sollemniaaedificiia.d.mcmxiinaugurati...

Lustrum

Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati

Separatum

Lustrum•

Ménesi út 11–13.Sollemnia aedificii a. D. MCMXI inaugurati

EdideruntLászló Horváth, Krisztina Laczkó, Károly Tóth,

etAndrás Péterffy (Appendix)

Typotex Kiadó – Eötvös CollegiumBudapest, 2011

Sumptibus NKA

© Auctores et compositores, 2011ISBN 978 963 279 441 9

Lócsi Levente

Tóth Károly

Művészettörténészek az Eötvös Collegiumban (1896–1950)

Hálás témának ígérkezik a régi Eötvös Collegium művészettörténész hallgatói-ról írni az Eötvös József Collegium épületének centenáriuma kapcsán, hiszen a magyar művészettörténet-írás több kiemelkedő alakja is e falak között tanul-va folytatta egyetemi tanulmányait, kezdte szakmai pályáját. Ezen tanulmány megírásának gondolatával már évek óta foglalkozom, ám a centenáriumi kon-ferencia teremtette meg a legmegfelelőbb alkalmat arra, hogy első – talán nem utolsó – nekifutásra összefoglaljam a régi Eötvös Collegium művészettörténésszé lett hallgatóinak kora ifjúságát és az intézményhez köthető emlékeit. Mostani tanulmányomban előadásom gondolatmenetét követve szeretném a Collegium története iránt érdeklődők előtt feltárni „tudományszakunk” Ménesi úti jelenlé-tét, illetve elhelyezni szereplőimet az intézet és a magyar művészettörténet-írás egyes periódusainak, intézményrendszereinek hálójában.

A művészettörténet, mint szaktárgy, nem volt az Eötvös Collegium klasszikus képzési profiljának része. A Lustrum Saeculare Collegii konferencián megtartott előadásom szövegében úgy fogalmaztam, hogy Fülep Lajos 1947-es megjelenéséig nem is volt művészettörténész tanára az intézménynek. A konferencián előttem szóló Ress Imre azonban megemlékezett a két világháború közötti germanista-képzés anyanyelvi vendégtanárairól, köztük Hugo Kleinmayrről (1882–1973)1 is, aki művészettörténetet is végzett.2 Bár a Collegiumban elsősorban a német iroda-lom és nyelv tanáraként szerepelt, érdeklődése feltétlenül kiterjedt a művészet-történetre, meglehetősen sokat publikált ebben a témában is. Munkásságának recepciója azonban nem épült be a magyar művészettörténeti gondolkodásba,

1 A gráci Universitätsbibliotek honlapján megtalálható a később ott tanító Kleinmayr szin-te összes fontosabb adata és dokumentuma: Hugo Kleinmayr (1882–1973) Germanist. (http://www-classic.uni-graz.at/ubwww/sosa/nachlass/person/kleinmayr/index.php, 2010. október 29.) E dokumentáció kizárólag germanistaként mutatja be őt, és nem tesz említést művészettör-ténészi végzettségéről.

2 Hugo Kleinmayr életéről és collegiumi kapcsolatairől lásd Ress Imre tanulmányát a kötetben.

Művészettörténészek az Eötvös Collegiumban (1896–1950) 329

személye – e tárgykörben – nem lehetett nagy befolyással collegista diákjaira sem, hiszen épp az ő tanári időszakában nincs senki, aki ezt a pályát választotta volna. Mindezek ellenére remélem, lesz lehetőség arra, hogy a későbbiekben ala-posabban megismerjem ez irányú szakmai munkásságát.

Igazgatói tevékenységének részeként Keresztury Dezső volt az, aki 1947-ben Fülep Lajost meghívta a Collegiumba tanítani. Rajta és Kleinmayren kívül az in-tézmény tanári karának nem volt több művészettörténész tagja. Ennek ellené-re meglepő, hogy az őt megelőző generációkból is többen választották, egyéb collegiumi és egyetemi szakjuk mellé, a pesti egyetemen már 1872 óta önálló, először Henszlmann Imre által vezetett tanszékkel rendelkező tudományterü-letet. Tanulmányomban azokról a volt collegistákról szeretnék megemlékezni, akik a művészettörténet kiemelkedő magyarországi művelőivé váltak, és élet-művük jelentős részét ebben a diszciplínában bontakoztatták ki. Ez alkalommal tehát nem kívánok hosszabban szólni Fülep Lajosról, akinek csak itteni taná-ri munkásságát fogom érinteni.3 Ezen túl olyan személyekről sem, mint Miklós (akkori nevén Hulják) Pál, aki sinológusként kezdett el az ázsiai ország művé-szetével, vizuális kultúrájával foglalkozni, majd jutott el hosszú pályája során az Iparművészeti Múzeum igazgatóságáig. Hulják – még Németh Lajost meg-előzve – 1946-ban lett a Collegium tagja. A személyére vonatkozó collegiumi iratok nem említik, hogy ekkor a művészettörténet érdekelte volna, és pályá-ját tanulmányozva is úgy tűnik, hogy jóval később – ázsiai tanulmányútja után és talán annak hatására – fordult érdeklődése a kínai művészet felé.

Természetesen arra nincs teljes rálátásunk, hogy az előző század első fe-lének szabadabb, a különféle tudományterületek előadásainak látogatását elérhetővé tevő oktatási rendszerében összesen hány collegista látogatott művészettörténeti előadásokat. Jó példát azonban találunk. A szerteágazó érdeklődésű, a bölcsészkar professzorainak előadásait végiglátogató colle-gista mintapéldánya Balázs Béla lehetne. Fiatalkori naplójából kiderül, hogy kötelező órái mellett látogatta Pasteiner Gyula professzor művészettörténeti előadásait a század első évtizedében.4 A két világháború között időszakból ki-emelhetnénk a később a vatikáni levéltárban dolgozó Pásztor Lajost, aki Hekler

3 Fülep Lajos collegiumi tanári munkásságáról két megjelent írásom: Fülep Lajos tanári tevékeny-sége az Eötvös Collegiumban. Szín. Közösségi Művelődés. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus folyóirata. 12. évf. (2007. december) 6. sz., 33–36 és Fülep Lajos tanári tevékenysége az Eötvös Collegiumban. In: SepSi enikő – TóTh károly (szerk.): Tudós tanárok az Eötvös Collegiumban. Budapest, Eötvös József Collegium – Ráció Kiadó, 2009, 109–125.

4 BalázS Béla: Napló 1903–1914. Első kötet. Vál. és szerk. FáBri Anna. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1982, 9.

330 Tóth Károly

Antal óráit látogatta egyetemi évei alatt 1935 körül.5 A másik eset Jékely Zoltán személye, akiről több tudományos feldolgozásban és tanulmányban is lehet olvasni, hogy collegiumi évei alatt Gerevich Tibor előadásait is szeretettel hallgatta az egyetemen.6 Ezt nem is vonhatjuk kétségbe, ugyanakkor feltűnő, hogy ennek a collegiumi dokumentációban semmilyen nyoma nem maradt, itt végig magyar–francia–német szakos „modern nyelvi szaktanárnak”7 készült. Jékely esetében nem áll rendelkezésünkre az egyetemi indexe, hogy ellenőriz-hetnénk, tényleg oly szívesen látogatta-e Gerevich előadásait. Néhány olyan collegistával is találkozunk, akik felvételi kérelmükben megjelölték a művé-szettörténet szakot mint a jövőben egyéb szakjaik mellett végzendő harmadi-kat. A későbbi neves tanár, Vajda György vagy a pedagógiatörténész Zibolen Endre is így tett,8 ám úgy tűnik, végül egyikük sem váltotta be még közép-iskolás tervét, és harmadik szakként nem tették le az akkor kétségtelenül sok többletmunkával járó alapvizsgát.

A régi Eötvös Collegiumnak hat művészettörténész végzettségű hallgatója volt.9 Hat különböző életpálya, hat különböző sors bontakozott ki előttem, ami-kor előadásomra, majd tanulmányomra készülve áttekintettem pályájukat és a levéltárban a személyi anyagaik között őrzött dokumentumokat.10 Meglepőnek hat, ám mégis példaértékű, hogy a hatból hárman lettek pályájuk csúcsán a pesti (először Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd) tudományegyetem művészettörté-net tanszékének professzorai, és mindhármukat tagjai közé választotta a Magyar Tudományos Akadémia. Ismerve életpályájukat, műveik tudománytörténeti

5 Pásztor Lajos (1913–1997) Budapesten született, a kecskeméti piarista gimnáziumban érettsé-gizett. Az Eötvös Collegiumban történelem–latin szakos hallgatóként tartották nyilván. Kivételes módon egyetemi indexe a Collegiumban maradt vagy oda került, és ebből derül ki, hogy több fél-éven keresztül látogatta Hekler óráit.

6 pomogáTS Béla: Jékely Zoltán. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986, 19 és pomogáTS Béla: Nagyenyedtől Budapestig. In: Az én országom. In memoriam Jékely Zoltán. Válogatta, szerkesztette és összeállította: laTor László. Budapest, Nap Kiadó, 2002.

7 Eötvös József Collegium Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár, Jékely Zoltán személyi anyaga, 2.

8 EJC MDL Vajda György és Zibolen Endre személyi anyaga. 9 A centenáriumi emlékév kutatásai során felbukkant Entz Géza neve is, aki – mint önmaga írja

– bejáró hallgatója volt az intézménynek, használta a két világháború közötti időszakban a könyv-tárat is. A bejárói státuszt nagyon ritkán adták meg a régi Collegiumban, és akkor is inkább csak budapestiek részére. Reméljük, hogy a közeljövőben elkerülnek az intézménnyel való kapcsolatá-ról hiteles dokumentumok is. A Collegium levéltárában saját személyi anyaga nincs, csak egy meg-hívó 1939. június 12-én tarott „sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatására. Köszönöm Bognár Zsófiának és Somogyvári Virágnak, hogy felhívták erre a tényre a figyelmemet.

10 Az Eötvös József Collegium Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár dokumentumai minden esetben az adott személy személyi anyagából származnak.


he lyét, ezen nem lehet csodálkozni, ugyanakkor nagyon tanulságos a három má-sik művészettörténész élete is, akik nem jutottak el ilyen akadémiai pozíciókba.

Gerevich Tibor, Kapossy János, Vayer Lajos, Bogyay Tamás, Rózsa György és Németh Lajos a hat személy, akikről collegiumi kapcsolataik tükrében is sze-retnék szólni. Hat név, ötven év különbséggel, akiknek pályája átfogja és meg-testesíti a magyar művészettörténész értelmiség 20. századi lehetőségeinek végpontjait. A hat személyt egy köti össze: a legidősebb, Gerevich, akihez kü-lönböző időszakban a további öt járt órára. Kapossyt a Ménesi útról ismerte, és annak ellenére jó viszont ápolt vele, hogy a rivális Hekler-tanszékhez csatlako-zott, Németh Lajos még vizsgázott nála, ám nem valószínű, hogy Gerevich akkor már felfigyelt volna rá.

A sorban az első, Gerevich Tibor még a Csillag utcai épület lakója volt, a legen-dás 1900-as évfolyam tagja, a két világháború közötti korszak meghatározó, be-folyásos kultúrpolitikusa. Egykori évfolyamtársa, később professzortársa, Szekfű Gyula Három nemzedékében a neobarokk ízlésű társadalom egyik legfőbb megtes-tesítője. A sorban az utolsó – Németh Lajos – már a Keresztury Dezső igazgatósá-ga után felvett első, világnézeti alapon szelektált évfolyam tagja, collegiumi évei alatt elkötelezett kommunista, aki a diktatúra évei alatt fokozatosan eltávolodott fiatalkori marxista nézeteitől, és csatlakozott a népi hátterű ellenzékiség irány-zatához. Pályáját tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála törte ketté, akadé-miai székfoglalójának megtartása előtt.

A hat személyből három meghatározó tanáregyéniségként is ismert, de a többi három is kipróbálta magát a felsőoktatásban. Ketten közülük – Bogyay és Rózsa – meghívott, külső előadókként, Kapossy a Hekler-tanszék magán-tanáraként.11 Így mindegyikük tovább öregbítette a collegiumi „tudós-tanár” attitűd jóhírét. Kivétel nélkül hosszabb-rövidebb ideig dolgoztak a közgyűj-teményi, elsősorban múzeumi és levéltári szférában, áttételesen Gerevich és Németh az államigazgatatásiban is. A hat személy közül kettőnek – Kapossy és Rózsa – meg kellett szakítaniuk tanulmányaikat a két világháború miatt,12 Bogyay pedig emigrációba kényszerült, és ott fejtette ki tudományos mű-ködésének legjavát. Számos közös pontot lehetne még találni tudományos

11 Rózsa György a Történeti Képcsarnok munkatársaként adott elő az 1950-es évek második felében, Vayer Lajos kérésére, hívására az ELTE művészettörténeti tanszékén, míg Bogyay Tamás az 1992-es tanévben a hosszabb külföldi tanulmányúton tartózkodó Marosi Ernő középkori elő-adásait tartotta meg.

12 A két személy sorsa itt némiképp eltér: Kapossy hosszú időt töltött a fronton, majd hadikórhá-zakban, Rózsa a Budapest ostroma idején felfüggesztett tanítás miatt csak egy év csúszással tudta befejezni tanulmányait, nem vonult be. Egykori évfolyamtársai visszaemlékezéséből tudom, hogy Budapest ostromát Karolina úti házuk pincéjében élte túl.

332 Tóth Károly

érdeklő désükben és pályafutásukban, amely végső soron a legfontosabb kap-csolódási pont a személyek között.

Tanulmányom második felében egyénenként, collegiumi felvételük idő-rendjében kívánom bemutatni őket és alma materükhöz fűződő viszonyukat.

Az 1900-as „aranygeneráció” tagja, Gerevich Tibor13 még a Csillag utcai in-ternátus lakója volt, ám kapcsolata később is szoros volt az intézménnyel. A má-ramarosszigeti születésű, ám Kassán nevelkedett és a helyi reálgimnáziumból kikerülő fiatal Gerevich egyetemi pályafutása nem indult minden megpróbál-tatás nélkül. Hosszas betegség gyötörte, így csak egy évvel később, másodéve-sen tudott csatlakozni legendás évfolyamához. Betegsége oly mértékben erőt vett rajta, hogy ténylegesen kérdéses volt, valaha el tudja-e kezdeni egyetemi tanulmányait. Egészségügyi kálváriájáról édesapja, Gerevich Emil és Bartoniek Géza levélváltásából értesülünk, amely a személyi anyagok között maradt fenn a Collegium levéltárában.14 Mindössze 1901 júniusában adta ki a kassai tisz-ti főorvos a teljes felépülésről szóló igazolást.15 Ezt megelőzően már egyszer édesapja társaságában 1900 augusztus végén felkereste a Collegiumot. A láto-gatásra abból is következtethetünk, hogy az év szeptemberétől levélváltásában a magázódást szívélyes, baráti tegeződés váltja fel.

A jelentkezés beadásánál, a miniszternek írott kérvényben, Gerevich Tibor a tanári pálya iránti elkötelezettségét hangsúlyozza, feltehetően a Collegiumról szerzett előismereteinek a birtokában. Műveltségét már ekkor német és fran-cia nyelvtudása biztosítja, ám – és későbbi pályája során nem kerül elő ez a mo-tívum – szlovák nyelvtudását is megemlíti. Mint írja: „Magyar anyanyelvemen kívül a francia és német nyelveket szóban és írásban bírom, a tótot pedig csak szóban úgy, mint azt a köznép beszéli.”16 A magyar–francia alapszakos fiatal Gerevich végül Pasteiner Gyula17 művészettörténész professzor körében kötött ki, talán nem függetlenül attól, hogy 1902 nyarán magyarból mindössze elégsé-ges jeggyel zárta tanulmányait, a francia dicséretes mellett. Feltehetően ennek a tanulmányi visszaesésnek és egyéb magaviseleti problémáknak köszönhette

13 Személyéről lásd az Enigma folyóiratban: Szőke Béla Zsolt: Gerevich Tibor (1882–1954). Enigma. „Emberek, és nem frakkok” A magyar művészettörténet-írás nagy alakjai. Tudománytörténeti esszégyűjte-mény. Bardoly István – markója Csilla (szerk.), I. köt. XIII. évf. (2006) 47. sz., 178–204.

14 EJC MDL Gerevich Tibor személyi anyaga, 1–11. sz. 15 EJC MDL Gerevich Tibor személyi anyaga, 13. sz. Ismeretlen kassai tiszti főorvos levele Bartoniek

Gézának. „Alulírott bizonyítom, hogy Gerevich Tibor egyetemi hallgató betegségéből kigyógyult és jelenleg teljesen egészséges és tanári pályára alkalmas. Kelt Kassán 1901. Június 18-án.”

16 EJC MDL Uo. 1. sz. 4. pont. Gerevich Tibor felvételi kérelme Bartoniek Gézához. 17 Pasteiner személyéről lásd: goSzTonyi Ferenc: Akadémiai emlékbeszéd mint önarckép. Ars

Hungarica XXVIII. évf. (2000) 2. sz., 273–282.


azt az igazgatói „intőt”, amelyet az 1902–03-as tanév végén kapott, ahol a ku-rátor és a tanári kar jelenlétében megfeddték: „Az 1902/3. tanév folyamán úgy tanulmányi, mint magaviselete tekintetében nagyjában megfelelt collegiumi kötelességeinek. Kifejezve abbéli várakozásait, hogy tanulmányainak befeje-zésében a középiskolai tanári vizsgálat –, magaviseletében pedig a collegiumi fegyelmi szabályzat és házi rend Követelményeihez szigorúan fog alkalmaz-kodni, collegiumi tagságát az 1903/4. tanévben érvényben hagyja.”18 Nem volt tehát zökkenőmentes egyetemi pályafutásának első időszaka, amely későbbi pályaívét látva szinte meghökkentőnek hat.

A Collegiumból való távozása után azonban nagyon jó kapcsolatban maradt mind egykori társaival, mind az intézménnyel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint-hogy aktív tagja volt az egykori collegisták szövetségének, sőt 1935 és 1947 között annak elnökeként is működött.19 Megnyilatkozásaiból kiderül, hogy pozitív kép élt benne a Collegiumról. Egy levelében finoman érzékelteti is, hogy 1925-ös egyete-mi tanári kinevezését is részben egykori collegiumi társainak – Gombocz Zoltán, Horváth János, Bleyer Jakab, Mauritz Béla – köszönheti, és nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy tovább gyarapíthatja az egykori collegista professzorok sorát.

Gerevich két írását is ismerjük, amely az egykori alma materről szól. Az el-sőt az intézmény 25 éves fennállásának évfordulójára a Nemzeti Újság hasábjain tette közzé A huszonötéves Eötvös-Kollégium címmel 1920-ban.20 Nem tekinthet-jük meglepetésnek, hogy a Collegium neveltjei közül elsőként az akkor épp miniszteri bársonyszékben ülő Bleyer Jakabot emeli ki,21 de ezt követően hosz-szan sorolja a később is fontosnak tartott nagy generációt. Ugyanakkor már 1920-ban felhívja a figyelmet a Collegium alapításakor meghatározott tanár-képzéstől való eltérésre: „[A Collegium] Volt növendékei közé számítja a kö-zépiskolai oktatás elitjét. Az Eötvös-kollégium egyik legkiválóbb tudósképző műhelyünk. Az onnan kikerült szakemberek módszere a magyar tudomány-ban iskolát jelent: a lelkiismeretes kutatás, az éles kritika és az európai fel-fegyverzettség iskoláját.”22

18 EJC MDL Gerevich Tibor személyi anyaga 4. sz. 19 TóTh András: Az Eötvös Kollégium Volt Tagjainak Szövetsége. In: nagy–SzijárTó 1989, 127.

A volt collegisták szövetsége elnöki tisztjét 1935 és 1947 között töltötte be, akkor Kodály Zoltánt választották elnökké, ám ő alig két évig, a polgári egyesületek feloszlatásáig ülhetett a székben.

20 gerevich Tibor: A huszonötévés Eötvös-Kollégium. Nemzeti Újság 1920. július 8. Újraközölve: Bardoly István – markója Csilla. (szerk.) Enigma Gerevich Tibor (1882–1954) XVI. évf. (2009) 60. sz., 56–58.

21 Bleyer Jakab (1874–1933) egymást követő négy (Friedrich, Huszár, Simonyi–Semadam és az első Teleki) kormánynak is nemzeti kisebbségekért felelős miniszterként volt tagja.

22 gerevich 1920 (2009) 58.

334 Tóth Károly

Második collegiumi témájú írása kéziratos hagyatékában maradt fenn,23 tu-domásunk szerint nyomtatásban Bardoly István és Markója Csilla átírásában 2006-ban jelent meg először.24 A kissé csonka és töredékes írás inkább bevezetője, kezdeménye lehetett tervezett hosszabb tanulmányának, visszaemlékezésének, ám úgy tűnik, torzó maradt. Érdemes megfigyelnünk, Gerevich milyen fontosnak érzi, és többször is kiemelten hangsúlyozza Bartoniek Géza szerepét. „Bartoniek a kollégiumot tágabb családjának tekintette. Patriarchális igazgatására jellemző, hogy a kollégistákat szakonként és lakosztályonként kisebb családokba tömörí-tette […] A kollégisták iránti gondos szeretete nem szűnt meg az egyetemi éveik után sem. Pályájukat egyengette és sorsukat figyelemmel kísérte.”25

Jellemző, hogy Gerevich később római intézetigazgató éveiben is hasonlóan in-tenzíven támogatta a „nagy collegiumi család” tagjait.26 Az örök városba ösztöndíjat nyerő collegistákra mindig odafigyelt, de talán még náluk is nagyobb és kiemeltebb figyelemmel kísérte Bartoniek Géza két lányát, Emmát kutatásaiban, kodikológiai ta-nulmányaiban, Annát festészeti stúdiumaiban. Mint egy B. G. úrnak küldött levelé-ben írta: „Egryt27 és Faragót,28 mint a nagy kollegista-család tagjait pártfogásomba vettem. Amíg az Intézetben hely van, azaz amíg valamennyi intézeti tag nincs itt, a legnagyobb örömmel adok nekik szállást, fűtést, világítást, s míg ösztöndíjukat ki-utalják – ami még mindig beletelhet egy hónapba –, ellátom őket pénzzel. De egyé-nileg is megérdemlik a pártfogást, mert derék, komoly jó eszű, talpraesett fiú mind a kettő.”29 B. G. úr lányait is hosszan dicséri Gerevich, mint mondja, „az egyik tudós, a másik művész, hiteles igazi értékű tehetség mind a kettő”.30

Gerevich a főként magyar és itáliai középkorral foglalkozó tudományos mun-kássága mellett korának művészeti életét szervezőként és megrendelések szer-zőjeként alakította. Ennek egyik elemeként tarthatjuk számon, hogy Gombocz

23 Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, Ms 5723/115.24 gerevich Tibor: Az Eötvös Collegium története. Bartoniek Géza (1854–1930). In: Bardoly

István – Markója Csilla (szerk.) Enigma, Gerevich Tibor (1882–1954) XVI. évf. (2009) 60. sz., 49–56.25 gerevich 2009, 53. 26 Gerevich római működéséről lásd: Ujváry Gábor: Egy tudós kultúrpolitikus kalandjai Rómában

és a magyar hivatalokban. Gerevich Tibor és a római Magyar Akadémia. Történelmi Szemle L. évf. (2008) 2. sz., 195–223. glaTz Ferenc: Történészképzés az Eötvös Kollégiumban. In: nagy József Zsigmond – SzijárTó István (szerk.) Tanulmányok az Eötvös Kollégium történetéből. Budapest, Eötvös József Kollégium, 1989, 46.

27 Feltehetően Egry Gyula, 1915-ben lett az EC tagja. 28 Feltehetően Faragó Péter, 1921-ben lett az EC tagja. 29 EJC MDL Gerevich Tibor személyi anyaga 16. sz. Gerevich Tibor levele Bartoniek Gézához,

Róma, 1935. október 11.30 Uo.


Zoltán Fiumei úti sírszobrának kivitelezését Madarassy Walter felé közvetítet-te, örök emléket állítva ezzel a legendás igazgatónak. Madarassy 1933–34-ben volt ösztöndíjas Rómában, talán ez is lehetett az egyik kapcsolati és motivációs ok Gerevich számára, hogy őt kérje fel a kivitelezésre.31 Később, 1945-ben mint a volt collegisták szövetségének vezetője egy másik megrendelést is kiközve-títhetett. Ekkor az intézmény fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepel-te, és emlékérem készítését határozták el. A megbízást Pátzay Pál kapta meg, az azóta sokszor idézett és Keresztury Dezső által koncipiált „Szabadon szolgál a szellem” felirattal látta el a bronzplakettet, amelyet – a kor szűkös viszonyai miatt is – valószínűleg kevés példányban öntöttek ki. Jól látjuk tehát ezekből az elemekből is, hogy Gerevich hogyan és milyen hatékonyan mozgatta kiterjedt ismeretségi köreit, és törekedett is ezek kihasználására, akár tudományos, akár a művészeti közegben.

Az Eötvös Collegiumban a Gerevichet követő második nemzedéket Kapossy János képviseli.32 Ő már az új, Ménesi úti épületben kezdte meg tanulmányait 1912-ben. A szombathelyi katolikus főgimnázium éltanulójából magyar–német szakos hallgató lett az egyetemen. Művészettörténeti érdeklődése már 18 éves ko-rában megvolt; mint felvételének bizonyossá válása után írta Bartoniek Gézának: „Ezen kívül mint már említém, a művészettörténethez van a legtöbb kedvem és hajlamom. Ebben az irányban akarom magamat legtökéletesebben kiképezni s épp ezért úgy szeretném felveendő óráimat összeválogatni, hogy Pasteiner ta-nár urat feltétlenül hallgathassam.”33 Szándéka egyértelműnek látszik e levélből is, művészettörténeti érdeklődése megvan, Pasteiner nevét már gimnazistaként ismerte. Kapossy egyetemi tanulmányait a világháborús katonai szolgálat törte ketté, 1915-ben vonult be, majd 1916-ban szerzett súlyos sérülései miatt hónapo-kig lábadozott. Felépülését követően újra a frontra, immár Olaszországba került, ahonnan 1918. júniusi fogságba esését követően csak 1919 októberén szaba-dult.34 Egyetemi pályafutását teljesen más körülmények között kellett folytatnia: ekkor Pasteiner helyett már Hekler Antal vette át a művészettörténeti tanszé-ket. A Collegiumba visszaköltözve, az idősebb, hadviselt collegisták közé került. Két évet töltött el még az egyetemen és a Collegiumban. Doktorátusát már Hekler

31 Melléklet 18. Gerevich Tibor levele Keresztury Dezsőnek, 1937. augusztus 12. Jellemző, hogy a hatal-mas terjedelmű Keresztury-fondban ez a levél és egy miniszteri kinevezéséhez gratuláló távirat maradt meg Gerevichtől, miközben joggal feltételezhetnénk azt, hogy szorosabb kapcsolatban álltak egymással.

32 Személyéről legújabban: kelényi György: Kapossy János (1894–1952). In: Bardoly–markója 2006, 397–406.33 EJC MDL Kapossy János személyi anyaga 3. sz. Kapossy János levele Bartoniek Gézához,

Szombathely, 1912. szeptember 3. 34 EJC MDL Kapossy János személyi anyaga 8. sz. Kapossy János nyilatkozta a forradalmak idején

végzett tevékenységről, 1920. május 1.

336 Tóth Károly

Antalnál szerezte, szülővárosa, Szombathely barokk emlékeinek feldolgozásával. Egy rövid, alig egyéves gimnáziumi tanári kitérő után pályája visszakanyarodott a fővárosba. Mindvégig a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt, és a 18. szá-zad második felének magyarországi építészetét és szobrászatát kutatta.

Kapossy feltehetően collegiumi rendezvényeken megismerkedett Gerevich-csel is, így összekötette őket a sokat emlegetett „collegista összetartás.” Zádor Anna így emlékszik vissza kapcsolatukra a nemrég kiadott életútinterjú-ban:35 „[Kapossy] Azon kevesek közé tartozott, aki Eötvös collegista volt fia-tal korában, tehát szóba állt vele az Eötvös Collegiumból kiszármazó társaság, Gerevich, Szekfű és ezek, míg hát Heklerrel nem álltak szóba, úgyhogy ő egy-fajta összekötő kapocs volt. 1926-ban alakult a Gerevich tanszék, de régebbről ismeretségben volt Gerevichcsel, nem lehet mondani, hogy igazán jóban volt, mert az a lazaság, amit Tiberio képviselt, az Kapossytól teljesen távol állt, de mindenképpen volt valamifajta kapcsolat volt közöttük, és ezáltal az Eötvös Collegium eszméinek és tendenciáinak továbbélése hozzánk is beáramlott.” Zádor Anna emlékezéséiben itt Kapossynak az egyetemi magántanárként tar-tott óráira gondolt, arra, hogy egykori szemináriumain milyen alapos és el-mélyült, „személyre szóló” tanítást kaptak, amelyek mintáit egyértelműen a collegiumi órákban és képzésben találhatjuk meg.

Kapossynak a „collegiumi családhoz” való kötődését látjuk igazgatójának, Bartonieknek a hadikórházból írt leveleiben is. Nincs pontos összehasonlítási alapunk, hogy az első világháború zavaros esztendeiben a hadifogoly vagy inter-nált collegisták hogyan viszonyultak igazgatójukhoz, ám Kapossy esetében kitű-nik a levelekből a szoros ragaszkodás mellett az elfelejtéssel szembeni életjeladás gesztusa is. A legismertebb hadifogoly-internált collegista, Kuncz Aladár küldött sok levelet Franciországból B. G. úrnak. Mind Kuncz, mind Kapossy szerencsés-nek mondhatja magát, hogy ha nem is sértetlenül, de hazatérhetett a háborúból. Kapossy művészettörténész-levéltárosként alkotott maradandót, forrásfeltáró tevékenysége mindmáig megkerülhetetlen a korszak kutatói számára, és művé-szettörténészként illeszkedik a korszakban jelentős alapkutatásokba belekezdő, részben azt elvégző történészei közé.

Gombocz Zoltán igazgatóságának korszakát, a „harmadik és negyedik” colle-gista generációt két művészettörténész képviseli: Bogyay Tamás és Vayer Lajos. Bogyay érkezett a legerősebb „hátszéllel” a Collegiumba, ajánlását nagybáty ja,

35 „A mi feladatunk a magyar művészet felkutatása” Beszélgetés Zádor Annával, 1990. október 12. Kérdezők: mojzer Anna – zwickl András. Enigma. Zádor Anna II. XV. évf. (2008) 55. sz., 32. Idézve: markója Csilla: „Ellentétek keresztezés pontja vagy magad is”. Zádor Anna kapcsolatai és a magyar művészettörténet-írás a két háború között. Enigma. Zádor Anna I. XV. évf. (2008) 54. sz., 60.


a filozófiaprofesszor Pauler Ákos írta.36 Gombocz Zoltánnak mint barátjának írta a levelet, és felhívta benne a figyelmét a szorgalmas és tehetséges fiúra. Hivatkozik a család megnehezült helyzetére, a hadirokkant és minden megta-karított vagyonát hadikölcsönjegyzésével elvesztett apjára. Bogyay kérelmében teljes fizetési mentességet kért emiatt, a levél azt sugallja, szülei nem is tudták volna támogatni fiuk egyetemi tanulmányait a collegiumi ösztöndíj nélkül.

A felvételét megköszönő levélben az ifjú Bogyay részletesebben írt terveiről. A latin nyelvek (francia és olasz) mellett érdeklődésének középpontjában már a művészettörténet állt.37 Erre egyéni, ám nem példa nélkül álló magyarázatot adott: „Érdeklődésemnek és hajlamaimnak úgy hiszem legjobban a történelem felel meg – hozzávéve a művészettörténetet –, mivel magam is szoktam rajzolni és festeni – ezen a néven tehát első sorban érdekel.”38 Majd némiképp meglepő, hogy hozzáteszi: az olasz nyelv tanulásának lehetőségét is azért tartja fent, mert az oly szoros kapcsolatban áll a művészettörténettel. A korszak olasz–magyar kapcsolattörténetét figyelembe véve nem meglepő a nagykanizsai diák érdek-lődése, ebben az időszakban „virágzik” a két ország közötti kulturális kapcsolat, nem utolsósorban Gerevichnek köszönhetően. Bogyay érdeklődése nem egye-di jelenség, ebben az időszakban a legnagyobb az olasz szakos hallgatók aránya a Ménesi úton, sőt negyedéves korában előfordult, hogy egyszerre három olasz lektor is volt a Collegiumban.39 Az utókor szemszögéből – és ismerve későbbi né-metországi pályáját – meglepőnek tűnhetne erősen neolatin irányultságú érdek-lődése. Ehhez azonban rögtön hozzá kell tenni, hogy a nagykanizsai kegyesrendi gimnázium diákjaként a német kultúrát és nyelvet „otthonról” hozta.

Bogyay végül magyar–francia szakra iratkozott be, ám immár Gerevich professzo-ri vezetésével a magyar középkor művészete felé fordult érdeklődése. Még harmad-éves egyetemista korába ösztöndíjat pályázott Franciaországba, Gombocz Zoltán ajánlásával.40 Arról hogy ezt az ösztöndíjat megkapta volna, nincs információm, ugyanakkor nem sokkal ezután Berlinben és a Római Magyar Akadémián is teljesí-tett egy-egy tanulmányutat. A második nyilvánvalóan nem volt független Gerevich

36 EJC MDL Kapossy János személyi anyaga 2. sz. Pauler Ákos levele Gombocz Zoltánhoz, 1927. június 13.

37 EJC MDL Uo. 4. sz. Kapossy János levele Bartoniek Gézának, 1927. augusztus 20. 38 Uo. 39 Erről lásd: Gombocz Zoltán 1931-es gazdasági nehézségek miatti takarékossági rendeletét há-

rom olasz lektor írja alá, 29. Gombocz Zoltán szénrendelkezése 1931-ből. In: kóSa László (szerk.) Szabadon szolgál a szellem. Tanulmányok és dokumentumok a száz esztendeje alapított Eötvös József Collegium történetéből. Budapest, Eötvös József Collegium, 1995, 199.

40 EJC MDL Bogyay Tamás személyi anyaga 6. sz. Gombocz Zotlán ajánlása Bogyay Tamás nyári franciaországi ösztöndíjához, 1930. március 8.

338 Tóth Károly

ösz tönzésétől. Doktori értekezését A művész a középkorban címmel a művészettörté-neti és keresztényrégészeti tanszéken védte meg summa cum laude minősítéssel.

Hazai tudományos munkásságának kiteljesítéséhez nem volt elég ideje. Mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének Németországba szállításában segédkezett. Ezt követően nem tért haza, hanem Münchenben telepedett le, és több kitérő után mint a Szabad Európa rádió munkatársa tevékenykedett, és folytatta magyarságtudományi és művészettörténeti kutatásait. Csak a rendszerváltást követően adatott meg szá-mára, hogy visszatérjen, és kurzusokat tartson az egyetemen a magyar középko-ri művészet európai kapcsolatainak tárgyköréből. Halála után, 1995. január 5-én emlékülést tartottak személye tiszteletére az Eötvös Collegium épületében.41

Egykori collegista társai közül kettővel érdemes összevetni sorsát: a kiváló tör-ténésznek induló Baráth Tiborral42 és a földrajztudós Mendöl Tiborral. Bogyayhoz hasonlóan mindketten „emigrációba” kényszerültek. Baráth ígéretes gazdaság-történészi pályakezdés után szélsőjobboldali történetírói törekvései miatt lát-ta jobbnak elhagyni az országot 1945 után. Emigrációban azonban a magyar és az európai történettudomány tendenciáival ellentétesen a magyar őstörténeti kutatás a tudománytalanságig népszerűsítő és propagandisztikus formáját kezd-te űzni, amely azonban a külhoni magyarok között még így is táptalajra talált. Mindezek az emigráns magyar történetírói tendenciák Bogyay Tamást sohasem befolyásolták, életműve mind a mai napig releváns, helytálló, mind történeti, mind művészettörténeti szempontból. Generációjának másik kiemelkedő tagja, Mendöl Tibor a másik típusú, a belső emigrációba kényszerült. A társadalomföld-rajzi tudományszakában betöltött pozícióját felszámolták, a kommunista dikta-túrában mind az egyetemi, mind az akadémiai szférából kiszorították, így szinte annullálták addig teljesítményét.43 Bogyay helyzete ennél sokkal kedvezőbben alakult, ugyanis művészettörténeti publikációiban figyelembe tudta venni a kur-rens német kutatások szempontjait, és azokkal tudott közelíteni a középkori ma-gyar emlékanyaghoz, illetve a magyar középkor és középkorkutatás eredményeit német nyelvterületen népszerűsíteni tudta.

Bogyay Tamásnál alig négy évvel volt fiatalabb művészettörténész colle-gista Vayer Lajos.44 A kötetünkben Takács László által közölt, Borzsák István

41 Erről és magyarságtudományi tevékenységéről részletesen lásd: lengyel k. Zsolt: Bogyay Tamás magyarságtudományi tevékenysége az emigrációban. Ars Hungarica 35. évf. (2007) 1. sz., 116–172.

42 Baráth Tiborról lásd: Paksa Rudolf: A történetírás mint propaganda. Baráth Tibor útja a szak-történetírástól a mítoszgyártásig. Kommentár I. évf. (2006) 5. sz., 69–79.

43 Személyéről és tanítványai sorsáról lásd Győri Róbert és Czirfusz Márton tanulmányát kötetünkben.

44 végh János: Vayer Lajos (1913–2001). In: Bardoly–markója 2007, 531–540.


hagyaté kában fennmaradt 1935-ös „collegiumi eposz” szerzője már Vayer dok-torálását követően, de még tanári képesítővizsgája letételét megelőzően be-ígérte számára a Szépművészeti Múzeum segédőri állását. Az ismeretlen szerző értesülési és megérzései helytállók voltak: Vayer tényleg a Hősök terén kezdte pályáját 1936-ban, és az intézményéhez másfél évtizeden keresztül hű maradt. A Collegiumból személyi iratai szerint végül 1936 júniusában költözött ki.45

Beköltözése sem volt teljesen egyértelmű, hiszen budapesti polgári, tanárcsa-ládból származott, a belső-ferencvárosi Bakáts téren laktak. Középiskolás évei alatt a Tavaszmező utcai Zrínyi Gimnáziumot látogatta. Esetének másik külön-legessége, hogy gimnazista társával, Vajda Györggyel együtt vették fel az intéz-ménybe. A régi Collegium történetében – tudomásom szerint – elég ritka, hogy egy évfolyamból két, a collegiumi felvételt kiérdemlő diák azonos iskolából ér-kezzen. Érdemes felfigyelnünk középiskolai tanárának a fiatal Vayerről adott jel-lemzésére: „Inkább tudósjelölt, mint tanártípus.”46

Vayer 1931-ben felvételizett a Collegiumba, már Gombocz „fejkopogtatásos” felvételi rendszerében. Így róla már fennmaradtak a „vizsgálat” során készült feljegyzések. Vayer itt is kivételes tehetségről tesz tanúbizonyságot. Az általában még a később felvetteket is szigorúan bíráló, néha erősen dehonesztáló tanári megjegyzések helyett esetében nagyon pozitív megnyilatkozásokat olvashatunk. Mind az öt felvételiztető: Häckel, Haraszty, Lukcsics, Koszó és Treml [Tamás] Lajos meg van elégedve felkészültségével.47 Koszó még azt is megjegyzi, hogy a német művészettörténeti szakirodalomban is tájékozottságot tud felmutatni.

A történelem–latin–művészettörténet szakcsoportot jelölte meg önmaga szá-mára a felvételi lapon, amelyet el is kezdett, ám latinból már nem tett alapvizsgát.48 Évfolyamtársa volt latin–történelem szakon Kosáry Domokos, aki inkább Szekfű Gyula és az újabb kori történeti problémák fele fordult, míg Vayer az ókori törté-nelem és művészet tárgyköreit is tanulta az ókori nyelvek (görög és latin) mellett. Jellemző, hogy a collegiumi tanárok közül Moravcsik Gyulát látogatta az egyete-men is, és nála is alapvizsgázott. Letett kollokviumai alapján a történeti tanszéke-ken Domanovszkyt, Heinleint, Szentpéteryt látogatta. Művészettörténetből első alapvizsgáját Heklernél abszolválta. Feltűnő, hogy Gerevich Tibor neve nem jele-nik meg Vayer hivatalos collegiumi dokumentumaiban. Végh János erről a hely-zetről azt írja: „Alapvizsgáját […] Hekler Antalnál tette, hogy az antik mű vészettel

45 EJC MDL Vayer Lajos személyi anyaga 6. sz. Vayer Lajos minősítési lapja. 46 EJC MDL Vayer Lajos személyi anyaga 2. sz. Sauggel Miklós ajánlása, 1931. június 26.47 EJC MDL Vayer Lajos személyi anyaga 3. sz. Vayer Lajos minősítési lapja a felvételihez. 48 EJC MDL Vayer Lajos személyi anyaga 1. sz. Vayer Lajos felvételi kérvénye Klebelsberg Kunóhoz,

1931. május 21.

340 Tóth Károly

kapcsolatos ismereteinek módszeres összefoglalására kényszerítse önmagát. [Ezután] Gerevich felé fordult, akit a collegiumi különórák kapcsán már előző-leg is ismert. Az ifjú egyetemistát Gerevich-hez vezette az olasz művészet irán-ti érdeklődése […].”49 A collegiumi forrásokból nem derül ki egyértelműen, hogy Gerevich tartott-e a Collegiumban órát ebben az időszakban, ám az sem elkép-zelhetetlen, hogy nem ez valósult meg, csak az intézmény informális csatornáin (például diákkabarékon) ismerték meg egymást, ahová ő is rendszeresen vissza-járt. Ugyanakkor jellemző, hogy Vayer, Kapossyhoz hasonlóan, mindkét tanszé-ken mozgott, és emiatt nem került konfliktusba egyszer sem, sőt kivételes módon már pályája elején a Szépművészeti Múzeumban tudott elhelyezkedni. Doktori szigorlatát már 1935 nyarán lerakta, immár Gerevich tanszékén, amely még ab-ban az évben megjelent nyomtatásban a Századok hasábjain. Erre a kitűnő dokto-ri vizsgára hivatkozva kérte, hogy még egy évet – immár újra egész fizetősként – tölthessen el a Collegiumban, amely alatt tanári gyakorlatát is megcsinálta. Ez a korszakban megszokottaknak megfelelően történt, hogy a tehetségesebb hall-gatók előbb készítették el tudományos dolgozatukat, és csak utána abszolválták a „tanárképzést” és az azzal járó gyakorlatot. Mint láttuk, ez a kérelme meghall-gatásra talált de immár Szabó Miklós igazgatósága alatt, aki nem mellékesen ko-rábban Vayer collegiumi latintanára volt. Szabóval kitűnő emberi kapcsolatot ápolt, erről az igazgatónak a Zibolen Ágnessel kötött eljegyzése alkalmából kül-dött üdvözlő sorai, illetve az azt megköszönő levél tanúskodik.50 Vayer érezhe-tően megilletődötten vette tudomásul egykori tanára, majd igazgatója sorait, és kihangsúlyozta „a kollégiumi-családhoz” való tartozását. 1938 nyarán tett velen-cei útjáról pedig már ő küldött képeslapot a Collegium vezetőjének.

Vayer pályája a Szépművészeti Múzeumból a művészettörténet tanszékre ve-zetett vissza. Gerevich 1954-es halála, majd Fülep Lajos 1960-as visszavonulása után megnyerte a már „újraegyesített” tanszék vezetésére kiírt pályázatot. Bár nem közvetlenül követte Gerevichet a tanszék élén, meglepő, hogy végül ő került ki győztesen az akkori több pályázó közül. Még egy fontos tényt érdemes kiemelni Vayer e korszakbeli tevékenységéből. Az újjáalakuló Eötvös Kollégiumban is tar-tott órákat a fiatal művészettörténész hallgatóknak, így Marosi Ernő és Galavics Géza is látogatta ezeket.51 Vayer feljárt órák megtartása céljából a Ménesi útra, annak ellenére, hogy többnyire csak két, néha több hallgatója volt. Igaz, nem lakott messze az épülettől, alig pár sarokra, a Ménesi út és a Szüret utca keresz-teződésénél.

49 végh 2007, 531. 50 EJC MDL Vayer Lajos személyi anyaga 7. sz. Vayer Lajos levele Szabó Miklóshoz, 1938. március 2. 51 Marosi Ernő szóbeli közlése, amit ezúton is köszönök.


Vayer a klasszikus Eötvös collegista kutató-tanár típusát testesítette meg, nagy nyelvi felkészültsége, a magyar mellett az európai művészetre is kiterjedő kutatásai lehetővé tették, hogy kapcsolatot tartson fenn korának kiemelkedő művészettörténészeivel, és a világ felé reprezentálja a magyar művészettörté-net-írás eredményeit. Vayer Lajos mint a történeti ikongráfia módszertanának egyik hazai meghonosítója pályájának elején a Szépművészeti Múzeumhoz tartozó Történeti Képcsarnokban is dolgozott, és doktori értekezésében elvé-gezte Pázmány Péter korabeli hiteles ábrázolásainak a feldolgozását.52 A tör-téneti ikonográfia módszerének művelésében Vayernek igen hamar kitűnő követője akadt, az 1943-ban a Collegiumba felvételt nyert Rózsa György sze-mélyében.53

Rózsa a háborús évek generációjához tartozott, és ő is görög–latin sza-kos filológusnak indult, de harmadév után felvette a művészettörténetet is Gerevichnél.54 Rózsa ugyancsak fővárosi, azon belül „újbudai” családból szár-mazott. A budai ciszterci Szent Imre gimnáziumban tett érettségi követően jelentkezett az Eötvös Collegiumba, tanárai biztatására. Felvételi jegyzőköny-vében pozitív bírálatban részesült, első helyen ajánlották későbbi tanárai, így Szabó Miklós igazgató, Tomasz Jenő, Kenéz Ernő, de még a filozófiát tanító Mátrai László is.55 A jól sikerült felvételi után azonban zord idők jöttek, a világ-háború és az átvonuló front az ő esetében is kettéválasztotta a tanulmányo-kat. Budapest ostromát Karolina úti házuk pincéjében vészelte át családjával.56 Alapvizsgáját 1945-ben az egyetemen görögből Moravcsiknál, latinból Huszti Józsefnél tette le, és ekkortól már Gerevichet is hallgatta, igaz csak egy évig. Ugyanakkor – ha ki lehet ezt jelenteni – a legnagyobb hatást talán mégis Vayer Lajos gyakorolta rá. Késői visszaemlékezésében, amelyet 2004-ben a collegi-umtörténeti kutatások kapcsán készítettem vele – ugyancsak hangsúlyozta Vayer befolyását és a vele való folyamatos kapcsolattartás fontosságát. Ez kü-lönösen sokat jelentett számára, hiszen Gerevich nyugalomba vonulása után és a művészettörténet szak muzeológiai szakká való átszervezésekor, illetve

52 vayer lajoS: Pázmány Péter ikonográfiája. Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1935. (Különlenyomat a Századok 1935. évi 7–8. füzetéből.) Pályájáról lásd még: prokopp Mária: In memoriam Vayer Lajos (1913–2001). Művészettörténeti Értesítő L. évf. (2001) 3–4. sz., 339–341.

53 Visszatekintése saját pályájára: rózSa György: Pályámról és a történeti ikonográfiáról. Művészettörténeti Értesítő XLIV. évf. (1995) 1–2. sz., 131–137.

54 A régi Eötvös Collegium művészettörténészei közül egyedül Rózsa Györggyel készítettem in-terjú, amely megjelent: TóTh Károly: Beszélgetés Rózsa György művészettörténésszel. Enigma. Zádor Anna IV. 16. évf. (2008) 58. sz., 123–142.

55 EJC MDL Rózsa György személyi anyaga 1. sz. Rózsa György felvételi minőséítési lapja. 56 Köszönöm Dörnyei Sándornak ezt az információt.

342 Tóth Károly

összevonásakor többen is tanítottak egymással párhuzamosan. Érdeklődése viszonylag hamar a történeti ikonográfia felé fordult, amelynek képviselője-ként tekintett magára a későbbiekben is. Első tudományos dolgozatát Petőfi Sándor ábrázolásainak feldolgozásáról írta. E kutatás során sikerült megtalál-nia a sokáig lappangó, már saját korában híressé vált Petőfi-dagerrotípiát.57 Az erről írt dolgozata az 1848. centenáriumi pályázat sikerét is meghozta szá-mára, és segített neki az első állás elnyerésében.

Rózsa utolsó collegiumi évében már tartott ott órát a Keresztury Dezső ál-tal a Collegiumba hívott Fülep Lajos.58 A „zengővárkonyi remete” felköltözése Budapestre sok collegistára inspriáló erővel hatott. Rózsa György azonban nem tartozott ezek közé. Meglehetős gyanakvással tekintett az általa inkább művé-szetfilozófusnak, mint művészettörténésznek aposztrofált Fülepre, akit termé-szetesen nagyon tisztelt, ám inkább széles körű olvasottsága és többek között teológiai műveltsége miatt.

Fülep Lajos személyisége Rózsára nem, sokkal inkább Németh Lajosra volt döntő hatással. Németh Lajos már a Keresztury Dezső eltávolítása után felvett generációhoz tartozik. 1948-ban Lutter Tibor igazgatói kinevezését követően került az intézménybe, annak utolsó két évében. Németh ekkor írt önélet-rajza59 magán viseli a korszak marxista terminológiájának minden jegyét és az ahhoz kapcsolódó világképből leszűrt önértelmezést. Egy öntudatos fiatal sorai ezek, és jól érzékeltetik a világhoz való hozzáállását. Németh a colle-giumi kommunista blokkhoz tartozott, részt vett a szégyenteljes emlékű, el-bocsátásokkal végződő kritika-önkritika esteken is, de még akár Fülep Lajos gondolatmenetét is bírálta az órák alatt, ha azokat nem tartotta a marxista tudományfelfogáshoz eléggé közel állónak. Ugyanakkor a későbbiek során ezek a fiatalkori, radikális villongásai nem idegenítették el Füleptől, ugyanis a tanszéken – már az új, szovjet típusú tudományos rendszerben – egyik aspi-ránsa lett. Németh ekkor már a nagybányai alapító, Hollósy Simon munkássá-gából írta értekezését, miközben az évfolyamtárs másik aspiráns, Körner Éva Derkovitscsal foglalkozott.

Németh írásaiban többször megemlékezett mesteréről. Főként személyi-ségnek rendkívül inspiratív vonásairól és teoretikus igényekkel fellépő, alapos

57 rózSa György: Az igazi Petőfi-arc (Előkerült a daguerrotípia). Szabad Művészet III. évf. (1949. május) 5. sz., 200–201.

58 TóTh Károly: Fülep Lajos tanári tevékenysége az Eötvös Collegiumban. In: sePsi Enikő – TóTh Károly. (szerk.) Tudós tanárok az Eötvös Collegiumban. Budapest, Eötvös József Collegium – Ráció Kiadó, 2009, 109–125 és ezt megelőzően: TóTh Károly: Fülep Lajos tanári tevékenysége az Eötvös Collegiumban. Szín. Közösségi Művelődés 12. évf. (2007. december) 6. sz., 33–36.

59 EJC MDL Németh Lajos személyi anyaga. 3. sz. Németh Lajos felvételi minősítési íve.


művészettörténeti felkészültségről tanúskodó éleslátásáról írt.60 Az a fajta szelle-mi igényesség, amely Fülepet jellemezte, Németh Lajos kutatásaiban és érdeklő-dési területeiben is kifejeződött. Tanulmányaiban a Collegium épületében együtt töltött éveket nem részletezi, épp csak említi. Ennek oka talán saját akkori szere-pének és hozzáfűződő rossz emlékeinek negligálása lehet.61

A kommunista államigazgatás és az akadémiai kutatócsoporti kitérő után Németh Lajos végül 1983-ban vette át Vayer Lajostól a tanszékvezetést, ame-lyet korán bekövetkezett, 1991-es haláláig meg is tartott. Németh érdeklődése és pályafutása tipikusan az ellenkezője volt a vele együtt még néhány előadást közösen látogató Rózsa Györgyének, hiszen az egyikük a klasszikus muzeológus, míg a másikuk a kutatói és tanári pályát futotta be. Rózsa György Vayer tanszék-vezetői ideje alatt még tartott szakmai gyakorlatot a tanszéki hallgatóknak, köz-tük az újjáalakult Eötvös Kollégium első hallgatói közé tartozó Galavics Gézának és Marosi Ernőnek.62 Rózsa György igényes és pontosságra törekvő – hogy azt ne mondjuk, „filológusi” – muzeológusi attitűdjét épp Marosi Ernő idézte fel 2010. december 14-én Galavics Géza hetvenedik születésnapi akadémiai köszöntőjén. Elbeszélése szerint a Rózsánál végzett szakmai gyakorlatok alapvetése az alapos tárgyismeret volt, és a művészettörténeti megismerés, valamint eredményesség csúcsa pedig az, ha egy metszet szignatúrája alapján hitelesen meg lehetett álla-pítani egy új, addig nem ismert művésznevet. Németh Lajos művészetfelfogása épp az ellenkezője volt ennek, hiszen nála – tanítása során is – nem kizárólag a tárgyismereten, hanem az interpretáción és a művészettörténeti megközelí-tésmód sokszínűségén is hangsúly volt. Ennyiben tehát Németh Lajos már sokkal inkább a fülepi interpretatív, „katedra-művészettörténész” mint a filologizáló, attribúcióra törekvő „muzeológus-művészettörténész” volt.

Ha valamely tudományterületen meg lehet ragadni az egykori Eötvös Collegium szellemiségét, generációkon átívelő közösségformáló erejét és tudo-mányfelfogás-formáló hatását, akkor a klasszika-filológiai terület mellett a mű-vészettörténet-tudomány is ilyen, annak ellenére, hogy nem volt önálló képzési terület a régi Collegiumban. A tanulmányomban bemutatott személyek és szak-mai életpályák is azt bizonyítják, hogy a régi Eötvös Collegium ténylegesen elit-képző intézményként tudott működni, és olyan szakmai hivatástudatot adott át, olyan komoly hatást gyakorolt szinte minden hallgatójára, hogy azok – ha eset leg

60 Németh ezen tanulmányainak listáját lásd a 2008-ban megjelent tanulmányomban. 61 Itt kell megemlítenünk, hogy a MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársai nem sokkal

halála előtt hosszú interjúsorozatot készítettek Németh Lajossal. A szöveg kiadatlan. Kettejük kap-csolatának teljes mélységéről a legátfogóbb képet valószínűleg ezek a visszaemlékezések rejtik.

62 Erről lásd: TóTh 2008, 129.

344 Tóth Károly

rosszabb helyzetből indultak is – már collegistaságuk révén is kitűnő művelői let-tek saját területüknek a közoktatástól a szaktudományokig.

E tanulmánynak nem kellene bezárulnia itt, hiszen az 1950-es évek végén újjáalakult Kollégiumnak is több, azóta komoly tudományos és szakmai pályát befutott művészettörténész hallgatója volt. Remélem és hiszem, hogy egyszer lesz ennek a tanulmánynak folytatása, amely ezekről a generációkról is be tud számolni.

Tartalomjegyzék

Laudationes externorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

René Roudaut . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11François Laquièze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Monique Canto-Sperber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Salvatore Ettorre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Andrea Ferrara. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Chiara Faraggiana di Sarzana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21P. J. Rhodes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23Herwig Maehler . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24Chris Carey . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26Mike Edwards. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28Shawn Gillen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Nikolaus Hamm . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32Elisabeth Kornfeind . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34Leonore Peer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Christian Gastgeber . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Hermann Harrauer. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42Herbert Bannert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45Jana Grusková. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46Christine Glaßner . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47August Stahl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Javier Pérez Bazo . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Alicia Gómez-Navarro . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

Laudationes Hungarorum . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Réthelyi Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59Hoffmann Rózsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Dux László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65Mezey Barna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67Szepessy Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70Hiller István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73Keszei Ernő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74Dezső Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Kozma László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

1216 Tartalomjegyzék

Soós Anna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79Pintér Károly . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82Kátai Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84Körmendy Mariann . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85Karsai György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87Kincses János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90

Rectores . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93

Conspectus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95Gerevich Tibor: Az Eötvös Collegium története – Bartoniek Géza (1854–1930) . . . . . . . . 96Kiss Jenő: Gombocz Zoltán életéről és munkásságáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103Markó Veronika: Szabó Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113Nagy János: Keresztury Dezső . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126Pál Zoltán: Lutter Tibor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132Szijártó István: A világra nyitott ablak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136Vekerdy József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145Bertényi Iván: Igazgatói működésem az Eötvös József Collegiumban (1993–1996) . . . . 147Bollók János. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149Takács László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154

Historica • Res gestae . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161

Gángó Gábor: Eötvös József és barátai egyetemi éveiről, különös tekintettela politikatudományi képzésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163

Garai Imre: A magyar középiskolai tanári szakma kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176Tóth Magdolna: „A budai parti ígéretföldje” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203Kovácsik Antal: Az Eötvös Collegium Ménesi úti épületének felavatása

a korabeli sajtó tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211Markó Veronika: Hogyan lett az Eötvös József Collegium könyvtárából

az Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtára? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220Szojka Emese: Fülep Lajos néprajzi gyűjteménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 236Kucsman Árpád: Kémikusok a régi Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272Győri Róbert: A múlttal való tudományos leszámolás

– Eötvös collegista geográfusok az 1950-es években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 288Czirfusz Márton: Helyek és pozíciók újraírása – Wallner Ernő, Lettrich Edit

és a hazai szociálgeográfiai iskola viszonya Mendöl Tibor örökségéhez . . . . . . . . . . 312Tóth Károly: Művészettörténészek az Eötvös Collegiumban (1896–1950) . . . . . . . . . . . . 328Ritoók Zsigmond: Klasszika-filológia az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345Kucsman Árpád – Liptay György:

Eötvös-kollégisták a Fasori Gimnázium tanári karában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 348Kapitány Adrienn: Az 1950-es évek a Kollégium történetében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365

Tartalomjegyzék 1217

Marafkó László: Nagyhatalmak ugratása, avagy groteszk lapokaz Eötvös Kollégium félmúltjából . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378

Dénes Iván Zoltán: Diákmozgalom Budapesten 1969-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 383Bakos István: Emlékeim a kollégista Kilencekről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 401ifj. Arató György: „Szabadság a jelszavunk”

Március 15-e az Eötvös Kollégiumban, 1955–1984 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 410Szabics Imre: Az Eötvös József Collegium és az École Normale Supérieure . . . . . . . . . . 419Nemes Tibor: Az Eötvös Collegium és az École Normale Supérieure

közötti közvetlen kapcsolatok újraélesztése a 80-as években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 428Bubnó Hedvig: Összefoglaló a collegiumi spanyol nyelvoktatásról, 1992–2010 . . . . . . . 432

Historica • Magistri . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 435

Korompay H. János: Horváth János és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437Móser Zoltán: Ha a szellem napvilága ragyog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456Farkas Zoltán et alii: Czebe Gyula élete dokumentumokban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463Szakály Sándor: Szurmay Lajos, tábornok az Eötvös Collegiumból . . . . . . . . . . . . . . . . . 553Szávai János: Gyergyai Albert és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 563Ress Imre: Hugo Kleinmayr és a germanisztikai oktatás megalapozása

az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 570Kiss Jenő: Zsirai Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579Keszthelyi Lajos: Bay Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 596Pál Zoltán: Keresztury Dezső igazgatósága

az állambiztonsági megfigyelések tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 599Keszthelyi Lajos: Faragó Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 612Farkas Zoltán: Gyóni Mátyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 617Papp István: Kettős ügynök – Nagy Péter, Szabó Dezső és az állambiztonság . . . . . . . . 625Balogh Elemér: Szász Imre versus Brusznyai Árpád . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 638Bottyán Gergely: Antal László és a mai magyar nyelvtudomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 643Dörnyei Sándor: Emlékezés Tomasz úrra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 648Ifj. Tomasz Jenő: Tomasz úr és az Eötvös Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 653

Memorabilia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 683

„Felújítani azt, ami érdemes” – Beszélgetés Elekfi Lászlóval . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 685Tóth Gábor: Az idő sodrában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 709Lekli Béla: Az Eötvös Kollégium az 1956 utáni években . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 836Gereben Ferenc: Egyetemi évek (1962–1967) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 838Kósa László: Az Eötvös Kollégiumban éltem én is (1963–1967) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 861Bakos István: Az Eötvös Kollégium autonómiatörekvései

és Baráti Körének megalakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 889Galántai Ambrus: Szubjektív történelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 899

1218 Tartalomjegyzék

Studia Germanica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 923

Balázs Sára: “Freiwillig dient der Geist”:Germanistik in der Veranstaltungsreihe des Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . . 925

Eve-Marie Kallen: Dezső Keresztury als Kulturvermittler und Pädagogeund das Eötvös-Collegium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 928

August Stahl: „Schluszstück”. Rilkes Sicht und Deutung des Todes . . . . . . . . . . . . . . . . 944Frank Baron: Die Entstehung des Faust-Mythos im 16. Jahrhundert . . . . . . . . . . . . . . . . 962Christine Glaßner: Zur handschriftlichen Überlieferung der Visiones Georgii . . . . . . 967András F. Balogh: Schlacht der Stereotype in der Vngrischen

Schlacht des Jacob Vogel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 975Ilona Feld-Knapp Cathedra Magistrorum – Lehrerforschung.

Lehrer-Denken und Lehrer-Wissen. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 982Géza Horváth: Elmar Tophoven, der Begründer des Europäischen

Übersetzer-Kollegiums. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 997Anita Czeglédy: „Schutzmarke: der Steg.”

Interkulturalitätin Márton Kalász’ Lyrik. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1006

Studia Slavica . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1021

Katalin Kroó: Slawistik in der Veranstaltungsreihedes Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1023

Urs Heftrich: Lew Tolstoi und Anton Tschechow: Zum Doppeljubiläum 2010 . . . . . . . 1025Bettina Kaibach: Raum für Nostalgie: Steppe und Prärie in Anton Čechovs Step’

und Willa Cathers My Ántonia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1032Wolf Schmid: Eventfulness and Context . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1052

Studia Classica. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1065

Tamás Mészáros: Klassische Philologie in der Veranstaltungsreihedes Lustrum Saeculare Collegii . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1067

Mike Edwards: The Application of Criticism to Textual Criticism . . . . . . . . . . . . . . . . . 1069Herwig Maehler: Pindar und die Tyrannen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1076P. J. Rhodes: The Erxadieis inscription . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1084

Artes . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1093

Teleki Pál, a Collegium kurátora (1920–1941) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1095Epikus és komikus collegiumi enumeráció 1935-ből – Közreadja: Takács László . . . . 1100Farkas Zsuzsa: Fotótörténeti adalékok az Eötvös Collegium archív fotóiról . . . . . . . . 1119Süle Ágnes Katalin: Az Eötvös Collegium épülete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1137Havas László: Hadrianus mint Pseudo-Alexandros? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1146

Tartalomjegyzék 1219

Sántháné Gedeon Mária: Kultúraközi kommunikáció:magyarságkép az angol mint lingua franca tükrében . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1156

Csuday Csaba: Az irodalom: „negatívan élni” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1161Szlukovényi Katalin: Kollégisták, költők, korszakok:

szépirodalmi hagyományok az Eötvös Collegiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1165

Membra et alumni. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1179

Pro patria defuncti. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1211

Tartalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1215Appendix – Mellékletek jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1221

Kedves Olvasó!Önre gondoltunk, amikor a könyv előkészítésén munkálkodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra fűzhetjük, ha belép a TypoKlubba, ahonnan értesülhet új kiadványainkról, akcióinkról, programja-inkról, és amelyet a www.typotex.hu címen érhet el. Honlapunkon megismerkedhet kínálatunkkal is, egyes könyveinknél pedig új fejezeteket, bibliográfiát, hivatkozásokat találhat, illetve az eset-legesen előforduló hibák jegyzékét is letöltheti.Kiadványaink egy része e-könyvként (is) kapható:www.interkonyv.huÉszrevételeiket a [email protected] e-mail címen várjuk.

Kiadja az Eötvös Collegium és a Typotex Kiadó, az 1795-ben ala-pított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja.Felelős kiadó: dr. Horváth László – Votisky ZsuzsaTördelte: Vidumánszki LászlóA borítót tervezte: Tóth NorbertTerjedelem: 85,6 (A/5) ívNyomta és kötötte: Séd Nyomda, SzekszárdFelelős vezető: Katona Szilvia

sollemniaaedificiia.d.mcmxiinaugurati...

Documents