vidáman, tartalom · (és a német trombitás, herbert christ) fesztiválos anyaga is. az oh yeah...

Vidáman,szomorúan,rohanósan

Furcsa nyár az idei: a Bohémeknekaz átlagosnál nyugodtabb, az elmúlt

évekhez képest kevesebb koncerttel, de avégére azért kijut a jóból: augusztus végén8 nap alatt 9 koncertet abszolválunk 5500km utazással ötvözve. Rohanós lesz�

Augusztus eleje vidáman indult: megjelentkét Bohém Fesztiválos DVD is, a múltkoriBohém JazzMagazinban már beharangozottMarco Marchi & the Mojo Workers kon-certfelvétel után a Bohémek és a Grammy-díjas amerikai énekesnõ, Catherine Russell(és a német trombitás, Herbert Christ)fesztiválos anyaga is.

Az Oh Yeah Day koncertek is nagyon jóhangulatúak voltak, a közönség Kecskemé-ten és Hajdúszoboszlón is lelkesen éne-kelt/üvöltött velünk Louis Armstrong tisz-teletére. A mozgalomhoz ismét csatlakozottnéhány új zenekar, illetve helyszín, reméljük,2014 meghozza majd a várt igazi áttörést is.

De voltak szomorúbb napok is, egymásután nem sokkal két rossz hírt is kaptunk:július 28-án 88 éves korában elhunyt ajazzénekes, -bõgõs, -mandolinos CarlineRay, aki Luis Russellnek (a Louis ArmstrongOrchestra mûvészeti vezetõjének és zongo-ristájának) volt a felesége, egyben a március-ban nálunk járt Catherine Russell édesanyja.A New York Times is megemlékezett a lentiképen látható Carline-ról, aki a Sweetheartsof Rhythm énekes-gitárosaként és MaryLou Williams zenésztársaként lett ismert.

Augusztus 12-én, kilenc nappal 72. születés-napja elõtt pedig elhunyt a Kossuth-díjasjazz-zongorista, Vukán György, aki zene-szerzõként is egészen egyedi alakja volt amagyar zenei életnek. Sosem felejtem el,milyen hálásan ölelgetett, mikor a 2000-esBohém Fesztiválon lejött a színpadrólszámára meglepõen nagy sikert aratottszólófellépése után. Kicsit tartott tõle, hogya fesztivál fõvonalánál modernebb stílusúzenész lévén, némileg kakukktojás fellépõ-ként esetleg nem érti meg zenéjét a publi-kum. De a kecskeméti közönség nem amûfajt, hanem a csupa nagybetûs ZENÉTrészesíti elõnyben, s érezte Vukán mindenrezdülését. Most már sajnos csak felvétele-ken... A fenti címlapképen régi zenésztársá-val, a bõgõs Berkes Balázzsal látható.

A nyári rohanós pihenõben az augusztusiszám kivételesen csak 12 oldalas, deoktóberben ismét �kövérebb� tartalommaljelentkezünk. A mostani számban viszontegy új szerzõt köszönthetünk a kiválószaxofonos, Ávéd János személyében, akiKorb Attila rovatában értekezik LesterYoung stílusáról.

TARTALOM

� Shorty George Snowden lindy hop táncos:trükkök és történelem� Lester Young tenorszaxofonos: a stílusmaga az ember� New Orleans-St. Louis-Chicago / FreddieCole / trad vagy nem? (lapszemle)� Georgie Auld tenorszaxofonos: az igazielfeledett nagyság� Bill Bailey: zenéljetek otthon! (kottamel-léklet)� Don Gabor és Joe Muranyi: lemezcézárés zenész-jazztörténész� Jon Batiste zongorista: hagyományalapúmodern világ� A zenei identitás (Dzsessztétika)� Szalóky Béla New York-i kalandjai 2. rész:világsztárok világsztárok hátán� Kiváló fesztivál minõsítést kapott aBohém Fesztivál: részletek az értékelésbõl

III . É V F . 4 . S Z Á M � 2013 . A U G .

IMPRESSZUM:Bohém JazzMagazin

Bohém VIP-tagok és elõfizetõk részére

Elõfizetés, lapszámonkénti vásárlása Bohém Webáruházban:

http://bohem.shoprenter.hu

Felelõs szerkesztõ: Dr. Ittzés TamásCím: 6001 Kecskemét, Pf. 652.

Telefon: 0620/336-4620E-mail: [email protected]

www.bohemragtime.com/jazzmagazin/

N�� C�� Z��, T�� I�! � a cake walktól aswingig � Vajda Gyöngyvér, Janicsek GáborGyöngyvér és Gábor együtt nyertek párban swingtáncvilágbajnoki címet. A 25éves Bohémgálán isszínpadon voltak. Mindketten foglalkoznak tánctörténettel is, tanítanak a Táncmûvészeti Fõiskolán.

�Shorty� GeorgeSnowden

Shorty George Snowden (1904.július 4.�1982. május), született

New Yorkban, Manhattan déli részén.Családjával együtt 1910-ben költözik Har-lembe. Ekkor édesapja elhagyja a családotés édesanyja egyedül neveli tovább gyerme-keit a lehetõ legnagyobb szigorban. 1920-ban korcsolyázás közben eltöri mind a kétbokáját, amikor az orvos közli vele, hogy neis reménykedjen, soha többé nem fog tudnitáncolni. Raktári segédmunkásként sikerülelhelyezkednie és idõközben mindentmegtesz, hogy legyõzze korábbi sérülését,bebizonyítva, hogy az orvosok tévedtek. Akitartása eredményhez vezet, mivel idõvel akörnyék leggyorsabb charleston-táncosaválik belõle.

Az itt hiányosan közölt cikkek teljes terjedelmükbenletölthetõk a Bohém Webáruházban 190 Ftért!

Ha a Webáruházban nem találna meg egyes cikkeket,töltse le a Bohém JazzMagazin aktuális számát

teljes egészében, ugyanott 490 Ftért!

A Bohém JazzMagazin elõfizethetõ a Bohémhonlaponévi 2.490 Ftért (összesen 6 szám)!

http://www.youtube.com/watch?v=7Sdk3mqVSRA

http://bohem.shoprenter.hu/bohem_jazzmagazin_62


http://www.bohemragtime.com/jazzmagazin/el%C5%91fizet%C3%A9s

http://www.bohemragtime.com/jazzmagazin

Lester Young

2013. augusztus 27-én lesz 104 éve,hogy a jazztörténet egyik legna-

gyobb hatású szaxofonosa Lester WillisYoung megszületett. Szaxofonosgenerációksora folytatta munkásságát és merített játé-kából. Charlie Parkertõl kezdve olyan nagy-ságokon keresztül, mint Stan Getz, ZootSims, Al Cohn, Dexter Gordon, PaulQuinichette, Lee Konitz, egészen WarneMarshig. A sor befejezhetetlen.

Gyermekkorát (1909-1919) a New Orleans-hoz közeli Algiersben töltötte, ahol szóró-lapok osztogatásából élt. Késõbb a családMinneapolisba költözött. Egy cirkuszi showzenekaraként léptek fel. Lester elõszörhegedült és trombitált. 14 éves koráig do-bolt is, amikor altszaxofonozni kezdett. Aritmussal való kapcsolatában ez nagy szere-pet játszik.

M�� M�� C�� a klasszikus jazzstílusjegyei � Ávéd JánosKorb Attila rovatát ebben a számban János veszi át, aki a Zeneakadémián szerzett diplomát jazzszaxofonosként,díjakat nyert zenészként és zeneszerzõként, s számos magyar formáció tagja. Info: www.janosaved.com









Lapszemle(2013 augusztus)szerkesztette:ZipernovszkyKornél

New Orleanstól ChicagóigA lemezcég alapítója, Bob

Koester nyilatkozik acímlapinterjújában abból az alkalom-

ból, hogy idén hatvan éves a patinás márka.Koester Kansasban, Wichitában született1932-ben, lemezgyûjtõként kezdte, filmespályára készült és üzleti fõiskolára járt. Debeszippantotta a zene, elõször St Louisbanalapított címmel szaklapot,majd a Blue Note lemezboltot vezette. ADelmark nevet az ezután alapított, elõszörhelyi erõket dokumentáló cégnek a városegyik utcanevébõl választotta. Egy városirendõrtiszt adta neki az ötletet, hogy keres-sék fel és dokumentálják a még élõ, húszas-harmincas években aktív zenészeket.Koester 1958-ban költözött Chicagóba,ahol most is él, itt lett nagy nemzetközimárka a Delmarkból.

Nyilatkozatában kitér arra is, hogy milyenhatása volt New Orleans-nak St. Louisjazzéletére, és azt mondja, hogy kevés volta városba érkezett és letelepedett zenészekszáma az elsõ idõkben, ez már inkább csaka század derekán volt fontos tényezõ.Például Robicheux egyik egykori zenésze,Alfonse Guichard inkább kivételnek

számított, hogy ott letelepedett, mert a NewOrleans-iek rögtön tovább is mentekChicago felé. A chicagói és New Orleans-istílus közötti különbséget pedig abbanragadja meg, hogy a chicagóiban már sokkalnagyobb szerepet játszott az emigránsamerikai populáció, köztük a fehérek, mintBenny Goodman, viszont New Orleans-ben a spirituálé és a gospel a feketék zeneianyanyelvének része volt, kisebb mértékbenpedig a blues is. A chicagói stílus pedigkevésbé épít a kollektív zenekari improvizá-ciókra, mint elõdje, és nagyobb hangsúlykerül az egyéni szólókra � hangsúlyoztaKoester.

Freddie ColeAz elõzõ lapszemle fõ témájára

röviden visszatérve meg kell említsem, hogynem csak lánya, Natalia Cole és a gitároslegenda George Benson jelentkeztek idénNat King Cole emlékét felidézõ lemezekkel.Továbbra is aktív Freddie Cole, Nat énekesés zongorista öccse, aki nehezen ugyan, deazért már jó ideje kikecmergett bátyja árnyé-kából � persze csak amennyire ez lehetsé-ges. címmel Freddie is megje-lentetett egy CD-t idén a HighNote márká-nál, de ez is mentes a direkt Nat Coleutalásoktól, mint többnyire sikeresnekmondható korábbi lemezei. A

koncertkritikája szerint Freddie isvégletekig kifinomult énekes, és pompásanswingelõ zongorista, akinek stílusát általá-ban is a romantikus elõadókkal szoktákrokonítani. Vaskosabb a hangja bátyjánál éskevesebb hangot fog le a billentyûkön, de� írja a nem Nat árnyéka, nem iszenei örökségének életben tartója. Nagyonis személyes, meggyõzõ minden összeha-sonlítás nélkül is, pedig már elmúlt nyolc-vanegy, legfeljebb azt lehet érezni, hogyugyanabból a miliõbõl származik, mint NatCole.

Trad vagy nem trad?Beismeri tájékozatlánságát és

elõítéletességét a tradicionális jazzel, ponto-sabban annak brit történetével kapcsolato-san Benji Wilson, a brit címûnapilap szerzõje, miután megnézte a

címû BBC Four dokumen-tumfilmet. A dokumentumfilm egy átmene-ti korszak tanulságait járja körül: Cleo Laine,a felejthetetlen színpadi jelenléttel rendelke-zõ díva és férje, John Dankworth, nemrégelhunyt szaxofonos léptek fel a Hampshiregrófság-beli Beaulieu jazzfesztiválján 1959-ben. Wilson hosszan leírja averzióit a

jelzõs szerkezettel kapcsolatban, hogybeszámoljon meglepetésérõl is. A �trad�ugyanis csak annyiban került képbeDankworth-ék felõl nézve, hogy õk, egyundergroundnak nevezhetõ irányzathoz újinspirációt kerestek a régi stílusok, aforrásvidék táján, mert sem a big bandekkel,sem a swing felvizezett tánczenei elõadásá-val nem tudtak azonosulni. A dokumentum-film arra is kitér, hogy miért tûnik immárszükségszerûnek a Beatles megjelenésévelhamarosan bekövetkezõ korszakváltás.









Georgie Auld, avalóban elfeledettnagyság

Amikor elõször találkoztam a nevé-vel, emlékszem, 12 éves voltam és

egy lemezen CharlieChristian mellett fedeztem fel a tenorszaxo-fon eme kiváló mûvelõjét. A mai napigemlékszem a soundra, bár a lemez mársajnos régen nincs meg. Most az utóbbiévekben egyre többet jött szembe a neve,így gondoltam, egy kicsit közelebb hozoma mai olvasóknak is.

E�� N�� Joe FritzA mindig kifogástalan eleganciájú Fritz Józsi 1997ben Bohémtag is volt. Rendkívül népszerû, minden szempontbólegyéni stílusú klarinétos, jelenleg saját zenekarával (Joe Fritz Band) és különbözõ formációkkal hallható, fõkéntBudapesten. Rengeteget tud a jazzrõl zenész és történész szemmel egyaránt, rovatában egyegy kevéssé ismert kiválózenésszel foglalkozik.









Won�t You ComeHome, Bill Bailey?

Sok szeretettel köszöntelek kedvesdixie-t kedvelõ olvasó! Ebben a

számban az egyik legközkedveltebbdixieland-nóta vampjét (bevezetõjét),valamint elsõ tuttiját találod. A Bill Bailey-t1902-ben komponálta egy Hughie Cannonnevû dal- és szövegíró. A zenekarokkörében nagy kedvenc vicces szövege miatt,valamint azért, mert szinte teljesen ugyanaz

a harmóniasora, mint a Bourbon Streetcímû nótának (meg a Tiger Rag fõrészénekés sok más ismert számnak), így tk. nem kella ritmusszekciónak új számot megtanulnia.Azonban ez az �NB I�-re, vagyis a fúvósok-ra sajnos nem vonatkozik. A szám legin-kább gyors tempóban játszva hatásos, determészetesen elvet szem elõtttartva egy lassabb, de biztosabb tempóhatékonyabb lehet. Ha minden kottajelzés(hangok alatti pontok, vonalak, kötõívek)betartásra kerül, a szám szinte magátólfeléled és megszólal. Nagyon biztatnékminden érdeklõdõt a teljes nóta letöltésére,

hiszen a vamp egy megírt zongoraszóló,valamint az imprók között is találhattok egyfél periódusnyi szólózongorázást, így akiklasszikus zongoristaként kis rögtönzésreadná a fejét, talán az alapok elsajátításáhozsegítséget kapna ebben a néhány ütemmegírt szólóban. Jó kísérletezést kívánok!

Figyelem!A Bohém Webáruházban elérhetõ a teljesszám is, elõre meghangszerelt szólókkal,befejezéssel, komplett hangszereléssel,koncertkész állapotban:http://webshop.bohemragtime.com

H�� M�� Fodor LászlóLaci a Hot Jazz Band klarinétosa, a Bohémekkel 1990 és 2000 között 10 évig muzsikált, Gödöllõn fiatalokból állódixielandcsapata is van. Az utóbbi adta az ötletet, hogy amatõr zenekaroknak is használható kottamellékletet (háromfúvós, basszus akkordokkal) produkáljon minden számba � ha a VIPtag nem zenél, a rokonok, ismerõsök között biztosakad egykét hangszeres.



Don és Joe � kétmagyar hanglemez producerAmerikában

A magyar jazzlemez-történet hazaiés idegenbeli feltárása tele van

meglepetésekkel, ami nem is csoda, hiszenannak korai létét is tagadták és tagadják mégsokszor napjainkban is. A kutatómunkátnagyon sokszor akadályozták adminisztratíveszközökkel. Ugyanakkor a jól képzett ésalaposan felkészült amerikai, angol, francia,német, osztrák, olasz és egyéb nemzetiségûgyûjtõk kutatómunkája alapján muzikológu-sok � jobbára egyetemi tanszékvezetõk,kutatóintézeti igazgatók � mind nyilvánva-lóbbá teszik, hogy az európai és ezen belüla magyar zenei alapok (népzene, klasszikuszene, szórakoztató zene, zenetanárok, hang-szerek) nélkül soha nem születhetett volnameg a jazz.

[...]

Joe Murányi, a matyómagyar, akinek édes-apja Matyóföldrõl származott (anyja Gyõrmellõl), is egyik résztvevõje volt annak asikersztorinak, amely az 1912-ben Magyar-országon született Gábor Donald (DonaldH. Gabor alias Don Gabor) egyik lemez-márkájához, a nálunk gyakorlatilag ismeret-len labelhez, a hoz kapcsolódott.

Joe bácsi, ahogy itthon a legtöbben, fõlegaz ifjabbak hívták, teljes eredeti nevénJoseph Paul Muranyi, aki Joseph P. Muranyinéven írta a Music

lemezkísérõ szövegét a Parislabel részére.

P�� J��V�� Simon Géza GáborSGG elsõsorban diszkográfus, 1964 óta kutatja a magyar jazz történetét, a Magyar Zenetudományi és ZenekritikaiTársaság alapító tagja, a www.jazzkutatás.eu címû lap fõszerkesztõje, jónéhány Bohémalbum kiadója. Legkedvesebbtémájából, a magyar klasszikus jazz (nagyközönség számára szinte teljesen ismeretlen) történetébõl szemezgetcikkeiben, a magyar ragtimetól a magyar swingig. Csemege!









Légy eklektikus ésmaradj emberi �Jon Batiste

A New Orleans-i fiatal hagyomány-követõk, bár tisztelik Ellist, Wyn-

tont és a többi pátriárkát, eléggé letértek azõsök útjáról. Közülük a tradicionális jazzbesorolt zongorista, Jon Batiste a legeklekti-kusabb, csak azt lehet biztosan tudni azenéjérõl, hogy honnan jön, de azt már nemannyira, hogy hová tart.

Hol van már a neoklasszikus, kritikusaikszerint túlságosan is konzervatív és bizonygyakran elitistaként kárhoztatott felfogás,amelyet � apja, Ellis nyomdokain haladva �leginkább Wynton Marsalis képvisel? Azidei fesztiválok több olyan fiatal nevéthirdették a legnagyobb betûkkel, akik elevesutba dobták az ortodoxiát, és alapállásukinkább a rapperek plebejusságára emlékez-tet. Hosszan lehetne elemezni, hogy ajelenleg meghatározó zenekarvezetõk közülki hogyan éli meg a New Orleans nevévelfémjelzett hagyományt, és egyszer érdemesvolna azt is alaposan megvizsgálni, ki, mittart fontosnak ebbõl a hagyományból. Mintaz aranypróbát, úgy emlegetik sokan a NewOrleans-i származást, holott bármennyire iskiemelten hivatkozik rá például JasonMarsalis, vagy Nicholas Payton, érveléseik-ben nem csak zenei vagy esztétikai tényekretámaszkodnak � ezért volt is támadásbanrészük. Viszont le a kalappal a náluk isfiatalabb, harminc körüli vagy az azt mégbe sem töltött nemzedék elõtt: õk ugyanis

tisztelettel viszonyulnak a hagyományhoz,el is sajátítják azt, érdemi viszonyt alakítanakki vele szemben, és aztán valami egészenmást csinálnak, általában csak vonatkozásipontként meghagyva a New Orleans-i, vagymás jazztörténeti korszakokat.

T�� K�� Zipernovszky KornélKornél jazzújságíró (a transzformátor feltalálójának, Zipernowsky Károlynak a leszármazottja), alapítója és rovatvezetõje volt a Gramofon jazzrovatának, a Fidelio jazz és világzenei rovatát vezette. Nyakig benne volt jópár jazzvilágsztár magyarországi turnéjának lebonyolításában és a Bohém Fesztivál sajtós tevékenységeibõl is bõven kivette arészét. Meggyõzõdése szerint T. S. Eliot esszéje Hagyomány és egyéni tehetség kölcsönhatásáról a jazzre is érvényes.









A zenei identitás

A zene, a zenélés a leginkábbabsztrakt jelenség � általában így

gondoljuk, mégis a normális dolgok,tevékenységek között tartjuk számon.(Például egy nonfiguratív képzõmûvészetimunkát nagyon sokan nem tartanaknormális dolognak.) A zenét � legyen azbármilyen megfoghatatlan, haszontalan,értelmetlen � azonnal elfogadjuk, szinte azanyaméhben válik természetes közeggészámunkra. Meglepõdést, rácsodálkozástsokkal inkább másfajta érzéki vagy egyébingerek váltanak ki: látványok, ízek-szagok,ilyen-olyan érzetek stb. A hangokban, azenében legfeljebb a szélsõséges fizikaijellemzõk: frekvenciák, decibelek, illetve azalkotói extrémitások okozhatnak némimeglepetést, de ezeken is hamar túltesszükmagunkat. Persze létezik megszokottság,enerváltság, a zenére immunis lélek is,akiknek közönye a zenét feltétel nélkülelfogadók viszonyulására is emlékeztethet,de ezúttal jóhiszemûek vagyunk�

Ennek az absztrakciónak a tolerálása, szintefeltétlen elfogadottsága nem igazán logikus.Felszínes magyarázat lenne, ha csupán azene megszokottságával indokolnánk ajelenséget, vagyis a mai, iparszerû ésvilágraszóló szórakoztató gépezet szakadat-lan mûködésével. Ez utóbbi tömeglélektanijelentõségét nem vonhatjuk kétségbe, deegészen más aspektusból lesz majd ezérdekes, nem pedig a zene általános, zsigerielfogadottságát illetõen. A zene, mint olyan,a valósághoz tartozó, különösebb figyelmet

nem érdemlõ alapzaj része, inkább kulturálisprobléma, mintsem lélektani. Sokkal érde-kesebb kérdés most, hogy miért tartjuklegtöbben normálisnak azt, aminek azértelmét meg sem kíséreljük kibogozni.Nos, talán azért, mert a magyarázat �méghozzá háromszoros �, mélyen azérzelmeinkbe, a pszichénkbe és azidegrendszerünkbe ágyazódott � vagyis nema tudatunkba.

D�� Matisz LászlóMatisz László jazzújságíró (sõt, visszavonult jazzzenész is: szaxofonosfuvolista), a Gramofon jazzrovatánál dolgozott,a Sziget jazzprogamjait szervezte, közremûködött rengeteg jazznagyság magyarországi turnéjának lebonyolításában,évekig a Bohém Fesztiválnak is sajtósa volt. Esztétikai tárgyú, esztétikai megközelítésû cikkeiben nagyon fontosdolgokat mond ki. Figyelni kell rá!









J��K�� K�� Szalóky BélaBéla a legsokoldalúbb magyar jazzmuzsikusok egyike. Eredetileg harsonás, a Benkó Dixieland Band kornettese, aPolice Big Band vezetõ karmestere ("civilben" ezért rendõr õrnagy). Megjárta nagy fesztiválok, híres jazzklubok sorát,mindenütt ott volt, ahol egy világsztár felbukkant, rendszeresen játszik jazznagyságokkal. Elsõsorban a velük közösélményeit, sztorijait osztja meg cikkeiben.

New York, NewYork � 2. rész

New York � a város, ami sosemalszik. Ezzel a szlogennel hívogat-

ják a látogatókat, és a reklám kitalálói nemtúloznak. Alig akad olyan napszak, olyanóra, amikor ne kápráztatná el valamivel ametropolisz a szerelmeseit. A látványossá-gok közé tartoznak természetesen a �törté-nelmi� jazzklubok is, a Blue Note, a VillageVanguard, a Birdland (nem az eredeti, demár ez is évtizedes) ma is várja a jazzrajon-gókat és a turistákat. Ezek mellett rengetegkisebb-nagyobb klub, grillbár, pizzéria,galéria, pub kínál jazz programokat. Apaletta igen széles, mindenki megtalálja azízlésének megfelelõ stílust, kis odafigyelésseligen nehéz �hoppon maradni�. Beszédes,hogy a New York és New Jersey jazzprog-ramjait felsoroló havi magazin többszázoldalas. Életemben elõször szerepelt a ne-vem ebben a magazinban, büszkén boga-rásztam ki nevem sokadik variációját (BelaSzalky Trio) a jazz fõvárosának kiadványá-ban. Szerencsére az év bármely napjánakbármelyik órájában találhatunk jazzese-ményt New Yorkban (ugye emlékeznek: aváros, amelyik sosem alszik), de azért nemárt felkészülni. Így tettünk mi is, elõremegkerestük ottani ismerõseinket, írjákmeg, merre lépnek éppen fel, hova érdemeselmenni. Szinte mindannyian reagáltak,többek között a nagyszerû Ted Rosenthal,akit leginkább Gerry Mulligan késõi kvar-tettjének zongoristájaként ismerhetünk.









Kiváló fesztiválminõsítést kapotta Bohém Fesztivál

Röviden: a Magyar Fesztivál Regisztrációsés Minõsítõ Program szakmai értékelésealapján a Nemzetközi Bohém Ragtime &Jazz Fesztivál �kiváló fesztivál� minõsítéstkapott. A minõsítés (és a logóhasználatjoga) három évre szól, de meg is kell felelnia minõsítés által támasztott elvárásoknak.

Talán nem árt azért megvizsgálnirészletesebben is, hogy hogyan

születik meg egy ilyen minõsítés. A kikül-dött szakemberek elmennek az eseményreés egy részletesen kidolgozott, 22+4 pont-ból álló szempontrendszer alapján elemzik,értékelik a rendezvényt, körbejárva az egye-diségtõl a programszerkezeten át a helyikulturális értékek ápolásán és a nemzetközibeágyazottságon át a közönségkapcsolatig,kommunikációig mindent. Büszkék lehet-nénk rá, de tulajdonképpen szomorú, hogykevés minõsített magyar jazzfesztivál van, samelyik ebbe a körbe tartozik (köztüknéhány nagy múltú jazzrendezvény is), azokközül csak mi kaptuk meg a �kiváló feszti-vál� címet. Kecskemétnek három hivatalo-san is kiváló fesztiválja van, a Csiperó(Európa Jövõje Gyermektalálkozó és Fesz-tivál), valamint a KAFF (Kecskeméti Ani-mációs Filmfesztivál) már korábban �minõ-sült�, mi csak idén adtuk be a minõsítésrevonatkozó kérelmünket.

A részletes értékelést augusztus 13-án kap-tuk kézhez, s talán nem vétünk a titoktartás,és egyéb etikai szabályok ellen, ha némibüszkeséget nem palástolva alább idézünknéhány mondatot az anyagból (hivatalosansemmi utalás nincs rá, hogy ne lenneközkinccsé tehetõ az értékelés):

vidáman, tartalom · (és a német trombitás, herbert christ) fesztiválos anyaga is. az oh yeah...

Documents