1 Általános: Best, E. (szerk.): Text and Interpretation.Fest. M. Black; Cambridge, 1979. Bruce, F. F.: The Booksand the Parchments. Old Tappan, NJ, 19844. Kenyon, F.G.: Our bible and the Ancient Manuscripts. New York19595; The Story of the Bible. Átd. kiad.; London. 1964.Keyon, F. G – Adams, A. W.: The Text of the Greek Bible.London 19753. Metzger: MMGB. Reumann, J.: TheRomance of Bible Scripts and Scholars. Englewood Cliffs1965; „Bible IV: Texts and Versions”, NCE 2, 414-419.2 ÓSzövetség: Ap-Thomas, D. R: A Primer of OldTestament Criticism. Oxford 19642. Barthélemy, D.(szerk.): Critique textuelle de l’Ancient Testament, OBO50/1-2, Fribourg, 1982–86; „Text, Hebrew, History of,”IDBSup 878-884. Childs, B. S.: Introduction to the OldTestament as Scripture. Philadelphia 1979, 84-106. Deist,F. E.: EOTI, 669-721. Kahle, P. E.: The Cairo Geniza,Oxford 19592. Klein, R. W.: Textual Criticism of the OldTestament. Philadelphia 1947. McCarter, P. K., Jr.:Textual Criticism: Recovering the Text of the HebrewBible, Philadelphia 1966, 301-363. Noth, M.: The OldTestament World. Philadelphia 1966, 301-363. Roberts,B.J.: The Old Testament Text and Versions. Cardiff, 1951.Talmon, S.: „The Old Testament Text,” SHB 1. 159-199.Tov, E.: „The Text of the Old Testament”, The World ofthe Old Testament (szerk. van der Woude, A. S. és má-sok); Bible Handbook 1; Grand Rapids 1986, 156-190.Weingreen, J.: Introduction to the Critical Study of theText of the Hebrew Bible, Oxford 1982. Wonneberger, R.:Understanding BHS: A Manual for the User of the BibliaHebraica Stuttgartensia, Subsidia Biblica, Roma 1984.Würthwein, E.: The Text of the Old Testament. GrandRapids 19794. Yeivin, I.: Introduction to the TiberianMasorah. SBLMasS 5, Missoula 1980.3 Újszövetség: Aland: ATNT (lényeges). Aland, K.:Die alten Übersetzungen des Neuen Testaments, dieKirchenväterzitaten, und Lektionare. ANTF 5, Berlin1972. Duplacy, J.: „Études de crtique textuelle duNouveau Testament”. J. Delobel kiadása; BETL 78,Louvain 1987; O en est la critique textuelle du Nouveau

Testament. Paris, 1959; „Bulletin de critique textuelle”,1983-as haláláig gyakran a RSR-ban. Elliot, J. K. (szerk.):Studies in New Testament Language and Text (Fest. G. D.Kilpatrick) NovTSup 44, Leiden 1976; A Survey ofManuscripts Used in Editions of the Greek NewTestament Editions of the Greek New Testament,NovTSup 57, Leiden 1987. Finegan, J.: EncounteringNew Testament Mauscripts. Grand Rapids 1974.Greenlee, J. H.: Introduction to New Testament TextualCriticisism. Grand Rapids 1964. Gregory, C. R.: TheCanon and Text of the New Testament, New York 1907.Martini, C. M.: „Text NT,” IDBSup 884-886. Metzger, B.M.: TCGNT; Chapters in the History of New TestamentTextual Criticisism. NTTS 4, Leiden 1963; The EarlyVersions of the New Testament. Oxford, 1977; The Text ofthe New Testament. New York 19682. Souter, A.: The Textand Canon of the New Testament, Naperville 1954.Vööbus, A.: Early Versions of the New Testament. Stock-holm 1954.4 Magyar bibliafordítások: Both Ferenc, TelegdiMiklós élete és m vei, Szeged, 1899. Benyik Gy.:Ungarische Bibelübersetzungen, Szeged 1997. BottyánJ.: A magyar Biblia évszázadai, Bp. 1982. Csapodi Cs.:Jordánszky kódex, Bp. 1984. Földvári L.: KomáromiCsipkés György és Bibliája, Protestáns Szemle 3 (1891)315-335. Godán F.: Kinizsiné Magyar Benigna imádsá-gos könyvei, Békefi-Emlékkönyv, Bp. 1919, 196-211. HollB.: Adalékok a Káldy Biblia történetéhez, MagyarKönyvszemle 72 (1956) 52-58. Holovics F.: Ki fordítottaa Káldy féle Bibliát? ITK 66 (1962) 223-231. Huber E.:Ki volt Bertalan pap, a Döbrentei kódex másolója?MKSZ 1898, 207-208. Illés J.: Adatok Pesti Mizsér Gá-bor életéhez, ITK, 1895. Komoróczy G.: „Babylóni törté-nelem Dániel könyvében”, Jeromos füzetek 39, 5-16; 40,3-18. Mezey L.: A „Báthory-Biblia” körül, MTA Bp.1956. Nemeskürty I.: Magyar bibliafordítások HunyadiJános korától Pázmány Péter századáig, Bp. 1990. NyíriA.: A müncheni kódex 1466-ból, Bp. 1971. Révay S.:Káldi György életrajza, Pécs 1900. Szabó A.: Károlyi

115

68

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁLTOZATOK

Raymond E. Brown, S.S. – D.W. Johnson, S.J. – Kevin G. O’Connell, S.J.

IRODALOM

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 115

Gáspár Vizsolyi Bibliája, Bp. 1981. Szentiványi R.: Aszentírástudomány tankönyve, Bp. 1946. Timár K.:Prémontrei kódexek, Kalocsa, 1924. Tócsányi Z.: HeltaiGáspár Újtestamentum-fordításáról, MKSZ 25 (1917)201-210. Vanyó L.: „Az egyházatyák Bibliája, és az

ókeresztény egzegézis módszere, története” Jel kiadó Bp.2002. 5 Bevezetés (6–9)Az ÓSz héber szövege (10–61)

(I) Ôsi szövegek

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:4–5

116

(A) A kéziratok formája és kora (14–15)(B) A qumráni kéziratok (16–33)

(a) Eredet, írásmód, helyesírás (16–18)(b) Szövegek sajátosságai (19–33)

(i) Történeti könyvek (24–26)(ii) Nagypróféták (27–28)(iii) Kispróféták (29)(iv) Írások (30–32)(v) Deuterokanonikus könyvek (33)

(C) Masszadából és más régiókból származó kéziratok (34–37)

(II) A biblikus kor utáni szövegek a középkorig. (Kr.u. 135–1476)

(A) A Szamaritánus Pentateuchus (38–39)(B) Órigenész második hasábja (40–41)(C) Középkori kéziratok fonetikája (42–51)

(a) Kódexminták (45–48)(b) Eltérô magánhangzós rendszer kéziratok

(49–51)(D) Sir kézirata a kairói genizában (52)(E) Tób és Judit középkori kéziratai (53)

(III) Modernkori kiadások(A) A textus receptus (55)(B) Kritikai kiadások (56–58)(C) A szövegvariánsok összeállítása (59–61)

Az ÓSz görög fordításai (62–100)(I) A Szeptuaginta (Hetvenes = LXX) fordítás

Kr.u. 100 elôtt(A) Legendás eredete (63)(B) Az egységes eredet kérdése (64–65)(C) A legkorábbi LXX és késôbbi revíziói (66–77)

(a) A LXX alexandriai szövege (68)(b) Legkorábbi palesztínai recenziók:

„ôs-Lukiánoszi” (69)(c) További palesztínai recenziók

„ôs-Theodotioni” (70–74)(II) Késôbbi átdolgozások és Órigenész munkája

(A) Aquila (79–80)(B) Szümmakhosz (81)(C) Theodotion (82)(D) Órigenész Hexaplája (83–86)(E) Antiokhiai Lukiánosz (87)

(III) LXX kéziratok és a LXX kiadásai(A) Kéziratok (88–98)

(a) Papiruszok (92)(b) Nagybet s unciális kódexek (93–97

(i) Codex Vaticanus (94)

(ii) Codex Sinaiticus (95)(iii) Codex Alexandrinus (96)(iv) Codex Marchalianus (97)

(c) Kisbet s (minusculus) kéziratok (98)(B) Nyomtatott kiadások (99–100)

(a) Történelmi jelentôség kiadások (99)(b) Modern kritikai vállalkozások (100)

Más ôsi bibliafordítások (101–155)(I) Arám és szír fordítások

(A) Az arám nyelv (101–102)(B) A targumok (103–115)

(a) Eredetük (103–105)(B) Babilóniai targumok (106–107)(C) Palesztínai targumok (108–115)(C) Szír fordítások (116–130)

(a) Eredetük (116)(b) Szír hagyományú egyházak (117–120)(c) Bibliafordítások (121–130)(i) Tatianosz Diatesszaronja (122–123)(ii) Az ôsi Szír Biblia (124)(iii) A Pesitta Biblia (125–127)(iv) Szír-hexapla ÓSz (128)(v) Harkleuszi ÚSz (129)(vi) Szír-Palesztínai Biblia (130)

(II) Latin fordítások(A) Görögbôl fordított ólatin (VL) ÓSz (132–134)(B) Latin Zsoltárkönyv (135–138)(C) A Vulgata héberbôl készült ÓSz fordítása

(139–140)(D) A latin ÚSz (141–143)

(a) Vulgata (141)(b) Ólatin (VL) (142–143)

(E) A Vulgata késôbbi története (144–147)(III) Kopt fordítások

(A) A kopt nyelv (148–149)(B) Kopt ÓSz (150)(C) Kopt ÚSz (151–152)

(IV) Más keleti fordítások(A) Etiópiai fordítások (153–154)(B) Nyugat-ázsiai fordítások (155)

Az ÚSz görög szövege(I) A legjobb szöveg kérdése

(A) Nagy unciális kódexek (157–159)(B) A textus receptus (160–161)(C) A szöveghagyományok megkülönböztetése

(162–169)

TARTALOM

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 116

(a) Elsô kísérletek (163–166)(b) Wescott és Hort (167–169)

(II) A legkorábbi szöveg problémája(A) A hagyomány felosztásának átdolgozása

(171–177)(B) Új fölfedezések (178–187)

(a) Papiruszok (179–180)(b) Korai fordítások (181–183)(c) Patrisztikus idézetek (184–188)

A magyar bibliafordítások(I) A könyvnyomtatás elôtti szövegek (190–197

(II) Nyomtatott Bibliák (198–220)(A) Erasmus szellemében készült nyomtatott

fordítások (198–201(B) A reformáció szellemében készült

Biblia-fordítások (202–210)(C) Katolikus bibliafordítások (211–212)(D) Újkori bibliafordítások (213–220)

6 Napjainkban sokkal könnyebbé vált részletei-ben megértenünk azt, hogy az ÓSz és az ÚSz

68:5–9 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

117

különbözô könyveit hogyan ôrizték meg és adtáktovább, mint ez valaha is lehetséges volt azóta, ami-óta az eredeti szövegeket összeállították és azokat ama ismert Bibliába fokozatosan beillesztették. Ezegyrészt kéziratok nem várt sorozatos felfedezésé-nek köszönhetô (ide értve a különbözô korai görögpapiruszokat különösen 1920 óta, valamint a holt-tengeri tekercseket 1947 óta); másrészt pedig an-nak, hogy nyomtatott másolatok, jó fényképezettreprodukciók és kritikai kiadások a tudományosvizsgálat számára elérhetôbbé tették a szövegforrá-sokat.7 A hagyományozás történetének ismereteegyfelôl azért fontos, 1) hogy méltányolhassuk azta gondosságot, amivel az évszázadok folyamán ahivô közösség megôrizte, másolta és néha javítottaa szent szövegeket, ennek eredménye ugyanis az el-fogadott szövegek lényegi épsége. Másfelôl 2),hogy megismerjük, miként bövültek a kanonikusszövegek a másolás során. Harmadsorban 3) azért,hogy bepillanthassunk azokba a nehézségekbe ésproblémákba, amelyeket a szövegtanúk jelentenek aBiblia fordítói és magyarázói számára. S végül 4),hogy megérthessük azokat a szövegkritikai kérdé-seket, amelyek szükségszer en merülnek föl az év-századokon át másolt, és ismételten fordított írások-ban. Ez az ismeret soha sem válik teljessé, a szö-vegtanúk elemzése ugyanis folytatódik, és új felfe-dezésekre is számítani lehet. Ugyanakkor ez a fo-lyamat befejezetlen is marad, mivel nagyon sokszövegtanú nyomtalanul elveszett.8 Az ÓSz esetében a megvizsgálandó anyag szö-

vegtanúi legtöbb esetben eredeti héber és arám nyel-v könyvekbôl, vagy a gör. „Szeptuaginta”, az ún.Hetvenes (LXX) fordításból származnak (többnyireannak kereszténység elôtti fordításaiból, ideértve né-hány nagyobb részt görögül összeállított, vagy ezena nyelven fönnmaradt könyvet is), de eredhet ez aszöveg más ôsi nyelvekre (zsidó-arám, szíriai, latin,kopt stb.) való fordításból is. Az utóbbiak szövegér-téke fôleg abban rejlik, hogy bizonyítékul szolgálnaka mögöttük rejlô ôsi héber vagy görög szövegekhez.A zsidó-arám tolmácsolás (targum) csak az ÓSz-revonatkozik; a többi fordítás teljes Biblia-szövegeketfeltételez. Egyszer ség kedvéért az Ó- és ÚSz-nekezeket a fordításait együtt fogjuk tárgyalni.9 A görög úsz-i könyvek megôrzésére és hagyo-mányozására vonatkozó ismereteink csak a XIX.sz. végén váltak valóban tudományossá, valamivelkorábban, mint az ósz-i könyvek esetében. A XX.sz. azonban ezen a területen is jelentôs felfedezése-ket hozott, különösen az ÚSz könyveinek papiruszmásolatai segítségével. A korai fordítások ezekbenaz esetekben is fontos bizonyítékokat adnak a görögszövegtípus megállapításához, amelybôl ezeket afordításokat készítették. A Biblia szövegeinek ta-nulmányozásában a szövegkritika tudománya tehátnapjainkban gyors fejlôdésen ment keresztül.

10 Az ÓSz íróitól vagy összeállítóitól semmiféleeredeti kézirat nem maradt fönn. Minden meglévôszöveg késôbbi másolók munkája. Noha a zsidó ha-gyomány, különösen a késôbbi idôszakokban, nagyhangsúlyt fektetett a szóbeli és írásos anyag pontos

BEVEZETÉS

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 117

átadására (Speiser, E. A.: IEJ 7 [1957] 201-206),egy adott másolat korát azonban nem tekintettékjelentôs szempontnak. A további nyilvános haszná-lathoz túlságosan kopottá vált kéziratokat megkü-lönböztetés nélkül a „genizába”, a félretett szentszövegek raktárába helyeztek. A kairói genizában(→ 43) véletlenül megtalált anyag nagy kincset je-lentett a modern kutatók számára; persze anélkül,hogy egykor a megôrzés céljából vagy szándékábólhelyezték volna azokat a genizába.11 A papi áldás (Szám 6,24-26) Kr.e. 600-as évek-bôl származó ezüst amuletteken megtalált szövegé-nek kivételével (→ 35) az ÓSz egyetlen olyankönyve, vagy töredéke sem maradt fönn eredeti for-májában, melyet a babiloni fogság elôtt írtak vagyállítottak volna össze (Kr.e. 587–539). A legrégibbszövegek a 4. számú qumráni barlangból származ-nak (→ 67:81), és megközelítôleg a Kr. elôtti 250-175 év közötti idôszakot képviselik. Az ÓSz késôb-bi könyveibôl, pl. Préd, Dán és Sir könyvébôl, talál-tak az eredeti szövegek összeállítása után kb. 100évvel késôbbi töredékeket (pl. 4QQoha, 4QDanc ésMasSir). Nem olyan régen még lehetetlen volt biz-tosan utalni olyan ósz-i héber kéziratra, mely tartal-mának összeállítása után ezer éven belül készült. Alegrégibb kézirat, amely elkészültének dátumát ismegadja, Kr.u. 895-bôl származó Kairói Próféták c.munka (→ 46).12 Most rátérünk az ósz-i szövegek korai, közép-és modernkori hagyományozásának tárgyalására.Minthogy gyakran beszélünk majd a héber szöveg-rôl, talán érdemes megjegyezni, hogy az ÓSz arámnyelven megôrzött csekély része is minden szem-pontból osztozik a héber könyvek történelmében,mivel annak részét képezi. A TM gyakran használtés irányadó forrás lesz. Ez a megnevezés azokra akb. Kr.u-i elsô sz. végéig létrejött rögzített magán-hangzós héber és arám szövegeket jelöli, amelyeketgondosan átadtak a középkornak. (→ 36–37, 43)13 (I) ôsi szövegek (kb. Kr.e. 250 és Kr.u. 135 kö-zött). Ebben az idôszakban nem adtak az ÓSz köny-veinek külön címet, nem nevezték meg a másolókatés a másolás idôpontját sem közölték. A kéziratokkormeghatározása ezért a fölfedezésükkel kapcso-latos általános régészeti mérlegelésen kívül írástör-téneti vizsgálatoktól függ. Noha ez szükségszer enhozzávetôleges módszer, az írásstílus gyorsfejlôdésének korszakaiban mégis meglehetôsenpontos idôbehatárolást eredményez; a korai idôsza-kra pedig egészében véve viszonylagosan megbíz-hatónak tekinthetô (az eltérés problémás esetekbensem több 50 évnél). Az erre vonatkozó legfontosabbtanulmány Cross, M. F.: „BANE”, 133-202.

14 (A) A kéziratok formája és kora. A NashPapyrus kivételével (→ 35) a korai korszak mindenkéziratát 1947 után találták meg. A szöveget hasáb-formában (kolumnában) és csak a bôr- vagy nagyonritkán (ld. Jer 36) papiruszlapok egyik oldalára ír-ták. A középkor elôtti idôszakból nem ismerünkolyan héber kódexeket, melynek lapjainak mindkétoldalra írtak volna. Az írófelületekre száraziróvesszôvel vonalakat húztak (a hasáboknak verti-kálisan, a soroknak horizontálisan). A bôrlapokatösszevarták (a papiruszlapokat pedig ragasztották)és tekercsekké formálták. A Qumránból származóteljes Iz tekercs (1QIsaa) kiváló példa erre: 17 jólelôkészített bôrszalagot varrtak össze 8 m hoszszú-ságú és 26 cm magasságú tekerccsé; a szöveg 54hasábra van osztva, a 27. hasáb után szándékosankettéosztották (azaz a 66 fejezetbôl álló könyv kö-zepén, a 33. fejezet után). Átlagban minden hasáb30 írott sorból áll. A korszak más szövegeinek a ha-sábjai 9-65 sorból állnak (néha még többôl is). Apapiruszra írt szövegekrôl ld. Arch 36 (4, 1983) 31-37.15 A júdeai sivatag különbözô lelôhelyein közel200 korai korszakból származó ósz-i kéziratot talál-tak meg: a Qumrán környéki barlangokban, a VádiMurabba‘at-ban, a Na al �ever-ben és a maszadaierôdben (→ 67:119–123). A három legöregebb kéz-irat a 4-es számú qumráni barlangból került elô.Ezeknek a korát Cross F.M. a következô sorrendbenállapította meg: 4QExodf, kb. Kr.e. 250, 4QSamb,kb. Kr.e. 200 és 4QJera kb. Kr.e. 175. Külsô adatokalapján megállapítható, hogy a legkésôbbi qumránikéziratok Kr.u. 68 elôtt, a maszadaiak Kr.u. 73 elôtt,a Murabba‘at-ból és a �everbôl származók pedig135 elôtt készültek. Ritkák a Kr.e. II. sz.-nál régeb-bi kéziratok. Lehetséges, hogy a legtöbb qumránikézirat ebbôl a sz.-ból származik, de a Kr.u. I. sz.-ból is sok példány van. A Kr.u. II. sz.-ból származómurabbaáti kéziratok sajátos csoportot alkotnak, éskülön vizsgálatot igényelnek (→ 36).

16 (B) A qumráni kéziratok.(a) EREDET, ÍRÁSMÓD, HELYESÍRÁS. A gazdag

qumráni anyag, amelyhez csak a 4-es számú bar-langból az ÓSz könyveinek közel 130 töredékesmásolata tartozik, korban, formában, írásmódban,helyesírásban és szövegeredetben rendkívül nagyváltozatosságot mutat. Noha Qumránban létezettegy másolószoba, a mai napig sem bizonyítható,hogy egyetlen fönnmaradt bibliai kéziratot ott má-soltak volna egy másik fönnmaradt kéziratból. Mi-vel a közösség szabályai lehetôvé tették a közös tu-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:10–15

118

AZ ÓSZÖVETSÉG HÉBER SZÖVEGE

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 118

lajdont (→ 67:107), a qumráni anyag valószín legsok olyan kéziratot tartalmaz, melyet korábbi tulaj-donosai vittek magukkal a közösség gy jteményé-be; de az is feltehetô, hogy másolatokat ott is készí-tettek. Így pl. E. C. Ulrich szerint (BASOR 235[1979] 1-25) a 4QSamc-t és a Közösség Szabályza-tát (1QS), valamit annak függelékeit (1QSa, 1QSb)és a 4QTestim-et ugyanaz a másoló készítette. A tö-redékek idôkora három teljes évszázad között osz-lik meg, kb. Kr.e. 250-tôl Kr.u. 68-ig. A héb. Kir, Iz,Dán Tób (valamint a gör. Kiv és Lev) csak papiru-szon ismert, de a legtöbb ósz-i szöveg különbözôvastagságú és minôség bôrre íródott. Vannak szé-les és keskeny hasábos kéziratok; a bet k soronkén-ti száma megközelítôleg a 15 és 70 között változik.A sorok hasábonkénti számának változatosságáról(→ 14).17 Legkésôbb a Kr.e. I. sz.-ig két különbözô írás-formát használtak a héber kéziratok. A régit maôshébernek nevezik (ez a kánaáni ábécébôl ered ésa fogság elôtti idôk óta használták). A másik akülönbözô formában kifejlôdött „zsidó-arám” írás(ez késôbbi változatában a nyomtatott héber bibli-ákból a „szögletes bet s ábécé”-ként vált ismertté).Néhány ósz-i és egy-két nem-biblikus kéziratbanmindkét ábécé elôfordul. A szögletes bet s írást ál-talában a rendes szöveg számára, az ôs-héber írás-formát pedig vagy csak a szent név YHWH, vagymás istennevek különbözô kombinációban valórögzítésére használják. Ez a gyakorlat, amely a he-ródesi idôknél valószín leg nem régebbi, megtalál-ható a legutolsó qumráni idôszakban is, és hatásamegmutatkozik néhány görög ósz-i kéziraton is.(ld. P. W. Skehan: BIOSCS 13 [1980] 14-44). Mind-két ábécé a héber írás általánosan használt 22 más-salhangzós rendszerét követi. Mindkét írásmódbanmeglehetôsen ritka a helyesírás megjelölése, olyan-nyira, hogy a gyöngébb bet ket – waw, hé, yod, ésalef – ritkán használják magánhangzók jelölésére.Helyenként mindkét írásmód tartalmazhat azonbanegy bôvített helyesírást, melyben (a szíriaihoz ha-sonlóan) minden o vagy u magánhangzó, bármilyengyönge is, a mássalhangzós szövegben waw-ra vanmegjelölve, szóvégzôdéseken pedig egy váratlan hétalálható a mellékneves suffixumok esetében, vagypedig egy csatolt alef, i-vel, valamint o-val vagy u-val végzôdô szavakban. Amikor ez a bôvített he-lyesírás elôször fölbukkant a teljes Iz tekercsben, aszakértôk nem tudták mire vélni azt. Ma azonban aKr.e-i utolsó századok arra irányuló igyekezeténektekintik, hogy az általánosan használt helyesírásnálteljesebb kiejtési útmutatást adjanak. Bizonyosmértékig a használók sajátos dialektusát is képvi-selheti ez az írásmód.18 Sem az írásmódot, sem a helyesírást nem befo-lyásolta a másolt szöveg típusa. Az ôshéber írás 12kéziratban fordul elô. Ez megtalálható Mózes köny-veiben (a Lev 4. kéziratában), de Jóbnál is; néhány,

valószín nem biblikus, töredék szövegét is ugyan-ezzel az írásmóddal írták. Két óhéber írású Kiv kéz-irat közül az egyik nagyon közel áll az általánosanhasznált szövegformához, a másik viszont a telje-sebb „szamaritánus” recenziót (→ 38–39), helyen-ként pedig a bôvített helyesírást követi. A gyakoribbarám írásmódban készült néhány kézirat a konzer-vatív helyesírást követi, mások egy bôvítettet.Ugyanabban az ósz-i könyvben is megtalálhatómindkét írásmód, még akkor is, ha a szövegek más-különben nagyon is hasonlóak egymáshoz. Részle-tesen kidolgozott végsô kiadásokban megfigyelhetôa kevésbé gondos másolásra való hajlam olyan kéz-iratok esetében, amelyek a bôvített helyesírásbankészültek. Ez a megállapítás azonban egyelôre nemtekinthetô biztosnak.19 (B) SZÖVEGEK SAJÁTOSSÁGAI. A qumráni kéz-iratok új fejezetet nyitottak meg a szövegtörténet-ben. Ezek azonban annyira töredékesek, hogy egykézirat, amely a bibliai könyv teljes szövegének10%-át tartalmazza, jelentôsebb szövegtanúnakszámít. A középkortól ismert teljes maszoréta ésszamaritánus szövegekkel, valamint a LXX-es for-dítás indirekt tanúságával ellentétben a qumránikéziratok csak szemelvényként, a szövegfeltáráseszközeiként, esetleg más szövegtanúk elô-futáraiként szerepelnek csupán, de nem lehetnekönálló alapjai egy leendô szövegkiadásnak.20 Az a tény, hogy ezek a szemelvények még szö-vegformájukban is rendkívül sokfélék, nem jelentinagyon sok korábban ismeretlen valódi szövegvál-tozat meglétét (leszámítva a másolási hibákat, har-monizáló próbálkozásokat, stb.). Ellenkezôleg, ittsok olyan olvasat-változat és szövegbôvítés találha-tó, melyekhez a maszoréta hagyományban készültközépkori héber kéziratokban hasonmások ugyannem találhatók, de már gyakran ismertek voltak gö-rög vagy szamaritánus forrásokból. Vannak olyanszövegek is, melyeknek olvasata nagyon közel áll aTM-hoz. Ezen kívül elôször bizonyítható a héberkéziratokban az, ami a gy jtemény természetébôl ésa Szeptuaginta indirekt tanúságából már korábbanis ismert volt, az ti., hogy minden egyes ÓSz könyv-nek megvan a maga sajátos áthagyományozási tör-ténelme.21 Qumráni kéziratokból vett példákkal szemlél-tetjük most a szövegváltozatok egy fontos tipusá-nak, a magyarázó bôvítésnek létrejöttét. Ebben azidôszakban az ÓSz másolói közül sokan úgy vélték,hogy saját kutatásuk egyik-másik eredményét beil-leszthetik a szövegbe. A modern korban ehhez ha-sonló betoldás láb- vagy utaló jegyzetben jelennemeg. Így a birtokunkban lévô legôsibb kéziratban(4QExodf) Kiv 40,17-ben ez áll: „Egyiptomból valótávozásuk után a második év elsô napján fölállítot-ták a hajlékot.” Az egyiptomi távozásra vonatkozóutalás nincsen a TM megfelelô helyén, de a Kiv16,1-ben és 19,1-ben van. Noha a kifejezés megta-

68:16–20 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

119

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 119

lálható nemcsak a legôsibb qumráni szövegtanúk-ban, hanem a szamaritánus és görög szövegekbenis, ez bôvítés lehet, mellyel a szöveg olvasatát vilá-gosabbá és kifejezôbbé akarták tenni. Ehhez hason-ló az egyik qumráni kéziratban (4QDeutn) a Tízpa-rancsolat szövegében a szombati nap megünneplé-sének magyarázata, a TM-hez viszonyítva újabbmagyarázattal bôvült. Ezt a MTörv 5,15-ben egyodaillô szöveg betoldásával (Kiv 20,11) eszközöl-ték. A MTörv szamaritánus szövegébôl is hiányzikez a betoldás, noha a görög szöveghagyománybanugyanez a szövegrész a MTörv 5,14-be történt be-toldásként jelenik meg a Codex Vaticanusban (decsak ott). Iz 34,4 egyik nehéz kifejezésébe, amit ígyfordítottak: „S az ég seregei széthullanak” (ezt a ki-fejezést a LXX legkorábbi fordítója kihagyta), a1QIsaa tekercs beilleszti Mik 1,4 szavait: „és a völ-gyek meghasadoznak”, feltehetôleg azért, mert aszövegösszefüggés azonos, de esetleg azért is, merta kifejezés héber bet i a TM szerint Iz 34,4-benMik 1,4 szavait választási lehetôséggé teszik. Ez amásolási mód nem ad alapot annak feltételezéséhez,hogy az ilyen szöveget kevésbé szentnek tekintettékvolna, a kiegészítésre vagy egy szövegrész megvál-toztatására használt szavak ugyanis magának a Bib-liának a szavai. Mindenesetre ez a módszer távol álla mérvadó szövegek megváltoztathatatlan mással-hangzóihoz való merev ragaszkodástól. Ez ragasz-kodás nem sokkal a Kr.u-i hetvenes éveketkövetôen vált csak megváltoztathatatlan szabállyá.22 Ezeknek a régi szövegeknek a kiadása hosszúidôt vett igénybe. 1985-re (D. N. Freedman és K. A.Matthews a 11QpaleoLev-en végzett munkájánakbefejeztével) minden tekercs és kibet zhetô bibliaitöredék kiadásra került az 1-es és a 11-es nagyobb,valamint 2.-3. és az 5.-10. kisebb barlangból. A 4.barlangban talált gazdag anyag rossz és nehezenkezelhetô állapotban volt. E. C. Ulrichra bízták an-nak a kötetnek az elôkészítését, melyhez a4QpaleoExodl és a 4QpaleoExodm jelölés hos-szabb tekercsek anyagát P. E. Skehan (†1980) márvázlatosan nagyrészt földolgozta. A 4. barlangbantalált több ezer töredék kiadása lassú munka volt.23 Egy állandó rendszert is kidolgoztak a qumránikéziratok megjelölésére. Így a 4QExodf jelöli a ne-gyedik qumráni barlang kéziratai közül a Kiv hato-dik (f) másolatát. Ha egy szöveget papiruszra (pap),és ôshéber írással írtak (paleo), vagy ha az fordítás(LXX, tg [= targum]), vagy magyarázat (p [=peser]), ezt a tényt a bibliai könyv neve elôtt jelölik(pl. 4QpaleoExodm a Kiv 4. barlangból származóôshéber kéziratának 13. másolatát jelöli; 1QpHab aHab magyarázata az 1. barlangból; 4QLXXNum aSzám 4. barlangban talált magyarázata). Más rövi-dítések a Maszadaból (Mas), Murabba‘at-ból(Mur), és a Na al �ever-bôl (Hev) származó anya-got jelzik.24 (i) Történeti könyvek. A Ter Qumránban talált 15

töredékes kézirata aránylag egységes szöveget tar-talmaz. A LXX anyaggal ugyan azonos olvasatok isléteznek, de a Ter nagyfokú egyöntet sége világosanminden másnál korábbi szövegrôl tanúskodik.Ugyanakkor a Kiv-tól a MTörv-ig a qumráni szö-vegtanúk nagy eltéréseket mutatnak. Néha igen kö-zel állnak a TM-hez; s elég gyakran mutatnak állan-dó vagy alkalmi hasonlóságot a görög hagyományolvasatával, legyen az az ôsi LXX, vagy az „ôs-Lukianosz” szövege (→ 69); más esetben a szamari-tánus szöveg (→ 38–39) állandó betoldásait tartal-mazzák. A Kiv 15, a Lev 9, Szám 6 és a MTörv 25kéziratban található. Jelentôs a 4QpaleoExodm a K.e.II. sz. elejérôl. Ebben mintegy 40 hasáb szövegré-szei találhatók (az eredeti 57-bôl) ismétléses magya-rázó betoldás formájában, amit korábban csak a sza-maritánus forrásokból ismertek (Sanderson, J. E.:An Exodus Scroll rom Qumran: 4QpaleoExodm andthe Samaritan Tradition. HSS 30, Atlanta 1986). A11QpaleoLev-rôl ld. K. A. Mathews: CBQ 48 [1986]171-207. A jó állapotban megmaradt 4QNumb szö-vege több betoldásában megegyezik a szamaritánusszöveggel, de gyakran mutat megegyezést a LXXlegkorábbi szövegváltozataival is a TM-szal szem-ben, még ott is, ahol a szamaritánus és a TM meg-egyeznek. A MTörv szövegei között van egy töredék(4QDeutq), amely csak Mózes énekének végét(32,37-43) tartalmazza (vers- vagy fél-soros elren-dezésben). Ez a LXX olvasatáról tanúskodik, amitmás korábbról ismert héber forrásban nem lehetmegtalálni. A szövegre vonatkozó vitákból azonbankit nt, hogy az ének kezdetérôl és középsô szaka-szairól is bizonyíthatók hasonló olvasatok (P. W.Skehan: BASOR 136 [1954] 12-15.).25 Általában ezeknek a könyveknek palesztínaiszövege bôvített és magyarázó tipusnak tekinthetô,amely eltér az áthagyományozott TM-tól. Bizonyoshasonlóságot mutat a LXX-t átdolgozó „ôs-Lukianoszi”-val is (→ 69). Az 5Q1-ben a sajátossá-gok érdekes kombinációja található. Ezt a MTörvkéziratot J. T. Milik a Kr.e. II. sz. elejére datálta. Afönnmaradt eredeti szövegek a TM-hez állnak kö-zel. De kb. egy évszázaddal késôbb négy helyen ki-javították egy héber szöveg alapján, amely a LXX-ra mutat kapcsolatokat!26 Józs, Bír, Kir qumráni kézirataiból kevés van(mindössze kettô vagy három). A fönnmaradt szö-vegek alapján minden esetben egyértelm kapcsolatmutatható ki a LXX-ra. A fönnmaradt négy Sámkézirat kivételt képez a 4QSama -ban megôrzöttszöveg mennyisége (Kr.e. I. sz. vége) és a legkoráb-bi szövegtanú idôkora miatt is (4QSamb, Kr.e. III.sz.). A Pent-hoz hasonlóan (→ 24) legalább háromszöveg tipus mutatható ki a Sám-Kir könyveiben.Az elsô az a héber szöveg, amely az eredeti LXXfordítás alapja volt (→ 68); a második a 4QSamkézirat teljesebb héber írása, amely a LXX ôs-Lukianosz revíziójában is fölismerhetô (→ 69); a

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:20–25

120

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 120

harmadik pedig az a héber szöveg, amelyet a jelen-legi TM képvisel. Ennek egy korai formája voltmérvadó a LXX Kr.u. I. sz.-i Kaige vagy „ôs-Theodotion” revíziójához (→ 70–74). A SámQumránban talált szövegtanúja és a görög kis pró-féták Na al �ever-ben (8HevXII gör, → 67) találttekercse adták meg a kulcsot a szöveghagyományo-zás azon komplex problémáinak elfogadhatóbb ma-gyarázatához, melyeket hosszú ideje a 1–2Sám-benvéltek legnehezebbeknek.27 (ii) Nagypróféták. Iz-t Qumránban két jelentôsszövegtanú képviseli: 1QIsaa, ez egy teljes tekercsa Kr.e. I. sz. elejérôl; és 1QIsb ugyanannak a század-nak késôbbi szakaszából, ez egy töredékesebb szö-veg. A teljes tekercs, amelynek formáját és furcsahelyesírását már leírtuk (→ 14, 17), sok szempont-ból eltér a TM-tól. Korábban ez annak a túlzott re-ménynek adott alapot, hogy a szöveg elérhetôvé te-szi a könyv áthagyományozásának korai és minded-dig megközelíthetetlen stádiumát. Noha érdekes éstanulságos a kézirat, szöveg szempontjából mégsemfelelt meg ennek a várakozásnak. A TM-hoz másod-lagosnak bizonyul a legtöbb olyan helyen, ahol aszövegek eltérnek; és Iz LXX héber ôsszövegévelsem mutat igazi hasonlóságot. Eltérései miatt az Iz18 qumráni kézirata közül ez egyedülálló. Más mó-don összekapcsolva az eltérések ugyanis azt bizo-nyítják, hogy ennek a könyvnek a szöveghagyomá-nyát már a Kr.e. II. sz.-ban olyan mértékbenegységesíették, amit csak a Ter esetében lehet talál-ni. Eleinte hasonlóan túlértékelték a 1QIsab -t is –de más okok miatt. Általában azt állították róla,hogy közel áll a TM-hez. A helyesírásában ugyanmegbízható, de a szorosan egységesített Iz szövegátadásában sokkal kevésbé h séges, mint a könyvbármelyik jó középkori héber kézirata. Azok a sajá-tosságai ugyanis, melyek miatt az 1QIsb -t túlérté-kelték, az 1QIsa-al történt összehasonlításnál szigo-rúbb kritériumok alapján nem bizonyultak volna el-fogadhatónak.28 Jer-ból Qumrán négy kéziratot adott. Ezek kö-zül a 4QJerb megtalálása jelentôs esemény volt, mi-vel ez egy olyan rövidebb kiadás, amit azelôtt csaka LXX-bôl ismertek. Összevetve ezt a qumrániKiv–MTörv és Sám (→ 24–26) meghatározhatószövegváltozataival, a Jer-ra vonatkozó különbözôszövegtanú azt a hipotézist támasztja alá, mely sze-rint a TM-ban található teljesebb Jer szöveg nemmás, mint egy korábbi rövid kiadás föltehetôenpalesztínai átdolgozása (ld. J. G. Janzen: Studies inthe Text of Jeremiah, HSM 6, Cambridge 1973.). Ezaz átdolgozást a harmonizálás és bôvítések beszúrá-sa jellemzi, ami a már említett könyvek (→ 21) szö-vegtanúiban, és különösen a Sam.Pent.-ban (→ 39)megfigyelhetô. Semmi jelentôs eredménnyel nemjárt eddig a hat qumráni Ez kézirat tanulmányoza.Ha egyáltalán joggal feltételezzük bôvítését, akkorlehetséges, hogy az egész héber nyelv Ez hagyo-

mány – a qumránit is ideértve – nem más, mint apróféta kibôvített és átdolgozott kiadása.29 (iii) Kispróféták. A Kispóféták mindegyike (Hab3-at is idértve) nyolc kéziratban megtalálható. Haugyanbban a kéziratban vannak a 12 próféta külön-bözô könyvei, a qumráni szövegtanú nem a LXX,hanem a TM könyveinek sorrendje mellett tanúsko-dik. Az elsô barlangból származó Hab magyarázat(1QpHab, → 67:89– 90) a lemmaták, vagyis egy fo-lyamatos szövegbôl vett idézetek nem mindigugyanazt az olvasatot tartalmazzák, amit az utánukkövetkezô viták feltételeznek; ehhez hasonló eltérôszövegtanúság meglehetôsen gyakori sok különbözônyelv késôbbrôl származó anyagban is.30 (iv) Írások. A csak töredékesen fönnmaradtnégy Jób kézirat (egyikük ôshéber írásban) és a kétPéld tekercs a TM-hoz hasonló szöveget hoznak. A11. barlangból származó Jób targum (→ 104) a TM-ben található mértékadó fejezetelrendezésrôl tanús-kodik annak ellenére, hogy a 23-27 fejezetekbenproblémák vannak (→ 30:83–96). Csak az utolsó42. fejezetben utal az arám nyelvezet alapul szolgá-ló rövidebb héber szövegvariánst.31 Qumránban mintegy 30 Zsolt kézirat található,de ezek közül sokban csak nagyon korlátozott men-nyiség szöveg maradt fönn. Ezek közül a Kr.u. I.századból származó 11PQPsa a legterjedelmesebb,amit J. A. Sanders adott ki (DJD 4). Ennek fönnma-radt szövegeiben részletek találhatók 39 kanonikuszsoltárból (93, 101–105, 109, 118, 118–119,121–150) és más anyagból is. Ezek között van aLXX 150. Zsolt (eredetileg két eltérô megfogalma-zásban, amelyek közül az egyik szír 1. zsoltárkéntmaradt fönn); Sír 51,13-30; 1Sám 23,7; két koráb-ban szír 1-3. zsoltárként, ma pedig 145-155. zsoltár-ként ismert himnusz; három zsoltárhoz hasonlókésôbbi szöveg („Könyörgés a Megszabadulásért”,„Szónoklat Sionhoz” és „Himnusz a Teremtôhöz”),valamint egy prózai részlet, mely Dávidnak 4.050költôi munkát tulajdonít. Noha vannak halvány je-lei annak, hogy ezeknek az anyagoknak az összeál-lítói ismerték a Zsolt kanonikus sorrendjét, mégis a11QPsa sorrendje jelentôsen eltér attól. Az ugyanitttalálható zsoltárhoz hasonló „Szónoklat Sionhoz”,szintén J. Starcky azonosítása alapján, a 4QPsf-benhárom nem-bibliai eredet szöveg egyikénektekinthetô (legalább három kanonikus zsoltárralegyütt). A többit tekintve, noha a zsoltárokat gyak-ran szabálytalan sorrendben másolták és sok (több-nyire gyenge minôség ) szövegváltozatot tartal-maznak, azt kell mondani, hogy a Zsolt szövegtör-ténelmét aligha gazdagítják jelentôs mértékben.32 Dán nyolc kézirata ismert (ld. BASOR 268[187] 17-37). Átmenet a héberbôl arámba és viszszaéppúgy elôfordul ezekben, mint a TM-ban. A TM-ban nem található LXX-es Dán szövegek nincsenekmeg a qumráni anyagban sem. A héber kánon ötMegilloth könyvébôl (→ 66:22) kettôre van bizo-

68:25–31 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

121

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 121

nyíték (két kéziratban a Préd, és négy-négyben Rút,Én, és Siralm); egyedül Esz hiányzik. Lehetséges,hogy a qumráni szektások azért hagyták ki elvbôlEszt-t, mert az a vallásos naptárról alkotott felfogá-suknak ellent mondott, és aMakkabeus/Haszmoneus ellenségeik ezt nagyra be-csülték (→ 67:99). Ezdr és Krón egy-egy kézirat-ban található (azokban is csak korlátozott szöveg-terjedelemben).33 (v) Deuterokanonikus könyvek. Ezek közül Bár-ra nincsen bizonyíték (→ 66:9–10), noha Jer Levegy rövid görög töredékét (a Vulg.-ban Bár 6) meg-találták a 7. barlangban. Bölcs Judit és 1–2Mak nemtalálható. Ezeket nehezen lehetett volna össze-egyeztetni a qumráni közösség érdeklôdési irányá-val. Tób erdeti arám szövegének négy kézirata is-meretes, a hébernek csak egy. Ezek alapján a könyvVetus Latinában található hosszabb formája és a gö-rög Codex Sinaiticus szövege tekinthetôkelsôdlegesnek. A Sír néhány töredéke a 2Q18-bansztikhometrikus verssorokban van írva, Sír 51,13-30 töredékei pedig úgy t nik hasábokban, 21-22 a11QPsa-ban (ld. J. A. Sanders: McCQ 21 [1968]284-298). Több 4. barlangból származó kéziratotkésôbb említünk meg (→ 66).

34 (C) Maszadából és más régiókból származókéziratok. A qumráni anyag hasonló a Maszadában1963–64-ben felfedezett kéziratokhoz (→ 67:123).Legjelentôsebb a Sír töredékes tekercse (Yadin, Y.:The Ben Sira Scroll from Massada, Jerusalem1965.), amelyben hét hasáb szövegének részletei ta-lálhatók a Sír 39,27-tôl 44,17-ig, soronként két félverssorban. Írástörténetileg a Kr.e. I. sz. elejére he-lyezik. Ez már sok olyan szöveg-recenziós különb-ségeket tartalmaz, melyek megtalálhatók a közép-kori héber Sír kéziratokban és azok fordításaiban is(→ 32:5). A 150-es zsoltár maszadai másolata el-rendezésében olyan kéziratként maradt ránk, mint akanonikus Zsolt 150; hasonlóan fellelték a Ter, Lev,MTörv, Ez és Zsolt 81–85 töredékeit is.35 Az Egyiptomból származó Nash Pairusz (Kr.e.150 k.) nem biblikus kézirat. A Tízparancsolat ésMTörv 6,11 köv. található meg benne. S. A: Cookpublikálta 1903-ban, de korát helyesen csak jóvalkésôbb W. E. Albright állapította meg, amikor azt aMakkabeusi korszakkal azonosította (JBL 56, 1937.145-37). Figyelemre méltók az ôsi miniat r teker-csek is, melyeket vagy magukon hordtak (imaszíj-jak), vagy a házak ajtófélfáihoz erôsítették(mezuzák). Ezek részleteket tartalmaznak a Pent-ból (alkalmanként eltérnek a TM-tól vagy a késôb-bi zsidó szabályokat követô szövegtôl). Jóvalrégebbrôl származik (Kr.e. VII-VI. sz.-i írás) az akét kicsiny föltekert ezüst szalag, amit Jeruzsálem-ben 1979-ben fedeztek föl egy temetôi kriptában(25-ös számú barlang) a Hinnom völgy Ny-ilejtôjén. Feltehetôen eredetileg amulettként visel-

ték. G. Barkay állapította meg, hogy a Szám 6,24-26-ban található papi áldás szövegváltozatait tartal-mazzák. Az egyiken talált szöveg majdnem azonosa TM-szal, míg a másik feltehetôen az áldás máso-dik és harmadik mondatát tartalmazza. (ld. BARev 9[2, 1983] 14-19; Qad 17 [1984] 94-108; BK 42[1987] 30-36).36 Az ôsi kéziratok utolsó, említésre méltó cso-portjába öt Vádi Murabba‘at-i kézirat tartozik, me-lyeket már publikálták. A Na al �everben találthat-hét további kézirat azonban még nincsen kiadva(→ 67:119, 121). A Kispróféták Naal Heverben ta-lált görög kéziratait a LXX-nál tárgyaljuk (→67:70). Az ugyaninnen származó Kr.u. I. sz.-i héberZsolt kéziratban ugyan található néhány TM válto-zat, de többi ugyanitt talált héber kézirat (a Ter egypéldánya, a Szám két vagy három szövege, és aMTörv egy példánya) a Murabba‘at-ban talált kéz-iratok szövegéhez és írásmódjához hasonló. P.Benoit és J. T. Milik publikálta ezeket (DJD 2), aTer-Kiv-Szám-kal (Mur1), MTörv (Mur2), Iz(Mur3), egy imaszíjjal a Kiv és MTörv részeivel(Mur4), valamint a Kisprófétákkal (Mur88) együtt.Az utóbbi terjedelme messze megelôzi a többi kéz-iratot, a 12 kispróféta közül 10-nek a szövegébôl adtanúságot. Teljesen összhangban van ez a TM szö-veghagyományával és csak három jelentést hordozóvariáns található benne. A többi kézirat ismegerôsíti, hogy a héber szöveg megszilárdulása,amit hagyományosan a jabneh-i / jamniani zsidó is-kolával azonosítanak (→ 66:35), a Kr.u. I. sz. végénmár döntô hatással volt ezekre, valamint a másodikzsidó felkelés menekültjei által Kr.u. 132–135-benhátrahagyott kéziratokra is.37 A Kr.u. II. sz.-ra tehát a mássalhangzós héberszöveg a mai napig áthagyományozott formájábanszilárdult meg. Ezt megelôzôen azonban a qumrániszövegtanúk (Sír esetében Maszada) relativ eltéré-seket mutatnak, melynek mértéke változott egyikósz-i könyvtôl a másikig. Valójában a görög és sza-maritánus szövegtanúk, az ÚSz, valamint Philón ésJosephus Flavius közvetett tanúságával együtt min-dig ennek a helyzetnek a feltételezését tették szük-ségessé.

(QL irodalomhoz → 67:78, különösen Cross és Milikmunkássága. F. M. Jr.: „The History of the biblical Text inLight of Discoveries in the Judean Desert,” HTR 57[1964] 281-299; (szerk. S. Talmonnal együtt): Qumranand the History of the Biblical Text, Cambridge, MA.1957. Eissfeldt: EOTI, 669-695, 778-783. Goshen-Gottsein, M. H.: Text and Language in Bible andQumran, Jerusalem 1960. Greenberg, M.: „TheStabilization of the Biblical Text of the Hebrew Bible”,JAOS 76 [1956] 157-167. Orlinsky, H. M.: „The TextualCriticism of the Old Testament”, in BANE, 113-132.Pisano, S.: Additions or Omissions in the Books ofSamuel: the Significant Pluses and Minuses in theMassoretic, LXX and Qumran Texts, OBO 57, Fribourg

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:31–36

122

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 122

1984. Sanders, J. A.: „Palestinian Manuscripts1947–67”, JBL 86 [1967] 431-440. Skehan, P. W.: „TheScrolls and the Old Testament Text”, McCQ 21 [1968]273-283. Textus; Annual for the Hebrew University BibleProject 1-, 1960-. Tov. E. (szerk.): The Hebrew and GreekTexts of Samuel, Proceedings IOSCS, Jerusalem 1980.

38 (II) A biblikus kor utáni szövegek a középko-rig (Kr.u. 135–1476).

(A) A Szamaritánus Pentateuchusz. Amikor 1616-ban Pietro della Valle fölfedezett egykéziratot, az európai tudósok figyelmét arra azegyedülálló tényre hívta föl, hogy a középkorigfönnmaradt egy olyan héber szövegváltozat, melynem hordja magán a Kr.u. I. sz. zsidó bölcseinekegységesítô törekvéseit. Ennek a változatnak a pél-dányai ma már megtalálhatók az európai könyvtá-rakban XII. és XX. sz. között készült másolatokban.A legôsibb ismert példányt, amit „Abisha tekercs-ként” ismernek, különbözô korból származó rés-zletekbôl rekonstruálták, és a szamaritánus közös-ség ôrzi Nablusban (→ 73:101). Korai része a Kr.u.XI. sz.-ból származik. A szamaritánusok azt tartják,hogy ezt a szöveget „13 évvel Kánaán Józsue általtörtént meghódítása után készítették.” Azok a nyu-gati kutatók, akik a szamaritánus szakadást a Kr.e.V. sz.-ra, Nehemiás idejére teszik, ezt a szövegre-cenziót is általában az V. sz.-ra helyezik. Az írásfor-ma, a szöveg sajátossága és a szamartitánusok tör-ténelme azonban mind arra utalnak, hogy ez egyfejlett palesztínai szöveg, mely semmiképpen semszektás eredet . A szamaritánusok között kezdteönnálló történelmét a Kr.e. II. sz. végén, JóhannészHürkánosz idejénél nem korábban. A qumráni4QpaleoExodm, amely nem szektás erdet ,megközelítôleg ugyanebbôl a korból származik. Ezazt bizonyítja, hogy a szamaritánus szöveghagyo-mány egyszer en magáévá tette az egyik használat-ban lévô javított (zsidó) szövegformát, és azt, minta keresztény kor elôtti javított alapszöveget,meglepô h séggel megôrizte. (→ 24)39 A szamaritánus szöveg harmonizáló és bôvítôjellegét már említettük. A Kiv elbeszélését úgybôvíti ki, hogy minden egyes alkalommal, amikoraz Úr Mózesnek a fáraó számára üzenetet ad, Mó-zes az üzenetet az elbeszélés folytatása elôtt szórólszóra megismétli. Hasonlóan, a MTörv olyan része-it, melyek a Kiv-ban megtalálható témákatbôvítenek, egyszer en átültetik a Kiv szövegébe.Szám hasonló harmonizáción esik át a MTörv-velegyütt. Ezeknek az ismert bibliai szöveg keretei kö-zött végrehajtott rendszeres bôvítéseknek nincsenkülönösebb jelentôsége. Fontosságuk inkább abbanrejlik, hogy ezek a recenziók, a LXX-val összhang-ban, olyan szavaknak vagy kifejezéseknek az olva-satát ôrizik meg, melyek eltérnek a TM-tól. Aholezek a változatok a TM olvasatot nem csak leegy-szer sítik, vagy világosabbá teszik, esetenként kü-lön meg kell vizsgálni. A szamaritánus hagyományt

az arám targumok (→ 112) és a görögSzamareitikon is alátámasztják. Az utóbbi ismert tö-redékei és annak szír hathasábos fordítása ugyanazta kibôvített szöveget hozza. Ezt a bôvített recenziótalkalmanként az ÚSz is idézi, például Csel 7. A zsi-dó maszoréták munkáját megelôzô hagyományoshéber kiejtés kiderítésén dolgozó nem egy szakem-ber a szamaritánusok között föllelhetô hagyomá-nyos héber kiejtést használta föl eltérô mértékpontossággal és sikerrel (→ 43).

Baillet, M.: „La récitacion de la loi chez lesSamaritains,” RB 69 [1962] 570-578. Bowman, J.: TheSamaritan Problem: Studies in the Relationships ofSamaritanism, Judaism, and Early Christianity. PTMS 4,Pittsburgh 1975. Coggins, R. J.: Samaritans and Jews:The Origins of Samaritanism Reconsidered, Atlanta1975. Giron Blanc, L. F. (szerk.): Pentateuco hebreo-samaritano, Genesis, Marid 1976. Pérez Castro, F.: SeferAbiša, Madrid 1959, ld. E. Robertson: VT 12 [1962] 228-235. Pummer, R.: „The Present State of SamaritanStudies”, JSS 21 [1976] 39-61; 22 [1977] 24-47. Purvis,J. D.: The Samaritan Pentateuch and the Origin of hteSamaritan Sect, HSM 2, Cambridge, MA. 1968;„Samaritan Pentateuch,” IDBSup, 772-775;„Samaritans”, IDBSup, 776-77. Sadaqa, A. – Sadaqa, R.(szerk.): Jewish and Samaritan Versions of thePentateuch, Jerusalem 1965. Von Gall, A.: Der hebräis-che Pentateuch der Samaritaner, 5 kötet, Giessen1914–18; rev. Berlin 1966.

40 (B) Órigenész Második Hasábja. ÓrigenészHexapláját, az ÓSz szövegének tanulmányozásáraszolgáló görög források gy jteményét (rendszerinthat hasábban) késôbb tárgyaljuk részletesebben (→83). Most csak a Hexapla második hasábjára fordí-tunk figyelmet, amely a Kr.e. II. sz.-ban egységesí-tett mássalhangzós héber szöveg görög-bet s átírá-sát (nem fordítását) tartalmazza. Mivel a görögábécé nem nagyon alkalmas a héber mássalhangzókátírására, az eredmény csekély érték . Ennek elle-nére a kutatók számára bepillantást enged az Óri-genész idejében használatos héber fonetikába. Akövetkezô részben látni fogjuk, hogy a késôbbi szá-zadok zsidó maszorétái milyen módszereket fej-lesztettek ki a kiejtés megjelölésére. Anyanyelvüknem héber, hanem az arámnak egy kialakult válto-zata volt, mely befolyásolta héber kiejtésüket is.Órigenész második hasábja és a korábbról szárma-zó, de késôbb fölfedezett (→ 17) források hébermagánhangzó-sémákról és szótag-struktúrákról ta-núskodnak, melyek fontosak a nyelv történeténekés az ósz-i költészeti ritmusok megértéséhez.41 Órigenész második hasábjában fönnmaradt szö-vegtanú többnyire a zsoltárokról tanúskodik. Legin-kább abból az eredeti írásból ismert, melyet egy új-ra fölhasznált kéziraton (palimpszeszt) készítettek.Ezt G. Mercati bíboros fedezte föl a milánóiAmbrosiana Könyvtárban 1896-ban és Psalterii

68:36–39 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

123

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 123

hexaplari reliquiae I címmel publikálta is (VaticanCity 1958). Azt állította, hogy ennek az anyagnak ahelyesírása Órigenész gy jteményének korábólszármazik (kb. Kr.u. 245). Indokolt az a feltevés (T.W. Mason, akit P. E. Kahle is követett), hogyÓrigienész átírt szövege azt a korábbi gyakorlatotkövette, melynek segítségével a diaszpórában görö-gül beszélô zsidókat hasonló szövegek átírásávalmegtanították a normális héber tekercsek helyeszsinagógiai felolvasására.42 (C) A középkori kéziratok fonetikája. Ehhezaz idôszakhoz tartozik minden olyan héber ÓSzkézirat, melyet a könyvnyomtatás elterjedése elôttkönyvtárak, múzeumok vagy zsidó hitközségekôriztek meg. Liturgikus célra készült, bôrtekercsreírt szövegeket használtak a középkortól a modernkorig is, de kódexek vagy a lap mindkét oldalára írtkönyvek (→ 89–90) csak magáncélokat szolgáltak.A szöveget ezekre laponként két-három hasábbanvagy teljes lapszélességben írták. Már ebben a kor-ban az írásmód, szóhasználat, paragrafusok és akézirat formátuma olyan szigorúan szabályozvavolt, hogy paleográfiai (írástörténeti) kritériumokatnehezen lehet rájuk alkalmazni.43 A semita nyelvek mássalhangzós írásmódjához,így a héberhez is, rendszeresen hozzáadott magán-hangzós jelek használata a VI-VII. sz.-ból származószíriai kezdeményezés eredményének tekinthetô.Ezt az írásmódot, melyet elôször a szír Bibliában ésa muzulmán Koránban használtak, a zsidó „hagyo-mányozók” csoportja utánozta Babilonban ésPalesztínában. A számos maszoréta rendszer kiala-kulását (a héb. massÜret „hagyományt” jelent) mafôleg a XIX. sz. végén kairói fölfedezés alapján le-het nyomon követni. Kairó legrégibb negyedébentalálható egy épület, amely Kr.u. 969-ig Szt. Mi-hályról elnevezett melkita templom volt. Ezt azépületet a (szektás) karaita zsidó közösség zsinagó-gának vásárolta meg. Az épületen belül elfalaztakegy szobát olyan szent kéziratok genizájának (rak-tárának), melyek már kikoptak a használatból; a zsi-dó gyakorlat ugyanis tiltotta ezek megsemmisítését.1890 és 1898 között az évszázadok alatt ebben aszobában fölhalmozódott kéziratok napvilágra ke-rültek, és fôleg S. Schechter igyekezetének eredmé-nyeként, aki akkor Angliában, késôbb pedig Ameri-kában élt, eljutottak Nyugatra (ld. BARev 8 [5,1982] 38-53). Sír eredeti héber szövegét évszázad-okon keresztül elveszettnek tartották. Jelentôs ré-szének fölfedezése ebben a kairói anyagban (→ 52)nagy szenzációt keltett. Ez a geniza a protokanon-ikus ósz-i könyvekrôl és a targumokról is tanúságottesz. 44 Az ebbôl a genizából származó több ezer szét-szórt kézirat lapjai alapján (melyeket mostCambridge-ben, Oxfordban, Párizsban, New York-ban és másutt ôriznek) Kahle fölvázolta a héberszöveg zsinagógai fölolvasása alkalmával hagyo-

mányosan használt kiejtés fokozatosan kifinomulórendszerének babiloni és palesztínai fejlôdését.Ezek a kéziratok elég fontos tanúi a mássalhangzósírásnak is, de nem annyira fontosak, mint a régebbi,elôzôleg már tárgyalt kéziratok (→ 15–37). Az álta-luk képviselt különbözô kiejtési rendszerek a hébernyelv áthagyományozásának fontos tanúi, és ezekbepillantást engednek a szöveg értelmezésénekmódjába is annak megfogalmazása és olvasata alap-ján. Ennek ellenére a ma általánosan használt egyet-len rendszert a ben Asher család fejlesztette ki a ga-lileai Tiberiásban a IX. és a korai X. sz.-ban. A töb-bire elsôsorban csak azért utalnak, hogy kiegészít-sék a tiberiási rendszert, vagy azokkal öszszefüg-gésbe helyezzék azt. 45 (a) KÓDEXMINTÁK. Néha „korona” kódexnek isnevezik (héb. keter) ezeket a kéziratokat. Ezek ad-ják a mintát a ben Asher család által kidolgozottszöveg- és kiejtésjelölési rendszer tanulmányozásá-hoz, és ma is ezeken alapulnak a nyomtatott héberBiblia kritikai kiadásai.46 A Kairói Próféták (C) kódexét Kr.u. 895-benMoses ben Asher másolta és látta el magánhangzóspontozással. A kéziratot befejezô másoló megjegy-zése alapján ezt tekintik a legrégebbi fönnmaradtkeletkezési idejében meghatározott héb. ósz-i kéz-iratnak. A héber kánonból a „C” tartalmazza a ko-rai (Józs, Bír, Sám, Kir) és a késôbbi (Iz, Jer, Ezek,és a 12 kispróféta) prófétákat. Eredetileg ez a jeru-zsálemi karaita zsidó közösség tulajdonában volt,de az elsô keresztes háborúban lefoglalták, ésBaldvin király végül a kairói karaitáknak adta. Írás-rendszere nem a következô nemzedékhez tartozóAaron ben Asher által használt maszoréta rendszerteljesen kifejlôdött formáját mutatja. Úgy t nik,hogy a „C” közelebb van a rivális neftali-i hagyo-mányhoz, mint a késôbbi ben Asher szövegekhez,noha a különbségek nem jelentôsek. A „C”-t aBHK és a BHS (héber Biblia Kittel és Eiliger félekiadása) is használta, (→ 56). A Héber EgyetemBiblia Projektje számára pedig újra összeállították(→ 58). 1979-tôl a „C” bibliai szövege és a Masoraúj sorozatban jelent meg Madridban F. Pérez Castrogondozásában.47 Az Aleppói Kódex (A) eredetileg egy teljes hé-ber ÓSz volt az Aaron ben Moses ben Asher által930 körül készített magánhangzó pontozással éshangsúly jelekkel (a kiejtés és fölolvasás hanghor-dozásának megjelölésére) ellátva. A „C”-hez ha-sonlóan elôször ezt is a jeruzsálemi karaita közös-ség kapta meg. Birtokukban Maimonides (†1204) ismegismerte azt és bizonyos sajátosságaiban az álta-lánosan elismert szöveg megbízható mércéjének te-kintette. Az „A” aleppói létezésérôl 1478-tól vanutalás, de a városban 1947-ben lezajlott zsidó elle-nes zendülés idején nagyon megrongálódott. Egyideig azt vélték, hogy el is veszett. 1958-ban hiá-nyosan ugyan, de megérkezett Izraelbe (a Pent. hi-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:39–44

124

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 124

ányzik MTörv 28,1-ig, a 2Kir egy részével, vala-mint a Kis Próféták, 2Krón, Zsolt 15,1–25,2, Én3,11-végéig; teljesen hiányzik Préd, Siralm, Eszt,Dán, Ezdr, Neh). A fennmaradt kéziratot fotóme-chanikus eljárással 1976-ban adták ki Jeruzsálem-ben. Az A-t elsôként a Héber Egyetem fogadta el aBiblia szövegkritikai kiadásának alapjául (→ 58; ld.M. Goshen-Gottstein: BA 42 [1979] 145-163).48 A Szentpétervári Kódex (L) Kr.u. 1009-bôl. Ezegy teljes ÓSz, amit 1839-ben a Krím-félszigetrôlA. Frikowits vitt magával. A másoló a szöveg végénmegjegyzi, hogy olyan szövegek alapján látta elmagánhangzós pontozással és más diakritikus je-lekkel, amelyeket Aaron ben Moses ben Asher javí-tott ki és látott el megjegyzésekkel. Más forrásokkalösszevetve megállapítható, hogy egy korai benAsher szabályokhoz hasonuló javítással rokon amagánhangzó-pontozás. Ez volt az alapvetô kézirata Kittel és az Eiliger-Rudolf héber bibliakiadások-hoz (BHK, BHS, → 56), olvasatát a Héber Egyetemmunkája is jegyzi.49 (b) ELTÉRÔ MAGÁNHANGZÓS RENDSZER KÉZ-IRATOK. Korlátozott számú és meglehetôsen kezdet-leges palesztínai magánhangzó-pontozási rendszer-rel ellátott ósz-i geniza töredékek (→ 43–44) gy j-tését és bevezetô tanulmányozását P. A KahleMassoreten des Westens (Stuttgart 1927–28) végez-te el; munkáját A. Díez Macho és mások folytatták.50 Kahle a Massoreten des Ostens c. munkájában(Lipcse 1913), a ZAW 46 (1928) mellékletekéntmegjelent fotómechanikus eljárással készült album-ban, valamint a BHK bevezetô anyag gy jteményé-ben terjedelmes geniza-anyagot tárt föl két Babilon-ból származó magánhangzó rendszerrôl (az egyikkorábbi eredet és egyszer bb, a másik késôbbi éskomplikáltabb). A TM-szal ellentétben ebben a VI-II-IX. sz.-ból származó anyagban a sor fölé írták apontokat (jelei a mássalhangzós szöveg fölé kerül-tek). A BHK rendszere ennek az anyagnak mintegy120 kéziratából variánsokat foglalt magába, de aBHS nem sokat foglalkozott ezzel. 1976-tól a héb.Biblia babiloni pontozású töredékekbôl összeállítottkiadása Madridban jelent meg (Biblia Babilonica).51 Kahle bizonyos kéziratokat ben Neftali iskolá-jának tulajdonított (vetélytársai voltak a ben Ashercsaládnak (→ 44). Közülük azonban nem egy olyansajátosságokat mutat, amilyeneket a valódi benNeftali kéziratokban nem találunk; tehát valószín -leg a legrégebbi palesztínai Masora és a teljesenkifejlôdött tibériási rendszer közé helyezhetôk.Köztük van a Codex Reuchlinianus Kr.u. 1105-bôl,amit most Karlsruhe-ban ôriznek, a Pent. (G. B deRossi jelölésében a 668.) és egy teljes ÓSz (deRossi jelölésében a 2.). Az utóbbi most Pármábantalálható. E kéziratoknak újabb értékelése a mas-zoréták ben Neftali és ben Asher iskolája közöttitényleges eltérések számát mintegy 900 részletrecsökkentette, ezeknek majdnem mindegyike pusz-

tán egy másodlagos hangsúlybeli eltérésre utal (ameteg).52 (D) Sír kézirat a kairói genizában. A kairóigenizában talált anyag töredékes és szétszórt álla-potára jellemzô (→ 43–44), hogy amíg a héber Sírelsô azonosított és kiadott lapja 1896-ban került elô,az öt ismert Sír kézirat egyikét 1931-ig, két másikkézirat szétszóródott lapjait pedig 1958-ig és 1960-ig nem adták ki. A. A. Di Lella tanulmányában (TheHebrew Text of Sirach, Hága 1966) megállapította,hogy a Szeptuagintában található Sír mintegy 1616sorából 1098 sor maradt fönn az öt kéziratban. A Sírqumráni és maszadai szövegeinek 1962 és 1965 kö-zötti kiadása alapján (→ 33–34) végérvényesen le-hetetett megállapítani, hogy a kairói kéziratok szö-vege nagyon ôsi. Mivel a tényleges kairói másola-tok a Kr.u. XI–XII. sz.-ból erednek, azokat gyakranfigyelmen kívül hagyták, mert úgy vélték, hogy aközépkorban görögbôl, szírbôl, vagy éppen talánperzsából héberbe forították vissza. A Kr.e. I. sz.-ból származó maszadai Sír szöveg és annak LXX-es formája azonban együttesen azt bizonyítja, hogyamikor a legjobban kidolgozott középkori kézirat (akairói B kézirat) olvasat-változatokat ôriz meg amargóján, a szöveg olvasata és a margón megôrzöttváltozat egyaránt megelôzi a keresztény idôket. Akairói kézirat egy másik sajátossága is ôsi eredetéreutal; ezt a maszadai tekercs és a 2Q18 alapján lehetbizonyítani. A szöveg nem folyamatos prózában,hanem verssorokban van írva. Ezzel ellentétben azalfabetikus akrosztikhonban írt Sír 51,13-30versszövegérôl – elsô felének jobb változatát a11QPsa -t (→ 31) ôrizte meg – világosan megálla-pítható, hogy annak középkori fordítása szírbôl tör-tént visszafordítás.53 (E) Tób és Judit középkori kéziratai. A kö-zépkorból fönnmaradt héber és zsidó-arám Tób ésJudit kéziratok nem mérhetôk össze a Sír kéziratok-kal. Ezek minden szempontból másodlagosak ésnem teszik lehetôvé, hogy a könyvek eredeti formá-jához közelítsünk.54 (III) Modern kori kiadások (Kr.u. 1477–). AzÓSz nyomtatott héber kiadásai – kezdve a zsoltá-rokkal D. Kimlichi magyarázatában (Bologna1477) és a legkorábbi teljes ÓSz-gel (Soncino1488) egészen 1525-ig – általában néhány kéziratonalapulnak, nemegy közülük ma már nem is létezik.Szövegük a középkori kéziratokhoz hasonló válto-zatosságot mutat. Késôbbi korokban összegy jtöt-ték (az alapul szolgáló kéziratokkal együtt), és hanem is nagyon jó, de többé-kevésbé független szö-vegtanúknak tekinthetôk. 55 A Textus Receptus (1525–1929). Az elsôRabbinikus Biblia (Velence 1518) az ÓSz fólió la-pokon kiadott szövege volt a Maszorával, a targum-mal és válogatott középkori zsidó magyarázókkal(héb. miqr ’ t ged l t, nagyméret Szentírás).Ugyanaz a kiadó, D. Bohberg, egy második rab-

68:44–52 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

125

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 125

binikus Bibliát is kiadott 1524–25-ben.Szerkesztôje Jakob ben Chayim a Maszora alaposismerôje volt, akit munkájában korlátoztak azok aszövegváltoztatások és finomítások, amiket amegelôzô hat évszázadban, Aaron ben Asher és sa-ját kora között a hagyományba bevezettek. Jakobben Chayim szövege, a maga hibáival és elônyeiv-el, majdnem minden nyomtatott héber Biblia szö-vegbázisát biztosította a legutóbbi évekig. Négy év-százados egyeduralma az ÚSz görög TextusReceptus-ához hasonlatos (→ 160–161).56 Kritikai kiadások. Az 1966 és 1977 között el-készített BHS átvette a BHK (1929–37) szerepét.Mindkettô a Szentpétervári Kódex alapján készült(→ 48) lábjegyzetekkel, melyek héber kéziratok ésszövegváltozataik alapján az olvasatváltozatoknagy választékát tartalmazzák. A BHS azonban el-hagyott kritikai apparátusokra vonatkozó két meg-különböztetést, melyek a BHK-ban megtalálhatókvoltak; ezek a „jelentéktelen variáns és kevésbéfontos információ”, valamint „a valós szövegválto-zások és más fontosabb anyag” közötti különbségekvoltak. A feltevésen alapuló olvasatok és a vissza-fordítások számát is nagymértékben redukálták. Eváltozások a BHS-t a megbízható szövegek és a szö-vegkritikával megalapozott szövegváltozatoknaklegjobb elérhetô forrásává tették még annak ellené-re is, hogy lábjegyzeteit állandóan figyelni ésellenôrizni kell (éppúgy, mint bármilyen szakkönyvesetében). A versszövegek sorainak értelemszer el-osztása a BHS-ben (minként a BHK-ban) korszerszerkesztôi ítéleten alapszik, és nem a kéziratokbólvett hagyományos zsidó prezentációs formákon (akéziratokban ugyanis csak Kiv 15,1-17 és MTörv32,1-43 vannak mindig versformában, Zsolt, Példés Jób ritkábban). Noha gyakran hasznos a szövegilyen költôi felosztása, ami ugyanakkor elég fél-revezetôvé is válhat, ha kritika nélkül alkalmazzákazt. Végül a BHS finomította a Masora Parva („kisMaszora) BHK-ból átvett lapszéli jegyzeteit, kiegé-szítve azokat egy új kritikai apparátussal, mely köz-vetlenül a Szentpétervári Kódex (L) MasoraMagnájának (a „nagy Maszora”) támogató doku-mentációjára utal. A BHS Masora Gedolah-val fog-lalkozó kötetei között (Masora Magna, Róma 1971)ez volt az elsô (2 kötet, Stuttgart 1974). 57 Az Angol és Idegen Biblia Társaság kiadásábanjelent meg a héber ÓSz, amit N. H. Snaith (London1958) adott ki, a BHK és a BHS elônyeit és kocká-zatait egyaránt elkerülte. A szerkesztô munkáját az1483-as liszaboni kéziratot vette alapul, de figye-lembe vett egy kisebb (elsôsorban spanyol eredet )kéziratcsoportot is, valamint S. Y. de Norzi mas-zoretikus tanulányait (1742). Snaith maga is megje-gyezte, hogy az így létrejött szöveg elég közel áll aBHK szövegéhez, sôt annak szentpétervári prototí-pusához is. Az angol kiadás általában a szöveg ha-gyományos elrendezését követi; a Zsolt, Péld és Jób

szövegét kettôs hasábban, két félvers egységben(hemisztikhon) közli.58 Nagy jelentôségre tett szert a Zsidó EgyetemBiblia Projektje, amely 1975-ben az Iz-salkezdôdött. Alapszövege az Aleppói Kódex (→ 47).A jobb margón a lerövidítetett maszoréta jegyzete-ket, a magánhangzó és hangsúlyjelek variánsait pe-dig a balon (ezek korai kéziratok kis csoportján ala-pulnak). A lapok alsó részén a kritikai apparátus há-rom további hasábja található. Az elsô a szövegvál-tozatok tanúit idézi, gondosan összeállított tömörértékeléssel; a második a qumráni tekercsekbôl és arabbinikus irodalomból közöl variánsokat, a harma-dik pedig a középkori héber kéziratokból válogatottolvasatokat, befoglalva a Szentpétervári kódexet(→ 48) és a Kairói Prófétákat (→ 46) is.59 (C) A variánsok összeállítása. A mássalhang-zós variánsok középkori héber kéziratokból és koraikiadásokból készült alapgy jteményét B.FKennicott állította össze a Vetus Testamentumhebraicum cum variis lectionibus c. m vében (2 kö-tet, Oxford 1776–80). A Textus Receptus-t reprodu-kálja, és mintegy 600 kéziratot, 50 ÓSz kiadástvagy részeit, valamint 16 Szam.Pent. kéziratot ha-sonlít össze annak a recenziónak a szövegével, me-lyet a London Polyglot Bible-bôl újranyomtattak. Amunka tíz évig tartott. Részben a kontinentális Eu-rópa olyan különbözô városaiban élô szakemberek-kel folytatott levelezés segítségével folyt, ahol fon-tos kéziratokat ôriztek. Az eredmény azonban an-nyira kiábrándító volt, hogy ez elejét vette mindentovábbi kísérletnek arra, hogy ugyanezt vagy ezzelösszemérhetô anyagot ugyanígy, vagy bármilyenmás alapon újra megvizsgáljanak.60 Egy szelektívebb, de ugyanakkor átfogóbbalapra épülô vállalkozást képvisel G. B. de Rossimunkája Variae lectiones Veteris Testamenti cím-mel (4 kötet és supplementum, Parma 1784–88,1789, újra nyomtaták 2 kötetben Amszterdamban1960 és 1970 között). De Rossi szöveget nemnyomtatott ki. A Kennicott által összeállított alap-gy jteményt föltételezve csak olyan passzusokhozadott evidenciát, melyeknek létezô variánsait fon-tosnak vélte. Ezt egyaránt megtette a kiejtéssel és amássalhangzós szövegvariánsokkal is. Kennicottadatait részletesen megismételte, valahányszor azáltala tanulmányozott olvasatok szempontjábóljelentôsnek vélte azokat. Ugyanakkor 800 más kéz-iratot, köztük néhány jelentôset is, összegy jtött. Afordítások indirekt tanúságát is figyelembe vette.Noha késôbbi kritikai tanulmányok fényében anya-gát újra kell értékelni – és szövegváltozatait sohasem lehet szó szerint idézni –, a XX. sz.-tmegelôzôen az ÓSz szövegeihez ez volt a leghasz-nosabb adatgy jtés. 61 C. D. Ginsburg munkája (The Old Testament…Diligently Revisited [3 rész 4 kötetben London1908–26]) ugyanazt a kérdésterületet járta körül,

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:52–57

126

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 126

mint az elôzô két gy jtemény, és számba vettemintegy 70 kézirat tanúságát, és az elfogadott héberszöveg 12 kiadását is. Ennek ellenére nem jelent fi-gyelembe vehetô haladást, és aligha lehet hasznos-nak tekinteni. Hasonlóan, az M. D. Cassuto kutatá-sára támaszkodó izraeli kiadásról sem lehet sok jótmondani, amit mások tettek közzé (1953-ban) a tu-dós halála után.

(Orlinski, H. M.: „The Masoretic Text: Fact or Fiction?”Bevezetô [45 old.], C. D. Ginsburg hasonmásban újra ki-nyomtatott munkájához: Introduction to the Massoretico-Critical Edition of the Hebrew Bible, New York 1966.Pérez Castro, F.: „Estudios masoreticos” Sef 25 [1950]289-317. Yevin, I.: Introduction to the Tiberian Masorah,SBLMas 5, Missoula 1980).

62 A Szeptuaginta-fordítás Kr.e. 100 körül.Amikorra Sír bevezetôjét megírták, kb. Kr.e. 116-ban (→ 32:3, 9), az ÓSz legnagyobb része márhasználatban volt abban a görög fordításban, amitHetvenes vagy Szeptuaginta néven ismerünk(LXX). A szöveg történelme és értelmezése számá-ra napjainkban kialakult fontosságán kívül a LXXfordítás azért is nagyon jelentôs, mert ez biztosítot-ta az irodalmi eszközt és a kulturális környezetet akorai keresztény hithirdetés számára a pogány vi-lágban. Ez a fordítás volt évszázadokon keresztül,és napjainkban is, a keleti kereszténység millióiszámára az ÓSz liturgikus szövege. A LXX nemcsak az a szövegforma, amiben az ÓSz leginkábbelterjedt az apostoli idôkben, hanem ez továbbítottanéhány (deutero-) kanonikus könyv eredeti szöve-gét is (Bölcs, 2Makk), és ez adja részben (Esz DánSír), vagy teljes egészében (Tób, Judit, Bár, 1Makk)más könyvek alapformáját is. Néhány katolikusbibliamagyarázó azt is állította, hogy a LXX köz-vetlenül sugalmazott szöveg, legalább is azokban a

részekben melyeket hozzáad, még a héber kánonkönyveihez is (de ld. → 65:39)63 Legendás eredete. Ariszteász Philokratészhezírt apokrif levele, a Kr.e. II. sz.-ból, elmondja, hogya Pentateuchos-t hogyan fordították héberbôl gö-rögre (→ 67:32–33). Az elbeszélés szerintphaleroni Demetriosz, II. Ptolemaiosz Philadelp-hosz (285–246) könyvtárosa az egyiptomi király hí-res alexandriai könyvtárába el akarta helyezni a zsi-dó törvénykönyv fordításának egy példányát. A ki-rályi könyvtáros sürgetésére Philadelphosz megkér-te a jeruzsálemi fôpapot, hogy küldjön egy 72 vén-bôl álló csoportot (hatot minden törzsbôl), hogy aztelkészítsék. A munka az érdekelt felek megelégedé-sére, az alexandriai zsidó közösségére is, elkészült.Zsidó és keresztény körök sokszor ismételt állításaellenére is csak azt a szembeötlô tényt lehet ebbôl alényegében apologetikus propaganda jellegelbeszélésbôl kiolvasni, hogy a Tóra teljes fordításaKr.e. a korai III. sz.-ban készült. Ennek ellenére, aSzeptuaginta kifejezés, ami latinban „hetven”-et je-lent és az ariszteászi elbeszélés nyomán a fordítókáltal kerekített számból ered, nemcsak Mózes ötkönyvének görög szövegét jelöli, hanem – legalábbis keresztény körökben a IV. sz. óta – az ÓSz teljesgörögre fordított m vét, valamint Kr.e. 300-atmegelôzô korai összeállításokat is egészen Aquilamunkáját megelôzô évekig, kb. Kr.u. 130-ig (→79–80).64 (B) Egységes eredet kérdése. A LXXkönyvrôl-könyvre, de néha még ugyanabban akönyvben is, stílus és megbízhatóság szempontjábólnagyon eltérô fordításokat tartalmaz. Noha aPentateuchosz fordítása általában pontos megbízha-tó és zamatos nyelvezet , részei mintegy hat fordí-tó kezébôl kerültek ki. A Ter könyvében a TM és aLXX által felhasznált szöveg között található kü-lönbség aránylag csekély. A Ter szövege nagy mér-

68:57–62 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

127

ték összhangot mutat a kéziratok hagyományával.A Kiv-tól a MTörv-ig azonban nagyobbak az eltéré-sek. A Kiv 35–40-ben pedig a Hetvenes szövegejelentôsen rövidebb, és szerkesztésében is eltér aTM-tól, valamint a Szamaritánus recenziótól. ALXX többi történeti könyvének létrejötte legalábbkétszáz évet vett igénybe. Amikor qumráni hébertöredékekkel össze lehet hasonlítani a Hetvenest, atöredékek általában a görög szövegre alapozott ol-vasatot támogatják a TM-szal szemben. A szövegáthagyományozásnak azonban sok bonyodalmavan, ezért minden egyes könyvet és szövegrészt kü-

lön kell tanulmányozni. Így például Iz LXX olvasa-ta nyelvészetileg jó görög szöveg és hajlamos azeredeti rövidítésére (amit nem minden esetben értmeg), ugyanakkor a Jer fordítása jelentôsen rövi-debb a TM-nál, és egy korábbi és jobb kiadás képétmutatja (→ 28).65 A LXX különbözô könyveiben megjelenô elté-rések fölvetnek egy kérdést: 1941-ben P.H. Kahleelkezdte feszegetni, hogy vajon ami a LXX kézirat-okban és kiadásokban fönnmaradt, az egyetlen ke-reszténység elôtti fordítás-e, vagy pedig például akorai palesztínai targumokhoz hasonló többféle

AZ ÓSZÖVETSÉG GÖRÖG FORDÍTÁSAI

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 127

szóbeli tolmácsolás tetszôleges, majdnem hogy vé-letlen választéka (→ 103). Kahle ÓSz-i idézetekreutalt Philónnál, Josephus Flaviusnál, vagy olyaníróknál, mint Jusztinosz vértanú (†165 k.); ezekugyanis összeegyeztethetetlenek a görög szöveg tö-retlen áthagyományozásával, kezdve egy egységesforrással, a IV. és V. sz. LXX Kódexein keresztül amai nyomtatott bibliákig.66 (C) A legkorábbi LXX és késôbbi revíziói.Kahle nagyon is számba veendô nehézségei ellené-re, melyek közül mindet egyetlen elmélettel nem le-het megoldani, perdöntô evidencia bizonyítja a szo-ros folytonosságot az ÓSz legtöbb könyvének aLXX kódexeiben fönnmaradt szövege és az egyet-len kereszténységet megelôzô tolmácsolás között. Agörög szöveg nagyon korai latin, kopt, és valamivelkésôbbi etióp fordításai is a LXX ma ismert szöveg-érôl adnak egyértelm bizonyságot. Ezen felül, marendelkezésünkre áll a kereszténységet megelôzôeredet , Palesztínából és Egyiptomból származógörög szövegeket tartalmazó számos kézirat-töre-dék is; ezek is ugyanehhez a szöveghagyományhoztartoznak. Ezekben részletek találhatók a Kiv-bôl(7Q1), a Lev-bôl (4QLXXLeva.b), Szám-bôl(4QLXXNum), MTörv-bôl (4QLXXDeut, RylandsPapirusz Gk 458, Fuad Papirus inv. 266) és Ep.Jer.(7Q2 = Bár 6 a Vulg.-ban). Ezek a töredékek a Kr.e.II. sz.-tól idôszámításunk kezdetéig terjedô idôsza-kban készültek (ld. A. R. Leaney, az Elliott szer-kesztésében készült Sudies, 283-300. old.).67 A keresztény kort megelôzô maradványoknál isterjedelmesebb a kisprófétákat tartalmazó görög te-kercs, mely a júdeai sivatagban található Na al�ever-bôl származik a Kr.u I. sz.-ból (→ 67:121),amit D. Barthélemy adott ki a Les Devanciersd’Aquila-ban (VTSup 10, Leiden 1963). Ezek a tö-redékek (és Barthélemy velük foglalkozó tanulmá-nya) Kahle felhozott nehézségeinek nagy részétmegoldották, mivel nem a kispróféták korai ale-xandriai Hetvenes szövegét mutatják be, hanem an-nak a Kr.u. elsô századból származó alapos átdol-gozását. A Barthélemy által feltárt bizonyíték össz-hangban van Sám qumránból származó héber kéz-iratainak adataival (→ 26), amiket F.M. Cross (pl.HTR 57 [1964] 281-299) és E. C Ulrich tanulmá-nyoztak (The Qumran Text of Samuel and Josephus,HSM 19, Missoula 1978). A továbbiakban ezt a re-konstrukciót fogjuk követni munka-hipotézisként,mivel alapvonalaiban biztosnak tekinthetô. Lénye-gesen kibôvíti az ÓSz Órigenész (†Kr.u. 254) elôttiés utáni görög szövegeinek állapotára vonatkozókorábbi történelmi perspektívákat. 68 (a) A LXX ALEXANDRIAI SZÖVEGE. Az ÓSz leg-korábbi görög fordítása, aminek elkészítésében li-turgikus és apologetikus szempontok is szerepet ját-szottak, a kissé cikornyás alexandriai nyelvhaszná-latban készült. Noha a fordítók általában szószerin-ti azonosságra törekedtek, szövegük figyelmen

kív l hagy jelentéktelenebb szövegelemeket, mintpéldául a héberben használt megerôsítô járuléksza-vakat („bizony”), igeneveket (verbal objects) azo-nosító jeleket (resumptive pronouns) és ismétlôdônévmásokat, melyekre nincsen szükség a görögnyelvben. A fordítás alapját adó héber kéziratok sokszempontból eltértek azoktól, amiket késôbb a TM-hoz használtak. Jó példákat lehet erre találni aMTörv-ben és Iz-ban (noha egyik esetben sem a Va-tikáni Kódex szövegébenben [B], vagy az annakalapján készült kiadásokban, mivel ezeknek a köny-veknek a B szövege a héber alapján át lett dolgoz-va); egy másik jó példa Jer. A Sám és Kir esetében,mivel a korai verzió (amit a B jól érzékeltet) csakkét szövegrészben maradt fönn (1Sám 1,1 – 2Sám11,1 és 1Kir 2,12-21 [TM 20],43), lehetséges, hogya fordítót apologetikus, vagy buzdító szándék kész-tettett arra, hogy a héber könyveknek csak ezeket arészeit mutassa be.69 (b) LEGKORÁBBI PALESZTÍNAI RECENZIÓK: az„ÔS-Lukiánosz”. Cross a qumráni héber kéziratokattanulmányozta, munkájának eredményeként aSám–Kir formájának alakulásában egy következôszakaszt „ôs lukiánoszi” szöveg-stádiumként lehetmegjelölni. Ez azt jelenti, hogy a régebbi LXXanyagot összeegyeztették a valamivel fejlettebb (dea TM formájától még eléggé eltérô) héber szöve-gekkel, melyek a Kr.e. II. és I. sz.-ban kézen forog-tak. Az átdolgozás igyekezett olyan szavakat és ki-fejezéseket találni, melyek pontosabban visszaadtáka hébert. Ez a fordítás Sám–Kir egyes részeinekesetében felváltotta a korábbi görög szöveget a leg-több LXX-kéziratban. Azt a feltevést, hogy ez az át-dolgozott fordítás Palesztínában készült, arra lehetalapozni, hogy szövegformája, amit késôbbAntióchiai Lukiánosz (†312) befolyása eredményé-nek tulajdonítottak, Szíriával és Palesztínával hoz-ható kapcsolatba, és azonos a Qumránban találtpalesztínai kéziratokkal is. A LXX szöveghagyomá-nyozásának erre a fázisára irányuló kutatás még be-fejezetlen, nagyon gondosan meg kell még vizsgál-ni a különbözô ósz-i könyvek tanúságát.70 (c) TOVÁBBI PALESZTÍNAI RECENZIÓK: „ÔS

THEODOTION”. A föntebb említett (→ 67) kisprófé-ták tekercse Barthélemy véleménye szerint egymegkülönböztethetô palesztínai átdolgozásról ta-núskodik. Ez a megállapítás a szövegmagyarázat-nak a korszakforduló idején összeállított rabbinistaszabályaira épül. Ez az átdolgozott fordítás héberkifejezések következetes görög fordításának kiala-kítására, az exegézis számára pedig a fontos héberalapfogalmak megjelölésére törekedett. Barthélemyaz átdolgozás kilenc jellegzetes sajátosságát jelöltemeg, melyeket késôbb Aquila is magáévá tett (→79-80), és mintegy tíz olyan másikat is, melyeketAquila vagy megváltoztatott, vagy elvetett. (Lesdevianciers 31-88). Legjelentôsebb a héber wgm(„és hasonlóan”) megjelölésére szolgáló görög

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:63–67

128

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 128

kaige. Ebbôl ered az egész munkának a neve is: aKaige átdolgozott fordítás.71 A Kaige átdolgozásban a Sám–Kir egy késôbbivizsgálata alkalmával J. D. Shenkel 10 további sa-játosságot vélt felfedezni (Chronology andRecensional Development in the Greek Text ofKings, HSM 1, Cambridge, MA. 1968, 13-18, 113-116). K. G. O’Connell Kiv tanulmánya további 36-ot sorolt fel (The Theodotiosic Revision of the Bookof Exodus, HSM 3, Cambridge, MA. 1972, 286-291), más kutatók mindezekhez újabbakat is java-soltak (pl. W. R. Bodine: The Greek Text of Judges:Recensional Developments, HSM 23, Chico 1980,47-91, 187-189; L. J. Greenspoon: Textual Studiesin the Book of Joshua, HSM 28, Chico 1983, 269-377; J. A. Grindel: CBQ 31 [1969] 499-513; M.Smith: Bib 48 [1967] 443-445).72 Az átdolgozást Barthélemy Kr.u. kb. 30–50 kö-zé helyezte és Jonatán ben Uzzielt tekintetteszerzôjének, akit a rabbinikus irodalom az arám tar-gumokkal kapcsolatban említ meg. Ugyanezt a Jo-natánt egy Thodotiosszal is azonosította, akinek egyKr.u. II. sz. végérôl származó átdolgozott LXX for-dítást tulajdonítanak. A késôbbi Theodotion elô-futárának feltételezését a rendelkezésre álló anyagszükségessé teszi, de a Barthélemy által javasoltidôszak korántsem ilyen biztos, noha nem lehet azttúl késôinek sem tekinteni. A Jonatánnal való azo-nosítás egy legenda alapján történt, javaslata azon-ban eleve homályos alakot tételez fel. A kérdés biz-tos eldöntése a Theodotionra és a vele bizonyosmértékig kapcsolatban álló korai átdolgozásokravonatkozó görög adatok további vizsgálatától függ.73 Mindenestre a Kaige fordítással kapcsolatosfontos tények közé tartozik annak korai eredete (aKispróféták tekercse a Kr.u. I. sz.-ból származik),valamint a különbözô ósz-i könyvek kézirat-hagyo-mányában vele kapcsolatba állítható szövegek gaz-dag választéka. A kisprófétákra vonatkozóanBarthélemy beizonyította, hogy: 1) a kéziratok nemúj fordítást tartalmaznak, hanem a régebbi alexand-riai LXX egy héber szöveg alapján történt szándé-kos átdolgozását; 2) ugyanez az átdolgozásfedezhetô fel Órigenész Hexaplájának quinta edi-tio-jában található idézetekben is (→ 83), valaminta Washingtonban ôrzött Freer gy jtemény kisprófé-ták görög kézirataiban, valamint a szahidi koptgörögbôl készített másodlagos fordításban és apalesztínai Nabluszban született Jusztinosz vértanú(†165 k.) által idézett szövegben is. A görög ÓSznyomtatott kiadásaiban a Kaige átdolgozás adja aSiralm és (valószín leg) Rút LXX szövegét; az isvalószín , hogy Dán „Theodotion”-i szövegének isez az alapja (gyakorlatilag minden LXX szövegta-núban ez foglalta el Dán régi görög formájának he-lyét, ezt idézi az ÚSz és római Kelemen is már aKr.u. I. sz. végén). Vannak olyan vélemények is,melyek azt állítják, hogy Dán Theodotion-i formája

egy másik korai forrásból ered, mely a héber/arámszöveg új fordítása volt; így vélekedik L. F.Hartman és A. A. Di Lella (The Book of Daniel,AB23; Garden City 1977, 81-82), követve J.Ziegler-t (Susanna, Daniel, Belet Draco, LXX16.2; Göttingen 1964. 61), és A. Smitt-et (Stammtder sogenannte „Θ ’” – Text bei Daniel wirklich vonTheodotios? MSU 9; Göttingen 1966). Ld. S. P.Jeansonne-t is The Old Greek Translation of Daniel7–12, CBQMS 19, Washington 1988. Jer és JóbTM-nál rövidebb LXX szövegformáját a Kaige át-dolgozás módszerének megfelelôen kiegészítették;ezek az adalékok rendszeresen megjelennek a gör.Jób-ban és Jer néhány kéziratában és kiadásában.74 Sám–Kir-ben a Kaige recenzióból származik2Sám 11,2 – 1Kir 2,11. 1Kir 22 és 2Kir teljes szöve-ge a „B”-ben és a legtöbb más Hetvenes kéziratban,valamint a nyomtatott kiadásokban is. A Sám-Kir-nak ezt az átdolgozását már H. St. J. Thackery elkü-lönítette (The Septuagint and Jewish Worship, Lon-don 19232, 16-28, 114-115). Noha a munka keletke-zési idejének megállapításához nem voltak adatai, azelkülönítés azonosításához szükséges kritériumokatsikerült megállapítania.75 (d) KORAI ÁTDOLGOZÁSOK MÁS JELEI. Ha elfo-gadjuk azt, hogy az ÓSz görög szövegének a Kr. e-i és a Kr.- u-i elsô században szinte az egészet áldol-gozták, a LXX szövegtörténelmének több más ele-mét is megfelelô helyre lehet tenni. Így E. Tov (TheSeptuagint Translation of Jeremia and Baruch,HSM 8, Missoula 1976) már kimutatta, hogy Jer29–52 és Bár 1,1–3,8 régi görög szövegét teljesenelfoglalta egy olyan revízió, amely a Kr.e. II. sz. vé-gén vagy az I. sz.-ban készült. A Kr.u. III. sz.-bólszármazó 967. Beatty-Scheide papírusz az Ez LXXszövegének Kr.e. I. sz.-ból származó átdolgozásttartalmazza) ld. Ziegler: ZAWI 61 [1945–48] 76-94). A héber kánon áthagyományozott szövegéneköt „tekercse” (Megillot) közül (a görög Siralm ésRút → 73) a görög Én-t mindig késôi eredet nektartották, és a görög Préd-t is (ezt szinténBarthélemy döntötte el) jogosan tették a Kr.u. II.sz.-ba (Aquila → 79–80). A Préd 1–9 több kettôs ér-telmezést és más bôvítést tartalmaz minden kézirat-ban. Mivel a Préd 2,11 ilyen másodlagos olvasatátmár Római Kelemen is használta (1Kel. 14,4), fel-tehetôen ez az anyag általában a Kr.u. I. sz.-bólvagy korábbról származik. Hasonlóan, a LXX né-hány kéziratában és minden VL szövegtanúban ta-lálható görög Sír másodlagos átdolgozása a 12,1olyan szövegét tartalmazza, melyet már a Didakhéis használt; ez is az I. sz.-ban átdolgozott szövegegy bizonyítéka.76 Abban az esetben, amikor az átdolgozásoknakaz idôpontja megközelítôleg megállapítható, nem-csak Kahle sok nehézségének történelmi háttere ad-ható meg, hanem bepillanthatunk azoknak a héberkéziratok szöveghelyzetébe is, amiknek alapján

68:67–73 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

129

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 129

ezek készültek. Noha gyakran közelebb állnak aTM-hoz, mint a korai alexandriai LXXôspéldányaihoz; amit feltételeznek, az valójábannem a Kr.u. I. sz. végén megszilárdult pontos hébermássalhangzós szöveg.77 Megemlíthetjük azokat az eseteket is, amikor agörög ÓSz-bôl teljes könyvek egész szövege többformában is megtalálható a kéziratokban. Így a Bírkét szövege az A és B kódexekben (ezek annyira el-térnek egymástól, hogy közös eredetüket nem min-denki fogadja el). Ezdr (1Ezdr., vagy EzdrA) és Dánalexandriai fordítása együtt utalnak Ezdr-Neh késôiés megkülönböztetett eredetére (gör. EzdrB; →

67:38), valamint a „Theodotion-i” Dán (miként az1–2Krón) hasonló görög átdolgozására. A görögEszt kettô, a görög Tób pedig három formában ta-lálható. Nyilvánvaló tehát, hogy a LXX fordításalapvetô egységégének feltételezése csak nagyonsok megszorítással lehetséges, szövegtanúkénttörténô használata pedig, amit a qumráni héber kéz-iratok utalásai alátámasztanak, minden egyes könyvgondos és sokoldalú tanulmányozását követeli meg.Például úgy t nik, hogy a görög Zsolt eredetileggyenge minôség fordítás alapján készült megle-hetôsen szedett-vedett és nehézkes munka. Nem se-gített rajta az a tény sem, hogy átment görög, latinés más, például arab nyelv liturgikus használatba.A Zsolt esetében, a kisprófétákhoz hasonlóan, Óri-genész quinta szövege (→ 83) vált az elsô század„ôs-Theodotion-i” recenziójává (→ 70–74).78 Késôbbi átdolgozások és Órigenész munkája.Az eddigi megállapítások fényében a Kr.u. II. sz.zsidó ÓSz görög átdolgozásaira, valamint azoknakés más anyagnak Órigenész II. sz.-beli Hexaplábatörtént összegy jtésére vonatkozó hagyományos le-írást több ponton helyesbíteni kell. Ugyanez mond-ható Antióchiai Lukianosz (†312) még késôbbi te-vékenységére is. Most fölvázoljuk ezt a folyamatot. 79 (A) Aquila. Ez a Pontusból származó zsidóprozelita Kr.u. 130 k. átdolgozta az „ôs-Theodo-tioni” recenziót (→ 70–74) azzal a céllal, hogy a hé-ber szöveg és görög fordítása közötti kapcsolatotmegbízhatóbbá tegye. A héber igegyököknek egyet-len megfelelô görög kifejezést választott, és az ere-deti héber alap valós vagy vélt változataihoz kap-csolatba állítható görög kifejezéseket választottvagy készített. Pontos szó szerinti megfelelôségrevaló törekvése gyakran teremtett nehézkes görögkifejezéseket, vagy olyan értelmezést amely nemadta vissza az eredeti héber szöveg értelmét. A gö-rög nyelvtan és szóhasználat sérült; s pusztán azért,hogy jelentéktelen héber járulékszavak számára amegfelelô görög kifejezéseket megtalálja. Ez a fo-lyamat már a Kaige átdolgozásban megkezdôdött(amiben a gör. kaige a héb. [w]gm, „(és) is”-t jelöl-te, valamint két görög szó, egó eimi „én vagyok” je-lölte a héber „én” névmás hosszabb már régiessévált formáját [’nky]); Aquila revíziója azonban ezt a

folyamatot sokkal tovább vitte. Jól ismert példa er-re a syn melléknév, amely valószín leg hangzásbanazonos volt, de jelentésben eltért a régies syn prepo-zíciótól (magyarban -val, -vel), amit nem ritkán ahéber tárgyeset ’t megjelölésére használtak (felte-hetôen azért, mert ez a forma hasonlított a héber ’tprepozícióra (magyarban „-val, -vel”). Mivel aLXX használata keresztény körökben elterjedttévált és gyakran nem felelt meg pontosan a másodikés késôbbi századokból származó héber kéziratokszigorúan egységesített szövegének, az ÓSz elfoga-dott fordításaként Aquila recenziója került a LXXhelyére a késôbbi Bizánci és Római birodalmak zsi-dósága számára. Mivel ez a fordítás például a héber‘almâh szót Iz 7,14-ben a gör. neanis, „fiatal leány”kifejezéssel adta vissza a LXX-ban használtparthenos, „sz z” helyett, Aquila fordítása a zsidó-keresztény vitákban is szerepet kapott.80 A Préd LXX-es fordításán kívül, ami valóbanAquila munkája, recenziója csak töredékekben ma-radt fönn: részletek a Kir- és Zsolt-ból, ÓrigenészHexaplájának (→ 83) és néhány LXX kézirat lapszé-li olvasataiban, a patrisztikus irodalomban találhatóidézetekben (ld. J. Reider: An Index to Aquila, amitN. Turner dolgozott át és fejezett be (VTSup 12,Leiden 1966). A zsidó hagyományban Aquila neve,Onqelos átírásban, az arám targumokhoz kapcsoló-dott (→ 106–107), noha ennek semmi alapja semvolt. Aquiláról szóló epizódok Epifaniusnál (Demens. et pond. 14-15 (Hadrianus császár rokonáváteszik, aki Aelia Capitolinában (Jeruzsálem) vette fela keresztséget pellai keresztényektôl, de késôbb ki-közösítették. Ezek szerint a legendás elbeszélésekszerint az ÓSz átdolgozásában Aquilát kifejezettenkeresztényellenes szándék vezette.81 (B) Szümmakhosz. A Kr.u. II. sz.-ban, talánCommodus uralkodása alatt (180–192), ez a szerzôegy gondos és minden szempontból helyes görögÓSz fordítást készített. Noha Aquila után dolgozott,és legalább is néhány könyv esetében (D.Barthélemi szerint) ugyanazokat a Kr.u. I. sz.-bólszármazó recenziókat vette alapul, amiket Aquilahasznált, mégis teljesen más alapelvekre építettemunkáját. Ez a fordítás különösen érdekes azért is,mert nem egy esetben stilisztikai és szókészleti ala-pul szolgált Jeromosnak az ÓSz héberbôl készültfordításához. Csak Órigenész Hexaplájában találha-tó töredékekben és idézetekben maradt fönn (→83). Ahol Órigenésznek ebben a kiadásában AquilaPréd fordítása foglalta el a LXX hasábját, ottSzümmakhos szövege került Aquila szokásos he-lyére. Ebbôl és más okból is hamis olvasatokat tu-lajdonítottak Szümmakhosnak. A szerzôrôl rendel-kezésünkre álló legmegbízhatóbb információ sze-rint Órigenész egy bizonyos Juliana közvetítéséveljutott a fordításhoz, aki azt magától Szümmakhostólkapta meg. Szamaritánus származásának(Epiphanius: De mens. et pond. 15) és az ebonita

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:73–78

130

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 130

Máté-evangéliummal való kapcsolatának feltétele-zése (Euszebiosz: ET., VI.17, GCS 9/2, 554-56) na-gyon kétséges (→ 67:59).82 (C) Theodotion. Ehhez a névhez olyan I. sz.-ból származó nagy mennyiség fordítási anyag kap-csolódik (→ 70–74), amely kapcsolatban áll a LXXÓSz legtöbb részével, ha nem is annak egészével.Ireneus Aquila elé helyezi, és a napjainkban ismertanyag többsége számára ez a helyes fontossági sor-rend. Ami a Kr.u. II. sz. végén m ködô hagyomá-nyos fordítónak, Theodotionnak a zsidó prozelitá-nak tulajdonítható, aki feltételezhetôen Efezusbólszármazott, az csak a komplex és töredékes adatokújabb átvizsgálása után állapítható meg. Mivel az„(ôs)-Theodotion” (gyakran = kaige recenzióval)volt az a forrás, amibôl Órigenész rendszerint átvet-te azokat a héber szöveggel megegyezô részeket,melyekkel kiegészítette a régi LXX hiányosságait,ez a recenzió vált a görög ÓSz nyomtatott kiadása-iban Dán, Siralm, Rút, 2Sám 11,2 – 1Kir 2,11, 1Kir22 és az egész 2Kir és talán az Én, valamint a görögJób-ban található terjedelmes kiegészítéseknek és(néha) Jer forrásává. Sám–Kir esetében Theodotionfordítása az „ôs-Lukianoszra” épül (→ 69) Amen-nyiben összehasonlíthatók, az is megállapítható,hogy Aquila, aki a végletekig követi a héber szó-rend mechanikus utánzására és fordítására kialakultirányzatot, maga is az „ôs-Theodotion-t” követi.Kapcsolatos anyagot képvisel a Zsolt quinta recen-ziója (→ 83), valamint a Bír látszólag apró bet sszövege (i, r, u, a2), a Kis Próféták Na al �ever-bôl(→ 67, 73) és a legtöbb (de nem minden) részlet aHexapla Theodotion hasábjából. A Theodotion név(Isten adománya) könnyen azonosítható Jonatánnal(Jahve adta); arra azonban nincsen számba vehetôbizonyíték, hogy a Theodotionnak tulajdonított I.sz.-ból származó fordítást a zsidó hagyománytképviselô Jonatán ben Uzziel készítette volna.83 (D) Órigenész Hexaplája. Órigenész a palesz-tínai Cézáreában állította össze híres héber és göröganyag gy jteményét, az ÓSz szövegének tanulmá-nyozására Kr.u. 245-ben. A Biblia Hexapla („Hat-szoros Könyv”) néven ismert m (rendszerint) hatvertikális hasábban rendezte el a szövegeket. Ezekközül kettô a hébert, négy pedig a görög szövegettartalmazta a következô sorrendben: 1) a héber más-salhangzós szöveg volt található a II. sz. óta hasz-nált szögletes bet s héber írással; 2) ugyanaz a szö-veg görög bet s átírással (amilyen mértékben ez le-hetséges volt); 3) Aquila, 4) Szümmakhosz; 5) a ha-gyományos LXX szöveg (a héberrel való összeha-sonlítás alapján kiegészítve, rendszerint„Theodotion”-ból); és végül 6) Theodotion. Néhánykönyv esetében (pl. Zsolt), a négy hasábhoz hozzá-adott görög szövegváltozatokat is tartalmazott agy jtemény: a quinta-t (Va), a sexta-t (VIa), és méga septima (VIIa) editio-t is. Ezekben az esetekbenhétre vagy nyolcra növekedett a hasábok száma (a

Zsolt-t tartalmazó quinta Theodotion hasábját fog-lalta el, a septima pedig valószín leg soha sem voltmás, mint margó jegyzet).84 Az Órigenész második hasábjában található gö-rög bet s héber szöveggel már foglalkoztunk (→40-41.). Mercati Zsolt töredékeibôl úgy t nik, hogya Hexapla 5. hasábjában, a LXX hasábban, nem ta-lálhatók meg az Órigenész munkájára jellemzô (ahéber szöveggel való összehasonlításra utaló) szö-vegkritikai jelek. Amikor azonban a LXX hasábotlemásolták, hogy közreadják, külön csillaggal (*)jelölték meg a korábbi LXX szövegbôl hiányzó ré-szeket, melyeket (rendszerint a görög„Theodotion”-ból) behelyettesítettek, hogy a LXXjobban hasonlítson az elfogadott héber szöveghez.Obelust (÷ betoldás jel) használtak olyan LXX szö-vegrészek elôtt, melyek a héberben nem voltakmegtalálhatók. Azokon a helyeken pedig, ahol a hé-ber és a LXX újra egyezni kezdtek, a metobelussal(\/) jelölték meg a megelôzô (bármelyik típusú) va-riáns befejezôdését.85 A teljes Hexapla másolataiból minden bi-zonnyal mindig kevés példány forgott közkézen, haegyáltalán valaha is készítettek ilyent. A Tetrapláróltett említéseket is lehet találni (a héber nélküli négygörög hasáb). Cézárea könyvtárában fönnmaradtegy ôspéldánya Kr.u. 600 k.-ig. Ott (mások között)Szent Jeromos is tanulmányozta. Végsô sorsa isme-retlen. Napjainkban a Hexapla csak Sám–Kir töre-dékekben létezik, valamint Zsolt olvasatokban, me-lyeket a patrisztikus kor írói a LXX kéziratok mar-góira jegyeztek föl különbözô nyelv idézetekben.A LXX hasáb, szövegkritikai jeleivel együtt, nagyrészletekben fönnmaradt másodlagos (különösenarab és szír) fordításokban is. Figyelemre méltómunkát fordított ezeknek az adatoknak az összeállí-tására F. Field (Origenis hexaplorum quae super-sunt, 2 kötet, Oxford 1875), és a cambridgei és göt-tingeni kiadások szövegkritikai apparátusában is(→ 100).86 A Hexapla pontos olvasatának visszaállítása bo-nyolult feladat. A szövegkritikai jeleket gyakranrossz helyre tették, vagy az áthagyományozásbanelvesztették azokat. Az is elôfordult néha a szöveg-tanúkban, hogy a jeleket rossz hasábba helyezték,vagy azért, mert a rövidítéseket félreértették, vagymivel még az ôstanúkban is az adott hasáb szövegekönyvenként eltért. Így Sám-Kir azon részeinekesetében, melyekben „Theodotion” foglalta el az 5.hasábot, ami rendszerint a LXX oszlopa (2Sám 11,2– 1Kir 22; 2Kir), a „proto-Lukianosz” szövegfor-mája került a 6. oszlopba; a Préd esetében, ahol az5. hasáb (a LXX hasábja) valójában Aquilát tartal-mazta, Szümmakhosz jelent meg a 3. hasábban; aZsolt esetében a quinta hasáb foglalta el Theodotionhelyét. Ezek az eltérések hamis idézetek megjelené-séhez vezettek. A nagyobb m vek rövidített kivona-tai is növelték a zavart.

68:79–82 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

131

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 131

87 (E) Antióchiai Lukianosz. A Vulg. Krón-hoz396 körül megírt bevezetôjében Jeromos megje-gyezte, hogy az ô korában három általában elfoga-dott LXX szöveghagyomány létezett. Az egyikEgyiptomban, amely Heszükhiosz nevéhez kapcso-lódott, a másik a palesztínai Cézárea-ból szárma-zott, mely Órigenész munkáját viselte magán, ésegy harmadik (amit más helyen [Epist. AdSunniam] koinénak [„köznyelv”], vagy vulgata-nakjelölt meg), amely Antióchiából származott ésLukianosz (†312) m ve volt. A Heszükhiosznak tu-lajdonított szöveg sajátosságát ma már nagyon ne-héz meghatározni (ld. S. Jellicoe: JBL 82 [1963]409-418). Ami Lukianosz-t illeti (→ 69), legalábbis a Sám–Kir esetében, a neki tulajdonított szövege-ket sikerült kisbet s kódexekbôl kisz rni (b, o, c2,e2). Ezek további tanulmányozása kiderítette, hogyszövegeik szoros kapcsolatban állnak Josephus I sz.végén használt szövegével, és a Qumránban hasz-nált kódextöredékek nyelvével. Hasonló rokonságegy „lukianoszi kéziratcsoport és Josephus, vala-mint olyan antióchiai írók, mint Krizosztomosz idé-zetei között más ósz-i könyvek esetében is bizonyít-ható. Ezért, függetlenül attól, hogy milyen funkcióttulajdonítunk Lukianosz-nak az ÚSz görög szöve-gével kapcsolatban (→ 175), és milyen stilisztikaijavításokat kapott a LXX szöveg munkája nyomán,a vele kapcsolatba hozott antióchiai szövegcsoportlegfontosabb sajátossága abban a tényben rejlik,hogy megközelítést biztosít számunkra a LXX és amögötte lévô héber szöveg állapotánakrekonstruálásához Szíriában és Palesztínában,mielôtt a héber mássalhangzós hagyomány Kr.u. I.sz. végén lezajlott szabványosítása megtörtént vol-na.88 (III) LXX-kéziratok és nyomtatott kiadások.

(A) Kéziratok. A Kr.u. 100 elôttrôl származótöredékes szövegeken kívül (→ 66–67) ma rendel-kezésünkre áll mintegy 1800 késôbbi korokbólfennmaradt LXX kézirat is. Ezeket általában vagyanyaguk alapján (papírusz vagy pergamen) osztá-lyozzák, vagy pedig írásmódjuk szerint (kisbet svagy unciális írású).89 Az Egyiptomban készült papirusz magas nád-hoz hasonló növénybôl készül (Cypreus Papyrus).A növény szárbelét hosszában szeletekre vágták ésezeket egymás mellé rakták egységes réteget képez-ve. Ezeket a rétegeket derékszögben egymásra he-lyezték és azokat összepréselve lapokat formáltakbelôlük. Kiszáradva ezek a lapok jó és olcsó írásraalkalmas felületet képeztek, de idôvel törékennyéváltak. A lapokat öszszeragasztva tekercseket készí-tettek, melyek botra föltekerve egy kötetet képez-tek. Mivel egy tekercsnek a hossza általában kb. 12m volt, használatuk nehézkesnek bizonyult. A kötetkezdetén lévô szakasz megtekintéséhez az egészetle kellet tekerni. A Kr. u. II. sz. kezdetén egy újkönyv formátum vált népszer vé (úgy t nik, hogy

fôleg templomi használatra); ez a kódex volt, mely-ben a lapokat összevarrták a mai könyvekhez ha-sonló módon. Keresztény m vek napjainkig meg-maradt töredékei közül nem egy származik papiruszkódexbôl.90 Pergamen bôr (vagy vellum = borjúbôr), tartó-sabb (és költségesebb) írásra használható anyagvolt. Az elnevezés Pergamum város nevébôl szár-mazik, ahol azt a Kr.e. II. sz.-ban elôször készítet-ték. Letisztított és lesimított báránybôrbôl készítet-ték. Tartóssága megfelelôbbé tette olyan könyvek-hez, melyeket újra és újra olvasnak. Ezért a fonto-sabb bibliai kódexeket erre írták.91 Ami a kézírás módját illeti, a hétköznapi doku-mentumokban a folyóírás volt használatban (a be-t k egymásba folynak), irodalmi munkákat azonbanszabályosabb, egymástól elválasztott bet kkel,vagy unciális írásmóddal (nagy egymástól elválasz-tott bet k) készültek. A Kr. u. IX. sz.-ig ez volt a gö-rög Biblia írásmódja. De akkor Konstantinápolybanegy olyan folyó írásmód került használatba, melykisbet ket használt (minusculus). A kézírásnak ez areformja azt jelentette, hogy bibliai kéziratokatgyorsabban és kevesebb hely fölhasználásával lehe-tett készíteni. Ezzel nagyon megnôtt a kéziratos má-solatok száma. Ld. MMGB, 22-29.92 (a) PAPIRUSZOK (II-IX. sz.). Az 1890-es évek ótaEgyiptomban történt fölfedezések eredményekéntlényegesen megnôtt az a forrásanyag, amely az Óri-genész munkáját megelôzô, vagy az attól függetlenkorábban használt Hetvenes ismeretére vonatkozik.A Chester Beatty papirusz gy jtemény, amit F. G.Kenyon adott ki (8 kötet, London 1933–58) Kr.u. II.sz.-ból származó töredékeket tartalmaz aSzám–MTörv és Jer könyveibôl, valamint jelentôsIII. sz.-ban készült részeket a Ter Iz–Ez–Dán–Esztkönyveibôl. A washingtoni Freer gy jtemény a kis-prófétákból tartalmaz III. sz.-ból származó 33 lapot.Szintén a III. sz.-ból származó részek találhatókOxfordban, Genfben és Londonban a Ter, Zsolt,Péld, Bölcs és Sír könyveibôl. A IV. sz.-tól a fönn-maradt papiruszok száma megnövekszik, és mint-egy 200-ra tehetô a Kr.e. 700 elôttiek száma. Az iro-dalom LXX papiruszokra vonatkozó utalásai a fel-sorolás egységes módszerének hiánya miatt pontat-lanok.93 (b) NAGYBET S UNCIÁLIS KÓDEXEK (IV-X. sz.).Ezek a vellumra írt kódexek a Kr.u. IV. sz.-ban je-lentek meg elôször és a LXX legteljesebb és leg-gondosabban másolt példányai. Ezek adják majd-nem minden nyomtatott kiadásnak és kézirattanú-gy jteménynek az alapját. Közülük többet teljes fa-csimile fénymásolatban is kiadtak, ezek rendszerintpandekták (teljes Bibliák). Az unciális kéziratokmegjelölésére rendszerint római nagybet ket hasz-nálnak. Néhány közülük az ÚSz-t is magába foglal-ja (→ 157). A LXX tanulmányozása szempontjábóllegfontosabbakat fölsoroljuk.

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:82–87

132

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 132

94 (i) Vatikáni Kódex (B) a IV. sz. közepén készült.Csak Ter 1,1–48,8, 2Sám néhány verse, valamintkb. 30 Zsolt hiányzik belôle. 1-2Makk-t soha nemtartalmazta. Több ósz-i könyv számára is egyedül-állónak bizonyult, mivel ezek esetében ez az egyet-len és legjobb tanúja a LXX legkorábbi formájának.95 (ii) Sínai Kódex (S vagy ℵ) szintén a IV. sz.-bólszármazik. Mintegy 156 lapját ma a londoni BritishMúzeumban ôrzik, másik 43 pedig Lipcsében talál-ható; de figyelemre méltó hiányosságai is vannak.Helyesírása meglepôen pontatlan; az a szöveg, ami-nek tanúja, közel áll a B-hez, de Tób esetében ez azegyetlen görög tanú a könyv hosszabb és az eredetitjobban megközelítô szövegének. 1Makk és 4Makk.megtalálható benne, de soha nem tartalmazta2–3Makk.-t. (H. C. Milne és T. C. Skeat: Scribes andCorrectors of the Codex Sinaiticus, London 1979;BA 46 [1983] 54-56).96 (iii) Alexandriai Kódex (A), szintén a BritishMúzeumban, az V. sz.-ból származik. Ter-ben és1Sám-ban kisebb szöveg-hézagok vannak és mint-egy 30 zsoltár is hiányzik belôle. Szövege gyakraneltér a B-tôl (a Bír esetében jelentôsen), tartalmazzaa 3–4Makk.-t és a kanonikus könyveket is. AHexaplából és az ôs-Lukianoszból származó szö-veghatást azonosították.97 (iv) Codex Marchalianus (Q) a Próféták VI. sz.-ból származó kézirata. A Vatikáni Könyvtárbanôrzik. Különösen jelentôs az Aquila-tól,Szümmakhosz-tól és Theodotion-tól származó,margóin található késôi görög variánsokat mutatóidézetek miatt.98 (c) KISBET S (Minusculus) KÉZIRATOK (a IX. sz-tól kezdôdôen). Ez az összesen mintegy 1500 kéz-irat néha olyan nagyon régi szövegeket ôriz meg,amik nem találhatók meg egyetlen unciális kódex-ben sem, mint például a Lukianosz-i kódexekSám–Kir szövegét (→ 87). Ezek közül mintegy há-romszáz eltérô pontosságú kéziratot variáns-gy jte-ményként R. Holmes és J. Parsons kiadtak (VetusTestamentum graecum cumvariis lectionibus, 5 kö-tet, Oxford 1789–1827). A különbözô kisbet s kéz-iratok számozását ebbôl a kiadásból A. Rahlfs refe-renciaként átvette a LXX kéziratok standard listájaszámára (Verzeichniss des Alten Testaments, Berlin1914). A történelmi könyvek számára azonban aCambridge-i kiadók (→ 100) saját módszerüket kö-vették, és kisbet ket használtak a kisbet s kódexekszámára, melyekbôl olvasatokat idéztek.99 (B) Nyomtatott kiadások.

(a) TÖRTÉNELMI JELENTÔSÉG KIADÁSOK. A kétlegkorábbi LXX kiadás az Aldine (Velence 1518) ésa Polyglotta Complutensianus (1521) volt. Az elsôkisbet s kéziratokra alapult, az utóbbit Spanyolor-szágban adták ki, ennek szövege nagyrésztLukianosz-i típusú. A Tridenti Zsinat a Biblia szö-vegeinek kritikai kiadását rendelte el. Ennek ered-ményeként jött létre a LXX Sixtus-i kiadása 1587-

ben. Késôbbi kiadások és kritikai tanulmányok szá-mára ez fontos példaként szolgált, mivel nagyrész aB kódexen alapult. J. E. Grabe Oxford-i kiadása(1707–20) is jelentôs volt, mivel az A kódexret kö-vette. Holems és Parsons (fönt említett) kiadása 20unciális és mintegy 300 kisbet s kódexbôl merített,a görög leányszövegek tanújaként, ezen kívülpatrisztikus idézeteket is fölhasználtak. A LXX ol-vasata számára a Péld, Préd és Én esetében ma is ezaz egyetlen lényeges forrás. A LXX Tischendorf(1850) által kézikönyvként történt kiadását E.Nestle (18806) a B és S szövegei alapján átdolgozta.Gyakran használták kézikönyvként H. B. Swete(Cambridge, melybôl sok utánnyomás és háromújabb kiadás készült 1894 után) és A. Rafls (Stutt-gart, 1935-) munkáit. Amikor lehetséges, Sweteszövege a B-t követte, a Ter esetében A, a Zsolt hé-zagainak kitöltéséhez az S, a variánsokhoz pedigmás unciális kódexek szolgáltak alapul. Ralf szöve-ge eklektikus volt, forrásait nem lehet mindig azo-nosítani; unciális kódexek földolgozása ritkábbantalálható benne, mint Swete munkájában. Napjaink-ban már egyik sem használható szövegkritikai esz-közként. P. de Lagarde tervezett Lukianosz kiadásá-nak eredménye – melybôl csak az elsô kötet készültel (1883) – nem járt sikerrel, és mára már elévült.100 (b) MODERN KRITIKAI VÁLLALKOZÁSOK. Ezekközött hármat kell megemlíteni. 1) Az A. E Brooke,N. McLean, H. St. J. Thackery és mások által készí-tett nagyobb Cambridge-i Szeptuaginta-kiadás. Ezrészletes tanúságot ad az összes történeti könyvrôl,kezdve a Ter-sel (1906), 1–2Krón-on át (1932),Ezdr-Neh (1935), valamint Tób-Judit-Eszt (1940)szövegig. A szövegegyeztetés alapja a B kódex,még akkor is, ha (MTörv, Krón) ezt a kézirat nemekégségesen tanúsítja. Mivel szövegkritikai appará-tusa nem ad megbízható útmutatást az idézett kéz-iratok sajátosságairól, állandóan megkívánja a hasz-náló értelmezését. 2) A Göttingeni TudományosAkadémia Szeptuaginta kutatási tervezete (1931-)folyamatos szöveget biztosít modern kiadóinak se-gítségével (pl. R.Hanhart, J. Wevers, J. Ziegler);amennyiben lehetséges, a kéziratokat leszármazá-suk (családjuk) alapján idézi. Több kötethez különszövegtörténetet csatoltak. (3) Az elôzô két kiadás-ból és minden más elérhetô forrásból merítve szá-mítógépes eszközzel készül (és szerencsére alkal-mas további elektronikus fejlesztésre) a CATSS(Computer Assisted Tools for Septuagint Studies)kiadás, amelyhez R. A. Kraft és E. Tow 1986-banelkészítették az elsô kötetet, Rút könyvét (SBLSCS20, Atlanta). Ebben a kötetben mutatják be aCATSS történetét és módszerét, amelyhez Rút gö-rög-héber és héber-görög konkordanciája kapcsoló-dik. Párhuzamos hasábokban jeleníti meg a BHSegyöntet vé tett TM szövegét (→ 56), Rahlfs LXX-es szövegét (→ 99), valamint a nagyobb Cambrid-ge-i és a Göttingeni Szeptuaginta-kiadások szöveg-

68:87–96 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

133

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 133

változatait (amennyiben azok elérhetôk).

(BIOSC 1- [1968-]. Devresse, R.: Introduction a l’étudedes manuscits grecs, Paris 1954. Hatch, E. és H. A.Redpath: A Concordance to the Septuagint, 2 kötet ésSupplementum, Oxford 1897–1906, uny 2 kötetben, Graz1954. Hyvärinen, K.: Die Übersetzung von Aquila,ConBOT 10; Lund 1977. Jellicoe, S.: „Aristeas, Philoand the Septuagint Vorlage”, JTS 12 [1961] 261-271; TheSeptuagint and Modern Study, Oxford 1968; Studies inthe Septuagint: Origins, Recensions, and Interpretation,New York 1974. Kahle, P. E.: „Die von Origenész ver-wendeten giechischen Biebelhandschriften,” StudP 4, TU79, 1961, 107-117. O’Connell, K. G.: „Greek Versions[Minor]”, IDBSup, 377-381. Swete, H. B.: AnIntroduction to the Old Testament in Greek, átdolgzott ki-adás 1914, uny New York 1968. Tov. E.: A ComputerizedData Base for Septuagint Studies: The Parallel AlignedText of the Greek and Hebrew Bible, CATSS 2; JNSLSuppl. 1; Stellenbosch 1986; The Text-Critical Use of theSeptuagint in Biblical Research, Jerusalem 1981. Tov E.– Kraft, R. A.: „Septuagint” IDBSup, 807-815. Walters,P.: The Text of the Septuagint Cambridge 1973. Wevers, J.W.: „An Apologia for Septuagint Studies”, BIOSCS 18[1985] 16-38. Ziegler, J.: Sylloge: Gesammelte Aufsätzezur Septuaginta, MSU 10, Göttingen 1971.

101 (I) Arám és szír fordítások.(A) Az arám nyelv. Az arám olyan közel áll a

héberhez, mint a spanyol az olaszhoz. A Kr.e. II. év-ezred végén É-Mezopotámia, az AnatóliaiElôhegység valamint Belsô Szíria felé nyomuló fé-lig nomád pásztornépek beszélték. A Kr.e. X. sz.-ratöbb virágzó arám állam létezett a régióban, és anyelv fokozatosan nemzetközi jelentôségre tettszert. Júda királyának Hiszkijának az udvarnokaiKr.e. 701-ben azt ajánlották uruknak, hogy ezen anyelven tárgyaljanak a Jeruzsálemet ostromló asszí-rokkal (2Kir 18,26). Az újbabiloni (627–538) ésmég inkább a perzsa birodalomban (538–331) adiplomácia és a kormányzás elsô nyelvévé, és végüla volt asszír–babilóniai területek anyanyelvévé(ideértve Szíriát és Palesztínát is) vált. JeruzsálemKr.e. 586-ben bekövetkezett eleste után a babilonifogság alatt az arám lassan átvette a héber helyét azsidók anyanyelveként. Az ÓSz maga a Ter 31,47-ben (2 szó), Jer 10,11; Ezd 4,8–6,18; 7,12-26; vala-mint Dán 2,4–7,28-ban használja. A héber és akörnyezô tengerparti városokban beszélt rokon fö-níciai dialektusok használata már évszázadok ótafokozatosan csökkent. Kr.u. 135-re a héber gyakor-latilag már holt nyelv volt, valójában korábban iscsak Júdeában használták. Gaileában, Szamariábanés a Jordántól K-re esô területeken arámul beszél-tek.102 Az iszlám Kr.u-i VII. sz.-ban történt hatalom-ra jutása utáni idôkig az arám maradt a dominánsirodalmi és köznyelv a Földközi tenger és a Perzsa-öböl között, noha az nem maradt mentes görög ha-tásoktól (különösen a városokban). Megközelítôlega keresztény kor kezdetén egy dialektus különválá-

sa vált megfigyelhetôvé. A keresztények a korábbinyelv helyett egy nyugat-arám nyelvjárást használ-tak egészen kelet felé az Eufratesz folyó nagy ka-nyarulatáig. Ettôl a ponttól tovább keletre vallás-ha-gyományok határvonalai alapján megkülönbözetvekelet-arám nyelv irodalmak jöttek létre a kereszté-nyek (szíriaiak), a zsidók (arámul beszélô babilóni-ai zsidók), gnosztikus szekták (mandeusok) és a ke-let-arám nyelven beszélô pogányok közösségeiben.Ezek a keleti dialektusok mind megôrizték a nyelvformájában beállt változások egy kis csoportját (akiejtésben nagyobb eltéréseket is) és így váltak anyugati-arám nyelvtôl elkülöníthetôvé.103 (B) A targumok.

(a) EREDETÜK. Mivel a beszélt zsidó nyelv hasz-nálata nemcsak Babilóniában (ahol sokan vissza-maradtak), hanem Palesztínában is visszaesett a zsi-dók között, a Kr.e. utolsó századokban a Törvény ésa Próféták nyilvános olvasásakor az ÓSz héber szö-vegeit élôszóban arámul kezdték visszaadni a zsina-gógák liturgiájában. Ennek a gyakorlatnak a kezde-tétôl, vagy legalább a korforduló idejétôl írott arámfordítások, ún. targumok (héb. targ mîm) készültekerre a célra, noha a rabbik jó ideig hivatalos nemtet-széssel nézték azok használatát.104 A Talmud elbeszélése szerint (b.Šabb.) I. Rab-bi Gamáliel az elsô században a Templomhegyenfolytatott építkezés alkalmával egy Jób targumotbefalaztatott. Ezt az elbeszélést dramatikusan il-lusztrálta egy Qumránban megtalált (11QtgJob)meglehetôsen szószerinti Jób targum, amely ugyan-annak a századnak a közepén keletkezett. Egy má-sik Jób targum kis töredékét a qumráni 4. barlang-ban találtak meg. A LXX Jób 42,17b szövege is fel-tételez egy írott arám Jób targumot, amely a korfor-duló idejébôl származik. A Lev 16,12-21Qumránból származó parányi arám töredéke bizo-nyítja, hogy a „fedél” szó a Frigyszekrény fölött el-helyezett fémbôl készült „irgalomszék”, a kappÜretjelentésével egyértelm kifejezés volt. Ez új fénytvetett egy régi vitára (→ 82:73). A Ter qumrániarám átdolgozása (1QapGen; → 67:93) ugyan abibliai szövegtôl eltérô idegen elbeszéléseket is tar-talmaz, de ugyanakkor ezeket a bôvítéseket folya-matos és szoros egységbe f zve állítja elénk.

105 Eszt és más könyvek írott targumainak, me-lyekre már a Misna is utal, (Meg.2,1; Yad.4,15)Kr.e. 200 elôtt kellett keletkezniük. A palesztínaitargumok néhány fönnmaradt részére vonatkozóanpedig az a feltevés, hogy legalább is szóbeli válto-zataik már a Kr.e. II. sz.-ban létrejöttek. A valóbanôsi targumanyag fölfedezésének a szövegkritikábanvan némi jelentôsége, de méginkább fontosexegetikai szempontból, valamint az ÚSz hátteré-nek és fôleg ósz-i szövegek ÚSz-ben található hasz-nálatának megértéséhez. Két egyaránt ôsi tendenciatalálható a targumokban: az eredeti szöveghez való

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:95–100

134

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 134

szoros ragaszkodás, valamint a szövegeken messzetúlmenô új elbeszélési anyag földolgozása és beve-zetése.106 (b) BABILÓNIAI TARGUMOK. A modern korbankiadott és tanulmányozott targumok rendszerint

késôi kéziratokból származnak. Noha a meglévôtargumok alapja majdnem biztosan Palesztínábólszármazik, két fontos összeállítást, Onqelos Pent.-targumát és Jonatán a prófétákhoz írt targumát ababilóniai zsidó iskolákban részletesen átdolgozták

68:100–104 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

135

a Kr.u. V. sz. körül. Onqelos targuma volt az egyet-len olyan munka, amit a talmudi periódus tudósaihivatalosan jóváhagytak (Kr.u. 650 k.). Egy átdol-gozás eredményeként, amivel hozzáillesztették azáthagyományozott héb. mássalhangzós szöveghez,elvesztette azokat a midrási eredet bôvítéseket ésszövegolvasat variánsokra utaló jeleket, melyekkelkorábbi idôben rendelkezhetett. Ez majdnemugyanilyen mértékben Jonatán a prófétákhoz készí-tett targumáról is elmondható (azaz Józs, Bír, Sám,Kir és a prófétai írások). Ennek a munkának ugyan-is hasonló történelme van. Mindkét targum megje-lent A. Sperber új kiadásában (The Bible inAramaic, I-III kötet, Leiden 1959–62). Ebben afönnmaradt kéziratokban és a korai nyomtatott ki-adásokban lévô szövegvariánsok is találhatók.107 A babiloni targumokban fönnmaradt midrásibôvítéseknek nagy jelentôsége lehet. Így Iz 9,5 tar-gumja a megjövendölt gyermekrôl mondja „Neveôsidôktôl Csodálatos Tanácsadó, Erôs Isten, idôtlenidôkig él, Messiás, akinek napjaiban béke áradránk.” Ugyanabban a targumban Iz 11,1 és 6 szinténkifejezett messiási jelentéssel rendelkezik. (→77:158–159). Hasonlóan a Jeruzsálemi targum egyIz 11,3-hoz fönnmaradt töredéke (→ 108) mondja:„Íme az eljövendô Messiás lesz az, aki a Törvényttanítja és ítél majd az Úr félelmében.” A qumránibibliamagyarázatoknak is hasonló hangneme van(pesarím, → 67:89, 117). A babiloni targumok ha-gyomány szerinti szerzôi, Onqelos és Jonatán csakaz igazi Aquilának és a valamivel bizonytalanabbazonosságú Theodotionnak (akinek a neve Jonatán-hoz hasonlóan megközelítôleg „Isten-adtát” jelent)csak tükörképei. Az utóbbiak nevéhez f zôdnekugyanis ÓSz-i görög (nem arám) fordítások revíziói(→ 79-80.82.).108 (c) PALESZTÍNAI TARGUMOK. Közvetlenülpalesztínai eredet targumanyag nehezebben talál-ható; de történelmi, irodalmi és szövegmagyarázatiszempontból végül is ez a babiloninál nagyobbjelentôség . A Pentateuchuszhoz készült TargumYerushalmi Kr.u. XVI. sz.-ból származó teljes má-

solatát A. Díez Macho azonosította (1949-ben) aVatikáni Könyvtár Neofiti 1 kódexében. 1956-banjelentette be fölfedezését és elkészítette az öt köte-tes editio princeps-t (Neophyti 1: TargumPalestinense, Madrid–Barcelona, 1968– 78). Azt azállítást, hogy ez a Jeruzsálemi targum teljes egészé-ben a Kr.u. II. sz.-ból származik (korábbi gyökerek-kel ugyan, de késôbbi hatások nélkül) túlzottnakkell tekintenünk. Ahhoz azonban, hogy nagyonjelentôsnek tartsuk, nem szükséges mindenbenmegfelelnie ennek a feltevésnek. A Kr.u. XI. sz. vé-gén R. Nathan ben Yehiel összeállított egy Aruk-nak nevezett szótárt. Ehhez a Neofiti 1-gyel gyakor-latilag azonos targum szöveget használt. A KairóiGenízából (→ 43) származó Neofiti 1-el lényegébenmegegyezô targum töredékeket Kahle adta ki(Masoreten des Westens II [→ 49] és Díez Macho:Sef 15 [1955] 31-39). A töredékek közül néhány aVII. sz. végére megy vissza.109 A Pentateuchusz „pseudo Jonatán” targuma(British Museum Ms. Add. 27031) Onquelos szöve-gére támaszkodik. A középkorban ehhez régebbi,túlságosan jámbor plaesztinai anyagot adtak, létre-hozva egy, a Neofiti 1-nél (→ 108), vagy a „töredé-kes targumoknál” (→ 110) terjedelmesebb szöve-get. Ennek kiadását E. G. Clarke készítette elô(Targum Pseudo-Jonathan of the Pentateuch: Textand Concordance, Hoboken 1984).110 A Pentateukhoszhoz készült terjedelmesebbpalesztínai targum részei az úgynevezett töredékestargumok középkori kéziratokban is fönnmaratak(ezek speciális targum-anyag gy jtemények, me-lyeknek célja ma már nem világos). Kiadásukat M.L. Klein készítette elô (The Fragment-Targums ofthe Pentateuch according to their Extant Sources, 2kötet, AnBib 76, Rome 1980) öt elsôdleges forrásalapján. A palesztínai targumokra vonatkozó továb-bi utalások az Onquelos széljegyzeteiben és II-XVI.sz.-beli rabbinikus idézetekben találhatók.111 A palesztínai Pent.-targumokra vonatkozófontosabb szövegtanúk kritikai kiadását egy szak-értô csoport készítette elô, melyet A. Díez Macho

MÁS ÔSI BIBLIAFORDÍTÁSOK

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 135

(†1984) vezetett. Egy szemelvényekbôl összeállí-tott munkát (Madrid 1965) a Kiv-MTörv kötetei kö-vettek (Madrid 1977–80). Ld. M. L. Klein: GenizahManuscripts of Palestinian Targums to thePentateuch (2 kötet, Cincinnati 1986).112 A Pentateuchusznak szamaritánus targumai isléteznek, melyeket az archaikus írásban áthagyomá-nyozott szamaritánus héber szöveghez használtak.Ezek nagyon meghatározatlan formában vannak.Nem létezik két ugyanolyan szövegformájú kézirat.113 A Próféták palesztínai targuma jórészt isme-retlen. Az ÓSz héber kánonjában az „Írások”-hozkészült meglévô targumanyag kevésbé rendezett éskésôbbi eredet (Kr.u. VIII-IX. sz.). Noha több se-gítséget nyújtanak a mögöttük lévô héb. variánsok-hoz, mint akár az Onqelos, akár a Jonatán, nem biz-tos, hogy olvasatuk mögött egy folytonos arám ha-gyomány van. A Jób targum különbözik a qumráni-aktól (→ 104); a Zsolt targum ollózott hozzáadá-sokat és kettôs olvasatokat tartalmaz. Nyelvészeti-leg mindkettô a Krón targummal áll kapcsolatban.A Péld targum mindössze a szír Pesitta (→125–127) szögletes bet s átírása. Dán, Ezdr és Neh,melyek alapszövegükben arám részleteket tartal-maznak, egyetlen helyen sem rendelkeznek targum-mal. Eszt-nek több targuma is van, de ezek közülcsak egy marad valamennyire is közel a szöveghez.A többi Eszt targum, a négy másik „tekercs” tar-gumával együtt (Én, Sir, Préd, Rút), nagyon ter-jengôs fordítás, és késôi eredet .114 A Próféták és a Hagiografiák arám verziójánakés latin fordításuknak editio princeps-ét eredetilegA. De Zamora készítette el (az 1514-1517 között ké-szült Polyglotta Complutensia számára), de az aBiblioteca Hispana Biblica sorozatban jelent meg(szerk. L. Díez Merino; Madrid 1982-). Rút (AnBib58; Róma), Jón (Jeruzsálem 1975) és Sir (Jeruzsá-lem 1976) targumait E. Levine szerkesztette, a Krónegyikét pedig R. Le Déaut és J. Robert adta ki (2 kö-tet, AnBib 71; Róma 1971). Ezek a munkák mind aCodex Vat. Urb. Ebr.1 szövegére épültek. A Sir tar-gumai számára A. Van Der Haide adott ki nyolc ren-delkezésre álló jemeni kéziratot (SPB 32; Leiden1981). Ezek eltérnek a nem-jemeni kéziratokban ta-lálható verzióktól, és lehetséges, hogy egy elveszettbabiloni fordítást képviselnek. A Krón berlini kéz-iratban található targumát Sperber adta ki újra (azelsô kiadást M. A. Beck készítette 1680-ban).Ugyancsak ô publikálta Rút targumának benChayim-féle szövegét, valamint az Én-, a Sir, aPréd- és Eszt-nek a British Múzeum Ms. Or. 2375-ben található szövegét (The Bible in Aramaic, vol.IV-A [Leiden 1968]). Sperber azt állította, hogy aKrón és Rút targumokba midrásból származó ele-mek vegyültek, uganakkor az Eszt targumot nem le-het megkülönbözetni a midrástól. B. Grossfeld (TheFirst Targum to Esther according to the Ms ParisHebrew 110 of the Biblioth que Nationale, New

York 1938) a XV. sz. közepérôl származó kéziratotmutat be, mely eltér a Spreber által kiadott Eszt tar-gumtól.115 Minden létezô targum angol nyelv szöveg-kritikai kiadásának sorozatát M. MacNamara irá-nyítása alatt készítették elô The Aramaic Bible (TheTargums) címmel (19 kötetet terveztek:Willmington 1987–89).

(Bowker, J.: The Targum and Rabbinic Literature, Lon-don 1969. Churgin, P.: Targum ketubim, Hebrew; NewYork 1945. Diaz, R.: „Ediciones el Targum samaritano”,EstBib 15 [1956] 105-108. Diez Macho, A.: „TheRecently Discovered PalestinanTargum” CongressVolume: Oxford 1959, VTSup 7, Leiden 1960. 222-245.Grossfield, B. A Bibliography of Targum Literature, NewYork 1972; A Bibliography of Targum Literature II, NewYork 1978. Kuiper, G. J.: The Pseudo Jonathan Targumand its Relationship to Targum Onkelos, Studia Eph.„Augustinianum” 9, Rome 1972. Le Détaut, R.: „TheCurrent State of Targumic Studies”, BTB 4 [1974] 1-32.McNamara, M.: Targum and Testament, Shannon, 1972;„Targums”, IDBSup, 856-861; The New Testament andthe Palestinian Targum to the Pentateuch, Suppl., AnBib27A, Rome 19782. Newsletter for Targumic an CognateStudies, Department of Near Eastern Studies, Universityof Toronto. Rosethal, F.: Die aramäistiche Forschung,Leiden, 1937. Smolar, L. és mások: Studies in TargumJonathan to the Prophets, New York 1978. Tal, A.: TheSamaritan Targum of the Pentateuch, Tel Aviv1980–1983. Van der Ploeg, J. P. M. – van der Woude, A.S.: Le Targum de la Job de la grotte XI de Qumrân,Leiden 1971.)

116 (C) Szír Fordítások.(a) EREDETÜK. A szír bibliafordítások gyökere

az ÓSz könyveihez készült arám targumok kialaku-lásához megy vissza. Ezeket a Kr.u. I-II. sz. zsidó éskeresztény hithirdetôi vitték PalesztínábólAdiabene tartományba (Ibril és kerülete a mai Irak-ban) és Edessza környékére (Urfa a mai Törökor-szágban). Ugyanebben a korszakban vált elfogadot-tá a kelet-arámi nyelv szír irodalmi dialektusa (→102). Noha sokfelé és sokféle célra használt nyelv-járás volt, ez az arám dialektus elsôsorban a II. sz.vége és a XIV. sz. kezdete közötti idôszakban létre-jött keresztény vallásos irodalom bôven találhatóidézeteiben maradt fönn. Bizonyos mértékig formá-jában és még inkább a beszédmódban eltérPalesztína nyugat-arám nyelvjárásától, amit Krisz-tus és apostolai használtak. A szír Biblia ebben a ke-leti-szír dialektusban íródott; úsz-i része pediggörögbôl készül fordítás a maga teljességében. Azállítás, mely szerint a szír Evangélium képviseli azta beszédformát, melyen Jézus tanított, teljesen alap-talan, noha gyakran olyanoktól származik, akiknekminden okuk megvan arra, hogy ezt helyesen is-merjék.117 (b) SZÍR HAGYOMÁNYÚ EGYHÁZAK. Libanon-tól a Malabár partokig a szír nyelv használata a mai

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:105–111

136

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 136

napig megmaradt különbözô egyházak liturgiájá-ban. Ezeknek az egyházaknak a tagjai többnyirearabul, vagy malayalam nyelven (India) beszélnek;mint bevándorlók nagy számban élnek Észak- ésDél-Amerikában is.118 Közéjük tartoznak a libanoni marioniták, akikmár legalább a keresztes háborúk idejétôl a modernkorig mind közösségben maradtak Rómával (ha-gyományuk azt is tagadja, hogy egy korábbi kor-szakban monoteliták lettek volna, noha legtöbb tör-ténész így véli). A szíriai és libanoni nem-monofizita melkitákat a XIII. sz.-ban megfosztottákkorábbi antióchiai liturgiájuktól és az arám nyelvhasználatának lehetôségétôl – helyébe a görög vagyaz arab nyelv bizánci liturgia használata került akatolikusok és az ortodoxok számára egyaránt.119 Szíriában, Palesztínában és Indiában sok „szí-riai ortodox” is él, akiket nyugat-szíriaiaknak, jako-bitáknak vagy monofizitáknak is neveznek. Külö-nösen Aleppó környékén szép számban találhatókRómával egységben lévô szíriaiak is; ôk is ugyan-azt az antóchiai-szír rítust használják, mint az orto-dox nyugat-szíriaiak. Szíriában, Irakban, Iránban ésIndiában találhatók kelet-szíriai keresztények is,akik Nesztoriosz teológiai hagyományát örökölték,és asszíriaiaknak hívják magukat. Ôk az ôsi kelet-szíriai rítust ôrzik a „káldeusokkal” együtt (akik vi-szont egységben vannak Rómával). A Rómávalegységben lévô keresztények közül a malabáriak akelet-szíriai rítust ôrizték meg, a malankáriak pediga nyugatit. Ugyanezek a különbségek megtalálha-tók a Rómától elszakadt közösségekben is.120 A kelet- és nyugat-szíriai, valamint a maroni-ta liturgia nyelvjárásbeli különbségei nem jelen-tôsek, az egységes nyelv és a közös Biblia (aPesitta) határain belül a magánhangzók kiejtésébenvan eltérés. A (szír irodalmi hagyománytól eltérô)nyugati arám beszélt nyelvként napjainkig azAntilibanon hegységben lévô Ma‘lulában maradtfönn, Damaszkusztól mintegy 58 km-re. A helységmintegy kétezer lakója a hétköznapi életben valójá-ban arabul beszél. (A. Spitaler, ZDMG 32 [1957]299-339). Keleten továbbmenve Szíriában, Irakban,Iránban és az Orosz Államszövetség Dél-Ázsiai ál-lamaiban több szírhez hasonló fönnmaradt dialek-tus is található. A fönnmaradt kelet-arámi nyelvjá-rások a szomszédos nyelvek szókincsével vannakátszôve és arám gyökerük ma már alig fölismer-hetô.121 (c) BIBLIAFORDÍTÁSOK Az idôk folyamán többkülönbözô és rendszerint egymástól független szírÓ- és ÚSz fordítás került használatba.122 (i) Tatianosz Diatesszaron-ja olyan összefüg-gô harmonizáció, amely az evangéliumokból és ke-vés apokrif anyagból (József az asztalostörténetébôl és a Héberek Evangéliumából) szôttössze egy egységes m vet. A szír származásúTatianus kb. 110 körül született Mezopotámiában,

évekig Rómában élt, és Jusztinosz vértanú tanítvá-nya volt. Enkratita tendeciájú túlzó aszketikus ma-gatartással vádolták, ezért valamikor 165 után el-hagyta Rómát és visszatért keletre. Ugyanebben azidôszakban, Rómában vagy Szíriában állította összemunkáját. Nem lehet tudni, hogy eredetileg görögülvagy szírül írta-e meg; ha görög volt az eredeti, azthamarosan lefordították szírre. A görög verzió elve-szett, egy III. sz.-ból származó 14 sorból álló töre-dék kivételével, amit 1933-ban találtak meg Duara-Europoszban az Eufrátesz folyónál (ATNT 58).123 A Diatesszaron Szíriában nagyon elterjedt éslátszólag a hivatalos szír evangélium szövegévévált (a négy evangélium helyett), Efrém (†373) ismagyarázta. De végül is elt nt (mivel ellenzôi, mintTheodoretus Cyrrhus püspöke, aki Tatianustherezissel gyanúsította, elpusztították az összes föl-lelhetô példányt), és a négy evangélium szír fordítá-sa foglalta el helyét. A szír Diatesszaron szövegé-nek helyreállításához Efrém (arám fordításban márhosszú ideje ismert) kommentárja hasznos eszköz.Az eredeti szír szövegnek mintegy fele ismert a709-es C. Beatty kéziratból, amit L. Leroir adott ki(Dublin, 1963). A Diatesszaron fordításai, vagy ah-hoz hasonló harmonizációs munkák fönnmaradtakarab, perzsa, latin (Codex Fuldensis), középkoriholland és olasz nyelven is. Ezek hatásal voltak azevangéliumok örmény és grúz fordításaira, és nyo-mukat meg lehet találni patrisztikus idézetekben is.Mindezek ellenére a Diatesszaron olvasatánakhelyreállítása nehéz feladat (→ 183). (Kiadásait ld.Metzger: Chapters 97-120. Létezik arabról angolratörtént fordítása is az Ante-Nicean Fathers 9. 33-138-ban. A Diatesszaron szövegeinek sorrendjérevonatkozóan ld. L. Leloir, CSCO 227, 1-11; T.Baarda tanulmányait is, Early Transmission ofWords of Jesus, Amsterdam 1983).124 (ii) Az ôsi szír Biblia (ÓSz). Az ÓSz könyve-inek ebbôl a fordításából csak azt ismerjük, ami vé-letlen idézetekben fönnmaradt, és azt, ami a koraitargum befolyás tanúságának és zsidó vagy zsidó-keresztény eredet hatások földolgozásának követ-keztében átalakított formában megmutatkozik aPesittában. Az ÚSz különálló evangéliumai két V.sz.-i kéziratból ismeretek. Az egyik a BritishMúzeumban van, amit W. Cureton adott ki 1842-ben; a másikat, a Sínai hegyen a szent Katalin ko-lostorban A. Smith Lewis és M. M. Dunlop Gibson,angol ikertestvérek, találták meg és hozták nyilvá-nosságra 1910-ben (új módszer fényképmásolatátJ. H. Charlesworth adta ki 1985-ben). Mivel agörögtôl függnek, ezek az evangéliumok nem ad-nak alapot annak az arám nyelvnek a közvetlen föl-tárásához, amit Jézus beszélt (→ 116). A két kézirategy azonos szír alapszöveg két eltérô formájáról ta-núskodik mely a Diatesszaronnál késôbbi eredet .A hátterükben lévô görög egy archaikus, „nyugati”típusú evangélium-szöveg (→ 167, 173). A Csel-bôl

68:111–117 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

137

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 137

és Pál írásaiból korai íróknál található idézetek ha-sonló státuszra utalnak ezeknek a könyveknek azesetében is. Összefüggô szír szövegek ma már nemléteznek.125 (iii) A Pesitta Biblia. A Ó- és ÚSz könyveirevonatkozóan a Pesitta korábbi anyag össze-gy jtésérôl és gondos átdolgozásáról egyaránt ta-núskodik. Az 5. sz. elején a szöveg már megszilár-dult olyannyira, hogy miden szír ajkú kereszténySzentírásává vált, a nesztroriánus és monofizitamozgalmak, valamint az egység azokat követômegbomlása ellenére is. A Pesitta ÓSz-i szövege,noha alapjában véve egy héber szövegbôl készültfordítás, a LXX-bôl kimutatható másodlagos hatá-sokat hordoz, különösen a liturgiában leginkábbhasznált könyvek esetében (Iz, Zsolt). Az ÓSz-ikönyvek csoportjainak fordítása egyenetlenminôség és több kéz munkájának eredménye. Pél-dául Judit és Bár könyveit görögbôl egymástól füg-getlenül fordították. Tób pedig szírül ismeretlenmaradt jóval késôbbi idôkig. Azt is meg kell jegyez-ni, hogy Sír fordítása egy héber szöveg alapján ké-szült.126 Rabbula edesszai püspök (†435) nevét indo-kolatlanul hozták a Pesitta készítésével (különösenannak a evangéliumaival) kapcsolatba. Noha a szö-veg az ô korában már létezett, ô maga nem használ-ta azt (ennek ellenére ld. T. Baarda, VC 14 [1960]102-27). Ahogyan a Pesitta ósz-i szövegeiben ki-mutatható korai targumok állandó hatása, ugyanígyúsz-i része (kiváló fordítás, amit a bizánci típusúgörög kéziratokhoz idomítottak, ezek Kr.u. 400 k.voltak használatban; (→ 167, 175) néhány „nyuga-ti” olvasat és más korai sajátosság fönnmaradásáróltanúskodik (pl. Csel). Jel és négy kisebb levél (2Pét,2–3Ján, Júd) nincsen a Pesitta kézirataiban áthagyo-mányozva; a szír fordítások modern kiadásai késôb-bi eredet ek.127 A Pesitta szövegének áthagyományozása, kü-lönösen az ÚSz esetében, meglepôen h séges éspontos. Jó minôség korai kéziratok találhatókmindkét szövetség szövegeihez. A kelet szíriai for-rások általában valamivel jobbak. A kéziratok listá-jának bevezetô kiadásával 1961-ben a LeideniPesitta Intézet füzetek formájában megkezdte(1972–) a Pesitta ÓSz-i anyagának kritikai kiadását.Az ÚSz esetében a Brit és Idegen Biblia Társulat(British and Foreign Bible Society, London1905–20) munkája megközelíti a kritikai kiadásokszínvonalát, de az evangéliumok kivételével nemkészült el a kézirat-variánsok apparátusa.128 (iv) Szír-Hexapla ÓSz A szír Hexaplát Kr.u.612-ben vagy 615-ben és 617-ben készítette el egyfordítócsoport, melyet úgy t nik tellai Pál püspök, aKir fordítója irányított, az egyiptomi Alexandria kö-zelében (Enaton) a „kilencedik mérföldkônél” lévôkolostorban. A szír Hexapla fönnmaradt részeigyakran a legjobb létezô tanúi Órigenész

Hexaplájában az ötödik hasáb tartalmának és kriti-kai jegyzeteinek (→ 84). Széljegyzeteinek appará-tusát (mely többnyire Aquilatól, Szümmakhosztólés Theodotintól származik) görögbôl átültették me-rev és nehézkes szír nyelvezetbe, mely visszatükrö-zi a forrás szórendjét, formáját és még annak rész-leteit is. A munkát két kéziratkötetben hagyomá-nyozták át az ókorból, de csak a második kötet (aZsolt, a Bölcs és a Próféták könyveivel) maradtfönn napjainkig. Az elveszett kötetbôl számos kivo-natot találtak töredékes szövegtanúkban, és egy XI-XII. sz.-ból származó Pent.-t tartalmazó kéziratot isfölfedeztek, melyet fakszimilében A. Vööbus adottki (CSCO 369; Subsidia 45; Louvain 1975). A Pent.másodlagos visszaadásban arabul is fönnmaradt.129 (v) Harkleuszi ÚSz. Az ÓSz szír hexaplájávalegy idôben és ugyanazon a helyen készült az ÚSz ishasonlóan merev és nehézkes nyelvezetben.Szerkesztôjérôl Harklei Tamásról, a szíriaiHierapolisz püspökérôl (Mabburg) Harkleuszi ÚSznéven ismerik. Ezt a fordítást a Pesitta száz évvelkorábbi revíziója alapján készítette egy bizonyosPolikarposz (Kr.u. 507–508), Philoxenosz,Hierapolisz egy korábbi püspökének biztatására. Alegtöbb anyag, amit Philoxenosznak tulajdonítanak,valójában ebbôl a harkleuszi fordításból származik,noha lehetséges, hogy az 1905–20-as londoniPesitta kiadásban található négy rövid levél és a Jelszövege ebbôl a VI. sz.-i közbülsô vállalkozásbólered. Késôbbi századokban a Harkleuszi ÚSz-thasználták a Ny-Szíriai liturgia olvasmányos köny-veiben. Szövegét azonban átdolgozták, és olvasha-tóbbá tették a jól ismert Pesitta alapján. AHarkleuszi ÚSz bármelyik formájában is túlságosankésôi eredet ahhoz, hogy fontos szövegtanúnak le-hessen tekinteni (ld. P. Haarb: OrChr 64 [1980] 36-47).130 (vi) Szír-Palesztínai Biblia. Ezt a nyugat-arám (nem szír) fordítást majdnem kizárólag azok-nak a melkita keresztényeknek az olvasmányos szö-vegeként ismerjük (→ 118), akik az antióchiai és je-ruzsálemi liturgiát a görög helyett arám anyanyelv-ükön követték. Noha nagy mértékben harmonizál-ták a LXX-es hagyománnyal, a szír-palesztínai ÓSz(melybôl a Pent, Jób, Péld, Zsolt, Iz, és más köny-vek töredékei ismertek) gyökerei régebbi szír és(esetleg) zsidó-arám szövegekre megy vissza. Aszír-palesztínai ÓSz új kiadását a Pent. és a prófétákkönyveinek kötetével kezdte meg M. H Goshen-Gottsein (Jeruzsálem 1973). A fennmaradt szír-palesztínai evangélium olvasmányokat (Kr.u. 1029-bôl és késôbbrôl) a szokásos bizánci forma szerintalakították. Látszólag ugyanennek az evangéliumfordításnak töredékes tanúi (1952–53-ban találtákmeg ezeket egy elhagyott kolostorban a júdeai siva-tagban lévô Castellionban, vagy Khirbet Mird-ben;→ 67:118) azonban a VI. sz.-ig vezetnek vissza. A fordítás készítésének az idôpontja és szö-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:117–124

138

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 138

veg-forrása ma is bizonytalan. (ld. B. M. Metzger inNeotestamentica et Semitica [Fest. M. Black, szerk.E. E. Elis és M. Willcox] Edinburgh 1969, 209-220)

(Albrekston, B.: Studies in the Text and Theology of theBook of Lamentations, a Pesitta szövegének kritikai ki-adásával, Studia Theologica Lundensia 21, Lund 1963.Baumstark, A.: Geschichte der syrischen Literatur Bonn1922. Duval, R.: La literature syriaque, Paris 19073.Englert, D. M. C.: The Peshitto of Second SamuelSBLMS 3, Philadelphia 1978; uny 1949-es kiadásban.George, K. A.: „The Peshitto Version of Daniel: AComparison with the Massoretic Text, The Septuagint andTheodotion”, dissz., Hamburg 1973. Koster, M. D.: ThePeshitta of Exodus The Development of its Text in theCourse of Fifteen Centuries, SSN 19, Assen 1977. Ortizde Urbina, I.: Patrologia Sirica, Roma, 1958. Rosenthal,F.: Die aramäistische Forschung, Leiden 1937, különö-sen 106-114 a Jézus anyanyelvérôl szóló rész. VanPuyvelde, C.: DBSup 6. köt., 834-884. Vööbus, A.:Studies in the History of the Gospel Text in Syriac,Louvain 1951; „Syriac Versions,” IDBSup, 848-854; TheHexapla and the Syro-Hexapla Papers of the EstonianTheological Society in Exile 22, Stockholm 1971; „BibleIV: Texts and Versions: 12. Syriac Versions,” NCE 2. köt.,433-436. Die Neue Testament in syrischer Überlieferung[szerk. B. Aland – A. Juckel] ANTF, Berlin 1986–. A ki-adásokkal kapcsolatban ld. Eissfeldt: EOTI, 699, 738;Metzger: Text, 68-71.

131 (II) Latin fordítások. Jeromos héberbôl ké-szült ÓSz fordítása kivételével az Ó- és ÚSz min-den korai latin szövege görögbôl származik. Nohaegyesek azt állították, hogy Rómában a II. sz. köze-pén már létrejött egy keresztény népnyelv(Metzger: Early Versions, 289-90), a latin ÚSz leg-korábbi bizonyítéka a II.sz. késôbbi évtizedeibôlszármazik É-Afrikából. A Scilliciumi vértanúk aktái(Kr.u. 180) már megemlítenek egy kéziratot, amely„egy igaz embernek, Pálnak a leveleit” tartalmazza,feltehetôen latinul. Nem sokkal késôbb Tertullianusmár latin szövegeket idéz az Ó- és ÚSz könyveibôl.Karthagói Ciprián pedig (†258) az ÚSz. kb. kilen-cedét közvetlenül idézi. Római Szt. KelemenKorintusiakhoz írt levelének latin fordítása pedig aII. sz.-ban tanúságot tesz a latin Szentírás európaihasználatáról. A latin Evangéliumok, és valójábanaz Ólatin Biblia (VL) részeinek származási helyétma már nem lehet biztosan megállapítani. A fönn-maradt bizonyítékok az észak-afrikai és európaiszövegformák közötti kölcsönös függésre utalnak.Európára vonatkozóan pedig egyenlô valószín ség-gel lehet feltételezni, hogy a Latin Szentírás koraiközpontja Róma vagy Gallia volt. 132 (A) Görögbôl fordított Ólatin (VL) ÓSz.Ma már nincsen birtokunkban a görögbôl fordítottkorai ÓSz teljes szövege. Azt sem tudjuk biztosanmegállapítani, hogy zsidó fordítók kezdték-e el ezta munkát. Jeromos (†420) azt állította, hogy napja-iban „annyi szövegforma állt a latin olvasók rendel-

kezésére, ahány kéziratot találtak” (Praef. inJosue). Az eltérô szövegeknek ebbôl a z rzavarábólvalami maradt számunkra is. Az ÓSz VL formábantalálható és akkoriban legismertebb öt könyvét Je-romos ki akarta zárni saját vállalkozásából, mivelnem-kanonikus szövegeknek tartotta azokat, és nemvolt hajlandó átjavításukra vagy lefordításukra. En-nek ellenére az egyház megôrizte azokat, és aVulgata (deuterokanonikus könyveinek) részei let-tek. Ezért mindegyiknek teljes szövege rendelkezé-sünkre áll. Valójában olyan szövegek ezek, melye-ket alapjában véve egyetlen fordító készített, és arendszeres és kritikus szöveg-vizsgálatában nagyonis fejlett munkák. Ezek: 1–2Makk (szerk. D. deBruyner, Maredsous 1932), Bölcs, Sír, Bár. A Bölcsés Sír nyilvánvalóan egy afrikai fordító m vei (ki-véve Sír 44–50 és a Bevezetô Sír-hoz, ezeket kétkülönbözô európai fordító ültette át latinba). Ezeketa kéziratok variánsainak apparátusával együtt abencés Vulg. projekt 12. köteteként adták ki 1964-ben (→ 144). A kézíratok alapján a Bár négy eltérôszövegformáját ismerjük. Különbözô átdolgozás út-ján ugyan, de úgy t nik, hogy ezek is egy eredetifordító munkájához mennek vissza. 133 A Zsolt kivételével, melynek szövegtörténetenagyon bonyolult, a többi görögbôl készült ÓSzkönyv fönnmaradása több-kevesebb véletlennekköszönhetô. Noha a VL Pent., Józs és Bír szövegeegyetlen fordító m veként jól ismert, a többinek anagy részét a Vg kézirataiba másolt szövegrészek-bôl, széljegyzeteibôl és a latin keresztény irodalom-ban található idézetekbôl kellett összeállítani. Már aXVI. sz.-ban elkezdôdött ennek a töredékes anyag-nak az aprólékos munkával történô összegy jtése F.de Nobili kezdeményezésével (Vetus Testamentumsec. LXX, Roma, 1588), ami a LXX 1587-es szix-tuszi kiadásához kapcsolódott (→ 99). A XVIII. sz.-ban Maurist P. Sabatier folytatta ezt és késôbb ki isadta Bibliorum sacrorum latinae versio antiquae...címmel (3 kötet, Rheims 1739–79; újabb kiadásaParis 1751). Ennek a munkának a jelentôsége né-hány könyv esetében a mai napig sem vált megha-ladottá. J. Denk nagy anyag-gy jteményét (†1927)a németországi Beuron fôapátságára hagyományoz-ta, ahol a B. Fischer által irányított Vetus Latinaprogram a Ter (1951-54) és a Bölcs (1977–85)könyveinek kiadásában használta azt föl - kéziratosés patrisztikus források kimerítô anyagával együtt.(A két ÓSz-i gy jtemény kiadása közötti idôt a VLÚSz-nek földolgozására szánták; (→ 142). A. F. J.Klijn (Der lateinische Text der Apokalypse desEsdra, TU 131, Berlin 1983) 4Ezd. 3–14-rôl egy újkiadást készített (10 kézirat alapján), melyben, elsôalkalomként, egy VII. sz.-ból származó újraírt per-gamen tekercset is fölhasznált. A fennmaradt VLkéziratoknak és ÓSz-kiadásoknak, valamit egyminden olyan patrisztikus szöveget felölelô referen-cia gy jteménynek, amely VL idézetek forrásául

68:124–130 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

139

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 139

szolgálhatott, az összeállítása szintén elkészültBeuronban (Vetus Latina I: Verzeichnis der Siegel,1949, átdolgozott kidása 1963-tól, amely kiegészí-tésekkel folytatódik). 134 Rút csak a IX-X. sz.-ból származó CodexComplutensisben és néhány parisztikus idézetbenmaradt fönn (Madrid Univ. ms. 31). Ezdr–Neh és azapokrif ApEsdr. 3–4 szövege teljes mértékben is-mert, az Én-hez hasonlóan (D. de Bruyne kiadásá-ban). A kéziratokban Eszt szép számmal képvisel-ve, de B. Motzo kiadása (1928) nem tartalmaz min-den forrást. Különösen kevés forrás áll rendelkezé-sünkre Sám–Kir-ok, 1Krón, Jób, Péld, Préd és aPróféták könyveihez. Jeromos átdolgozott néhányÓSz-i könyvet a hexapláris anyag alapján (→83–86), mielôtt hozzáfogott a héber szövegek alap-ján készített megbízhatóbb fordításhoz. Úgy vélik,hogy ezek között van 1–2Krón (aminek csak abevezetôje maradt fönn), Péld, Préd, Én és Jób (azutóbbi azonban hiányik). Azt is tudjuk, hogy ôugyanígy átdolgozta a Pent.-t, Józs-t és a Zsolt-katis (→ 135). Általában azt mondhatjuk, hogy a VLfordítások, melyek még mindig fölismerhetôk litur-gikus szövegekben, a Jeromos kora utáni századok-ban kialakult átdolgozott formában jutottak el hoz-zánk, és olyan szöveghagyományt képviselnek,amelyeken a Vg és VL kölcsönhatásai érezhetôk.135 (B) Latin zsoltárok. A nyugati kereszténységévszázadokon keresztül az ún. Gallikán ZsoltárosKönyvet használta liturgiájában, és ugyanezt ha-gyományozta át a Bibliában is. Annak a régiónak anevét viseli, ahol korai népszer ségnek örvendett.Ez a szöveg Jeromos (Hexaplában gyökerezô) má-sodik átdolgozásának eredménye, melyet egy ólatinzsoltároskönyv alapján készített betlehemi tartóz-kodásának korai idôszakában (Kr.e. 389-ben). Ma-gán viseli a LXX-tôl függô bármelyik zsoltároskönyv alapvetô fogyatékosságait, és mindazokat,melyek az ô saját munkájából erednek. Modern kri-tériumok alapján nehézkesnek és zavarosnak t nik,annak ellenére, hogy az idôk folyamán még jelen-téktelen részeinek is fontos ájtatossági szerepet tu-lajdonítottak. A Vg bibliákban ez a fordítás Jeromosszándéka ellenére is kiszorította az ô héberbôl ké-szült munkáját. 1953-ban a Római Bencés VulgataProgram 10. köteteként adták ki (→ 144).136 Az Ólatin (VL) zsoltáros könyv görögbôl ké-szült régebbi verzióit könnyen tanulmányozható for-mában az R. Weber kiadásában készült PsalteriumRomanum tartalmazza (CLB 10, Roma 1953). Ez ös-szefoglalja mindenazt, ami a 14 különbözô szöveg-hagyományról ismert. Nem valószín , hogy ezek kö-zül bármelyiket is kapcsolatba lehetne hozni Jeromoskezdeti (és felületes) revíziójával, noha ezt makacsulállítják a római Szent Péter Bazilikában használtzsoltáros könyvrôl. A. E. Lowe (Scriptorium 9[1953] 177-199) beszámolt egy VLzsoltároskönyvrôl (függelékében az Ólatin Biblia

más részébôl vett 18 liturgikus énekkel), mely egySínai-hegyen talált kéziratban maradt fönn (slav. 5.).Ennek variánsait a CCL kiadás Ágoston köteténekEn. in Ps. része tartalmazza (ser. lat. 38-40; Turnholt1956). Ayuso Mazurela zsoltár-kiadásai (1957–62között), noha a kéziratok és a patrisztikus tanuságjelentôs gyüjteményét képviselik, gyakran a már em-lített kiadásokkal azonos célt szolgálnak, és a spa-nyol kéziratos hagyományt néha más idevonatkozóanyag figyelembe vétele nélkül képviseli.137 Jeromos héber zsoltárfordítása az ÓSz új for-dítására irányuló tevékenységének egyik legkorábbieredménye volt. Merev és szolgai munka, mely rit-ka héber szavak visszaadásában észrevehetôenAquilától és Szümmakhosztól függ. Valójában litur-gikus használatra semmivel sem jobb, mint a Galli-kán Zsoltárkönyv. Legjobb kiadását H. de Ste.Maries készítette (CBL 11, Roma 1954).138 Két kivételtôl eltekintve a latin fordításokróladott áttekintésünk nem foglalkozik a Biblia bár-mely részének XVI. sz.-i vagy késôbbi számos átül-tetésével. Az elsô kivétel a Liber Psalmorum cumCanticis, amit XII Piusz pápa hagyott jóvá breviári-umi használatra 1945-ben. A római Biblikus Intézetprofesszorai készítették. Ez közvetlenül a héberszövegbôl készült, és azt egyértelm klasszikus la-tin nyelvezetben adta vissza (noha azt mérsékeltenjavította más forrásokból is). Kritizálták, mivel dik-ciójában nem ôrizte meg a korábbi zsoltárfordítások„keresztény latin” színezetét, és ezért kevésbé al-kalmas az éneklésre. Mindkét kifogás szubjektívjelleg és kétségbe vonható. Mindenestre az lennekívánatos, hogy más nem-latin nyelv liturgikusszövegek XII Piusz zsoltár fordításának világossá-gából merítsenek, anélkül, hogy kötnék magukatannak latin stílusbeli formaságaihoz. A második ki-vétel a latin Vulg.-nak VI. Pál pápa rendeletére el-készült új kiadása. Ez nem csak a tudományos kuta-tás eredményeire támaszkodik, hanem a római litur-gia II. Vatikáni Zsinat liturgia utáni reformjára is, fi-gyelembe véve a liturgikus felolvasás és a kórusigényeit is. Ez a Nova Vulgata vatikáni jóváhagyás-sal 1979-ben jelent meg egy kötetben.139 (C) A Vulg. héberbôl készült ÓSz fordítása.Kr.u. 389 elején szt. Jeromos szakított a LXX-bôlkészült VL hagyománnyal, azért, hogy a NyugatiKereszténység számára a zsidók által megôrzöttHéber ÓSz szövegébôl készítsen közvetlen fordí-tást. Sám–Kir, Jób, Zsolt és a próféták könyvei 392körül készültek el, Ezdr Neh 394-ben, 1–2Krón396-ban, Péld, Én és Préd 398-ban, a Pent., Józs,Bír, Rút, Judit, Eszt és Tób 405 k. A munkában va-ló haladás részben nyomon követhetô Jeromos sajátbevezetôibôl, amiket a könyvcsoportokhoz írt. Ahéber nyelvet jól ismerte, az ÓSz-i arámot valami-vel kevésbé. Szóbeli segítséget is kapott zsidóktól,és különbözô targumok egzegézise sem volt számá-ra ismeretlen. Eszt és Dán zsidó kánonban nem ta-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:130–133

140

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 140

lálható részeit görögbôl vette át. Dán esetében atheodontioni formában található könyvekbôl merí-tett (→ 73), ugyanez erôsen befolyásolta az arámrészek fordítását is. A Vulg.-ban Eszt görögbôl for-dított részeit függelékek sorozatába helyezte el; ez-zel z rzavart teremtett a szövegben (→ 38:50–53).Tób és Judit szövegét olyan, ma már nem találhatóarám átdolgozások alapján készítette el, melyek azelveszett eredetitôl meglehetôsen távol voltak(arám Tób esetében és héber Juditnál).140 A Vulg. erôsen kiemeli az ÓSz személyesmessiásra vonatkozó burkolt célzásait. Így et eritsepulchrum ejus gloriosum-nál (Iz 11,10) utal akonstantini korban épült Föltámadásról elnevezettbazilikára. A Vulg.-ban az aktuális héber szöveg je-lentésén túlmenô messiási utalások találhatók Iz45,8; 62,1-2-ban, valamint Hab 3,18-ban is. Nohaez a keresztény áhítatot erôsítheti, de ugyanakkorlesz kítheti a zsidó tudósokkal folytatott dialógusapologetikus lehetôségeit; ezzel a fordítássalugyanis Jeromos ezt is szerette volna elôsegíteni.Bárhogy legyen is, az ÓSz Vulg. fordítása maradan-dó tanúja a sugalmazott szövegnek.141 (D) A Latin Újszövetség.

(a) VULGATA. Jeromostól származik az evangé-liumok Vulg.-ban található fordítása is. Ezt383–384-ben készítette Rómában Damazusz pápakérésére. Ez lényegében a már meglévô VL szövegjó görög kéziratok alapján történt javítása és harmo-nizálása volt. Noha az ÚSz többi Vulg.-ban találha-tó könyveit gyakran tulajdonították Jeromosnak,szerepének mértéke nincsen tisztázva. G. J. Fredeazt vélte, hogy a IV. sz. vége felé egyetlen, sem Je-romossal sem Pelagiusszal nem azonosíthatószerkesztô állította öszsze a latin szövegeket a Csel-tôl a Jel-ig. Ez a szöveg vált a Vulg. formájává(Pelágiuszról ld. K. T. Schäfer: NTS 9 [1963] 361-366). Ennek az összetett, késôi IV. sz.-ból származólatin ÚSz-nek a kritikai kiadása volt a cél J.Woodsworth és J. H. White számára (3 kötet, Ox-ford 1898-1954). 142 (b) Ó-LATIN (VL). Mivel egyetlen kézirat semtartalmazza az ÚSz teljes VL szövegét, sok tudomá-nyos kutatásra volt szükség. Korábbi állapotában alatin ÚSz-t a Vetus Itala mutatja be (4 kötet; Berlin1938–64; 19702). Ebben A. Jülicher, A. Matzkow ésK. Aland az evangéliumok Jeromos elôtti formájá-ról dolgozták fel a kéziratok tanúságát. A Vetus Ita-la cím Ágostonnak a latin szövegekhez kapcsolóegyik fejtegetésébôl származik, de az sem tartalmazsemmi hasznos utalást a latin evangéliumok erede-térôl. Az úsz-i levelek szövegének Beuron féleVetus Latina kiadása 1956 óta folytatódik. Két soro-zat, az Old Latin Biblical Texts (7 kötet, Oxford1883–1923) és a CBL (14 kötet, Rome, 1912–72)egyes kéziratok tanúbizonyságát gy jti össze. Azáthagyományozott ÚSz Vulg. szövegére vonatkozóevidencián kívül a Wordsworth–White kiadás sok

VL anyagot is idéz, ezzel Sabbatier ÚSz-rôl készí-tett korábbi munkáját, patrisztikus anyagának kivé-telével, fölöslegessé tette (→ 133).143 Az ÚSz VL szövegének különbözô részeirevonatkozóan a következôket mondhatjuk. A 13 lev-élbôl álló szent-páli gy jtemény (a Zsid kivételé-vel) egyetlen elég korai fordítótól származik. A Cselkülönbözô formái mögött feltehetôen egy koraiészak-afrikai fordítás áll. A Zsid-nek két ismert for-dítása van; és a Jel könyvének egymástól függetlenészak-afrikai és európai változata van, amihez H. J.Vogels egy harmadikat adna. A Katolikus levelek-kel kapcsolatos adatok sz kösek, az evangéliumok-ra vonatkozóak pedig zavarosak. Gyanakodtakugyan Markiontól és Tatianustól eredô VL-ra gya-korolt korai hatásokra, de ezt egyetlen esetben semsikerült bizonyítani. A felhozott példák szövegtaniritkaságoknak tekinthetôk tanbeli jelentôség nélkül.144 (E) A Vulgata késôbbi története. X Piusz pá-pa 1907-ben pápai bizottságot állított föl a Vulgataszövegének helyreállítására, a bizottság a rómaiSzent Jeromos Apátság épületében kapott helyet.Kezdve a Ter könyvével (1926) a Biblia Sacra juxtaLatinam Vulgatam Versionem bencés szerkesztôi azÓSz legtöbb Jeromos által héberbôl fordított kötetétkiadták, ezen felül a Gallikán Zsoltárkönyvet (→135), valamint Tób, Judit, Bölcs, és Sír (különféleeredet ) könyvét. Amint már említettük (→ 137)Jeromos Psalterium juxta Hebraeos fordítása aCBL-ben található. A Wordsworth -White kiadás(→ 141) egy elfogadható úsz-i párt biztosít ezek-hez. A Vulg teljes szövegét R. Weber és társai is ki-adták a Württenbergische Bibelanstalt (2 kötet,Stuttgart 19752). Ebben a Gallikán Zsoltár és a juxtaHebraeos szövegét egymás melletti oldalakonnyomtatták ki.145 A Vulg. ôstípusának (Kr.u. 400 k.) rekonstru-álására irányuló igyekezetet megnehezíti az elfo-gadhatóan régi kéziratok hiánya. Rendszerint csak ahiányzó ôstípusok, valamint az Alkuin (†804), azOrleans-i Theodulphus (†821) és a VIII. sz.-bólszármazó Codex Toletanusra épített spanyol hagyo-mány által eszközölt korai javítások közötti szöve-get sikerül visszaállítani. A kódexek középkorimegszaporodása szükségessé tette, hogy továbbra ismegkiséreljék a szöveg-egységesítését, és az így ki-alakított (a párizsi egyetem nevéhez f zôdô és szá-mos correctoria listát magába foglaló) szöveg lettaz alapja a Vg formájának a legtöbb nyomtatottBiblia számára, ideértve a legelsôt, az 1452-1455-ben készített Gutenberg Bibliát is. Ez a szöveg szá-mos Jeromos által el nem fogadott elemet is tartal-mazott: a VL 1–2Sám-ból több kivonatot (pl. strav-itque Saul in solario et dormivit, 1Sám 9,25), ami-ket a spanyol püspök, Peregrinus illesztett be; Jn5,4-ben a Betszaida fürdôvízét fölkeverô angyal be-szúrása (→ 61:74); a Mt 27,35-be betoldott Jn19,24; és a „Comma Joanneum” 1Jn 5,7-8-ban (→

68:133–138 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

141

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 141

62:32).146 A Trentói zsinat elhatározta a Vulg. szövegé-nek hivatalos kritikai kiadását (→ 72:11), de a XVI.sz. végén kifejtett több mint harminc éves keménymunka ellenére sem az 1590-es Sixtusi kiadás, sema 1592–98 között elkészült (Sixtus) Kelemen szö-veg nem tekinthetô a határozat sikeres végrehajtá-sának. A Kelemen-féle szöveg lett a hivatalos kato-likus Vulg. Ennek az egykötetes kiadása (Turin1959) egy meglehetôsen gyér, de hasznos variánsgy jteményt is tartalmaz a Szent Jeromos Apátsághelyreállított ÓSz (→ 144), valamint aWordsworth–White ÚSz szövegei alapján (→ 141).Ennek a kiadásnak érdekessége az, hogy háromzsoltárgy jteményt párhuzamosan mutat be (Galli-kán, juxta Hebraeos és XII. Piusz).147 Jeromos ÓSz-e majdnem teljesen az áthagyo-mányozott mássalhangzós héber szöveg alapján ké-szült. Az eredetivel szemben tehát elsôsorbanegzegétikai fontossága van. A görögbôl készültkülönbözô VL fordítások viszont az ôstípusok átha-gyományozásának egy-egy olyan állomását jelen-tik, amiket gyakran már nem lehet a fönnmaradt gö-rög kéziratok alapján elérni. Az ÚSz még legkoráb-bi görög papiruszai (→ 179) közül is csak kevésneka kora hasonlítható össze az ÚSz VL fordításaival.A latin tényleges szövegbôl azonban gondosan kikell rostálni a késôbbi javításokat és szövegtorzulá-sokat. A LXX történelme és korai szövegformáinaka rekonstrukciója számára, az VL különösen fontosSám, Tób, Zsolt, 1–2Makk, Bölcs és Sír könyvei-ben; és különösen instruktív, ha bárhol aránylag ko-rai formában visszaállítható.

(Berger, S.: Histoire de la Vulgate pendant les premieressi cles du Moyen Age, Paris 1983. Bogaert, M.: „Bulletinde la Bible latine”, RBén – folytatásos bibliográfia. Botte,B.: DBSup 5. köt., 178-196. Eissfeldt: EOTI, 716-719,785. Fischer, B.: Beiträge zur Geschichte der lateinischenBibeltexte, Vetus Latina, Freiburg 1985; [szerk.] NovaeConcordantiae Biliorum Sacrorum Juxta VulgatamVulgatam Versionem Critice Editum, 5 kötet; Stuttgart1977. Gribomont, J.: „Latin Versions,” IDBSup, 527-532.Metzger: Text, 72-79. Peebles, B. M.: „Bible IV: Textsand Versions 13. Latin Versions”, NCE 2. köt., 436-456.Platter, W. E. - H. J. White: A Grammar of the Vulgate,Oxford, 1926. Souter, A.: A Glossary of Later Latin to600 AD, Oxford 1949. Stramare, T.: „Die Neo-Vulgate:Zur Gestaltung des Textes,” BZ 25 [1981] 67-81.Stummer, F.: einletung in die lateinische Bibel, Paderborn1928. Thiele, W.: „Beobachtungen zu den eusebianischenSektionen und Kanonen der Evangelien,” ZNW 72 [1981]100-111. Trebolle Barrera, J. C.: „From the ‘Old Latin’through the ‘Old Greek’ to the ‘Old Hebrew’ (2 Kings10:23-25)”, Textus 11 [1984] 17-36; „Textos ‘kaige’en laVetus Latina de Reyes (2 Re 10:25-28)”, RB 89 [1982]198-209. Ulrich, E. C.: „The Old Latin Translation of theLXX and the Hebrew Scrolls from Qumran,” in TheHebrew and the Greek Texts of Samuel [szerk. E. Tow]Proceedings IOSCS; Jerusalem 1980, 121-165.)

148 (III) Kopt fordítások.(A) A kopt nyelv. A kopt az egyiptomi nyelv

legújabb olyan formája, amelyet már nem képírás-sal, jelentést kifejezô jelekkel, hanem a görög ábé-cével írták, amit kiegészítettek egy jellel (ti) és hatbet vel a görögben nem található egyiptomi más-salhangzók megjelölésére. Ez a Kr. u. II. sz.-banvált használatossá és kizárólag keresztény nyelv-ként terjedt el görög jövevényszavakkal gazdagod-va. Valójában a korai kopt irodalom legnagyobb ré-sze görög fordításokból áll. A „kopt” kifejezésEgyiptom keresztény lakóinak arab nevét a qubt ad-ja vissza, ami a gör. aigyptos fônévbôl származik.149 A kopt nyelvnek két nagy (szahidi és bohairi)valamint több kisebb dialektusa van. Felsô- vagyDél-Egyiptomban a a szahidi dialektus volt a legin-kább használt irodalmi nyelv, amíg a XI. sz.-ban azAlsó- vagy É-Egyiptomban (a Nílus-Deltában)használt dialektus, a boahiri vette át ezt a szerepet,és ez lett a kopt liturgia nyelve is. Több helyidialketusban is találhatók bibliai könyvek vagy tö-redékeik. Az akhimi és subakhimi dialektus a sza-hidihez hasonlít, amely az elôbbieket korán fölvál-totta. A Nílustól Ny-ra, Fayum környékén beszéltéka fayumi dialketust, ami a szahidi és bohairi közöt-ti nyelvjárás. A közép-egyiptomi dialektus csak né-hány kéziratban található, bennük Mt (CodexScheide) és Csel (Codex Glazier) szövege. Dialek-tusok néha bibliafordításokba is belekeveredtek. APéld egy korai (IV. vagy V. sz.) fordítása jó példa er-re, melyben szahidi és akhimiri jellegzetességek ve-gyülnek más elemekkel. Ezt R. Kasser adta ki aPapyrus Bodmer VI-ban (CSCO 194-195; Louvain,1960).150 (B) Kopt Ószövetség. A teljes ÓSz egyetlenkopt dialektusban sem maradt fönn, noha legalább aszahidi dialektusban létezhetett. Minden fordítás agörög Biblia egyes részeibôl készült, mégpedig fel-tehetôen annak különbözô recenziói alapján. Akülönbözô könyvek sok fennmaradt kopt fordításaés azok töredékei a görög fordítás áthagyományo-zásának tanulmányozásához fontosabbak, mint azÓSz szövegének legalábbis közvetlen vizsgálatá-hoz. A legkorábbi kopt fordítások ugyanis a görögülnem tudó köznép számára készültek, ezért a fordí-tók nem vonakodtak attól, hogy leegyszer sítsék,vagy másként megmásítsák a szöveget, majdnemugyanúgy, mint a targumok tették a héber szöveg-gel. Más esetekben egyszer en félreértették a görö-göt. Csak egy késôbbi korszakban kísérelték meg afordítások összehasonlítását és javítását. Csak aPéld bohairi fordítása t nik ki ebbôl a szempontbóla hátterében lévô görög szöveghez való h ségével.A szövegkritika szempontjából egy másik problé-mát a nyelv sajátos struktúrája és a görög szövegfordításához használt nyelvszerkezet és körülírás-tí-pus jelenti. Az eredeti szóhasználatot gyakran nehéz

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:138–144

142

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 142

visszaállítani. Meglehetôsen sok régi kopt biblia-kézirat található, keletkezési idejük megállapításaazonban közismerten nagyon is nehéz. Léteznekkorai dialektusokban készült IV. és V. sz.-ból szár-mazó értékes kéziratok. Lehetséges azonban hogyfordításaikat már a III. sz. elején megkezdték. Aszahidi ÓSz-bôl több történeti könyv (Krón, Ezd,Neh és Mik) hiányzik. A bohairi fordításban néhánykésôbbi történeti és bölcsességi könyv nincsen kép-viselve. Néhány más könyv esetében pedig kényte-lenek vagyunk megelégedni liturgikus szövegekbentalálható idézetekkel. A kis dialektusokban készültfordítások nagyon töredékesek. Általában a legjob-ban képviseltek a Pentateuchus, a Zsolt, a Jób, aPéld és a Próféták könyvei. M. K. H. Peters készí-tette el a Pentateuchus kritikai kiadását (A CriticalEdition of the Coptic [Bohairic] Pentateuch, Atlan-ta 1983–).151 (C) Kopt Újszövetség. A szövegkritikus ren-delkezésére áll az ÚSz teljes kiadása szahidi ésbohairi fordításban, egyes könyvek kiadása pedigminden nyelvjárásban. Ezeket a szövegeket azon-ban óvatosan kell értékelni, mivel ezek jórészt nemkritikai kiadások. Bohairi nyelvjárásban teljes kéz-iratok is találhatók, de csak a késô középkorból.Ezeket G. Horner adta ki 1898 és 1905 között. AHorner által kiadott szahidi ÚSz, ami 1911-ben je-lent meg, több évszázadot képviselô töredékes kéz-iratok mozaikja. Horner munkáinak megjelenéseóta számos nagyon fontos különálló könyv kerültelô különbözô kopt gy jteményben. A jelentôsebbkiadások tartalmazzák Jn IV. sz.-ból származó sub-akhmimi fordítását, amit H. Thompson adott ki; aIII. Bodmer papirusz Jn és Ter 1,1–4,2 bohairi for-dítását egy meglepôen korai kézirat formájában (IV.sz.; R. Kasser: Muséon 74 [1961] 423-433); a koraiIV. sz.-ból származó papiruszon Jn fayumi (vagyegyesek szerint közép egyiptomi) dialektusban ké-szült szövegét (Michigan 3521); valamint a korai V.sz.-ból származó szahidi nyelvjárású Mk, Lk és Jnszöveget, amit H. Quecke adott ki.152 A különbözô kopt fordítások fontoslehetôséget biztosítanak az úsz-i szövegtípusok II-III. sz.-ban történt egyiptomi elterjedésének tanul-mányozásához. Az ÓSz-gel ellentétben az ÚSz koptfordításai a maguk egészében eléggé bet szerintkövetik forrásaikat, és az általában elfogadott ale-xandriai szövegtípust igyekszenek visszaadni (→167, 172). Néhány kézirat azonban az úgy nevezettnyugati recenzió, valamint számos változatánakelterjedésérôl tanúskodik. Jó példa erre a Csel1,1–15,3 közép-egyiptomi másolata, amirôl T. C.Petersen írt egy tanulmányt, lásd: CBQ 27 (1964)225-241. old. A kopt ÚSz legkorábbi verziói olyangör. szövegek alapján készültek, melyek régebbieka mostani kritikai szövegkiadásokhoz használt kéz-iratoknál (→ 181).

(Bellet, P.: „Bible IV: Texts and Versions 14. CopticVersions,” NCE 2. köt., 457-458. Botte, B.: DBSup, 818-825. Hallock, F. H.: „The Coptic Old Testament,” AJSL49 [1932–33] 325-335. Kahle, P. E.: Bala’izah I, London1954, 269-278. Egészen a VI. sz.-ig minden ismert koptszöveg-töredék felsorolását lásd: Kammerer W. A.: ACoptic Bibliography, Ann Arbor 1950. Schmitz, F.-J. –Mink, G. [szerk.]: Liste der koptischen Handscriften desNeuen Testaments, ANTF 8, Berlin 1986–. Évente megje-lenô kopt bibliográfiák Or 18-ban és folyt. [1949–76];Enchoria 1 és folyt. [1971–]. Ld. még Metzger: Versions,99-152.).

153 (IV) Más keleti fordítások.(A) Etióp fordítások. Az etióp semita nyelv,

hasonlóan a héberhez, az arámhoz, az asszír-babilo-nihoz és az arabhoz; az utóbbihoz áll legközelebb.A keresztény kor kezdetén Délnyugat-Arábia nyel-ve különbözött a félsziget többi részén használtnyelvtôl, és az arabnak ebbôl a déli ágából szárma-zik az etiópiai. A már nem beszélt ge‘ez volt enneka klasszikus biblikus és liturgikus dialektusa. A mo-dern amhari-nak sok afrikai eredet sajátosságavan, de néhány eritreai nyelvjárás sokkal közelebbvan az ôsi nyelvformához. Athanásziosz (†373) ésFurmentius (Etiópia elsô apostola) óta ezt az egyhá-zat szoros szálak f zik az egyiptomihoz, amit amonofizita szakadásba is követett az V. sz.-ban.Fiktív az az udvari legenda, mely szerint Etiópiakorábbi királyi családja Salamontól és „Sába kirá-lynôjétôl” származna. Az etióp lakósság egy része,a falashák a középkor óta zsidó vallásúak; vallásu-kat azonban adoptálták, és irodalmuk is kölcsön-zött.154 Az etióp ÓSz a görögbôl származik, és néhajól tanúskodik a nem-átdolgozott alexandriai LXXszövegrôl, különösen amikor az minden más késôb-bi átdolgozással szemben megegyezik a gör. CodexVaticanusszal (→ 94). A fordítás érintetlenülmegôrzi a különben csak töredékekben ismertapokrif 1 Enoch és Jub könyveit is (→ 67:9, 17).Sok kutató az V. sz.-ba helyezi az etiópiai (részbengörögbôl, részben szírbôl fordított) ÚSz-et. A mint-egy 300 fönnmaradt etiópiai ÚSz-kéziratból azon-ban csak nagyon kevés származik a XIV. sz. elôttiidôkbôl. (Metzger: Versions, 223). A XIII. sz.-banaz etiópiai Evangéliumokat Egyiptomból eredôarab befolyás alatt drasztikusan átdolgozták. Az V.sz.-ból származó átdolgozatlan evangélium fordí-tásból csak két kézirat ismeretes. Az etióp fordításkritikai tanulmányozásának tehát csak korlátozottlehetôsége van.155 A korai V. sz.-ból származó örmény fordításnagy mértékben függött a Pesittát megelôzô szírszövegformáktól, de késôbb a görög alapján átdol-gozták. Az örmény MTörv kritikai kiadását C. A.Cox adta ki (Univ. of Pennsylvania Armenian Textsand Studies 2, Chicago 1981). A grúziai ibér fordí-

68:144–149 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

143

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 143

tás, elsô korszakában az V. sz.-ban, fôleg szír erede-t örmény szövegeken alapult, de a VII. sz.-tól gö-rög minták szerint átformáltak minden grúz szöve-get. Az arab fordítások, noha van történelmi érde-kességük, és hasznosak a Diatesseron és a szírHexapla ÓSz fordításának visszaállításához (→122–123, 128), túlságosan késôi eredet ek ahhoz,hogy közvetlen szövegkritikai hasznuk legyen. Agörög, héber, szír, kopt és (Tób esetében) latin pro-totipusok széles skálájáról tanúskodnak.

(„Bible IV: Texts and Versions 15. Ethiopic [E. Cerulli]; 16.Armenian, and 17. Gregorian [L. Leloir]; 18. Arabic [P. P.Saydon]”, NCE 2. köt., 458-462. Botte, B. – Leloir, L.:DBSup 6. köt., 807-818, 825-834. Lyonnet, S.:„Contribution récente des littératures arménienne etgéorgienne l’exég se biblique,” Bib 39 [1958] 488-495.Macomber, W. F.: Catalogue of Ethiopian Manuscripts [sokkötet, Collegeville 1975–]. Metzger: Text, 82-84; Versions,153-262. Molitor J.: „Die Bedeutung der altgeorgischenBibel für die neutestamentliche Textkritik”, BZ 4 [1960] 39-53. Ullendorf, E.: Ethiopia and the Bible, London 1968. Ör-mény bibliai kéziratok katalógusát ld. A. Wikgren: JBL 79[1960] 52-56 és az ott lévô utalások.)

156 A görög ÚSz szövegével kapcsolatos problé-mák tanulmányozásához a legjobb kiindulópontotannak a XIX. sz.-ban történt megformálása és azakkor kialakított klasszikus megoldás biztosítja. Eza megközelítés lehetôvé teszi számunkra azt, hogymegértsük a XX. sz. felfedezéseinek megoldásábanjátszott szerepét. Az ÚSz szövegtörténelmébôl adó-dó alapvetô nehézség egyszer . A kánoninak elis-mert könyvek nagy részét a Kr.u. I. sz.-ban állítot-ták össze, a fontos gy jteményeket pedig (páli leve-lek, evangéliumok → 66:85, 62) a II. sz.-ban. AXIX. sz. tudósai számára azonban az elérhetô leg-korábbi görög ÚSz másolatok csak IV. és V. sz.-bólszármazó nagy unciális kódexek voltak. Ezek azon-ban nem tartalmaztak azonos olvasatot az ÚSz né-hány szakaszában. Az elsô feladat tehát annak el-döntése volt, hogy melyik kódex tartalmazza a leg-jobb fönnmaradt szöveget. A második pedig annakmeghatározását jelentette, hogy mennyi változásonesett át a szöveg az alatt a 2-300 év alatt, ami elteltaz ÚSz könyveinek összeállítása és összegy jtése(a legfontosabb könyvek esetében körülbelül Kr.u.50 és 150 között), valamint a legrégebbi (Kr.u. 350)fönnmaradt másolatok között. Más szóval, amikor a„legjobb” kódexet fölfedezték az volt a kérdés,hogy az milyen h ségesen követi az eredetit.157 (I) A legjobb szöveg kérdése. Ez alatt a cím-szó alatt a XX. sz. elôtti szövegkritikával foglalko-zunk.

(A) Nagy unciális kódexek. A LXX szöveggelkapcsolatban már említettük ezeket (→ 93–97), mi-vel általában tartalmazzák az egész görög Bibliát.Most fölsoroljuk az ÚSz tanulmányozásához leg-fontosabb négyet. Mindegyiknél megjelöljük azo-nosításukhoz rendszerint használt bet t, és az álta-

luk képviselt szövegtípust is (ezekrôl ld. → 167,171–176.). Hasonmásban kiadott oldalak és rövidelemzések találhatók a MMGB-ben: 74-79, 86-91.

Vatikáni Kódex (B) a IV. sz. közepérôl. Ez a nagykódexek között a legrégebbi. Az ÚSz utolsó részei(Zsid 9,14, Lelkipásztori levelek, Jel) elvesztek.Egyetlen másoló készítette az egész ÚSz-t, de egykésôbbi javító gondosan újra végigment minden be-t jén és kihúzta az általa helytelennek tartott bet -ket és szavakat. Eredetében és szövegformájábanalexandriai. A XIV. sz.-ban valószín leg a pápánakszánt ajándékként vitték magukkal a görögök a Fi-renzei Zsinatra (→ 72:10). Ezzel magyarázható az atény, hogy most a Vatikáni Könyvtárban van. A II.Vatikáni Zsinaton résztvevô minden püspök meg-kapta az ÚSz kötetének fénymásolt példányát. Errôltöbbet: Martini, C. M.: Il Problema (→ 179); J.Šagi: DThomP 75 (1972) 3-29. T. C. Skeat: JTS 54(1984) 454-465.

Sínai Kódex (S vagy ℵ) a IV. sz. közepérôl. Ez azegyetlen nagy kódex, melyben az egész ÚSz megta-lálható, és ezen kivül Barnabás és Hermász is (→80:41, 43). A három ugyanahhoz az iskolához tarto-zó másoló közül az egyik készítette majdnem teljesegészében az ÚSz-t, úgy t nik diktálásból, helyes-írási hibákkal és kihagyásokkal; a IV-XII. sz. közöttkilencen is javították. 1844-ben C. von Tischendorftalálta meg a Sínai-félszigeten a Szent Katalin ko-lostorban. Elôször Oroszországba vitték, onnan1933-ban eladták a British Múzeumnak. 1975-benugyanabban a kolostorban újabb lapokat is találtaka kódexbôl. (ld. J. Bentley: The Secrets of Mt. Sinai,GC, 1986; Reumann: Romance, 145-162). Az evan-géliumok és a Csel szövege az S-ben megegyezik azalexandriai B szövegével, noha más helyeken nyu-gati olvasatú. Ld. G. D. Fee: NTS 15 (1968–69) 22-44.

Alexandriai Kódex (A) a korai V. sz.-ból. Nohavalamikor az egész ÚSz-t tartalmazta, bizonyos ré-szek, mint Mt 1-24; Jn 7–8 2Kor 4–12, elvesztek.Valamikor benne volt 1–2Kel (az utóbbi mára rész-ben elveszett), a Zsolt és Salamon is (szintén elve-szett). Legalább két másoló készítette és több javí-tója is volt (egyikük kortársa az eredeti m nek). Azevangéliumok szövege bizánci, az ÚSz többi részealexandriai (a B-hez és az S-hez hasonlóan). Egy ja-vító több helyen nyugati olvasatot vitt bele. Az ale-xandriai pátriárka ajándékként küldte el az angol ki-rálynak (1627-ben érkezett meg I. Károlyhoz).

Béza Kódexe (D) az V. sz.-ból. Ezt a kódexet É-Afrikában vagy Egyiptomban készítették (az ÓSznélkül). Mt, Jn, Lk, Mk, 3 Jn és a Csel szövegét tar-talmazza latinul és görögül egymás mellett. Úgylátszik, hogy egyetlen másoló készítette, aki járat-lan volt mindkét nyelvben, és ezért a görög szöve-get a latinhoz, a latint pedig a göröghöz tette hason-lóvá. Kilenc javítója is volt. 1562-ben T. de B ze(Béza), Genf francia reformátora vásárolta meg a

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:149–153

144

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 144

Szent Ireneus Kolostor prédájából és 1581-ben aCambridge-i Egyetemnek adományozta. Hozzá ha-sonlóan sok sajátos olvasattal egyetlen más ismertÚSz kódex sem rendelkezik. Noha a szöveg kevert,mégis ezt tekintik a nyugati szöveghagyomány leg-fontosabb képviselôjének. Ld. még C. K. Barrett(szerk. Best): Text, 15-27; E. J. Epp: TheTheological Tendency of Codex BezaeCantabrigiensis, Cambridge 1966. G. E. Rice: PRS11 (1984) 39-54. D. Yoder: Concordance to theDistinctive Greek Text of Codex Bezae NTTS 2,Leiden 1961).158 Vannak olyan kevésbbé fontos kódexek is,amiket a tudósnak ismerni kell. (Teljesebb felsoro-lás található az ATNT, 102-125 oldalain).

Efrém Újraírt Kódexe (D) az V. sz.-ból. Amint aneve is mutatja, ez egy palimpszeszt, újraírt kódex,amirôl lemosták, vagy levakarták a korábbi szöve-get. Ebben az esetben a késôbbi írás Efrém munká-iból állt, amit a XII. sz.-ban másoltak; a korábbi vi-szont a görög Biblia V. sz.-ban készült másolatavolt, amely az ÚSz négy-ötödét is megôrizte. Két-szer javították, a VI. és a IX. sz.-ban. ÚSz-i olvasa-táról 1716-ban készítettek egy gy jteményt. Szöve-ge gyakran bizánci. Ld. R. W. Lyon: NTS 5(1958–59) 266-272; ATNT 12.

Washingtoni Kódex I (W) a IV. sz. végérôl, vagyaz V. sz. elejérôl. Ez az Egyesült Államokban talál-ható (Smithsonian) legfontosabb biblikus kézirat.C. L. Freer vásárolta meg Egyiptomban 1906-ban.A négy evangéliumot tartalmazza a nyugati sor-rendben (Mt, Jn, Lk, Mk). Több különbözô korábbikéziratról másolták. Mk befejezô része (16,14 után)

sajátos és fontos. Ld. MMGB, 84-85.Koridéthi-i Kódex (Θ) a IX. sz.-ból. Rossz kéz-

írással készült, nevét a másoló kolostorától kapta, aFekete-tenger keleti végéhez közel fekvôKoridethi-rôl. Az evangéliumokat tartalmazza,jelentôs olvasatokkal rendelkezik, különösen Mk-ban. H. von Soden hívta fel a tudósok figyelmét rá1906-ban. E kódex alapján feltételeznek egycézáreai szöveg-családot. Ld. MGGB, 100-101.159 Mi tette fontossá ezeknek a kódexeknek a ta-nulmányozását és fordítását a modern idôk elôtt?Sajnos a legjobb és legôsibb kódexek (B és S) csaka XIX. sz.-ban váltak elérhetôvé a kutatók számára.– A S ismeretlen volt addig; a B pedig pontos máso-latokban nem volt elérhetô 1867-es kiadásáig (fény-képmásolatban készült hasonmása 1889-90-ben ké-szült). A D és A kódexeket viszont már a reformá-ció kora óta ismerték, de ezek sem adták meg a gö-rög ÚSz korai tanulmányozásához az alapot.160 (B) A Textus Receptus. (TR) Ez volt a görögÚSz tanulmányozásának a kulcsa XVI-XIX. sz. kö-zött. De eredetének megmagyarázásához át kell te-kintenünk az ÚSz-nek a nagy kódexek megírásautáni történelmét. Már láttuk (→ 91), hogy a IX.sz.-ban a kézírás forradalmi átalakuláson ment ke-resztül, amikor is a másolók az unciális írásmódróláttértek a kisbet s írásra. Ennek gyakorlati követ-kezménye abban a tényben mutatkozik, hogy amíga görög ÚSz mintegy 260 ismert unciális kéziratbanmaradt fönn, addig közel 2800 kisbet s kódex is-meretes. Tehát az írásmód megváltozásától a nyom-tatásig (1450) eltelt 500 évben a kéziratok számatöbb mint tízszer annyi, mint az írásváltozást

68:153–156 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

145

megelôzô 500 évben. A nyomtatás feltalálása idejénaz ÚSz-nek sok görög kézirata létezett, de többsé-gük kései és silány szöveghagyományt képviselt(amint késôbb ez nyilvánvalóvá vált a tudósok szá-mára).161 1514-ben Ximenes bíboros volt megbízva agör. ÚSz elsô nyomtatásával a PolyglottaComplutensiana részeként (héberül, arámul, görögülés latinul párhuzamos oszlopokban), a kiadás azon-ban csak 1522-ben készült el. Az elsô nyomtatásbanmegjelent görög ÚSz-et a holland katolikus Erasmusadta ki 1516-ban – ez csupán hat vagy hét kéziratonalapult és tele volt nyomdahibával. Egy függetlengörög szöveg létrehozásának megkísérlése helyett

Erasmus a latin fordítás olvasójának csupán azt alehetôséget biztosította, hogy megállapítsa, vajon ol-vasatát a görög szöveg alátámasztja-e (ld. H. J. deJonge: JTS 35 [1984] 394-413). Az ÚSz egy kis ré-szét, melyhez görög kézirat nem állt rendelkezésére,egyszer en a Vulg. alapján úgy fordította vissza, aho-gyan véleménye szerint a görög szöveg kinézhetett.Robert Estienne, vagy Stephanus protestáns nyom-dász és kiadó, Erasmus szövegét 1546-tól többször iskiadta, de egy késôbb kijavított formában, több kéz-irat felhasználásával és egy szövegkritikai apparátusbevezetésével, hogy megjelölhesse a különbözô kéz-iratokban talált olvasatokat. Az 1557-es kiadás voltaz elsô, melyben megtalálható volt a fejezeteken be-

AZ ÚJSZÖVETSÉG GÖRÖG SZÖVEGE(SZÖVEGKRITIKA)

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 145

lül a versek számozása is. Erasmus és Stephanus gö-rög szövege lett a TR, ezen alapult minden népnyelv-re lefordított protestáns kiadás egészen a XIX. sz.-ig.(B. Reicke: TZ 22 [1966] 245-265). Luther az 1519-es második Erasmus-féle kiadást használta (ld.Reumann: Romance, 55-92). Angol tudományos kö-rökben Stephanus 3. kiadása (1550) vált népszer vé.

Nagyon sajnálatos, hogy ez a rendkívül befolyá-sos szöveghagyomány nem alapult mai kritériumokszerint megbízhatónak tekinthetô kéziratokon. Kis-bet s kéziratokban terjedt el, és az V. sz.-tól kezdveKonstantinápolyban domináns szöveghagyomán-nyá vált, és az egész bizánci egyházban használták(innen kapta a „bizánci hagyomány” nevet). AzÚSz erôsen átdolgozott szövegét képviseli, mely-ben a másolók stilisztikai nehézségek elsimítására,és eltérô szövegolvasatok összehangolására töre-kedtek. Az angol nyelv Revised Standard Version(RSV) bevezetôje szerint ez annyit jelent, hogy aKing James Version (KJV) „egy olyan görög szöve-gen alapult, amelyet szöveghibák tettek tönkre, és14 évszázad kézirat-másolási hibái felhalmozódtakbenne.” Furcsa módon sok szövegben, különösenaz evangéliumokban, a katolikusoknak jobb olvasatállt rendelkezésükre, mint a protestánsoknak. A la-tinból készült katolikus reimsi ÚSz (→ 208)„másodkézbôl vett” fordítás volt ugyan, de a Vulg.evangéliumai mögött jobb görög szöveg állt, mint aKJV fordítás mögött (→ 141).162 (C) A szöveghagyományok megkülönbözte-tése. A TR fogyatékosságainak fölismerése lassúfolyamat volt. Amikor az A kódex ismertté vált akövetkezô (XVII.) sz.-ban, az csak megerôsítette aTR tekintélyét, mivel, a sors tréfájaként, az evangé-liumok számára ez lett a leromlott bizánci szöveglegrégebbi példánya. Igaz ugyan, hogy a D kódexeltérô szöveget képviselt, de az annyira különös do-kumentumnak bizonyult, hogy azt a szövegromlásta véletlen termékének tekintették. T. Béza, a D kó-dex tulajdonosa 1565 és 1604 között az evangéliu-mok görög szövegérôl kilenc kiadást készített. No-ha ezekben nagyobb volt a kritikai apparátus, mintStephanus kiadásaiban, szövegének összhatásávallényegében mégis a TR népszer ségét növelte. ATR Béza 1588–89-es és 1598-as kiadásán keresztülgyakorolt befolyást a KJV fordítóira. Az Elzevirtestvérek Béza szövegébôl készítettek egy ÚSz-t, ésannak az 1663-as kiadásához írt bevezetésében be-széltek a „textum... nunc ab omnibus receptum-ról.Ez adta meg a „Textus Receptus” elnevezés erede-tét.163 (a) ELSÔ KÍSÉRLETEK. Egy évszázaddal késôbbAngliában E. Wells adta ki azt az elsô teljes görögÚSz-t (1709–19), amely a TR-t elhagyva régebbikéziratok alapján készült. Ezt és R. Bently fordítá-sát (1720 – aki Stephanus TR-át „a protestáns pápa-ként” ostorozta), valamint D. Mace kiadását a TRhívei élesen bírálták (1729). Ezért ezt a kezdemé-

nyezést hamarosan el is felejtették. A TR támogatá-sa a vallásos ortodoxia védjegyévé vált!164 A görög ÚSz szövegkritikájának új irányzatanyílt meg, amikor a szakemberek számára nyilván-valóvá vált az, hogy léteznek olyan szöveghagyo-mányok (és nem csak kéziratok) is, melyek eltérnekattól, amit a TR képvisel; valamint az is, hogy akéziratokat a különbözô hagyományokba kell beso-rolni. 1725-ben a lutheránus J. A. Bengel megkezd-te a szövegek beosztását, megkülönböztetve a do-kumentumok régebbi afrikai „nemzetségét” akésôbbi ázsiaitól (konstantinápolyi). Bengel görögÚSz-e (1734) margóján kimutatta, hogy a régebbikéziratok olvasatát milyen gyakran kell elônybenrészesíteni a TR-szal szemben. Ô egységesítette aszöveg pontozását, és ô osztotta föl azt paragrafu-sokra is. J. J. Wettstein (1751–52) használta elôszöra római ábécé nagybet it az unciális kódexek meg-jelölésére. Ezt a rendszert követik napjainkban is.Ugyanabban a sz.-ban valamivel késôbb J. S.Semler Bengel beosztását átalakítva megkülönböz-tette a keleti, Antióchiai Lukianosz által készített re-cenziót, a nyugati vagy egyiptomi recenziótól, amiÓrigenészhez megy vissza (→ 87). Végül Semler éstanítványa J. J. Griesbach hármas beosztást foga-dott el, a keletit, az alexandriait és a konstantinápo-lyit.165 Valójában Griesbachról (1745–1812) állítha-tó, hogy ô helyezte a szövegkritikát igazi tudomá-nyos alapokra, és ezzel biztos kiindulópontot terem-tett minden késôbbi munkának. A helyesebb olvasatmegállapításához tizenöt szabályt állított föl. Azegyik szerint „A rövidebb olvasat (hacsak ôsi ésmegbízható tanúk az ellenkezôjét nem bizonyítják)elônyben részesítendô a bôbeszéd bbel szemben.”A szöveghagyományok hármas felosztásával fölis-merte, hogy a konstantinápolyi hagyomány, amit azevangéliumok esetében az A kódex és az azt követôTR képvisel, az alexandriai és nyugati szövegeknélkésôbbi összeállítás.166 A XIX. sz.-ban K. Lachman (1831) kiadottegy görög ÚSz-t Németországban, amit ôsi kézirat-ok közvetlen felhasználásával állított össze. Ezzelgyökeresen szakított a TR-al. Ugyanez igaz S. P.Tregell ÚSz-érôl is Angliában (1857–72). C. vonTischendorf kézirat-fölfedezései, például az S kó-dex, a kutatók számára sokkal gazdagabb anyag föl-dolgozását tette lehetôvé. Ezért Metzger (Text 126)minden habozás nélkül állítja, hogy „ô az, akinek alegtöbbel tartoznak az ÚSz modern szövegkritiku-sai.” Tischendorf saját görög nyelv ÚSz kiadása(1869–728) nagy jelentôséget tulajdonított a S kó-dexnek. (→ 70:15; I. A. Moir: NTS 23 [1976–77]108-115.)167 (b) WESCOTT ÉS HORT. Ez a fejlôdés jelen-tôsen fölgyorsult B. F. Wescott és F. J. A. Hort cam-bridge-i kutatók nagyszer munkásságával (a to-vábbiakban W–H), ami az ÚSz eredeti görög szöve-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:157–159

146

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 146

g kiadásában került közkézre (The New Testamentin the Original Greek, 1881–82). A B és S kódexekbirtokában W–H számára lehetôvé vált az ÚSz szö-vegtanúinak az itt felsorolt négy fôcsoportba valóbeosztása (a csoportosítás és a használt szaknyelvjelentôségére vonatakozóan ld. E. C. Colwell: NST4 [1957–58] 73-92.):

(i) Semleges, amit a B és S kódexek, valamintnéhány kisbet s kódex képvisel. Ez volt a legtisz-tább és legôsibb szövegforma, mivel ez nem esett átrendszeres revízión. Az egész keleti egyház birtoká-ban ez volt (a „semleges” név arra tényre utal, hogyennek variánsait nem lehet egy sajátos történelmikörülményre vagy helyre visszavezetni).

(ii) Alexandriai. A Semleges szöveget Alexand-riában, a görög irodalmi központban ôrizték meg.Ezért ugyanott nyelvét és stílusát szakemberek kija-vították. Ez kit nik az alexandriai atyáknak (Óri-genész, Kürillosz) a C kódexben és a kopt fordítás-ban megôrzött idézeteibôl.

(iii) Nyugati, amit a D kódex, valamint az ó-szírés VL ôrzött meg (→ 124, 142). Ez a hagyománynagyon korán, talán már150 elôtt létrejött, ésTatianosz, Markion, Jusztinosz és a nyugati atyákhasználták. A nyugati hagyomány másolói a szövegmegváltoztatásában és bôvítésében meglehetôsennagy szabadságról adnak bizonyítékot. A szövegabban az idôszakban keletkezett, amikor az ÚSz-tjámbor buzdítás céljaira használták, s ezért az ma-gyarázatokra szorult. Ebbôl a célból magyarázószéljegyetek kerültek be a szövegbe. El kell tehátvetni azokat az olvasatokat, melyeket csak a nyuga-ti hagyomány támogat.

(iv) Szíriai, amit az evangélium szövegeiben azA és a kisbet s kódexek, valamint az egész bizáncihagyomány képvisel. Ez a szövegforma a késôi IV.sz.-ban jelent meg Antióchiában, és talán Lukianosz(†312; → 87) kiadói munkájának az eredménye.Konstantinápolyba átvitték (talánKhrizosztomosz?) és onnan terjedt el az egész bi-zánci birodalomban. Nagyon megterhelték vegyesszövegekkel. Ha például a semleges szöveg egy bi-zonyos olvasatról tanúskodott, és a nyugati egy má-sikról, akkor a szíriai kombinálta azokat. Ez alegkésôbbi és a legrosszabb a hagyomány a szöveg-tanúk között.168 W–H feltevése direkt kihívást jelentett a TRhívei számára, mivel az utóbbi nyilvánvalóan a szí-riai hagyományt képviselte. W–H ÚSz-e jelentôsenfüggött a B és S kódextôl és a szöveg sok versébeneltért a TR-tól. A teóriát élesen bírálták, de az meg-hozta gyakorlati gyümölcsét az angol nyelv Szent-írás Átdolgozott Fordításával (Revised Version, röv.RV). Ahogyan a King James a TR fordítása volt,úgy képviselte a RV és az azt követô RSV (Átdolgo-zott Standard Fordítás) azokat az elveket, amelyekW–H-t vezették az ÚSz fordításában. Greenlee(Introduction, 78) megállapítása szerint „W–H szö-

veg-értelmezése megadja az alapot szinte mindenkésôbbi szövekritikai munkának az ÓSz területén.”(ld. B. M. Metzger: Cambridge Review [1981. nov.]71-76; G. A. Patrick: ExpTim 92 [1981] 359-364.)169 Németországban Bernhard Weiss adott ki egygörög ÚSz-t (1894–1900). Erre is a B gyakoroltjelentôs befolyást. Noha ô a maga saját kritikaimódszereivel dolgozott, a végeredmény nagyon ha-sonlított W–H munkájához. Ez jelentôs tény volt,mivel Nestle népszer zsebkiadása (ami EberhardNestle és késôbb a XX. sz. elsô felében ErwinNestle munkáján alapult) szintén a Tischendorf,W–H és Weiss kiadások alapján készült, és ígyugyancsak a TR-t elutasító hagyományt képviselte.Meg kell azonban jegyezni, hogy ezt a munkát ismég a XIX. sz. tudományos ismeretei hozták létre.Egy másik kezdeményezés sokkal nagyobb figyel-met szentelt a szír szöveghagyománynak. Ezt kép-viselte Angliában A. Souter ÚSz-e (1910), Német-országban H. von Soden-é (1913), valamint H. J.Vogel katolikus kiadása (1920; 19554). Ki kellemelni von Soden nagyszer szövegkritikai mun-kásságát. Az ÚSz-ben három hagyományt azonosí-tott: a koiné szöveget (= W–H szíriai szövegével), aheszükhioszit (= semleges és az alexandriai), és ajeruzsálemit (= nyugati és mások). Von Soden gyak-ran azt a szöveget fogadta el, amelyben ezek közülkettô megegyezett, ezzel a koinénak biztosítottjelentôs befolyást. Más katolikus szövegkritikai ki-adások, mint A. Merk (1933; szerk. C. M. Martini19649) és J. M: Bover (1943; 19685), inkább eklek-tikusnak tekinthetôk, és kritikai apparátusuk semvolt kielégítô. (J. O’Callahan átdolgozta a Boverszöveget és befoglalta a Nuevo TestamentoTrilingüe-be, Madrid 1977.) Az olvasó minden bi-zonnyal észrevette, hogy a TR történelmének köve-tésével belecsúsztunk a XX. sz.-ba, ami már akövetkezô rész témája. Tárgyalásunkat ugyan nembevezetésnek szántuk, annyit azonban meg kell je-gyeznünk, hogy noha kritikai apparátusuk már jobbvolt, ezek a m vek egészen 1965-ig még nem vet-ték figyelembe koruk fölfedezéseit és meglátásait.Lényegében a XIX. sz.-beli elôdeik nyomdokaibanjártak. (Ld. K. Aland: SE I. 717-731; Best: Texts 1-14; J. K. Elliott: Theology 75 [1972] 338-343; 77[1974] 338-353; E. J. Epp: JBL 93 [1974] 386-414;R. L. Omanson: BT 34 [1983] 107-122; F. Pack:ResQ 26 [1983] 65-79. Összehasonlító táblázatokaz ATNT 25-30-on találhatók).170 (ii) A legkorábbi szöveg problémája. NohaW–H végérvényesen megállapította, hogy általábana B és S „semleges” hagyományát kell (az evangé-liumok esetében) elônyben részesíteni az A és a kis-bet s kódexek szíriai hagyományával szemben,elméletüket mégis meg kellett változtatni arra vo-natkozóan, hogy a B és S hagyománya valóbansemleges és a legrégebbi szöveget képviseli. Ezt aváltozást kéziratok csoportosításának alaposabb ta-

68:159–163 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

147

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 147

nulmányozása és új felfedezések sorozata tetteszükségessé. Ezzel elérkeztünk a vizsgálódásukkezdetén felvetett két kérdés közül (→ 156) a má-sodikhoz. A válasz lehetôvé teszi a XX. sz. szöveg-kritikájának a fölvázolását is. (Szakirodalom ld. H.H. Oliver: JBR 30 [1962] 308-320B; M. Metzger:ExpTim 78 [1976] 324-327, 372-75; E. J. Epp: HTR73 [1980] 131-151; az ÚSz új kritikai kiadásairól →178).171 (A) A hagyomány felosztásának átdolgozá-sa. A kéziratcsoportok W–H által adott elnevezésemegváltozott, és magukat a csoportokat is újra meg-vizsgálták. E munkában B. A. Streeter: The FourGospels: A Study of Origins c. m ve vitte a fôsz-erepet.172 (i) Alexandriai. H-W-nak a semleges és azalexandriai csoport közötti megkülönböztetését el-hagyták, és az „alexandriai” elnevezést adták azegyesített csoportnak. Nem létezik olyan szöveg-csoport, amely az eredeti szövegekbôl szövegrom-lás nélkül hagyományozódott volna ránk. A B általképviselt szöveg is sok átdolgozáson ment át, nohaa II. sz. végén már létezett. Az S csak részben ale-xandriai eredet , például Jn 1–8-nak sok Nyugatiolvasata van. Egy a B-tôl eltérô késô-alexandriaiszövegváltozat létezésének lehetôségérôl ld. C. M.Martini: NTS 24 (1977–78) 258-296.173 (ii) Nyugati. Ezt a nevet gy jtôfogalomkénthasználta W–H mindenre, ami nem illett a semlegesés a szíriai kategóriába. Az ÓSz verziók ilyen felso-rolása furcsa volt, mivel azt jelentette, hogy a leg-keletibb szöveghagyomány a nyugati csoporthoztartozott. (Ezt úgy magyarázták, hogy a szíriai ver-zió nyugati elemét Tatianosszal hozták kapcsolatba[→ 122], aki Rómában élt.) Ennek a hagyománynakaz egységérôl további kétely támadt az S kódexben,valamint a késô II. sz.-ból származó egyiptomi pa-piruszban a P22-ben (→ 179) felfedezett nyugati ol-vasatok miatt. A nyugati szövegre vonatozó egyikirodalom-fölmérésben A. F. J. Klijn (NovT 3 [1959]1-27, 161-173) azt állította, hogy minden nyugatikéziratban található keveredés, és valójában csaknyugati olvasatokról és nem szöveghagyományróllehet beszélni. (Hasonló kétely jut kifejezésre ATNT54-55-ben.) Mindenesetre tudjuk azt, hogy néhányolyan szerves szövegrész, amit H-W nyugatinak te-kintett, éppen olyan régi és éppúgy el volt terjedveEgyiptomban, mint az alexandriai hagyomány. Aszöveg ôsi eredetét tekintve vannak, akik a Cselhosszabb nyugati szövegét tulajdonítják magánakLukácsnak. Ezek között találjuk M.-É. Boismard-tés A. Lamouille-t Le texte occidental des Actes desAp tres (2 kötet; Paris 1984–85), valamint R. S.Mackenzie-t is, JBL 104 (1985) 637-650. Ugyanak-kor W–H kedvelt véleményét, ami az evangéliu-mokban található néhány rövidebb nyugati olvasat-ra vonatkozik („Western Non-Interpolations”), aszakértôk nagy többsége elutasítja. Ld. K.

Sondgrass: JBK 91 (1972) 369-379; G. E. Rice:Luke Acts: New Perspectives, New York 1984, 1-16; ugyancsak vö. M. C. Parsons JBL 105 (1986)463-479.174 (iii) Cézáreai. Ez új szövegcsalád. 1887-benW. H. Ferrar és T. K. Abbot négy középkori kisbe-t s evangélium-kódexet különített el (13, 69, 124,346). Ferrar 13 csoportnak vagy családnak nevez-ték, mivel eredetük közös volt. 1902-ben K. Lakeegy másik evangélium-kézirat csoportot azonosított(1, 118, 131, 209), amit Lake 1 csoportnak vagycsaládnak nevezetek. 1906-ban felfigyeltek aKoridéthi Kódexre (→ 158), mivel felfedezték,hogy mindkét családdal kapcsolatban áll. Streeterazt állította, hogy ezek mind egy olyan evangélium-szöveg tanúi, amit Órigenész használt, amikorCézáreában élt. Innen ered a szöveghagyomány el-nevezése. Lake és mások kijavították Streeter hipo-tézisét (HTR 21 [1928] 207-404) bizonyítva a szö-veg alexandriai eredetét. Arra is rámutattak, hogy a„cézáreai” szöveg volt az alapja az ó-örmény, az ó-grúz és a szír-palesztínai fordításoknak (→ 155,130). Következô lépésként a P45 (→ 179) kiadásá-val egy papirusz is került a „cézáreai’ szöveg-tanúkközé. De ez egy egyiptomi tanú volt és megelôzteÓrigenész cézáreai tartózkodásának idejét! Sok sza-kértô kétségbevonta ennek a szöveghagyománynaka Streeter–Lake féle azonosítását, és B. M. Metzgergondosan összeállított tanulmányban (Chapters,42-72) bebizonyította, hogy azt módosítani kell. A„cézáreai” tanúkat két csoportba kell osztani, azegyik a cézáreait megelôzô korból és Egyiptombólszármazik (a fayumi és gázai), a másik az igazicézáreai. (ld.: T. Ayuso: Bib16 [1935] 369-415. K.and S. Lake: RB 48 [1939] 497-505. A. Globe: NTS29 [1983], 233-244; NovT 26 [1984] 97-127.) Azúgy nevezett cézáreai szöveg valójában Egyiptom-ban jött létre a II. sz.-ban, és csak késôbb kerültCézáreába. A róla tanúskodó kéziratok, fordításokés patrisztikus idézetek valójában nem egyetlenszövegrôl, hanem egy szövegfejlôdés teljes folya-matáról adnak bizonyságot. Sajátosságait tekintveez a fejlôdés az alexandriai és a nyugati hagyomá-nyok között helyezkedik el.175 (iv) Bizánci. Ez valamivel pontosabb a szíriai,antióchiai, lükianoszi vagy konstantinápolyi meg-nevezésnél. E szöveghagyományt 1912-ben vonSoden alapos vizsgálatnak vetette alá, és kimutattaa szövegtanúk közötti komplikált kapcsolatot (17alcsoport!). Saját görög ÚSz kiadásában megfelelôfontosságot tulajdonított ennek a hagyománynak,amit koiné-nak, „köznyelv nek” nevezett. W–Hfeltevését tehát, ami szerint a Bizánci szöveg szük-ségszer en késôi, mivel nyugati és alexandriai olva-satokat egyesített (W–H terminológiája szerint),meg kellett változtatni, a nyugati szöveg ôsi erede-tére vonatkozó új meggyôzôdés kialakulásának ésannak a ténynek a fényében, hogy ezek az olvasatok

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:164–168

148

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 148

már a II. sz.-ban megtalálhatók voltak Egyiptom-ban. Krizosztomosznak a bizánci szöveggel valókapcsolata sem bizonyult olyan egyszer nek, mintazt korábban gondolták, mivel ô is megôrzött né-hány nyugati olvasatot. Ezen kívül antióchiaiLukianosz munkáját is újra kellett értékelni (→ 87)az ÚSz és a LXX szempontjából egyaránt, pedig azta bizánci szöveg alapjának vélték. A lukianoszimunka ugyanis sok féle módon megôrizte azAntióchiában már a korai III. sz.-ban használt ôsiszöveget, amint azt a P45 és a P46 néhány olvasatabizonyítja (→ 179). Összefoglalva, noha a bizánciszöveget és a TR-t általában nem lehet az alexand-riai szöveggel szemben elônyben részesíteni, ennekellenére a bizánci szövegnek vannak valódi ôsi ol-vasatai. (ld. G. D. Kilpatrick: The New Testament inHistorical and Contemporary Perspective c. mun-kában [szerk. H. Anderson – W. Barclay; Fest. G. H.C. MacGregor] Oxford 1965, 189-208.) A lu-kiánoszi recenzióval foglalkozó fontos tanulmányá-ban B. M. Metzger (chapter 39) megállapítja, hogy„a szövegkritikusok között olyan gyakori közöm-bösség az antióchiai olvasatokkal szemben jórésztindokolatlan.”176 M.-É Boismard (RB 64 [1957] 365-367.) egyötödik kategória, a rövid szöveg mellett érvelt, leg-alábbis az evangéliumok esetében. Ez fôlegTatianosz Diatesszaron-ában található (→ 122), dea VL, grúz, perzsa és az etióp fordítások ismegerôsítik ezt. Nyomai vannak a D latin szövegé-ben is, valamint Krizosztomosz és panopolisziNonnosz evangélium idézeteiben is. Amint neve ismutatja, a rövid olvasatok, a magyarázó kifejezésekhiánya és a szöveget gördülékennyé tevô szavakhasználata jellemzi ezt a kategóriát. Boismard véle-ménye úgy véli, hogy a rövid szöveg nagyon régi,megelôzi a másolók magyarázó beszúrásait, amikláthatók minden kódexben és papiruszon. Sokkaltöbb nyugati olvasat van benne, mint a késôbbi ale-xandriai szövegben. A RB-ben megjelent tanul-mánysorozatban (57 [1950] 388-408; 58 [1951]161-168.) Boismard megvédte ezeket a Jn-ban ta-lálható rövidebb olvasatokat, és azt az LSB/BJ for-dításában példákkal szemléltette. Ld. Synopse desQuatre Evangiles: Tome III, Jean (Paris 1977) c.munkáját. Meg kell jegyezni, hogy a rövid szövegetgyakran más nyelvekbôl és patrisztikus idézetekbôlrekonstruálják (→ 184–186), ugyanis ellentmon-dásmentes bizonyíték egyetlen létezô görög kéziratalapján sem állítható föl.177 Ez a négy vagy öt kategória nem az egyetlenlehetséges felosztás (ATNT 155-160. a kéziratokatöt olyan kategóriába osztja, melyek csak részbenhasonlóak). A W–H csoportosítás átalakítására irá-nyuló modern igyekezetbôl mégis látható az, hogyminden megvizsgált hagyománynak ôsi gyökereivannak, Kr.u. 200-ra ugyanis Egyiptomban már lé-teztek evangélium kéziratok, melyekben mindegyik

szöveghagyomány néhány sajátos olvasata megta-lálható. A problémára, hogy hogyan alakulhattak kiennyire eltérô olvasatok az ÚSz könyveinek össze-állítása és 200 között, a válasz azoknak az ismere-teknek az alapján adható meg, amit az ÓSz holt-ten-geri kéziratokban történt áthagyományozásának ta-nulmányozásából megtanultunk (→ 37). Azt ti.,hogy egy szent szöveg áthagyományozásában akezdeti idôszakban kisebb az egyöntet ség – csakkésôbb kapcsolódik ugyanis a szent szöveg fogal-mához a szöveg változatlansága. (Ld. J. A. Sanders:„Text and Canon...” in D. Barthélemy: Mélanges[szerk. P. Casetti és mások] Fribourg 1981, 375-394.) Az is ismertté vált, hogy a II. sz. olyanidôszak volt a kereszténység társadalmi helyzeté-ben, amelyben a magánjelleg másolást elônybenrészesítették a hivatásos másolók pontosabb mun-kájával szemben. Így, az ATNT (51) a II. sz.-ot úgyjellemzi, hogy ebben a korszakban a szabad szöveg-bôvítések megengedhetôk voltak, mivel az ÚSzszövegét még nem tekintették kánoninak, noha mármegindult az a folyamat, melyben a könyvek ma-guk kánonivá váltak. Amikor a IV. sz.-ban a nagykódexeket másolták (a Konstantin utáni Egyház-ban), a képzett másolók a legjobb elérhetô szövegetválasztották a korábbi idôszakból. Így példáulVatikáni Kódex másolóinak az evangéliumokhozegy P75 típusú szöveg állt rendelkezésére, de SzentPál leveleihez már egy szabadabb P45-46 típusú.Ezért modern kritériumok szerint a kódex az evan-géliumokról jobb szövet tanúst, mint a levelekrôl.(Ezeknek a papiruszoknak a szövegtípusairól (→179). Más szóval minden IV. sz.-ból származó kó-dex a korábban létrejött szövegvariációkat tükrözi.De ezzel a megállapítással megelôztük azoknak afelfedezéseknek a megvitatását, melyek ezt a követ-keztetést lehetôvé tették.178 (B) Új fölfedezések. Amíg a IV. és V. sz. nagyunciális kódexei maradtak a szöveghagyomány fôtanúi, az ÚSz összeállítása/összegy jtése és a leg-korábbi elérhetô másolatok közötti túlságosan nagytávolság megakadályozta a különbözô másolatokeredetének pontosabb meghatározását. A helyzetmegváltozását elômozdító legfontosabb tényezôkközött volt az ÚSz szövegének papirusz kéziratok-ban történt fölfedezése, a korai fordítások megbíz-ható elemzése, valamint a patrológiai idézetekmegfelelô értékelése.179 (a) PAPIRUSZOK. Aránylag kevésvalószín sége van annak, hogy a B-nél vagy az S-nél korábbról származó nagy pergamen kódexeketlehetne találni az ÚSz szövegével, mivel a kutatókmár gondosan átfésülték a legtöbb olyan könyvtá-rat, amelyben ezek föllelhetôk lennének. Egyiptom-ban azonban az ÚSz meglepôen sok papirusz töre-dékét és egyes könyveinek példányát találták és ta-lálják meg napjainkban is. 1890 óta mintegy 90, aII. és a VIII. sz. között készült papirusz kéziratot fe-

68:168–173 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

149

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 149

deztek már föl az ÚSz egyes könyveirôl. (ld. K.Aland: Repertorium der griechischen christlichenPapyri, Berlin 1976; W. Gruenewald [szerk.]: DieNeue Testament auf Papyrus, ANTF 6, Berlin1986–). A papiruszok teljes listáját ld. ATNT 96-101. A legfontosabbak az alábbiak:

P5: (British Museum Papyrus 781) Oxyrhynchus-ban találták 1896-ban. Egy III. sz.-ban készült papi-rusz kódex két lapjából áll Jn 1. és 20. fejezetével.Szövege a B-vel és az S-el egyezik.

P45: (I. Chester Beatty Papyrus), 1933-ban tettékközzé. Egy korai III. sz.-ból származó kódex 30lapjának részeit tartalmazza az evangéliumok és aCsel szövegrészleteivel. Formáját tekintve az ale-xandriai és a nyugati hagyomány között van, Mkazonban a cézáreaihoz van közelebb.

P46 (II. Chester Beatty Papyrus), részeiDublinban és Michigani Egyetemen vannak. Egy(kb. 200-ból származó) kódex 86 lapjából áll, Pálleveleivel és a Zsid levéllel (a Róm-val kezdôdikhosszúság szerint csökkenô sorrendben), de a pasz-torális levelek nélkül. Ennek a papirusznak a szöve-ge majdnem 150 évvel megelôzi a B-t vagy az S-t.Meglehetôsen közel van az alexandriai hagyomány-hoz a Róm-t kivéve, melyben sok nyugati olvasatvan. A Róm (16,25-27) doxológiája a 15. fejezet vé-gén található! (MMGB, 64-65; J. D. Quinn: CBQ 36[1974] 379-385).

P52 (Rylands Papirusz, 1935-ben adták ki). Ezegyetlen kis töredék, amelyen Jn 18 négy verse áll.135 körül keletkezett, ez adja meg fontosságát.Napjainkig ez a felfedezett legkorábbi másolat azÚSz valamely könyvérôl; lehetetlenné teszi azokata teóriákat, melyek Jn keletkezését a II. sz. késôiéveire helyezik (MMGB, 62-63).

P66 (II. Bodmer Papirusz), 1956-ban, 1958-ban ésegy átdolgozott kiadása pedig 1962-ben váltelérhetôvé. Jelentôs szövegrészletet tartalmaz Jn-ból, 200 k. keletkezett. Különbözô szövegtípusokkeveréke, de talán az S-hez áll legközelebb (Fee, G.D.: Papyrus Bodmer II, SD 34, Salt Lake City1968; Mees, M.: BZ [1971] 238-249; Aland, K.:NTS 20 [1973–74] 357-381; MMGB, 66-67).

P72 (VII-VIII. Bodmer Papiruszok), 1959-ben ad-ták ki, a III-IV. sz.-ból származnak. Ez a papiruszkódex Júd és 1–2Pét-t tartalmazza nem kanonikuskönyvekkel keverve. Ez a tény talán arra utal, hogyebben az idôben ezek a levelek még nem kaptak ká-noni státuszt. Négy másoló készítette, látszólag in-kább magán, mint templomi használatra. A szöveg aB-vel és a szahidi kopt fordítással egyezik (ld. F. W:Bearre, JLB 80 [1961] 253-260).

P75 (XIV-XV. Bodmer Papirusz, kiadva 1961-ben. Ez a III. sz.-i papirusz kódex Lk 2,18–18,18-at,Lk 22,4-et, valamint Jn 15,8-at tartalmazza. A B-velés a szahidi-vel egyezik. (Ld. C. L. Porter: JLB 81[1962] 363-376; C. M. Martini: Il problema dellarecensionalit del codice B alla luce del papiro

Bodmer XIV, AnBib 26, Roma 1966; K. Aland: NTS22 [1975–76] 375-396; S. A. Edwards: NovT 18[1976] 190-212; MMGB, 68-69; M. C. Parsons:JLB 105 [1986] 463-479.)180 Milyen fényt vetnek ezek a papiruszok W–Hteóriájára? Mindenekelôtt bizonyítják W–H feltéte-lezésének helyességét, mely szerint a B-ben találtIV. sz.-i szöveg valójában sokkal korábbi. P72 és P75

azt bizonyítják, hogy létezett egy B-hez nagyon ha-sonló szöveg Kr.u. 200-ban, sôt már korábban is.Azonban a P66 és P75 összehasonlítása a legtanulsá-gosabb. Mindkettô 200 körül készült Jn kézirat, deamíg P75 a B-vel egyezik, P66 gyakran az S-hez ha-sonul (ami Jn 1–8. fejezetében közel áll a D-hez ésa Nyugati hagyományhoz). Ha a P66 néhány Nyuga-ti olvasat ôsi eredetét bizonyítja, a P45 a Cézáreai ol-vasatok létezésének és ôsi származásának a kézen-fekvô bizonyítéka. Tehát egy másik szempontbólezek a papiruszok W–H felosztásában néhány lé-nyeges változtatást is szükségessé tettek.181 (b) KORAI FORDÍTÁSOK. Az ó-szír és VL ÚSzfordítások a II. sz. végén készültek; a szahidi koptfordítás a III. sz. elejérôl származik. Tehát ezek afordítások majdnem 200 évvel megelôzik a nagyunciális kódexeket és majdnem egyidôsek sok papi-russzal. Ha meg tudjuk határozni azt a gör. ÚSz-típust, amelybôl ezeket fordították, akkor a legôsibbszöveg megtalálásához valóban nagyon hasznoseszközök lehetnek. A kutatók már a XX. sz.-nál jó-val korábban fölismerték a fordítások jelentôségétaz ÚSz görög szövegének megállapításában. A VLsajátosságainak tanulmányozása már Bengel szá-mára (→ 164) fontos volt a szöveghagyományokmegkülönböztetésében. De csak a XX. sz.-ban váltlehetôvé a fordítások igazán tudományos használa-ta. Az ÓSz-re és a VL-ra és különösen a kopt fordí-tásra (→ 124, 142, 151) vonatkozó viták rövid átte-kintése is meg fogja mutatni, hogy akár az alapvetôfelfedezéseknek, akár a fordítások kritikai kiadásá-nak legnagyobb része a XX. sz.-ba tartozik. Ld. pl.J. K. Elliott: NovT 26 (1984) 225-248 a VL haszná-latáról.182 A modern tanulmányok érdekes hatást gyako-rolnak W–H teóriájára. A szahidi és bohairi koptfordítások különbözô szöveghagyományok olvasa-táról tesznek tanúságot. Jn-ban például B-vel és P75-el megegyezve általában az Alexandriai szöveg-használat felé hajlanak, de Jn korai fejezeteibenolyan olvasatok is találhatók, melyek az S-el és ígya nyugati hagyománnyal vannak összhangban. ACsel közép-egyiptomi másolatában (→ 152) márutaltunk nyugati olvasatokra. A VL, különösen azafrikai kéziratokban, a nyugati olvasatok felé köze-lít, a D-hez hasonlóan. De léteznek olyan VL kéz-iratok is, mint a Codex Veronensis a Jn 9,22 köv.-ben, melyek részben az alexandriai hagyománnyalegyeznek. A VL általában a nyugati olvasatok feléhajlik. Az ôsi örmény és grúz fordítások (→ 155),

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:173–176

150

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 150

átjavításukat megelôzôen sok cézáreai olvasattalrendelkeztek. Így a papiruszokhoz hasonlóan, a ko-rai fordítások azt bizonyítják, hogy az alapul vettgörög szövegek különbözô hagyományokhoz tar-toztak.183 Az utóbbi idôben Tatianosz Diatesszaron-ja(→ 123) különös figyelem középpontjába került.H. von Soden szerint Tatianosz volt a késôi görögkéziratokban található szövegromlás és bôvítés for-rása. Ugyanakkor Boismard azt akarta bizonyítani,hogy Tatianosz az ÚSz részeinek egy nagyon régirövid szövegét használta, és nagy befolyása volt aVL-ra és az ószír fordításra. Ha Tatianosz elveszettszövegét megtalálják, vagy megbízhatóan rekonst-ruálják, az minden bizonynyal megadja majd a kul-csot annak a kérdésnek a megoldásához, hogy miértlétezett olyan sok egymástól eltérô szöveghagyo-mány már a II. sz. kezdetén. Tatianosz munkájaugyanis pontosan az ÚSz összeállítása/összegy jté-se, és a legôsibb nagy papirusz kéziratok elkészülé-sének idôpontja között helyezkedik el. Legtöbbszakember azonban Boismard-ral ellentétben nemhajlandó olyan nagy fontosságot tulajdonítani aDiatesszaronnak, mint amit a ma elérhetô romlottszöveg alapján kellene visszaállítani. A diatessza-roni olvasatokra vonatkozó kételyrôl ld. O. C.Edwards: StudP 16, TU 129, Berlin 1985, 88-92.184 (c) PATRISZTIKUS IDÉZETEK. Sok ôskeresztényíró m ködött már a nagy unciális kódexek létrejöt-tét megelôzô 200-as években. Az ÚSz-bôl vett idé-zeteik hasznosak az ebben a korai idôszakban hasz-nálatos görög szövegformák helyreállításához. Is-mét meg kell jegyezni, hogy ezeknek az idézetek-nek a tanulmányozása nem új kelet igyekezet. Is-mert tény volt ugyanis az, hogy az atyák tevékeny-sége ôsi városokhoz kapcsolódott. Az általuk hasz-nált sajátos szövegek voltak a legfontosabb egye-dülálló kritériumok annak eldöntéséhez, hogy egy-egy szöveghagyományt melyik helységhez kellenekapcsolni. Így az „alexandriai” szöveghagyományelnevezése, amit fôleg a B kódex és a kopt kézirat-ok képviselnek, abból ered, hogy az alexandriaiatyák általában ezt a formát használták. Azt is emlí-tettük már, hogy a cézáreai hagyomány kissé hely-telen elnevezése Órigenész (→ 174) cézáreai tar-tózkodásához f zôdik. Az a tény, hogy CyprianusÉ-afrikai püspök volt, és az általa használt szöveg aCodex Bobiensis VL szövegével azonos volt, meg-adta az alapot a VL kéziratok afrikai és európai fel-osztásához.185 A XX. sz.-ban azonban a patrisztikus idézetekmögötti pontos görög szöveg megállapításánakcsapdáira is felfigyeltek. Vajon emlékezetbôl,megközelítésbôl, vagy hivatkozásként idézte-e azegyházatya a Szentírást, vagy írott szöveg volt-eelôtte? Az utóbbi esetben is vajon a szöveg-fluiditáskorában élt-e, amikor a változatlan „kanonikus”szöveg még nem létezett? Fönnáll az a veszély is,

hogy a patrisztikus írás másolásakor a késôbb élômásoló kiegészítette a szentírási idézetet a számáraelérhetô (és késôbbi) szöveg alapján. (Ez egy mód-ja annak megmagyarázásához, hogy ugyanaz azidézet ugyanannak az atyának az írásaiban külön-bözô formában jelenik meg.) Az atyák gyakranrendszeres magyarázatot f ztek a Szentíráshoz, és ahomília vagy írásuk fejezetének kezdetén pontosanmegjelölték azt a szövegrészt, amellyel foglalkoz-tak. Késôbbi másolók azonban ezeket a helyeket amaguk idejében használt Szentírás formája szerintidézték; és csak a kérdéses homília, vagy magyará-zat gondos tanulmányozása alapján lehet arra kö-vetkeztetni, hogy az atya a m vének kezdetén meg-jelölt szentírási szakasznak nem pontosan az idézettformáját használta. A patrisztikus szentírási idéze-tek többkötetes gy jteményét A. Benoit és P.Prigent adta ki (Paris 1975–). AZ ATNT (166-180)módszertani figyelmeztetôt és a görög egyházatyáktárgyilagos leírását adó listát közöl; a latin és keletiatyák listája a 210-217. oldalon található.186 M.-É. Boismard patrisztikus idézetekre valóhivatkozással igyekezett az evangéliumok rövidszövegére (→ 176) vonatkozó teóriáját alátámaszta-ni. Ô és mások pl. egy VL szövegtanú és számospatrisztikus idézet alapján azzal érvelnek, hogy Jn1,13-ban „az, aki fogantatott” áll és nem „azok,akik fogantattak”. E szerint az értelmezés szerint akérdéses versszak Krisztusra és nem a kereszté-nyekre vonatkozik. Ezt az olvasatot azonban a gö-rög kéziratok nem támogatják. Azt is lehet állítani,hogy a latin fordítás és a patrisztikus szövegtanúk isnéha szabadon, pasztorális szempontok szerint ér-telmezték a szöveget, és olyan krisztológiai értel-mezést adtak egyes részeknek, amivel azok nemrendelkeztek. Boismard patrisztikus idézet-haszná-lata figyelemre méltó kritikában részesült: G. D:Fee: JBL 90 (1971) 163-173; Bib 52 (1971) 357-391; B. M. Metzger: NTS 18 (1971) 379-400.187 A görög ÚSz szövegkritikájának ismertetésétazzal fejezhetjük be, hogy felhívjuk a figyelmet ar-ra a mai irányadó igyekezetre, melynek eredménye-ként egy új „standard szöveg” jött létre (ATNT 31-36). A Nestle-féle zsebkiadás (→ 169) folytatásá-ban K. Aland nagyon fontos szerepet töltött bemegközelítôleg 1950 óta. A kéziratok összegy jté-séhez, osztályzásához és értékeléséhez fokozatosanúj eljárásmódot alkalmazott. Ez a munka az általaés felesége, Barbara által vezetett „Münsteri ÚSzSzövegkutatási Intézetben” összpontosult. Nagyjá-ból ugyanettôl az idôponttól (1955) egy nemzetkö-zi bizottság is elkezdett foglalkozni az ÚSz görögszövegével. Ezt az amerikai, skót és német BibleSocieties támogatták. A Nestle–Aland 25. (1963) ésa Bible Societies elsô görög ÚSz kiadása (1966)egyaránt átmeneti jelleg volt bizonyos értelemben,és eltért egymástól. Az évek folyamán azonban akét munka egymáshoz közelebb, és a W–H

68:176–179 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

151

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 151

megközelítéstôl távolabb került. A Nestle-Aland 26.(1979) és a Bible Societies 3. kiadása (1975) márugyanazt a görög ÚSz szöveget hozta (eltérô kriti-kai apparátussal). A standard szöveg munkatársai-nak száma és tudományos minôsítése széleskör el-fogadottságot biztosított a munkának. Ugyanakkormás szakemberek nehézségekre hívták föl a figyel-met, és óvtak egy újabb Textus Receptus elfogadá-sának veszélyeitôl. (Ld. H. -W. Bartsch: NTS 27[1980–81] 585-592; J. K. Elliott: NovT 20 [1978]242-277; JTS 32 [1981] 19-49; NovT 25 [1983] 97-132; RB 92 [1985] 539-556.). Huck: Synopsis of theFirst Three Gospels (Tübingen 1981) cím munká-jának átdolgozásában H. Greeven egy eltérô görögszöveget adott ki (ETL 58 [1982] 123-139). 1984-ben a „Nemzetközi Görög ÚSz Projekt”, amely mártöbb mint 33 éven át dolgozott a Textus Receptusteljes kritikai apparátusának elôkészítésén, végülkiadta elsô kötetét (Lk – NTS 29 [1983] 531-538).Nyilvánvalóan még sok elvégzendô munka van hát-ra. Ld. B. D. Erdman munkáját is a dokumentumokcsoport-keresztmetszetérôl (JBL 106 [1987]465/486].188 Metzger példákat közöl (Text, 207-246) ésATNT (275-292) a szövegkritika szabályainak a gö-rög ÚSz egyes verseire való alkalmazásához.Ugyancsak Metzger a TCGNT-ben versrôl versrefölsorol minden figyelemre méltó szövegkritikaiproblémát is. Érdemes egyrészt azt megjegyezni,hogy az eltérô olvasatok, bármilyen sok is vanbelôlük, nem érintik a keresztény hit egyetlen fon-tos kérdését sem. A korai eredet megôrzött máso-latok számát és a másolás h ségességét tekintve azÚSz figyelemre méltó helyen áll, különösen, ha agörög–római irodalom mesterm veivel hasonlítjukössze. Másrészt, mivel a Biblia nemzeti nyelv for-dításainak vizsgálatára kerül most a sor, meg kelljegyeznünk a görög szöveggel kapcsolatos vitákegyik gyakorlati következményét is az angol nyelvRSV-nal kapcsolatban. Ennek az általánosan hasz-nált fordításnak az elsô kiadásában a Lk 22,19c-20-ban található eucharisztikus formula még csak láb-jegyzetbe került, a második kiadásban azonban mára szövegbe helyezték – kifejezésre juttatva azt atényt, hogy a tudományos kutatás elfordult a W–Hálláspontjától.189 (A jelen tanulmány teljes szövegét ld. GyürkiL.: A Biblia földje – A magyar bibliafordítások tör-ténete, Bp. 1998, 66-102.)

„Krisztus hívei elôtt szélesre kell tárni a kaput,hogy hozzájussanak a szentíráshoz. Mivel pedig Is-ten igéjének mindenkor kezünk ügyében kell len-nie, az egyház anyai törôdéssel gondoskodik róla,hogy megfelelô és pontos fordítások készüljenek azegyes nyelveken, fôleg a szent könyvek eredeti szö-vegei alapján.” A II. Vatikáni Zsinat Az isteni kinyi-latkoztatásról szóló dogmatikai konstitúció 22.pontjában olvashatjuk ezt a felszólítást.

Amit a Zsinat elôírt, ezt mindig is tudta és élte azegyház. A kereszténység terjesztésével mindenüttegyütt járt szent könyvének, a Bibliának a nemzetinyelvre való fordítása is. Egészen természetes,hogy ez nálunk magyaroknál sem lehetett máskép-pen. Elengedhetetlen volt, hogy az Isten szava ma-gyarul szólaljon meg ôseink számára. Ez a rövid ös-szefoglaló végig akarja kísérni a fordítások történe-tét egészen napjainkig.190 (I) A könyvnyomtatás elôtti kor.

A kereszténység felvételével szükségessé váltelsôsorban az istentiszteleten használt szentírásiszövegek fordítása. Ôseink az V. sz. derekán a Ku-bán vidékén tanyáztak, és már itt érintkezésbe ke-rültek a keresztény népekkel. Az onogur népeknélmegforduló kereskedôkkel együtt a hithirdetôk ismegjelentek és Krisztus evangéliumát közvetítettékszámukra. Hogy leírták-e ezt az evangéliumot, nemtudjuk meg talán sohasem.191 Amikor azonban népünk a latin kereszténységhatósugarába került, elkészült az elsô magyar bib-liafordítás is. A lelkipásztorok elsôsorban liturgikusszövegekrôl gondoskodtak. Erre következtethetünkSzent István király törvénykönyvének 19. fejezeté-ben található szövegbôl: „Azok, akik a templombajönnek hallgatni a szolgálatot és a mise ünnepi órá-ja alatt egymás közt mormolnak, és másokat zavar-nak, hiú meséket mesélnek és nem figyelnek a szentleckére, egyházi táplálkozásra, ha elôkelôk, fosszákmeg ôket tisztségüktôl és zzék ki a templomból, haközrend ek és közemberek, a templom elô-csarnokában, ekkora merészségükért mindenki elôttmegkötöztessenek és megostoroztassanak. És hajuklenyírassék.” A szövegbôl látjuk, hogy mise alattszakaszokat olvasnak fel a Szentírásból, s erre lelkihaszonnal lehet figyelni. Lelki haszonnal azonbancsak akkor lehet ezeket hallgatni, ha azt értik is.Mindez feltételezi az evangéliumok korai magyarfordítását. Csak úgy lehet élô közösségeket teremte-ni, ha magyarul prédikálnak a nekik felolvasottszövegekrôl. Megerôsíti ezt az 1114-ben tartott Esz-tergomi Zsinat következô törvénye is: „Elsô rend-ben megkérdezendô a király: hogy minden vasárna-pon a nagy egyházakban evangélium, levelek és hit-tételek magyaráztassanak a népnek, a kisebbekbenpedig a hittételek és az úri imádság.” Ebbôl a ren-delkezésbôl kit nik, hogy a nagyobb egyházak lel-kipásztorainak kezében ott voltak a szentírási sza-kaszok magyar fordításai, amelyeket felolvastak ésmagyaráztak.

Ezt erôsíti meg néhány szép ôsi bibliai tartalmúnyelvemlékünk is, mint az 1192–95 között keletke-zett „Halotti beszéd”, vagy a XIII. sz.-ból származó„Ómagyar Mária siralom”. Mindkét nyelvemlé-künkben megcsillannak az ôsi magyar bibliafordí-tás szavai: por és hamu, teremtés, paradicsom, sá-tán, tiltott gyümölcs, világ világa, véred hull vizülstb. (Sajnos, többet ezekrôl a fordításokról nem tu-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:179–184

152

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 152

dunk mondani, mert nem maradtak ránk.)192 Az ún. „Huszita Biblia” maradványai. A leg-régibb megmaradt bibliafordításunk az 1416-1450-es években keletkezett. Ennek szövegét három kó-dex ôrizte meg számunkra. A Bécsi, vagy Révai kó-dex 162 lapból áll és Rút, Judit, Eszter,Makkabeusok, Dániel és a 12 kispróféta könyvéttartalmazza. A Müncheni, vagy Jászai kódex 108 la-pos, a négy evangéliumot ôrzi, továbbá az Apor kó-dex 93 lapból áll, zsoltárfordítás és töredékek éshimnuszok találhatók benne. A Müncheni kódex vé-gén olvashatjuk a keltezést is: „Németi György má-solta 1466-ban Moldvában, Tatros városában.”Egyéb jellemzô tulajdonságok között az a felt nôebben a fordításban, hogy a Spiritus Sanctus-t „ZentZelleth”-tel fordítják a magukat meg nem nevezôfordítók. Ezen a bizonytalan nyomon elindulva pró-bálták bizonyítani, hogy a három felsorolt kódex-ben lévô fordítás a Moldvába menekült Újlaki Bá-lint és Pécsi Tamás huszita írók munkája. Ennek bi-zonyítékául azt hozzák fel, hogy a „zent zelleth”szó mindhárom kódexben megvan.

Ezzel szemben több kutató állítja, hogy ez a for-dítás katolikus, valószín leg szerzetesi munka.Csapodi Csaba írja a Jordánszky kódexhez írt tanul-mányában: „A ‘Huszita Biblia’ elnevezés tulajdon-képpen nem a legszerencsésebb, sôt némileg fél-revezetô, mert magában ebben a Bibliában nincssemmi nyoma huszita jellegnek... Korábban egyéb-ként olyan vélemények is fölmerültek a szakiroda-lomban, hogy a kódexek nem huszita, hanem feren-ces, illetve premontrei munkák.”193 Kolostori bibliafordítások. Szent Benedek re-gulája szerint a szerzetesházak ebédlôjében és ma-gán olvasmányokban is elsôsorban a Szentírást ol-vasták. A magyar kolostorokban is nagy számmaléltek férfi és nôi szerzetesek, akik nem értettek lati-nul, s csak nemzeti nyelven hallgathatták a szentírá-si szakaszokat. Íme, néhány híradás ezekrôl a fordí-tásokról: „Bertalan pap Bereg vármegye Haláborfaluból nemzett: ez zsoltárt írta ziletes után ezeröt-száznyolc esztendôben.” A Döbrentei kódexbenmutatkozik be így a fordító, aki összeírta a vasár- ésünnepi szentmisék magyar nyelven felolvasott új-szövetségi részeit. Halábor a Tisza jobb partján,Szatmárcsekétôl nem messze, ÉK-i irányban talál-ható (ma Ukrajnához tartozik). A zsoltárok mellettszerepel a könyvben az Énekek Éneke, Jób könyvé-nek néhány része, Jézus szenvedéstörténete és többtovábbi részlet az evangéliumokból. Nagyszer ma-gyarsággal, színes gördülékeny stílusban fordítottale ezeket a könyveket. A szövegek nem azonosak aBécsi-, Müncheni- és Apor kódexben található szö-vegekkel. Ez bizonyítja, hogy ekkor már létezettvagy egy teljes magyar nyelv Újszövetség, vagyaz Újszövetségnek a szentmisében felolvasott ré-szei. Ilyen gy jteményt másolt Halábori Bertalan.

Ránk maradt néhány szöveg az ún. beginák szá-

mára készült fordításokból is. A beginák a közép-korban olyan jámbor nôk voltak, akik nem tettekszerzetesi fogadalmat, de kolostori közösségben él-tek egy-egy templom vagy kórház körül, betegápo-lással, jótékonykodással foglalkoztak. Amint látjuk,félig szerzetesi, félig világi közösség volt. A ma-gyarországi beginák számára több kódex készült,amelyekben bibliafordítás-részleteket találunk. AFestetich kódex 208 leveles hártyára írt könyv,amely 1493 körül készült Kinizsiné MagyarBenigna asszony számára. Kinizsi Pál alapította anagyvázsonyi pálos kolostort. Itt készült ez a kéz-irat, amely a középkorból ránk maradt gazdagon dí-szített könyv. A Cseh kódex 98 leveles, pergamenkézirat, amelyet valamelyik nagyvázsonyi pálosszerzetes másolt 1513-ban Kinizsi Pálné MagyarBeigna számára. „Ez könyvet írta F. M. Vásonban”– olvashatjuk a 180. oldalon. A Keszthelyi kódex226 leveles papiros kézirat. Himnuszok, zsoltárokés imádságok találhatók benne. Velikei Gergely ké-szítette Lékán (Vas m.) 1522-ben.194 A Székelyudvarhelyi kódexben találjuk az elsônév szerint ismert bibliafordítónkat, aki megnevezimagát: Nyujtódi András székelyföldi ferences szer-zetes húgának, Nyujtódi Juditnak, ferencrendi apá-cának fordította le Judit könyvét. „Ez a könyv sz z-leány Judit asszonyé... Íme, azért én szeretô húgom,Nyujtódi Judit: az te neveden való szent asszonynakkönyve, melyet én, az te szegény bátyád, NyujtódiFráter András megírtam az diáki bötürôl ez magyarnyelvre az tehozzád való atyafiságos szeretetnekmiatt meggyôzettetvén. És hogy ne lennél az te cel-ládban az te szentednek könyve nélkül, de vallanádazt az te lelkednek vigasztalására. Ne nézzed kedég,szeretô húgom, az írásnak az ô paraszt voltát, ha-nem az ô igaz értelmét, kiben hamisat nem lelsz.”Fráter András húga a székelyföldi Tövis városkábanvolt szerzetesnô.195 A Jordánszky Kódex. Az esztergomi Fôszé-kesegyházi Könyvtár 194 levélbôl álló kódexe azelsô országosan ismert, elterjedt részleges bibliafor-dításunk. 1984-ben hasonmás kiadásban is megje-lent Csapodi Csaba tanulmányával. Elterjedése óta,az 1520-as évektôl a legtöbb magyar nyelv vallá-sos írás nagyobbrészt ebbôl a fordításból merít.Keletkezésérôl semmit sem tudunk. Csak annyi bi-zonyos, hogy Magyarországon, az alsó-Dráva vidé-kén készült. A másolás valószín leg Budán történt,talán a margitszigeti domonkos apácák számára. Akészítés idejérôl két helyen is olvashatunk: az ÓSzvégén: „Et (itt) vagyon az bíráknak írásoknak valókenynek végezeti, minére mi idvességünkre szük-ség Szent Dorottya asszony napján ezer ötszáz tizenkilenc esztendôben 1519”. A másik bejegyzés SzentJános evangéliumának végén olvasható: „Et végevagyon Szent János evangéliomának és mind aznégy evangélistáknak evangéliumoknak, adventnekelsô szerdáján, azon esztendôbe, mikoron Krisztus

68:184–188 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

153

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 153

születésének fogván írásnak ezer öt száz tizen hatodesztendôben.” Elôbb találjuk a kötetben az 1519-esévet és késôbb az 1516-os évet. A fordító elôbb azÚjszövetség lefordításához fogott, és késôbb azószövetségi hét könyv fordításához. A fordító föltét-lenül papi ember volt, mégpedig a Biblia szövegé-nek helyenként igen nehezen érthetô volta miatt te-ológiailag jól képzett és latinul jól tudó, de a ma-gyar nyelv szókészletével is fölényes biztonsággal

élô szerzetes (Csapodi Csaba). Nem teljes fordítás:az ószövetségi részbôl az elsô hét könyvet, azÚjszövetségbôl pedig Pál 12 levele kivételével min-den könyvet lefordított.

Saját vallomása szerint sokszor nehezen birkó-zott meg a nehézségekkel, ezért néha fel is adta, ésegy-két fejeztet elhagyott, például a Kiv 26–27. fe-jezetét. A 25. fejezet végére ezt írta: „Ett két kapi-tolom heán vagyon, mi módon és mi szerint mon-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:188–191

154

dotta az Úristen szerezni az nagyobb tabernákulu-mot, avagy az Isten sátorát és minden szerszámával,hozzája tartozóval és benne valókkal, kinek értelmeés magyarsága semmiképpen én elmémbe nem fér,de egyebtül sem érthetöm.”196 A „Néma barát” fordítása. Meg kell emlékez-ni a legterjedelmesebb magyar legenda-gy jteményrôl is, amely a vasár- és ünnepnapi sza-kaszokat is magába foglalja, s így nemcsak a szép-irodalomnak, hanem a bibliafordításnak is emléke.Ez az Érdy, vagy Nagyszombati kódex, amelyet avároslôdi karthauzi kolostor valamelyik néma ba-rátja másolt (a karthauzi szerzetesek nem beszél-nek, innen a „néma” kifejezés). A „néma barátról”csak annyit tudunk, hogy ô volt a városlôdi kartha-uzi kolostor gazdasági ügyeinek a vezetôje. Érdekesvonás fordításánál, hogy a latin nyelv bevezetésmellé magyar nyelv elôszót is írt. Ez az elsô ma-gyar nyelven írt elôszó a középkor végérôl. Közép-kori vonás benne a névtelenség, a munka érdemé-nek magáról való elhárítása, újkori vonás pedig azelôszó írása és az anyanyelv iránti odaadó figyelem.197 Báthory László elveszett bibliafordítása.Gyöngyösi Gergely a magyar alapítású pálos szer-zet rendfônöke volt 1520–22 között. Krónikájában,amelyet 1525-ben állított össze, ezeket írja: „Nemmellôzhetjük azt sem, hogy a nevezett László test-vér az egész Bibliát és sok szentnek az életét meg-írta magyarul.” Báthory László a Nyírbátorhoz kö-zeli Nyírcsászári faluban született, és mint falusi is-kolamester m ködött. Majd elhagyva a világot, be-lépett a pálosok rendjébe. A pálosok Európa-szertehíres kolostora és temploma Budaszentlôrincen állt,a János-hegy és a Nagyhárshegy közötti hágón. Eb-ben a kolostorban élt a szentélet és nagy m veltsé-g Báthory László. Mivel elmélyülten akart dolgoz-ni, elhagyta a kolostort, és a Nagyhárshegy tetejénlévô kis barlangba húzódott vissza. Itt remetéske-

dett húsz esztendeig, 1437–57 között, s ezalatt for-dította le a teljes Bibliát. A barlangban való biblia-fordítás Báthory Lászlónak életébe került. A vezek-léstôl, böjtöléstôl elgyengülve tért vissza a kolostor-ba, s „ugyanott elérte életének utolsó napját, melyenmég misét mondott, azután eltemették.”

Báthory László egyesek szerint nem fordítást,hanem magyarázatot készített a Bibliához. Sajnos,Báthory László fordítása vagy Biblia-magyarázata– éppen úgy, mint Tamás és Bálint pap fordítása,nem maradt ránk. Csupán Gyöngyösi Gergely kró-nikájában találunk a magyarázatból néhány monda-tot latin nyelven. Magyarul így hangzik: „Kedvese-im, készítsétek föl szíveteket a küzdelemre, és min-denben jövevénynek tekintsétek magatokat a föl-dön. Nézzétek csak az idô változékonyságát és a vi-lág bizonytalanságát. Mert aki elad, olyan, mint akimenekül, és aki vesz, mintha attól félne, hogy tönk-remegy. Aki kereskedik, mintha nem nyerne, akiépít, mintha nem szándékozna benne lakni, aki vet,mintha nem aratna, és így aki szôlôt metsz, minthanem akarna szüretelni, akik házasodnak, mintha fi-akat nem akarnának, és akik nem házasodnak, mint-ha özvegyek volnának.” (Gyöngyösi G.: Arcok amagyar középkorból, Bp. 1983, 138.).198 (II) Nyomtatott Bibliák.

(A) ERASMUS SZELLEMÉBEN KÉSZÜLT NYOMTA-TOTT FORDÍTÁSOK. A nagy keresztény humanista,Rotterdami Erasmus 1516-ban kiadta az Újszövet-ség kritikainak nevezhetô szövegét. Tanulmányoztaa görög nyelven fennmaradt evangéliumokat, és új-ra fordította ôket latinra. Az eddig használt szöveg-nek, a Vulgátának sok hibáját javította így ki. Ezt akiadást 1518-ban egy újabb javított és áldolgozottkiadás követte. A keresztény Európa tudósai eztörömmel fogadták, és ettôl kezdve ennek a szöveg-nek a szellemében igyekeztek anyanyelv fordítá-sokat készíteni. A konzervatív egyházi körök azon-

MAGYAR BIBLIAFORDÍTÁSOK

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 154

ban gyanakvással fogadták ezt a szöveget. A lutheriés kálvini reformáció is elszigetelôdött tôle, mertRotterdami Erasmus mindvégig h maradt Rómá-hoz. Erasmus m vével azt akarta, hogy minél töb-ben hozzáférjenek anyanyelvükön a Bibliához. Ígyírt ezzel kapcsolatban: „Bárcsak minden nyelvre lelenne fordítva, hogy ne csak a skótok és írek, hanema törökök és szaracénok is olvassák és megismer-jék... Bár ebbôl énekelne a földm ves az eke szar-vánál, ezt zengené a takács vetélôje mellett, s azutas ennek történeteivel könnyítené útjának fáradal-mait.” Erasmus így papi hivatásának szellemébenigehirdetésnek tekintette munkásságát. Erasmusszellemében készültek a nyomtatott részleges bib-liafordítások, amelyekrôl most megemlékezünk.199 Komjáthy B.: A Szent Pál levelei magyarnyelven, Krakkó 1533. A fordító Komjáthy Bene-dek a török elöl menekült elôször Husztra, majd in-nen hívta Perényi Gáborné Frangepán Katalin nya-lábvári birtokára fia nevelôjének. Úrnôje többszörikérésére fogott hozzá Komjáthy Benedek Szent Pálleveleinek fordításához. „Tenagyságod énnekememlegetni kezdé, hogy a Szent Pál apostol leveleitörömest akarná hallani.” Katalin asszonyFrangepán Ferenc kalocsai érsek húga volt. FérjePerényi Gábor a mohácsi csatában esett el 1526-ban. Az özvegy nyalábvári udvarában tudósokbólvalóságos iskolát tartott. Erre utal a fordító is akönyv bevezetôjében. Azt írja, hogy az udvarbannálánál bölcsebb és jártasabb egyházi emberek van-nak, akik alkalmasabbak a fordításra. Ezért csaktöbbszöri unszolásra vállalkozott a fordításra. Ezenkívül úgy érzi, hogy az Istentôl kapott talentumokatkamatoztatni kell, és munkájával sokaknak haszná-ra lehet. A munka befejezésérôl is tájékoztat aszerzô: „Ez Szent Pál epistolái magyarságának vé-ge lött Szent Szilveszter pápa estin, nagymise ha-rangkor, az Jézus Krisztus születésének utána 1532.esztendôbe. Laudetur Jesus Gloriosus.” A fordításnyomtatása Krakkóban történt 1533-ban Vietorisznyomdájában Frangepán Katalin költségén. Ez azelsô magyar nyelv nyomtatott könyv, de nem Ma-gyarországon, hanem Lengyelországban látott nap-világot. Komjáthy Benedek fordítása 1883-ban ha-sonmás kiadásban is megjelent.200 Pesti Gábor: Új Testamentum magyar nyel-ven, Bécs 1536. július 13. Az elsô nyomtatott ma-gyar nyelv evangélium-kiadás is Erasmus Biblia-kiadásának nyomán készült humanista munka. AzErasmus által görög szövegbôl latinra fordított Új-szövetséget használta a szerzô. A fordító Pesti Gá-bor I. János király gyulafehérvári udvarában voltkanonok és küküllôi fôesperes. Pesti Gábornak1536-ban két m ve jelent meg Bécsben: az Újtesta-mentum fordítása (ennek címe többet mond, mertcsak a négy evangéliumról van szó) és Esopus me-séinek fordítása. 1538-ban hatnyelv szótára jelentmeg (latin, olasz, francia, cseh, magyar) amelyet

hosszú ideig használtak a cseh és német iskolák.Az evangéliumfordításhoz Brassicanus, a neves

irodalomtudós írt ajánló költeményt. Pesti Gáborfordítását így jellemzi Nemeskürty István: „világosfogalmazású, szép, tiszta szöveg. Magyarsága ízes,hangulatos, kifejezô. Ô használta elôször a maihozlegközelebb lévô központinak is nevezhetô nyelvjá-rást.” Fordításának nyelve a beszélt magyar nyelv.Ô tekintette elôször hazafias kötelességének a ma-gyar nyelv ápolását. Fordítása függetlenebb a latinszerkezetektôl a középkori, sôt néhány késôbbi bib-liafordítónál is. Teológiai képzettsége is alkalmassátette a fordításra.201 Sylvester János: Új Testamentum, melyet azgörög és diák nyelvbôl újonnan fordijtának az ma-gyar nipnek keresztény hütben való ipülisire – Azelsô magyar nyelven, magyar földön megjelent tel-jes Újszövetség Sylvester János fordítása. Az utolsólapon olvashatjuk: „Újszigeten Abádi Benedeknyomtatta vala 1541. esztendôben.” A kiadás költ-ségeit Nádasdy Tamás dunántúli fôrend, királyi ta-nácsos fedezte.

Nagyfokú felkészültsége tette alkalmassá arra,hogy megbirkózzék az Újszövetség fordításával.Erasmus görög–latin fordítását vette alapul, s a for-dításában aggályos pontosságra törekedett. Ô azelsô fordítónk, aki nagyfokú grammatikai tudatos-sággal dolgozott. Elsô célja az volt fordításával,amit Erasmus úgy fogalmazott meg, hogy bárcsakminden nyelvre le lenne fordítva a Biblia. A másikok a tudós nemzeti önérzetébôl fakadt, amint egyiklevelében írta: „Néhány éve még a többi nemzet az-zal sértegetett bennünket, hogy az oroszoknak isvan saját nyelvükön evangéliumuk, csak a magya-roknak nincsen.” Tehát más nemzetek gúnyolódásátakarta elhárítani a magyarság fejérôl. Nemcsak azttudta, hogy fordítása szükséges és hasznos a ma-gyar népnek, hanem azt is, hogy fordításának nem-zetközi visszhangja a magyarság irodalmi jóhírneveszempontjából sem közömbös. Sylvester János for-dítása igen népszer volt, mert egymásután kétszeris kiadták. (1960-ban elkészült hasonmás kiadásais.)

Sylvester János a Biblia fordítása közben a ma-gyar nyelvet illetôen is fontos felismeréshez jutott:„kisôn vivôk eszünkbe az mü nyelvünknek minden-ben való nemes voltát.” Azt állítja, hogy a mi né-pünknek könny hozzászokni a Biblia jelképes be-szédéhez, mert naponként használja ezt a beszédet.„Él énekekben, kiváltképpen az virágénekekben,melyekben csudálhatja minden nép az magyar nép-nek elméjének éles voltát a lelésben, mely nemegyéb, hanem magyar poézis.” A tudós fordítómindjárt bizonyítja is költô mivoltát, mert az elsômagyar idômértékes verssel köszönti olvasóját.Nemcsak azt fedezi fel, hogy a magyar nyelvbenköltôi kifejezô képesség van, hanem azt is, hogy rit-musban is versenyezhet a klasszikus nyelvekkel.

68:192–195 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

155

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 155

202 (B) A REFORMÁCIÓ SZELLEMÉBEN KÉSZÜLT BIB-LIA-FORDÍTÁSOK. Benczédi Székely István: Zsoltá-roskönyv, Krakkó 1548. A fordító eredetileg feren-ces szerzetes, majd református lelkipásztor. Énekel-hetô formában fordította le a zsoltárokat. Elôszavaszerint héberbôl, a valóságban latin nyelvbôl. For-dításához felhasználta a középkori magyar fordítá-sokat, többek között az Apor kódex szövegét. Szé-kely István ezzel a fordításával a protestáns egyhá-zak egyik legfôbb célját igyekszik megteremteni, abibliai alapú népéneket. Könyvét Krakkóban nyom-tatták, s ugyanaz a Frangepán címer díszíti, amelyKomjáthy Benedek fordításából már ismerôs.203 Tövisi Mátyás és Eszéki Szigeti Imre: A JézusSirah könyve magyar nyelven (Kolozsvárba 1551) –Sylvester János Újtestamentum fordítása megjele-nésének évében 1541-ben Buda török kézre került.A magyar irodalmi élet azonban nem halt el, hanemterjedt a magyar nyelv írásbeliség. Egyre nagyobbigény jelentkezett a Bibliának a reformáció szelle-mében való fordítására. A dunántúli Tolnában Eszé-ki Szigeti Imre református lelkész és Tövisi Mátyásiskolamester lefordították Jézus Sírák fiának köny-vét. Mindketten Wittenbergben tanultak, és itt kap-hattak ösztönzést ennek a katekizmus jelleg ószö-vetségi könyvnek a fordítására. A kiadás Kolozsvá-ron történt Heltai Gáspár nyomtatóm helyében. Er-dély és fôképpen Kolozsvár szoros kapcsolatbanvolt a török hódította Dunántúllal. Heltai Gáspár akéziratot átnézette lelkésztársával, Gyulai István-nal. Ez a fordítás a reformáció irodalmának nagy ér-téke: „1551-ig a legszebb, legízesebb magyarságú,legélvezetesebben olvasható Biblia-fordításunk” –írja róla Nemeskürty István. Állítja továbbá azt is,hogy stilisztikailag legalább annyit tett a Biblia szö-vegének magyar nyelvéért, mint késôbb KárolyiGáspár.204 Heltai Gáspár Biblia-fordítása. Nem sokkalSylvester János után Heltai Gáspár (1520–75) vál-lalkozott a Biblia lefordítására. Heltai erdélyi luthe-ránus lelkész, aki Kolozsvár papja lett, s így magya-rul kellett prédikálnia. Meglett férfikorában megta-nult magyarul, hogy az igét a hívek anyanyelvénhirdethesse, és a magyar reneszánsz legnagyobbíróinak egyike lett. Nyomdája volt Kolozsváron.Bibliafordításához társakra is talált: Gyulai Istvánés Ozorai István lelkészek, továbbá Vizaknai Ger-gely iskolamester csatlakoztak hozzá. Késôbb mégújabb tagok jöttek a munkaközösséghez: Egri Luk-ács és Szegedi Lajos. Heltai Gáspár 1551–65 közöttnégy kötetben kiadta az ÓSz legtöbb könyvét. A ki-adásból csak a Krónikák, Ezdrás, Nehemiás Eszterés Jób könyve hiányoznak. Saját fordításában pedigkiadta a teljes ÚSz-et. Az ósz-i könyveket GyulaiIstván, Heltai helyettese, a kolozsvári lelkész fordí-totta le. Gyulai kiváló fordító, erôteljes, kifejezônyelve közérthetôbb, mint elôdeié. Azelöljáróbeszédbôl megtudjuk a társaság fordító

módszerét. Összegy jtötték az eddigi magyar fordí-tásokat, ezenkívül elôttük volt a héber, a görög, a la-tin és az egyéb nyelven fordított Biblia is. Mindeze-ket figyelembe véve készítették fordításukat. Kö-vették „az igaz és írás szerinti értelmet.”

Heltai és társai valóban kit nô munkát végeztek.Fordításuk még 400 év elmúltával is friss. Csak né-hány könyv hiányzik fordításukból, az egész Bibli-ából, és így nem az övék a dicsôség az elsô teljesfordítás elvégzésében. Néha szóról-szóra fordíta-nak, máskor meg szabadabban. Ezt így okoljákmeg: „Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a gram-matika után, hanem a grammatikának kell a Szent-lélek értelme után járni.” Igyekeztek megtalálni amagyarosabb szólást. Nevezeteset alkottak a he-lyesírás szabályozásában is. Fordításuk más nyelv-területen is hatott: ennek alapján fordított TordasiMihály több román paptársával, és adta ki Mózeselsô két könyvét román nyelven. Heltai, mint min-den unitárius, fogékony volt a Biblia erkölcsi taní-tásai iránt. Állítja, hogy több jó erkölcsöt találhatbenne mindenki, mint Plátó és Arisztotelész köny-veiben.

Az ízléses kivitelben megjelent fordítás nem érteel célját, mert hosszú idôközökben jelent meg, to-vábbá Heltai gyakori vallásváltoztatása miatt a leg-több felekezet ellenszenvét vonta magára. A katoli-kus vallástól a lutheri evangélikus, a kálvini refor-mátus és a Dávid Ferenc-féle unitárius vallásra tértát.205 Méliusz Juhász Péter Biblia-fordítása.Heltaival egyidôben rendezte sajtó alá Méliusz(Horhi) Juhász Péter Sámuel két könyvének és a Ki-rályok két könyvének fordítását Debrecenben, Jóbkönyvének fordítását pedig Nagyváradon ugyan-ezen évben. Lefordította Izajás könyvét és a Króni-kák könyvét is, valamint az Újszövetséget is, deezek elvesztek. A Debrecenben m ködô reformátuspüspök neve is bizonytalan: a Méliusz a Juhász(Ihász) görögösített alakja. De nevezi magát Somo-gyinak és Horhi Juhász (Ihász) Péternek is. Kiválónyelvi tudással rendelkezett: tudott latinul, görögül,héberül, németül és törökül is. A reformáció kima-gasló szellemi vezére lett. Bibliafordításában azôsforráshoz akart visszatérni. A nehezebb helyekethéberül is leírta, hogy az olvasó maga dönthesse ela helyes értelmezést. „Mert a zsidó nyelv rövid,mint az magyar nyelv, egy igének sok jegyzése va-gyon. Néha a punkt, néha a bötü, néha az akcentusteszen különbséget” – írja a héber nyelvrôl. Zárójel-be tett lapszéli megjegyzései mutatják, hogy men-nyire kereste a pontos értelmezést. Méliusz alig 40éves korában halt meg 1572-ben, és így nem fejez-hette be bibliafordítását.206 Félegyházi Tamás Újtestamentuma.Félegyházi Tamás Újszövetség-fordítása Debrecen-ben jelent meg 1586-ban már halála után. A fordítóa legképzettebb XVI. századi református teológu-

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:195–198

156

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 156

sok egyike. Elôször iskolamester, majd 1573-tólkezdve Méliusz utóda Debrecenben. Krakkóban,Breslauban, Frankfurtban és Wittenbergben tanult.Újszövetség-fordítása magas színvonalú fordítás. ABiblia szövegét s r magyarázatok kísérik a lapkülsô szélén, sôt néha lekanyarodnak a lap aljára is.Magyarázatát sok ízes kifejezéssel f szerezi.Félegyházi Tamás fordítását Debrecen város költsé-gén nyomtatták Debrecenben, késôbb, 1609-benmég bôvebb magyarázatokkal újra kiadták, deebbôl a kiadásból egyetlen példány sem maradtránk.207 A Károlyi-Biblia. Az elsô teljes magyarnyelvBiblia-fordítás Vizsolyban látott napvilágot 1590-ben. A fordító Károlyi Gáspár így foglalja össze afordítás idejét: „Kezdettetett böjtelô szombaton, az-az 18. napján böjtelô havának 1589. esztendôbe. Éselvégeztetett Istennek kegyelmességébôl 20. napjánSzent Jakab havának, Krisztus születése után ennyiesztendôben: 1590. Mantskovit Bálint nyomtatásaáltal.” Károlyi Gáspár gönci lelkész, a Kassavölgyiegyházmegye püspöki jogú esperese volt. Eredetineve Radicsics Gáspár. Nagykárolyban született. Amagyar Biblia kiadásának gondolata 1585 k. fogal-mazódott meg, és öt év alatt meg is valósult. Ezazért vált lehetségessé, mert az országrész reformá-tus fôurai – Mágócsy András, Mágócsy Gáspár,Ecseri Báthory István, Homonnai Drugeth István –védelmet biztosítottak a munka számára, és fedez-ték a nyomtatás költségeit. Mantskovit Bálint1588–89 telén megkezdte az elôkészületeket. A fel-tételezések szerint 700-800 példány készülhetett.Ma ötvenegy példányt ismerünk belôle.

Az elöljáró beszédbôl megtudjuk, hogy KárolyiGáspárnak segítôtársai is voltak a fordításban, deôket nem ismerjük. Az sem lehetetlen, hogy fel-használták a már korábban elkészült kéziratos for-dításokat is. Károlyi ki is jelenti: „Azkik ezelôtt va-lami részt fordítottak az Bibliában, azokat is nemutáltuk meg, hanem megtekintettük.” Valószín ,hogy Károlyi fordította a legnagyobb részt, ô szer-kesztette és rendezte sajtó alá az egész m vet. Kár-olyi az elôszóban megnevezi forrásait, de máig isvitatják, hogyan és milyen mértékben használt ôvagy társai eredeti héber szöveget, sôt még azt is,hogy egyáltalán volt-e ilyen a kezükben. A fordításérdekessége, hogy tartalmazza azokat az ószövetsé-gi könyveket is, amelyek nem találhatók meg a hé-ber eredetiben (Tób, Judit, Sír, Bölcs, Bár,1–2Makk, sôt még apokrifokat is, mint a 3–4Ezd).Ezeket a könyveket a XVI. században már kihagy-ták a protestáns Bibliákból, de a Heltai féle fordítás-ban is megtalálhatók. Károlyi fordítása h ség tekin-tetében a kor színvonalán áll, és a kor teológiaiszemléletének jegyeit viseli magán. Ragaszkodik azeredeti szavakhoz, ami sokszor magyartalanná, ne-hezen érthetôvé teszi egyes helyeit.

Idôtálló voltát jelzi, hogy századokon át használ-

ták, további kiadói csak javítottak rajta. SzenciMolnár Albert jelentette meg másodszor 1608-ban,harmadszor pedig 1612-ben Misztótfalusi Kis Mik-lós 1685-ben. A további kiadásokat és változatokatmég felsorolni is nehéz. Érdemes összehasonlítaniKáldi György fordításának megjelenéseivel. Mireelôször megjelent Káldi Bibliája Károlyi Gáspárétmár negyedszer nyomtatták ki. Mire Káldi másodikkiadása elkészült, a Károlyi Biblia már tizenkétszerjelent meg. A Káldi fordítás harmadik kiadására aKárolyinak a harmincegyedik megjelenése esik.Többnyire külföldön jelentek meg, sok-sok áldozat-tal. Az utolsó nagy javítást, revíziót 1908-ban vé-gezték el Károlyi szövegén. Azóta egyre nyilvánva-lóbbá vált, hogy szükséges egy új fordítás, amelymeg is valósult. – 1981-ben a 391. fordulón az Eu-rópa Könyvkiadó hasonmás kiadásban újra ki-nyomtatta a Vizsolyi Bibliát 28.000 példányban. Ezhúszszor annyi, mint az elsô kiadás példányszáma.A könyv megjelenésekor szép szimbolikus ese-ményre került sor: a Fordító és a nyomtató helyiránti tiszteletbôl az új kiadás egyik elsô példányátünnepség keretében átadták az ôsi templom, a „Vi-zsolyi Biblia bölcsôje” mai gyülekezetének, majdmegkoszorúzták a gönci szobrot.208 Komáromi Csipkés György fordítása. A ti-szántúli kerület 1670 táján tartott Zsinatán többekközött elhatározták, hogy megbízzák KomáromiCsipkés Györgyöt az Ó- és Új testamentum fordítá-sával – „a forrásokhoz mérten pontosabban és job-ban, a héber és görög szövegek rendjéhez, jelenté-séhez és erejéhez megközelítôen” magyar nyelvrefordításával. Erre azért volt szükség, mert állandó-an napirenden volt Károlyi Gáspár szövegének kor-rekciója.

Fordításával 1675-ben készült el, és szövegét az1681-es Margittai Zsinat hagyta jóvá. Munkája ki-adását nem érte meg, és a kiadás viszontagságossorsa miatt nem is válhatott népszer vé. Egy évszá-zad múlt el, mire a fordítás kinyomtatva Magyaror-szágra érkezett. 1706-ban kezdték meg Leidenben anyomtatást és az 1718-ban fejezôdött be. 1754-ben,majdnem fél évszázad múlva indították útnak amegrendelôhöz Debrecenbe. Danzigig hajóval, on-nan pedig szekerekkel szállították a 2915 példányt.A magyar határon a szállítmányt, mint csempész-árut hatóságilag elkobozták. Az egri püspök pedigelrendelte az „eretnek Biblia-fordítás” megsemmi-sítését és 1754. november 5-én ünnepélyesen el-égették Komáromi Csipkés György magyar Bibliá-ját. A kinyomtatott példányok másik részét nemszállították el, hanem Danzigban tárolták. Végül1789-ben kerültek ezek a példányok DebrecenbeJózsef császár türelmi rendeletének hatására.

Musnai László szerint Csipkés fordítása igazábannem tekinthetô önálló fordításnak, mert a maga szö-vegét „Károli-Bibliába írta bele, éspedig olyanfor-mán, hogy a nem tetszô szavakat kihúzta, vagy a

68:198–202 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

157

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 157

szórendet megváltoztatta, s a maga javított szövegéta sorok közé írta be ott, ahol a változtatás szüksé-gessé tette.”209 Torkos András evangélikus lelkész, aki a wit-tenbergi egyetemen magiszteri címet szerzett, újbóllefordította magyar nyelvre az Újszövetséget. Ez azelsô lutheránus szerzôtôl származó bibliafordítá-sunk. Szinte haláláig dolgozott rajta. Fordítása gör-dülékeny, jó magyarságú. Fordítása Wittenbergbenjelent meg 1736-ban.

Besnyei György komjáti esperes 1737-ben fordí-totta le a Bibliát. Károlyi és Komáromi Csipkésnyomán írta a magáét, simítgatta, egyengette azokstílusát. Az ósz-i rész 1005, az úsz-i pedig 344 lap-ra terjed.210 Pécsi Simon szombatos fordítása, 1638 – Er-dély egy kis falujában 1634-ben kezdte el Biblia-fordítását Pécsi Simon. A tizenhét nyelven beszélôfônemes Bethlen Gábor kancellárja volt és a szom-batos hitelveket fogadta el. 1624-ben kegyvesztettlett, és három évre börtönbe került. Szabadulásaután a szigorú törvényekkel tiltott szombatosságértmunkálkodott. Zsidó könyveket hozatott és azokatlefordította. 1634-ben Székelyszenterzsébeten pe-dig hozzákezdett a Biblia fordításához. A zsoltárokfordítását és magyarázatát 1638-ban fejezte be,majd Mózes könyveinek fordításába kezdett. Mun-kája kéziratban maradt ránk, és csak 1880-ban ke-rült elô. Pécsi Simon bibliafordítása 136 ívbôl áll.Szombatos, h és egészen önálló fordítás. Igyekszikaz értelmet minél h ségesebben tolmácsolni. Terje-delmes magyarázatai a Biblia szellemének átélésétés a Biblia magyarázatában való jártasságát mutat-ják.211 (C) KATOLIKUS BIBLIAFORDÍTÁSOK. A reformá-ció ellensúlyozására történô katolikus megújulás aD-Tiroli Trento (Trident) városába öszszehívott zsi-nattal indult el. Ekkor alakult ki az 1962-ig, a II. Va-tikáni Zsinatig érvényes liturgikus rend. A zsinat fe-gyelmi jelleg határozatot hozott, amikor kijelentet-te, hogy a vitában, elôadásban, hitszónoklatokbanhasználható hiteles szöveg a Vulgáta. Ez azt is je-lentette, hogy katolikus szentírásfordítások készíté-se során a Vulg. szövegét mértékadó alapnak tekin-tjük.212 A Káldi-Biblia. Az elsô teljes katolikus Bib-lia-fordítás Káldi György nevéhez f zôdik. KáldiGyörgy protestáns családból származott. ôsei a Vasmegyei Káld községben éltek. Káldi Nagyszombat-ban született 1572-ben. M ködését világi papkéntkezdte, majd kanonoki javadalmát cserélte fel azegyszer jezsuita rendtagsággal. Kezdetben ô is Er-délyben tevékenykedett, de Bocskai támadásakormenekülnie kellett. Ezután hosszú külföldi tartózko-dás következett Káldi számára, s csak ezután tért új-ra vissza. Bibliafordítását Erdélyben kezdte el 1605.október 11-én és Olmützben fejezte be 1607. márci-us 25-én. A „Szent Biblia” megjelenésére azonban

csak két évtized múlva került sor Bécsben 1626-ban.Addig Káldi többször is átjavította fordítását.

Ennek kapcsán meg kell emlékeznünk Szántó(Arator) István fordításáról is. A kutatók kezdettôlfogva töredékes nyomokra és a jezsuita rend hagyo-mányára támaszkodva állítják, hogy a katolikusbibliafordítás elsô elkészítôje Szántó Arator Istvánvolt. Devecserben született 1541-ben, és 1612. júli-us 3-án Olmützben halt meg. Az ô munkáját rész-ben átvette, részben folytatta a harminckét évvel fi-atalabb rendtársa, Káldi György az elsô teljes kato-likus bibliafordítás készítôje. Káldi György fordítá-sát így jellemzi Nemeskürty István: „Káldi Györgyfordítása gondosan csiszolt, gördülékeny munka.Károlyi Gáspár – és még inkább Pesti Gábor – for-dítása többnyire szebb, erôteljesebb, zamatosabb,de Káldi gördülékenysége már az újkor gondolko-dásának hangulatát idézi. A mai olvasóhoz talán eza fordítás került – értelmezés tekintetében – legkö-zelebb.”

Káldi Biblia-kiadásának érdekessége, hogy a ki-nyomtatásához Bethlen Gábor, a református erdélyifejedelem is hozzájárult. Ez a m tehát a katolikusPázmány Péter érsek, fôkancellár és Bethlen Gáborreformátus erdélyi fejedelem közös költségén látottnapvilágot.

Káldi Szent Bibliáját ismételten újra nyomták1732-ben, majd 1782-ben. Káldi György fordítását1626-tól mintegy 200 évig használta változatlanul akatolikus egyház. Ezután több revíziója is készült.Az elsô Szepesy Ignác pécsi püspök felügyeletealatt; megjelent hat kötetben Pozsonyban(1834–35). Káldi régiességén nem sokat segített, stalán ehhez járult a bô terjedelem is, ami miatt nemvált közkelet vé. A Szepesi féle átdolgozást újabbátdolgozás követte: Szabó József esztergomi áldo-zópap átdolgozása 1851-ben jelent meg. KésôbbTárkányi Béla Szepesi revízióját is figyelembe vé-ve javította ki Káldi fordítását. Nyelvének simasá-ga, költôi hajlékonysága jellemzi. Káldi-Tárkányifordításnak is nevezik. Háromszor is megjelent:1862–65; 1892; 1915–16.213 (D) ÚJKORI BIBLIAFORDÍTÁSOK. Ballagi Mór1840–42-ben Mózes öt könyvét és Józsue könyvétfordította le, de majdnem az egész Biblia fordításátelvégezte. Ballag zsidónak született, de a reformá-tus egyház szolgálatában töltötte életét. Fordításá-nak kéziratai nagyrészt nem kerültek kinyomtatás-ra. Toldy Ferenc így jellemzi: „Ifjúi erô és t z eré-nyeivel és hibáival teljes m ez, mely a bet t és ahangot követve, bibliai irodalmunkban eddig utolnem ért szépséggel adja Mózest.” Ballag keményentámadta Károlyi fordítását. – Gyôry Vilmos evangé-likus lelkész, Menyhárt János és Filó Lajos refor-mátus lelkipásztorok ÚSz-fordítása 1878-ban jelentmeg. – Keresztes József is lefordította a teljes ÚSz-et és majdnem az egész ÓSz-et is. Munkája kézirat-ban maradt ránk, csak a költôi könyvekbôl jelentek

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:202–205

158

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 158

meg nyomtatott részletek. – Kalmár István, aki na-zarénus vallásra tért át és ezért börtönbe zárták,1862-ben elkészítette az ÚSz és a Zsoltárok fordítá-sát, de ez is csak kéziratban maradt ránk. – KámorySámuel pozsonyi evangélikus teológiai professzorlefordította az egész Bibliát és 1870-ben saját költ-ségén ki is adta. Fordítása pontosságra törekszik, dea nyelvújításból nagyon sok szót vett át, amelyeknem mentek át a közhasználatba, így ma már nemérthetôk. Teljesítménye, törekvése minden tisztele-tet megérdemel, ha nem is ment át a közhasználat-ba fordítása. – Masznyik Endre pozsonyi evangéli-kus professzor 1917-ben a négy evangéliumot,1925-ben pedig a teljes Újszövetséget adta ki. Köz-kelet vé nem vált, pedig kezdetben népies fordula-tai, tömörsége, jó magyar stílusa megnyerte az olva-sók tetszését. – Czeglédi Sándor 1924-ben Gyôrbenjelentette meg Újszövetség fordítását. A kiváló for-dítást nagyon értékelték. – Raffay Sándor evangéli-kus püspök Újszövetség fordítása 1929-ben jelentmeg. Legfôbb értéke nyelvének ízes, jó magyarsá-ga. – Kecskeméthy István kolozsvári teológiai tanárÚjszövetsége 1931-ben jelent meg. Az Ószövetségfordításán is sokat dolgozott, de ez kéziratban ma-radt. – Budai Gergely református teológiai profes-szor Új Testamentoma 1967-ben jelent meg. – Ra-vasz László református püspök Újszövetség fordítá-sa 1971-ben Ligonierben (USA) jelent meg. – AzIzraelita Magyar Irodalmi Társaság (IMIT) fordítá-sában 1898–1907-ben négy kötetben megjelent ateljes Ószövetség. Népszer vé és közismertté nemvált.214 P. Soós István karmelita 1911-ben Újszövet-ség fordítást készített sok jegyzettel. – Békés Gel-lért és Dalos Patrik Újszövetség fordítása 1950-benjelent meg Rómában. A fordítók az eredeti görögszövegbôl készítették fordításukat, a Vulgáta több-leteit zárójelben közölték. Stílusa tetszetôs, a maiolvasó számára könnyen érthetô. Tíz kiadást értmeg külföldön, a tizenegyedik kiadástól (1990) Ma-gyarországon jelenik meg, és folyamatosan kapha-tó, ami mutatja, hogy milyen kedvelt a hívek köré-ben ez a fordítás. – Megemlékezünk még Sík Sán-dor három zsoltárfordításáról is: az elsô 1923-banjelent meg, a második 1955-ben, a harmadik pedigSzörényi Andor jegyzeteivel 1961-ben. – Nagyonszép zsoltárfordítást készített még Farkasfalvy Dé-nes 1975-ben, amely Eisenstadtban jelent meg.215 Az Ötkötetes Bibliakiadás (1927–34). Mivelsem a Szepesi, sem a Tárkányi revízió nem érte eligazában célját, 1912-ben Giesswein Sándor közösmegbeszélésre hívta össze a magyar biblikusokat. Amegbeszélés eredményeként a Szent István Társulatmegbízta Kováts Sándort az új bibliafordítással.Mikor pedig egy ember ereje ehhez elégtelennek bi-zonyult 1921-ben bizottság alakult, amely a Bibliafordítását több avatott kézre bízta.

1927. május 24-én jelent meg az Újszövetség

elsô kötete, 1929. május 19-én a második kötet,1930. május 21-én az Ószövetség elsô, 1932. de-cember 15-én a második, 1934. június 21-én pediga harmadik kötet. A fordítást ill. revíziót neves bib-likusok készítették: Aistleitner József, Babura Lász-ló, Iványi János, Martin Aurél, Pataki Arnold, Szé-kely István és Takács Ernô. Ennek az átdolgozásnaka feladata az volt, hogy Káldi szellemének és a ma-gyar szentírásfordítás régies színezeténekmegôrzése mellett a fordítás nyelvezetét a maihozközelebb hozza, a szentírástudományok legújabbmegállapításaival számoljon és az eredeti szöve-gekre az eddiginél nagyobb figyelmet fordítson. Afordítás alapja a Vulgáta volt, de a fordítók figye-lembe vették a héber és görög eredetit és a régi for-dításokat is. A versekhez f zött jegyzetekbenbôséges magyarázatot adnak a szöveghez és ismer-tetik a szövegkritikai változatokat is. Ez az új fordí-tás nagy érték marad annak ellenére, hogy több for-dító továbbra is régies nyelvezetet használt.216 Az Új Katolikus Bibliafordítás (ÚKB, 1973).Idôközben ennek a kiadásnak a példányai teljesenelfogytak, s a második világháború utáni évtizedek-ben újabb kiadás nem volt lehetséges. Ezért váltszükségessé egy új fordítás elkészítése. A fordítástGál Ferenc, Gál József, Gyürki László, KosztolányiIstván, Rosta Ferenc, Szénási Sándor és TarjányiBéla végezte. Minden könyv elôtt bevezetô találha-tó, a könyvek végén pedig jegyzetek (hátrány, hogynem a szöveggel párhuzamosan, a lap alján).

A teljesen új fordítás hihetetlenül gyorsan, két évalatt készült el (1971–73), elvben az eredeti szöve-gek alapján, ami azonban csak részben valósultmeg. Mivel a fordítás vezérfonalául az akkor igenmodernek számító Jeruzsálemi Biblia szövegét,szövegbeosztását és magyarázatait választották,elôfordult, hogy egyes fordítók esetenként nem azeredeti szövegeket, hanem a Jeruzsálemi Bibliafrancia ill. német szövegét fordították. Zavarónakbizonyult az is, hogy a Jeruzsálemi Biblia helyen-ként önkényesen módosította a szentírási szövegmenetét és az egyes versek sorrendjét; a bibliaikönyvek sorrendje is eltér a katolikus bibliakiadá-sok hagyományos sorrendjétôl.217 Új Protestáns Bibliafordítás („ÚjfordításúBiblia”, 1947–74). A katolikus bibliafordítás meg-jelenését követôen rövidesen megjelent az új pro-testáns bibliafordítás is. Ennek a fordításnak a mun-kálatai 1947-ben kezdôdtek Czeglédy Sándor kéz-iratának felhasználásával, szigorúan az eredeti szö-vegek felhasználásával ( Héber Biblia, Nestle ÚSz-kiadás). A fordítás 1951–69 között próbafüzetekbenjelent meg, 1975-ben pedig a teljes Biblia. A Ma-gyar Bibliatanács 1979-ben meghirdette az új fordí-tás javított kiadásának elôkészítési munkálatait. Avégleges szöveg kialakításában figyelembe vették alelkészek és a bibliaolvasó keresztyének észrevéte-leit és tapasztalatait is. A javított kiadás 1990-ben

68:206–208 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

159

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 159

látott napvilágot.218 Magyarázatos Biblia. Az új protestáns Bibliajavított szövegének (kiadásának) felhasználásávaljelent meg 1996-ban az ún. Magyarázatos Biblia,német és amerikai minták nyomán, mivel „a XX.sz. világszerte tapasztalható eltávolodása a Bibliátólszükségessé tette, hogy újra feleleveníttessék a ma-gyarázatos Bibliák régi-új elkészítése és kiadása”(Elôszó). Ez a bibliakiadás – a katolikus Bibliákhozhasonlóan – az egyes könyvekhez elôszóban ad el-igazítást, a Biblia szövegét pedig rövid szakaszokraosztva magyarázatokkal látja el.219 A Káldi-Neovulgáta Bibliafordítás (KNB,1997). Az 1990. január 23-án megalakult Szent Je-romos Bibliatársulat célja a II. Vatikáni Zsinat szel-lemében a Szentírás ismeretének rendszeres egyéniés közösségi olvasásának elômozdítása, hogy a ka-tolikus hívek lelki életét és mindennapjait egyrejobban átformálják a Szentírásban írásba foglalt ki-nyilatkoztatott igazságok és értékek. A cél érdeké-ben készítette el több éves kitartó munkával a SzentJeromos Bibliatársulat Bibliafordító Bizottsága aKáldi–Neovulgáta bibliakiadást.

„A most, 1997-ben megjelent fordítás jobbankötôdik a latin bibliaszöveghez. Csakhogyidôközben ezt a latin szöveget, a Vulgátát is tudósmunkával revideálták (1979), és most ez a katolikusegyház hivatalos Biblia-szövege: Neovulgata (új, il-letve megújított Vulgata → 138). Az új magyar for-dítás – miközben figyelemmel van a bibliai héber ésgörög alapszövegre is – ezt a Neovulgátát tartjafôként szem elôtt, sôt visszanyúl a Káldi-féle Bibli-ához is, ezzel akarván biztosítani egy szolidabb, ke-vésbé modern, mégis jó magyar bibliai szöveget. Akiadvány értékét növeli, hogy az egyes bibliaikönyvekhez tájékoztató elôszót ad, a fordításokhozpedig szükség szerint magyarázatokat f z.” (TóthK.: Reformátusok Lapja, 1998. jan. 11.) 220 Epilógus: Ökumenikus bibliafordítás? – Minda történelmi protestáns egyházak vezetôsége, minda Katolikus Egyház legfelsôbb fórumai évtizedekóta szorgalmazzák az ökumenikus bibliafordításokszükségességét. Számos nyelven meg is jelent márilyen bibliafordítás (francia, német, olasz, spanyol,cseh, szlovén, japán stb.), magyarul azonban mégnem, annak ellenére, hogy Magyarországon mind-két fél hivatalosan is deklarálta készségét ill. szán-dékát ilyen bibliafordítás készítésére.

Az ökumenikus bibliafordítás elkészítéséneklegfôbb nehézsége nem abban áll, hogy a felek ha-gyományos vallási nyelvezete különbözik, és nemis abban, hogy több, a katolikusok által a Biblia ré-szének tartott könyv és számos további részlet(Bölcs, Tób, Judit, Sír, 1–2Makk, Bár; részletek Dá-niel könyvébôl stb.) hiányzik a jelenlegi protestánsbibliakiadásokból (Károlyi fordításában még bennevoltak). A legfôbb gond az, hogy az újkori „tudomá-nyos” bibliafordítási gyakorlat figyelmen kívül

hagyja a Hetvenes fordítás szövegét és annak válto-zatait, és az Ószövetség fordítása során kizárólag aHéber Biblia szövegét veszi alapul. A mai katolikusteológia ezzel szemben egyre világosabban felisme-ri és hangsúlyozza, hogy az apostolok, az ôsegyházés az egyházatyák Bibliája valójában a Hetvenesfordítás volt (→ 68:62; vö. Vanyó L.: „Az egyház-atyák Bibliája, a Septuaginta”, Jeromos füzetek 35,5-16.). Ezért egyrészt szakmai következetlenséget,másrészt az ôsi egyházi hagyománnyal való szakí-tást jelent a Hetvenes fordítás többleteinek és szö-vegváltozatainak figyelmen kívül hagyása, annak aBibliának a kedvéért, amely valójában I.-II. sz.-i rab-binista revízió eredménye (és sokszor eltér pl. aQumránban talált bibliai kéziratok szövegétôl, ésattól a szövegtôl is, amelybôl annak idején a Hetve-nes fordítás készült).

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:208–213

160

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 160

68:213–216 SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK

161

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 161

SZÖVEGEK ÉS SZÖVEGVÁZLATOK 68:216–220

162

68k.qxd 2010.10.04. 21:42 Page 162