyis több mint háromszorosára kellett vol-na növelnie csapatai létszámát.

A mi számításunk a sima felületen 11 vontatót eredményez; azazfelügyelővel, sínellenőrökkel és kötélvizsgálóval, valamint víz-hordóval kiegészítve 15 főből áll egy csapat.

A körülbelül 5°-os meredekségű felfelé vezető úton 2 3 vontató szük-séges + 2 tartalékember + 5 kiegészítő feladatokat ellátó ember,

vagyis 30 fős a csapat.

A piramis oldalán a szabvány 2800 kpos súly ami az 52°osemelkedőn 2465 kpra redukálódik elvontatására képes csapat- ból indulunk ki. A vontatók száma amint azt az előzőekben ki-számoltuk 46 fő. Ehhez jönnek még a felvigyázók, sínfelügye-

lők, akik kenik a síneket, a fékezők, a kötélvizsgáló, a tekerőmester, az emelők, a segéderő, ezek azonban nem tartoznak vala-mennyien egyetlen csapathoz, úgyhogy a piramis oldalán 56 fővel vehetünk figyelembe egy vontatócsapatot.

Miért soroltunk fel „emelőket” is? Eddig mindig csúszási súrló-

dási együtthatóval számoltunk. Hogy azonban a nyugvó követmegmozdítsuk, először is a tapadási súrlódást kell legyőzni, amisokkal nagyobb lehet, mint a csúszási súrlódásé (vö. a 38. képpel).Ez a legegyszerűbben hatalmas emelőkarokkal küzdhető le.Asszír reliefek pontosan ennél a műveletnél olyan eszközöket áb-rázolnak, amelyek olyan magasak, hogy az embereknek kötelek-kel kell kezelni őket, és így óriási emelőerőt fejtenek ki ( az össze-vetés időbeliségének megbízhatóságát az utolsó fejezetben tár-gyaljuk). A következő részlet markánsan mutatja be a tapadásisúrlódás leküzdését.

„Gyorsított léptekkel, a lendületet kihasználva, görnyedve és

izzadva, a tűző napon vonszolták felfelé a tömböket.” [irzj.] Ha aszerző még ezen az oldalon arról számol be, hogy az építkezésendolgozók átlagéletkora 35 év volt, akkor némely dolog arra lát-szik utalni, hogy szisztematikus doppingolás áldozatai voltak.

83



Mert mi másként tudtak volna napokon, éveken át „gyors léptek-kel” tonnányi súlyokat felcipelni a végtelen rámpákon 1 0 0 méte-res és annál nagyobb magasságokba?

A kötélcsigapárral lefedett vontatási pályát csak a kötélhossza korlátozta. Mert a mázsás kenderkötelet minden transz-

port után vissza kellett vinni vagy húzni, és ezért a kötél hosszanem nehezíthette meg feleslegesen a műveletet. Az átmérő nem

jelent külön korlátozást, mert a Deutsche Seilerschaft* felvilá-gosítása alapján már egy 3 cm átmérőjű kenderkötél is könnye-dén elbír 3 tonnát (sőt Guerrier szerint 5,3 tonnát [1 1 5 ]). Egy

kb. 3 tonnás „normál” kőtömb esetén a két párhuzamosan futó,említett minőségű kötéllel több mint kétszeres biztonsággaldolgozunk.

Vegyünk szemügyre most egy olyan szállítmányt, amelynek a ke-reken 500 méter hosszú úton kell a kikötőből feljönnie. Az emel-

kedő legyen 4,3°, ennyit állapít meg Goyon a felfelé vezető útra,és ez az érték elfogadható. [1 1 6 ] Minden 7 5 méteren két terelő bak áll a vontatópálya jobb és bal oldalán. Ezekhez 22 fős vontatóesapat tartozik, két 1 1 fős „fogatra” felosztva, amelyek párhu-zamosan húznak jobb és bal oldalt. A kő szilárdan rá van szíjazvaa szánra, mellette állnak az emelők; a kötelek ráhelyezve a két csi-

gára, s mellettük készen áll egyegy vontatófogat. A 30 fős csapattöbbi tagja is elfoglalja a helyét.

Parancsra latba vetik erejüket, míg az emelők a kőtömbnekgyürkőznek neki; a szán mozgásba lendül, és a tömbbel együttsiklik a sínen felfelé, mialatt a vontatócsapat a lejtőn lefelé mene-tel. Amikor elérik a kötélcsigát, a szánt kitámasztják; a használt

két kötelet kiakasztják, és a következő terelőbak köteleit akasztják be. Amíg az új fogatok a völgybe mennek, addig az imént teher-mentesített lenti csapat ismét visszatér saját bakjaihoz. Az egészmunkát nagy tisztaság jellemzi, mert sehol sincs szükség nedvesvályognyoinokra, amin nem a szán csúszna, hanem sokkal inkábba vontatók.

* Deutsche Seilerschaft: kb. N ém e t Kötélgyártó Szövetség.

84



Ahhoz, hogy naponta 69 db Turakövet szállítsanak fel a kikötő- ből az építkezés helyszínére (ez azt jelenti, hogy tíz éven belül azösszes követ odaszállítják), hétpercenként kell érkeznie egy kő-tömbnek a fenti rakodóterepre, a fél órát igénybevevő teljes szál-lítási időtartam mellett. Az út egésze hét, egyenként 75 méteres

részszakaszra van osztva. Mindegyikre egy csapat van beosztva,tehát egyszerre hét kő vonul felfelé. Ha még egy nyolcadik csapatot is bevetünk ott, ahol éppen akadozik a munka, akkor 8 - 2 2= 176 fő foglalkozik a Turatömböknek a kikötőből az építkezéshelyszínére történő szállításával. Ennél a számnál mindig számí-tásba kell vennünk, hogy a csapat nagysága közvetlenül a min-denkori kő súlyához igazodik, vagyis adott esetben meg kell erő-síteni ráadásként beálló emberekkel.

E létszámhoz adódik még 44 asztalos, kenőember, irányító,előmunkás, írnok, összesen kereken 220 ember. Ezt rögtön ki-

egészítjük a gránittömbszállítókkal, akiknek azokkal a nagy ter-hekkel kell bajlódniuk, amelyek Asszuánból futnak be. A „40 ton-násokhoz” alkalmanként 200 pótembernek kell beugrásra készenállnia.

39. kép: F o r g a t h a t ó

CSAPÁGYOZÁSÚ KÖTÉLCSI

GÁK a Kheo psz-p i ra mis

„ k i r á l y k a m r á j á n a k ” e l ő

t e r é b e n . Z á r ó g r á n i t -

TOMBÓK FELFÜGGESZTVE

( G o y o n 1 7 6 . o . ) .

85



40 . kép: A BUKÓKÖ

VEK LEERESZTÉSEKOR

VÁLIK FELISMERHETŐVÉ

A CSIGÁK GRÁNITCSAPÁ-

GYA (BORCHARDT 10.

TÁBLA).

E szállítmányhoz elégséges lenne egyetlen egy vontatószakasz akikötőből az építkezésig. De hogy egy síntörés se akadályozzaa munka folyamatosságát, bizonyosan volt egy második vontató-ik, ami célszerűen a nagy kövek szállításának igényeit fedezte.

Sínek és kötélcsigák az ókori Egyiptomban?

Most következik bizonyára az ellenvetés, hogy semmi nem ma-radt fenn arról, hogy a piramisok korában ismerték volna a sínekés a kötélterelés technikáját. Ezt a kontrát azonban a valóság nem

igazolja.A kötélcsigával Ludwig Borchardt óta valamennyi egyiptológusmegbarátkozott, anélkül, hogy tán észrevették volna. Ha ennekigazolására útra kelünk a Kheopsz „királykamrájához”, akkor anagy galéria után az ún. előkamrán haladunk át. Ebben háromnehéz gránitkő függ, amiket vezetősínekben ereszthettek le,

hogy a központi kamrát hermetikusan lezárják (39. és 40. kép).Borchardt 1932ben leírta, hogy az oldalfalakba félkör alakúcsapágyazás volt bemélyesztve, „bizonyos módon a gránitba vá-gott tengelyágy” [n/] Azóta gömbfák csapágyaként értelmezik:

86



41. kép: K ö t é l c s i g a

a lk a l m a z á s a a

SZARKOFÁGOK LEERESZ

TÉSEKOR A FÖLD ALAT

TI TERMEKBE. A GE-

RENDÁK LYUKAZATA1 ALAPJÁN REKONSTRUÁL-

VA I b i s í r j á b a n , VI.DINASZTIA (ARNOLD

1991,73. o.).

ezeken futottak a kötelek, amelyekkel a zárótömböket előszörrögzítették, és később lesüllyesztették. Vájatokat is mélyesztetteka hátsó falba, hogy a hátsó kötelek ne csípődjenek be a fa és afal közé. Pontosan ugyanezen elv alapján amelyet 60 éve elfo-gadnak a IV dinasztiánál, viszont ismeretlen okokból még sosemgondoltak arra, hogy e rendszert a szabadban is használhatták működnek Löhner kötélcsigái.

Ugyanezt a módszert vették figyelembe már Sznofrunál, Kheopsz apjánál is. J. E. Perring rekonstruálta egy bukókő kötélcsigá-val történő megállítását, amikor Sznofru „törött piramisával”

foglalkozott Dahsúrban. [1 18 ] A könyvben szereplő ábra (41. kép)igazolja, hogy ezen elvet már ismerték és alkalmazták a VI. di-nasztiában. Mellékesen hadd jegyezzük meg, hogy az Egyiptom- ban számtalan helyen előforduló húrfűrész zsinórral és forgófával (42. kép) kis méretekben elégségesen bizonyítja az erőát-tétel elvének ismeretét.

Az itt javasolt szános szállítási módszerben ugyancsak nem kétel-kedik senki. Mindenesetre vitatható, hogy a szán tude sínekenhaladni. E kérdésről a következőt mondhatjuk el. Talán kivitelez-

87



szósúrlódás minimumra csökkentésére más utat is találhattak,anélkül, hogy a súrlódási együtthatót nullának kellene feltételez-ni, amint azt mindkét kutató tette számításai során. [1 2 1 ] Szá-munkra azonban gazdagabb kilátással kecsegtet a sín és a szánkombinációja, mint például a szán és a jól előkészített sziklapályaösszetétele.

Löhner kötélcsigájával így olyan megoldást találtunk, amelynemcsak az akkoriban használt technikának felel meg, hanem azegyiptomi építkezésről alkotott mai „elképzeléseinknek” is. Ez-

alatt azt értjük, hogy például nem számolunk hellenista fogaske-rekekkel vagy Héron gőzgépeivel, még ha ez az éles eszű emberAlexandriában élt is. A mi „gépünk” magán a piramison fejti kitulajdonképpeni hatását.

Miért nem kerék?

Kerek egy évtizeddel ezelőtt felmorajlott a sajtó. Egy kívülálló mérnök újraértelmezett egy Champollion idejéből származó,régi leletet. A XIX. században bukkant fel egy körszelethez ha-sonló fadarab. Hosszas vizsgálódás után néhány szakértő billenő

szánként értékelte (43. kép). Ezen állítólagos emelőszerkezettelmajd a megfelelő cím alatt foglalkozunk. Az a bizonyos mérnök,John Bush azonban egy lépéssel továbbment. Ha négy megfele-lően kialakított körszeletet egy kőtömbre helyezünk, akkor ke-rékformájú kontúrt kapunk. Két ilyen „faabronccsal” a kőtömb- ből nehézsúlyú kőhenger lesz, ami hat ember által „tetszés sze-

rint” mozgatható (44. kép). Ez a meglepő szerkezet, amit Bushmegvalósított, úgy hat, mint „Imhotep kereke”, és úgy tűnik,hogy forradalmasíthatta az ókori szállításmódokat. [1 2 2 ] Ezt a„kerek tárgyat” mindig újból kitalálták, így például AlbrechtKottmann [1 2 3 ] vagy egy cambridgei mérnök. [1 2 4 ] Az egyipto-lógusok ezzel szemben csak keveset profitálhattak ebből a gon-dolatból, mert a kerék az ő (szak)területükön csak a hükszoszok*korában jelenik meg, vagyis kereken 800 évvel később.

Ilyen egészen könnyen azért nem menthetők fel a felelősség

89



43. kép: A XVIII.DINASZTIA IDEJÉBŐL

SZÁRMAZÓ FAMODELL

KÉT, RUDAKKAL ÖSSZE-

KÖTŐIT KÖRSZELETBŐL

ÁLL; EGY ALA PKŐLETÉ-TELKOR ELÁSOTT KINCS

RÉSZE. A HASZNÁLATÁT

BEMUTATÓ ÁBRÁZOLÁ-

SOK NEM ISMERTEK

(K o t t m a n n 36. 0 .).

alól. Végül is vannak ábrázolások, melyek szerint már az V ésVI. dinasztiában, tehát az óbirodalomban rohamlétrákat kerekenmozgattak (45. és 46. kép). [1 2 5 ] Ezeknél a példáknál a szaktudó-sok azt az ellenvetést teszik, hogy primitív tárcsáskerekekről volt

szó, amelyek csak ilyen felhasználásnál váltak be, de nem a gyor-sabb járműveknél. Ez nem jelent mást, mint hogy „görgő kövek”nem voltak lehetségesek Kheopsz idejében.

Mi szól eme alternatíva mellett vagy ellen? Mai elképzeléseink bizonyos értelemben túl kényelmesek, amikor az aszfaltozottúton gördülő kerekekre gondolunk. Aki akkoriban egy 2,5 tonnásgörgővel döcögött az egyenetlen talajon, annak nagyon gyorsanúj fa alkatrészekre volt szüksége. Ráadásul a tömbök nem egyez-tek centiméter pontosan, így minden tömbhöz saját fa körszele-teket kellett volna illeszteni. A szállítandó 2,5 millió kő esetén

rendkívüli hiány mutatkozott volna az Egyiptomban amúgy isritka keményfában, amit még egyébként gondosan meg is kellettvolna munkálni.

Továbbá a szállítás sem tűnik olyan egyszerűnek. Azok a töm- bök, amelyek nem kockák és nem pontosan egyenlő oldalú hasá- bok, a görgetésnél jelentős egyensúlytalanságot mutatnak, ami

*Hükszoszok (hyksos): túlny om óré szt sém ita eredetű , harcias közelkeleti törzsek,akik a XII. dinasztiát követően elárasztották, és uralmuk alá hajtották Egyipto-mot.

90



44 . kép: B u s h j a v a s

l a t a A „GÖRDÜLŐ KŐ

RE” KorraANN ÁBRÁ

ZOLÁSÁBAN, AKI HAT

ÉVVEL KÉSŐBB A MÓD

SZERT SAJÁTJAKÉNTMUTATTA BE. AZ EGYENLŐ OLDALÚ HA

SÁB FELTÉTELEZÉSE

NEM FELEL MEG A VA

LÓSÁGNAK

( K o t tm a n n 3 7 . 0.).

azt eredményezi, hogy minden átfordításnál a rövid késlekedéstegy jelentősen meggyorsult mozgás követi. Ezért a húzócsapat ésa „henger” mögött egy fékezőcsapatnak kell haladnia, amelymegakadályozza a hirtelen mozgásokat. Ha pedig egyszer egy

vontató kiesik például mert megbotlik , akkor fennáll a ve-szély, hogy a „henger” önállósítja magát, és hamarosan már sem-milyen emberi közbeavatkozás nem fékezheti le. Ezért továbbimunkásokat kellene készenlétben tartani, hogy szükség eseténminden lejtés után elölről vagy hátulról fékezőékeket rakjanak be, hogy megakadályozzák a „henger” kitörését. És végezetül agördülő súrlódás együtthatója nem jobb, mint a csúszó súrlódá-sé. A tapasztalati szerint „utcai járműveknél, poros stb. műúton”értéke 0,028, és csak a jó aszfaltúton süllyed 0 ,0 1 re vagy az alá.[1 2 6 ]

Mellékesen tehát bár ez minket, autóvezetőket meglephet

a „görgő hengerek” használatának nincs előnye, inkább hátránya.M. Haase [1 2 7 ], az egyiptológusi szakértelem védelmezője köny-vének „Az építkezéshez gördülve?” című fejezetében mindenvonatkozásban igazat ad nekünk.

A legsúlyosabban azért mégis kétségtelenül az a kérdés esik alatba, hogy a kerék miként illeszthető be Egyiptom technológia-

történetébe. A „gördülő kövek” épp oly kevéssé illenek az egyipto-miakról ránk maradt képbe, mint a „Rolling Stones”. Főként pe-dig: hogyan képzelhető el az, hogy az egyiptomiak miközben akereket már legalább 2,5 millió alkalommal felhasználták mégis

91



a hükszoszokra vártak, hogy tőlük vegyék át a „modern” küllős ke-reket harci szekereikhez? Miért nem fejlesztettek ki sokkal koráb- ban egy „kerekeken nyugvó kultúrát”? Ennek kapcsán először isazt állapíthatjuk meg, hogy az újbirodalom idejéből nem ismerünk„teherjárműveket”, csak kizárólag könnyű harci eszközöket, me-lyek már azért sem tagadhatják valódi származásukat, mivel olyanfafajtából építették őket, amely egyáltalán nem az egyiptomiakra,hanem inkább az északi sztyeppék népeire volt jellemző.

A vo n ta tó m u n k á so k lé ts z á m a

Ezért a gizai fennsík második számú anyagmozgatási feladatánál,a kőfejtőből az építkezéshez történő szállításnál megmaradha-tunk a kötélcsigánál és a síneknél, és eszerint számolhatunk.

Tehát a feladat a több kőfejtőből érkező, naponta 500 kő elszál-

lítása, kereken 300 méternyi távolságra. [12 8 ] Mi három vontatósza-kaszt rögzítünk, amelyeken 75 méterenként bakok állnak kötélcsi

s á rga

V

45. kép: OSTROMLKTRA,

K á m h e s z e t s ír ja , S z a k k a r a , V I . d i n a s z t ia

( A r n o l d 1 9 9 1 , 2 8 2 . 0.) .

92



gával, vagyis szakaszonként négy pár bak. Ebből miután részbenemelkedő terepről van szó 1 2 húzócsapat adódik, egyenként 30fővel, amit itt ráadásul meg kell kettőzni, hogy váltakozva tevékeny-kedhessenek, és ezzel is fokozzák a munka intenzitását. Míg tehátaz egyik csapat visszamegy, a második csapat máris tovább húzza a

következő követ. Egy vágány így kétpercenként szállít le egy követ,ami annyit tesz, hogy a teljes szállítási kapacitás egy kőre számítva40 másodperccel jobb, mint az igényelt 1 kő/perc, és szükséghely-zetben vagyis éppen a piramis építésének kezdeti szakaszában egy további vontatószakasszal nehézség nélkül növelhető.

Ekképp 24 ■30 = 720 vontatónk van, akikhez 80 asztalos, ke-nőember, előmunkás, vízhordó stb. rendelhető, tehát összesen800 ember.

Szükségünk van azonban még egy harmadik szállítási szakasz-ra: az ácsudvartól a piramis lábáig. Ez a kereken 200 méter ugyana legrövidebb távolság, ehelyütt viszont fáradságosnak bizonyul-

hat a mindenkor szükséges kövek egyenes vonalú szállítása egyteli kőmetsző műhelyben vagy kőraktárban. Mozgatható síndara

46. kép: U g y a n a z

AZ OSTROMLÉTRA

( K o t t m a n n 36. 0 . ) .

93



bokra volt szükség, hogy elérjék a vontatóberendezést, amelyek a piramisra felvivő öt út előtt voltak felszerelve. A sík vontatóbe-rendezésnél az imént leírt módon 515 = 75 ember dolgozott.Továbbá szükségünk van nyolc csapatra egyenként 18 emberrel,hogy a tömbökkel kimanőverezzünk az ácsudvarból ezekhez a rö-

vid sínszakaszokhoz, ez összesen 150 fő. Mivel itt sok emelőszükséges, az ottani csapatokat egyenként 3 fővel növeltük.

A számítások alapján, 75 + 150, további 225 fő jön ki, akik75 főnyi segéd, igazgatási és felügyelőszemélyzettel együtt tar-toznak egy ácsudvar 300 fős csapatába.

K a la n d o zá s a t t k ö rü l

Az egyiptomi kerék a piramisok korában még egy második külö-nös változatban is felbukkant. A piramidológusoknak vagyis

azoknak az embereknek, akik szuperpontos mérésekből szuper-merész következtetéseket vonnak le (Oskar Riedl lényegesen kriti-kusabb megfogalmazásában piramidiótáknak nevezi őket, de BobForrest „pyramyths” kifejezése is terjed) már régen feltűnt, hogya t t értéke a Kheopszpiramisból pontos közelítésben levezethető.Mert az alaplap két oldalhosszából, vagyis az alapkerület feléből és

a magasságból a fent megnevezett számok alapján adódik, hogy

(2 • 230,383 m) : 146,59 m = 3,143229... t t

A piramidológus Max Eyth 1902ben megjelent regényében, a Harc a Kheopsz-pirarnisértban, más láb (feet) mértékegységekkel

élt, és még jobb eredményt ért el:2 • 763,810 láb : 486,256 láb = 3,141596

( 2 • 232,809 m : 148,211 m = 3,141596...)

Eredménye öt tizedesig azonos a mai értékkel ( t t =

3,14159265...). Az egyiptomiak ezzel hajszálpontosan megköze-

lítették volna a kör négyszögesítését, mert a piramis alapjának te-rülete megfelel egy olyan körnek, amelynek a sugara a piramismagassága (47. kép).

94



47. kép: ELKGÁNS ÉS PRECÍZ KÖZELÍTÉS* MEGOLDÁS A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSÉRE:

a K h e o p s z - p i r a m i s m a g a ss á g á v a l m e g eg y ez ő su g a r ú k ö r k e r ü l e t e a z a l a p l a p

NÉGY ÉLÉNEK HOSSZÁVAL EGYENLŐ (ILLIG, TOVÁBBFEJLESZTVE L E P R E 1 2 7 . OLDALT).

Eyth eredménye ugyanakkor azt is megmutatja, hogy ez a pontosság egyedül egy romos építményen végzett méréstől függ,miközben feltételezik, hogy az állítólag lehetséges pontosság ke-vesebb, mint 1 mm. [1 2 9 ] Újfent más mérésekből az következik amint H. Kracke közli , hogy a ír értéke 3,1418... vagy3.1380... Ez a bölcs matematikus ráadásul felhívta a figyelmetarra, hogy Hérodotosz egy adatából is kinyomozható egy t t ér-ték. Ha a Kheopszpiramis mindegyik oldallapjának felszíne ak-

kora volt, mint egy négyzet, aminek az oldala a piramis magassá-ga (49. kép), akkor az ebből levezethető egyenlet t t értékére a3.1446... értéket adja (a számítás Krackénél [13 0 ]).

Nos, egyiptomi papiruszokból is ismerünk a irrc közelítő érté-keket, amelyek azonban 15002000 évvel később már igen pon-

tatlannak bizonyulnak. Ezekben ugyanis a (16:9)2 közelítésseldolgoztak, ami 3,16049...et eredményez. Ebből némelyek nemarra következtettek, hogy a piramis Trviszonylatai véletlenszerű-ek, hanem pengeéles elmével arra, hogy a piramisok még régeb

95



48. kép: Az APOTÉMA (AZ OLDALLAP MAGASSÁGA) AZ ALAPLAP OLDALÁNAK FELÉBŐ L

SZÁMÍTHATÓ KI, AZ ARANYMETSZÉS 1 , 6 1 8 - A S TÉNYEZŐ JÉVEL ( L e PRF. 1 2 7 . 0 . ) .

biek, és egy egészen más, még magasabb kultúrából kell származ-niuk. Néhány éwel ezelőtt a geológus Róbert M. Schoch R. A.Schwaller de Lubicz régi erózióérvét felhasználva abba a kísérlet-

be kezdett bele, hogy a Szfinxet, mint újabb óbirodalmi em-lékművet ebbe a fantasztikus múltba (Kr. e. VII. évezred) vigyevissza. [13 1] Mindeközben a Kr. e. 10 000es keltezést sem zárjaki. [1 3 2 ]

A szomszédos kultúrnépek a rrre részben jobb, részben rossz-abb közelítéseket használtak: a babiloniak a valamivel jobb t t = 3

+ 1/8 = 3,125 értékig dolgozták előre magukat, míg a zsidókhosszú ideig megelégedtek a sima 3mai. [133]Az elektronikai szakértő T. E. Conolly aztán arra a gondolat-

ra jutott, hogy az egyiptomiak nem mérőzsinórokkal, hanem mé-rőkerekekkel vihették fel alaprajzaikat a talajra. [1 3 4 ] Ha az alkal-mazott mérőkerék 1 könyök átmérőjű, akkor kerülete pontosan

Tr"'szeresét méri egy könyöknek. így meglepően pontos értékadódhat ir-re az épület méreteiben anélkül, hogy akár csak egyet-len gondolatot is fecséreltek volna a t t számszerű meghatározá-sára. A régi matematikusok pedig így még hosszabb ideig nem is-

96



merték fel, hogy máris olyan módszerekkel rendelkeznek, amivelrrt lényegesen pontosabban leképezhetik. De Conolly is a Lexikon dér Agyptologie verdiktjébe ütközött: „A mérőhenger elutasí-tandó.” [135]

Más töprengők közben azzal teszik fel a körre a „csúcsot”,hogy körök segítségével jutnak el a Kheopszpiramis pontos for-májához:

„Helyezzünk egy tetszőlegesen nagy kör alakú korongot simaalapra és görgessük rögzített pontból egy fordul atnyival to-vább. E szakasz végén helyezzük négyszer a kör alakú korongot

egymás fölé... és jelöljük meg a legmagasabb pontot. Ezzel már-is egyértelműen meghatároztuk a hajlásszöget és a piramisformát;csak össze kell kötni ezt a legmagasabb pontot az eredetileg rög-zített ponttal... Az eredmény pontosan megfelel a Kheopszpiramis körvonalának, hajlásszög: 51° 52’!... A t t körszámnak is kény-szerűen fel kell bukkanni aztán a piramis arányaiban; mert hisz a

szélessége (vagyis a kerülete) és magassága köradatokból született,a kör kerületéből és átmérőjéből. Es ebben nincs szerepe annak,hogy az egyiptomiak ismertéke ezt a számot vagy sem.” [136I

A mellékelt rajz [13 7 ] mégis cáfolja a bizonyítani kívánt viszonyt.Ezért nem kell megbénulnunk a tisztelettől a csodálatos tt

konstrukció előtt (50. kép), még ha további ilyen kapcsolatokra is

49. kép: A K e ie o p sz -a rá n y o k H é r o d o t o s z a la p já n :

AZ OLDALLAPOK FELÜLETE MEGEGYEZŐ MÉRETŰ AZZAL A NÉGYZETTEL, AMINEK OLDA

LA A PIRAMIS MAGASSÁGA (T oM PKIN S 2 1 0 . 0 . ) .

97



50. kép: A K h e o p sz -p ira m i s o l d a l a in a k r e l á c ió i k ö z v e t l e n ü l a d ó d n a k e g y

GÖRGŐ SEGÍTSÉGÉVEL: AZ 1 KÖNYÖK ÁTMÉRŐJŰ MÉRŐHENGER EGY TELJES KÖRBEFOR-

DÍTÁSA KIADJA AZ ALAPÉL FELÉT ( 3 , 1 4 1 5 9 KÖNYÖK), NÉGY MÉRŐHENGER EGYMÁS

FÖLÖTT ( 4 KÖNYÖK) KIADJA A MAGASSÁGOT. 3 , 1 4 1 5 9 : 4 = 11 : 1 4

( M e n d e l s s o h n 7 1 . o . ) .

bukkantak. [138] Sokkal inkább azt kellene meggondolnunk, hogya Kheopsz hajlásszöge másként, méghozzá sokkal egyszerűbbmódon is előállítható. Szokásos módon a régi egyiptomiak egészszámokban rögzítették a piramis magasságának viszonyát a pira-mis alapkerületének feléhez. A Kheopsznál a 14:11 viszonythasználták (51. kép).

Ebből közvetlenül adódik az 51 ° 50’ 35” hajlásszög és a t t „kö-zelítő értéke”, 3,1428. A meredekség minimális megváltoztatásaaz 51° 49’ 42”et adja, ami az aranymetszésnek felel meg (azalapkerület fele • 1,618 = az oldallap magassága (48. kép). A t t

jobb közelítését az 51° 51’ 14”es szög adná. [139] Ez a háromszög a gyakorlati kivitelben egymásba megy át. így csupán arróllehet vitázni, hogy a Kheopszpiramis véletlenül tesze elegetennek a három relációnak, vagy azt egy matematikai géniusz ha-tározta meg.

JVlár a Khefrénpiramis is az első lehetőségre szűkíti a választást.Az építész vagy a fáraó ugyanis itt a szent háromszög mellettdöntött a 4:3as arányokkal, amit hét további piramisnál is előny- ben részesítettek, viszont a Kheopszszög csak két másik alka-

98



lommal bukkan fel. [1 4 0 ] Ennyiben a Khefrénpiramis lenne a„legegyiptomiasabb” piramis az összes közül, amely valaha is a„nagy” nevet viselte. De hogy lehetne ezt a 4:3 arányt, s a többit,17:18 (Sznofru), 14:9 (III. Amenhemet), 7:6 (I. Szeszosztrisz),7:5 (Sznofru), 5:4 (Mükerinosz) vagy 3:2 (Unasz) körökkel, rrközelítéssel vagy hasonló matematikai relációkkal magyarázni ?

Itt mindenki csődöt mond, aki a TTre esküszik.

Ebből leszűrhető, hogy még az oly pedánsan kimért Kheopszpiramisban is valamennyi viszonyszám több módszerrel előállítha-

tó. Ha az összes beleérzett viszonyszám tudatos meggondoláseredménye lenne, akkor olyan építménnyel lenne dolgunk,amely bár sokféle előzetes adat reménytelen determinációjábansínylődne, azaz az építész nem rendelkezne semmilyen szabad-sággal, mégis zseniális alkotásnak számítana.

Ludwig Borchardt ironikusan megjegyezte: „Hogy a piramis-

teoretikusok is megtalálják számításukat, szeretnék nekik leg-alább egy kis tippet adni, s nem kétlem, hogy ez szíves fogadta-tásra talál: a természetes logaritmus alapját (e = 2,71828...) ed-dig még nem találták meg a piramisban. És mégis könnyen ki-mutatható. Elég csak a Szahure király abuszíri piramisa mellettfekvő királynői piramisnál aminek dőlésszöge (4 + 1/2 + 1/4)

a kerületet a magasság kétszeresével elosztani:

K/m = 4 (4+3/4)/7 = 19/7,

SÍ. kép: A PIRAMIS ARÁ-

NYAIT TÜKRÖZŐ HÁROM-

SZÖG: APOTFMA

X : MAGASSÁG H : AZ ALAPÉL

FELE B. A KHEFRÉNNÉL

5 : 4 : 3 , A KhEOPSZNÁL

„CSAK” 1 7 , 8 : 1 4 : 1 1

( L a u e r 2 7 4 . o . ) .

99



52. kép: A K h e o p s z b e l s e je a v i l á g és ü d v t ö r t é n k i . k m M EG JE LE NIT ŐJE KÉ NT

( E d g a r / E d g a r 8 6 . o .) .

100



hogy a 2,7143...at megkapjuk, vagyis az „e” értékét 1,5 ezrednyi hibával!” [1 4 1 ]

Hagyjuk is el ezt a terepet, ahol olyan kétes gyorsasággal sodród-

hatunk át a piramidológiába. Itt még az is bizonyítható, hogy aKheopszpiramis járatai és kamrái minden apró részletre kiterje-dően visszaadják az emberiség egészének történelmét [ 141], de a

Nílus folyását is utánozza a felső folyásától egészen a deltáig. [14 3 IEzért elég csak utalnunk az efféle ötletek számos cáfolatára L.Borchardt óta (legutóbb pl. Dröfiler [1 4 4 ]).

101



53. kép:U . H ö l s c h e r c i k k -

CAKKRÁMPÁJA A FORDU-

LÖHELYEKEN NEM

HAGY TERET A v o n t a

t ó c s a p a t n a k (G o y o n

63. o.).

semmiféle rámpamaradványokról. [14 7 ] Megtalálhatók viszontkülönböző más piramisoknál, még ha vitatott is, hogy elsődleges,

vagy csak a későbbi idők másodlagos rámpáiról vane szó. [1 4 8 ]Érdekes módon éppen a félig kész piramisoknál nem maradtakfenn rámpamaradványok. A hiányzó anyag igen különös megfon-tolást eredményezett, mellyel a rámpaeszme fennmaradhatottanélkül, hogy a rámpáknak bármi nyoma is maradt volna:

„Esetleg a rámpák anyagát mindig újból felhasználták, amíg új

piramisokat emeltek.” [14 9 ]

Na persze kérdés: nem lett volna túlságosan értelmetlen munka400 000 köbmétert piramisról piramisra cipelni, amikor azagyagtégla már az első bontásnál eltörik? Hova tűntek volna te

54. kép: P f .t r i e h o mo k r á mpá ja TERJEDEL

MÉT TEKINTVE TÖBB

SZÖRÖSE A PIRAMISNAK

(G o y o n 54. o.).

104



hát az ominózus rámpák, ha már egyszer, legalábbis állítólag, bi-zonyosan léteztek?

Elsőként bizonyára Uvo Hölscher emelt feljárókat a piramishoz(53. kép). Ezek még nem egyenesen futnak neki az építménynek,hanem cikkcakkalakban simulnak annak oldalához. [15 0 ] Alkal-masint elcsodálkozhatunk azon, hogy a vonatatócsapat mikénttudta leküzdeni a számos éles kanyart. Egy ilyen menetoszlopnakkellett aztán a hely: míg a kő majdnem az oldalára fordult, a leg-első vontatóknak egy félkört kellett megtenni, melynek sugara

húsz vagy még több métert is kitehetett. Ezekről a nagy forduló-helyekről Hölscher nem gondoskodott: e mulasztásával a képze-let síkján mozgó újabb rámpakészítők majd csak évtizedekkel ké-sőbb találkoznak. „Elvileg” a csapat egy szakasz végén egyszerű-en oldalt cserélhetett, és az ellenkező irányba húzta tovább. Agyakorlatban a tömböt egyáltalán nem vihetik el a forgatópontig,

mert e mozzanathoz hiányozna a talaj a lábuk alól.

A

APRÓ RÁMPÁVAL: A)

FÜGGŐLEGES VETÜLF.T,

B) ALAPRAJZ. A RÁMPÁK

VÉGÉN TÚL KEVÉS A

FIELY A VONTATÓKNAK,

A TAPADÁSI SÚRLÓDÁST

PEDIG TÚL GYAKRAN

KELL LEKÜZDENI

(Lau er 259. 0 .).

105



Louis Croon 1925ben mutatta be első vázlatát (55. kép). Nálanagy számú, kis rámpa vezetett körbe a piramis belső téglatestekörül. [15 1] Ennek ellenére a piramis térfogatának egynegyedevolt szükséges a rámpát alkotó anyaghoz. [1 5 2 ] Ezen túl e mere-dek feljárók a számos hirtelen irányváltással minden vontatócsa- patot zsákutcába csalogattak és kétségbeesésbe kergettek volna.

Croon ezután az egyiptológus Ludwig Borchardt kutatásában vettrészt. O Sznofru meidumi piramisához javasolt egy agyagtéglá- ból készült feljárót, ami egyenesen fut neki a piramis oldalának

(56. és 57. kép). A Kheopszpiramisra átszámolva ez egy 3332méter hosszú ideiglenes mert a rámpát mint ilyet ugyanakkorle is kellene bontani segédszerkezetet jelentene. [153] Aki nemrémül meg az ehhez szükséges térfogattól, annak még két másiklehetetlenséget is el kell fogadnia: a feljáró betemetné a 660 mé-terre fekvő Níluscsatornát, és messze mögötte végződne. Egy

ilyen feljárót a piramis minden kész kőrétege után egész hosszá- ban egyenlő mértékben meg kellene magasítani. Ez az egész vontatóút vonatkozásában nem csupán a csúszópálya megemelését

jelenti, hanem a töltés vagy az alátámasztás szélesítését is. Vagy-is kétszázszori felújítás és magasítás, jóllehet a szállítmánynak le-hetőleg egyetlen perc késedelmet sem szabad szenvednie. Louis

Croon feljárómetszetei egyértelművé teszik, hogy mekkora ráfor-dítást igényelne ennek a feljárónak a megépítése is, és hogy mi-lyen megoldatlan probléma a folyó szállítási munkálatok közbena vontatóút ugyancsak folyamatosan építése és megemelése.

56. kép: L. B o r c h a r d t é s L. C r o o n ó r iá s i, m e r e d ek r ám p á ja m e t sz e t b e n

( S ta d e lm a n n 2 5 4 . 0.) .

106



Segítség ígérkezett, amikor az egyiptológus JeanPhilippe Laner egy olyan feljárót tervezett, ami növekvő magasságával megfelel-ne a változó igényeknek, elvégre a kőtömbszükséglet a növekvőmagassággal együtt rendkívül gyorsan csökken. Lauer a követ-kező példaszámítást hozza: 64 000 tömb alkotja az alapréteget,

fele magasságnál már csak 16 000 tömb kell, míg 7/8ad magas-ságban 1000 tömb szükséges egy réteghez. Minél magasabbranövekszik az építmény, annál kevesebb követ kell felrakni. [15 4 ]Még érthetőbben világította meg mindezt Stadelmann (58. kép).A 15 méteres magassághoz máris felhasználják a Kheopszpira-mis terjedelmének több mint harmadát, 30 méternél pedig többmint a felét; a 100 méter feletti részre, tehát a maradék 46 mé-terre pedig csupán az építőanyag három százaléka jut. [155]

57 . kép: A B o r c h a r d t - C r o o n - r á m p a r é t e g s z e r ű FELHÚZÁSA o l d a l r ó l é s

METSZETBEN. MlNDF.N ÚJ PIRAMISRÉTEGNÉL SZÉLESÍTENI KELL A RÁMPA ALAPJÁT ÉS

f u t ó f e l ü l e t é t ( G o y o n 5 8 . o . ) .

107



Lauer ezért egy olyan feljárót javasol, ami a kezdeti 70 méter-ről folyamatosan 2,5 méteres hordfelületszélességre csökkenne(59. kép). Ezért nem kell ellentétben Croonnal és Borchardttal a rámpát minden magasításkor kiszélesítenie. A feljáróhozhasznált anyag így is igen tekintélyes marad: meredeksége és az

alapzat szélessége függvényében 500 000től 1 millió köbméte-rig terjedő eredmények jönnek ki. Ez annyit jelent, hogy a pira-mis terjedelmének egyötödét vagy egyhatodát pótlólag feljáró-ként használják fel, és azt az építkezés végeztével lebontják. [156]Ha pedig Lauer olyan kis meredekséggel számolt volna az építés-nél, amint azt Goyon kívánja, akkor a feljáró térfogata alighanemmegfelelne a piramis összterjedelmének. Ugyanakkor e javallato-kat mégiscsak megkérdőjelezi az a körülmény, hogy a feljáróképítési volumene óriási, a rámpán pedig nem lehet egyszerreközlekedni, és azt folyamatosan magasítani is.

Tekeredő, avagy csigarámpák

A problémák orvoslására újra és újra felüti fejét egy csigaformá- jú feljáró javaslata. Először valószínűleg Moses B. Cotswortbnál ő egyébként naptárspecialistaként is tevékenykedett , aki az-

zal az őrült javaslattal állt elő, hogy a piramis „előre” felhúzottdéli falának árnyékában minden további munka nyugodtanlezajlódhatott. [15 7 ] Egyébként 1935ben némiképp mellékesen

N. F. Wheeler tesz említést a tekeredő feljárókról. Costworth kétfeljáróval futtatta körbe a piramist, T. B. Pittmann, Dows

Dunham és Walter Vose 1951ben az ún. Bostonmegoldással állt

elő, ami négy sarokról induló négy feljárót vizionál. [158]

Georges Goyon ezt követően megpróbálta a tekeredő rámpát gyakorlatiasabbá tenni, zavarta ugyanis a korábban javasolt feljárókmeredeksége. O csupán háromujjnyi, azaz 5,6 cm emelkedést ja-vasol 1 méteren, bár tudta, hogy ez 2067 méter hosszú rámpát

eredményez. Azonkívül nem tetszett neki, hogy a használt vontatóút csak kereken három méter szélességű. [159] A piramist ezértegyetlen rámpába csomagolja, melynek elülső vége folyamatosan

108



58. kép: AZ ÉPÜLET TÖMEGÉNEK ELOSZLÁSA A KHEOPSZPIRAMISBAN

( S t a d e l m a n n 1 9 9 0 , 2 6 1 . o . ) .

59. kép: J . - P . L a u e r r á m p á j a .

BÁR ITT IS MINDEN RÉTEGNÉL MAGASÍTANI KELI. A FUTÓFELÜLETET, DE NEM LENNE

SZÜKSÉG AZ ALAP FOLYTONOS SZÉLESÍTÉSÉRE (STADELMANN 1 9 9 0 , 2 6 1 . ( ) . ) .

109



növekszik felfelé (60. kép). Goyon átlagosan 14 méter széles vontatóúttal számol (24 méterről 6 méterre csökkenve; [16 0 ]), éshangsúlyozza, hogy a hajlásszög leküzdhető marad, a gizai fenn-síkot pedig nem torlaszolja el egy óriásfeljáró. Ehhez egy igenkomoly hátrányt előnnyé kell kovácsolnia, amikor a következőt

állítja: „Ez az egyetlen rendszer, amely lehetővé teszi a piramiscsúcsáról kezdődő kiegyengetést.” [16 1]

így pl. Hérodotosz gépeiről, az általa leírt, felülről lefelé haladókiegyengetéssel szemben, nem vesz tudomást.

Valójában szinte megoldhatatlan feladat elé állította magát az-zal, hogy a rámpa teljesen beborítja a piramist. Ez a rámpaburokmég mindig nagyon nagy terjedelmű, majdnem 400 000 köbmé-ter, vagyis egyhatoda a piramis térfogatának [i6x\ és teljesen be-fedi a piramis felszínét. Ezzel azonban az építmény kimérése isszinte lehetetlenné válik, hiszen négy bázispontban hiányoznak a

hosszúság, szélesség és magasság méréséhez szükséges vonatkoz-tatási helyek. Ráadásul ez kétszeresen is zavaró. Először is a köz- ponti építmény éleit röviddel felállítása után a rámpa elfedi, amiigen fájdalmas dolog a mérést végző szakemberek számára. Haaztán a rámpaborítást fentről lefelé folyamatosan lehordják, és a burkolatot a pengeéles saroksorjával együtt felhelyezik, akkor a

finombeállítás ismételten lehetetlen az elfedett bázispontok mi-att. Goyon a kettős problémát lényegileg annyiban hagyja, és amegoldását rábízza saját szavaival: „bárhogy is legyen” a régiegyiptomiak ötletgazdagságára és precíziójára.

Későbbi kritikusok, mint O. Riedl, ezt a hiányzó pontos mérhe

tőségi lehetőséget rótták fel a Goyonféle modell hibájául. Riedlezen túlmenően joggal kifogásolta, hogy a vontatócsapatok fen-tebb már nem tudták volna „bevenni a kanyart”. Ugyanis amikora vontatócsapat elülső sora oldalirányba mozdul a kanyarban, amögötte vonszolt kő máris 10, 20 vagy 40 méterrel vált irányt.[16 3] Alig több mint hatméteres útszélességnél a vontatóknak a

levegőben kellene járniuklebegniük (61. kép), vagy a követ min-den kanyarban nagy emelőkkel kellene vesződségesen körbe-húzniuk. Ez ismét nem engedi meg a vontatócsapatok gyors egy

110



60. kép: G . G oy on csigarámpája, amely máig a leg elte r je d te b b rámpamo

DELL. HÁTRÁNYAI: TÚL SZŰK ÉS FELFELÉ HALADVA TÚL SOK KANYAR VAN BENNE, AZ

ÉPÜLET BEMÉRÉSE ÉS A RÁMPA MEGSZERKESZTÉSE ALIG LEHETSÉGES (GOYON 64 . 0.).

61. kép:EGY NAGYMÉRETŰ

TÖMB SZÁLLÍTÁSA

( G o y o n 62. o. a l a p

j á n ). A SZERZŐK ÁLTAL

BEMONTÍROZOTT VON-

TATÓCSAPATNAK A KA-

NYAROKBAN SZABADON

LEBEGVE KELLENE

DOLGOZNI.

111



másutánját, mivel a kőszállító szánok sajnos nem csomagszállítókocsik, ügyesen csapágyazott első tengellyel, melyek vékony pe-ronon haladó hosszú konvojban is tartanák a nyomot; a széprámpák gyorsan következő felsőbb fordulóikon bizonyára kihasz-nálatlanok maradnak.

Ennek ellenére a teljesen meddő rámpológia egyáltalán nem érvéget Goyonnal, ellenkezőleg. Két népszerű könyv, melyek sokszép illusztrációval kívánnak bevezetni a piramisépítkezések min-dennapjaiba, minden lehetetlensége ellenére továbbra is a kör

62. kép: A G o y o n - f é l e c s i g a r á m p a b e l s ő s z e r k e z e t e .E g y 2 0 m éter magas, rézsűre ra k o t t vá ly og tég la rámpának azonban egé-

szen MÁS BELSŐ VÁZZAL KELL RENDELKEZNIE ÁLLANDÓ ÁTNEDVESÍTKS ÉS KOMOLY

TERHELÉS MELLETT (GOYON I S I . 0 .) .

112



betekeredő rámpát tekinti végső bölcsességnek. [1 6 4 ] Bár kissékételkedve 1993ban még a négyes „á la Boston” rámpát is elő-hozzák a szertárból. [16 5]

Végül is 1998ban minden ismét olyan lesz, mint Goyon alatta „régi szép időkben”. Éppen Rudolf Gantcnbrink - az a régész-építész, aki az általa készített robottal megvizsgálta a „király-nékamra” szellőzőaknáit, míg Stadelmann professzor le nemkapcsolta nála az áramot , áll elő újból a Goyonféle körrámpák-kal. Mivel a meidumi piramist nem beomlott romnak, hanemegy nem teljesen kibontott építkezés helyének tartja, gigantikus

hordalékhegyet javasol körrámpának. [16 6] Számítógépes szimu-lációja sajnos nem ad magyarázatot arra, hogy egy túl szűk ka-nyar hirtelen miért lesz elegendő sugarú attól, hogy nem ho-mokból, hanem hordalékból építik fel.

Belső feljárók és kombinált modellek

Még Rainer Stadelmann [1 6 7 I számára is „nyilvánvaló”, hogy aköveket a piramis magasságának kétharmadáig csak rámpákon le

63. kép: D . A r n o l d b e l s ő RÁMPÁJA. A f o r d u l ó p l a t f o r m t ú l k i c s i , a z á r ó

rám pa TÚL MEREDEK (EDWARDS 2 6 7 . 0 . ) .

113



64. kép: S t a d e l m a n n k o m b ir ám p a m o d e llje i:

a z ELSŐ FÁZISOK 1 6 INDULÓRÁMPÁVAL, 8 KÖZTESRÁMPÁVAL ÉS EGY NAGY OLDAL-

RÁMPA ( S t a d e l m a n n 1 9 9 0 , 2 6 7 . o .) .

114



65. kép: S t a d e l m a n n k o m b i r á m p a m o d e l l j e :

A FELSŐ HARMAD ÉPÍTÉSEKOR SZÁRNYRÁMPA ÉS CIKKCAKKRÁMPA (STADELMANN 1 9 9 0 ,

2 6 8 . 0 . ) .

115



hetett felvinni és elhelyezni. Ugyanúgy elveti viszont az egyetlen,derékszögben a piramis oldalához vezető feljáró modelljét, minta spirálrámpát. [16 8 ] A Kheopszpiramisnál Dieter Amold külön-leges modelljét sem hagyja érvényesülni. Arnold a középbiroda-lom piramisaihoz olyan rafináltan vezetett belső feljárót javasol,amely behatol az épülettestbe, hogy aztán cirka 60 méteres ma-gasságban fordítson, és így érjen el kereken 90 méteres magas-ságba. A Kheopszpiramis sokféle belső építménye azonban„igen masszívan” ellenáll ennek az elgondolásnak. [16 9] Időköz-

ben Arnold maga „puszta képzeletként mondott búcsút minden

eddig javasolt elméleti rendszernek,” a sajátját sem tekintve kivé-telnek. [1 7 0 ]

Stadelmann közvetlenül ezt megelőzően ajánlott még egy fantá-ziadús hogy ne mondjam fantasztikus kombimodellt (64. kép):20 méterig 16 rámpa emelkedik minden oldalról. Ezt követi az

átmenet egyfajta toronyszerű lépcsőzetes építménybe kis cikkcakkrámpákkal. Ezután következik egy nagy rámpa, amely a pira-mis egyik oldalára támaszkodik és 1 0 0 méteres magasságig ér.A tulajdonképpeni csúcsot aztán ismét egy cikkcakkrámpa teszihozzáférhetővé. [1 7 1 ] Egy szkeptikus kortárs valószínűleg a hom-lokához kapna, ha maga elé képzelné mindezen rámpák ame-

lyeket váltakozva építettek fel, majd bontottak le ismét teljesössztérfogatát. Ehhez hozzáadódik még, hogy Stadelmann arámpákon felül további kisegítőeszközöket is alkalmaz. A piramiscsúcsa alatt így mégis látni véli Hérodotosz masináinak sűrűmunkálkodását, ökrök vontatnak meredek rámpákon, és semmi-képpen sem hagyná ki az emelő csigasort sem. [1 7 2 ] Itt búcsúzik

el az egyiptológia önhibájából eredő képtelenségek miatt azóbirodalomtól, amit mi nem engedhetünk meg magunknak.Stadelmann becsületére válik, hogy nagyon határozottan [17 3 ] lépfel saját kritikusaként [1741/ míg az illusztrátorok, mint MatthiasSchulz [17 5] hűek maradtak saját ötleteikhez.A legújabb változattal Herbert Pitlik mérnök úr állt elő 1992ben.Gyanúsak előtte a magas külső rámpák, ezért 14 méter fölött márcsak az épülettesten belül tudja elképzeli a szállítórámpákat. [17 6 ]Rámpáinak emelkedése drasztikusan megnőtt, mert, mint fentebb

116



említettük, a tömböket nyolc fő által mozgatott horgonycsörlőkkel huzatja fel. Harmincöt centimétert emelkednek minden mé-teren, ellentétben azzal az 5,6 centiméterrel, amit Goyon számítki saját rámpáira. [1 7 7 ] A horgonycsörlőnek az az előnye, hogy7 el-vileg szűk fordulókat is megenged. A kis kanyarszélességeknélmindenesetre két vagy három csörlőt kellene egymás után helyez-ni, és a kőtömböket alig egyméternyi „utazás” után ismét másként befogni. Miután a tapadási súrlódás lényegesen nagyobb, mint ahaladási súrlódás, az embereknek őrülten nagy teljesítményt kel-lene nyújtaniuk a csörlőknél az ismételt „nekiindulások” miatt.

Emlékezzünk korábbi kijelentésünkre, miszerint a csörlő nemhelyezhető el az egyiptomi „építészet és kultúra képébe”, és kri-tikus összefoglalásunkra: valamennyi feljáró céljára szolgáló épít-mény túl nagy terjedelmű. Ez okból már Diodórosz első könyvé- ben és Pliniusnál is azt olvashatjuk, hogy a rámpa sóból és salét-

romból állt, így könnyen fel lehetett oldatni a Nílus vizével. [17 8 ]A régieknél csupán arról nem történik említés, hogy honnanszármazott az a csekély 400 000 köbméter só és salétrom, és ho-gyan méregtelenítették az oldást követően a Nílus deltáját. Azegyenes feljáró zavarja a melléképítmények építését, és kilométe-rekkel túlnyúlna a völgytemplomon, a kikötőn és a csatornán, ha-

csak nem a Nílustól távoli irányba vezetne a fennsíkon. A csiga-lépcső nem csupán az építmény bemérését akadályozza, hanemfelső, szűkebb fordulóiban járhatatlan is a vontatóegységek szá-mára. Az összes kombimodell ismételten azt a benyomást kelti:

jobb, hogy sosem próbálták ki őket a gyakorlatban. Az pedigszinte felfoghatatlan, hogy a „gépek” Stadelmannál egészen az

emelő csigasorokig egytől egyik mind csak 1 0 0 méter fölöttimagasságban kezdenek el működni.

A legdrámaibb természetesen magának a rámpának az építése.Hogyan erősítenek meg egy 100 méter magas, meredek rámpát?Miután maga a kőpirainis is hajlamos a „szétfolyásra”, amint aztPeter Mendelssohn részletesen kifejtette [17 9 ], ez a veszély össze-hasonlíthatatlanul nagyobb a levegőn szárított téglák és a közé-

jük kevert szalma esetében. Rengeteg kitámasztásra lehetett

117



szükség a szárnyainál. A spirálfeljáró merőleges támaszfalakatigényelt az igen ferde alapozásnál; ez bonyolult belső struktúrá-kat követel meg, amely dolog vonatkozásai messze túlnyúlnakegy ideiglenes jellegű segédszerkezet kérdéskörén (62. kép).Mindenesetre Gantenbrink hordalékhegye önmagát stabilizálná.

Mindehhez súlyosbító, jobban mondva „lazító” tényezőként járulmég egy körülmény.

Gyakorlatilag minden rámpológus abból indul ki, hogy a csúszópálya nedvesítésre kerül. Ezt az elképzelést alátámasztja egyszobortranszport ábrázolása, ahol több férfi vizet vagy más folya-dékot cipel magával korsókban, amit aztán a vontatószánkók eléöntenek, üe vajon mennyire marad stabil egy 40 méter magasagyagfal, amelyre szüntelenül vizet locsolnak, mert a számításokszerint percenként követték egymást a csapatok. Belátható, hogyez az agyagépítmény sohasem jutna túl kezdetein, mert az agyag-téglákból igen gyorsan agyagbucka, aztán pedig szétfolyó agyag-

kása lenne. [1 8 0 ]És hogy néz ki egy vontatócsapat a nedves agyagon? Képzel- jünk magunk elé 2030, vizes agyagban ideoda csúszkáló, kisik-ló, sőt lezuhanó embert, akiknek egy teljesen kontroll nélkülmozgó, irányíthatatlan szánt kell a nehéz kővel feljebb ráncigálni. Meg vagyunk győződve róla, hogy egy ilyen kísérletre csak

egyetlen egyszer kerülhetett volna sor. Legkésőbb ezen a pontonnem csupán minden rámpa, hanem a hozzájuk tartozó elméletekis megbillenek és megdőlnek.

Korlátozásképp természetesen meg kell jegyeznünk, hogy egyál-talán nem tagadjuk valamiféle rámpa létezését, mint ahogy azok

egyfelől töredékesen meg is találhatóak a helyszínen (pl.Meidum vagy a Haase által felvonultatott kisebb rámpa Abüdoszmellett); másfelől ezeknek írásos emlékük is maradt. így aPapyrus Anastasi I. egy 730 könyök hosszú rámpáról beszél. [18 1]De egy ilyen hosszú, kereken 370 méteres feljáró sem bizonyítékarra nézve, hogy valaha is építettek volna kilométer hosszú, 80,

1 0 0 vagy 140 méter magas rámpákat. Éppoly kevéssé szabad 600méteres vagy még hosszabb, tömör kőből és az „örökkévalóság-nak” készített felvezető utakból düledező agyagból dagasztott,

118



égbe nyúló rámpákra következtetni. Mi magunk az alacsony rám- pák létét is fontolóra vesszük, melyekkel az első 1 0 vagy 15 mé-teres magasságot leküzdhették a piramisnál. Az általunk ajánlottcsigaköteles megoldás természetesen tetszőleges meredekségűrámpával kombinálható! Felhasználásánál még előnyös is lenne,

ha a rámpát nem töltik túl laposra, mert különben a csigakötélnem fejti ki lényegi hatását.

Egyszerű emelőkészülékek

Nos, már Hérodotosz megmutatta a módszert, amellyel a teher-szállítás rámpák nélkül is működhetne, éppen csak az általa leírtgépeket kellene munkába állítani. Az építész Udo Hölscher 1912

ben tervezett egyfajta emelőszerkezetet, amely bizonyos leletek-kel valóban harmonizál (6 8 . kép). Miután a Kheopszpiramist

borító gránitköveken mély barázdákat, a hozzá tartozó völgytemplomban pedig 25 cm átmérőjű és mélységű talajba fúrtlyukakat fedezett fel, ezekbe a lyukakba gerendaállványzatot állít-tatott, amely segítségével a tömbök egy művészien megalkotottrendszer segítségével megemelhetők lehettek. Az egyiptológiaazonban nem fogadta el ezt az ötletet, mert ehhez fordítócsiga,

csörlő és acélkampó szükségeltetik, három olyan dolog, amit azősi Egyiptom számára a kutatók még ha igen, akkor is csaknagy kétségek közepette engedélyeznének. [1 8 2 ] Ugyanezenokokból utasították vissza [183] szintén mindig nagy vehemenciá-val megfelelőbb indoklással alátámasztva az óegyiptomi eme-

ISdarut (67. kép) is.

Következőként A. Choisy és G. Legrain tekintette Champollionegy kora XIX. századi leletét emelőeszköznek. A már említett fakörszeletről van szó. Legrain minden egyes tömböt két ilyen fakörszeletre helyez, és hintaként szeretné használni: a tömböt bal-ra hintáztatja, jobbra alá egy támaszték (69. kép); most jobbra

mozdítja, balról egy nagyobb gerenda aláhelyezve, és így tovább.Ezt a módszert billenöszánnak [184] vagy hintázó felvonásnak [18 5]nevezik. L. Croon már 1925ben szembefordult ezzel az elgon

119



66. kép: A KÉPZELET SZÜLTE MEGOLDÁSOK ILLUSZTRÁLÁSÁRA:

JEAN-JACQUES LOUP JAVASLATA A MEXIKÓI PIRAMISOK ÉPÍTÉSÉRE (ILLIG RAJZA J . J .LOUP UTÁN).

67. kép:

A Z EGYIPTOLÓGUSOK

ÁLTAL MINDIG ELUTA

SÍTOTT BAKOS EMELŐ

(CiOYON 47. () .) .

120



dolással, hisz kivitelezése során a hintáztató nagyon gyorsan ész-revenné, hogy a tömböt minden egyes hintáztató mozgásnálnagy erővel igen csak meg kellene emelnie: csak a legelső, fél billegésnél küzdené le elegánsan a nehézségi erőt. S. Clarké ésR. Engelbach 1930ban aztán ezt a libikókát a kiigazítást szolgáló

segédeszközként értelmezte át (71. kép), melyekkel a tömböket ahelyükön állítólag a megfelelő pozícióba állíthatták. [18 6 ] Azon- ban ezt sem tudták bizonyítani; mégis úgy tűnik, hogy az egyip-tológus Arnold 1984ben újból előállt vele, anélkül, hogy javítottvolna az eredeti elképzelésen. [18 7 ]

Sokkal jobbak lettek volna azok az emelő segédeszközök (70.kép), amelyeket Sir Flinders Petrie tervezett. [18 8 I Ezek a tömbö-ket valóban csak meghimbálnák, s nem úgy, mint a „billenőszá-nok”, meg is emelnék (legalábbis Goyon illusztrációja alapján, azelmaradhatatlan gerendákkal; lásd a 69. képen). Mindazonáltal

velük egyedül nem lehetne államot építeni, illetőleg egyetlen pi-ramist sem, mert túl gyorsan és túl gyakran kellene megerősíteniPetrie támasztékait.

68 . kép:E m e lő r e n d s z e r

U . H ö l s c h e r a la p

já n ( G o y o n 4 9 . 0.).

121



Louis Croon, aki minden rámpát elvetett számításai elvégzéseután, 1925ben ugyancsak kifejlesztett egy alternatív modellt,visszanyúlva az ősi egyiptomi vízmerítőre, a sadúfra (72. kép). Ez-zel az eszközzel osztják szét még ma is a Nílus vizét. Egy függő-leges póznára mozgatható keresztfát rögzítenek, és a rövidebb

végére súlyt helyeznek. A másik végén függ a víztartó edény.Az üres „vödröt” a vízbe lehet engedni úgy, hogy a hosszú eme-lőkarként szolgáló keresztfát megsüllyesztik, hogy aztán az el-lensúlynak köszönhetően a teli „vödröt” is könnyen magasbaemelhessék, és a vizet a magasabban fekvő öntözőcsatornákbaszétoszthassák. Croon tehát egy hordozható sadúfot konstruált,amely, pontosan úgy, ahogy Hérodotosz leírta, a tömböt mindigegy fokkal feljebb tudta emelni (73. kép). így aztán magát a sadú-fot kellett újra és újra a következő fokra vinni. [18 9] Ez az „újra ésújra” azonban megfeneklik a számtalan kő napi több százszori át-helyezésén (355 köbméter naponta [19 0 ]). Majd 1970ben a mér-

nök Olaf Tellefsen újból síkraszállt e módszer mellett, de nemkeltett vele jelentős visszhangot. [19 1]

Daruállványok és emelhető szállítólapok

H. Strub-Roessler 1952ben lépett a színre. Hérodotosznak meg-felelően föntről lefelé építette a burkolatot, úgy, hogy az ehhez

69. kép: A . C i i o i s y

é s G . L e g r a i „ h i n -

TAFELVONÓJA” VAGY

BILLENŐSZÁNJA.

A KERESZTGERENDA

MEGAKADÁLYOZ MINDEN TOVÁBBI FELBILLE-

n é s t ( G o y o n

4 5 . 0.).

122



szükséges köveket nagy, fából készült daruállványokkal emelte fel(74. kép). Ezek a daraállványok megdőltek, ha kellett, hogy a kö-veket ne csak felemeljék, hanem végül is a piramis oldala ferde „előrefelfelé” meg is lóbálják. Ezekre a munkálatokra javasol-ta a fentebb leírt horgonycsörlős módszert. A talajon elhelyezve,egy rendkívül hosszú kötélen keresztül a daruállványoknak mégmessze felfelé is mozogniuk kellett volna. Az egyiptológusokazonban máris meghiúsították ezen elképzelés diadalmenetét acsörlő miatt, amely szerintük nem felelne meg a piramisok korá-nak. [1 9 2 ] Miután sem a Kheopsznál, sem más piramisnál nem ta-

láltak olyan burkolókövet, ami a különleges, StrubRoessler általkívánt módon lett volna megfaragva (84. kép), így ezt az elképze-lést végérvényesen elvetették.

Éppen a csörlő, tehát alapjában véve az egyszerű köteles csörlőtámad fel hamvaiból egy legújabb tervezetben. Oskar Riedl hasz-

nálja igen eredeti elképzelése sarokpontjaként. Miután a na-gyobb rámpák minden értelemben tarthatatlannak tűntek előtte,átgondolta Hérodotosz egy másik masináját. Ez ugyancsak a fer-de lejtővel dolgozott, de egész más módon: a piramis meredekenemelkedő oldala szolgált most ferde síkként, melyre ráakasztottaa szállítólapokat. Ezeket a lapokat azonban nem csak egyszerűen

felhúzatta, hanem rajtuk és velük egy igen körülményes procedú-ra is zajlott (75. kép).

A szállítólap két kötélen függ, amelyet a piramis törzsének ma-gasságából két csőrlővel emelnek fel. Bal és jobb oldalt a szállító-lapon is van egyegy csörlő.

Helyezzünk először egy tömböt a szállítólap bal oldalára. Eztmost jobb felé ahol tehermentesítve van felhúzza az egyesszámú csörlő. A ferdén függő szállítólap maga is ferde síkot al-kot. Ezután a szállítólapon lévő kettes számú csörlő felvonszoljaa tömböt. Az immár balról tehermentesített szállítólapot a hár-mas csörlő, mely fent áll a piramis törzsén, felhúzza. Végezetül atömböt felhúzzák balra a szállítólapra; ezt a négyes csörlő végzi,szintén a szállítólap részeként. [19 3] Ezen első „négyütemű eljá-rás” után a tömb csak igen kevés méterrel feküdne magasabban.

123



70 . kép: C s a k P e t r i e h in t ae sz k ö z e i m ű k ö dn ek

( P e t r i e C e r am 1 9 5 7 , 1 7 2 . o . a la p já n ) .

Nagyon sok ilyen „ütemnek” kellene még következnie ahhoz,hogy a tömb a kívánt magasságba jusson.

A Riedl által javasolt csörlő nagyon egyszerűre terveztetett.Fent, a piramis törzsén nem állnak emelők, kifúrt középten-gellyel, csapágypersellyel stb., hanem egy keresztgerendára fek-tetett rönkből álló eszköz található. [19 4 ]

„Az ő konstrukciója alapján, mely egyáltalán nem tűnik bo-nyolultnak, az így leírt köteles emelőcsörlők már csak csekély el-

utasításba ütköznek a szakemberek között.” [195I

71 . kép: A U1NTAFEI.VONÓ, MÁS NÉVEN GURULÓ KŐDARAB ÁTÉRTELMEZÉSES . C l ar k é : és R . E n g k l b a c h e lk é p z e lé s éb e n : a kö v ek p o n t o s b e i l l e s z t é s é r e

szolgál. M i n d a z o n á l t a l a tö m b ö k b e ig a z ít á sa c s a k ak k o r l e h e t s é g e s , h a a

TÖMBÖKET LEVESZIK A KÖRSZELETEKRŐL (G O YON 1 5 4 . 0 . ) .

124



Ez a vallomás olyan egyiptológusok barátságos vállveregetését je-lentette, mint Stadelmann vagy G. Thausing [V)6\ de aligha voltérvényben sokáig. Az 1984es Lexikon dér Agyptologie ellentmon-dást nem tűrően fejezi ki kritikáját: „abszurd”. [19 7 ] A kezdetbendicsérő Stadelmann néhány évvel később megállapította, hogy „aRiedl által kieszelt emelőlapok [...] legjobb esetben néhány kö-vet tudtak volna naponta felszállítani, de nem 2,5 millió tömböt,eltekintve attól, hogy ez a fajta hintázás számtalan balesethez ve-zetett volna.” [19 8 ]

Riedl elképzeléseit illetően a konkrét kritika helyénvaló. Ezért

aztán saját szavai ellenére nem primitív, hanem teljesen sza- bályszerűen megmunkált csörlőket épített a szállítólap modelljeibe, melyeknek helyhiány miatt nem vízszintesen, hanem függő-legesen kellett forogniuk. [19 9 ] Ez jelentősen megnehezítette vol-na használatukat, minthogy legfeljebb két „tekerő ember” tudnaa maga ellensúlyával az egyik oldalt lévő fokra függeszkedni; a

másik oldalon lévőknek felfelé kellene nyomni, ami túlságosanmegerőltető lenne. Pusztán két emberrel számolva elképzelhe-tetlen ez a tartós megterhelés. Annál is inkább, minthogy a ter-het nem tudnák 5 vagy 6 méternél messzebb mozgatni, és az ál-landó „nekilódulás” a tapadási súrlódás miatt a ferde felületenmég megerőltetőbb lenne, mint a folyamatos mozgatás.

7 2 . kép: E g y i p to m i s a d ú f

HÁROMSZÖGŰ MERÍTÖVEL ÉS

ELLENSÚLLYAL, MIIT A MÁSIK

MERÍTŐEDÉNY RÉSZBEN ELFED;

IPI THÉBAI SÍRJÁBÓL, XIX. DI-

NASZTIA (Kf.MPP 12. <).) .

125



13 . kép:L. C r o o n s a d ú f

SZERŰ EMELŐDARUJA

( S t a d e l m a n n

1990, 248. o.).

A négy horgonycsörlővel ez az időrabló és erőpocsékoló játékegyidejűleg akár 80 emelőlapon, vagyis 320 horgonycsörlővelzajlana. [2.0 0 ] Az ősi Egyiptomban a 20 munkalap és 80 csörlőképe a piramis minden egyes oldalán igen megdöbbentően hat.

Nem lehetne esetleg a dülöngélő szállítólapokat és csörlőket nél-külözni ?

A ferde lift

Ezért állt elő Friedrich Abitz a ferde lift ötletével. [2 0 1 ] Ez alattkét párhuzamos, kereken 1 2 méter magas téglafalat ért, ame-lyeken hatalmas, 1,5 méter átmérőjű fahenger fut szabadon(77. kép). Az emelőmunka a következőképp zajlik le: a kőtömbötegy kötélre kötik, amit átvetnek a fahengeren, és egy szállítóko-sárhoz rögzítik. Ebbe 20 ember száll be, akik ráadásul fél mázsa

terhet is magukkal cipelnek. így már elég nagy a szállítókosárösszsúlya, hogy leereszkedjék, és a követ 1 0 méterre felemelje:

20 ember • (70+50) kg + 100 kg (szállítókosár) = 2,5 tonna

126



14. kép: B a k o s d a r u k a b u r k o l ó k ö v e k h e z ,

AMELYEKET I I . ST RU BROESSLER SZERINT A FÖLDRŐL HORÜONYCSÖRLŐKKEL MOZ-

GATNAK ( T o m p k in s 240. o . ) .

Mivel ettől a mozgástól a nagy henger mozgásba lendülne a tar-tófalakon, a kő egyúttal 10 méterrel előrébb jönne. Ez a 45°os

pótlólagos hatás körülbelül kiegyenlítené a piramis ferdeségét.Most tehát 17 darab ilyen ferde liftet kellene egymás után kap-

csolni, hogy leküzdjék a piramis magasságát. Abitz olyan számí-tással állt elő, miszerint az egész piramis anyaga 18 és fél év alattfelvonható 125 ilyen ferde felvonóval, melyeket mind egy oldal-ra kellene helyezni. Egyetlen bökkenő: a tíz tonnát meghaladómegalittömböket ezzel a rendszerrel nem lehet felszállítani.Ezeknek az építés kezdetekor készen kell állniuk a piramis felszí-

nén, hogy aztán hihetetlenül fáradságos munkával igen kis eme-lési magasságokba feltornázzák őket. A módszer egyáltalán nemkielégítő. Mert ha csak egyetlen nagyobb kő eltörik ennek azemelgetésnek a folyamán (70 méteres magasságból visszazuhan),többé nem lenne lehetőség, hogy a pótkövet felvigyék az épülő

piramisra.

További bírálatot provokált a ferde felvonó szerkezetének a pi-ramison, illetve a piramisban történő elhelyezése. Ezek a ferdeliftek ugyanis akár 1 2 méter szélességű réseket igényelnek a pira

127



7 5 . kép: O. Riedi. f.m f i.ö - é s s z á l l í t ő p a d o z a t a i f x ö l n é z e t b k n . K i v e h e t ő a

KÉT TEKERŐ A MUNKAÁLLVÁNYOKON, AMELYEKE T FELÜLRŐL IS KÉT TEKERÖVEL VON

TAK FEL ( R i e d l 1 7 9 . 0 . ) .

76. kép: A CSÚCS KIÉPÍTÉSEKOR KÉT SZÁLLÍTÓI'ADOZAT VONT FEL EGY HARMADIKAT

A PIRAMIS SZÁRNYÁN. A KÉPEN EGY FERDÉN BEÁLLÍTOTT MUNKALAP LÁTHATÓ, AME

LYEN A KÖVET JOBB FELÉ HÚZZÁK (R lED I. 1 9 5 . 0 .) .

128



mis törzsén. Emellett nem is túl keskenyek, mert végül is a lift-nek háromméteres szilárd fala van, és a szállítókosár a vezetékkelegyütt szintén két méter széles, [2 0 2 ] Nem utolsósorban pedig alegénységnek is helyre van szüksége a kiszálláshoz és a vissza

menetelhez. Ezért a kérdéses bevágások nem csupán 12 métermélyek, hanem hat méter szélesek is lennének (Abitz [2 0 3] ötméterrel is beérné). Ekkora méretű rések utólagos megnyitása je-lentősen csökkenthetné a piramis statikai jellemzőit, amiért a falazási munkák során még több helyet kellene szabadon hagyni,hogy a kövek szükséges összeillesztését (csorbázását) lehetővé te-

gyék az utólagos megnyitásnál. Ez a 125 ferde felvonó eseténmár jelentős méretű mennyiségi problémát jelent, ami a csúcs-hoz közel komoly fenyegetést jelent az épületet szilárdságára.Ott a piramistestet az utolsó felvonóra vagy közvetlenül mellékell helyezni, amit aztán valahogy ki is kellene bontani alóla.

Még sokkal fontosabb: az állandó visszakászálódás az üres szállí-tókosárba 50 kilogrammnyi súllyal a háton senki számára nem je-lenthet igazi élvezetet. Még Reinhold Messner sem mászna felnapról napra egy félmázsás hátizsákkal a lépcsőkön. Ennek kö-vetkeztében a hordozók számát meg kellene kétszerezni vagy há-romszorozni, hogy az egy főre jutó terhelés elviselhető mértékű-

re csökkenjen.

Csakhogy még ezzel sem hárult el minden akadály. E módszerkitalálója bevallja, hogy nem elegendő csupán egy végleges ferdefelvonót építeni, hanem szükség van egy „ideiglenes állványzat”építésére is, hogy a végleges felvonót felállíthassák. Végül mindaz ideiglenes, mind a végleges felvonót elbontása is elvégzendőfeladat. [2 0 4 ]

További problémát jelent, hogy a hengereket a maguk 1,5 mé-teres átmérőjével vagy a libanoni cédrus törzséből kellene fa-ragni, vagy költséges módon ék alakúra vágott gerendákból

összeilleszteni. [2 0 5

] Ezzel azonban, úgy tűnik, az egyiptomiakácsképességeit majdnem a végsőkig kimerítettük. Mert az öt mé-ter hosszú hengert körszeletekből összerakni annyit jelenti, hogya 125 lifthengerhez több mint 1000, egyenként öt méter hosszú

129



77. kép: F. A b i t z f e r d e f e l v o n ó j a .

A SZÁLLÍTÁS KÉT SZAKASZA LETT ÁBRÁZOLVA: ELŐSZÖR IS A KŐTÖMB LENT, A FELLA

HOK SZÁLLÍTÓKOSARA BESZÁLLÁSRA KÉSZEN A LÉPCSŐ FELSŐ SZAKASZÁN; EKKOR A KŐ

1 0 MÉTERREL FELJEBB ÉS 1 0 MÉTERREL ELŐBB FÜGG, MÍG A FELLAHOK A LÉPCSŐ LÁ-

BÁNÁL KISZÁLLNAK (ABITZ 67. ( ) . ) .

130



keményfából készített éket kellett úgy kiszabni, fűrészelni, hogyazok tökéletesen illeszkedjenek.

Egyébként amennyiben elkészíthető Abitz feltételezetteszköze biztosan működőképes lett volna. Ferde liftje azonban

oly kevéssé illik az ősi egyiptomiak egyszerű, „egyenes vonalú”építési módszereihez, hogy ez a lehetőség semmiképpen sem jö-het számításba.

Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy aki a leírt mó-don ék alakú fákból kerékformát tudott építeni, az hasonlóan for-mált ék alakúra vágott kövekből (boltkövekből) valódi boltozatot

is tudna emelni. Ám a valódi kőboltozat éppenséggel ismeretlena IV dinasztia korában. A Sznofrupiramisban csak álboltívet ta-lálni, a Kheopszpiramisba álboltozatot és támasztott boltozatotépítettek, a valódi kőboltozat legkorábban a VI. dinasztia végefelé jelent meg, mindazonáltal ez az ismert időrend egyik sar-kalatos rejtélye már a III. dinasztia idején, Dzsószer alatt is

megvalósították. [2 0 6 ]

131



Bérmunkások kötélcsigái a piramison

Itt a helye, hogy még egyszer emlékeztessünk a fentebb megne-

vezett öt kritériumra, és tisztázzuk őket: „elvileg” elegendő„emberanyagot” és időt feltételezve persze végtelenül sok lehe-tőség kínálkozik a Kheopszpiramis megépítésére: ferde felvonóvagy sadúf, egyszerű emelő vagy oszlopos forgódaru stb. Emiatta piramisépítés egyáltalán nem jelentene problémát. A javasoltmódszernek azonban nem csak elméletben kell működnie, ha-

nem illeszkednie kell az egyiptomiak előttünk egyébként isme-retlen munkamódszereihez; nem lehet feltétel, hogy a munkásokkorlátlan létszámban álljanak harcra készen, elvégre milliós ha-dakat mindenekelőtt fölöttébb fáradságos élelemmel ellátni ésirányítani; ezen túlmenően dinasztiákon át sem tarthatott azépítkezés, annak befejezésével ugyanis még a fáraó életében, de

legalábbis belátható időn belül illett számolni.

Ezen előfeltevések fényében a legtöbb, eddig megnevezett meg-oldási kísérlet „elégtelen” eredményre vezet. Gondoljunk csak azegyenes és a csigaformájú rámpaelméletekre. Valójában egyálta-lán nem oldják meg a problémát, csak a nehézségeket növelik:hiányzik a feljárókhoz szükséges anyag, nem tudják garantálniterhelhetőségüket, az idő és munkaráfordítás elviselhetetlenmértékre növekszik, a vontatási utat állandó forgalom mellettkellene folyamatosan megemelni, vagy a fogatok nem „vennék be” egyszerűen a csigavonal kanyarjait. Sárban csúszó szánok

gyakorta szenvednének balesetet, mert a csapattal együtt ellen-őrizhetetlenül csúszni kezdenének. Egyetlen, a feljárókhoz kötő-dő megfontolás sem vezet eredményre a piramisforma esetén,mivel ezek egyre őrültebb másodlagos munkálatokat igényelnek,melyek közepette az eredeti épület a szó szoros és átvitt értelmé-

ben egyaránt elsüllyedne.

Nem elfogadhatók a horgonycsörlők vagy egyéb komplikált gé- pek sem, melyek bizonyos módon idegenül állnának az egyipto-mi kézműves tradícióban, amelyet a domborművekből, freskók-

133



ból és agyagmodellekből elég jól ismerünk. Álljon itt egy másidőből vett példa. Miután egy Antikiithera előtt elsüllyedt ha-

jóroncsból biztonságba helyeztek, restauráltak és az athéni Nem-zeti Múzeumban kiállítottak egy bonyolult fogaskerékrend-szerrel ellátott sárgaréz ladikot a Kr. e. I. századból, némelygörögbarát számára egészen új világ nyílt, mások számára pedigszinte összeomlott az egész klasszikus kor. A görögök közöttmégiscsak voltak „banauszoszok” (kézművesek), vagyis olyan emberek, akik egészen prózai módon a gyakorlati tevékenységnekszentelték életüket. Görögségképünk ezen forradalma azonban

csak állítólagos. Aki Arisztotelésznél utánanéz, már a Kr. e. IVszázadban említést talál fogaskerekekről. [2 0 7 ]A horgonycsörlőkre viszont semmi sem utal az egész általunk

ismert Egyiptomban. Ez persze még nem zárja ki a létezésüket ám egy csupán potenciális lehetőségre alapítani az egész pira-misépítést , mindez alkalmasint egy egészen új, de sajnos csak

feltételezett kultúra létéhez kötött. Ez lehet izgalmas hobbi,csakhogy fantáziadús és fantasztikus Dánikenvilágok létrehozá-sa a legkevésbé sem járul hozzá az ősi Egyiptom megértéséhez.

A kötélcsiga elfogadható technikája

Az általunk itt ajánlott megoldás saját követelményeinkből követ-kezően megmarad a „primitív technika” határain belül, melytechnika természetesen egyáltalán nem érdemli meg ezt az elne-vezést, már csak azért sem, mert olyan valószínűtlen építmé-nyeket hozott létre, mint például éppen a piramisok. Eddig be-

mutattuk, hogy a köveket szánokkal, fasíneken és kötélcsigákkalsokkal könnyebben szállíthatták egészen az építkezésig, mint aztgondoltuk volna. így hát vessük be ugyanezt a rendszert, némiszámítást követően, közvetlenül a piramis oldalául A piramis meg-felelően előkészített felszínére egyenesen felfelé haladó meredeksíneket fektetnek, melyeken a kőszállító szánokat kötélcsigávalfelhúzzák. A vontatócsapat legénysége - ezt most javasoljuk először - úgy húzza fel a terhet a lejtőn elsődlegesen saját súlyának bevetésével nem pedig erőből , hogy közben lefelé menetel!

134



78. kép: Lóhnkr s z án j a ,

AM ELYET A VONTATÓFOGATOK HÚZNAK FEL A PIRAMISSZÁRNYÁN (llUC NAJZA).

135



Ez először is nagyon egyszerűen megy, mert a külső felszín„pár excellence” lejtőt képez, avagy a piramis Hérodotosz el-mondásával ellentétben borítását nem csak a munkafolyamatotmegkoronázó lezárásként kapja meg. Stadelmann a Dahsurbanlévő Sznofrupiramisnál kimutatta, hogy „a burkolóköveket kez-dettől a központi építmény tömbjeivel együtt helyezték el, azazrögtön burkoltak, ami épülettechnikailag nem is lehetséges más-képp, ha csak nem akarták kockáztatni, hogy a borítás a nagy tö-meg nyomásának hatásaként mintegy laöblösödjék és széttör-

jön”. [2 0 8 ]

Hérodotosznak tehát már csak annyiban lehetne igaza, hogy a burkolás végső kiegyenlítésére és lesimítására felülről lefelé ke-rült sor. De még ez is egy „apró” kivétellel valószínűtlen (lásdlejjebb).

Ezen a majdnem 52°os lejtőn kibontakozhatott a kötélcsigák tu-lajdonképpeni előnye, amint az már fentebb megmutatkozott.A vontatók ugyanis most sokszorosan hatékonyabban „be tudnakszállni”. Vonóerőként saját súlyukat vetik be, mellyel „fáradságnélkül” tudják felfelé szállítani a követ. Ezen felül azonban megis erőltethetik magukat, s kézzel és lábbal további kilopondokat

fejthetnek ki a kötélre (78. kép).

Korábban már kiszámítottuk, hogy mekkora vonócsapat szüksé-geltetik egy 2,5 tonnás „szabványkő” felvontatásához a szánnal ésegyéb tartozékokkal együtt: 46 valódi vontató és 10 „kísérőszemély”, tehát 56 ember. A csapat természetesen nincs ehhez a

pontos erőkifejtési szinthez kötve, mint ahogy a kövek súlya semegyértelműen rögzített. Amint egy kőnél latba vetik erejüket,automatikusan észlelik, hogy szükség vane segítőkre a biztonsá-gos szállításhoz, és ha igen, még mennyire. Mert a kőtömb és avontatócsapat, mint két mérlegsúly, egy és ugyanazon vastag kö-télen függ. Úgyszintén a hátsó vontatók kiállnak, ha a felhúzás-nál a kötélből folyamatosan ellensúly lesz, és az emelőmozgás a kívánt mértéken felül gyorsul.

136



üres

19. kép: M . I s l e r e l le n s ú l y o s f e l v o n ó j a . T i s z t á z a t l a n marad, h o g y a l e j u

t o t t HOMOK HOGYAN KERÜL FEL ISMÉT (ISLF.R4 1 .

0 . ) .

80. kép: E l l e n s ú l y o s f e lv o n ó E . G u e r r i e r a la p já n ( G u e r r ie r 4 3 . o .) . A KÖTELEK FIT TERELŐCSIGÁK SEGÍTSÉGÉVEL FUTNAK VÉGIG A PIRAMISON. A KÖVET

ÉS AZ ELLENSÚLYT A JOBBOLDALI CSAPAT HÚZZA FEL; A BALOLDALIAK CSUPÁN AZ EL

LENSÚLYT HÚZZÁK FEL ISMÉT LEÉRKEZÉSE UTÁN. H a EZT TUDNAK, .AKKOR RÖGTÖN

ELLENSÚLY NÉLKÜL IS DOLGOZHATNÁNAK.

138



Az a gondolat, hogy magukat a munkásokat kell ballasztként al-kalmazni, kétszer fordul elő. Abitz (1992) szállítókosárbansüllyeszti őket alá (77. kép), a súlycipelést viszont bizonyos érte-lemben ismét visszacsempészi a hátsó ajtón, [m] Kottmann és

Heise 1988ban egy olyan sadúfot gondolt ki, amelynél 20 mun-kás száll be egy szállítókasba ellensúlyként (82. kép). A szerkezeta maga 40 centis emelőrúdjával azonban azért tűnik borzalmasanlassúnak, mert a kőtömb minden egyes emelés után csak kerekenhárom métert emelkedne. Ezt az igen körülményes szállítási mó-dot a kötélcsigás módszer mindenben megelőzi.

Már beszámoltunk kötélcsigánknak a piramishoz vezető úton tör-ténő felhasználásáról, továbbá a Kheopszpiramison belüli tény-leges bizonyítékáról. A meredek részen történő alkalmazásnál is kétfordítóbak áll a csúszópálya jobb és bal oldalán, jól kiékelve és ki-kötve, a köteleit pedig 2323 ember húzza. Szilárd, fából készült

és karfákkal jól biztosított vezetősínre van szükségük, amelyen le-ereszkedhetnek a völgybe, míg a teher nélküli visszaút valószínű-leg szabályos lépcsőkön zajlik. Ez a konstrukció jól rögzíthető a piramis ferde oldalához, ha a többékevésbé sima felszínéből bütykök és kövek állnak ki, amiket csak a befejező lebontás utánvésnek és csiszolnak le.

Ugyanez áll a vontatónyomra, ami hasonlít a síkon fekvőhöz:két fatörzssorból egy sínt vezetnek fel közvetlenül a csúcsra, ön-magával kimerevítve és kívülről a kőbütykökkel megtámasztva.A csúszási súrlódás a szán és a sín között még inkább csökken,mivel amint a kísérletek mutatják a szánnak csak a hátsó ha-rántfája fekszik fel a sínre.

At kell gondolni a kő indulását és a platóra történő megérkezé-sét. A sima talajról az átmenet a meredek falra egy vagy két köz-vetítő sínszakaszt valószínűsít. Ekkor kezdődhet a gördülékenyszállítás a piramis oldalán, amelyet itt is kiegészít az emelős meg-oldás a kezdeti tapadási súrlódás leküzdésére. Csak röviddel a pi-ramis csonka törzsének felső éle előtt adódhat probléma. Ha egycsapat munkás lefelé vonul, abban a pillanatban elveszti teljes hú-zóerejét, amint az elsők elérik a vízszintes talajt. Ekkorra a kő

139



81. kép: S a d ú f sz e r ü e m e lő s z er k e z e t J.P. Adam a la p já n . S a jn o s a b a l l a s z

t o t MINDEN BERAKODÁS ELŐTT FEL KELL HORDANI. A Z EMELÉS SZINTJE HOSSZABB

EMELŐKARRAL LÉNYEGESEN MAGASABBAN FEKSZIK, MINT AHOGY AZT A RAJZ MUTATJA

(KÉRISEL 82. ( ) . ) .

82. kép: S a d ú f s z e r ű e m e lő e sz k ö z K o t t m a n n é s H e i se e l k é p z e lé s e a la p já n .

A b a l l a s z t i r r m a ga t u d v is sz a s z á lln i , d e az e m e lé s t ú l c s e k é ly

( K o t t m a n n 3 8 . o .) .

140



tömb azonban még nem került egészen felülre. Hogy megy ak-kor tovább?

Egyik lehetőség lenne a kőtömbök indulási helyét néhány méter-rel a vontatócsapat célpontja fölé helyezni. Amúgy is valószínű,hogy a köveket a legelső rétegekbe nem 2, 4 vagy 6 méter, vagy-is csak egészen rövid szakaszból álló síneken vontatják fel, hanemehhez feljárót emelnek.

A Kheopszpiramisnál az első 16 kőréteg mintegy 15 méteresszintet ér el, és ez már magába foglalja az összes kő egyharmadát,

vagyis a teljes térfogat egyharmada már áll. Hasznos lehetett leg-feljebb eddig a magasságig mi mindenesetre 1 0 méternél alig javaslunk többet rámpákat vezetni a piramis szárnyaihoz. Azépítkezés folytatásánál a rámpák végeit a kövek indítóállásaikénthasználhatták, míg az emelőcsapat emellett leereszkedhetettegészen a fennsík szintjéig (83. kép). Ezzel eltávolítottuk a ma-

gassági különbségből eredő akadályt.Természetesen mindenféle rámpa nélkül is megy a dolog. Ke-

véssé lett volna praktikus megoldás a tömböket egyetlen csapat-tal felhúzatni 100 és még több méterre. Hogy ne kelljen végtele-nül hosszú, nehéz kötelekkel bajlódniuk, jobb volt minden 20, 30vagy 50 méteren megállni és a kőtömböt a következő magas-

ságban elhelyezett vontatófogatra „ráakasztani”. Ugyanez tör-ténhetett a plató peremének elérésekor is, amíg ez még olyanalacsonyan feküdt, hogy az első csapat lefelé szállva elérte a síkfelszínt. Ebben az esetben időben megálljt parancsoltak, egy rövidebb kötelet tettek rá, és a második felfelé menő csapat teljessúlyát bevethette.

Egyébként azt is lehetségesnek tartjuk, hogy a tömböt köztesmegálló nélkül vigyék fel a legmagasabb kőrétegig. Jóllehet „ki-zárólag” a gúlatest felhordását írtuk le, ez a módszer minden to-vábbi nélkül jelentheti a normális esetet is. Ehhez a vonóköte-lek menet közbeni „gyorsváltása” szükséges, ami begyakoroltcsapatokkal minden további nélkül megoldható. E módszernagy előnye abban rejlik, hogy kiesik az összes köztes megálló,melynél rendre újra le kell győzni a tapadási súrlódást, azt a problémát, amit a rámpológusoknak szántszándékkal ki kell ke

141



83., 84. és 85. kép: A L ő h n e r —I l l i g m o d e l l h á ro m r é s z l e t e ( I l l i g r a j z a i ) :

S t a r t a r á m p á r ó l , m i n t e g y l e h e t ő s é g , h o g y a k ő t ö m b ö t a m u n k a m a g a s s á g b as z á l l í t s á k .

B i l l e n t ő e l j á r á s a m u n k a p l a t f o r m o n n o r m á l m é r e t ű k ö v e k e s e t é n .

B i l l e n ő s z á n a g r á n i t o s z l o p o k h o z , a m e n n y i b e n h o s s z á b a n , é s n e m s z é l i é b e n

VISZIK FEL ŐKFT.

142



rülniük. Itt „a hegyen” az ügyesség jelentős mennyiségű erőfe-szítést válthat ki.

A kőtömb így jut el közvetlenül a munkafelület peremére. A szánitt megáll, és két biztosító munkás, akik állandóan kísérik a szál-lítmányt, ékkel kitámasztják azt. Most megcserélik a vonókötele-ket: a felvonócsapatét a szán hátsó végéről az elülsőre akasztjákát, míg fenn az a csapat helyezi el köteleit, amelyik a piramis tör-zsén szállítja és helyezi el a tömböket (84. és 85. kép). A felvonó-csapat addig húzza a követ, míg körülbelül egyharmada át nem

nyúlik a plató peremén. Mielőtt azonban az elhelyezésért felelőscsapat erőteljesen belehúzna, a szán harántfái alá hosszúság sze-rint két négyszögletű fát helyeznek, amelyek hintaként szolgál-nának. Elkezd megdőlni. Hogy a tonnányi súly ne dőljön le vé-gül recsegveropogva, egy kötél fogja fel. Mindegyik oldalon egysaccra egy méter magasban felbakolt dongafára van ráhurkolva a

kötél, amelyet két ember fog. Lassan megengedik a kötelet, és a billenőfák a szánnal és kőtömbbel együtt lágyan földet érnek.

A szállítás további részleteit meg kell fontolni. Először is az amegoldás kínálkozik, hogy a szán hosszabb legyen, mint a kő éshátrafelé túlnyúljon. így elkerülhető, hogy a kövek túlsúlyra te-

gyenek szert és átbillenjenek. Ez a veszély csak nagyobb mére-teknél fenyeget, ami a felsőbb rétegeknél szinte már nem fordulelő: a Kheopszpiramis első rétege büszke 150 centimétert teszki, a kövek magassága a 120.tól a 200. rétegig már csak 49,5 és75 cm között mozog. A 201. rétegnél még egyszer 112 centimé-terre ugrik [2 1 3 ], talán a csúcs rendkívül kompakt kiépítésének

támpontjaként.

1 logy a felvonóutat optimálisan tudják használni, két csapat mun-kába állítása kívánatos, amelyek váltakozva lépnek színre. Az ittvázolt technikánál a tömbök emelkedési sebessége minden továb- bi nélkül 35 perc 50 méterenként. Két vontatócsapat esetén min-den egyes pár fordítóbak sínenként 1 0 0 követ tudott felhordaninaponta. A vontatási irány megfordításával fáradságos, felfelévezető út helyett sokkal könnyebb lefelé a csapat visszatérése

143



majdnem több időt rabol el és megerőltetőbb, mint a súly húzá-sa; a kiindulási ponthoz viszont lényeges előny az Abitzféle fer-de felvonóhoz képest anélkül térnek vissza, hogy egyetlengramm terhet is cipelnének a hátukon. A kötél súlya 200300 ki-ló, ez megoszlik a felfelé vezető út során vagy a felhúzásnál a kö-télcsigás csapat 46 embere között, így voltaképpen elhanyagol-ható. A felfelé vezető lépcsőknek nem kell olyan meredekenemelkedniük, mint a piramis szárnyának, szükség esetén laposab- ban is vezethetők.

Páros üzemben 110 emberből indulunk ki, mert legalább a for-gatómesternek és a főfelügyelőnek mindig helyben kell marad-nia. Emlékszünk: ebből a századból 92 ember vontatóként Iát ne-ki a munkának, négy biztosításból követi a tömböt, ellenőrökvizsgálják a siklóágyat és a kötelet, „kenőemberek” tartják simána síneket, hordárok hoznak póteszközöket és vizet, felügyelők

tartják szemmel a vontatófogatokat és a szánokat.

86. kép: R ö g z í t ő s e g k d k s z k ö z a

KÖVKT SZÁLLÍTÓ SZÁNOKNAK (lLLIG

RAJZA).

144



A balesetveszély

A piramis oldalfalán végzett munkálatok szempontjából döntőkérdés a munkából származó balesetek elkerülése. Miután nem bru-

tális hajcsárok parancsolgattak tehetetlen rabszolgáknak, ezt aszempontot is biztosan számításba vették. De hol is vannak a kri-tikus pontok?

Először is garantálni kell, hogy a szánt a kőtömbbel együtt alejtőn bármikor le lehessen fékezni. Ellentámaszként szolgálnaka sín fa harántrúdjai, valamint a bordák és más tudatosan állva

hagyott kőbütykök a sín alatt. Két fékezőember mindig a szánmögött van, és a vágányzárakat olyan pozícióban tartják, hogyszán az első visszacsúszásnál megkapaszkodjék. Ezek a fa vágány-zárak úgy néznek ki, mint a kereszt, amelyiknek négy különbözőhosszúságú karja különböző irányban áll el, hasonlóan a kismére-tű harckocsiakadályokhoz (86. kép). Még akár az is lehetséges

lenne, hogy a szánokra két fékezőkeresztet függesztettek, ame-lyek teljesen automatikusan beakadnak a harántfákba, amikor atömb visszacsúszni kezd.

87. kép: F é k e z ő é k e gy le e r e s z

t e t t b u k ó k ő iiö z ( A r n o l d 1 9 9 1 ,

2 2 8 . o . ) .

145



88. kép: A PIRAMIS CSÚCSÁNAK ÉPÍTÉSE A PLATFORMON,

a h o l J . - P . L a u e r a s z ö v e g b e n t e r e l ő c s i g á k a t is m e g e n g e d ( L a u e r 2 5 7 . o . ) .

Hogy az egyiptomiak előtt ismertek voltak az ilyen fajtafékezőberendezések, bizonyítható például Szenvoszretankhmasztabújában. Itt a bevetésre kész bukókő mögött faék helyez-kedett el a falban fúrt lyukban (87. kép). Amint a kő elérte vég-érvényes pozícióját, a faék egy darabnyit kicsúszott, és megaka-dályozta a torlasz felnyomását. [2.1 4 I

Erich Kástner Damoklész tanácsa című verse alapján, mi-szerint:

„A lehetséges sérülés közelsége nem a kard élén,hanem sokkal inkább a fonál vékonyságán múlik.”,

egyszóval ennek ismeretében a köteleket kellene megvizsgál-nunk. Mivel azonban a kenderkötél nem szakad el hirtelen, ha-nem ilyen alacsony sebesség és állandó terhelés esetén előszörszálakra bomlik, folyamatos ellenőrzése elég megbízhatóan ki-zárja a váratlan baleset lehetőségét.

Mi történik akkor, ha egy húzóember megbotlik? Bizonyosság-gal leállítja a csapatot, ám aligha sodorja őket veszélybe. A tömbés a csapat kiegyensúlyozott helyzete csak néhány kilogrammalváltozik, ami nem vezet az egyensúly gyors felborulásához. A két

146



biztosítóember parancsra alátámasztja a tömböt a fékezőkereszttel úgy, hogy nem tudja önállósítani magát, amíg a csapat újraformálódik. Ugyanez a megoldás kerül alkalmazásra mindannyi-szor, amikor hiba mutatkozik a síneken vagy bárhol másutt.

Mi történik viszont, ha egy fordítóbak kilazul a rögzítéséből vagyeltörik a facsiga, vagyis bizonyos értelemben bekövetkezik a fel-tételezhető legsúlyosabb baleset? Ebben az esetben legelőször isáthelyeződik az egész súly a másik fordítóbakra. A bakok és a kö-tél úgy vannak méretezve, hogy egy tömb súlyát az ellenpárja

nélkül is tudják viselni, úgyhogy itt sem következik be azonnalkatasztrófa. Miután a szán szélessége mindössze egy méter, a ba-kok egymáshoz olyan közel állnak, hogy a fuvar csak igen kismértékben fog oldalra sodródni, így még a sínről sem csúszik le.Az ellentartás nélküli húzócsapat viszont előrezuhanhatna. Mivelazonban vezetőúton ereszkednek le, amit két szorosan egymás

mellett álló emberre méreteztek, mindegyiknek jó esélye van ar-ra, hogy megkapaszkodjon a szilárd korlátban. Biztosan nem vi-seltek vontatóhámot, ami egymáshoz láncolta volna őket, hanemkeresztrudakat toltak, amelyeket veszély esetén egyszerűen el-ereszthettek.

A másik, megmaradt csapat nem tudja megtartani a tömböt,

de legalább addig fékezné, amíg a fékezőembereknek esélyük vanaz ütközőkeresztek becsúsztatására. Csak ha ez nem sikerülne,akkor száguldana a mélybe a tömb. Odalent nagy pusztítást vé-gezne, viszont a második csapatot nem rántaná magával, miveltagjainak a keresztrudakat csupán el kell engedniük.

Természetesen valamennyi egység rá lehetne kötve egy fentről

lebocsátott biztosítókötélre. A tömböt szintén biztosíthatná egy„fedezőcsapat”, hogy a monstrum a csigatörés vagy kötélszakadáskövetkeztében beálló legsúlyosabb baleset esetén se kerüljön kiaz ellenőrzés alól. Léteznének tehát egyszerű lehetőségek a ka-tasztrófák megbízható eltekintve az „emberi mulasztástól” ki-zárására. Ez azonban nem utolsósorban mentalitás kérdése. A„technikai ellenőrzési egyesület” felállítása még nálunk is vi-szonylag új dolog, más országokban pedig még csak tervezikéletre hívását. Ismertek a sasfészekhez hasonló Meteorák kolos-

147



torainak szerzetesei, akik a szabadon lebegő felvonókosaraik kö-telét állítólag mindig csak a régi elszakadását követően cserélikki, S ne feledjük, hogy még a XIX. század végén, a Szuezicsatorna építésénél is ezrek életét követelték halálos balesetek.

Az eddigieket összegezve elmondhatjuk, hogy ami első látásravakmerő tornamutatványnak tűnik a meredek falon, az erősen behatárolt és ellenőrizhető kockázatú munka, amelyet sokan éssokáig végezhettek anélkül, hogy több halálos balesetre kerülnesor annál, amennyi más, nagyszabású építkezéseken szokott

történni.

Hány csapatra van szükség az emeléshez? Az imént láttuk, hogya szállítandó kövek mennyisége a piramis emelkedésével jelentő-sen csökken. Elég tehát egyetlen csúcsig érő vontatóút négyfordítóbakpárral 35 méteres távolságokban. Ezek négy kettős

csapatot igényelnek, összesen tehát 440 embert. Ezzel szembenkezdetben öt párhuzamos felvezető út szükséges, amelyekhezelég 550 ember, mert mindig csak egy kötélcsigapár működik.Hetven méteres magasságig elegendő három vontatóút egyen-ként két párral, vagyis hat kettős csapattal vagy 660 emberrel.A maximális igény nagyjából 880 ember lehetett, ha négy felveze-

tő úton egyenként két bakpárt vetettek be. Amennyiben bukásokesetére egy vagy két rámpát nemcsak készenlétben tartottak, ha-nem üzemeltettek is, akkor egy vagy kétszáz emberrel többre voltszükség. Mindenesetre az eddigi modellek szerinti sok ezer rám- paépítő és szállítómunkás létszámigénye lecsökken ezer főre,vagy akár még az alatti értékre is.

Végezetül, az első pozitív szakvélemények ismeretében bár né-mi kis mosollyal szabadjon utalni arra, hogy Riedl melleslegmegemlítette, átfutott a fején a gondolat, hogy munkalapjaitközvetlenül a piramis oldalán horgonycsörlővel is feltekerhetné.Még az emelkedési sebességet is kiszámolta, ami másfél percalatt egy méter. Azután mégis újra elvetette a „legegyszerűbb el-

járási módot”, mert túl balesetveszélyesnek tűnt, és túl sokat kö-vetelt volna a csörlőktől. [2 15 ] Átmenetileg tehát teljesen a lehe-

148



tőségek határán belül számolt azzal, hogy a piramis oldalait köz-vetlenül ferde lejtőként használja. Kötélcsigákra és ellensúlykéntszolgáló vonócsapatokra nem gondolt. Még a szenvedélyes rám- pakészítő, J.P. Lauer is kacérkodott a legutolsó, a rámpák számá-ra megközelíthetetlen métereken a „gépezetes” megoldással. A

piramist záró gúla szűk helyen való feltételére vázolt fel egy kise-gítő platformot (8 8 . kép), és el is képzelte, de csakis itt először,hogy a vontatócsapat „például a köteleit rönkökre csavarhatnáfel, amelyek a piramishoz illesztett ideiglenes platform korlátaintúl vannak vízszintesen felerősítve. Azután ismét lemehetnek arámpára, vagy egy agyagból készült emelvényen folytathatják az

útjukat.” [ 2. 16]Miért ne lehetne egy bevált eszközt, amelynek használatát

J.P. Lauer csak a végső szükséghelyzetben, Borchardt és Perring pedig csak a piramis belsejében „engedélyez”, általános módonműködésbe állítani? A vázolt kötélcsigaötletet 1993ban a kriti-kusok és az építészek elé tártuk. Az egyiptológusok amint vár-tuk tudomást sem vettek javaslatunkról.

Mindenestre dr. Annin Wirsching építészmérnök azért beha-tóan foglalkozott módszerünkkel, és egy továbbfejlesztett válto-zattal is előállt. Neki nem tetszett a kötélcsigán függő kettős súly,vagyis a teher és a vontatócsapat. Ezért a vontatókötelet

M. Islerhez és E. Guerrierhez hasonlóan (79. kép) a piramis-csonkon át futtatja, az éleken pedig gránitköveken keresztül.A vontatócsapat pedig az ellenkező oldalon fut lefelé, miközbenismét a saját összsúlyát veti be. [2 1 7 ]

E módszer jelentős hátránya a túlságosan hosszú, 190230 mé-teres kötél. Mintegy 600 kilopondnyi súlyát a platón terelőtár

csákkal kell alátámasztani, zavarja az építés menetét bent, a kam-rák területén, valamint a két piramisoldal közötti érintkezés

anélkül, hogy látnák egymást , a mindennapos üzemben jelen-tős nehézségeket támasztana. [2 18 ] Fentieken kívül még ráadásulegy ilyen hosszú kötél megnyúlása is jelentősen megnehezítené a„milliméterre pontos” munkát. Ezek miatt nem tartjuk indokolt-

nak, hogy ezt a változatot előnybe részesítsük az általunk javasoltmódszerrel szemben.

149



Különleges problémák

A piramisok két különleges kihívást jelentettek építőik számára:

egyik a belső tereket különösen a nagy galériát kialakító kö-vek abszolút hibátlan elhelyezése, a másik a „királykamra” és ki-egészítő terei túlsúlyos elemeinek igen pontos egymás mellé il-lesztése.

A nagy galéria csodálatra méltó, gyakorlatilag hézagmentes kő-

szerkezete elsősorban az egyiptomi kőfaragók mesterségbeli tu-dását dicséri. Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy bőven voltidejük eme példátlan precizitású munka elvégzéséhez. Azt semszabad elfelejtenünk ugyanis, hogy mennyi időt vehetett tényle-gesen igénybe, míg az épület akár csak egyetlen „kőemelettel” isnőtt. Ha alapfeltevésünk szerint percenként egy tömb került

a munkaszintre, akkor ez munkanaponként körülbelül ötszáztömböt jelentett. A „királykamra” magasságának rétege összesen16 0 0 0 tömbből áll: ennek megfelelően kereken harminckét na-

pig tartott, amíg a következő rétegnek pontosan nyolcvan centi-méterrel magasabban neki lehetett kezdeni. Ez az építési ütemtehát elég időt hagyott a kövezőmunkásoknak és az egyengetőknek arra, hogy a bámulatos nagyságú galéria azon tökéletességé-

ben készülhessen el, amely még napjainkban is őszinte csodála-tot vált ki mindannyiunkból. [2 1 9 ]

A „terhelőkamra” kérdése

A „királykamra” teljes egészében vörös gránittömbökből áll.A kutatók, szemmérték alapján, száz [2 2 0 ] vagy százharmincegykővel [2 2 1 ] számolnak (91. kép). Ezen kőtömbök mérete egészenkülönböző: amíg a talapzatot huszonegy nagy lap alkotja, addig

a falakra inkább kváderkövek kerültek, az ötödik, legfelső rétegkivételével, amelyet mindössze hét hosszú kő alkot; továbbá atermet kilenc óriási, több mint 5,15 méter hosszú keresztgeren-da fedi. És mindezek fölött található az öt ominózus „tehermen

151



89. kép: A K h f .o p s z -p i ra m i s k ü l s e j e é s b e l s e j e (T o .m p k in s 4 4 . o . ).

153



harmadik „túlterhelő kamrában” a gránittetőzet és a nyugati falközött egy tizenöt centiméteres rést kellett elfedni gipsszel [i±7\ és némely helyen a javítást megismételték, ezért Kérisel azzal agyanúval él, hogy a Kheopszpiramis építésénél épphogy csak el-kerülték a katasztrófát: először, amint a mész szarufás tetőzettelellátott gránitmagot a mészkő burokkal megterhelték, a gránit-gerendák a „királykamrában” meghasadtak. Ezt követően a fáraómég egyszer eltávolíttatta a legfelső mészkőréteget, hogy a „túl-terhelő kamrákban” utólagos javításokat eszközöltessen [2 2 8 ]; azóta tehát a felső, mészkő szarufa tetőzet elemei rosszul illesz-

kednek egymáshoz. Kérisel kutatásai szerint a gránitgerendáktovábbra is hallható töredezése ellenére a piramist mégis to-vábbépítették, majd pedig temetkezési helyként használták. Ko-rábban ugyanezen okokból kifolyólag feltételezték, hogy a „szar-kofág” üres maradt. [2 2 9 ] De éppen ez esetben válna teljesenmegmagyarázhatatlanná az a tény, hogy a piramis miként jutott

el mégis a teljes befejezésig.

90. kép: A K h e o p s z p ir a m i s r e n d s z e r e é s j á r a t a i ;

1 9 9 3 - 1 9 9 8 - a s á l l a p o t . G a n t e n b r in k r o b o t ja i 6 0 m é t e r t v é g i g k u t a t t a k a

s z e l l ő z ő a k n á b a n a 3 - a s t ó l a 9 - e s p o n t i g . Orr e g y k ő la p z á r t a e l a z ú t j u

k a t KÉT MARADVÁNYAIBAN MEGMARADT RÉZVERETl'KL (FORRÁS: DAVH) K e YS, GRAFI-

KA: D i e P r e ss e , B é c s ) .

154



Véleményünk szerint ezek a beépítések egy, a fentiekkel ellenté-tes megközelítésből is levezethetőek. Éppen, és csakis azért, merta „királykamra” és a „túlterhelő kamrák” rendkívül homogénegészet alkotnak, volt képes ez a kemény mag megbirkózni a fi-

zikai problémákkal, amelyek miatt az oldalfal négy centimétertsüllyedt az idők folyamán [2 3 0 ], és sok fedőgerenda a torziós nyo-más hatására kétszeresen is meghasadt: egyik végük (a tetőzeten

jól látható módon) az alsó oldalukon, a másik végük pedig a fel-ső oldalukon (ahogy ez a „terhelőkamrák” padlózatán megfigyel-hető). Csakis egy ilyen kompakt egységet alkotó, sziklaszilárd

mag volt képes ilyen hosszú ideig dacolni a környezetével e„betét” nélkül aligha beszélhetnénk a piramisokról, mint Föl-dünk talán legrégibb épületeiről, és a bennük teljes egészébensértetlenül megőrződött helyiségekről. Ezen magyarázat révéntehát, első ízben, immár valós értelmet nyernek a tehermentesítőkamrák úgy is mint „terhelőkamrák”.

, i 1 1...] i r í í . j j .... MM ~r n I M I

M I I . 1.1 1 l l 1 I I I j . i i. j _ _L 1.. J ...1 1 1 1 * 1 1111

i i u.. 11 1 1T El M i i j í t t i ! 1

01 1

91 . kép: A „KIRÁLYKAMRA” 1 3 1 KÖVÉNEK ELHELYEZKEDÉSE (LF.PRE 9 8 . 0 .) .

155



Aki a „terhelőkamrákat” hibás konstrukcióknak tartja, építészü-ket azonban szívesen felmentené, akár azt a kérdést is feltehetné,hogy vajon egyáltalán az eredeti terv alapján letteke azok kivite-lezve? Netán a gránittömbökből valami egészen mást akartaképíteni, mint például egy belső csarnokot Khefrén völgytemplo-

mának stílusában? Amikor a terveket a feltételezések szerintmegváltoztatták, a gránittartó gerendák már lényegében ott vol-tak a helyszínen, így akár könnyen fel is tudták volna őket hasz-nálni, immár az új tervek alapján másfajta épület felépítéséhez.[2 3 1] Ezt a feltevést az az érv támaszthatja alá, hogy amíg a hátulsó oldalukon valamennyi fedőlap finoman le van csiszolva, addiga fenti részen göröngyösen hagyták a felületüket.

Ezt a kérdést pillanatnyilag nem szándékozzuk tisztázni,mindazonáltal e körülményben a rámpákkal operáló elméletgyengeségeinek beigazolását látjuk. Ugyanis, ha a negyventonnásgránittömböket nem lehetett vályogtégla feljárón szállítani, ak-

kor a csúcsra juttatásukra csak egyetlen lehetőség maradt: a mun-kálatok megkezdése előtt valamilyen módon az építkezési helyközpontjába kellett őket szállítani, majd pedig az emelkedő épü-lettel együtt centiméterenként megemelni. Márpedig a tervek át-dolgozásáról szóló elmélet a feljárók céltalanságát tételezi fel.

Ezt az egyszerűnek látszó, fokozatos magasba emelést elvbennagyméretű emelőeszközökkel kellett megoldani. Elvégre el-mondható, hogy tizenkét ember már két, hat méter hosszúemelőfával is fel tudna emelni egy ilyen kolosszális tömböt. Le-hetségesnek látszik továbbá Petrie hintaszerkezetének sikereshasználhatósága is (70. kép), amellyel a legnagyobb gránitgeren-

dát váltakozva, két támasztékra döntve hintáztathatták felfelé[2 3 2 ], még ha minden méternyi magasságnyereség után szilárdalátéteket is kellett igénybe venniük az építőknek.

Mégis, hogyan is festene ebben az esetben maga az építkezésiterület? Kilencven, az imént vázolt paraméterekkel bíró gránit-tömb egymás mellett, egyméteres közökkel elhelyezve mintegy

ezerötszáz négyzetméternyi területet venne igénybe. A „király-kamra” magasságában az építés területe egy százhatvankét méterélhosszúságú négyzet, a felülete tehát körülbelül 26 500 négyzet

156



A fedél enyhén besüllyedt., mert a két oromzati tömb nem támaszkodik egymásnak pontosan.

Töredezések a mészkő támaszokon a rendkívüli nyomás miatt.

A z eredeti gipszkötés a legfelső nyugati grán it

oszlop és a n y ugati fa l kö

zött 15 centiméterrel elto

lódott.

1 0 0 méter magas fa l terhelődik a kemény, magas gránitépítményre. Körü

lötte 15 centiméterrel megsüllyedt a kevésbé ke

mény mészkő mag és en

nek során megsérült a déli oldal, a kamra eltolódott ,

fedoboltozata akár 4 centiméterrel elfordult és megrepedezett.

0 1 2 3m

UA: Vv uV:;-V:;í

»» •* * ' •"V

•i •. > V-V •

i— * ----------- r T

í;.

j l t el ’ t

i f í v í

v . ••//•.)

J l — -

i y * v •

V K 1 "

..... r ~ iTjtH'v:*

m m w :

»** * , . « \

)O C

92. kép: A „KIRÁLY” ÉS AZ ÖT „TERHKLÓKAMRA” ÉSZAKDÉLI METSZETE (KÉRISKI,

71. o.) .

157



méternyi. így tehát lényegében elég hely volt ehhez a központigránittárolóhoz. Az építkezés gyors előrehaladásában egy ilyesfaj-ta gránittároló mégis állandó akadályt jelentett volna, ráadásuligen korán el kellett volna helyezni a területen. Az összes gránit-követ már jóval az építkezés tulajdonképpeni kezdete előtt ki kel-lett volna bányászni, majd azokat a nyolcszáz kilométerre azAsszuántól északra fekvő bányából a helyszínre is kellett volnaszállítani, és a gizai fennsíkon az építkezés céljaira megfelelőmódon előkészíteni. Mindezek tetejében ami folyamatos, nemalábecsülendő kockázatot jelentett volna az építkezés sikeres elő-rehaladásában egyetlen, ötvenméteres magasságban eltörő grá-nittömb helyett sem lehetett volna póttömböt a magasba juttatni.

Nehéz teherfelvonó, ellensúllyal

Pa, „ellensúlyos teherfelvonó” alkalmazására vonatkozó javas-latunk azzal a gyakorlati előnnyel bír, hogy a szerkezet akár anehéz monolittömböket is elbírja. A kötélcsigás megoldás ezesetben is lehetséges, bár bizonyára nem emberi ellensúllyal kal-kulálva. Végeredményben negyven tonna teher a szánnal együtt(300 kp) több mint hatszázhetven vontató erejét vette volna

igénybe. Persze elvileg ez a rendkívüli sokaság is munkába állít-ható lett volna harmincfős csoportokkal és huszonhárom kötél-csigával számolva, de mindezt kevesebb kockázattal és „elegán-sabb” módon is meg lehetett oldani.

Végső soron negyven méter magasságban, ahol a „királykamra”első gránitköveit kellett beépíteni, elég mésztömb állt rendelke-

zésre ahhoz, hogy ellensúlyként újból a völgybe szálljon alá. Egynegyventonnás gránittömb ellensúlyként tizenhét, szokásos két ésfél tonnás mésztömböt igényelt volna, vagy tizenegy darab 3,6tonnásat, ami a Kheopszpiramis esetében szintén használatosvolt. Ezt a tizenegy kockát addig húzhatták fel „normál módon”és eresztették vissza a völgybe, amíg a kilencven túlsúlyos gránit-

tömböt fel nem emelték velük; ráadásul, tekintettel a 2 300 000mészkőtömbre, ez nevetségesen csekély mindössze félezreléknyi pótmunkát jelenthetett.

158



A használatos kenderkötelek ugyanis minden további nélkül elbír-nak 3,6 tonnányi súlyt. Mindazonáltal sajnálatos módon nem voltrá lehetőségünk, hogy ilyen nagyságú súlyokkal ténylegesen kísér-letezzünk. Emiatt aztán különböző lehetőségeket adunk meg, ar-

ra nézvést, hogy az egyiptomi építőmesterek rövid kísérletezésután hogyan lelhettek rá a számukra legkedvezőbb megoldásra.

Az első változat szerint minden ellensúlyhoz felépíthettek egykötélcsigát a vontatónyomvonallal együtt. Tizenegy ellensúly éstizenegy kötélcsiga esetén szükség volt azonban még egy továb-

bi, tizenkettedik csigára is, amelyen egy vonócsapat úgy egyensú-lyozta ki az ellensúlyt, hogy a gránittömb lassan emelkedett amagasba. Ennek a vontatócsapatnak az volt az előnye, hogy egyesvontatók lemaradhattak, ha az emelkedésnél egyre több kötélszaladt át az ellenkező oldalra, és az így folyvást növekvő ellen-súly egyben veszélyesen fel is gyorsíthatta a „felvonót”. Ugyan-

akkor teljesen le is mondhattak az emberi ellensúlyról, és a kő-tömböket úgy is kitárázhatták, hogy a gránittömb felemelkedjék.Ebben az esetben az ellensúlyokat pótkötelekkel annyira lefékez-hették, hogy nem következhetett be az említett ellenőrizhetetlenfelgyorsulás.

A sok pótlólagos sínnyomvonal elkerüléséhez pedig az a meg-

oldás kínálkozhatott, hogy több ellensúlyt egyszerűen egymás-hoz kapcsoltak, amelyek aztán konvojszerűen csúszhattak le azegyetlen vonónyomon. De mennyi súllyal volt terhelhető egyet-len kötélcsiga? A csigának a csapágyra kifejtett (kp/cmzben mé-rendő) növekvő nyomásával a csapágy súrlódása olyan jelentősennőtt volna meg, hogy egy meghatározott határértéktől kezdve acsiga egyszerűen elkopott volna. Ezen túlzott mértékű palástnyo-más kialakulása megelőzhető nagy keresztmetszetű csiga haszná-latával is. (Mindazonáltal nem kívánunk íróasztal mellől becs-lésekbe bocsátkozni afelől, hogy mi a felső határértéke kopástekintetében a fordítóbaknak és a hozzátartozó csigának.) Továb- bi lehetőségként kínálkozhatott volna ezenkívül több kötélcsigamunkába állítása is, melyeknek vonóköteleit úgy köthették volnaegymással össze, hogy a kősúlyok egymásután, egy sínpároncsúszhassanak le.

159



További különleges problémát jelentett, amikor a hatalmas osz-loptömbnek hosszában át kellett billennie a munkafelület élén.Eközben ugyanis meglehetősen nehezen uralható erők léptek fel.Bár az átlagos méretű köveket mindkét együttműködő csapat jól

kézben tudta tartani, a megalit viszont a billentés során messzekilóghatott a piramis oldalából. Ugyanis a lényeges erőkompo-nens immár nem a piramis oldalának hosszában hatott, hanemmajdnem vízszintesen állt el az építmény falától azzal fenyeget-ve, hogy kiszakítja a falban álló fordítóbakokat. Ezt a nem kívá-natos következményt két módon lehetett elkerülni. Meglehet,

keresztben szállították fel a kőtömböt ami egy szélesebb vagymegkettőzött sínnel volt lehetséges , így jóllehet szintén fellé- pett a veszélyt jelentő erőkomponens, de ezúttal sokkal rövidebbemelőkaron. Am elképzelhető, hogy egy ún. „billenőszánra” he-lyezték a monolitot. Merthogy a szán megfelezésének köszönhe-tően ami egyfajta keresztzsanér a hátsó része még akkor is

problémamentesen a sínen maradhatott, amikor a tömb kifeléfordult. Az épülőfélben lévő piramis tetején dolgozó vonócsapatköteleinek támpontja így ugyanabban a helyzetben lehetett, minta könnyebb kövek esetében. Ezáltal tehát a fordítóbakok sem ter-helődtek meg túlzottan, mint ahogy egyébként történt volna. Rá-adásul a magasban dolgozó csapat esetében különben sem válto-

zott volna lényegében semmi; a megszokott módon a szán elülsőrészén vontathatták a tömböt a munkafelületre.

Ezen részletvizsgálatok bemutatása után immár a következők ál-lapíthatók meg: a kötélcsigarendszer elég játékteret biztosít azépítőknek ahhoz, hogy még a különleges nehézségű tömböket isa helyszínre szállíthassák. Ez a megoldás megkülönbözteti javas-latunkat szinte az összes eddigitől, amelyek általában szándéko-san tértek ki a súlyos terhek mozgatásának érdemleges vizsgálataelől! Eme megállapítás ugyanúgy érvényes Abitz ferde felvonójá-ra, mint Riedl szállítólapjaira, és szintúgy áll az összes „rámpológus” elképzelésére, akik egyetlen egy nagy gránittömböt sem kí-vánnak rámpáikon a magasba emelni. De megállja a helyét azonemelőtechnikusspecialisták esetében is, akik elméleteikbenmegelégedtek a sadúfszerű emelőeszközök használatának feltéte

160



lezésével. Ebből a nézőpontból is teljes joggal állítható tehát,hogy valóban új, a problémákat átfogóan megoldani képes javas-lattal álltunk elő.

Gránitfeldolgozás vörösrézzel?

Ezen a ponton érkezett el az ideje annak, hogy néhány szót ejt-sünk, a mégoly körülményesen, de mégis a magasba juttatottgránitoszlopok megmunkálásának kérdésköréről. Löhner alaposkísérletsorozatokkal igazolta azon tételt, hogy ilyenfajta keménykőoszlopokat sohasem lehetett volna megmunkálni azokkal arézeszközökkel, amelyeket a régészek a régi egyiptomi kultúrkör- ben feltártak. [233] Ez a megállapítás egyaránt érvényes az összesgránitmegmunkálással kapcsolatba hozott eszközre, mint példá-ul a rézből készült fűrészekre, vésőkre vagy fúrókra. Tudniillik

nincs olyan rézfűrész, amelynek akár egyetlen foga is „túlélné”,ha gránitba próbálnák mélyeszteni ezzel szemben maga a grá-nit lényegében teljesen sértetlen maradna! A feltárt és a múzeu-mokban kiállított fogas fűrészek viszont elégséges bizonyítékulszolgálnak arra, hogy lágyabb anyagok megmunkálásához, ame-lyek nem állhattak ellen fogaiknak, igenis használták őket. Azon-

ban az egyiptológusok által feltételezett korund és smaragderősítésű fűrészlapoknak teljesen ellentétben azzal, ami a leletek- ből szemmel láthatóan kitűnik értelemszerűen fogatlanoknakkellett volna lenniük, mivel éppen a sima féméi eredményezi alegjobb csiszolóteljesítményt a kövezet megmunkálása szem-

pontjából. Ha manapság a sziklát körbefutó acélkötéllel és csi-

szolóhomokkal fűrészelnék szét, a fűrészfogak ugyanúgy csakhátráltatnák a munkát, és egyébként is nagyon gyorsan bekövet-kezne teljes elkopásuk.

I la mindezek ellenére állítólag mégis fűrésznyomokra leltek,mint például az ún. Kheopszszarkofágon vagy a burkolóköveken

amely nyomokból aztán Flinders Petric a fűrészlap hosszúságát

1,74 méterben [2 3 4 ] vagy 2,4 méterben [2 3 5] határozta meg , ak-kor ezáltal egyszeriben tisztázódna, hogy a piramisok építése so-rán szó sem lehetett rézből készült fűrészlapok alkalmazásáról.

161



A réz ugyanis egyszerűen nem elég kemény és elasztikus ahhoz,hogy az erre a célra megfelelő munkaeszköz alapanyagaként ve-gyük számításba. Egy hosszú réz fűrészlap egész egyszerűen azelső kísérletnél használhatatlan, fűrészelésre többé nem alkal-mas, elhajlott fémlappá csorbulna, amint először belekapna a kő- be. A rideg, kevéssé elasztikus réz ugyanis képtelen visszahajolnieredeti formájába, ehelyett abban a pillanatban eltörik.

Petrie egyébként eredeti szándéka ellenére bebizonyította,hogy az egyiptomiak Kheopsz fáraó alatt vas, vagy még valószí-

nűbb, hogy acélkészítésű fűrészlapokkal dolgoztak. A nyomokegyaránt megtalálhatók a borítólapokon, valamint a Holtak templomának bazalt talapzatán. [2 3 6 ] Sasse és Haase azonban maguk semtartották elképzelhetőnek, hogy elméletük kifejtése során ne fű-rész, hanem rézdrót használatát feltételezzék melynek ürügyénérdemes leszögezni, hogy a vékony drót rögvest elszakadna. A

szarkofág felületén pedig Löhner véleménye szerint éppenség-gel nem fűrész, hanem csiszolás nyomai fedezhetők fel. Ezt a jel-legzetes formát az a módszer eredményezi, melynek során egy csi-szolókövet kötélen hosszasan húzogatnak a csiszolandó felületen.Ezzel a feltevéssel lenne összhangban Ercivan azon észrevétele,amely szerint a külső felületek simítását befejezetlennek találta.

Egy könnyű rézvéső a grániton tehát formátlan képződménnyétorzulna anélkül, hogy a kövön akár egy karcolást is ejthetne. Azegyetlen, ami vasszerszám alkalmazása nélkül elvileg lehetséges-nek tűnik a gránit megmunkálásakor, egy olyan metódus, amely-nek segítségével a követ előre meghasítják. Ám egy ilyen módon

nyert tömböt kizárólag más kemény kövekkel pontos derékszögűformára csiszolni... nos, ez még talán egy teljes dinasztia türel-mét is jelentősen meghaladta volna!

A „szuperkeménységű” réz és a dolerit problémája

A rézeszközök teljesítőképességét illető meglepő nyilatkozatokfolyamatosan foglalkoztattak minket, és ezek főként Löhnemek a

162



rézzel és gránittal folytatott kísérleteire voltak ösztönző hatással.Miközben ugyanis némely szakértő azt szeretné elhitetni, hogy alágy réz úgy tudja vágni a gránitot, mint a vajat [2 3 7 ], addig má-sok látszólag konkrét technikai részletek birtokában vannak. így például Sir Flinders Petrie elméleteiben a réz kalapálás hatásáraolyan keménnyé válhat, mint a folytacél. [2 3 8 ] A francia régész ésgeológus, Jacques de Morgan pedig hovatovább időbeni változá-sokat sejtett a fém molekuláris szerkezetében: „Ha megvizsgáljukaz asszuáni gránitkő töredékeket, megdöbbent minket az akönnyedség, amellyel az egyiptomiak tetszésük szerint vágták eztaz oly kemény anyagot. Az egyiptomiak által használt eszközökkeménysége, legalábbis úgy tűnik számunkra, az általuk meg-munkált szikla keménységével volt arányos. Ezek az eszközökszükségszerűen hasonlítanak a mai kőfejtők és bányászok csáká-nyához; de vajon milyen fémből is készültek ezek az eszközök?Az első dinasztia idején biztosan rézből, később bronzból; ám a

vörösréz és az ónbronz a ma ismert molekuláris állapot szerint akemény sziklán eltompul, sőt lapos lesz, anélkül, hogy azt akárcsak meg is karcolná. Az egyiptomiak ezért olyan eljárásokat is-merhettek, amelyek a rezet és ötvözeteit úgy megkeményítik,hogy azok elérték legjobb acéljaink tulajdonságait. Ezek az eljá-rások egyáltalán nem érintették a fém kémiai összetételét, hanem

kizárólag molekuláris állapotát, ezáltal rövid idejű átmeneti álla- potot váltva ki, mert a ma kiásott eszközök újra a természetes fém jellemzőivel rendelkeznek.” [2 39 ]

Eszerint az elmélet szerint tehát a múmiasírok nem csupán azemberi testeknek ajándékoznak „örök életet”, hanem akár a fém-

tárgyakat is egy korábbi, magasabb rendű állapotba képesekvisszahelyezni. JeanPhilippe Lauer különös módon nem az áltu-dományos teóriák között ír erről a kérdésről, hanem könyvéneka technikai ismeretekről szóló fejezetében: „A szakemberek azona véleményen vannak, hogy [az egyiptomiak] olyan speciáliskeményítő eljárást ismertek, amelynek ma már nem vagyunk a

birtokában.” [2 4 0 ]

163



93. kép: E g y i .u x o r i o b k l i s z k h i e r o g l i f á l

Mll'TÁN MÉG A XVTII. DINASZTIA IDEJÉN SEM ÁLLHATOTT RENDELKEZÉSRE VASF.SZ

KÖZ, EZEKET A FINOM JELEKET DURVA DOLERITKALAPACSOKKAL KEIXKTT VOLNA A

GRÁNITBA VÉSNIE AZ EGYIPTOMIAKNAK (ClíRAM 1957, 110. O.).

164



Az egyiptológusok pedig még messzebbre is elmerészkednek a probléma elemzése kapcsán. Georges Goyon nyomán akár még azis elképzelhető számukra, hogy az ősi egyiptomiak talán még föl-dönkívüliekkel vagy a scifi szerzők képzeletének szülötteivel iskapcsolatot létesíthettek: „Ennél a gyakorlati jellegű problémá-nál maradva feltehetjük magunknak a kérdést, miszerint ez ameglepő nép hogyan tudta rézvésőkkel megmunkálni a gránitotés a dioritot, a legkeményebb amfibolit kőzeteket? Bizonyosanvolt valamilyen eszközük, valamilyen fém vagy titkos eljárás, amilehetővé tette számukra, hogy az építőanyagokat sarkosra vágják

vagy faragni tudják. [...] Az arab szerzők által említett módszert,miszerint a köveket varázsigékkel lebegtették, természetesennem lehet komolyan venni. Mégis megkérdezhetjük annak veszé-lye nélkül, hogy a tudományos módszerekkel szembenálló misz-tika csapdájába esnénk, hogy az ősi egyiptomiak nem rendelkez-teke valamely hatékony és gyors, de mesterséges eszközzel, ame-

lyet mára már a feledés homálya borít?” [2 4 1 ]

94. kép: D . ARNOLD SZERINT A FÁRA KITALÁLT RÉZFŰRÉSSZEL (EGY SÍRBÓL BKNI

I [ASSZÁK MELLETT) KGY GRÁNITBÓL KÉSZÜLT SZARKOFÁG TETEJE IS LEVÁLASZTHATÓ

( A r n o l d 1 9 9 1 , 2 6 8 . 0.) .

165



I. E. S. Edivards —felismerhető eredeti forrás hiányában 1987 ben ismét az ősi, homályos „forrásból” látszik meríteni, neveze-tesen a már említett Morgantól: „Mivel a réz volt az egyetleneszközkészítéshez használt fém, amivel tudomásunk szerintEgyiptomban, a középbirodalom előtt rendelkeztek, az gyanít-ható, hogy az egyiptomiak egy olyan, mára már elfelejtett eljárástismertek, amelynek köszönhetően a réz rendkívül megkeménye-dett. Ez a feltételezés mindazonáltal még nem nyert bizonyí-tást.” [2421

E teóriák természetesen nélkülöznek mindenfajta tudományoskomolyságot, szakmai hozzáértést és kritikai képességet a tudo-mány sajnos itt átmenet nélkül vált át az általa oly hevesen osto-rozott áltudományba. Szerencsére vagy szerencsétlenségre, egyefféle hipotézis még az imamalomszeríí ismétlés révén sem válikvalósággá! Mégis, az utóbbi években két további, hasonlóan ha-

mis nézet is napvilágot látott. Dieter Amold egyfajta szőlővágófűrész ötletével állt elő, amely elgondolása szerint nem csak fátlett volna képes vágni (94. kép), hanem akár szarkofágfedő mére-tű gránitszeletek megmunkálására is alkalmas lehetett. [2 4 3 ] Ar- nold mindazonáltal kerüli, hogy kifejezetten rézről beszéljen, jól-lehet a vonatkozó sírleletek mindenütt rézből készültek. Ehelyett

bemutat egy összefoglaló táblázatot az egyiptomiak által használtkő és fémeszközökről, amelyek kapcsán csak az az információhiányzik, hogy a „metál tools” (fémeszközök) gyűjtőfogalom mö-gött kizárólag réz és bronz, vagy netán vas is rejtőzike. [2 4 4 IEnnyiben akár vasfűrészről is szó lehetne, noha a gránit az őszámára is túl nagy kihívást jelent.

Ezzel szemben Roseinarie és Dietrich Klemm az ó és közép birodalom idejére csak a rézeszközök használatát fogadja el.A gránitnak ennek dacára előforduló megmunkálását kizárólagkeménykőből készített eszközök alkalmazásával magyarázzák.Ennek igazolására felhozzák az asszuáni kőbányákban találhatóteléres dolerit példáját, ami gyakorlatilag kalapács méretűre mállik, és szanaszét hever a lefejtés valamennyi szakaszában. [2 4 5]Kiterjedt képanyag felhasználásával úgyszintén bemutatják, hogyaz ottani kőfejtőkben megmaradt félkész építményrészletek és

166



szobortorzók amelyek egyébként gyakorlatilag kivétel nélkül azújbirodalom vagy a rómaiak korából származnak valamennyien„lágy” formákban lettek kikalapálva, ami szerintük élezett doleritkalapácsok korai használatára vezethető vissza. [2 4 6 1 Márpe-dig, ha ezek a lágy leverések közvetlenül vésőnyomok melletttűnnek fel, akkor a fáraók korabeli fejtések időben közvetlenülhatárosak a Ptolemaioszok alatt történt eseményekkel. [2 4 7 ]

A Klemmházaspár azonban gyakorlati szempontból teljesenmegbízik J. Roeder 1965ös kísérletsorozatában, aki úgy vélte,

hogy a technikailag jól képzett munkások egy doleritkővel per-cenként tizenkét köbcentiméternyi gránitot tudnak lefejteni, ésebből a napi teljesítményt hatezer köbcentiméterre számította ki.E teljesítmény egy kevesebb mint tizenkilenc centiméter él-hosszúságú kockácskában testesíthető meg. [2 4 8 ] Azonban őksajnálatos módon a nyolcórás munkanapra egyetlen perc pihenőt

sem irányoztak elő! Márpedig, aki jóllehet csupán csak egyetlenórán át, méghozzá ruganyos kalapácsnyél nélkül próbálna megál-lás nélkül kővel követ hasogatni, az a nap többi részében egészen

biztosan „harcképtelenné” válna. Ezért az így kiszámított mun-kateljesítmények csak úgy tűnnek kivitelezhetőnek, ha legalábbnyolcszoros vagy tízszeres létszámú munkáscsapatok váltják

egymást.Mivel a gránit mikrokristályos struktúrája következtében nem

hasítható nagyobb darabokra, hanem apró zúzalékká válik, ígydarabolása minden kőmegmunkálás közül a legfáradságosabbfeladat. Mint ahogy az is köztudott, hogy követ csak egy nagyobbkeménységű kővel lehetséges megmunkálni. Az asszuáni gráni-

tot, amelyet korábban szüenitnek is hívtak, viszont valóban meglehetne munkálni dolerittel. R. Bömer [2 4 9 ] a technikai felhasz-nálású kőzetekre a DINelőírásoknak* megfelelően az alábbi ér-tékeket közli:

* D IN = D eutsche In stitut für N orm un g (N ém et Szabványügyi intézet).

167



Szüenit: „Nagyon kemény és az időjárással szemben ellenálló,még a gránitnál is nehezebben megmunkálható, jólcsiszolható. Fajsúly = 2,62,8 .”

Nyomásállóság: 15002500 kg/cm2; feszítési szilárd-ság: 1 0 0 - 2 0 0 kg/cm2; ütési szilárdság (ütések száma aszéttörésig): 1 0 1 2 .

A dolerit durvaszemcsés, a teléreket kitöltő bazaltfajta.

Bazalt: „Nagyon kemény, tartós, nyomásálló, fagy és időjárás-tűrő, nagyon nehezen munkálható, csiszolható. Fajsúly= 2,83,3.”

Nyomásállóság: 25004000 kg/cm2; feszítési szilárd-ság: 150250 kg/cm2; ütési szilárdság: 1217.

Walter Schumann [2 5 0 ] húsz évvel később ismét igazolta ezen ér-

tékeket. A keménységi adatok nála mindazonáltal hiányoznak,mert ezek a kőzetek olyan különböző, lényegi és járulékos ré-szekből alkotott elegyek, melyekből a gránitnál a kvarc biztosítjaa keménységi fokot, ez azonban mégsem érvényesül minden feldolgozási módnál.

A doleritkalapácsok eszerint valóban lehetséges munkaeszkö-

zök lehettek. Csakhogy velük nem lehet kikalapálni sarkos derék-szögű hasábokat, hanem csupán lekerekített dolgokat! Még ak-kor is, ha a kalapálásra tetszőlegesen sok időt tudtak volna fordí-tani végül is egy gránittömbön nem dolgozhat akármilyen sokember , a csiszolásra még mindig jó néhány hónapra lett volnaszükségük. De vajon volte erre a célra ennyi idejük az egyipto-

miaknak? Az új birodalom korából ismeretesek ugyanis olyanszövegek, melyek tanúsága szerint csupán hét hónapot emésztettfel, hogy Hatsepszut királynő csaknem harminc méter magasobeliszkjét Thébába vigyék, és ott felállítsák. [2.5 1]Doleritkalapácsokkal mindenesetre ez a teljesítmény nem old-ható meg!

A Dér Spiegel egyik száma azt írja, hogy a Klemmházaspár meg-találta a választ a gránitmegmunkálás fogós problémájára [2 5 2 ],de éppen saját szavait cáfolja meg a cikk mellett közölt illusztrá

168



95. kép: N í l u s k ö z e l i g r a n it b á n y á k A s sz u á n b a n a b e f e je z e t l e n o b e l is z k k ö

r ü l (K l e m m /K le m m 307. o . ) .

169



ción látható obeliszk képe! Mert vajon ki lett volna képes azzal afeltételezett durva doleritdarabbal ezeket a finoman formált hieroglifákat az obeliszken kikalapálni? Annak sokszorosan hajlított,mélységében derékszögűre kidolgozott bemélyedéseit, vélemé-nyünk szerint ezzel ellenkező állítás bebizonyításáig csak éskizárólag acélvésővel készíthették; tekintve, hogy az apró részletezettségű ornamentikán épp elég fáradságos lehetett már magaa végső csiszolás is. (Ahogy azt a breton Calvairesgránit figurá-lis kompozíciójának kerekdeddurva formái is meglehetősen jól bizonyítják.) Aki azt kifogásolná, hogy a IV dinasztia idején még

nem feliratozták a gránitobeliszkeket, az egészen egyszerűen el-hallgatja azt a tényt, hogy Egyiptom történelmének legalábbisaz egyiptológusok konszenzusa alapján az új birodalom végéiga bronzkorhoz kell tartoznia. Imigyen Egyiptom legnagyobbépíttetőinek III. Amenophisznek és II. Ramszesznek ugyan-azzal a problémával kellett szembesülniük: hogyan formálják

meg a gránitot acél nélkül? Talán Goyon titokzatos műszereivel?S akad még egy további nehézség is, amelyen még a dolerit

használata sem segít: nevezetesen, hogyan is voltak képesek agránithasáboknak a szikláról történő leválasztására? A Klemmházaspár mindenekelőtt a gránitfejtésnek a leginkább kézenfekvőmódját hangsúlyozva terelte új mederbe a vitát. Eszerint Asszu-

án vidéke, amely kereken húsz négyzetkilométert tesz ki(95. kép), ún. „vándorkövekkel” borított. Ez a jelenség a gránitra

jellemző „gyapjúzsákos mállás” eredményének tekinthető. Eze-ket a tömböket pedig a kőkalapáccsal már csak meg kellett szaba-dítani a mállásterméktől, hogy neki lehessen látni a végső meg-munkálásuknak. [2 5 3I

Aki viszont megkérdez egy mai kőfejtőmunkást, hogy ilyesfaj-ta mállástermékeket vajon felhasználnae az olyan súlyos és fon-tos épületrészekhez, mint a „királykamra” gránitgerendái, azegyértelműen negatív választ fog kapni. Magas igénybevétel cél-

jára —és ez a Kheopszpiramisra különösen igaz mindig olyankövet szokás és kell kiválasztani, amelyet közvetlenül a tömörsziklából bányásztak ki. Ha alkalmazni kívánjuk ezt az íratlan sza- bályt az ókori Egyiptom esetére, akkor ismét azzal a kérdéssel ta-láljuk szembe magunkat, hogyan is tudták abban a korban a nagy

170



Kr. e. 600tól induló vaskor előtti időintervallumban, valamintvele egy időben helyezkedett el.

Még néhány szó a már kifejtettek világosabbá tétele végett.Amikor vasról beszélünk, főként az acélra gondolunk, vagyis azötvözött vasra, ami kovácsolható és lényegesen szilárdabb, elasztikusabb és jobb szakítószilárdságú, mint a tiszta vas. Acél márpe-dig úgy jön létre, hogy a vasat más elemekkel, főként szénnel„felforralják”, „cementálják” (szenítik) vagy „nitridálják”. Az ar-chaikus időkben elsősorban olyan szerves anyagokat használhat-tak erre a célra, amelyek speciális hatással bírnak a fém szerkeze-

tére, mint például az aludttej, vizelet, ürülék vagy a madárpiszok.Ezt az ókori Kelet kapcsán „struccgyomormódszerként” száinontartott eljárást jól ismerjük egyébként, például a Dietrich vonBernről szóló mondákból is: Wieland, a kovács háromszor egy-más után szétreszel egy kardot, hogy a liszttel kevert forgácsotmajdan szelíd madarakkal etesse fel. A madárürülékből aztán is-

mét kiizzítja a vasat, és így nyer végül egy „legendásan” jó minő-ségű kardot. [2 6 4 ] A vas keményítéséhez tartozik továbbá a víz- ben való edzése, amit az angol hangutánzó szóval quenchingnek hív. Láthatjuk tehát, hogy az acél egyáltalán nem olyan termék,amely kizárólag csak a XIX. és XX. század hatalmas kohóiból voltnyerhető!

A megfúrt gránit kérdése

Az egyiptológus feleség és a geológus férj alkotta Klemmházaspárismételten nehéz helyzetbe került, amikor Torsten Sasse A pira-

misok árnyékában című filmje [26 5] a piramisokat alkotó gránitbantalálható magfúrások tényével szembesítette őket. Ezek lényegé- ben olyan csőfúrások, mint amilyet a lyukfűrészek hoznak létre,ahol a fúrás eredményeként egy kőmag marad az anyagban, me-lyet végül kitörnek. Klemmék meglepetésüknek adtak hangot:ilyesfélével ez idáig ők még nem találkoztak, jóllehet a jelenség azegyiptológusok előtt idestova immár jó száz éve ismeretes: az ása-tásokat végző Petrie számolt be róluk először. [2 6 6 ] Mivel azonbanezen korabeli technikának a figyelembevétele minden egyiptomi

174



egyiptológusok állásfoglalásait követve a IV dinasztia idejébencsak zafírt talált. Sasse és Haase [2 7 5 ] tehát az alábbi módon fog-lalják össze a helyzet kétértelműségét: „Furcsa, hogy FlindersPetrie óta egy régész sem kutakodott intenzíven a magfúrásokkalkapcsolatban. [...] Es különösnek hat, hogy a régi korok techni-

káját vizsgáló Rudolf Gantenbrink oly behatóan foglalkozott ve-lük, hogy azok felkeltették a kísérleti fizikus, HorstDetlefGassmann kíváncsiságát, és hogy a tudomány által rettenetesenalábecsült szerző, Erich von Danikén úgyszintén figyelmet szen-telt a kérdés tanulmányozásának a régészet képviselői a jelen-séggel kapcsolatban azonban messzemenő érdektelenségetmutattak.”

Részünkről azonban ezt nem tartjuk annyira különösnek, inkábbnagyon is jellemzőnek arra a tudományágra, amely lényegében asaját maga által készített kényszerzubbonyban vergődik már

szinte időtlen idők óta.

A vaskori piramisok

Függetlenül a bizonyított „lágy” formájú gránitmegmunkálástól,

abból a feltételezésből indulunk ki, hogy először Kheopsz ural-kodása alatt használtak vasat. Apja, Sznofru ugyanis még nemalkalmazott semmiféle kemény kőzetet épületeiben, míg fiaKheopsz immár 17 000 köbméter, unokája pedig 15 000 köbmé-ter gránitot építtetett be halotti piramisába. [2 7 6 ]

Tisztázatlan még az Abu Roszi Dzsedefrépiramis időrendi

besorolása is. Ezt az uralkodót ugyanis az uralkodási rend krono-lógiái nem mindig szerepeltetik közvetlenül Kheopsz után. Ami-óta Michel Vallogia alaposabban megvizsgálta a piramis marad-ványait, az egyiptológusok meg vannak győződve arról, hogy eza viszonylag kicsiny építmény oldalhosszúsága 106, magassága67 méteres a maga meredek oldalaival mégiscsak elkészült an-

nak idején. [2 7 7 ] Egyes kutatók olykor komplett felszínt tulaj-donítanak neki [2 7 8 ], vagy akár teljes gránittestet is feltételeznekvele kapcsolatban. A végkövetkeztetések mindenesetre eléggé

176



merészek, mivel a fennmaradt szerkezeti maradványok csupán11,4 méteres átlagmagasságot mutatnak.

Klemmék végkövetkeztetése, mely szerint a kemény kőzetekkönnyed alakithatósága „a kőkalapácstechnika bevezetésével”vált lehetővé [2 7 9 ], véleményünk szerint helytelen. A premisszá-inkból fakadó kronológiai következményeket azonban egyelőrefélretesszük, és mindenekelőtt azzal az elgondolásunkkal kíván- juk megismertetni az olvasót, hogy „acélkemény” nézetünkbőlkiindulva milyen is lehetett a gránittömb útja a kőfejtőből a fel-építendő piramisig?

Legelőször is, az összes fontos gránit épületrészhez a hegyből„friss” sziklakőzetet választottak. Ez a megállapítás főképpen aKheopszpiramis építésére igaz, amelyhez amúgy is még vi-szonylag kevés gránitmennyiséget (kétezer köbmétert [2 8 0 ])használtak. Tudnivaló, hogy egykori lehűlésekor a gránit felülete

gömbszerű elrendezés formájában zsugorodott össze, ami a ké-sőbbi erózió során aztán lekerekített sarkú tömböket (a fentebbmár említett, ún. „gyapjúzsákokat”) eredményezett. Ezen a fel-színen vált aztán lehetségessé a gránit kívánt darabokra történőszétválasztása, mégpedig ékek beverésének segítségével. Hogy akívánt nagyságú tömböt kapják, egy vonal mentén kellett egysor

nyi lyukat fúrni, majd a kívánt darabot ékek beverésével lehasítani. A folyamat értelemszerűen volt ismételhető a további részek-re darabolások esetén is. A mai kőbányákban például a leírt mó-don állítják elő a macskakövet, a szegélykövet vagy akár a nagykőhasábokat is.

A lyukfúrás ma ún. vídiás préslégfúróval történik. A korábbi időkkőfejtői elsősorban keményre kovácsolt vésőfúrókat használtak,amit „fúróvasnak” vagy nemes egyszerűséggel csak „vasnak” ne-veztek. Mivel még ez a vas is igen gyorsan kicsorbul a kemény kő-zeten, bizonyos számú gyakorlott kovács és megfelelő műhely je-lenléte elengedhetetlen feltétele mindenfajta gránitfejtő műkö-désének. Mi tehát, ahogy az a fentebbiekből következik, az ősiEgyiptom esetében is a vasvésők használatának feltételezését ja-vasoljuk.

177



A hasítás, nézetünk szerint, az alábbi módon ment végbe: egyfellah ült a lehasítandó tömb felületén, és a mester által kijelöltfúrási pontra tartotta a fúróvasat, amíg körülötte három munkásállt, akik nehéz, kétkezes kalapácsokkal felváltva verték a vasat.Minden ütés után a vasat tartó egynyolcadnyit fordított a fúrón.Amint az első lyuk elérte a tömb nagyságától függően a tíz-tizenöt centiméteres mélységet, és aztán az egész lyuksorozat el-készült, a keményre kovácsolt vasékeket egyszerűen belehe-lyezték a lyukakba. Jól megkenve azaz bezsírozva fémlemezekközé verték be őket, hiszen csakis így lehetett gránitot hasítani,

nem pedig megdagadó faékekkel! Az egyiptológusok által fellelt„rézvésők” csupán segédeszközként funkcionálhattak; ráadásulugyanebben a formában és szerepben még napjainkban is hasz-nálatosnak számítanak. Mindezt ki kell egészítenünk azzal aténnyel is, hogy a Kheopszpiramisban ráadásul vasmaradványo-kat is találtak [2.8 1], vagyis a vaseszközök korabeli használatát nem

csak mi feltételezzük. [2 8 2 ] Arra a lehetséges ellenvetésre pedig,hogy a régészek nem találtak a korból származó vasvésőt, kön-nyen megadható a magyarázat: az akkoriban rendkívül költségesvasat feltehetően mindig gondosan beolvasztották, míg a rozsdaa többit gyakorlatilag megtette.

A Kheopszpiramisnak azonban egyik gránitköve sem volt elégnagy ahhoz, hogy egyszerre kettőnél több munkacsapat dolgoz-hasson vele párhuzamosan. Az egység két csoportra tagolódott,melyekben különkülön egy vésőtartó és kilenc ütőember tevé-kenykedett a munkacsapat összesen tehát mintegy húsz főbőlállhatott. Három kalapácsos öt percig ütötte váltakozva a vésőt,

eztán leváltotta őket a következő hármas alegység, ezt pedig aharmadik. Félórás munka után a másik vésőtartó lépett a helyük- be a maradék kilenc kalapácsossal, másképp ugyanis ellentét- ben például Roeder véleményével , egész egyszerűen nem lettvolna elvégezhető ez a nehéz fizikai munka! A munka gyors elő-rehaladása szempontjából külön szerencse, hogy a Kheopszpiramis viszonylag kevés gránitkövet igényelt. Tudniillik mindössze-sen kereken ötszázat, melyekből viszont több mint száz nagyonsúlyos volt egységenként mintegy negyven tonna körüli tömeg-

178



gél. Összességében azonban elég idő juthatott a Kheopszpiramis köveinek a kőfejtőkben történő darabolására és a helyszínreszállítására, minthogy a gúlának először is el kellett érni a negy-venméteres magasságot, míg az első gránitkövet beépíthették a piramis testébe, és az építménynek majdnem hetven méter ma-gasra kellett nőnie ahhoz, hogy a legfelső „terhelőkamra” utolsógránittömbjét is a helyére lehessen illeszteni.

Ha egy munkacsapat akár csak egy „normál méretű” követ fejtettvolna is ki naponta a szikla falából, négy csapat akkor is bősége-

sen elég lett volna arra a célra, hogy7 féléves határidőn belül azösszes gránitkövet kitermelje! Mi ezt a határidőt felemeljük ahúszszorosára, vagyis húsz napra munkacsapatonként és gránit-tömbönként, illetve végeredményben tíz évre, hogy egyetlen idő-határ se kerüljön veszélybe.

Tehát egy húsz emberből álló rakodócsapat húzhatta fel a gránit-köveket a szánokra, további huszonöt szállította a kifejtett köve-ket a rakodóhelyre, ami mintegy másfél kilométeres távolságrafeküdhetett a kitermelés helyétől. A kellő nagyságú csapat létszá-ma pedig a következő módszerrel becsülhető meg: a kőfejtő és afolyó közti másfél kilométeres távolság megtételére egy szánnak

hetvenöt percre van szüksége, pihenővel és visszaúttal pedig to-vábbi negyvenöt percre. így tehát ötszáz perces napi munkaidő-vel számolva egy munkacsapat négy követ tudott naponként a Nílushoz hordani, ami azonban valószínűleg még meg is haladjaa valós számot. Ebből a számításból azonban az asszuáni csapat létszámát illetően egy meglepően kicsi szám adódik: összességé-

ben mintegy százötven fő:

80 kőfejtő négy csapatban,14 kovács és kisegítő,1 0 mester, írnok, vízhordó, élelmező,2 0 rakodómunkás,25 hordár,1 felügyelő.

179



Láthatjuk tehát, hogy habár az asszuáni kőbányák a nagy pirami-sok nyersanyagának előkészítése céljából elsősorban specialistákés büntetésüket töltő elítéltek munkáját vehették igénybe dekorántsem embertömegekét! Elméletünk alapján, még ha tízsze-resét is küldenénk kőtörőnek a kőfejtőkbe, akkor is csak ezeröt-száz embert kellene Asszuánba „irányítanunk”. Jóllehet a negy-ventonnás kövekhez időről időre egyegy 180 fos, nagyobb létszá-mú vontatócsapatot is a helyszínre kellett küldeniük.

Pitagorasz piramisa?

A szamoszi Pitagorasz nevét minden iskolás jól ismeri híres téte-le révén, miszerint a derékszögű háromszögek oldalai fölé írtnégyzetek az alábbi, nevéhez fűződő formulának tesznek eleget:

a2 + b2 = c2

Annak ellenére, hogy a „Pitagorasztételt” aligha a Kr. e. VI. szá-zadban élt Pitagorasz állította fel, van néhány pitagoraszi három-szög, melyeknek kizárólag egész számúak az oldalhosszúságai. Aleghíresebb a 3:4:5ös reláció, ami így, iskolásán kiszámolva az

alábbi értékeket adja: 9 + 16 = 25. Emlékezetünkbe idézhetjük,hogy Khefrén a 4:3 arányt választotta piramisához, és így lénye-gében egy pitagoraszi szabású piramist kapott eredményül! Atöbbi egész számú „pitagoraszi” arány mindazonáltal kevésbé jel-lemző a piramisok általános „szabásmintájára”: 5:12:13 vagy7:24:25 vagy 119:120:169 (96. kép).

Kheopsz, Khefrén apja kevésre becsülte a 4:3as arányt, és inkábba 14:11es mellett tört lándzsát. Közelebbről nézve a dolgot az a

benyomásunk támadhat, hogy piramisával Kheopsz mintha „a”Pitagorasztételnek akart volna emlékművet állítani.

A „királykamra” helyzete így például annak révén tűnik ki az épü-leten belül, hogy ebben a magasságban a piramiscsonk felszínefele az 53 000 négyzetméteres alapterületnek; a pontos magas-

180



sága pedig hatvanöt centiméterrel van a kamra 42,28 méteres ta-lajszintje felett, vagyis áthúzza a kilencven centiméter magas„szarkofágot”. [2 8 3] A „Pitagorasztétel” gyakorlati alkalmazásaezáltal tehát kétezer évvel előzné meg annak általunk ismert bi-zonyítását!

Még egyértelműbben mutatkozik meg a „Pitagorasztétel”eredményes alkalmazása a „királykamrában”, amelynek mérete5,24 m x 10,48 m x 5,28 mt fog át, ami egyiptomi királykönyök-

ben mérve pontosan megfelelt a 10 x 20 x 11,14es aránynak. Va- jon miért nem választottak a magasság tekintetében is egész szá-

mot? Nos, az egyiptomiak ebben a kérdésben a bizalom kérdéseelé helyezték az ellenőrizhetőségét. Egy fal számukra akkor voltelég stabilnak tekinthető, ha mindkét átlója egyenlő hosszúságúvolt. A rövid oldalakon ezért választották tehát a kerek tizenöt könyöknyi átlót. Ez adta meg aztán az 5,858 méteres kamramagas-ságot, amit a gyakorlatban csupán minimális mértékben vétettek

el. Ezen túlmenően további kontrollehetőség nyílt számukra azamúgy is inkább egy kisebb csarnokhoz hasonlítható kamrán ke-resztül, átlósan. A tizenöt könyöknyi falátlóból és a húszkönyöknyi oldalhosszból pedig kényszerítőén adódott a kerek huszonötkönyök hosszúságú teremátló, ami immár a tétel alapján bizo-nyítható volt számukra. Ezeken ldvül megemlítendő, hogy a kam-

ra bejáratát egy olyan hatalmas kő hidalta át, amely impozáns mé-retével rögtön két réteget is kitett. Természetesen ez a kő is „hó-dol” a Pitagorasztételnek, amint azt J. P. Lepre [2 8 4 ] igazolta.

Érdekes módon Hérodotosznak, bár az építési terveket márkétezer éve úgymond „félretették”, még mindig tudomása volt a

piramisfelszín klasszikus arányáról: a Kheopszpiramisnak mind

a négy oldallapja akkora, mint a piramis magasságával megegye-ző oldalú négyzet. Ez a valóságos „Pitagorasztétel” a következőképen fest:

(teljes magasság)2 + (alapterület oldalának fele)2 =(az oldallap magassága)2. [28 5]

Ezen matematikai finomságok ellenére az egyiptomiak éppen-séggel egyáltalán nem számítanak a matematikai tudás úttö-

181



rőinek: „Miután tehát egészen nyilvánvaló, hogy a magasabb ma-tematika területén az állítólagos, rejtélyes ismeretekkel kapcso-latban semmi sincs, amit Oegyiptom építészei több mint 4000évvel ezelőtt a nagy piramisok építésekor, különösen a Kheopsz piramis kapcsán fejlesztettek volna ki, ideje lenne, hogy immár azegyiptomi papiruszok tanúbizonyságához forduljunk.” [ 1 &6] Alegrégibb matematikai leírások, amelyek Egyiptom területénfennmaradtak, csupán a második átmeneti korszakból származ-nak, tehát körülbelül a Kr. e. XVTI. századból. Ezek ráadásul el-sődlegesen az Egyiptom területére benyomuló hükszoszok ér-

deklődését tükrözik, nem pedig magukét az egyiptomiakét, akik-nek első, önálló matematikai kezdeményezései majd csak a kö-zépbirodalom tájékán keresendők. A rendkívüli matematikai te-hetséggel megáldott görögök Pitagorasz követőiként a mai tudo-mányos álláspont szerint az óbabiloni Marduk kései tanítványailennének, aki Kr. e. 2000 és 1700 között karcolta agyagba a „Pi-

tagorasztételt”. Az azonban, hogy miként kerülhetett át ez az ősitudás a görögök lakta területekre, egyelőre még teljesen tisztá-zatlan kérdés, mert a babiloniak ezerévnyi „blackout” és nyugta-lanító szellemi gyengeség után csak Kr. e. 600 után vetették belemagukat ismét a számtantudomány művelésébe.

96. kép: H á r o m pi-

TAGORASZI HÁROM-

SZÖG; A BAL OLDALI

MEGEGYEZIK A

K h e f r é n p ir a m is

FÜGGŐLEGES METSZE-

TÉNEK FELÉVEL

( K r a c k f . 57. O.) .

182



Ha a szokásos kronológiánál maradunk, úgy a Pitagorasztételesetében paradox módon a kora bronzkori piramis vaskori geo-metriájáról kellene beszélnünk. Itt tehát aggasztóan recsegniro pogni látszik a Mezopotámia és Egyiptom közötti hagyományoskronológia építménye. Minthogy az a bibliai és pszeudocsillagászati normákhoz igazodik elsősorban, nem is fogja magát so-káig tartani, minthogy állításait a régészeti leletek újra és újramegcáfolják. [2.8 7 ]

Hogy mennyire nehéz dolga van saját felhalmozott tudásával

kapcsolatban magának az egyiptológiának is, azt legutóbb példá-ul Miroslaw Verner könyve is érzékeltette. „A világ egyik legne-vesebb piramiskutatója foglalja össze tudományága ismereteinekaktuális állását” mindezt pedig egy paradoxonban megfogal-mazva. Az itt idézett kiadói fülszöveg ugyanis az alábbi kérdéstveti fel: „Hogyan sikerülhetett közel ötezer évvel ezelőtt egy

népnek, amely sem a vasat, sem a bronzot, sem az alapvető szá

2 : 3= 5 : 3 , A KAMRA 3 : 4 : 5 ( F lX 2 0 . 0 .) .

183



molási technikákat nem ismerte, a hatalmas kőtömböket egymás-ra helyeznie?” Vajon megnyugtató választ kapunke a könyvbenaz ilyen módon feltett kérdésre? Nos, ahogy a szerző kifejti: „Azelső lépések a jövendő építmény majdani létrejötte felé a »pro

jektirodában« tétettek meg. Itt alapos matematikai és geomet-riai ismeretekkel felvértezett szakemberek dolgozták ki a terveket[...] Az ősi egyiptomiak építményei maguk a legjobb bizonyíté-kai matematikai képességeiknek.” [2 8 8 ] Láthatjuk tehát, hogyVerner ezúttal egész egyszerűen a piramisok építésének korábahelyezi át azon matematikai papiruszok tudásanyagát (így nem

utolsósorban a Pitagorasztételt is!), melyek, ahogy fentebb márkifejtettük, elvben egy fél évezreddel későbbre datálódnak. [28 9]

(Föld)mérési problémák

Megkockáztatunk még egy utolsó pillantást vetni az építkezésihely bemérését érintő kérdéskörre. A voltaképpeni építési telekkereken nyolc focipályányi területet foglalt el. Felülete egyáltalánnem volt teljesen sima, tulajdonképpen egy még meghatározat-lan nagyságú sziklacsonkot alkotott. Ez a térbeli elhelyezkedés a„szállítási oldal” esetében ugyanúgy megfigyelhető, mint két, ha

nem egyenesen három sarkán és a nyugati oldalán egyaránt. [2 9 0 ]Ezzel azonban a sziklacsonk megakadályozta az átlók lemérését,vagyis a legbiztosabb eszközt, amivel az építmény derékszögeit azépítők le tudták volna ellenőrizni. Ezért még azokkal a módsze-rekkel is foglalkoznunk kell, amelyeket azért fejleszthettek ki,hogy a piramis orientációjának és szögei pontosságának közmon-

dásos precizitását kivitelezhessék.

Mindazonáltal ez az alapterület beleértve az építményt körbe-vevő kövezetei is olyan precizitással lett szintbe hozva, hogy afüggőlegestől való legnagyobb eltérés a kereken kétszáznegyvenméternyi hosszúságon is csupán 2 , 1 centimétert tesz ki! [2 9 1]A „nonkonformista” szemléletű kutatók elméletei ezért legin-kább egyszerűen vízelvezető árkot csákányoztatnának a korabeliegyiptomiakkal, ami aztán a vízinértékes szintező elve alapján

184



eredményezhette a bámulatos pontosságot, hogy azt követőenkövezettel vagy sziklákkal fedjék be a felületet. Léteznek továbbáolyan javaslatok is, melyek szerint az építési területet egy alacso-nyabb gáttal kellett a piramisépítőknek körülvenni hiszen csakegy ilyen nagy vízfelszín garantálhatta volna a meglepően simafelületet. [2 9 2 ]

Mindazonáltal Dröfíler meglehetősen pontatlan megfogalmazá-sát („és vizet vezettek a területre”) nem lehetett túlzottan könnyűátültetni a gyakorlatba, minthogy a Nílus és a Níluscsatorna az

építkezés szintje alatt negyvennégy méterrel mélyebben folyik.Az egyiptológusok ezért élénk tiltakozásuknak adtak hangot azilyesfajta feltételezésekkel szemben. Mivel a vizet előbb valahogymégis a magasba kellett volna juttatni, „igen valószínű”, hogy aza mérés előtt már lényegében „elpárolgott vagy elszivárgóit vol-na”; ezért „egyetlen vízzel operáló elmélet sem jöhet számítás-

ba”. [29 3] A vízmértékes szintező használatát megengedő feltéte-lezések hiányában ezért gyakorlatilag „szükségállapot” uralkodika vonatkozó magyarázatok terén. M. Haase, aki kőkeményen vé-di az egyiptológusok véleményét, ezért aztán mintegy ötven cen-timéter hosszú faszintezőkről igyekszik gondoskodni magyaráza-taiban, bátran kiegészítve azokat feltételezett szintezőkeresztek

korabeli használatával is. Tekintettel azonban a szerény kapacitá-sú korabeli kéziszerszámokra, a szerző ezen elméletének négy ol-dal terjedelmű kommentálására kényszerül, melynek keretébennem győz hangot adni afelett érzett csodálatának, hogy az egyip-tomi szakemberek kéziszerszámaik minősége ellenére milyen„bámulatosan precíz eredményekre jutottak”, illetve, hogy azok

mily „hihetetlenül pontos”, „megdöbbentő” és „egészen bámu-latos eredmények”nek számítanak is valójában. [2 9 4 ] „Víziszo-nyuk” miatt tehát az egyiptológusok még mindig a Kolumbusztojására várnak a rejtély megoldása kapcsán. Mindeközben afennsík tömítését bizonyító nyomokra bukkantak nemrég: a te-reppel szomszédos szikláknak a hasadékait olyan ügyesen zártákel kődugaszokkal az építés korában, hogy azok P. Délétienekcsak 1986ban tűntek fel. [2 9 5]

185



Térjünk át immár az égtájak szerinti pontos betájolás fogós kér-désére: Ottó Neugebauer 1980ban felvetett indítványa óta ímemég egy, az egyiptológusok előtt tornyosuló rejtély! Maga a ja-vasolt eljárás a következőképpen működik: vegyünk egy precízenkidolgozott gúlát, és azt helyezzük úgy a jövendő építmény ab-szolút sík területére, hogy két éle körülbelül délészak iránybanfusson, majd pedig hosszabbítsuk meg ezeket az éleket vonalak-ként az alapfelületen. Egy huszonnégy órás időintervallum alattfigyeljük meg, hogy a gúla árnya mely ponton metszi a két vona-lat. Ha mindkét élvonalszakasz abszolút egyenlő hosszúságú, ak-

kor a gúla pontosan délészak irányban áll. Ha nem, akkor egykicsit fordítani kell rajta, és a következő nap folyamán mindeztújramérni. Naponként ismételve az eljárást az végül pontoseredményre vezet. A régi egyiptomiak tehát így tájolhatták be aKheopszpiramist minden égi és csillagászati ismeret nélkül, ésfőként annak hiányában, hogy tudomásuk lett volna a pontosan

északon álló sarkcsillagról. [2 9 6 ]

A pontos tájolás ezen útja minden bizonnyal egy sor közbenső ál-lomáson keresztül vezethetett el a végleges eredményig. Miutána gúla nagyjából pontos közelítésben mutatta a délészak irányútengelyt, a három mellékpiramis amelyek amúgy a főpiramis

1:5 léptékű lekicsinyített modelljeiként hatnak [2 9 7 ] közül azelső voltaképpen egy huszonkilenc méteres gnómónként tervez-tetett. így vált aztán lehetségessé számukra, hogy ezen mérések-kel amelyeket egy másik mellékpiramissal még egyszer pontosíthattak megoldják a főpiramis „egyenesbe hozását”, amelyolyannyira sikeres volt, hogy annak aprólékos precizitása még ma

is őszinte bámulatot kelt. Sajnos, ez az elegáns módszer csak anéhány téli hónapban működik hatékonyan, mert a magasan álló Napnál egy gúla éppoly kevéssé vet árnyékot, mint az ötvenkétfokos hajlásszögű piramis délidőben...

Jóllehet már egy obeliszk vagy egy másik gnómón árnyéka is jobbszolgálatot tehetne a magyarázat szempontjából, mégis, ezt azidevágó szakirodalom csak Isler óta kezdi így látni. [29 8] Egyhosszabb méréssorozatban fáradság nélkül meghatározhatták

186



minden napra vonatkozóan azt a pontot, amíg az a legrövidebbárnyékhoz nem ért (98/b. kép). Legkésőbb egy év után pedig amegfigyelők pontos egyenest húzhattak, amely immár az obeliszktől precízen északi irányba mutatott. Kár, hogy ezek a méré-si pontok az árnyékvetőhöz egytől egyig igen közel vannak, mi-vel Egyiptomban a Nap általában mindig igen magasan áll!

Következésképpen célszerűbbnek látszik ahhoz az éjszakai méré-sekre használt mesterséges horizonthoz fordulni, amely I. E. S.Edwards felvetésére került a vita áramlatába (98/a. kép). Ezt a célt

szolgálhatja egy egyenes vagy görbített fal, amely egy abszolútvízszintes felső záró peremmel rendelkezik. Egy rögzített megfi-gyelési pontból az éjszaka folyamán az a jelenség válik pontosanmegfigyelhetővé, hogy a csillagok cirkuinpoláris mozgásuk soránmiként mennek le és fel ezen fal mögött. A csillag két „falérinté-si” pontjának megjelölésével pedig kitűnik, hogy ezen mérési

pontok között, mégpedig pontosan középen fekszik a pontosészaki irány. [2.99]Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy az éjszakai tájo-

lás sokkal hosszabb mérési szakaszra rögzíthető, akár az egész piramis hosszában is. Ennek köszönhetően már igen figyelem-re méltó mérési pontosság érhető el. Ráadásul attól függetlenül

működik a módszer, hogy a csillag az adott korban pontosan azégi északi póluson állte. Időközben Rolf Krauss [3 0 0 ] ugyan el-vetette a metódust, mert a gizai fennsíkról látható csillagoknem függőlegesen kelnek fel, ezért keleti irányú mérési hibánakkellene jelentkeznie, míg a valóságos piramis minimális mér-tékben nyugatra „húzódott”. A módszer egy változatát azonban

Josef Domer kipróbálta a gyakorlatban, és jónak találta. [3 0 1]így már érthetővé válik, hogy a három piramisoldal kevesebb,

mint 2,5 ívpercnyi, abszolút minimális mértékkel tér el azészakdél iránytól. S habár a mérés ténye önmagában nem is te-kinthető csodának, azért az építés pontos kivitelezését, amitegyetlen más nagy volumenű építkezés sem volt képes felülmúl-ni, talán mégis csak annak nevezhetjük.

Az épülettervekről azonban jóformán semmit sem tudunk.A kivitelezés pontossága alapján mégis a legpontosabb minták

187



98. kép: a) É s z a k m e g h a t á r o z á s a m e s te r sé g e s h o r i z o n t t a l é s c s il la g ,m e g f i

g y e l é s s e l E d w a r d s a la p já n , b) k é t , a N a p v e t e t t e á rn y é k m é ré sé n ek f e l e z é

s é v e l M . I s l e r u t á n ( S t a d e lm a n n 1 9 9 0 , 2 5 4 . o . ) .

99. kép: A l a p r a jz - k é s z í t é s i m ó d sz er ek (A . K o t i m a n n ) :A FÜGGŐLEGES METSZETET 1:1BEN FELRAJZOLJÁK A SÍKRA ÉS KIEGÉSZÍTIK AZ ALAP-

RAJZ FELÉVEL. A Z ÁTLÓ LEFORDÍTÁSÁVAL MEGKAPJUK A NÉGY GERINCÉI. VALÓDI

HOSSZÁT ÉS HAJLÁSSZÖGÉT. F a SZÖGIDOMOKKAL ELLENŐ RIZHETŐ A MÉRTÉK MEGTAR

TÁSA .AZ ÉPÍTKEZÉS SORÁN (KüTTMANN 39. ().).

188



használatát kell feltételeznünk. A legbátrabb javaslat ezzel kap-csolatban Kottmanntól és Heisétől származik (99. kép), elgondolá-saik szerint a függőleges vetületet eredeti nagyságban karcolták bele egy sima felületbe és egészítették azt ki az alaprajz felével,így kézzel fogható módon kaphatták meg a valódi hosszúságot ésa négy él hajlását. [3 0 2 ] Mégis, hol lehetett elégséges kőfelületehhez az óriás tervrajzhoz? Mivel Kottmann ránk hagyja a prob-léma megoldását, arra egyedül a későbbi Khefrénpiramis alap-területe kapcsán akadhatnánk rá. A közvélekedés szerint azonbanezen terület akkoriban a Kheopszpiramis építési udvaraként

szolgált. Hogy itt készítettek volna elő egy rajztáblát, ahhoz nemcsak egy másik, úgyszintén közel fekvő építkezési területet kellettvolna találni, hanem az egész, eredetileg meglehetősen ferde dő-lésű felszínt szintbe kellett volna hozni már Kheopsz uralkodásaalatt, ami igen valószínűtlen elképzelésnek tűnik. Emiatt sokkalinkább egy hatalmas köteg papiruszlap használatát volna célsze-

rű feltételezni ezek kiteregetésére azonban sajnos sehol semvolt lehetőség...

Pontosabb felvilágosítás tehát csak a helyszíni ásatásoktól várha-tó. A saját hazájában tapasztalt jelentős mértékű ellenállás dacá-ra Zahi Hawassnak, Giza igazgatójának és ásatójának

19921993ban a főpiramis délkeleti sarkán álló kis kísérőpira-misoktól (ún. „kultuszpiramisok”) kezdődően a völgytemplomonés a negyvenöt fokos feljárón át a munkás, művész és papi váro-sok vizsgálatáig bezáróan egy egész sor feltárást sikerült lebonyo-lítania. Hawass ennek köszönhetően immár sziklajelzésekkel istud szolgálni a gizai fennsík területén, amelyek egy piramis

próbaszakaszainak számítanak. [3 0 3] Ha pedig idővel az összesásatási munka lezárul, és a róluk szóló publikációk is napvilágotlátnak, akkor a fáraókori mérési technikák is jobban körülhatárolhatóak lesznek.

189



A piramis lábától a csúcsig

Most a „királykamra” szintjén maradunk, de egy olyan időbe me-

gyünk vissza, amikor ezt a kamrát még el sem kezdték építeni.A szabad területre, mint azt már tudjuk, percenként egy újkőtömb érkezik. Ez a szám rémisztőbben hangzik a valóságoshelyzetnél. Ebben a magasságban körülbelül 16 ezer 400 kőtömbszámára van hely. A rendelkezésre álló terület nagysága négy fut ballpályának felel meg, és számos munkacsapat számára kínál bő-

séges helyet.Itt fent is síneket helyeztek el a megrakott szánok vontatásá-hoz. A sínpár végén kioldozták a kőtömböt, több erős emelővelfelemelték és aláékeltek, majd eltávolították a szánt és az utolsósínt. Ekkor a kváderkövet egyetlen görgő és több emelő segítsé-gével a megfelelő helyre szállították, a görgőt eltávolították és az

emelőkkel a megfelelő helyzetbe emelték. A kődarab a számárameghatározott pozícióban feküdt, és az utolsó, mozgatható sín-darabot a következő helyre rakták. Clarké és Engelbach körszeletformájú kiigazító eszközeit a raktárban hagyjuk, mert a kő csakakkor állítható fel végleges helyzetébe, ha ezekről a farészekrőllehúzták. (Sok más társához hasonlóan a gyakorlatban Clarkeék

segédeszköze is használhatatlan.)

A négyből minden egyes, ezen magasságba vezető hitrendszer-hez hét lerakodócsapatot feltételezünk. Mivel a könnyen eltolha-tó síndarabok nem csúsznak olyan jól, mint a sík talajon vagy azépület szárnyán jól rögzített sínek, ezért a vontatócsapatok lét-számát tizenegyről tizenháromra emeljük. Ehhez jön még tizen-három emelő, kőfaragó, sínépítő, felügyelő, vízhordó stb. Tehátösszesen 26 x 28 = 728 emberünk lenne a lerakodócsapatban. Ezt aközépértéket vesszük figyelembe, a végső számításnál azonbantudnunk kell, hogy ez a szám a piramis építésekor lehetett sokkal

több, de sokkal kevesebb is.

Amennyire fel tudjuk ismerni, a piramisok belsejében lévő köve-ket a külső kövekhez képest kevésbé pontosan illesztették egy

191



100. kép: Á t l ó s é s

SAROKFUGÁK A BURKO-

LATKÖVEKEN (GOYON

1 5 8 . 0 . ) .

máshoz. így, ha a kődarabok megfelelő átlós felülettel voltak el-látva, kevesebb lezáró kőfaragó munkára volt szükség.

Az itt bemutatott módszer megegyezik az épületrégész általmegállapítottal: a burkolóköveket mindig a kőrétegekkel együttkellett elhelyezni ez nem is történhetett másképpen. A spirálisrámpa védelmezői egyvalamit figyelmen kívül hagynak. Csiga-lépcsős tekervényeik majdnem teljesen elfedik ugyan az egész te-rületet, de egyáltalán nem érik el a felület összes pontját. Ezeredményezi azt a kellemetlenséget, hogy a beborító rámpa le-

bontásával párhuzamosan folyamatosan kis rámpákat kell építeniúgy, hogy az összes burkolókő a helyére kerülhessen. Ennek amunkának az anyagszükséglete lehetetlenül nagy, hiszen az el- bontott rámpaanyag másodszor már nem használható fel.

A levegőn szárított vályogtéglákat ezért, hogy anyaguk új tég-lák vetéséhez alkalmassá váljon, elbontásuk után szét kell törni,

majd morzsolni.Pontosabban: csak kellene kellett volna.Merthogy a fentiekből tán kiderül: a spirális rámpát végképp

kiselejtezhetjük az utókor ötleteinek sorából.

Glettelés és kőkötés

A javasolt megoldás feltételezi, hogy a burkolatot a piramis alap- jaitól kezdve kiegyengették. Ez a munka a magasabb helyeken,

192



101. kép: S o k s z o

r o s a n FOGAZOTT

ALAPDARABOK F.GY SA

ROKKŐ KÖRÜL (F l \

239. 0.).

ahol a kövek átlagos vastagsága 60 centiméterre csökken, csakfekve végezhető. Ennek ellenére olyan munkaállványokból indul-hatunk ki, amelyeket fentről két kötélen, rézsútosan lógattak le,hogy a glettelési és a csiszolási munkálatok a lehetőség szerintminél kényelmesebben elvégezhetőek legyenek. Ezt a munkát20 ember nyélbe ütheti. Nem árt tudni, hogy miközben a „király-kamra” magasságában minden egyes „emeleten” csupán 650 bur-kolókövet kell lefektetni (körülbelül), eközben belül 16 400 követkell a helyére rakni. Ha és ez megfelel alapfeltevésünknek

minden percben elhelyeznek egy követ (persze egyegy kő beépí-tésére a 28 elhelyezőcsapatnak köszönhetően , sokkal több idő jut), akkor egy sor építése több mint 32 munkanapot igényel. Ezidő alatt a 2 0 csiszoló minden egyes munkanapon egyegy bur-kolókövet, tehát egy körülbelül másfél négyzetméternyi felületetképes ki egyengetni.

Hogy nézett ki az akkori kőkötés? Ha a burkolatot ina beton- ból építenék, akkor meg kellene határozni a hőtágulási hézagok pontos számát. Csak így lehetne elkerülni a napi magas hőinga-dozások miatti állandó kiterjedés és összehúzódás miatt a burko-lat egészében keletkező káros feszültségeket. A megannyi nagy-méretű kő használatával ezt a probléma ideálisan megoldható; ha

ez másképp lenne, ma már nem állnának az antik világ ezen utol-só csodái sem.

Egy másik ok a lefektetés módja. Mint ahogy minden kőmű-ves tudja, az a fal, amelyben egyszerűen csak felhalmozzák a kö-

193



veket, nem tói sokáig marad meg. „A falazat tartóképessége és te-herbírása a kőfelületek minél nagyobb felületen való érintkezésé-

ből és azok sűrűségéből származik, valamint az ezekből eredősúrlódási ellenállásból.” [3 0 4 ] Ezért a köveket egy pontosan meg-határozott minta szerint kell lefektetni, és ez a minta a növekvő

falerővel mind bonyolultabbá válik. Az egyköpenyű falépítmény-nél, amely csak egy kőrétegből áll, a fúgákat csupán a következősor kövei fedik. A kétköpenyű falépítmény esetében a kövek egy-más alatt is fogazottak itt felső kövekről és kötőkövekről be-szélünk, kétsoros és keresztkötésről. Ez érvényes a magfalépítményre és a falburkoló téglákra is, ezek például az illesztésnéllehetnek az alappal összekötve.

A régi egyiptomiak még összetettebb illesztéseket választot-tak. Szívesen használtak átlós fúgákat vagy trapéz alakú szabáso-kat, hogy az építményt optimálisan védjék a feszítő erőktől és arepedések képződésétől (100. kép). Egy, a déli oldalon keletkezett

falrepedésnek köszönhetően tudjuk, hogy az építkezésnél mindigkiemelték az alsó sort a fölötte levőhöz képest. [3 0 5J Egy ilyenfogazáshoz olyan kis vastagság is elég, hogy a nem beavatottak el-siklanak felette. Am rendkívül fontos marad a kölcsönös fúgata-karás: minden fúga takar, és el is van takarva, miközben a kő nem-csak az alatta vagy a felette fekvővel van kapcsolatban, hanem a

mellette levővel is.

102. kép: Á t l ó s n y o m ó e r ő k

EGY A.) JÓL MF,GÉPÍ-

T E T T ; KIFELÉ HA l'Ő

NYOMÓERŐK EGY B)

ROSSZUL MEGÉPÍTETT

p i r a m i s b a n ( M e n

d e l s s o h n 9 1 . o . ) .

194



A Kheopszpiramis esetében a habarcs két formája ismert. Azalapfalépítménynél bőségesen alkalmazták „a gipsz, mészliszt,homok, sőt gránittörmeléket”. Milyen célt szolgált mindez?„Hogy7 ne helyezzenek el nagy és súlyos kőtömböket, és ne kell-

jen egészen pontosan illesztve glettelni az összes kőfelületet

ahogy ezt az ókori építőmesterek még megtették , az utókorfeltalálta a habarcsfúgát. Tehát a habarcs nem ragasztóanyag,amely összeragasztja a köveket, hanem inkább keményítő töltő-massza.” [3 0 6 ]

Hogy a kemény töltőmassza ellenére is kapjunk tágulási héza-gokat, lehetőleg homokkal töltött hézagokat építettek be, ahogyezt a Kheopszpiramisnál Kérisel mikrogravimetrikus módszer-rel kifürkészte a „királynői kamra” bejáratánál. [3 0 7 ! Azonkívülúgy tűnik, hogy a tömbök nem tökéletesen illeszkednek egymás-hoz. Az építmény belsejében a fúgák között, meghatározott elhe-lyezési szabályok szerint levegő van. [3 0 8 ]

Ezzel szemben a megmaradt burkolóköveket gipszhabarcs kö-ti össze egy vékony lemezre emlékeztető, legfeljebb millimétemyi vastagságú réteggel. [30 9] Ez lehetett glettelőanyag, deszolgálhatott a behatoló víz elleni védelemként is. A Khefrén piramisnál D. Klernm még cementmaradékokat is kimutatott.A cement készítéséhez „a mész, kvarchomok és ásványi anyagok

szuszpenziójának keverékét 1 0 0 0 fokra felhevítették”. [3 10 ]

103. kép: E n y h é n

LEJTŐS KŐFFKVF.S

A SARKOK FELÉ AZ ÁT-

LÓS TOLÓFRÖ ELLENI

VÉDELE MKÉNT ( M E N -

DELSSOHN 114. 0 . ) .

195



A piramis felső részénél folyó munkálatok felügyeletére állít-sunk oda 72 férfit. Itt, ahol ezt az óriási puzzlet, ezt a hatalmasépítkezésdobozt lehetőleg súrlódásmentesen állították össze,ennyi ellenőrre van szükség ők legfőképpen az esetleges eltéré-sére ügyelnek, valamint a külső réteg pontos kivitelezésére.

A későbbi elemzők sokáig nem vették észre, hogy egy ilyenhatalmas súlyú kőtömegnél fellép a kifelé mutató erőkomponensis. Mert egy olyan tömeg, amely lefelé nyom, saját súlya alatt ki-felé is „el akar indulni”, amennyire azt az alap engedi ( 1 0 2 . kép).Emiatt jellegzetes erővonalak alakulnak ki. [3 11]

Egy piramis alsó köveinek kinyomulását meg lehet akadályozniazzal, hogy minden egyes követ a közép felé hajlítva építenek be.Ennek a módszernek a használata a III. dinasztiában megfigyel-hető, a Kheopszpiramison viszont nem mutatható ki. [3 12 1 En-nek ellenére úgy tűnik, hogy több kutató állításának megfelelő-

en [3 13] a kősorok rétegződése rézsútosan a közép felé esik (103.kép). Ezt csak akkor tudnánk pontosan lemérni, ha lebontanánk

104. kép: B o r c h a r d t a z t á l l í t o t t a , h o g y a K h e o p s z - p i r a m i s m a j d n e m

FÜGGŐLEGES, EGYMÁSBA ÁLLÍTOTT KOCKÁKBÓL ÉPÜLT, .AMELYEK FÖLÖTT BURKOLÓ-

KÖVEK VOLTAK. E Z A GONDOLAT BIZONYÍTHATATLAN MÓDON M ÉG MINDIG K ÍSÉRT .AZ

IRODALOMBAN (GOYON 43. 0 . ) .

196



a piramist ugyanakkor már láthatók az érintkező sziklák általképzett sarkok, illetve a sziklaalapba bemélyedt saroktömbök.Ezek önmagukban még nem elegendő bizonyítékok; ha azonbana lerakásnál nem gondoskodnak minderről, akkor a hatalmasnyomás alatt ezek a támasztékok szétmorzsolódnának, miközben

a kövek köröskörül kitörnének (1 0 1 . kép).A Kheopsznál, mint a Sznofrupiramisnál is Eszak

Dahsúrban, minden egyes piramisoldal közepe valamelyest be-nyomódott, mint ahogy ezt egy, a nyári napforduló idején készültfelvétel optikailag jól bizonyítja. Valószínűleg ez a „szabásminta”is az elszakíthatatlan felület kialakítását célzó statikai biztonságiintézkedések sorába tartozott.

Az összes ilyen típusú építési trükk egyetlen egy dolgot nem tűrmeg, nevezetesen hosszan futó függőleges vagy vízszintes fúgá-kat. Ezek egy emeletet egyenesen instabillá tennének. (Csak a

gránitmagnál lehet abból kiindulni, hogy fogazás nélkül „dugták be” mészkőburkolatába.) Már csak ezért is határozottan el kellutasítani a Kheopszpiramis héjait, amelyek L. Borchardt 1932es publikációja óta gyakran felbukkannak az irodalomban [3 14 ] anél-kül, hogy valaha is bizonyították volna létezésüket. [3 15] Az állí-tólagos, egy középtorony köré függőlegesen állított, különálló

38 kocka a legbiztosabb megoldás lenne a Kheopszpiramis élet-tartamának drasztikus megrövidítésére (104. kép). ígyBorchardtnak ez a feltevése, amelyet egyetlen későbbi kutató semtudott megerősíteni, teljesen elvetendőnek ítélendő.

Kurt Mendelssohn fizikus a meidumi piramissal foglalkozott. Ma

ennél a piramisnál egy meredek belső mag emelkedik ki a horda-lékkúpból. Ezért Mendelssohn piramisbeomlásról beszél, amely-nek elháríthatatlannak kellett lennie, mert a burkolatot nemeléggé fogazta be ez a mag. Mindamellett ma az egyiptológusokvagy határozottan visszautasítják elképzelését újabbanGantenbrink is [3 16 ] vagy meg sem említik a piramisburkolat

beomlásának elméletét. [3 17 ] Sajnálatos, hogy az egyiptológiailyesfajta „külsős” felvetéseket csak ritkán fogad el, talán annak areményében, hogy azok valamikor elavulnak végül is az „osré

197



gi” egyiptológia már sok újító kísérletet túlélt változatlanul. Ezmegmagyarázná azt is, hogy miért van manapság forgalombanennyi nyilvánvaló butaság a piramisok építését illetően, mint pél-dául az egyiptológusok részéről a réz abszurd keménységénekvégtelenített, ráolvasásszerű ismételgetése, vagy a görcsös ra-gaszkodás a régen megcáfolt rámpatechnikákhoz.

A valóság nevetségessé teszi az efféle, szemellenzős mentalitásbóladódó hazugságokat. Az egyiptomi piramisépítők megtalált szer-számai dokumentálják a legjobban a szerszám jelen időkig tartó,folyamatos használatát. Aligha lehet ez másképp, minthogy aszerszámok, ha egyszer megfeleltek speciális feladatuknak, na-gyon hosszú időn keresztül megőrizték formájukat. Változtatásokcsak akkor következnek be, ha vagy teljesen új anyagokat kezdtekhasználni, vagy a legutóbbi időkben ha a célirányos ergonó-miai vizsgálatok módosításra késztetik a használókat. Ezért tör-

ténik a kövek „lezsinórozása” a jelenben ugyanúgy, mint az ősi-dőkben, tehát az, hogy a köveket egy kifeszített, okkerszínűre fes-tett zsinórral jelölik meg, s a kőfaragó előkészítő fakalapácsa mégma is olyan formájú, mint egykor az egyiptomiaknál. Igaz, ha egykőfaragó fakalapácsát egy kőtörőmunkás kezébe nyomjuk (105.kép), ahogy ez az egyiptológusokkal megtörténhet 1^ 8 ], akkor

persze a szerszámfolytonosság megtörik...

Kicsúcsosodás

Térjünk vissza az építkezés helyére. A piramis növekvő magassá-

gával arányosan szemmel láthatólag zsugorodik a rendelkezésreálló munkaterület és felület. A szános felvonókat egymás utánvisszabontják, egészen addig, amíg a végső magasságba már csakegyetlen út vezet felfelé. A terelőbakoknak köszönhetően még azerősen leszűkült munkaterületen sem lépnek fel problémák, mi-vel azok egészen a piramis szélén állnak, és így csak kevés helyet

foglalnak el.A végére maradt vonóbrigád a „tetőn” az egészen kicsi felüle-

ten is például 15x15 méteren egy követ még meg tud moz-

199



dítani. Két terelőbakkal segíti magát, amelyeket a felfelé menő bakokkal ellentétben az építkezés felületén a hátsó peremnél he-lyeztek el. Tehát a csapat ahhoz, hogy felhúzza a kőtömböt,ugyanazon az úton tud leereszkedni a piramisról, mint amelyen afelvonócsapat dolgozik. Azon kívül az egyre rövidebbé váló út-szakaszokat emelőerővel is le kell győzni. így a tulajdonképpenicsúcsig nincsenek problémák de mi a helyzet a piramidionnal?Hogyan viszik fel az utolsó követ a piramis legexponáltabb helyé-re? Löhner megkísérelte, hogy ezt az akciót egy kép segítségévelrekonstruálja.

Először ellent kell mondanunk F. Abitznak és Ottó Mucknak.Abitz legfelső rézsútos felvonójának ideiglenes beépítése, közvet-lenül az „örök időkre” elhelyezett piramidion alatt és mellett alegnagyobb problémákat veti fel, amelyeket a feltaláló nem sö-

pört félre az útból. Miiek azt feltételezte, hogy a Kheopszpi-

ramis egy kb. 2,5 m oldalhosszúságú emelvényben végződött,amelyen egy aranykorong vagy golyó állt. [3 19] Egyáltalán nem

106. kép:A K h e f r é n p ir a m i s .

A FELSŐ KŐRÉTEGEK

L e p s i u s s z e r i n t , é s a

PIRAMIDION REKONST

RUKCIÓJA

( S t a d e l m a n n 1985,134. o.).

200



lenne szükséges idéznünk Erhard Kastnert, aki érezte: „a piramiscsúcsa az, ami meghatározza a piramist”. [3 1 0 ] Már a Khefrén piramis analógiájából következtetve nagyon valószínűtlenül hatMuck ötlete. Mert itt ma még látható, milyen nagy volt a piramidion, és miképpen volt megerősítve: a felső négy tömb,amely kb. 1,50 x 1,50 m területű, középre volt bemélyesztve; itthelyezkedett el sík talapzatán a piramidion, miáltal a legerősebbszél sem ártott neki. [32.1 ]

Szubsztanciáját csak feltételezhetjük: gránit, diorit vagy arannyal

futtatott kő volt az obeliszkek csúcsának analógiájára? A régi bi-rodalomból csak három zárókövet ismerünk: Kheopsz ésMükerinosz kis piramisaiból, és az északdahsúri Sznofruépítkezésből. [3 2 2 ] Mind a három mészkőből van, de ebből kény-szerítő módon semmilyen következtetés nem vonható le a legna-gyobb piramisokra vonatkozóan. Sznofru zárókövénél feltűnő a

megformálás, amellyel a sztereometria „helyre van hozva”, és ígyszó szerint illeszkedik a megfelelő ponthoz. Merthogy az építke

M u n k a p l a t f o r m a

L ö h n e r I i l i g m o

DFLF SZÁMÁRA

( I l l i g r a j z a ) .

10 7. kép .:

201



108. kép: A MUNKAKRŐ FELHASZNÁLÁS SEMATIKUS DIAGRAMJA APIRAMISOK EGYMÁS

UTÁN (FEN T) TÖR TÉN Ő ÉPÍTÉSE ESETÉN ÉS AZ IDŐ BELI ÁTFEDÉS KÖZBEN (LEN T)

( M e n d e l s s o h n 1 2 9 . o . ) .

zés lehető legnagyobb pontossága ellenére a négy él és felületsohasem fog milliméter pontossággal illeszkedni, amiért is ittminden él másként van megformálva, és minden felület másképp

hajlik. [3 2 3 ]

A piramidion felrakása

Nyugodtan és mégis gyorsan mászott fel majdnem 500 ember

szorosan egymás mellett és mögött a piramis csúcsához vezetőfelvonók két oldalán fekvő lépcsőkön, hogy aztán elfoglalják he-lyüket a vonókötél keresztfáinál; ezt már több ezerszer megtették.Több ezerszer másztak le a piramisról; mindig mellükhöz szorít-va mindkét kezükkel a becsavart fát, félig fekve nekitámaszkodva,és egyik követ húzták fel a másik után. Mindig figyeltek arra,

hogy egyformán húzzanak, egyformán menjenek, hogy a vonófátne döntsék meg, az előttük, mögöttük, mellettük állót ne akadá-lyozzák, majdnem automatikusan engedelmeskedtek az előmunkás utasításainak, és mégis találtak időt és levegőt arra, hogy

beszélgessenek, még tán tréfálkozzanak is egymással és egymásrovására. Néhányan már évek óta ott voltak, mások, fiatalabbak,

csak hónapok óta, de már ők is gyakorlottnak számítottak.A napfelkelte előtt a derengő fényben rnég reggeli hűvösség

uralkodott, ám ezt nemsokára felváltja a nappali hőség.

202



így történt ez ma is, mint más napokon ezen a hatalmas épít-kezésen, és mégis, ma másképp alakult minden. Mert ma teszikfel a piramidiont, ma koronázzák meg a piramist. A kőfaragókmár hetek óta dolgoznak rajta. A kőfejtőből ormótlan tömbkéntkerült ki, s csak körülbelül volt piramis formájú. Aztán a kőfara-gók kidolgozták a kő végleges formáját, bár ehhez minden mes-terségbeli tudásukra szükség volt. Elvégre benne fut össze négyél és négy felület, amelyek a legpontosabb mérések ellenére is va-lamennyire eltérnek az ideálistól. A kőfaragóknak ezt az eltéréstmost ki kellett egyenlíteniük, ezért egészen felül, amikor már

csak kevés réteg hiányzott, létrehoztak egy mintaívet lécekből,hogy az élek tényleges hajlását a legpontosabban vehessék figye-lembe.

Utánuk a kőcsiszolók következtek. Köröskörül csiszolták atömböt, hogy a kidolgozandó oldal mindig teljesen vízszintes le-gyen. Sok ezerszer húzták át rajta a csiszolótömböt. A vízhordók

állandóan úton voltak, és mindig új korsókat borítottak a fakád- ba, amelyből állandóan egy vékony csermely folydogált a csiszoltfelületre. Végül a legfinomabb kvarchomokot és smirglit használ-ták, kóclabdákkal vizet dörzsöltek bele a kőbe, amely már csodá-latosan csillogott.

Mialatt fenn a piramison elkészítették a zárókő alapját, másokelőkészítették azt a felhúzásra. Miután a széleit bebugyolálták, akövet lefedték. Férfiak hatalmas emelőkötelekkel, egy készülékelőtt hármasával, két oldalánál fogva felemelték, majd egy rövidsíndarabot és egy speciális szánt toltak alá. Ez különleges, a nor-málisnál hosszabb eszköz volt, a hosszítófák, ugyanúgy, mint az

elülső kampók, kétszeres hosszúságúak, és átlósan voltak megtá-masztva.

A csúszófák két hétig álltak olajkádban, és ma reggel még egy-szer vastagon bekenték őket faggyúval.

Ácsok erősítették meg a támasztékokat és a zsalukat, amelyek-nek tartaniuk kellett a követ a felhúzásnál. Gondoskodtak azanyagról is, amellyel az egész fát, ahol érintkezett a polírozottkővel, be kellett burkolni. Semmi sem csorbíthatta a kő csillo-gását.

203



A legfőbb építőmester egész idő alatt építésztársaival tanács-kozott, széles gesztusok kíséretében új munkaváltozatokat be-széltek meg, és emelőkkel, valamint görgőkkel végzendő munkafolyamatokat szimuláltak.

Ezután összehívták a mestereket és előmunkásokat, hogy egyhosszan tartó megbeszélés közben pontosan meghatározzák azegyes csapatok, s azon belül minden egyes munkás feladatát. Lá-zas munkával telő napok következtek. Minden részt átvizsgáltak,sok oszlopot felújítottak, keresztfákat cseréltek ki, csavaros eme-lőket ellenőriztek, azokat újonnan bekenték, pontosan elhelyez-

ték, újra ellenőrizték, és helyenként vakolókanállal kijavítottákrögzítési helyüket.Ezalatt a pirainidiont, még mindig gondosan letakarva, oda-

vonták a piramishoz, a rövid rámpát felállították, és az utolsó,nagy felfelé vezető út lábánál gondosan alátámasztották, majd ki-ékelték.

A tegnapi pihenőnap különlegesen múlt el. Sokan a családjukkaltöltötték, mások a munkásvárosban maradtak, az árnyékban szu-nyókáltak, egy kicsit játszottak és iszogattak. A mesterek és azelőkészítők ugyanezt tették, azonban mind az építkezésen voltak:ők is beszélgettek, tréfálkoztak, nevettek, és egy kicsit ittak. De a

beszélgetés ismételten elnémult, gondolataik elkalandoztak. Új-ra és újra átgondolták a másnapi feladatukat; lélekben felidézveaz egyes munkafolyamatokat, még az egyes kézmozdulatokat is,rögzítették saját helyüket, hogy az esetleges vészhelyzetnél idő-

ben tudjanak beavatkozni. Mert holnap két bemutató lesz.A piramidionnak lassan, királyian és méltóságteljesen, egyetlenlendülettel, megingás nélkül kell felemelkednie helyére. És ekkormutatja majd be a piramis első ízben egész nagyságát és szép-ségét.

A folyamatos felvontatás több húzóerőt követel, mint máskor,és azt, hogy az oszlopokat gyorsan cseréljék ki csavaros emelőkre.

Ez jelentős mértékű együttműködést követelt az egyes tekerőmesterektől, a kötélakasztóktól és a húzólegénységek előkészítő-itől, s ez az összedolgozás még ezen a jól megszervezett építke-zésen is új és szokatlan volt. Különleges kézjelekben egyeztek

204



meg, és az előkészítők újra és újra megismételték ezeket, hogy azünnepélyes csendet ne törje meg ordítozás.

Ehhez jött még, hogy több húzócsapatot és csavaros emelőtvetettek be, éppen azért, hogy biztosítsák a kívánt egyenletesennyugodt felemelkedést. Am ez a kötél futásában nehézségeket

okoz, amiért is az előkészítők egy részének az a feladata, hogy fi-gyelje a köteleket és kampós végű botokkal megakadályozza a za-vart. Sok embernek, valamint eszköznek kifogástalanul kell dol-goznia, hogy bármely zavar elkerülhető legyen.

Viszont a felelős emberek számára nem kevés főfájást okozott,hogy a Magas Palota, a fáraó személyesen is jelen lesz. Ra istenifia az egész udvar és a főpap jelenlétében avatja fel a piramidiontés a piramis építményét. Ezért rendelték el a zárókő nyugodt,ünnepélyes felhúzását, mert a szokásos felhúzás, az oszlopok cse-réje közbeni többszöri megállással nem felelt meg a napkorong

felemelkedési ütemének. Márpedig ennek szimulálása fontos ésnem kevés gondot jelentett a mestereknek.

De végre elérkezett a nagy nap. A hosszú menet, soraiban a fel-séggel közeledett a piramishoz, majd elhelyezkedett a délkeleticsúcsnál. Imák és énekek kísérték a korai napfény lesiklását a pi-

ramis oldalán, és mielőtt az első napsugarak megjelentek, a piramidiont ünnepélyesen leleplezték, s a szent égitest tükröző-dött a csillogóra csiszolt kövön. A kő középen állt a déli oldalelőtt, amelyen az utolsó megmaradt felfelé vezető út vezetett.Mindenki tudta a jelenlévők közül, hogy ez a felragyogás az első,amellyel a szent égitest a fenséges építményt beragyogja. Saját

ragyogásának szelíd visszfényével az istenség mindennap áldónfelmelegíti az országot, és elűzi az éjszaka árnyait. Ezt ígérte a fő-

pap az istenség képviselőjeként.Ezután a felség, udvartartása és a főpap helyet foglalt az ár-

nyékban gondosan felépített pavilonban, amelynek oldalai vidá-man lengedeztek a könnyű szélben. Megadták az ünnepélyes je-

let, és mindenki figyelte, hogyan mozdul meg a piramidion, anapot sötét csillogással visszatükrözve, majd hogyan siklik felszemmel láthatóan könnyedén az építmény oldalán.

205



A kötélakasztók a megbeszélt helyeken vártak, és a megfelelő jelre villámgyorsan kicserélték a köteleket. Ezeket színes szala-gokkal jelölték meg, és az oszlopokat is ezzel festették be, a tekerőmester felkarjára is azonos színű anyagcsíkot kötött. A kö-télhurkokhoz való kampók szintén e színnel voltak megjelölve.Habár a kő súlya amúgy is megakadályozta, hogy a megterheltkötél kioldódjon, mindent kétszeresen biztosítottak. Ezért min-den emelőmagasságban pótcsapat állt készen, hogy a csúcskitervelt ünnepélyes felvonása a legnagyobb biztonsággal tör-ténjen meg.

A piramidion az első emelőcsavaróhoz közeledik. Itt állt volnameg először, mert mielőtt továbbmegy, biztosítani kell a követ, ésa felső kötélpárt be kell akasztani. Ma a felső köteleket a szánonlévő pótkampókra akasztották, a felső csapat nekifekszik a mun-kának, miközben az alsó csapat óvatosan tovább enged. így a te-

her egészen zavartalanul emelkedik tovább, miközben a kötél-akasztók kioldják az alsó köteleket.Miután a csapat megszakítás nélkül négyszer cserélődik, még

előttük áll a vízszintes felületre való kényes átmenet. Ehhez alapos előmunkálatok szükségesek. A felfelé vezető út most egymunkaterepbe torkollik, amely három oldalról teríti be a csúcsot.

A Turaburkolatból, amely felfelé az utolsó sorig ki van simít-va, egy állványzat emelkedik ki. Ez ki van kötve a csúcsra, és azotthagyott kőbütykökön áll. Ezen állványzatban folytatódik a fel-felé vezető út jobb és bal oldalán a piramis testének síkja, miköz- ben a kétkönyöknyivel mélyebben fekvő híd az északi oldalonmindkét felet összeköti egymással. így a piramidion alapfelülete

fölött a kb. 9 négyzetkönyökön kívül további 90 négyzetkönyökmunkaterület áll rendelkezésre. A déli oldalon két pár fordítóba-kot helyeztek el, ezek között kellett a zárókőnek felemelkednie.Itt a billentőcsapat 15 embere állt készen.

A szánt az elöl enyhén kiálló piramidionnal a két külső bakkal

négykönyöknyire húzták a peremhez. Többet nem tett lehető-vé az elülső kampókhoz való felkötés, hiszen a húzás oldalirány- ba túl nagy volt. Ám a vontatás közben fürge kezek beakasztot-

206



ták hátul a szánba a két belső bak köteleit, mialatt az elülső pót-kampóba beakasztották a kötelet a platformon lévő billentőcsa- pat számára. Most az utolsó vonócsapat megmozdíthatta a kö-vet harmadáig, a perem fölé, miközben a feljebb lévő csapatmegakadályozta a visszaborulást. Neki tudtak támaszkodni ameredek északi oldalon, és komoly húzóerőt fejtettek ki. így a piramidion kiemelkedett az útról, készen arra, hogy átbillenjena platformra.

Természetesen semmiképpen sem dőlhetett le csak úgy, egy-szerű módon. Mivel fent már szűk volt a hely, itt már nem két

ember állt, mint máskor a keresztirányba kifeszített biztonságikötéllel. Ehelyett a szán végéről két kötél vezetett lefelé, mind-egyikük egy vastag rönk köré tekeredett, úgy, hogy az valamivelmélyebben rá volt karimázva két nagy bütyökre. így két emberoly módon képezhetett ellensúlyt borulásveszély esetére, hogylassan engedték utána a kötelet így egészen lassan hajlott előre

a piramidion, mintegy egyensúlyban az előre és a visszacsúszásközött.

Most majdnem vízszintesen feküdt, alapjának több mint felefelületével a végleges helyén. Elülső része emlékszünk, hogy ezkiállt a szánból rásüllyedt egy hengerre, amelynek átmérője ki-sebb volt, mint a szán és a billenőtalpak együttes mérete. Mivel a

billenőtalpak középen voltak a legvastagabbak, két végükön vi-szont lényegesen vékonyabbak, a szán most könnyedén előredőlt, és így a billentőcsapatnak nem kellett oly nagy erőt kifejte-nie, hogy most egy könyöknyivel még jobban a platóra húzzák ésfelemeljék. Mostantól a csúcs, a piramis szélének támaszkodvamár jól áll. Most elöl aláfektetnek egy második, valamivel véko-

nyabb hengert. így megmarad az átlós helyzet, és a piramidionvégleges helyére csúszik.

Csakhogy még mindig a görgőkön, billentőtalpakon és szánonfekszik. Erős emelőkkel miközben a két hátulsó „fékezővel”együtt a billentőcsapat biztosít a követ több oldalról kiemelik,majd eztán eltávolítják az alátéteket. E pillanatban a piramidiontalapzatával az előre megjelölt mélyedésbe süllyed, és a fenségesépítmény elmozdíthatatlan részévé válik.

207



Azonnal megkezdték a munkaterep lebontását, mert a fáraónakúgy kell bemutatni a piramist, mintha az már teljesen készen len-ne. Időközben odalent az ünneplő társaság helyet változtatott.Amióta a piramidion elérte a munkálatok színhelyét, lentről sem-

mi sem volt látható. Ünnepélyes zene közben a menet tovább-vonult a nyugati piramisoldalig, ahol a fáraót a második tisztelet-sátor várta. Ennek árnyékában figyelte azt a pillanatot, amikoratyja, a Nap, tiszta, absztrakt alakjában mutatja meg neki a pira-mist. Már csak a munkálatok színhelye zavarta ezt a hatást, merta déli felfelé vezető út látómezőn kívül feküdt.

Az állvány leszerelése gyorsan és ügyesen történt, azt csak né-hány nyugodt utasítás szakította meg. Ekkor váradanul az egyikács kezéből kicsúszott egy deszka és leesett. De a kötél, amelyenfüggött, erősen tartotta. Minden tárgyat a platformon előtteösszekötöztek egy felső biztonsági kötéllel. Ez ugyanúgy át volt

vetve a felhelyezett piramidion körül, és feltekercselt ékekkel volt biztosítva a lecsúszás ellen. A kötélbiztosítás ugyanúgy kötelezővolt a mozgó anyag számára, mint a munkásoknak. Elképzelhe-tetlen volt, hogy ezen az ünnepélyes napon a felség jelenlétébenegy tárgy vagy ember lezuhanjon a piramisról. így a közjátékotlent valószínűleg még csak észre sem vették, s az előmunkások

feszültsége egy félhangosan elsziszegett durva tréfában oldódottfel.

A munkaplatform utolsó részeit kötelekkel engedték le. Csak acsúcs körül lévő biztonsági kötél jelezte, hogy a piramis a felvo-nóm miatt még munkaterület. Onnan felülről most megérkezett

a várva várt jel. A megkönnyebbültmegelégedett építésvezető akirály elé áll, és a legnagyobb alázatossággal jelenti az építkezés befejezését. A fáraó odafordul a piramishoz, miközben az estinap a piramis csúcsával együtt besugározza őt. Mindenütt ujjongás tör fel, amely dicsőítő énekekbe csap át —és megkezdődik a

bokrétaünnep.

A déli oldalon az utolsó férfiak is leléptek a lépcsőkről, és bár né-hány testen az éppen elvégzett munka verítéke ragyog, az arcok

208



büszkeséget fejeznek ki. Ma ők a hősök. Most mindenki ünne- pelni fog, a sör sistereg a korsókban, és néhány vidám tréfa járkörbe. Holnap még egy rendkívüli szabadnapot kapnak, de az-után további munka várt rájuk, mert a felfelé vezető utat is el kell

tüntetni, a segédbütyköket ki kell vésni, és a most még eltakartfelszínt le kell hordani.Mindez már a holnap feladata. Ma viszont megkoronázták a

Kheopszpiramist.

Burkolás, avagy igazi piramis

A Kheopszpiramis tehát elérte teljes és végleges magasságát.[3 2 4 ] Külső befejezéséhez már csak egy utolsó munkafolyamathiányzott: a piramis burkolatának glettelése a déli oldalon,amelyhez csak a felfelé vezető sínek leszedését követően kezdhet-

tek neki.

Ha „burkolat”ot mondunk, akkor e szó egészen nyilvánvaló ket-tős jelentése ellenére a tulajdonképpeni piramisról beszélünk,ahogy egykor egészen a késő középkorig az látható volt. Nyil-vánvaló, hogy valósággal „irreális” benyomásról volt szó: itt a si-

vatag szélén nem feltornyosult tömbök vagy testek álltak, hanemelvont geometriai szimbólumok, világító háromszögek. Ma is,amikor a három gizai piramis burkolata majdnem teljesen hiány-zik, az anyagot pedig Kairó palotáiban és mecsetjeiben kellenekeresni, feltűnik a távoli szemlélőnek, hogy a három építménykülönös testetlen benyomást kelt, amelyek minden egyes szem-szögből háromszögnek tűnnek. Ahogy már a bevezetőben emlí-tettük, ez a sajátságos látvány csak a felmászás közben enyhül, deez egykoron nem volt lehetséges. E benyomás nemcsak a miénk,ezt már 1901ben Alois Riegl is megállapította. Általában szólt azegyiptomiak művészi „tériszonyáról”, arról a tendenciáról, hogy

a mélység összefüggéseit rendszeresen síkösszefüggésekké alakí-tották át. [325]Ahhoz, hogy ezt a különös hatást előidézzék, a felületeknek a

lehető leghomogénebbnek kellett lenniük, és nem volt szabad

209



arra gondolni, hogy a belsőben valamiféle teret alakítsanak ki.E hatáshoz a legideálisabb egy hatalmas, piramis alakúra formáltmészkőtömb. Mivel ilyesmi nem állt rendelkezésre, az építőmes-terek legalábbis úgy tettek, „mintha”, és az elkerülhetetlen fúgá-kat olyan vékonyra készítették, hogy még az alap közelében is

alig voltak láthatóak (8 . kép).Joggal számít ez a munka a kőfaragó művészet ma ismert leg-

nagyszerűbb teljesítményének.” [3 2 6 ]

Persze, nemcsak a külső fúgákat kellett precízen elrejteni. A pira-mis következő legmélyebb részeit, a bélésfalépítmény helyzetétmeghatározták a külső Turakősorok. Mert a legjobb beleillesztés a mögötte fekvő kőrétegekbe, valamint a pontos elhelyezésfeltétlenül fontos volt, különben már egyetlen könnyelműen fel-rakott kő a belső részen a külső kövek eltolásához vezetett volna,továbbá ahhoz, hogy a külső fal repedezései láthatókká váljanak,

és így megzavarják a fúgamentes simaság benyomását. W Fixösszehasonlítása találó: „Emberek olyan kínos pontossággal épí-tettek hegységeket, amilyennel drágaköveket vágunk.” [3 2 7 ]

Hogy milyen elsőrangúan valósították meg ezt a szándékot,azt a Khefrénpiramis csúcsa bizonyítja. „Borításának” a foszto-gatástól megkímélt része évszázadok óta úgyszólván lóg a leve-

gőben, mert a támasztékokat eltávolították alóla (2. kép). Mégiskitart.Egy másik eszköz arra, hogy megakadályozzák a repedések

képződését, a fúgák szabálytalan átlós elhelyezése. Ennek segít-ségével úgyszólván eltűnnek a repedések akkor is, ha nem rakjákszorosan egymás mellé az egyes köveket. [3 2 8 ] A szabálytalan,

egymásba illesztett peremfúgák ugyanezt a célt szolgálják. [3 2 9 ]Egy ilyen fúgázás a lehető legprecízebben megtervezett mun-

kát igényli. A megmunkáló kőfaragóknak a lerakás előtt időbenkell tudniuk, hova kerül minden egyes kő, és ismerniük kell a kö-rülötte lévő köveket is. Lehetetlen volt akár egyetlen követ is ki-vételes módon elhelyezni: minden tevékenység, amely „felülírta”

volna az egyenetlenségek elsimításával járót, más munkákat aka-dályozott volna, és azonfelül nagyobb mennyiségű kőtörmelékelszállítását igényelte. Ne felejtsük el azt sem, hogy minden kő-

210



A számítások összegzése

Az összesítés megkezdése előtt még szót kell ejtsünk a Kheopsz piramis központi építőudvaráról, amelyet tulajdonképpen felvo-

nulási területneképületnek is nevezhetnénk. Mert mint egy gó-tikus dómnál, itt a kövek nemcsak pontosan voltak elrendezve,hanem próbaképpen még össze is állították, és aztán egy egé-szen pontosan megállapított sorban összeállított szállítmány- ban az építkezés helyére szállították őket.

Egy „szabványkő” kifaragásához egy kőfaragónak négy vagy öt

órára volt szüksége, ha jó szerszáma volt. Egy burkolókő kifaragá-sához, annak bonyolult formái miatt, alighanem ennek az időnekkétszeresére, sarokköveknél a háromszorosára is szükség lehetett.Miután minden nap ötszáz követ kellett beépíteni (percenkéntegyet), itt körülbelül 300 képzett kőfaragóra volt szükség, és mel-lettük ugyanennyi segédmunkásra a vízi szállításhoz, omlások

megakadályozására vagy a szerszámok biztosítására. Aztán persze jó kovácsok is kellettek. Az ő számuk bizonyosan 100 körül lehe-tett, és segédlegénységük gyorsan megkétszereződött vagy meg-háromszorozódott, hiszen szükség volt emberekre a fujtatónál, azanyagok tűzben tartásánál, anyagbeszerzésnél, vízhordásnál és ígytovább. Ha még ehhez hozzászámítjuk a különböző felügyelőketés kormányzati hivatalnokokat, durván számolva 1000 embert ka

punk a felvonulási épületben.

Hozzávetőleges számításunknál nem kívánunk Hérodotoszhoz

hasonlóan azon töprengeni, hogy mennyi retket, hagymát ésfokhagymát fogyasztottak el a munkások [34 2 .]; hanem azt a kér-dést szeretnénk megválaszolni, hogy mennyi munkáskézre voltszükség a piramis építéséhez. E feladat elvégzésében elsősorbanGeorges Goyon számításai nyújtanak támpontot [3 4 3], anélkül,hogy feltevéseit osztanánk. Forgatókönyvünkben a munkások

egyharinaddal kevesebbet dolgoznak évente, mint Goyonnál.Zsinórmértékül 290 munkanapot veszünk, egy munkanapra 500 percet számolva. így összehasonlítást tehetünk Goyon eredmé-nyeivel: nála 8165 munkásra, összesen kb. 20 000 emberre van

212



A 6650 FOGLALKOZTATOTT MEGOSZLÁSA:

1020 felvonulási épület

820 piramis

2400 szárazföldi szállítás

410 gizai kőfejtő

300 kőfaragó Giza 4650

100 kovács500 segédmunkás120 felügyelő, kormányzat, tervező stb.

728 lerakó és vontató20 köszörűs72 építkezési felügyelő és segéderő

720 vontató a kőtörőktől80 pótlólagos kisegítő

176 vontató a kikötőtől44 pótlólagos kisegítő

200 pótlólagos von tatóem be r a kikötőből225 vontató az építkezési udvartól

75 pótlólagos kisegítő + ügyintéző880 vontató a piramisra200 kőfejtő

80 sáncmunkás

130 feltöltő

380 Túra

330 Asszuán

280 Turaliajós

560 szükséghajós

450 asszuáni hajós

Egyéb kőfejtők 710120 kőfejtő40 sáncmunkás30 feltöltő

190 vontató104 kőtörő

46 fuvarozó180 tetszőlegesen nagy szá llítócsapat

Hajószállítás 1290120 komphajós140 hajóvontató ember20 felügyelő

560 a fához, kötelekhez, ellátáshoz

200 hajós180 hajóvontató a piramis közelében70 ács, koordináció stb.

szükség [3 4 4 ], ami a mi számításainkban 1 0 860, illetve 26 600

embernek felelne meg.Összesítve mi 6650 embert kapunk. E szám pontosabbnak tűnik,mint amennyire lehet; hozzávetőleges számításokból származik,

213



befolyásolhatták napi és szezonális ingadozások, évenkénti cse-rék. Mivel a 100 méteres jelzésen felül a piramison foglalkozta-tott munkások száma állandóan csökkent, eközben a létszámfennmaradó része a völgy és a halotti templomokat, a felfelé ve-zető utat és a mellékpiramisokat építhette.

Az így elvégzett számítás szerint a piramisépítés végérvényesenelveszti azt a látszatát, hogy itt egy mértéktelen tömegű, nyüzsgő, teljesen átláthatatlan hangyabolyt kellett volna irányítani,ehelyett egy teljesen áttekinthető és tervezhető nagy építkezés le-nyűgöző képe tárul elénk. Az általunk javallott nagyságrendegyébként sokkal jobban megfelel a piramisépítő időkből eddigfeltárt munkástelepülések nagyságának is. A Khefrénpiramisépítésénél elszállásoltak számát régebben 4000re, újabban8000re becsülik. [34 5] Kheopsz munkásvárosa, amelyet csakmost tártak fel, kereken három négyzetkilométernyi területével

Egyiptom legnagyobb települése volt. Lakosainak számát aHawassféle ásatás először harmincezerre becsülte [3 4 6 ], de ő be-leszámította az asszonyokat, következésképpen a gyerekeket is.Mivel Hawass munkáit még nem publikálták bizonyára a sok-féle egyiptológiai vita miatt, amelyekből Mark Lehner [3 4 7 ] so-kat idézett Gizarekonstruktorként került ki , a becslések nád-

szálként lebegnek a Níluson, elvégre Haase már csak 3000 sze-mélyről beszél. [3 4 8 ] A végleges érték olyan nagyságrendbe fogilleszkedni, amely összhangban van az általunk végzett számítá-sok eredményeivel.

Mindamellett az ottani sírokban lévő grafitiknek köszönhető-en az L. Borchardt [3 4 9 ] által a durva rabszolgamunkáról elhí-

resztelt, és Kurt W Marék, alias Ceram [3 5 0 ] által szuggeráltrémtörténet végérvényesen hitelét vesztette. [351] IdőközbenHawass munkásságának eredményeként Gizában munkássírokatis találtak.

„A sírok piramishoz hasonló formája bebizonyította, hogyilyen architektonikus mesterművek a munkások számára is épül-

tek.” [35 2]A körülbelül 6500 foglalkoztatott létszáma mindenféle „mel-

lékfigurákkal” kiegészülve 78 ezerre is nőhet, végül is Keleten az

214



átmenet az állandóan foglalkoztatottaktól a segéderőkön és az ér-dektelen résztvevőkön át az érdekelt nem résztvevőkig folyamatos.Ezt a létszámot egy hozzáértő építésvezetés komoly számítógépesháttér nélkül is megfelelően tudja irányítani, még akkor is, ha egy

kritikus olvasó további, általunk „kifelejtett” munkások százait vé-li szükségesnek, vagy számításainkat még magasabb biztonságitartalékokkal látja el. Ami viszont makacs és komoly tény: tízezermunkás is csak egy százaléka a milliós létszámnak. Összehasonlí-tásképpen: 1992ben Róbert Strauli, nem mérve fel helyesen a

Nílusnál levő viszonyokat, még úgy látta, hogy Kheopsz és

Khephrén építkezésénél körülbelül ötmillió rabszolgamunkáshalt meg. [353] A valóságban ez az építkezés nem követelt túl sokata Nílus népétől, és kivitelezését a Nílus nem korlátozta az éven-kénti dagály háromnégy hónapjára.

Mendelssohn azon elképzelése, hogy a fáraó csak a mamutépítke-

zés alatt egyesítette népét állammá, ezzel tulajdonképpen érvé-nyét vesztette. „Saját” munkásai csak „kb. 50 000 férfira” korlá-tozódtak, beleértve az összes vontatót, kőfaragót és kőművest agizai munkaterületen, ahol még kb. 2 0 0 0 0 főnyi segéderő és kő-fejtőmunkás állt készenlétben. [354] így vitatja Hérodotosz elmé-letét (100 000 ember), amit Petrie is valószínűnek tart [355]/ ellen-

tétben Diodorosszal, aki 360 000 emberre bővítette a létszámot.Tulajdonképpen csak Mendelssohn felismerése marad érvény- ben (108. kép), miszerint a piramis emelkedésével gyorsan csök-ken az azon dolgozók száma, a kiesők pedig új feladatokra hasz-nálhatók. [356]

Goyon lényegesen kisebb számról ír, mint Mendelssohn, összefüg-géseiben azonban erősen különbözik a mienktől. így a bőségestörmeléket eredményező kőfejtő módszerei miatt 5680 munkástszámol Giza és Túra kőtörőiben, ez a munkások összességénekhetven százaléka. Ezzel szemben csak 1775 vontatóról beszél,

mert sem a csúszási súrlódást, sem a rámpaemelést nem vette fi-gyelembe. A számításait illető korrektúránk és időmegtoldásunknála több mint négyszer annyi vontatót eredményez. Csak fenn a piramis emelvényén vezet mindkét feltevés hasonló eredmények-

215



hez. Az ő 710 kőművese átszámítva 923 ember áll szemben ami 870 munkásunkkal. Goyonnak összesen több mint kétszerannyi munkásra lenne szüksége egy pillanatra elfogadva lehetet-lenül tekervényes rámpáját ha nem ír a számlájukra több mun-kaórát évente, mint mi.

Az egyiptológusok ma kb. 36 000 emberből indulnak ki, ezBorchardt és Croon régi javaslata. [357] Azonkívül M. Haase

becslései szerint „az építkezés és ellátás személyzete kb. 15 0 0 0főre rúgott, akik egyidejűleg a Gizasíkon dolgoztak. A külsőszállítócsapatokkal együtt, akik a kőtörésnél vagy a hajókon vé-geztek szolgálatot, a munkássereg maximálisan 2 0 0 0 0 ember le-hetett”. [358]

Becslések és számítások, amelyekből csak a puszta eredménytközlik, sajnos értéktelenek mind az olvasó és a tudomány számá-

ra is. Hogy ezekről ítéletet mondhassunk, legalább néhány uta-lásra lenne szükség, mint például: hogy tudja Haase a 16°osrámpán való vontatásnál a túlterhelt vontatócsapatot megsokszo-rozni, és mégis számításaink ismeretében a kurrens tanításonalapuló számokat majdnem megfelezni?

Haase nem vette figyelembe, hogy Stuart Kirkland Wier aDenveri Egyetemről 1996ban a szükséges potenciális energia fi-gyelembevételével megpróbálkozott egy hozzávetőleges számí-tással. Ebben a feltételezésben csak a tiszta, fizikai emelőmunkafogadható el, miközben az „az emelés közbeni hatékonyságcsök-kenést” nem veszi figyelembe. [359] Éppígy kiszámolta a vontató-

munkákat a kőszállításnál a Gizakőtöréseknél, hogy a következőmeggondolásra jusson: „Nyilvánvalóan elegendő volt 10 000 ember, hogy a Kheopszpiramis fő részét felépítse [...] Ez az ember-erő nem tartalmazza a rámpák, kikötők, csatornák, templomok,raktárhelyiségek, pékségek, munkásszállások építésének vagy alogisztikus támogatások munkáját.” [3 6 0 ]

lan Stewart 1998ban a Scientific Americanben ezeket a gondola-tokat egy „amatőr egyiptológuséinak” minősítette. Wier becslé-

216



seben a rámpán való felhúzás a munka tekintetében még nagyon jelentős tétel, mert világos premisszákat vezet be: „Az egyiptomimunkaerő egyetlen forrása az emberi izom.” [3 6 1] De ha ennek azizomerőnek egy részét Löhner alapvetően új gondolata ne-hézségi erővel helyettesítik, akkor igazolást nyer az általunk 1993

óta javasolt, 7000 főnél kevesebb munkaerő.

217



MA NETHÓ N: GÖRÖG, - 4 7 ELÉGETT; I-T Ő L A XXXXXXI. DINASZTIÁIG

É p í t ő m é : a z a z k i v o n a t o k , g ö r ö g , e l v e s z e t t ; 1 t ő l a XXXI. d i n a s z t i á i g

Z s i d ó s z e r z ő k á t d o l g o z á s a i , e l v e s z e t t

JOSEPHUS: LATIN, MEGMARADT; A XIX. DINASZTIA KEZDETEITŐL

AFRICANUS: ÖTKÖTETES „KR ÓNIK A” , LATIN, ELVESZETT

E u s z é b io s z : „ K r ó n i k a ” , l a t i n , e l v e s z e t i ; k e r e s z t é n y m ó d o n á t d o l g o z v a

J e r o m o s : E u s z é b io s z v e r z i ő , IV. sz . v é g e , l a t i n , m e g m a r a d t , a l e g k o r á b b i

KÉZIRAT V. VAGY VI. SZ. (110. KÉP)

Ö r m é n y v á l t o z a t : E u s z é b io s z - v er z iő , la t i n , m e g m a r a d t

S z ü n k e l lo s z G e o r g io s z : „ V i l á g t ö r t é n e t ” , g ö r ö g , m e g m a r a d t [366]

220



109. kép: K i v á g á s a z A b ü d o s z l i s t á b ó l a XIX. d i n a s z t i á b ó l .

7 6 KIRÁLYT NEVEZ MEG M ÉN ÉS ZT Ő L, AZ ELSŐ FÁRAÓTÓL ( I. DINASZHA)

I. SZETOSZIG (XIX. DINASZTIA); MÁS FORRÁSOK 250 VAGY 300 FÁRAÓT NEVEZNEK

MEG (LOCKYER 2 1. 0 . ) .

221



A IV. dinasztia kronológiájához

Az időbeli átsorolás a Kr. e. XXVI. századból a Kr. e. VT. század- ba természetesen megijeszti a felkészületlen olvasót. Mivel sem

azt nem tudja, hogy Hérodotosz a Történeteiben olyan uralkodóilistákat és uralkodási időket nevez meg, amelyek Kheopszot aKr. e. IXVIII. századba teszik, sem azt, hogy Isaac Newton az őkizárólag írásos forrásokon nyugvó Kronológiájában Kr. e. 838rahelyezi Kheopsz trónra kerülését. [3 6 7] Ugyanolyan kevéssé tud-

ja, hogy a látszólag megbízható formában ránk maradt fáraóbe-

sorolások olyan feltevéseken alapulnak, amelyekre mindent lehetmondani, csak azt nem, hogy megalapozottak.

A viszonylag leghitelesebb, Manethón Ptolemaioszkorabeli pap királylistája, csak harmad vagy ötödkézből ismert számunk-ra, ráadásul ez a Kr. e. III. századi hellenista Egyiptomból szár-mazik. A csillagászati spekulációk viszont, amelyek a Szíriusz csil-lag minden évben előforduló feltűnéséből következtetnek, és a fá-raók idejében alkalmazott 1460 éves Szothisz-perióduson alapul-nak, egyetlen, utolsó Szothiszdátumra nyúlnak vissza. A többi összesen nincs egy tucat királylista nem állta ki az egyiptológia próbáját. így az abszolút datálások a természettudományosán eg-

zakt igénynek már nem felelnek meg. [368] De a IV dinasztia re-latív kronológiája önmagában is eléggé problematikus. Hogy ezt bebizonyítsuk, elég egy pillantást vetnünk a forrásokra.

Már a királyok számáról is rendkívül ellentmondásos tudósításokmaradtak fenn. A hieroglifikusan írt Abüdoszlista (a XIX. di-

nasztiából; 109. kép) hat királyról tud, a görög PszeudoEratoszthenész (Kr. e. II. szd.) hétről. A démotikusán írott tori-nói királypapirusz (XIX. dinasztia) csakúgy, mint Africanus görö-gül fennmaradt Manethónverziója (III. szd.) nyolc királyt, az ún.Szakkaralista (hieroglifikusan a XIX. dinasztiából) kilencet, mígEuszébiosz latin nyelvű Manethónverziója (IV szd.) 17 királyt

említ.

A IV dinasztián belüli nevek és a sorrend még több problémátvetnek fel. Itt egyiptomi és görögösített neveket kell egymásnak

222



0)M3ul<3 nixc íbow'

i N i c < í N Ö i T U K C « < ; i v > 5 o b f ) i i N c i f e c ' U u ;

Lxxt»olvn*p'"Ul l^ > e llu n ’>qao5iivi'H>e)KTiopYU3<;<^xxi!U

T xjn icjC ’itM '('öSxL >u >T i'Jjjr'NX iixLe

u ii co;TXiY>eN/~ ;\TV><íMi<>Jse.Sp»txxuuhu uiV)lnciK.oa.'«.U.xiMT7' hVíRoaiKN x x u i

co>vt UUU CIISIS ÍCNKT xxun\e^o'l"Ut5rt.vCccii.vv.tiii:13CtiST^:

.vcvjo.scin.iK.txxuiolvnip’

X fccllunMMyvl.v.iíiScTiNi'nYcxlc VKUltlrvi nireuopo.rrccíoM<iM^K_v;u.si< y c u im,xn '■ r'í'ujvNiiMii'emíxenv.'er' x.\*v

XIII piMÍXKU5ot.\H.USllNl>CTUK XXXItvviniolyrnf ‘V iiii 'rhcoiisrc«clfStv4|’eiiS.vsj;uciT x x v nXLI |Tőol'Ocl.cSTUNCOc t.VK«.ItY\SCRIEr.tXXX»U

p iíi iv> 11 r>' i n 115u i o p ejuViV) p u&li Xl.ll C A lir ry •)lOi'»'>NcLIIKCOSuMi'C>eXN'Xllll

p R.CI'é«4 SM VIST U f »iO 11111. xu i i fS»>|:«>clcs*eTetiKip^c‘sclxi:ir X x x q

LÍC.'Cii Hl otvir^h.Mj óvlTTl VL ,h c^Koi'o'rush i STonuMiim >se ki jtorvcjo«í 'x u m f £ . \ccN>í.iü^c^tC>i.scoií.ns,\rf>eus v x x u i ír.*.——»v~í

SÍK n ’ o j <íp Ui s Irt i o c H cts KXCl I tiooM Xvnm fS i íu xi^ icroT ixcx ox cm i ii íxc xm is .v , vi'i'n v 'v,/r ^

i ai.\Ciw irvC)u.ví,|'liiv.inDJO>tMiiirx *'rr* r-t u s p e c o tv rl xu.vc ku ro b iSjorrh iouli i\ >x|> p t4is>0Tvt m x t B i rvwn tf.

r n e m i.s t o v'Lr_s\''.xtt s t or.v t i m

110. kép: E g y o l d a l E u s z é b io s z K r ó n ik á já n a k l a t i n u l í r o t t B o d l e ia n -

k é z i r a t á b ó l , J e r o m o s s z e r k e s z t é sé b e n , a IV. sz. v é g e . A k é z i ra t a z V. v a g y a

VI. s z á z a d b ó l s zá rm a zik ( M o sh a m m e r 25. o.).

r jUMCIfMWíWlxKI56TUMJ>uiv»c*5

223



megfeleltetni, ami sok fáradsággal jár. Ezért itt csak a Kheopsz fá-raó megnevezésére talált névvariációkat soroljuk fel:

Anoiphisz C hufu Khufui Shofo

Anoiszisz Komasztész Kufwey ShufuApappusz H nm uhuj.fuj Koufou ShureA pathusz Huj.fuj M edsdu SzoiphiszBikuinebu Khembész M edsduN ebti SzoriszChem bisz Khem m esz M etheru SzufiszC hem brész Kheopsz N em Shufu SzuphChem isztisztész K heuf N oSzuphisz Szuphisz

Chem m iszi Khufu Phiopsz SzuridC hem nisz Khufwey Szaoph SzüphaiosziszC heop K hnem K heuf Szaophisz SzüphoaszC hnubosz K hnum K hufw ey SzenSzuphisz SzüphuriszC hnum C hufu K huf Shaaru Xufu

A figyelemreméltó sokszínűség azért is megkapó, mert nem min-dig volt lehetséges az egyértelmű megfeleltetés, hiszen az azono-sításba más fáraók nevei is belezavartak. Például egy ideje kö-rülbelül Heinrich Brugsch egyiptológustól számítva Sznofrut aIII. dinasztia fáraójának tekintik; ezzel Kheopsz a dinasztia fejé-

vé lépett elő, és megkapta a dinasztiabesorolásokban a minden-kori első nevet. Az, hogy emiatt most Sznofrut a III. dinasztiaSzephuriszával, vagy inkább a IV dinasztia Szorszával azonosít-

juke, szerencsére nem a mi problémánk.Most összehasonlításképp helyezzük egymás mellé a IV di-

nasztia fontos forrásait. Rögtön látható, hogy függetlenül egyip-

tomi, ptolemaioszi vagy görög eredetüktől, egyik sem mutat a di-nasztiáról ellentmondás nélküli képet. Az alábbi táblázat a fenn-maradt neveket eredeti sorrendjükben sorolja fel, de lemondunkarról, hogy visszaadjuk az első három lista hieroglifikus és adémotikus neveinek tiszta egyiptológiai átírását.

A nem olvasható neveket áthúzással jelöltük. A nevek előttiszámok az éppen érvényesnek tekintett sorrendnek megfelelő-en adják meg a fáraók helyét, amit az utolsó hasábban „mai ál-lapotként” külön is feltüntetünk. Erősen elgondolkodtató,

224



hogy sem a nevek, sem a sorrend nem maradtak fenn kifogás-talanul.

Abüdosz

1 Sznefraj2 Hujefuj3 Dzsedefré4 Khajefré6 Menkauré7 Sepszk.

Africanus1 Szorisz2 Szuphisz4 Szuphisz6 Menkherész3 Ratoiszész5 Bikherész7 Szeberkherész8 Thampthisz

Szakkara

1 Sznefruj2 Hujefuj3 Dzsedefré4 Khajefré

PszeudoE.1 Sziriusz2 Khnubosz3 Raüoszisz5Biüerész2 Szaophisz4 Szaophisz6 Moszkherész

Torinói p.

1 Sznefruj

4 Khajefré

Mai állapot1 Sznofru2 Kheopsz3 Dzsedefré4 K hefrén5 Bikherisz6 Miikerinosz7 Szeberk.8 Th am phth .

Hérodotosz

2 Kheopsz4 K hefrén6 M ükerinosz

Kari Richard Lepsius korszakalkotó jelentőségű Kronológiaműve (1849) óta természetesen előkerültek új források és régészetileletek is, amelyekkel a sorrendet egyre megbízhatóbban lehetmegállapítani. Aki a mai sorrendet adottnak veszi, annak ismer-nie kell annak gyenge pontjait is. Sznofru nem mindig számította dinasztia fejének, Dzsedefre sokáig Mükerinosz után követke-zett, ahelyett hogy megelőzte volna, néhány kutató [369]Bicherisz átmeneti ellenkirályt nem számította a dinasztiához.M. Lehner még tovább megy, mert a „Nebka” piramist nem aIII. dinasztia elejére, hanem Khefrén mögé, a IV dinasztiába he-

lyezi. [3 7 0

] Valószínűleg ezért azonosítja Haase, aki egyébkéntnem csinál gondot a kronológiából, a III. dinasztia Nebkáját aIV dinasztia Bakájával = Bicheriszével = Bokoriszávai „vélemé-nyem szerint a ma elfogadott tanítással szemben”. [3 7 1] Haase

225



Uralkodási idők

T.P. Hero Pseu Afri New Raw Brug Petr Beck Horn Stad Beck

e vsz azad 1 3 5 2 3 m g l g g l l g 9 J l 9 2 4 1 9 7 1 l 9 g g 19 9 () l 9 9 7

Sznofru 24 18 29 19 (33) 29 25 24 45 35Kheopsz 23 50 22 63 14 ? 33 63 25 23 31 23

Dzsedefré 8 29 9 <1 4 25 9 8 8 9Ishefirén ? 56 27 66 16 ? 33 66 25 26 27 26

Bikherisz ? 10 7 22 4 ? 7Mükerinosz 18 >6 31 63 6 ? 33 63 28 19 18 28Sepszeszkaf 4 7 25 ? 34 7 7 4 ? 5Thamphrhisz 2 13 2 9 2 ? 2

£ > 79 112 150 264 36 20 137 284 119 110 129 135T.P. = torin ói királypap tnisz (újbirodalom )

Hero = Hérodotosz (i. e. V. sz.) Kilenc történeti könyvPseu = Pszeu do-Eratoszthenész (i. c. H. sz.), valószínűleg Apollodnrnsztól; Batra szerint

Afri = A fric a m is, IV. sz . M an et h ón eg y v erz i ója

New — Isaac Newton (1728): The Chronology of Ancient Kingdoms

Raw = George Rawlinson (1881): History of Ancient Egypt

Brug = Heinrich Brugsch (1891): Egypt under the Pharaohs

Petr = Flinders Petrie (192411): A History of Egypt from the earliest icings

Beck = Jiirgen von Beckerath (1971): AbriB dér agyptischen Geschichte

Horn ■ Erik Homung (1988): Grundzüge dér agyptischen Geschichte

Stad = Rainer Stadelmann (1990): Die grófién Pyramiden von Giza

Beck = Jürgen v. Beckerath (1997): Chronologie des pharaon. Ágypten

egyébként nem adja okát a cserének, s nem céloz valamiféle meg-tévesztési manőverre sem.

Ráadásul az utolsó fáraók emléke olyan halovány, hogy számuk és

besorolásuk egyedül Africanusnak köszönhető. Bicherisnek tulaj-donítottak névhasonlóság alapján egy befejezetlen piramis,Thamphthis viszont a történelem homályába vész.

226



A következő lépést a negyedik dinasztián belüli abszolút időrendhez vezető, igencsak rögös úton kell megtennünk. A forrásokat ittis csak fáradsággal lehet megtisztítani az ellentmondásoktól. Akövetkező táblázat elárulja, milyen csodálatosan „lélegzik” ez a

dinasztia: a kutatás folyamán harmonikaszerűen rövidül vagyhosszabbodik. G. Rawlinsont nem utolsósorban azért idézzük,mert ő az időpontjait közvetlenül a torinói királypapiruszból ve-zette le, amelynek 164 töredékét később egészen másképp állí-tották össze. [3 7 2 ] Brugsch nem bízott ebben a puzzlekísérlet- ben, ezért a generációk hosszát 33 évben határozta meg. Petrie

1924ben még szkeptikus volt, és inkább bízott Africanus nagyszámaiban, amelyeket azonban átcsoportosított, ahogy ezt kü-lönböző forrásoknál ma is teszik. Meg kell még említeni, hogy aKr. u. 79ben elhunyt idősebb Plinius szerint a három gizai pira-mis 78 év és négy hónap alatt épült fel. Ez az időtartam a háromfáraó uralkodási idejeként is értelmezhető.

A negyedik dinasztia uralkodásának összideje olyan kiszámíthatatla-nul ingadozik, mint fűszál a szélben. Még a számok és a nevekmegfeleltetése sem biztos. Africanus számai összesen 284 évet tesznek ki, míg a fennmaradt kéziratok explicite 277 vagy 274 évet adnak meg. [3 7 3] Euszébiosz, a másik Manethónkompilátor

448 évről tud, de csak Szuphisz piramisépíttetőt említi név sze-rint, mert a többinek semmi különös teljesítményt nem tulajdo-nít. Az összidő Bartánál 120 évet [3 7 4 ]; Hornungnál viszont csak110 évet tesz ki.

A történelem iróniája, hogy a klasszikus kronológián éppen a pi-ramisok ütöttek rést. Jó ideje az újonnan összefoltozott az új- birodalomból származó, tehát a piramisoknál állítólag ezer évvelfiatalabb torinói királypapirusz a garancia a negyedik dinaszti-án belüli uralkodási időkre, még úgy is, hogy Khefrénre vonatko-zó száma megsemmisült.

Ezeknek a „hivatalos” számoknak mégis ellentmondanak azegyes piramisok építőkövein található évszámok, amelyek azadott fáraó uralkodási időszakáról beszélnek. A későn felfedezettgrafitik szerint Sznofrunak 4548 évig, Kheopsznak pedig 3032

227



évig kellett uralkodnia. Ezért az utóbbi években a negyedik di-nasztia legfontosabb fáraói számára új, hosszabb uralkodási idő-tartamokat javasoltak. Ennek a kutatók örültek, mert csak ezek-kel a hosszabbításokkal csökkent elfogadható mértékűre az addiga piramisépítésre elfogadott óránkénti építési teljesítmény (lásd atáblázatot):

Fáraó Uralkodási idő Építési Valós Építési(torinói) teljesítmény uralkodási idő teljesítmény

év m'/óra év m ’/óra

Sznofru 24 43 45 23Kheopsz 23 32 3032 23D zsedefré 8 8 8 8Khefrén (26) 23 2628 21Mükerinosz 18 5 18 5

13751

Megjegyezzük, hogy a mi építkezési forgatókönyvünk szerintióránkénti építési teljesítmények reálisak, úgyhogy emiatt a fára-ók uralkodásának idejét nem kellett volna meghosszabbítani.

Ennek ellenére a feliratok a kronológusok számára több mintkellemetlenek. Ezért kivárjuk, elfogadjáke az egyiptológusok a

negyedik dinasztia regnálási idejének meghosszabbítását. 1990 ben Rainer Stadelmann a hosszabb uralkodási időszakokat vetteszámításba, anélkül, hogy emiatt az egész negyedik dinasztiát új-radatálta volna, míg Winfried Barta ugyanebben az évben a rövidebb időket alkalmazta időrendjében. [3 7 6 ] Beckerath [3 7 7 ] is be-lejavított az uralkodási időkbe, de nem Kheopsz és Khefrén, ha-

nem Mükerinosz javára.Már a negyedik dinasztián belüli viszonylagos időrend felállí-

tásának kísérlete is a legkomplikáltabb elgondolásokká fajult, demég nehezebben lehet rögzíteni az abszolút időbeliségeket. Azóbirodalomhoz sohasem volt társítható még egy valószínűsíthe-tő Szothiszdátum sem, így a csillagászati datálás lehetőségesincs meg. Kerülő úton ezt mégis megkísérelték. Mivel a rómaiCensorinustól tudták, hogy Kr. u. 139ben kezdődött egy újSzothiszperiódus, ebből aztán élénk spekuláció eredt.

228



EGYIPTOM SZÜLETÉSE

Az egyiptomi történelem legfontosabb eseményének, az első dinasztia kezdeté

nek, az öbirodalomnak Felső- és Alső-Egyipto?n egyesítésével történő megala

pításának, az első fáraó, Ménész trónra kerülésének időpontját csak nagyon

nehezen tudták lehorgonyozni az időtengelyen. A következő táblázatban bemutatjuk, hogy az utolsó 150 évben milyen erősen ingadoztak az e fontos dá

tumot illető feltételezések. Közben, mivel Felső- és Alsó-Egyiptomból Ménész

előttről is ismertté váltak uralkodók, egy egyre növekvő hosszúságú 0. dinasz

tia beiktatása is szükségessé vált.

6400 Henne (1845) 33 60 Szethé (1905)

5867 ChampolionFigeac 3315 E. Meyer (1904)5773 Lesueur 3315 Breasted (1906)

5702 Böckh (1845) 32 00 Steind orff (1900)

5619 Moulin (1991) 311 4 H ayes5613 Unger (1867) 3059 Bunsen (alternatív)

5546 Petrie (1911) 3032 v. Beckerath (2982) (1997)

5000 e. Maspero (1910) 3000 Errnan (1904)

5004 M ar ie tte/Leno rman t 30 00 N ew berry/G arstang (1904)4455 Brugsch (1877) 30 00 A ma elfogadott

4455 Budge (1902) dátum ok köre

4186 Borchardt (1917) 2955 v. Beckerath (1971)

4157 Lauth (1865) 2785 Gumpach4000 e. v. Bissing (1904) 2781 Seyffarth (1850)

4000 Chabas 2717 Poole3893 Lieblein (1863) 2700 G. Rawlinson

3892 Lepsius (1857) 2681 Willdnson

3623 Bunsen (1845) 2320 Wilkinson (alternatív)

3500 Hall 222 4 Palmer 34 0 0 Breasted 1700 Sharpé

13781

Vajon mikor kezdődött az 1460 esztendős időszakot felölelő idő-számítás? A kutatás megegyezik abban, hogy ez csak az óbiro-dalomban történhetett, és csak a periódusok egyikének elején,mert az egyiptomi újév napja, naptár szerint Thot 1je (a mi jú-

lius 19énk) egybeesett a Szíriusz által csillagászatilag rögzített július 19ével.

Egyszerű visszaszámolásokkal Kr. u. 139től eljutottak a

229



tív, a régi források minden új értelmezése, vagy minden egyes újlelet halomra döntheti. Az egyiptológusok ebből a témából mársemmit sem nyerhetnek. Amikor Dávid Rohl [39 0] kollégájuk jóokkal és még jobb dokumentációval a harmadik átmeneti kor300 éves rövidítését javasolta, az angol nyelvű egyiptológusoknak

elakadt a szavuk. [39 1] Mi magunk, a technológiai evolúcióból ki-indulva azon fáradozunk [392.], hogy egy új, az eddigieknél lénye-gesen kevesebb időt átölelő fáraólistához jussunk. [393]

Ezzel Hérodotosz újra jelentőséget nyer, avagy lehet, hogyEgyiptomban mégis megtudhatott a piramisokról valamit, amihagyomány és nem legenda volt. Az „oral history”ról (szájha-gyományról) szóló tanulmányok megmutatták, hogy a még élők-nek az utolsó 80 évre vonatkozó szóbeli adatai valamelyest meg- bízhatóak, a 80 és 150 év közötti időszakra vonatkozóan kezde-nek mindinkább bizonytalanná válni, hogy aztán belevesszenek amondák világába.

így a hajóépítés esetében a mai hajós szakemberek csodálkoz-hatnak azon, „hogy a középbirodalom hajóépítő technikája aXIX. században megegyezik a Hérodotosz által a Krisztus előttiV században megfigyelttel”. [39 4]

Mindabból, hogy Heinsohn és Iliig az itt szóba hozott XII. di-nasztiát a IV dinasztiával együtt a Kr. e. VIIVT. századra datál-

ja [395]; következik, hogy Hérodotosz a Kr. e. V században nemfüllentett.

Heinsohn és Iliig egy új, „időmegragadó” kronológiát vázolt fel,amely elszakad a Nílus országának részben manethóni, részben„csillagászatilag” nyert abszolút dátumaitól. Ezzel azonban az

ókori világ többi országának és birodalmainak idősorai is meg-dőlnek. Éppen azért, mert Egyiptom csillagászatilag és ezzel ab-szolút módon datáltnak tűnt, még Stonehengeet és Harappa Induskultúrájának időpontjait is Egyiptomhoz viszonyítva hatá-rozták meg. Mivel az egyiptomi kronológia egyre inkább légbőlkapottnak tűnik, alaposan meg kell tisztítani az egész kutatást a

régi dátumoktól; így pedig csak relatív kapcsolatok maradnak,amelyek immár új hálót képeznek, s ez majd újra meghatározha-tó lesz abszolút számokkal is.

231



RÉTEGEK ÉS „DINASZTIÁK” Ö S S Z E H A N G O L Á S A

[396]

•330tól Hellenisztikus rétegcsoport (ptolemaidák)

•525-tői Az első rétegcsoport a hellenisztikus alatt, a klasszikus korszek-vencia perzsa ideje, azaz a „közép és késő asszír” és „óba- bilonitól a késő babiloniig”,

Ide tartoznak a következő dinasztiák: az V, a késő XII., aX III., a késői XIX., XX., X X II., X X II I, XXIV, a későiXXV, valamint az amúgy is ide sorolt XXVII, XXVIII,XXIX, XXX. és XXXI.

•610-től a második, kora vaskori rétegcsoport, tehát a klasszikus kor-szekvencia méd korszaka, azaz a „mitanniidőbeli”, magábafoglalja a IV dinasztiát K heopsztól, a V I.at, a X II. közepé t,a késő XVTII.at (Ekhnaton), a kora XlX.et, a XXI.et, akora XXVet, és a késői XXVI.at.

• 700-tól a harmadik, közép bronzkori rétegcsoport, tehát a klasszikuskorszekvencia Ninoszasszír rétegcsoportja, azaz az„óakkád”, tartalmazza az I, II, III, a korai IV (Sznofru), aX I, a korai X II , XV (Hükszosz), X V I, X V II, és a koraiXVIII. dinasztiákat.

•800-tól a negyedik, kora bronzkori rétegcsoport, tehát a klasszikus kor-szekvencia kora urbánus asszírjai és káldeusai, azaz az„óakkádok” és „sumérok”, a predinasztikus leleteket („0. di-nasztia”) és a Gerzean* periódust tartalmazza.

•900-tól N agada II. (rézkőkorszak)

•1150-től N agada I (rézkőkorszak)

Itt felmerülhet az az ellenvetés, miszerint teljesen kizárt, hogy a

Nílus mentén több fáraó, tehát Felső és AlsóEgyiptom királyaiegyidejűleg uralkodtak. Azt a kérdést először is nyitva kell hagy-

* Gerzean: Kr. e. 35003200.

232



nunk, hogy a királylistákban egyegy fáraó esetenként különbözőnevek és dinasztiák alatt is fel van tüntetve. George Rawlinsonegyiptológus [3 9 7] nyilvánosságra hozta az angol tudósok szerin-ti dinasztiarendet: szerintük nyolc dinasztia párhuzamosan ural-kodott. Ezzel a mintával különböző modelleket vázoltak fel. [ 3g8] A jelenlegi állapotot a következő vázlat tükrözi. Modellszerűenabból indul ki, hogy Kr. e. 672től Egyiptomban vasat használtaka vésők készítéséhez. Ez az évszám két körülményre utal: ismerttény, hogy a széles körű vaskohósítás csak a Kr. e. VI. századbanterjedt el Egyiptomban, tehát egy bizonyos bevezetési idővel kell

számolnunk. Másfelől Thomas Völker [399] jó közvetett bizonyí-tékokat gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy III. Tuthmósziszmegegyezik I. Pszammetichhel. Ez lehetővé teszi, hogy vissza-számoljunk I. Tuthmósziszig, akinek idejében a XVIII. dinasz-tia alatt először alkalmaztak vasat.

Ehhez a Kr. e. 672es évhez mindazok a fáraók hozzá rende-

lődnek dinasztiáikkal együtt, akiknek uralkodása alatt (újra és új-ra) kemény kőzeteket munkáltak meg. így kényszerűségből ki-lencszeres párhuzamot vonhatunk. Magától értetődő, hogy avégleges megoldás másképp fog kinézni [4 0 0 ]; de illusztrációkéntez a modell is használható. Döntő jelentőségű itt az a „lehetet-len” tényállás, hogy a vasfelhasználást mindig újra el kellett kez-

deni, mintha időközben elfelejtették volna.Az újonnan rekonstruált időrendben, amely az összes magas

kultúrát Egyiptomban, Mezopotámiában, Európában és Indiá- ban Kr. e. 1000től eredezteti, jól el tudjuk helyezni azokat azidőrendi meglepetéseket, amelyekkel e vizsgálat folyamán talál-koztunk.

így amint Hérodotosz fékkőtechnikája most már a megfelelőkorszakban található, nem lehet csodálkozni azon, hogy a hajóevolúció bizonyos mértékben átugrotta a középbirodalmat, hogyazután Kr. e. 1100 és 300 között semmilyen emléket ne hagyjonhátra. Ilyesfajta lyukak és látszólagos újrakezdések a Nílus mentihajóépítés meglévő folyamatossága mellett a helytelen időrend

bizonyítékai.Egy látszatprobléma abból a „megfigyelésből” is adódik, hogy

csak ezer évvel az egyiptomi nagy építkezések után szerzünk elő

233



Dyn.: 1.+ 7 3 0

Athotis

(733)686

720

710

4.

Snofru715675

11./12.

Mentuhotep II.

728687

700

690

680

Ita

686673

+ 6 7 0 673626

—660

650

640

~~630 K/' U'Miebis626620

620 Semerchet

Biéneches

+ 6 1 0 614~589

Nebka692675

Djoser

' 6*565*'

Cheops

675635*

Mentuhotep III.687675

Sechemchet655648Mesochris648624

Huni624589

Djedefre635625

Chephren625585

Mentuhotep IV.

* 6 7 5 * 6 8 * * * * *Amenemhet I.668638

Sesostris I.

638593

600

590Mykcrinos585565

Amenemhet II.593559

(a táblázat a német elnevezéseket tartalmazza)

15.

Salitis7 2 3 ?

Beon? ?

Pachnan

? ?

Chian? 665

Apophis665624

Chamudi624614

234



Dyn.: 18.730

690

680

Ahmose

727701

720

710

700Amenophis I.

701680

Thutmosis I.680667

670^ . I¥Thutmosis II.

Hatschepsut660 664642

+ 6 5 0

Thutmosis III.6 40 642610

630

—620

610Amenophis II.

610 585

600

■590,

24. 25. 26 .

Pije711680

Tefnacht691684Bokchoris

Schabaka680666

Schebitku

666654

TMiarqa654628

Psammetich I.664610

Tanwetamani628620

Necho II.

610595

Psammetich II.

595589Apries

589570Thutmosis IV. (585576)

\ z Ó, közé p és ú jb i roda lom á t t ek in tése ,az e lső vas fe lhasz .ná lás f e l t é te leze t t évé re ( 672) i rányozva

235



szőr hírt a piramisokról, mint ahogy nem ismerjük az újbirodalomelőtti látogatók grafitijait sem. Egy megfiatalított Egyiptombanazonban érthetővé válik a kerék és a valódi boltozat eddig külö-nösnek tartott fejlődése, vagy az évezredekkel megelőzött Pitago

rasz tudása. Ugyanúgy érthető lesz a fékkövek látszólag évez-redekre megszakított használata a Kr. e. XXIV évszázad és aKr. e. V század hajóin, vagy a hajóépítés fejlődésének az állítólagosközépbirodalom idejében való szünetelése. Megengedhető leszaz egyiptomi módszerek összehasonlítása az asszír emelőfákkal, amelyek az újra átdolgozott időrendben a Nílus mentieknél már

csak körülbelül száz évvel fiatalabbak [4 0 1 ], és a mediterrán knkerékvágásokkal a Kr. e. I. évezredből. Végül végérvényesen megol-dódik a gránit rézeszközökkel történő feldolgozásának rejtélye avaskori szerszám használatával mindenekelőtt a lyukfúrásnálde ez egyben már a mi időrendi megfontolásaink előfeltételezé-se is. A különböző vésőformák egyidejű használata, amit D. Ar

nold az ütésnyomok időben egymás utáni besorolása helyett kez-deményezett, csak ebben az új időrendben érvényesülhet először.

Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a piramisépítésre vonat-kozó jelentősen megkönnyített és leegyszerűsített javaslatunkegyáltalán nem függ attól, hogy a piramisokat időben a Kr. e. VI.században lokalizáljuk, vagy attól, hogy Gizában és Túrábanhasználtake vasat és fémet. Löhner kötélcsigái nagyon jól dol-goznak fémraktár nélkül is, a kőrakók és a glettelők megvannakvasemelők és vasreszelő nélkül is, elvannak a hajósok vas nélkül afedélzeten, és a kőfaragók vasvéső nélkül. A kőfaragók minden-

esetre már sokkal könnyebben bántak volna a mészkővel vas se-gítségével. De hogyan vésték ki vas és fém nélkül az asszuáni grá-nitoszlopokat és az obeliszkek esetében hogyan díszítettékőket hieroglifákkal; ez a doleritkalapácsok ellenére is azoknak azegyiptológusoknak a problémája marad, akiknek fontosabb agyengélkedő időrend megtartása az építkezési módszerek éssze-

rű magyarázatánál.

236



Hagymahéjak - üres sírok

Alapjában véve helytelen, ha az építés időtartama és a fáraó ural-kodási ideje közé egyenlőségjelet teszünk. Ha a fáraó amint ab-

ban mindenki egyetért rögtön trónra lépése után megkezdtesíremlékének építését, akkor nehéz feladattal állt szemben. Azépítménynek egyrészt a lehető legpompásabbnak kellett lennie,másrészt pedig hogy testének meglegyen a megbízható védelme,haláláig be kellett fejeződnie. Hogyan tudott helyesen dönteni,hisz a jósok és álomfejtők segítsége ellenére is csak sejthette,

hogy meddig fog élni.„»Sepeszeszkaf csak négy évig uralkodott« mondja az egyip-

tológus Altenmüller , »egyszerűen nem engedhetett meg magá-nak egy piramist. « ” [4 0 2 ]

Hogyan készülhetett el a két gizai piramis, miközben a vi-szonylag „apró” Mükerinoszpiramis befejezetlen maradt?

E megfontolások alapján fejlesztette ki Richard Lepsius a saját„hagymahéjelméletét”. A szakkarai lépcsőzetes piramis és a meidiumi beomlott piramis esetében konstatálta a bővítéseket és át-építéseket, és a következőket állapította meg. Először, a hirtelenhalál esetére egy kis piramismagot építettek, majd ezt folyamato-san „felülépítették”, így a többszöri ráépítés következtében egy-re nőtt és magasodott; tehát a leghosszabb életű fáraót temettékel a legnagyobb piramisban. Ezt a gondolatot néhány kutatóge-neráció hellyelközzel el is elfogadta. Az építész Choisy még félévszázaddal később is ezt írta: „A piramisok óriási kristályokkéntnőttek az egymást borító rétegek által.” [4 0 3]

Ha ez legalább az óbirodalomban mindig így lett volna, akkora VI. dinasztiabeli II. Pepi építménye Kheopszénál háromszornégyszer nagyobb lenne, hiszen az uralkodói listák szerint94 évig uralkodott. Ezt az adatot Africanus hagyta ránk, és az ál-tala közölt =90 számmal a torinói papirusz is megerősítette. Máskérdés, hogy II. Pepi nem tartotta magát ehhez a „megállapodás-

hoz”, és megelégedett a Kheopszpiramis terjedelmének 4,2 szá-zalékával.

Ezek az állandó kibővítések nem utolsósorban azt követelték,hogy minden építési fázis fölé új külső burkot építsenek. Ezek-

237



nek a speciális „héjaknak” a megléte azonban ugyanolyan kevés-sé bizonyítható, mint bármi egyéb. A fáraó halála után 70 nappal ennyi legalább kellett, hogy a múmiát kipreparálják az utol-só, még befejezetlen héjat le kellett volna bontaniuk, hogy azépítmény önmagában tökéletes legyen. Mivel Lepsius szerintnem létezhetnek eleve nagyszabásúra tervezett piramisok marad-ványai, s erre a valóság többször rácáfolt, elmélete jogosan ki-ment a divatból. Viszont azóta a levegőben van a kérdés: hogy le-het az, hogy Sznofru három piramist építtetett, mintha háromteste lett volna; honnan tudta Kheopsz, hogy megéri a legna-

gyobb és legtökéletesebb piramis befejezését, honnan sejtetteMükerinosz, hogy nem tudja befejezni nagyapja piramisának ki-lencven százalékát sem?

Mendelssohn erre adott egy új választ azzal a tézisével, hogy afáraók egyszerűen csak piramist építettek piramis után, hogy né-

püket megóvják a tétlenségtől, és nemzetté kovácsolják. Elméle-

te azonban a hatalmas munkássereg bizonyítékainak hiányábanelveszítette alapját.

Mi úgy látjuk, hogy a piramisok egyáltalán nem voltak sírok(ezért is mindig zárójelben szerepelnek az ilyen fogalmak mint„Kheopszszarkofág” és „királykamra”). Ez a gondolat nem új,már Diodorosz is kimondta. [4 0 4 ] És a kétséget soha nem lehetett

egészen eloszlatni, így pl. 1919ből ezt olvashatjuk: „Ennek elle-nére az embernek először is még mindig ahhoz a feltevéshez kelltartania magát, hogy a nagy Kheopszpiramis is az egyiptomi ki-rály temetési helye volt.” [4 0 5].

Mert mi szól tulajdonképpen a sír mellett? Az ott talált múmi-ák biztosan nem, mert azok nincsenek. Nincs semmi biztos jele

annak, hogy7 a piramisokban valamiféle sír lenne. [4 0 6 ] Viszontnagyon sok lepecsételt, tehát feltöretlen szarkofágot találtak,amelyek ennek ellenére üresek voltak, mint például Szehemhetéa III. dinasztiából. [4 0 7 ] Ha korrektek akarunk lenni, a pirami-sokat minden esetben temetes nélküli sírhelyekként, nagykenotáfiumokként* jelölhetjük meg. Miután minden fáraónakvolt még egy második sírja gyakran Abiidoszban , amit az

* Kenőid fiúm : jelképes sír, hamvak megléte nélkül emelt sírjel.

238



egyiptológusok ugyancsak kenotáfiumnak tartanak, mégis csakgondoskodtak az uralkodók végső pihenőjéről. Mivel azonbanmeg kell adni az egyiptológusoknak, ami az egyiptológusoké,újonnan éppen most mondatták ki M. I laase val 14 0 8 ], hogy a pi-ramisok túl nagyra sikerült szarkofágok.

Ezzel a geológus Tollmann azon különös tézise is elveszti ér-telmét, amely szerint a piramisoknak az árvíz és a dagály ellenkellett megvédeniük építtetőik testét. [4 0 9 ] Egyrészt nem vilá-gos, hogy ezek az építmények egyáltalán vízállóra voltake ter-vezve, ami a sivatag szélén nem éppen magától értetődő. Más-

részt hiányoznak a mélyreható bizonyítékok a sírként történthasználatra, mely esetben éppen Kheopsz esetében a temetésméltatlan jelleget öltött volna. A múmiát ereklye tartó nélkül alegszűkebb járatokon fel és le kellett ráncigálni, végül az elfogódott gyásznépnek be kellet lökdösnie a holttestet az 1,08 x 1,05méteres nyíláson keresztül a „királykamrába”, ahol elhelyezhette

a „szarkofágban”. Ez a „búvárnyílás”, melyet a fölötte lévő bukó-kövek csak még jobban leszűkítettek, egyébként több mint hatméter hosszúságú. Haase, akit megragadott ez a kép [4 x0 ] hagy-

ja, hogy a méltóságteljes temetési menet a piramis bejáratánálvéget érjen; a holttest fáradságos belökdösését és elhelyezését„válogatott munkások és agyondíszített szolgák” végzik el.

Végezetül annyit, hogy csak a Kheopszpiramisban és az északdahsúri Sznofrupiramisban van olyan kamra, amely a föld szint-

je felett említésre méltó magasságban fekszik. Szokás szerint a belső helyiségek a sziklában, a tulajdonképpeni építmény alatt he-lyezkednek el. A Tollmannoknak következetesen fel kell tételezni-ük, hogy a tulajdonképpeni királyi kamrákat még sehol sem sike-

rült felfedezni. [4 1 1 ] így a valóság kiesik a látóterükből, s dominála mítoszban való hit. Igaz, közben éppen a mítosz szól a két szer-ző ellen. A régi egyiptomiak szerint a piramisok már a nagy özön-víz előtt megépültek, hiszen a vízből először a csúcsaik bújtak elő,és ennek ellentmond a tudomány álláspontja, mely szerint a pira-misok csak hétezer évvel az „özönvíz” után épültek. [4 1 1 ]

Érdekes módon az egyiptomiak egyáltalán nem kötötték olyanszorosan a piramisokat egy bizonyos uralkodóhoz. Habár az épít-mények olyan neveket hordtak, amelyek tartalmazták építtetőjük

239



111. kép: N é g y m ó l o s z l o p f ő :a ) I z r a e l , i . e . X . sz. ( D e v e r 1 1 3 . o . ) , b ) M e g i d d o , I z r a e l i . e . 1 0 0 0 k ö r ü l

( W e i p p e r t 2 6 0 . o . ) , c ) C e r v e t e r i , E t r u r i a , i . e . V I . s z. ( C h a r b o n n e a u x

1 7 2 . o . ) , d ) E n k o m i , C i p r u s , i . e . V I I I . s z. ( M u r r a y 2 6 . o . ) .

112. kép: A i o l f o g a d a lm i OSZLOPOK,

L a r is s z a , G o r ö g o r -

s z á g ( C h a r b o n n e a u x

1 7 4 . o . ) .

241



Ezzel újra feltesszük a fő kérdéseket: miért és mi célból épül-tek a piramisok? A következő megoldást látjuk. Először valame-lyik uralkodó aki nálunk nem lehet Dzsószer [4 2 1 ] becsvágyá- ból, a hosszú élet iránti reményéből és birodalmának gazdasági

helyzetéből, mindenekelőtt azonban pszichológiai okokból melyekről még szót ejtünk kiindulva tervezte meg álmai pira-misának nagyságát. Korai halála esetén ha életében jól haladtelőre az építkezés az építményt bizonyára utódai fejezték be.Ezt követte a következő piramis, amelynek nagyságát ugyancsakfenti kritériumok szerint méretezték. Ha a fáraó halálakor egy

piramis építése még nem haladt sokat előre, megtörténhetett,hogy a tervet ejtették, és másik helyen egy másik építésébe kezd-tek. így a piramisépítkezések folyamata végighúzódna az egyip-tomi történelmen, és csak ínséges és háborús időkben szakadtvolna meg. Ez az egész egyiptomi történelemre érvényes lenne,mert az úgynevezett óbirodalom, közép és újbirodalom korsza-

kai egymást időben fedték. [4 2 2 ] Ezzel, a sírhelyek építésénekvagy a nemzeti azonosságtudat erősítésének szándéka nélkül el- jutottunk a Mendelssohn által feltételezett folyamatos építési te-vékenységhez.

Am még ezzel sem válaszoltuk meg a valamennyi építménycéljára, értelmére vonatkozó kérdést. A Kheopszpiramis eseté-

ben, a sokféle helyiségének köszönhetően sokféle cél is elképzel-hető igaz, a többi építménynél a lehetséges értelmezések szá-ma kivétel nélkül csökken. így például a Kheopszén kívül csakegy további piramist Sznofru vörös piramisát ismerünk, ame-lyiknek egy kamrája a sziklapadló szintjénél magasabban fekszik.[4 2 3 ] Járatok, galériák és átjárók hiányában a többi építménynél

az a fantáziálgatás, amely egy piramisban az egyiptomiak vagy azistenek egész tudását leli meg, és a piramisból ki tudja olvasni azemberiség jövőjét, továbbá csillagvizsgálókat fedez fel még ott is,ahonnan soha nem lehetett egy pillantást sem vetni kifelé, nemkap semmilyen támpontot.

242



113. kép: POSZEIDŐN-OLTÁR SAROKOSZLOPDÍSZEKKEL,

K a p M o n o d e n d r i ( C h a r b o n n e a u x 1 7 4 . o .) .

114. kép: H á r o m „ s z a r v a l t ” o l t á r :

a ) o l t á r , M e g i d d o , I. E. V T I I -V I I . sz. ( S c h l a t t e r 4 4 . 0. ) , b) te m p lo m e l ő t

t i o l t á r r e k o n s t r u k c i ó ja J e ru z sá le m b e n ( S c h l a t t e r 4 5 . o . ) , c ) I . T u k u l t i -

M i n u r t a „ sz im b ó lu m k ö v e” , i. f,. XIII. sz. ( A m i é t 1 1 2 . o . ) .

243



A Kheopsz-piramis helyiségszerkezetéről

A piramisok céljára vonatkozó kérdés megválaszolásához röviden be kell mutatnunk a Kheopszpiramis különféle helyiségeit, me-

lyek száma egyébként jellegzetességeinek egyike. Az egyetlen be- járat az északi oldalon, a tizenkilencedik kőréteg magasságábantalálható. Hatalmas, dupla mészkő „szarufából” készült oromtetőfedi, melyet a felszín sima burkolata magától értetődően teljeseneltakart. Innen körülbelül 26,5°os dőlésszöggel vezet lefelé egy

járat körülbelül 105 méter hosszan. [4 2 4 ] Egyébként a szikla-

csonk magasságának megmérésére itt adódik az egyik lehetőség.A járat a piramis szintje alatt majdnem harminc méter mélyenegy vízszintes járatba megy át, mely a sziklakamrában torkollik(14,08 x 8,36 x 5,03 m). A sziklakamra befejezetlennek hat; mind-amellett még egy körülbelül tizenhat méter hosszúságú járat star-tol belőle vízszintesen. A sziklakamrából indul még egy megkez-

dett, de be nem fejezett átlós akna is. Az, hogy ezt a kései kincs-keresőknek tulajdonítják I4 2 5 ], nem meggyőző, mivel senkirőlsem feltételezhető, hogy a tömör sziklában kincsek után fog ásni.

Ha járatokról beszélünk, akkor azok mindig körülbelül 1,05méter (2 könyök) szélesek és 1 ,2 0 méter magasak, közlekedni bennük csak négykézláb lehet. Méretük jelzi, egyáltalán nem ar-ra szolgálnak, hogy a szertartások alatt méltóságteljesen hömpö-lyögjenek bennük. Valószínűleg összekötőjáratokként szolgáltak,melyeket végül kövekkel lezártak.

1 IS . kép: B a b i l o n i

ZIKKURAT („BÁBELI TO-

RONY”), I . E. VI. SZ.

( A m i é t 9 5 . 0. ) .

244



116. kép: DZSEDPILLÉR MINT FAJANSZ F,S KŐFRÍZ;

I I I . DINASZTIA (BADAWY I . 8 6 . ().).

A lefelé vezető járatból 19,70 méter után elágazik az ugyanaz-zal a dőlésszöggel és a keresztmetszettel épült felfelé vezető járat. (Gantenbrink [4 2 6] joggal mutat rá, hogy ez a járat egyetlen csil-lagot sem céloz meg.) A járat elejét ma is három gránitkő torla-szolja el. A turisták csak ezeket megkerülve léphetnek az eredeti járatrendszerbe a kincskereső alagúton át, amely az eredeti járatalatt és mellett, majdnem vízszintesen, egy sokkal puhább mész-kőben kerüli meg a gránittorlaszt, és vezet ehhez az elágazáshoz,hogy aztán a felfelé menő útba torkolljon. A célirányosan haladóvágat arra enged következtetni, hogy ásásakor a piramis építésé-re még emlékeztek. Eszerint pedig a „sírrablás” nem IX. századi

arab, hanem óegyiptomi kísérlet lehetett. [4 2 7 ]A felfelé vezető járat 37,76 méter után a piramison belül eléra „központi elágazáshoz”. Itt ugyanazzal a meredekséggel a„nagy galériában” folytatódik, és itt tér le egy vízszintes járat isaz ún. „királynőkamráig”, valamint ide torkollik egy összekötő já-rat, amely sok spekulációra adott okot: az úgynevezett szellőző

vagy menedékakna. Ezt az elején függőlegesen futó járatot elein-te jól ki is falazták, azután a tömör sziklába vezet és itt irányt vált.Gyanítható, hogy ennél a szakasznál egy régi masztaba ásatásialagútjáról van szó, amely pontosan azt a pontot célozta meg,

245



amelynél a lefelé vezető járat a sziklakamra előtt vízszintesbemegy át. Ezt az irányt azonban nem tartja meg végig, mert me-rőlegesbe vált, és így a lefelé vezető járatot jóval hamarabb eléri.Ez az akna az úgynevezett barlang mellett fut el, ez talán termé-szetes barlang a sziklában, itt lehetett az akna eltorlaszolásáhozszükséges anyagot raktározni.

Ezt a járatot szellőző, sírrabló és vészkijárati aknaként is értel-mezik. Egyértelműen a sírrablóelmélet ellen szól a „központi el-ágazáshoz” vezető, pontosan megépített és végül még ki is fala-

zott összekötő járat. Valószínű, hogy szellőzőaknának épült, bárezt a funkciót nem tölthette be kielégítően, különben a munká-latok a sziklában befejeződtek volna. Ám az a kérdés, hogy a szel-lőzőt eredetileg „hátsó kijáratként” is kívánták használni, vagy afunkcióját csak az építés alatt változtatták meg, még megválaszo-latlan. Elképzelésünk szerint, miután a központi elágazástól a

felfelé vezető járatot eltorlaszolták, a munkások a menedékaknánleereszkedtek a lefelé vezető járatig, és a függőleges aknában ás-tak egy járatot. Azután átmásztak a lefelé vezető járaton keresz-tül a bejárathoz, majd ezt a járatot is kívülről kövekkel beborítot-ták. így a „királykamrához” vezető közvetlen utat majdnemnegyvenméternyi mész és gránitkővel, a kerülő utat pedig körül-

belül 100 méternyi mészkővel és kőgörgeteggel zárták el.A „központi elágazástól” a vízszintes járat a „királynő kamrájá-

éi 7. kép: Su LEVE

GÖISTEN SZÉTVÁLASZT-

JA N U T ÉCiISTENNŐT

É s G é b f ö l d i s t e n t

( L a u e r 2 7 2 . o . ) .

246



ig” körülbelül harmincnyolc méter hosszúságban vezet. Tőle ol-dalt megmagyarázhatatlan eredetű homokfeltöltéseket mutattakki, amelyekkel az egyiptológusok nem nagyon foglalkoztak, és to-vábbi „homokraktárakat” is gyanítanak ezen a területen. A „király

nő kamrája” mészkő oromtetővel épült; homlokzatán egy konzol- boltozatos fülke van bemélyesztve, ebből még egy 15 méterhosszúságú szűk tárna vezet. Ennek egy része eredetileg is meg-volt, majd a kincskeresők továbbásták. A kamrának és az előtte lé-vő járatnak nincs padlója. Hogy a fosztogatók bontottáke ki ésvitték ki az épületből, az mindenesetre vitatható. [4 2 8 ]

A két ún. szellőzőaknát nagyon alaposan megvizsgálták.Waynman Dixon a múlt évszázadban észrevette, hogy a falak kéthelyen üresen konganak. Amikor a falburkolatokat megnyitotta,2 0 x 2 0 cm nagyságú nyílásokat fedezett fel, amelyek felfelé ve-zettek, de méretük miatt nem tudta őket sokáig követni. CsakGantenbrink robotjai tudtak itt 1993ban továbbjutni: az északi

„szellőzőaknában” 19 méter hosszan egy, az utat elzáró akadá-lyig, a déli „szellőzőaknában” pedig 60 méterig egy torlaszkőig.[4 2 9 ] Mivel innen még 17 méternyire van a piramis felszíne, ele-gendő tér marad a meglepetések számára. Pillanatnyilag egyetlenegy dolog világos: a mindkét oldalról zárt akna bizonyosan nemszolgálhatott szellőzőként.

Gantenbrink [4 3 0 ], mielőtt még kitiltották volna onnan, pon-tosan fel tudta mérni a piramist. Be tudta bizonyítani, hogy a

118. kép:

Sü LEVEGŐISTENMINT 'ÍUTANHAMON

NYAKTÁMASZTÓJA,

XV11I. DINASZTIA

( I l l i g RAJZA).

247



119. kép: A KflEOPSZ-PIRAMIS BELSEJE

( L e h n e r s z e r in t 1 9 9 7 , 1 1 2 . És a k ö v . o l d a l ) .

248



„központi elágazás” fedelén az épület eme részének mérési pont- ja volt. Kézenfekvő, hogy egy építkezésnél nem a földön, a tör-melék között, hanem szabad területen mérnek. E módszer mel-lett szól az is, hogy a befejezetlen sziklakamrának is van egygondosan kidolgozott teteje. Ettől a mérési ponttól az építményfontos méreteit egészen egyszerű relációkkal lehet megállapítani lemondva ezzel a piramidológusok valamennyi üdvözítő Treljárásáról.

A „központi elágazásnál” kezdődik a nagy galéria. Valamivelhosszabb, mint a felfelé vezető járat és sokkal magasabb is:

46,71 m x 8,46 m, és egy rendkívül precíz konzolboltozat zárjale. Itt a meredek úton kőből készült korlát nem jelent segítségeta gyászolók vagy a munkások számára. Ellenkezőleg: a környe-zet kimondottan technikusfuturisztikusan hat, józanul, funkci-onálisan kialakítva. A galériának „dupla padlója” van: a hosszab- bításnál, valamint a felfelé vezető út szélességében (két könyök)

egy derékszögű bemélyedés fut egy könyök magas oldalfalakkal.Balról és jobbról könyökszélességű rámpák húzódnak fölfelé.Itt, hasonlóan a galéria kezdetéhez, a falakban egymástól azo-nos távolságban lyukak vannak. Ezeket a végükön lezárták. Amagyarázat a következő lehet: 26 keresztfa mögött [4 3 1] torlasz-kövek feküdtek, amelyek kitöltötték volna a felfelé menő járatot.

A három elöl lévő kő gránit, a többi mészkő volt (és ezért el le-hetett őket távolítani). Azért, hogy a kövek a galériából a járat- ba tudjanak csúszni, szükség volt a központi elosztónál egy fa-rámpára, amely áthidalta az elágazást a „királynő kamrájáig”, sennek lehorgonyzására előrelátó módon lyukakat fúrtak a falakba. Erwin Wedemann egy rafinált javaslatot dolgozott ki a tor-

laszkövek automatikus kioldására és továbbcsúsztatására.A kőraktár a nagy galériában jelentősen megnehezítette volna

a múmiák szállítását. Ez még fáradságosabb lett volna, ha itt töl-telékkövet is raktároztak volna. Ezzel azonban számolni kell, mégakkor is, ha az irodalomban erre nem találtunk utalást. Mivel a„királynő kamrájához” vezető vízszintes járat ugyanolyan átmé-rőjű, mint a többi járat, kézenfekvő, hogy mészkő törmelékkel isel kellett volna tömíteni. Ide ugyanis a kövek a nehézségi erő mi-att nem csúszhattak be. Ezért kis méretű köveket kellett alkal-

249



„szarkofágot” mégiscsak mozgathatták. Csak a felfelé vezető já-rat torkolata szűkül le 0,97 méterre [4 39], és képez imigyen le-küzdhetetlen akadályt. A „szarkofágot” vajon a járat lezárására al-kalmazták?

A „királykamrától” két, itt nyitva hagyott „szellőzőakna” vezeta piramis felszínéig, de a külvilágtól valószínűleg burkolókövekzárták el. (Biztosabbat erről nem lehet mondani.) Az északi szel-lőzőaknának el kellett kerülnie a nagy galériát, és így a túlvilágiceremóniáknál főszerepet játszott vas szájpecek letört formájátöltötte magára. (4 4 0 )

A kész piramisban ideális esetben csak négy kamrának kellettvolna lennie: az egymás feletti sziklakamra, „királynői kamra”, a„királykamra” és a nagy galéria. Az összes járatot sűrűn megtöltöt-ték torlaszkövekkel, csak a „szellőzőaknák” maradtak szabadon.

A gyakorlatban azonban ez valószínűleg egészen másképpennézett ki. Az arab híradások szerint ugyanis egyáltalán nem bari

kádoztak el minden járatot; lehet, hogy a bejárati torlasz csak ahárom gránitkő volt a felfelé vezető út elején. Eszerint a piramistnagy valószínűséggel már az ókorban feltörték. Feltűnő, hogy a„királykamra” területén betörésre utaló nyomokat alig találni.A betörés során végzett munkálkodásnak ugyanis a rendkívül ke-mény gránittorlaszon és a falakon körben is csúnya nyomokat kel-

lett volna hátrahagynia a „szarkofághoz” hasonlóan. Ezért azu-tán kérdéses, hogy vajon annak idején a piramis teljes belső biz-tonsági rendszerét lásd a beszorított bukókövet bevetettéke.„Hivatalosan” csak az igazolt, hogy a piramis burkolata a bejára-tot olyan jól eltakarta, hogy a sírrablók egészen a közelébenkezdtek el ásni, anélkül, hogy észrevették volna.

A piramisban a fentieken kívül is vannak helyiségek. A „király-kamra” fölötti öt terhelőkamra elvileg már a kialakításánál fogva ishozzáférhetetlen volt. Ennek ellenére már az építkezés alatt azelső „terhelőkamrához” egy segítőjáratot kellett a nagy galériábólásniuk, hogy a gránit fedőgerendán kialakult repedéseket meg-vizsgálják és lezárják.

A kutatók a fáraók kincseit és tudását keresve fáradhatatla-nul egyre újabb kamrákra vadásznak. Még Luis Alvarez Nobeldíjas fizikus is —aki később rábukkant a dinoszauruszok kihalását



okozó gyilkos aszteroidára, és ezzel a geológiát visszavezette akatasztrófaelmélethez részt vett az üreges helyiségek bonyolulteszközökkel történő kutatásában. [4 4 1 ] Am eddig még nem talál-tak említésre méltó méretűeket. Érdekes módon ezeket a kísérle-teket olyannyira rosszul dokumentálják, hogy ma már csak nagy

fáradsággal elemezhetők. Emiatt azután „kacsák” még a hivata-los irodalomba is bekerülhetnek: „húsz méterrel a koporsóhelyi-ség I4 4 2 ] felett 1972ben egy kamrát fedeztek fel, egykor talán ezvolt a királyi múmiahelyiség”. [4 4 3 ]

Sajnos, a valóságban erre a felfedezésre még várni kell; jelen-leg minden remény a „királynő kamrájának” déli „szellőzőakná-

ja” végén levő bukókőhöz fűződik.

A z ég hordozója

A lehetőség, hogy egy tízezer éves magaskultúra titokzatos tudá-sa talán mégiscsak a piramis egyik kamrájában nyugszik, mégmindig nem zárható ki kétség nélkül, még ha személy szerint minem is hiszünk benne. Új szempontot tártunk fel az egykoriFöldközitenger melléki vidék kultuszainak összehasonlító vizs-gálatával. Szembeötlő, hogy bizonyos képződmények, amelyeket

jobb magyarázat híján többnyire kultikus tárgyaknak nevezünk,szoros rokonságot mutatnak egymással, habár nagyság, eredet ésidőbeli besorolás tekintetében erősen különböznek. [4 4 4 ]

A görögországi és levantei aioloszlopok és oszlopfők (111. és1 1 2 . kép) a keletmediterrán világ oltárai (113. kép), a mezopotá-miai lépcsős zikkuratok* (115. kép), a núbiaiak lépcsős piramisai

és az egyiptomiak hegyes piramisai újra és újra az ég hordozóinakmítoszaira vezetnek vissza, tehát azokra a mítoszokra, amelyek agörögöknél Atlasszal és Héraklésszel, az egyiptomiaknál Nu égiistennővel, Su levegőistennel és a négyszeres dzsedoszloppal van-nak összefüggésben (116. és a köv. képek).

Az oszlop és az oszlopfő esetén ez közvetlenül belátható (111.

* Z ikkurat: négyszögletes töm bö kb ől álló, felfelé lépcsőzetesen keskenyedő to -rony, a sumér, a babiloni és az asszír templomok fontos alkotórésze.

252



és 1 1 2 . kép); az oltárnál a „szarvak” emlékeztetnek a határkőre ésa sarokpillérekre (114. kép), melyek eredetileg körülállták, majdugyanazokká a volutákká* absztrahálódtak, mint amelyek az aioloszlopfőt rajzolják ki. Eszerint az oltár konkrétan és elvontan isaz oszlop rövid alakját ábrázolja! A görögök ezt ugyanígy látták.Platón a Kritidsz című dialógusában mesél a késő bronzkor ko-ra vaskorszak örökké vitatott Atlantiszának királyairól és a nekiktulajdonított szokásoktól [4 4 5 ]: „Azonban az ökröt, amelyet ők (akirályok) fogtak, feltették az oszlopokra, és ennek a magasságá- ban vágták le a felirat fölött.” [4 4 6 ]

Ahhoz hasonlóan, hogy ezeket az ökröket nem volt szabad vas-fegyverrel elejteni, a zsidók vasszerszámot csak a salamoni temp-lom építkezésének helyétől távol alkalmazhattak [4 4 7 ], és csak vas-véső által nem érintett kőből készíthették oltáraikat. [4 4 8 ] A Bib-liában leírt szarvasoltárokat ugyanúgy lépcsőzetesre építették,

mint a mezopotámiai zikkuratokat, amelyek legfelső szintjén Istenháza vagy az oltár volt (115. kép). A piramisok pedig lesimított,absztrahált háromszögformájukban, amelyet az aiol oszlopfőről(1 1 1 . kép) is ismerünk, megismétlik a zikkurat lépcsőzetes formá-

ját. Már beszéltünk a piramisok testetlen megjelenési formájárólés távolságtartó hatásáról, azonban lehet, hogy ez a kép kicsit szí-

nezett. Hérodotosz azt sugallta, hogy a piramis felszínét hierogli-fikus írásokkal látták el [4 4 9 ], mai elképzelésünk szerint inkább há-rom színzónát gyanítunk: vörös színezetű festett követ felül, fehérTuramészkövet középen, és vörösfekete gránitot az alapon.Emellett szólnak a vörösre festett Turakövek a gizai platón [4 5 0 ],a meglehetős szélességű gránitszalagok a Khefrénpiramisnál,

Dzsedefrénél és Mükerinosznál, és a hieroglifikus piramisszimbó-lum is. Ezt néha keresztvonalakkal ábrázolják [4 51], M. Lehnernél[4 5 2 ] az alsó résznél ráadásul gránitszerűen befestve.

Az oltár csakúgy, mint az oszlop áldozati hely volt, a véresáldozat helye. Ebből a szempontból következetes dolognak tart-ható, hogy alapjában ez minden építményre érvényes a pira-

mishoz közvetlenül kapcsolódó halotti templomban egy közpon-

* Voluta: a jón oszlopfő csiga alakú díszítése.

253



ti, oszlopokkal körülvett vágóhíd található (121. kép). A halottiáldozati terem, ebben a templomban a „szentek szentje”, álbol-tozattal volt befedve, ami másutt bizonyíthatóan egy kőbőlvaló kerek boltozatot utánzott. [4 53] A boltozatos forma a felfes-

tett csillagokkal együtt elegendő mértékben utal a szimbolizáltégre. Az égre, és az uralkodó Orion csillagképre való utalástBauval és Gilbert [4 5 4 ] hangsúlyozta azzal, hogy a három gizai

piramis elrendezését az Orion égövi jegyeivel hozták kapcsolatba. így a piramis és az oltár, áldozat és égbolt a legszorosabb kap-csolatba lép egymással.

Lehet, hogy éppen a piramis meredek tornyosulása talált olyansok követőt az egész világon, hogy a filozófus Alain [455] a kö-vetkező kérdést feltette: „Vajon a piramis minden építmény tit-kos modellje?”

Es így J. Kérisel, aki ennek a gondolatnak egy egész könyvet

szentelt, úgy találja, hogy ilyen építmény a Mont SaintMichel,amely Bretagne és Normandia határán fekszik. [4 56] Ez a gótikusépítmény, amely ma inkább a tengeren, mint a tengerben trónolhetvennyolc méteres szikláján, magasságával megközelíti a ho-moktengeren trónoló Kheopszpiramist (122. kép). [4 5 7] Magas-sága 141 és 158 méter között ingadozik, ami főleg az ebben az

öbölben tapasztalható rendkívüli, 14 méteres árapályeltérésre ve

120. kép: Ö k ö r a z

ÁLDOZATI OLTÁRON.

K r é t a i s z t e a t i t m u n

KA (SCHACHERMEYR

UTÁN 1979 , 158 . 0. ) .

254



122. kép: K é t f ő s m e t s z e t a M o n t - S a i n t - M i c h e l e n k e r e s z t ü l :

BAI. HÉL ÉSZA KDÉL, JOBB FÉL NY UG ATKE LET (M IC H E L IN 129 . 0 .) , KIEGÉSZÍTVE A

K h e o p s z - p ir a m i s m é r e t a r á n y o s k ö r v o n a l a i v a l .

257



Vajon Kheopsz Rékultuszának sem sztélére, sem oltárra nemvolt szüksége?

Hérodotosz ezeket a gondolatokat elfogadhatóbbá teszi, hi-szen művében arról beszél, hogy Kheopsz beszüntette az áldoza-

tokat és az ünnepeket, bezáratta a templomokat, és ehelyett pira-misát építtette. így ő és azután Khefrén csapásokat hozottEgyiptomra. [4 6 9] Ez az „öndicsőítő”, eget ostromló építkezés-nek az istenek megsértéseként a babiloni zikkurátról szóló bib-liai tudósításhoz hasonlóan történő megítélése. Kheopsz tehátfiúisteni minőségében szüntette be az áldozatokat? Az ő ege nem

követelt sem áldozati füstöt, sem egyéb kiengesztelést? Eszerintistenségéről már megvolt az ugyanolyan absztrakt piramisfor-mához hasonló elvont elképzelése?

Nem tudjuk. Ellene szól, hogy valószínűleg építtetett egytemplomot az áldozati szertartás céljára, ebből azonban bizonyí-tékul csak az udvar bazaltkövezete maradt. Alatta egy csatornát

találtak, így az udvar közepén mégiscsak valószínűsíthető egy ál-dozati oltár. [4 7 0 ] Lehet, hogy Hérodotosz története tulajdon-képpen Kheopszra illik? Hogy lehet az, hogy Kheopsz ésKhefrén után még olyan sok piramist az „istenellenség” törvé-nyen kívül helyezett építményét építettek?

Ehnaton, aki korlátlan Atontiszteletével lerombolja azegyiptomi istenek égboltját, modellkronológiánkban nem sokkalKheopsz után következik. Lehetséges, hogy bizonyítható tettét az Amontemplomot az Atonpapok kedvéért bezáratta — Kheopszra és Khephrénre ruházták át.

Mindenesetre látható, hogy a IV dinasztia piramisai egy olyanvallásos elképzelést ábrázolnak, amely homlokegyenest ellent-mond az egyiptomi hitformáknak. Még ha azt minduntalan vélel-mezik is [4 7 1], a piramisokban sem isten, sem pedig fáraószobro-kat nem találtak. A gizai piramisok is némák; a piramisokon seholnincsenek szövegek, ajánlások, sem más feliratok. A piramisok

háromszögformája a szemlélő számára minden egyéb kiegészítésnélküli absztrakt formát képez; mintha itt lenne annak az isteniszimbolikának az ős oka, amely újra és újra visszatér a három-szögre. A piramisokba történő temetkezések nem bizonyíthatóak.

259



Az építmények különböző elemei mint a kétoldalt bezárt „szel-lőzőaknák” csak szimbolikusan értékelhetőek. A Kheopszpira-mis úgy hat, mintha teljes bezárása, a kőtömeggel való kitöméseután csak négy helyiség maradt volna szabadon. De a „királynő”

és főleg a „király” kamrájának teljes üressége arra enged követ-keztetni, hogy itt kizárólag vallásos elvekről, és nem egy valós te-metésről van szó (függetlenül attól, hogy a bezárást talán soha-sem vitték véghez tökéletesen). A horizonton három emlékműemelkedik, melyeket szinte soha nem ábrázoltak építőik és utóda-ik akkor hát milyen vallásos elképzelések állnak mögöttük?

Ehnaton Amarnájára akad itt párhuzam, amire még kronológiailag is utalna néhány dolog? [4 7 2 ] Nem tudjuk, de az világo-san látható, hogy milyen sürgető szükség van egy új egyiptomi,illetve közelkeleti időrendre.

Számunkra a piramis megkövesedett jelképe annak, hogy azembereket valós veszély fenyegette az égből, és hogy ezt a trau-

mát az eget megtámasztó építmények lankadatlan építésévelakarták legyőzni. A komló égbolt bolygónkhoz kapcsolódó hatása-iból következett a megtámasztott égboltozat. Minthogy az egetmeg kellett támasztani, egy botrány maradt, a támaszték, azaz a

piramis tabuvá vált, ezért nem ábrázolták és nem szóltak róla azírásokban (először Verner [4 7 3 ] említ egy ábrázolást az újbiroda-

lomból, méghozzá kérdéseset). A messzi múltból egyedül a Koscsillagjegy emlékeztet a félelemkeltő égi jelenségekre: megnyitjaa csillagjegyek ekliptikus évkörét, egy áldozati állatot jelképez ésa Y oszlopdíszalakjában ábrázolják.

Lassanként visszatért a hit egy támasz és (majdnem) áldozatnélküli égben. Ez majd két évezred múltán oda vezetett, hogyImmánuel Kant, a felvilágosodás híve számára a felettünk lévőcsillagos ég „számtalan világ és a rendszerek rendszereinek belát-hatatlan nagyságává, s ezenfelül periodikus mozgásának, kezde-tének és fennmaradásának határtalan idejévé” I4 7 4 ] tágult, s ezvilágszemléletünk fix pontjává vált. Ez a rendíthetetlen égbe ve-

tett bizalom sokáig megmaradt. Csak néhány év óta rémisztget-nek újfent az égből fenyegető veszélyek, csavargó aszteroidákalakjában [4 7 5]/ időről időre bizonytalanságot keltve mindannyi-unk tudatában.

260



JEGYZÉKEK



HIVATKOZÁSOK ÉS FORRÁSOK

é. n. = évszám nélkül

[1] Ceram 1957, 121. o.[2 ] ugyanott 119. o.

[3] Arnold 1984[4 ] Baines/Málek 1980, 138. o.[5] Stadelmann 1985, 224. o.[6] Kastner, 1993[7I Baines/Málek 1980, 140. és a

köv. oldalak[8] Stadelmann 1985, 105. o.[9] ugyanott

[10 ] Schüssler 217. o.[11] Helck2169. o.[1 2 ] Michalowsld 144. o.

[13] Gossart, 5. o.[14 ] Michalkowski 139. o.[15I Helck2198. o.[16] Stadelmann 1985, 108. o.

[17I Tompkins 221. o.[18 ] ugyanott[19] Helck2198. o.

[2 0 ] Riedl é. n. 142. o.[2 1 ] Stadelmann 1985, 108. o.[2 2 ] ugyanott 109. o.[23] Goyon 236. és a köv. oldalak

[2 4 I Tompkins 245. o.[25I Riedl é. n. 142. o.[261 Abitzól .o .[2 7 I Riedl é. n. 142. o.[28] Tompkins 249. o.[29] Abitz 6 I . 0 .[30 ] ugyanott[31] Stadelmann 1990, 259. o. (ott

magasabb köbrnéterértékek);Kastner 1993

[32! Kastner 1993[33] vö. Stadelmann 1990, 251. o.[34I Fix 5 3. és a köv. oldalak[35I 1998, 84. o.[361 Heinsohn/IUig 122. o.[37I Hérodotosz II: 124-127. o.

A. Homeffer fordításában[381 vö. Heinsohn/Illig 43-47. o.I39] Hérodotosz II: 101. és 148. o.

[4 0 ] ugyanott 148. és a köv. oldalak

Í4 1] ugyanott 96. o.[4 2 ] Rawlinson 1981, 206. o.[43] Kérisel 67. o.[44 ] pl. Fix 117, 239. vagy 247. o.

[45] Erwin Wedemann, 78. o.[46] lásd mégVfemer 1998, 123. o.[47I Bames 1994; vö. Iliig 1995b;

Lehner 1997, 208. és a köv.oldalak

[48 ] Bames 1994[49I Goyon 232. és a köv. oldalak[50I Klemm/Klemm 54. o.[51] J. Davidovits 1986[52] Vandersleyen 1989[53I Klemm/Klemm 53. o.[54I Goyon 8 I . 0 .[55I ugyanott[561 Schulz, 1996, III. 137. o.[57] Klemm/Klemm 1992

[58] ugyanott 56. o.[59] Goyon 234. o.

[60] Klemm/Klemm 61. o.[öl] Schulz II 160. o.[62] Goyon, fotó 14.[63] Gossart 19. o.[64I Kastner 1993[65] Riedl é. n. 201-213. o.[661 Guerrier Gossatr szerint,

17. és a köv. oldalak[67] Pitlik 1992a[68] Wirsching 1998b[69I Goyon 99. és a köv. oldalak,

Hérodotosz II: 96. o.[70] Minguez 1985

I 71] Dávid 1. o.[72 ] Goyon 107. és a köv. oldalak[73] Kastner 1993[74] Goyon 95. és köv. oldalak[75I Abitz 1992[76] ugyanott 65. o.[77] Goyon 147. o.[78] Thews[79I Pitlik 1992b, 83. o.[80] ugyanott[81] Riedl é. n., 78. o.[82] Sülberg 1993, 108. o.

263



[83] Dietcr Würch 1993[84] Goyon 97. o.I85) ugyanott 95. o.[86] Stadelmann 1990, 266. o.[87] pl. Michalowski 338. o.[88] Riedl é. n., 162. és a köv.

oldalak[89] ugyanott 157. o.[90] Arnold 1984[91] Keating 164. és a köv. oldalak[92.I vö. Heinsohn/IUig 417-433. o.[93] Arnold 1991, 283. o.; Isler

36. o.

[94] Landström[95I példáulLauer 239 vagyLucas/Harris 64. és 219. o.

[961 Arnold 1991, 125. o.[97I H ütte21 1.o.[98] képleteket ld. Bayer 28. o.[99] Dubbel 230. o.

[10 0 I Abitz 77. o.

[10 1] S. K. Wier 1996, 156. o.[10 2 ] Abitz 1992, 79. o.[103] Haase 1998, 106. o.[104 ] Schulz 1996, II., 159. o.[105] ugyanott 106. és köv. oldalak[106] ugyanott 170. o.[10 7 ] Haase 102. o.

[108] Pitlik 1992b, 86 . o.[109] Abitz 79. o.[110 ] Lauer 257. o.[m] Goyon 96. és 234. o.[1 12 ] Helck 2268. és 2271. o.[113 ] Goyon 95. o.[114 ] Schulz II., 159. o.[115 ] Guerrier 43. o.

[116] Goyon 108. o.[117 ] ugyanott 176. o.I118 ] Stadelmann 1985, 91. és a köv.

oldalak[119 I ugyanott 94. o.

[12.0 ] Iliig 1990a[1 2 1 ] Goyon 95. o.

[12 2 ] ismeretlen szerző 1982[123] Kottmann 1988, 37. o.[12 4 I ismeretlen szerző 1997[12 5] Kottmann 36. o.; Arnold 1991,

282. o.

[126] Hiitte 213.0.[127] Haase 1998, 109. és a köv.

oldalak[128] Abitz 78. o.[129] vö. Fix 243.0 .[130] Kracke 43. és a köv. oldalak[131] vö. Iliig 1992b, 7, 69. o.H32I Morlay 1998[133] 1 Kir 7,23; Kracke 44. o.[134] Mendelssohn 70. és a köv.

oldalak[135] Arnold 1984[136] Ditfurth/Arzt; DrölSler 106. és

a köv. oldalak után idézve[137] DrölSler 107. o.[138I Wedemann 6 . és a köv. oldalak[139] Lauer 276. o.

[14 0 ] Schüssler 330. o.[14 1] Borchardt 1922, Henne 1993,

27. o. alapján[14 2I F.dgar/Edgar 86 . o.; olvas

mányos főcímmel[143] Rousseau-Liessens 13-39.o.I14 4 I DrölSler 1990, 101-109. o.[145] Goyon 52. o.[146I ugyanott 55. o.[147I Arnold 1991, 98. o.[148] Goyon 52. o.

[149] Stadelmann 1985, 223. o.[15 0I Goyon 63. o.[151] Lauer 258. és a köv. oldalak[152] ugyanott 260. o.[153] Goyon 57. o.[154I Lauer 254. o.[155I Stadelmann 1990, 261. o.[156] Lauer 258. o.[157I Riedl é. n., 66 . és a köv.

oldalak[158] Goyon 64. o.(159I ugyanott

I160] ugyanott 128. o.[161I ugyanott 65. o.[162] ugyanott 128. és 148. o.

[163] Riedl é. n., 77. o.[16 4I Macaulay, 1983 óta; Morlay1992

[1Ó5I Sülberg 109. o.[166] Wisnewski 1998, 18. o.

264



[IŐ7Í Stadelmann 1990, 261. o.[168] ugyanő 1985, 22. és a köv.

oldalak; 1990, 263. o.[i6g] ugyanott 265. o.[170 ] Arnold 1991, 98. o.[17 1] Stadelmann 1990, 268. és a

köv. oldalak[17 2 ] ugyanott 265. o.[173I Knapp 1998, 64. o.[17 4 I Wildung 51. o., követi őt[175] Schulz 1996, II, 160. o.[176I Pitlik 1992b, 84. o.[177] Goyon 145. o.[178] ugyanott 189. o.[179] Mendelssohn 91. o.[180] Riedl é. n., 78. o.[181I Lauer 26 3.0 .[182] Goyon 48. o.[185] ugyanott 47. o.[184I Lauer 246. o.[185] Goyon 45 .o .

[186] Lauer 251.0.I187I Riedl é. n., 82. és a köv.

oldalak; ismeretlen, 1984[188] Petrie 1938; Goyon 45. o.[189] Goyon 49. o.[190] Lauer 50. o.[191] Tompkins 249. o.[19 2] Goyon 51.o.[193] Riedl é. n., 181. o.[194] ugyanott 164. o.[195] ugyanott 167. o.[196] ugyanott 7. és a köv. oldalak[197] Arnold 1984[198I Stadelmann 1990, 275. o.[199I Riedl é. n., 166. o., fotó a 140.

oldalonI2 0 0 ] ugyanott 184. o.[2 0 1] Abitz 1992[2 0 2 ] ugyanott 66 . o.[203] ugyanott 72. o.[2 0 4 I ugyanott 74. o.[205] ugyanott 77. o.[206I vö. Heinsohn/Illig 72-93. o.,

138. és a köv. oldalak; Iliig1992b, 123-130. o.

[2 0 7 I Neuburger 219. o.[208I Stadelmann 1990, 247. o.

[209] Arnold 1984(2 10 ] Guerrier 45. és a köv. oldalak I 2 11 I Adam 1975; Kérisel 81. o.I2 12 I AbitzI213I Goyon 236. és a köv. oldalak[2 14 ! Arnold 1991, 228. o.; ld. 1994,

228. o.[215I Riedl é. n., 177. és a köv.oldalak

[216] Lauer, 257. o.I217 ] Wirsching 1998a, 7. o.[218] Illig/Löhner 1998[219I vö. Goyon 173. o.

[2 2 0 ! Neuburger 348. o.

[2 2 1 ] Lepre 98. o.[2 2 2 ] Goyon 177. és 183. o.[223I Goyon 184. o.[2 2 4 I Kérisel 70. o.[225I ugyanott 67. o.[226] ugyanott 72. o.[227I ugyanott 71. o.

[228] ugyanott 77. o.[229I Michalowski 1971, 141. o.[230] Kérisel 70. o.[231] így Riedl é. n., 136. és a köv.

oldalak; ellenkezőlegStadelmann 1985, 119. o.

[232] Petrie 1938[233I liihner/Ulig, 1992

[234I Tompkins 116. o.[235I Arnold 1991, 267. o.[236I Sasse/Haase 206. o.; Haase

57. ábra[237] vö. Löhner/Illig, 1992[238I Petrie 1909, 100. o.[239] Morgan 1926, II. 216. és a köv.

oldalak[2 4 0 ] Lauer 243, első kiadás1974-ben

[2 4 1I Goyon 232. és a köv. oldalak;először 1977

[2 4 2 I Edwards 250. o.[243! Arnold 1991, 268. o.

I24 4 I ugyanott 258. és a köv. oldalak

[245I Klemm/Klemm 1992, 313. és aköv. oldalak

[246] ugyanott 310, 313[2 4 7 ] ugyanott 313

265



[248] ugyanott 322[249] Bömer 1965, 167. és 182. és a

köv. oldalak[250] Sdhuman 1985[251] Goyon 232. o.[252] névtelen szerző 1993

[253] Klemm/Klernm 307. és a köv.oldalak és 318. o.[254] ugyanott 309. o.[255I Arnold 1991, 48. o.[256] ugyanott 39. és 54. o.; Zuber

1956[257] Arnold 1991, 33. o.[258I Goyon 86 . o.

[259] Arnold 1991, 33. o.; ittKlemm/Klemm álláspontjánakegy megelőző változatárareagál

[260] Garland/Bannister 1927,104. o.

[261] Schulz 1996, II. 158. o.

[262] Muhly, 47. o.[263I Antiké Welt 1998, 259. o.[264] vö. Lüling 1985; Iliig 1990b[265] Sasse 1996[266] Petrie 1883[2671 Lepsius 1849[268] Mendelssohn 1975, 117. o.[269] Kjellson/Mattson 1984

[270 I Stender 1994[2 7 1] Stender 10. o.[2 7 2 I ugyanott[273] Sasse 1996[2 7 4 I Sasse/Haase 162. és a köv.

oldalak[275] ugyanott 2 2 0 . és a köv. oldalak

[276] hipotézisünkhöz ld.Heinsohn/Illig 194-200. o. és384-403. o.; Löhner/Illig1992; a gránitmennyiséghezpedig Klemm/Klemm 321. o.

[277] ismeretlen 1996[278] Schulz 1996,11. 156. o.[279] Klemm/Klemm 321. o.

[280] Haase 158. o.[281] Lucas/Harris 1962, 237. o.[282] Heinsohn/Illig 388. és a köv.

oldalak

[283I Iliig 1992a, 132. o.[284] Lepre 1990, 102. o.[285] Hérodotosz II, 124. o.; Kracke

43. o. alapján[286] Mendelssohn 71. o.[287] Ehhez és az ebből kiinduló

kronológiai megoldásokhozvö.: Heinsohn 1996;Heinsohn/Illig 55. o.,118-123.0., 385. és a köv.oldalak és 403. o.; Iliig 1992b,131-135. o.

[288] Verner 1998, 90. és a köv.oldalak

[289] ugyanott 91. o.[290I Haase 1998, 25. és a köv.

oldalak, 18. és 2 1 . ábra[291I Stadelmann 1990, 252. o.[292] Ditfurth/Arzt 1982; Dröfiler

1990, 106. o.[293] Lehner 1997, 214. o.

[294] Haase 55-58. o.[295] Kérisel 67. o.[296] Neugebauer[297] Michalowski 1971, 140. o.

alapján Kozinski[298] Stadelmann 1990, 254. o.[299] Edwards 246. és a köv. oldalak[300I Haase 1998, 64. és a köv.

oldalak[301I vö. Stadelmann 1990, 254. o.[302] Kottmann 38. és köv. oldalak[303] Kastner 1993; Haase 1998, 17.

ábra[304] Göresl3.o.[305] Stadelmann 1985, 109. o.

[306] G ör esl3 .o.[307] Kérisel 70. o.[308] Arnold 1991, 160. és a köv.

oldalak[309I Stadelmann 1985, 109 és a köv.

oldalak[310] Schulz 1996, II. 159.0.[311] Mendelssohn 91. o.

[312] Stadelmann 1985, 109. o.[313] Mendelssohn 114. o.; Lepre

70. 0 .[314] így Lange/Hirmer 1961,

43. o.; 1985 is

266



[315] Stadelmann 1985, 109. o.[316] Wisnewski 1998, 18. o.[317] Stadelmann 1985[318] Goyon 83. o.[319] M uck 208-212. o.

[32.0] Kastner 1976, 343. o.

[321] Stadelmann 1985, 134. o.[322] Haase 172. o.[323] Stadelmann 1985, 101. o.,

29. tábla[324] vö. Haase 1998, 172. o., analóg

fejezetek „A piramis koronája”és „Az utolsó simítások”

[325Í Riegl 36. és a köv. oldalak; vö.Fridell 208. és a köv. oldalak

I326] Michalowski 470. o.[327I Fix 17. o., az összes illusztratív

fényképpel[328] Goyon, fényképek a 24. és a

köv. oldalon, a Mükerinosz-piram ishoz

[329] ugyanott 158. o.[330J ugyanott 75. o.[331] ugyanott[332.I Rice 214.0 .[333] Goyon 76. o.[334I ugyanottI335] Schüssler 203. o.[336] Barta[337] Helck 2202. o.[338] Muck 276. o.[339] Breasted 86. o.

[340] Kozinski, Michalowski 140. o.[341I Mendelssohn[342] Hérodotosz II: 125. o.[343I Goyon 234. és a köv. oldal

[344] ugyanott 235. o.[345] Haase 1998, 38. o.[346] Kastner 1993[347I Lehner 1997, 110., 115. és

204. o.[348] Haase 39. o.[349] Schulz III. 139. o.[350] Ceram 1949, 143. és a köv.

oldal[351] Kastner 1993[352] dpa 1988[353I Strauii 14. o.

[354I Mendelssohn 128. o.[355] Breasted 86 . o.[356] Mendelssohn 129. o.[357I Schulz 1996, I. 156. o.; Haase

1998,41. o.; Verner 1998,99. o.

[358] ugyanott[359I Wier 153. o.

[360] ugyanott 160. o.[361] Stewart 76. o.[362] Garland/Bannister[363I Heinsohn 1988, 176. és a köv.

oldal[364] Heinsohn/Illig 78-83. o.,

116-123. o., 194-200. o.,384-391. o., 452. és a köv.oldal, 457. o.

[365] Löhner/Illig 1992[366] Barta után 1989. és a köv.

oldalak[3Ő7J Newton 33.o.

[368I vö. Heinsohn/Illig 14-33. o.;Iliig 1992 b, 54-81.0.[369] pl. v. Beckerath 1971, 18. o.[370] Lehner 1997, 16. o.[371] Haase 1998, 214. o.[372] vö. I. Spalte[373I Widdell 47. o.[374] Barta 1989[375] Stadelmann 1990, 260. o.

alapján[376I Barta 1989. és a köv. oldalak[377] Beckerath 1997, 159. o.[378] forrás különösen Borchardt

1917, 48. és a köv. oldalak[379] Meyer 1904, 45. o.

[380] Petrie 1924, 54. o.[381] Meyer 19 52,1. 370. o.[382] Friedell 129. o.[383] Rice 324. o.[384] Barta[385] v. Beckerath 1971, 12. o.[386] Hom ung 159. o.[387I Baines/Málek 36. o.

[388] Ottó 256. o.[389] Barta[390] Rohl 1995[391] vö. Iliig 1996a; 1996b

267



[392] Heinsohn/Illig[393] legutóbb Iliig 1998a[394] Casson; Heinsohn/Dlignél 432. o.[395I Heinsohn-Illig 457. o.[39ÖI Heinsohn/Illig 1997, 457. o.[397] Rawlinson 1900, 24. o.; vö.

Iliig 1986b[398] pl. Iliig 1989[399] Völker 1997

[40 0 ] vö. Iliig 1998a, más feltevésekkel

[4 0 1] vö Heinsohn 19962[4 0 2 ] Schulz 1996, III 142. o.[403] Riedl é. n. 57. o.

[4 0 4 ] vö. Heinsohn/Illig 141. o.[405] Neuburger 348. o.[406] Lepre[407] Schlüssler 107. o.[408] Haase Id. 8 . o.[409] Tollinann/Tollmann 1993,473. o.[4 10 I Haase 1998, 11. o.

[4 11] ugyanott 43. o.[4 12 ] Helck 2276. o.[413] Baines/Málek 140. o.[4141 pl. Haase, 65. kép[415 ] Helck 2272. o.[416] Rawlinson 1981, 193. és a köv.

oldal, 197. o.[4 17 ] Sitchin 1982, vö. Iliig 1986a

[418 ] Haase 1998, 156. és a köv.oldal

[419] Ercivan 1997, 72. o.[4 2 0 ] vö. Goedicke 1971[4 2 1I Heinsohn/Illig 165-184. o.,

különösen a 177. o.[4 2 2 ] vö. Heinsohn/Illig 449-459.,

különösen a 457. o.[423I vö. Schüssler 46-49. o.I4 2 4 ] Stadelmann adatai szerint

1985; Goyon[425] Stadelmann 1985, 114. o.[426] Gantenbrink 1998, 201. o.[4 27 ] vö. Haase 220. o.[428] Stadelmann 1985, 118. o.

[429] vö. Sasse/Haase 1997[430] Gantenbrink 1998[431] Mendelssohn 165. o.[432I Haase 145. o.

[433] Strelocke 211. o.[434 ] Wedemann 75. o.[435] a fotót ld. Lehner 114. o.[436] Stadelmann 1985, 120. o.I437] Lehner 114.0.[438] Stadelmann 1985, 119. o.

[4391 Goyon 179. o.; Stadelmann1985, 115. o.

[440] vö. Ocklitz 1997[4 4 1] Mendelssohn 290. és a köv. old.[4 42 ] „királykamra” ; H. I.[443] Strelocke 1976, 212. o.[444 ] részletesebben Iliig 1992a[4451 vö. Iliig 1988, 143. és a köv.

oldal[446] Kritidsz 119e[447] 1 Kir 6,7[448] 1 Makk 4,44. és a köv. oldal[449] Hérodotosz II., 125. o.[450] Hassan[451] ugyanott 182. o.

[452I Lehnernél 1. o.[453I Heinsohn/Illig 79. o.[454] Bauval/Gilbert 1994[455] Alain 566. o.[4561 Kérisel 119. o.[457I ugyanott 147. o.[458] Goyon 6 . o.[459] Tollmann/Tollmann 1993,

444. és a köv. oldal[460] Heinsohn 1997[461] ugyanott 93. o.[462] ugyanott 12 0 . o.[463] Móz. I. 11,5[464] Móz. I. 11,6[465] részletesen Heinsohn 1998a

[466] Freud 1938[467] Assmann 1998[468] Ricke 45. o.[469] Hérodotosz II., 124. o.[470 ] Stadelmann 1985, 123. o.[4 71] pl. Stadelmann 1985, 118. o.[47 2I vö. Iliig 1998a[473] Verner 1998, 78. és 269. o.[4 7 4 ] Kant 25 3.0.[475I vö. Iliig 1992b, 231. és a köv. old.

268



TÁBLÁZATOK ÉS KÉPEK

1. séma: A Kheopsz-piramis méretei ..................................................................232. séma: Az eredeti egyiptomi kronológia...........................................................283. séma: A Kheopsz-építkezés munkaerőszükséglete ................................... 213

4. séma: Manethón a hagyományban ............................................................... 2205. séma: Kheopsz nevei és névvariánsai ...........................................................2246 . séma: Fáraósorrend a IV dinasztián belül ................................................... 2257. séma: Uralkodási idők a IV dinasztián belül...............................................2268 . séma: Egyiptom születése (a fáraói idők kezdete)......................................2299. séma: Rétegek és „dinasztiák” összehangolása ..........................................232

10. séma: Modellszerű korszakolás Egyiptomra ..................................... 234-235

1. kép: A Kheopsz-piramis, ........................................................................... 14-152. kép: Rálátás a Khefrén-piramisra, ..................................................................163. kép: A piramismetszetek összehasonlítása......................................................194. kép: A piramist jelentő hieroglifák..................................................................225. kép: A Gizai-plató Kheopsz id e jé ben .............................................................296 . kép: Kőfejtés a Gizai-platón ............................................................................. 34

7. kép: Állítólagos kőfejtővágat a Khefrén alatt ...............................................358. kép: A Kheopsz-piramis burkolókövei ...........................................................359. kép: Piramisterületek és Nílus-csatornák......................................................39

10. kép Giza-plató ...................................................................................................3911. kép: Obeliszkszállítás .........................................................................................4312. kép: Oszlopok szállítása .................................................................................... 4313. kép: Rekonstruált Unasz-hajó...........................................................................4314. kép: Kettős törzsű csónak.................................................................................. 45

15. kép: „Katamarántutaj” .......................................................................................4516. kép: Kettős törzsű csónak tutajjal....................................................................4917. kép: Hérodotosz kormányrendszere............................................................... 4918. kép: Kikötők Gizánál ......................................................................................... 5119. kép: Minguez hidraulikus létrája ....................................................................5120. kép: Nagy szobor szállítása, újbirodalom ......................................................5621. kép: Szoborszállítás, óbirodalom ....................................................................59

22. kép: Szoborszállítás, óbirodalom ....................................................................5923. kép: Kőszállítás, újbirodalom ........................................................................... 5924. kép: Szán, középbirodalom................................................................................6125. kép: A'legalitszállítás szánnal és sínnel ...........................................................6126. kép: Löhner szánja sínen .................................................................................. 6127. kép: Horgonycsörlő a rámpán .........................................................................6228. kép: Járgány horgonycsörlőhöz erősítve........................................................ 6329. kép: Kheopsz királybárkája................................................................................64

30. kép: Hajókötélzet, óbirodalom.........................................................................6531. kép: Arbocozat, óbirodalom ..............................................................................6632. kép: Terclőkő, Miikerinosz-korszak ...............................................................6633. kép: Rekonstruált terelőkő, Mükerinosz-korszak ........................................6734. kép: Bronz ácskapcsok, IV és V dinasztia......................................................67

269



35. kép: Löhner köté lcsigája ..................................................................................... 6936. kép: Kötélcsigapár a vontatóútvonalon ........................................................... 6937. kép: Az építkezési udvarhoz tartó vontatóútvonal ......................................7238. kép: Tapadási és csúszási súrlódás adatai, diagram ......................................7339. kép: Kheopsz „királyi kamrájának” kötélcsigái .............................................8540. kép: Gránitcsapágy a csigák számára, Kheopsz-piramis .............................86

41. kép: Kötélcsiga a föld alatti szarkofágszállítás számára ...............................8742. kép: íjfúró ............................................................................................................ 8843. kép: Körszeletformájú famodell .......................................................................9044. kép: Görgő kövek .............................................................................................. 9145. kép: Ostromlétra, .............................................................................................. 9246. kép: Ostromlétra, .............................................................................................. 9347. kép: A tt és a kör négyszögesítésének közelítése .......................................... 9548. kép: A piramis területének aranymetszete ....................................................96

49. kép: Hérodotosz területrelációja a Kheopsz-piramison ............................ 9750. kép: A magasság u-relációja mérőhenger alkalmazásával .......................... 9851. kép: A piramis arányait tükröző háromszög ................................................. 9952. kép: Kheopsz belseje mint a világ és üdvtörténelem megjelenítője . . . .10053. kép: Hölscher cikkcakkrámpája .................................................................... 10454. kép: Petrie homokrámpája ..............................................................................10455. kép: Croon sokszoros rámpája ...................................................................... 105

56. kép: Borchardt és Croon egyenes rámpája .................................................10657. kép: Rendszeres emeletfelhúzás a Borchardt-Croon rámpán .................10758. kép: Epítőtömeg eloszlása a Kheopsz-piramison ......................................10959. kép: Lauer egyenes rám p ája........................................................................... 10960. kép: Goyon csigavonalrámpája...................................................................... 11161. kép: Lehetetlen kanyarmanőver Goyon rámpáján..................................... 11162. kép: Goyon csigavonalrámpájának belső szerkezete .................................11263. kép: Arnold belső rámpája ............................................................................. 113

64. kép: Stadelmann kombinált rámpamodellje, első fázisok ........................11465. kép: Stadelmann kombinált rámpamodellje, végső fázisok ..................... 11566 . kép: Légi szállítás ........................................................................................... 12067. kép: Bakos e m e lő ..............................................................................................12068 . kép: Em elő rendszer......................................................................................... 12169. kép: Hintafelvonó ........................................................................................... 12270. kép: Hintasegítség ........................................................................................... 12471. kép: Gördülő k ő ................................................................................................124

72. kép: Sadúf, tíjbirodalo m ..................................................................................12573. kép: Sadúfhoz hasonló daru ...........................................................................12674. kép: Bakos daruk ..............................................................................................12775. kép: Szállítási emelvény ..................................................................................12876. kép: A csúcs építése szállítási emelvénnyel .................................................12877. kép: Ferde felvonó ...........................................................................................13078. kép: Szán a piramis oldalán ...........................................................................13579. kép: Felvonó ellensúllyal ............................................................................... 13880. kép: Felvonó ellensúllyal ............................................................................... 13881. kép: Sadúfhoz hasonló emelőszerkezet ..................................................... 14082. kép: Sadúfhoz hasonló emelőszerkezet .....................................................14083. kép: Löhner szánjának indulása a rámpától .............................................. 142

270



84. kép: Billentő eljárás Löhner szánjánál ........................................................ 14285. kép: Billenőszán a gránitoszlopokhoz ........................................................ 14286 . kép: Rögzítő segédeszköz a szán számára .................................................14487. kép: Fékező ék a leeső kövek számára, óbirodalom ................................... 14588 . kép: A piramidion felhelyezése ....................................................................14689. kép: A Kheopsz-piramis külseje és belseje ................................................. 153

90. kép: A Kheopsz-piramis járatai és kam rái................................................... 15491. kép: A „királykamra” köveinek elhelyezkedése ..........................................15592. kép: A „király-” és a „terhelési kamra” keresztmetszete ..........................15793. kép: F.gy luxori obelisz hieroglifái ............................................................... 16494. kép: Fára kitalált rézfűrész gránithoz ...........................................................16595. kép: Nílus-közeli gránitkőfejtők Asszuánban ............................................ 16996. kép: Három pitagoraszi háromszög .............................................................18297. kép: A pitagoraszi „királykamra” .................................................................... 183

98. kép: Észak meghatározása mesterséges horizonttal................................... 18899. kép: Alaprajz-készítési módszerek ............................................................... 188

100. kép: Átlós- és sarokfugák a burkolóköveken ...............................................192101. kép: Sokszorosan fogazott alapdarabok egy sarokkő körül ..................... 193102. kép: Nyomóerők egy piramisban ..................................................................194103. kép: F.gy piramis enyhén lejtősített kősorai ...............................................195104. kép: A Borchardt által feltételezett kockaépítési m ódszer........................196

105. kép: A piramisidők kéziszerszámai ............................................................... 198106. kép: A piramidion elhelyezése a Khefrén-piramisnál ...............................200107. kép: A piramidion munkaplatformja ...........................................................201108. kép: Átfedő munkáseloszlás több p ir am ison ...............................................202

109. kép: Abüdosz-tábla, újbirodalom ..................................................................221110. kép: Euszébiosz „Krónikája”, kézirat az V és VI. századból ...................223111. kép: Négy aiol oszlopfő .................................................................................. 241112. kép: Aiol fogadalmi oszlop ............................................................................. 241

113. kép: Poszeidón-oltár sarokdíszekkel .............................................................243114. kép: Szarva.soltárok............................................................................................243115. kép: Zikkurat, Babilon .....................................................................................244116. kép: Dzsed-oszlop, III. dinasztia ..................................................................245117. kép: Su levegőisten, mint az ég hordozója ................................................. 246118. kép: Su levegőisten, fejalátét, újbirodalom ................................................. 247119. kép: A piramis belseje .....................................................................................248120. kép: Krétai bika az áldozati oltáron .............................................................254

121. kép: Kheopsz halotti temploma ....................................................................255122. kép: Mont-Saint-Michel és a Kheopsz-piramis összehasonlítása ......... 257

271



F E L H A S Z N Á L T IR O D A L O M

A B I T Z , F r i e d r i c h ( 1 9 9 2 ) : »Der Bau dér grófién Pyramide mit einem

Schragaufzug«; in Zeitschrift für ágyptische Sprache und Altertuinskunde

119. kötet (2) 61. o.Adam, J. P . (1975): L ’archéologie devant l’imposture; Párizs Ala in , (Emii .E Chart ier néven, 1931): »Les Árts et les Dieux«; in Legons sur

l’architecture, Párizs Avüet, Pierre És mások (1988): Handbuch dér Formen- und Stilkunde. Antiké;

WiesbadenA n g e re r, K a r l (é. n.): '•(icset/.t den Fali - wir sollten heute die Cheopspyramíde

bauen«; in Oskar Riedl, (1981 után, é. n.) 214-225. o.A n tik é W e l t (1998): »Ratsel dér Menschheit gelöst?«; in Antiké Welt XXIX (3)

259. o.

A r n o l d , D ie TÉR (1 9 81 ): » ü b e r l e g u n g e n z u m P r o b le m d e s P y r a m i d e n b a u s « ; in

M D A I K 3 7 . k ö t et , 1 5. é s a k öv. o .

- (1984): »Pyramidenbau«; in Lexikon dér Agyptologie, V kötet, Wiesbaden

- (1991): Building in Egypt. Pharaonic Stone Masonry; Oxford

- (1994): Lexikon dér agyptischen Baukunst; ZürichAssma nn, J a n (1998): Moses dér Ágypter. Entzifferung einer Gedachtnisspur;

München

Badawy, A. (1954): A History of Egyptian Architecture, 1. kötet; Marvin Hall

B a in e s, J o h n / M á l e k , J a ro m i r (1980): Weltatlas dér altén Kulturen, Agypten;

MünchenB a r n e s, M i c h a e l (1994): Die Mini-Pyramide von Gizeh; kétrészes, 90 perces

dokumentumfilm, iMark Lehner, N D R , 1995

B a r t a , W i n fr ie d (1989-1991): Ágyptische Chronologie; előadás a Ludwig-

Maximilian Egyetemen, München B a ü v a l, R o b e r t / G i lb e r t , A d riá n (1994): Das Geheimnis des Orions; München B ay er, W o l f g a n g K. (1987): Grundformeln dér T'echnik; Kmstanz

BECKERATH, JÚRGEN VON (1971): Abrifi dér Geschichte des altén Ágypten; München- (1997): Chronologie des pharaonischen Ágyptens; Mainz

B ó r n e r, R u d o l f (1965): Welcher Stein ist das? Mineralien, Edelsteine, Gesteine;

Stuttgart B o r c h a r d t , L u d w i g (1917): Die Annáién und die zeitliche Festlegung des Altén

Reiches dér agyptischen Geschichte; Berlin

- (1922): Gegen die Zahlenmystik in dér grófién Pyramide bei Gisa; Berlin

- (1928): Die Entstehung dér Pyramide an dér Baugeschichte dér Pyramide beiMejdum nachgeweisen mit einem Beitrag über Lastentransport und Bauzeit

von Louis Croon; in Beitráge Bf. 1., 17. és a köv. o.

- (1932): Einiges zűr dritten Bauperiode dér grófién Pyramide bei Gise; Berlin

273



B r e a s t e d , Ja m e s H e n r y (1936): Geschichte Ágyptens ; Berlin B r u g s c h , H e í n r i c h (1891): Egypt Under the Pharaohs. A History Derived

Entirely from the Monuments; London

B ü r gin , L u c (19 9 7 ) : Irrtiiraer dér Wissenschaft. Verkannte Genies, Erfinderpech

und kapitale Fehlurteile; München

C e ram , C . W . ( K . W . M a r é k né ve n é . n.): Götter, Gráher und Gelehrte. Román

dér Archáologie; Berlin (1949)

- (é. n.): Götter, Gráber und Gelehrte im Bild; Berlin (1957)

C h a r b o n n ea u x , J e a n (1977): Das archaische Griechenland; München Ci ia r t i e r , E mi lé : lásd Alain

C h o i s y , A u g u s t e (1977): L ‘art de bátir chez les Égyptiens; Bologna

C l a r k é , S o m e r s/ E n g e lb a c h , R. (1930): Ancient Egyptían Masonry; London C r o o n , L o u is (1925): Lastentransport beim Bau dér Pyramiden; Hannover

- (1928) Borchardt 1928, 26-31. o.

D á v i d , A n n R o s a u e (1986): The Pyramid Builders of Ancient Egypt. A Modern

Investigation of Pharaoh’s Workforce; London Da v ido v i t s , J. (1986): »Le calcaire des pierres des Grandes pyramides d’ Egypte

serait un beton géopolymére vieux de 4600 ans«; in Revue des Questionsscientifiques 157 (2) 199-225. o.

D e v e r , W i l l i a m G. ( 1 9 9 0 ) : Recent Archaeological Discoveries and Biblical

Research

D i tf u r t h , H o im a r v o n / A r z t , V o l k e r (1982): Querschnitte: Reportagen aus dér

Naturwissenschart; München DPA (1998): »Pyramidengraber auch fiir einfache Arbeiter«; dpa-hír in

Stuttgarter Zeitung 1998. aug. 3.

DrÖIÍLER, R u d o lf (1990): Astronomie in Stein. Archaologen und Astronomen

entratseln alté Bauwerke und Kultstátten; Lipcse D u b b e l = S a ss , F ./ B o u c h É , C h . /L e i t n e r , A. (1974): Dubbel. Taschenbuch für den

Maschinenbau, Berlin

E d gá r , Jo íIN AND M o rto n (1923): The Great Pyramid. Passages and Chambers inthree volumes in which is shown how The Great Pyramid of Gizeh symboli-

cally and by measurement corroborated the Philosophy and Prophetic times

and seasons of the divine plán of the Ages as contained in The Holy scrip-

tures. I. rész; Glasgow F.DWARDS, I. E . S. (1987): The Pyramids of Egypt; Harmondsworth E r c i v a n , E r d o g a n (1997): Das Stementor dér Pyramiden; München

- (1998): »D ie "Vferborgene Kammer des Thot - Neueste Forschungsergebnisse«;Vortrag auf dem Ersten Weltkongress über Verbotene Archáologie, 1998. ápr.

11. Berlin

274



Fix, WlLLIAM R, (1988): Pyramid Odyssey; UrbannaF r i e d e l l , E g o n (1963): Kulturgeschichte Ágyptens und des altén Orients;

München

G a n t e n b r i n k , R u d o l f (1998): »Ermitlung und Auswertung relevanter

Konstniktionspunkte am Beispiel dér Cheops-Pyramide«; in D. Ahrens/R. C.A. Rottlánder: Ordo et Mensura IY. Ordo et Mensura V Internationaler

interdisziplinárer Kongrefi für Historische Metrologie 1997, St. Katharinen,

196. o.

G a rla N D , H . /B a n n i s t e r , C. O. (1927): Ancient Egyptian Metallurgy; London G ü e d i c k e , H a n s (1971): Re-used Blocks from the Pyramid of Amenenhat I at

Lisht; New York

G ö r e s , H a n s H e r m a n n ( 1 9 7 2 ) : Mauern leicht gemacht; Köln - Braunsfeld G o s s a r t , Ja c q u e s ( 1 9 8 9 ): »Le grand retour de Chéops«; in Kadath (70) 3 . o.

G o y o n , G e o r g e s ( 1 9 8 7 ) : Die Cheopspyramide. Geheimnis und Geschichte;

HerrschingG u e r r i e r , E r i c (1981): »Le principe de la pyramide égyptienne«; in Kadath (41) 36.

H a a se , M i c h a e l (1998): Das Rátsel des Cheops. Die Letzten Geheimnisse dér

grófién Pyramide von Giza; München HASSAN, A. (1973): »W&ren die Aufienseiten dér Pyramiden in Giza farbig?«; in

Mitteilungsblatt des Deutschen Archologischen Instituts, (28) 153. o., Mainz H e i n s o h n , G u n n a r (1988): Die Sumerer gab es nicht. Von den Phantom-

Imperien dér Lehrbücher zűr wirklichen Epochenabfolge in dér

„Zivilisationswiege” Mesopotamien; Frankfurt/M.

-(1988a): Was ist Antisemitismus? Dér Ursprung von Monotheismus undJudenhafi. Warum Antizionismus?; Frankfurt/M.-(1992): »Plagiator Pythagoras? Mangelperioden mesopotamischer

Mathematik«; in Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart IV (1) 6 . o.

- (1996): Assyrerkönige gleich Perserherrscher! Die Assyrerfunde bestátigen das

Achamenidenreich; Grüfelfing

- ( 19 9 7 ): Die Erschaffung dér Götter. Das Opfer als Ursprung dér Religion; Reinbek

H e i n so h , G . / I l l ig , H . ( 1 99 7 ) : Wann lebten die Pharaonen? Archaologische undtechnologische Grundlagen für eine Neuschreibung dér Geschichte

Agyptens und dér übrigen Welt; Frankfurt/M.

H e lc k , W o l f g a n g (1959): »Pyramiden«; in Paulys Realencyclopadie, Sp.

2167-2282. o., Stuttgart H e n n e , W i ll ib a l d (1993): »Altágyptische Berechnungen an Pyramiden«; in ZÁS

(21) 21. o., 1993. febr.

H é r o d o t o s z (1971): Historien; A. Horneffer fordítása, kiadta: H. W Haussig;Stuttgart

- (1984): Neun Bücher dér Geschichte; Heinrich Stein fordítása, Wolfgang

Stammler átdolgozása; Essen

275



H k r y , F r a n c o i s —X a v i k r / E n e l , T h i e r r y (1990): La Bibié de Pierres. L ’alphabet

sacré de la Grande Pyramide; Párizs HöLSCIIER, UVO (1912): Das Grabdenkmal des Königs Chephren; Lipcse H o r n u n g , E r ik (1988): Grundzíige dér agyptischen Geschichte; Darmstadt H ü t t e = Des Ingenieus Taschenbuch, Akadémischen Véréin »Hütte« kiadása

(1899), Berlin

Il l ig , Heriber 'I ' (1986a): »Ágyptischer Schiffsbau«; in GRMNG-Bulletin (5) 1. o.

-(1986b): »Ágyptens Dynastienfolge vor 80 Jahren«; in GRMNG-Bulletin III

(5) 5. o.

-(1989): »Die verachtfachte Dynastie oder Herodots Rehabilitierung«; in

Vorziet-Frühzeit-Gegenwart I (4) 8 . o.

-(1990): »Steingeleise in dér Altén Welt«; Vortrag auf dem Jahrestreffcn dér

Zeitschrift Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart, 1990. máj. 26., Be'cs -(1990b): »Der Straufi im Wappen«; in Streifzüge. Heimatkundlicher

Arbeitskreis Vohenstraufö (10) 36. o.

-(1991): »Offener Brief an einen Agyptologen«; in Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart

III (2) 9. o.

- (1992a): »Z ur Symbolik dér áolischen Saulé. Opferaltar - Zikkurat - Pyramide- Him melstráger«; in Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart IV(3) 69. o.

-(1992b): Chronologie und Katastrophismus; Gráfelfmg

- (1995a): »Die Pyramiden des Orion. Rezension«; in Zeitensprünge VII (1) 89. o.

- (1995b): »Und Cheops baut weiter. Kritiken«; in Zeitensprünge VII (3) 348. o.

-(1996a): »David RohPs lest of Time«; in Zeitensprünge VII (1) 14. o.

-(1996 b): »Gleichtakt zwischen Nil und Jordán? Rohl-Rezension«; in

Zeitensprünge VIII (4) 550. o.-(1997): »Pyramidales Interieur. Eine Sammelrezension«; in Zeitensprünge IX

(3) 398. o.

- (1998a): »Neunfacher oder einmaliger Eisenzietbeginn? Hartsteinbearbeitung

in Agypten«; in Zeitensprünge X (2) 181.o.

-(1998b): »Fast alles gelöst? Das náchste Cheopspyramidenbuch«; in

Zeitensprünge X (3) 425. o.

I l l i g , H e r i b e r t / L ö H N F R , F r a n z ( 1 9 9 8 ) : » D i e h e r a u s g e f o r d e r te

Pyramidenbauhütte...«; in Zeitensprünge X (1) 14. o.

ISLER, M a rt in (1976): »Ancient Egyptian Methods of Raising Weights«; in

Journal of the American Research Center in Egypt V>1 X I I I , 31. o.

I s m e r e t l e n ( 1 9 8 2 ) : »Rolling Stones«; in Stem, 1982 . jan. 7., 128. o.

I sm e r e t le n ( 1 9 8 4 ) : »Wiener Agyptologe löst Rátsel urn tonnenschwere

Steinquader. Mit Schlitten zűr Pyramidenspitze«; in dér Gazette dér Wiener

Arbeiterzeitung, 1984 . ápr. 19.

I s m e r e t l e n (1993): »Heiliger Klotz. Wie formten die Steinmetze dér Pharaonen

den harten Gránit? Zwei deutsche Forscher fanden die Antwort«; in Dér

Spiegel (20) 290, 1993. máj. 17.

276



I s m e r e t l e n (1996): »Dás Rátsel des Pyramidensockels. Die Begrábnisstátte des

agyptischen Pharaos Radjedef...«; in Horizonté. Schweizer

Forschungsmagazin, Bern (31) 8 , 1996. dec.

I s m e r e t l e n (1997): »Rátsel gelöst. So bauten die Ágypter die Pyrainiden«; in

Berliner Zeitung, 1997. márc. 22., 39. o.

K a s t n e r , E r h a r d (1976): Aufstand dér Dinge; Frankfurt/M.

K a s t n e r , E r i c h (1967): Kurz und bündig. Eprigramme; Darmstadt K a st n e r, R u t h (1993): »Cheops spáter Segen«; in Hamburger Abendblatt, 1993.

máj. 26.

K a n t , Im m á n ue l ( é. n . ): K r i t ik d é r p r a k t i s c h e n \ b r n u n f t ; Stuttgart ( 1 7 8 8 )

K e a t i n g , R . (1975): Nubian Rescue; London-New York

Kempp, B arry J . (1989): Ancient Egypt. Anatomy of a Civilization; London K é r i se l , Je a n (1991): La pyramide á travers les áges. Art et religions; Párizs K je l ls o n , H e n r y / M a t ts ü n , C a r l- A n t o n (1984): Teknik i Fomtiden; Stockholm Klemm , Rosemarie És D ietr ic i i (1992): Steine und Steinbrüche im Altén Ágypten;

BerlinK n ap p, W o l f r am (1998): »Pyramiden. Das Geheimnis dér Baumeister«; in Bild

dér Wissenschaft (6) 62. o.

K o t t m a n n , ALBRECHT (1988): Uralte Verbindungen zwischen Mittelmeer undAmerika. Gleiche Mafóeinheiten beidseits des Atlantik; Stuttgart

K ü ZINSKI, WlESLAW (1968): The Great Pyramid Enigma; Varsó K r a c k e , H e l m u t (1972): Aus eins mach zehn und zehn ist keins. Glanz und Elend

dér Mathematik; Reinbek

LANDSTRÖM, BjÖRN (1970): Ships of the Pharaohs. 4000 Years of Egyptian

Shipbuilding; London L a n f r a n c h i , G. B . / P a r p o l a , S. (1990): The Correspondence of Sargon I I , Part I I ;

Helsinki

Lange, KURT/HlRMER, Max (1961): Ágypten. Architektur. Plastik. Maierei in drei

Jahrtausenden; München

L a u e r , JeaN-Piiilippe (1980): Das Geheimnis dér Pyramiden; Rastatt

L e h n e r , M a r k (1997): Das erste Weltwunder. Die Geheimnisse dér agyptischenPyramiden; Düsseldorf

Lepre , J. P. (1990): The Egyptian Pyramids. A Comprehensive, Ulustrated

Reference; Jefferson. London Lepsius , R. (1849): Die Chronoligie dér Agypter: Einleitung und erster Teil,

Kritik dér Quellen; Berlin L o c k y e r , J . N o r m a n (1897): The Dawn of Astronomy. A Strudy of the Temple-

Worship and Mythology of the Ancient Egypt; New York LÖHNER, F./Illig, H. (1992): »Auf Gránit beilSen. Von den praktischen

Möglichkeiten, Hartgestein zu bearbeiten«; in Vorzeit-Frühzeit-Gegenwart

IV (2) 58. o.

277



L u g a s , A . / H a r r i s , J . R. (1962): Ancient Egyptian Materials and Industries; London LÜLING, GÜNTER (1985): »Archaische Metallgewinnung und die Idee dér

Wiedergeburt«; in G. Lüling (1982): Sprache und archaisches Denken. Neun

Aufsátze zűr Geistes- und Religionsgeschichte; Erlangen, 133. o.

MACULAY, D á v i d

(1983): Wo die Pyramiden stehen; München

MENDELSSOHN, Kurt (1976): Das Rátsel dér Pyramiden; Frankfrut/M.

MEYER, Eduard (1904): Aegyptische Chronologie; Berlin- (1952-1958): Geschichte des Altertums. 8 kötet

M i c h a l o w s k i , K a z l m i e r z (1971): Ágypten. Kunst und Kutur; Freiburg MICHELIN (1970): Bretagne; Párizs

M i n g u f z , M a n u e l (1985): Les pyramides d'Egypte - Le secret de leur construc-

tion; PárizsM o r g a n , J a c q u e s DE (1926): La préhistoire orientale. Törne II. L ’Egypte et L ’

Afrique du nord; Párizs

M o r l a y , J a c q u e l in e / B e r g i n , M a r ct Ja m e s , J o h n (1992): Eine Pyramide in Ágypten;

M o r la y , J o h n Dávid (1998): »Des Rtsels Lösung?«; in ZS Magazin (28) 26. o.,

1998. júl. 10.

M o s s h a m m e r , A l d e n A . (1979): The Chronicle of Eusebius and Greek

Chronographic Tradition; Lewisburg, London M u c k, O t t ó H. (1958): Cheops und die groíSe Pyramide. Die Glanzzeit des altá-

gyptischen Reiches; Olten-Freiburg Műi i ly, Jam es (1990): »The Beginning of Bronze Metallurgy in Anatolia and the

Question of Local Sources«; in International Symposium on Archaeometry,

1990. ápr. 1-6. Heidelberg

M u r r a y , A . S. (1900): Excavations in Cyprus; London

N e u g e b a r u e , Ot t ó (1980): »On the Orientation of Pyramids«; in Centaurus 24.

szám, 1-3. o.

N e u b u r g e r , A l f r é d (1977): Die Technik des Altertums; Lipcse (1919)

N e w t o n , I sa ac (1 9 8 8 ) : The Chronology of Ancient Kingdoms Amended; USA

(1928, London)

N o l a n , R a y (1998): Die Siebte Offenbarung; München

OcKLl'i ’Z, Andreas (1997): »Kardio-pulmonale Reanimation in Ágypten schon vor

5 0 0 0 Jahren?«; in Wiener klinische wochenschrift 109 (11) 40 6 . o.

OTTÓ, Eber i iard (1979): Ágypten - dér Weg des Pharaonenreiches; Stuttgart

P e t r i e , S i r W. F l i n d e r s (1883): The Pyramids and Temples of Gise; London

- (1909): T he Art & Crafts o f Ancient Egypt; LondonP e t r i e , W. F. (1924): A History of Egypt from the Earliest Kings to the XVth

Dynasty; London

- (1938): Egyptian Architecture; London

278



P i t l i k , H e r b e r t (1992a): »Baustelle Cheops Pyramide (Auszug Bau- und

Nutzholz - W assertransporte«; in Göttinger Miszellen (127) 81. o.

-(1992b): »Baustelle Cheops Pyramide (Auszug Rampen und

Materialtransporte)«; in Göttinger Miszellen (129) 83. o.

R a w li n so n , G e o r g e ( 1 8 8 1 ): History O f Ancient Egypt. I . szám; London- (1900): Ancient History. From the earliest Times to the Fali of Western

Empire; New York R i c e , M i c h a e l (1990): Egypt’s Making. T he origins o f Ancient Egypt 5000-2000

BC; London, New York R i ck e , H e r b e r t (1950): »Bemerkungen zűr agyptischen Baukunst des altén

Reichs II«; in (Herbert Ricke, 1950): Beitráge zűr agyptischen Bauforschung

und Altertuinskunde; Kairó R i e d l , O s k a r M. (1981): »Das Transportproblem beim Bau dér grófién pyrami-

den«; in Göttinger Miszellen (52) 67-73. o.

- (é. n. 1981 után): Die Maschinen des Herodot. Dér Pyramidenbau und seine

Transportprobleme. Die Lösung des Jahrtausendrátsels ohne Wunder und

Zauberei; Becs

R i e g l , A l o i s (1992): Spátrömische Kunstindustrie; Darmstadt R o h l , D á v i d M. (1995): A Test of Time. Vfalume One. The Bibié - From Myth

to History; LondonR o u s s e a u - L i f s s e n s , A. (1970): L e d o s s ie r s e c r e t d u N i l e t la p ie r r e d e P a l e r m e ;

Brüsszel

Sass , F. és mások: lásd Dubbel

S a s s e , T o r s TEN ( 1 9 96 ) : l m S c h a t t e n d é r P y r a m i d e n ; (d o k u m e n t u m f ilm )

S a ss e, T o r s t e n / H a a s e , M i c ii a e l (1997): l m S c h a t te n d é r P y r am id e n . S p u r e n s u c h e

i m a lt é n Á g y p t e n ; Düsseldorf Sc ii a ci ie rmeyr , F r i t z (1979): Die m i n o i s c h e Kultur d e s altén Dreta; Stuttgart S c h Ü s s l e r , K a r l h e i n z (1987): Die a g y p t i s c h e n P y r a m i d e n . E r f o r s c h u n g ,

B a u g e s c h i c h te u n d B e d e u t u n g ; Köln S c h u l z , M a t th i a s (1995/1996): » E x p e d i t i o n z u d e n P h a r a o n e n . Die l e tz ten

G e h e i m n i s s e d é r P y r a m i d e n (I-III)«; in Dér S p i e g e l ; I. 1995. dec . 25., II,1996. ja n . 1., III. 1996. ja n . 8 ., Hamburg

SCHUMANN, WALTER (1985): Dér n e u e B L V S t e i n e - u n d M i n e r a l i e n f ü h r e r ;

MünchenS i n g e r , C h a r i . e s / H o l m y a r d , E. J . / H a l l , A. R. (1956): A History of Technology. I.

rész; Oxford SlTCIIIN, Zeciiaria (1982): Stufen zum Kosmos; Unteriigeri

S t a d e l m a n n , R a i n e r (1985): Die agyptischen pyramiden. Vöm Ziegelbau zumWeltwunder; Mainz

- (1990): Die grófién Pyramiden von Giza; Graz

279



STENDER, W a lt e r (1994): »Technik im altén Ágypten«; in Vorzeit-Frühzeit-

Gegenwart VI (2) 8 . o.

STEWART, Ián (1998): »Mathematical Recreations: Counting the Pyramid

Builders«; in Scientific American, 1998. szept., 76. o.

S t r A u l i , R ó b e r t (1992): »Wie teuer ware die Pyramiden?«; in Museion 2000 (6)

14. o.S t r e l o c k e , H a n s ( 1 9 7 6 ) : Ágypten. Geschichte, Kunst und Kultur im Niltal: Vöm

Reich dér Pharaonon bis zűr Gegenwart. DuMont Kunst-Reiseführer; KölnS t r u b - R o e s SLER, H e r m a n n (1952): »Vom Kraftwesen dér Pyramiden«; in

Technische Rundschau (42/43) 1952. okt. 24., Bem

SÜLBERG, Hermann (1993): »Das MilIionen-Tonnen~Rátsel«; in Geo Spezial

Ágyipten 3. szám, 1993 . jún.

T h e w s , K l a u s ( 1 9 9 0 ) : »Steinzeit in Westfalen. Für einen Fernsehfilm über den

Bau von Hünengrábern wurde ausprobiert, wie viele Menschen notwendig

gewesen waren, um die Findlinge zu bewegen«; in stem magazin 43. szám,

1990 . okt. 18.

ToLLMANN, ALEXANDER ÉS E d i t i i (1993): Und die Sintflut gab es doch. Vöm Mythos

zűr historischen Wahrheit; München

To mpk ins , Pe ter (1975 ) : Cheops. Die Geheimnisse dér Grófién Pyramide -Zentrum allén Wissens dér altén Ágypter; Bem

VANDERSLEYEN, D la e jd e /P u lte r, T h ie rr y d e (1989): » P y r a m i d e s d e Giza. D e la

Géopolymérisation á la Géopoésie«; in Göttinger Miszellen (110) 65. o.

VERNER, MlROSLAW (1998): Die Pyramiden; Reinbek

VÖLKER, Thomas (1997): »Grundrisse z ű r Rekonstruktion dér Antiké ( I ) « ; in

Zeitensprünge IX (3) 402. o.

W AD DE LL , W . G. (1940): Manetho; London

Wedema nn, E rwin (é . n . 1992 u tá n) : pechvogel Pyramide; Hamburg

W e i p p e rt , H. (1977): »Sule«; in K. Galling: Biblisches Reallexikon; TübingenW l E R , S t u r t K i r k l a n d (1996): »Insight from Geometry and Physics intő the

Construction of Egptian Old Kingdom Pyramids«; in CambridgeArchaelogical Journal VI (1) 150. o., 1996. ápr.

WlLDUNG, DlE ' lRICII (1997) : Ágypten. Vbn dér práhis tor i schen ze i t b i s zu den

Römern; Köln

WlRSCHiNG, Ármin (1998a): »Weiteres zum Bau dér Cheopspyramide«; in

Zeitensprünge X (1) 7. o.

- (1998b): »Das Doppel - Schiff - die altágyptische Technologie zűr

Beförderung schwerster Steinlasten«; 1998. júl. 4. Stándige ÁgyptologischeKonferenz, Hamburg

280



W i s n e w s k i , G e r h a r d (1998): »Das Geheimnis dér Pyramiden. F.in Roboter

erforscht die agyptischen Königsgraber«; in P. M. Das neue Magazin für

Geschichte 1998/1. szám, 14. o.

WÜRZII, DlETER (1993): »Der ganz andere Megalithtransport«; in Vorzeit-

Frühzeit-Gegenwart V (3) 8 . o.

Z u b e r , ANTOINE (1956): »Techniques du travail des pierres dures dans l’Ancienne

Egypte«; in Techniques et Civilisation V (5) 161-178. oldal, (6) 196-215. o.

281



A KÖNYVBEN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK

Abi tz , F r iedr ich (1924-1994) Német egyiptológus volt.A r i s z A harc és viszálykodás istennője a görög mitológiában. A „Legszebbnek”

feliratú almáját Héra, Athéné és Aphrodité istennők közé hajítva szított közöttük - a trójai háborút előidéző - viszályt.

ARNOLD, D i e t e r A New York-i Metropolitan Múzeum egyiptomi részlegének vezetője, a dahshúri ásatások vezetője.

B. COTSWORTH, MoSES (1860-1943) Angol származású amerikai matematikus volt.Egész életében a naptárak tudományával is foglalkozott, kidolgozta a 13 hónapos naptár tervezetét.

B o r c h a r d t , L u d w i g (1S6Í-1938) Német egyiptológus, építész volt. Ásatásokatvégzett Abusirban és Amarnában.

B r e a s t e d , J a m e s H e n r y (1865-1935) Angol történész, egyiptológus volt. 1905 és1907 között expedíciót vezetett Egyiptomba és Szudánba.

C e n s o r i n u s Kr. u. III. században élt római nyelvész. A De die natali című asztrológiai, kronológiai tanulmánya a régi idők időszámításairól sok információt

tartalmaz.C i ie n t k a u s A IV d i n a s z t i a f á r a ó j a v o l t (Kr. e. 2506-2504).C h e v r i e r , H e n r i Francia archeológus, az 1930-as években Hatsepszut templomát,

az 1950-es évek elején Amenhotep templomát kutatta.C h a m p o lh o n , Je a n - F r a n c o i s (1790-1832) Francia történész, az egyiptomi hierog

lifírás megfejtője volt.

D a v ido w i s, J o seph (1935-) Francia kémikus, a piramisok építésének kutatója.DE LUBICZ, SCHWALLER (1887-1961) Francia matematikus volt, a luxori templom

ban végzett kutatásokat 1937 és 1952 között.DE MORGAN, JaCQUES (1857-1924) Francia régész, a Louvre egyiptomi régiségtárá

nak igazgatója.D i o d ó r o s z (Kr. e. 89-20) Szicíliai, Kr. e. 1. századi görög történetíró, a

Bibliothéké (latinul Bibliotheca historica) című egyetemes történeti mű szerzője volt.

DORNER, Jo s e f Osztrák geodéta.Dr. Hawass , Za i i i (1947-) Egyiptomi egyiptológus, az Egyiptomi Régiségek Leg

főbb Tanácsának (SCA) főtitkára, a gizai piramisok ásatásának igazgatója.

E y t h , M a x (1836-1906) Német gépészmérnök, író volt.

G o y o n , G e o r g f.S Francia építész, a Nílus-deltabeli Tánisz, Felső-Egyiptom egykori fővárosának specialistája.

GUERRIER, E r ic Francia építész, amatőr csillagász, sokirányú érdeklődéssel megáldott egyetemi tanár.

H a a se , M i c íi m l (1960-) Német matematikus, amatőr archeológus. H é ro d o to s z (Kr. e. 484-425) Görög történetíró és földrajztudós volt.

283



H é r o n Alexandriai matematikus, fizikus és feltaláló. Tevékenysége Kr. e. 100körűire esett.

H or n eff er , Al'GUST (1875-19 5 5) N ém et kultúrtörténész volt.H ö l s q i e r , Uvo (1878-1963) Ném et régész, egyiptológus, a Medinet Habu temp

lom feltárója volt.H u n i A III. dinasztia utolsó fáraója volt (Kr. e. 2599-2575).

I s le r , M a r t in (1926—) Grafikus, szobrász, az egyiptomi kőépítmények kutatója.

K h e fr é n A IV d i n a s z t i a f á r a ó j a v o l t (Kr. e. 2520-2494).K h e o p s z A IV d i n a s z t i a f á r a ó j a v o l t (Kr. e. 2551-2528).KÉRISEL, Jean (1908—) N e v e s f ra n c i a é p ít é sz .

K lemm, Die t r i ch Német geológus professzor, feleségével Rosemarie Klemmegyiptológussal Gizában tanulmányozták a piramisokat.

Klemm, Rosemarie Német egyiptológus, férjével Dietrich Klemm geológussalGizában tanulmányozták a piramisokat.

K r a u s s , R o l f Német egyiptológus, a berlini Egyiptomi Múzeum tudományosmunkatársa.

Lauer, Jean-PhilIPPE (1902-2001) Francia régész, egyiptológus, évtizedekig végzett ásatásokat Szakkarában.

L e h n e r , M a r k A m e r i k a i r é g é s z , e g y i p t o l ó g u s , a g i z a i á s a t á s o k v e z e t ő j e .Leps ius , Kar i , Ric i iard (1810-1884) Német egyiptológus, litográfus és rézmetsző

volt.

MEYER, Eduard (1855—1930) N ém et ókortörténész volt.M u c k , O t t ó O s z t r á k t ö r té n é s z , í ró .

M uii ly , Jamf.s A z Athéni Klasszikatudományok Amerikai Iskolájának igazgatója.M ü k e r in o s z A IV d i n a s z t i a f á r a ó ja v o l t (Kr. e. 2490-2472).

P e r r i n g , J o h n (1813-1869) Angol mérnök, egyiptológus volt.Pl ín iu s , Ga ju s Secund us , az idősebb (Kr. u. 23-79) Római természettudós volt.PoCHAN, A n d r É Francia kutató, az ókori Egyiptom történelméről és rejtélyeiről írt

könyvei ismertek.

R i e g l , A l o i s (1858-1905) Osztrák művészettörténész volt.

S i r P e t r i e , W i l l i a m F l i n d e r s (1855-1942) Angol egyiptológus volt, tudományosmódszert vezetett be az ősi egyiptomi leletek, főleg a cserépedények leírásáraés nyilvántartására.

Sta de lma nn , Ra iner (1933-) A kairói Német Régészeti Intézet igazgatója.S t r a b o ( S tr a b o n ) (Kr. e. 60-20) Görög földrajzi író volt. Utazásainak tapasztala

tait Geographika című könyvében írta le.

Szeszo sz t r i s z A XII. dinasztia fáraója volt (Kr. e. 1878-1841).S z n o f r u A IV dina sz t i a f á ra ó j a v o l t (Kr. e. 2575-2551).

U n a s z Az V dinasztia fáraója volt (Kr. e. 2356-2323).

284



-------------------------------------B f f l -----------------------------------primt

KÖNYVEK

Történelmi témájú könyveink:

Megjelent:

Heribert Iliig KI TA LÁ LT KÖ ZÉPKOR// történelem legnagyobb időhamisítása

U w e Top p er A N A G Y N A PTÁ R HA M IS ÍTÁ S

Kitalált évszázadaink rejtélye

Előkészületben:

Heribert Ülig-Klaus Weissgerber MAGYAROK A KITALÁLT KÖZÉPK OR BAN

Újraírt történelem

Lu c Bürgin RÉ G ÉSZ ET I REJTÉLYEK

L E G Y E N T A G JA O L V A S Ó K Ö R Ü N K N E K !

Kiadványainkról rendszeresen tájékoztatjuk hírleveleinkben. Levelezőlistánkra e-mailben, telefonon,

telefaxon vagy levélben is jelentkezhet, a kiadó címén.

„De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?”



------------------- aft1 — _

pri*tKÖNYVEK

Egyéb témájú könyveink:

Megjelent:

Em m anuel T odd

A B IR O D AL O M U T Á NTanulmány az amerikai rendszer széteséséről

Előkészületben:

Eric Laurent A B U S H O K H ÁB OR ÚJA

Leleplező titkok az USA külpolitikájáról

SZÉKELY M ESE-BESZÉD Népmesék betűre, képre és emberi hangra

(A könyv Budai Ilona CD-jéveljelenik meg!)

Allprint Kiadó1114 Budapest, Kanizsai u. 6. postacím: 1519 Bp., pf. 322

telefon: (061) 381 0464, (061) 3810465 fax: (061) 4662694

E-mail: [email protected]

„De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?”

mailto:[email protected]

mailto:[email protected]

heribert illig a kheopsz piramis 2003

Documents